Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Lúzer SC - Film Café, 07:45 |
Gran Turismo - HBO3, 07:50 |
Dave - Moziverzum, 07:55 |
A séf - Mozi+, 08:50 |
Rosamunde Pilcher: Álom és szerelem - Újrakezdés - Story4, 09:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scarlett Johansson (40) |
Jamie Lee Curtis (66) |
Mark Ruffalo (57) |
Mads Mikkelsen (59) |
Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
Bűntudat nélkül - Vélemények |
Gladiátor 2. - Vélemények |
Rock zene |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Futni mentem |
Vivien Leigh |
699. Kirschakos (2008-08-02 16:31.17) - (válasz Sophievulpes 698. hozzászólására) |
Szia!!:) Hát vicces az nem olyan sok van, mert a hangulatot kicsit komorra vettem, de azért nem annyira:) Itt egy újabb rész:
Velence, Olaszország A gép a Marco Polo nemzetközi repülőtéren landolt, mely 9km-re feküdt a belvárostól. John felállt és kinyújtotta elgémberedett tagjait, mivel megviselte a hosszú út. Szerencsére egyedül ülhetett, így nyugodtan élvezhette az utazást. Bőröndje a csomagtérben hevert, benne fegyverével, melyre külön engedéllyel rendelkezett, hogy felvihesse a gépre. A terminálban megkereste a többi csomag között, majd kilépett a napsütötte parkolóba, ahol több kocsi és busz is várakozott. Mélyen beszívta a kellemesen langyos levegőt, melyet frissítőnek talált Anglia lehangoló időjárásával ellentétben az évnek ebben a szakában. Egy prospektusból megtudta, hogy menetrend szerinti járattal juthat be a városba, így rövid keresgélés után megtalálta a megfelelő buszt, melyre vett egy jegyet. Szinte csak turisták vették körül, de olyan sokan, hogy ülőhely már nem jutott a számára, s úgy érezte magát, mintha egy dobozba zárták volna, de türelmesen viselte a megpróbáltatást, amíg tartott az út. Hamarosan megérkezett céljához, ahol elétárult a város látképe, mely lenyűgözte. Velencét sokan a víz városának nevezik, ami tökéletesen fedte a valóságot, ahogy azt John is felismerte, mikor már egy „vaporettón” azaz egy sétahajón – vízibuszon – ringatózott a lagúna legnagyobb csatornáján: a Canal Grandén. Viccesen nevezve ez volt a város főutcája. Ezen kívül legalább száz csatorna szeli át a várost, amik fölött hidak ívelnek át, hogy az emberek könnyen eljuthassanak a központba, a Szent Márk térre vagy bárhova, ahová akartak. John a térképen meglelte a Capri Hotelt, s most afelé hajózott, élvezve a gyönyörű látványt, amit például a San Gregorio apátság épületegyüttese, a Palazzo Camerlenghi és sok más nevezetes épület nyújtott. Nem is sejtette, hogy a hajó hátsó feléről állandóan szemmel tartotta két férfi, akik már alig várták, hogy megérkezzenek céljukhoz. John úgy döntött félúton kiszáll, hogy élvezze a város örömeit, és egy pillanatra gondtalan turistának érezhesse magát. Pezsdítően hatott rá a város hangulata, az úszó gondolák, a szűk utcák és az emberek nyüzsgő kavalkádja. Bár a munkája hozta ide nem bánta meg, hogy eljött. Kis utcácskák és terek útvesztőjén kelt át, nemegyszer el is tévedt, de aztán rálelt a helyes útra, mialatt kávézók és üzletek sokasága mellett haladt el. Nem messze a hoteltól megpillantotta a Venazia Ca’Foscani Egyetemet, átkelt a Rialto hídon – ifjú párokat kerülgetve – mígnem megérkezett a város bohém szívébe. A Carte téren, ahol kulturális pezsgés uralkodott állt a Capri Hotel, mely igényes eleganciájú épület volt kívül-belül, s kedvelt szálláshely az utazók körében, akik kényelmesen akartak pihenni. John szerencséjére még akadt szabad szoba, így kivett egyet, s azzal a szöveggel, hogy Ms. Rouvas unokatestvére, rákérdezett a szobaszámára, amit a recepciós – egy negyvenes éveit taposó, szürke hajú férfi – készséggel közölt is. – A 114-es szoba a hölgyé a másodikon – válaszolt érthető angolsággal bár némi tájszólással. – Köszönöm – vette el a kulcsát a nyomozó, s már indult is a lifthez, hogy felvigye a harmadikra, közben átadva bőröndjét a londinernek, de a recepciós utánaszólt. – Szóljak Ms. Rouvasnak, ha visszajött, hogy kereste? – Tehát most nem tartózkodik a szállodában? Hova ment? – Azt mondta, sétálni indul. A fényképezőjét is vitte magával. – Értem. Kérem, ne szóljon neki rólam, de ha megérkezik értesítene? Szeretném meglepni. Úgy volt, hogy együtt érkezünk, de nekem még el kellett intéznem egy üzleti ügyet. Azt viszont megkérdezhetem, hogy kapott-e csomagot mostanában? – Igen, alig egy órával ezelőtt érkezett egy apró doboz. Óhajtja átvenni? – Miért is ne? – kapott az ajánlaton John, aztán már kezébe is nyomták a csomagot, melyen Cartwright neve szerepelt a feladónál, ami igencsak izgatottá tette a férfit, aki igyekezett ezt nem kimutatni. Beszállt a liftbe, ahol a londiner megnyomta a gombot, mire az ajtószárnyak elkezdtek összezárulni, de mielőtt becsukódtak John két férfit pillantott meg a pultnál, akik a recepcióssal beszélgettek. Csak az egyikük arcát látta – szőke hajú volt, vékony arcú, kék szemű – de többet nem is foglalkozott velük, mivel a lift elindult felfelé. A szobájába érve adott borravalót a fiúnak, aki már magára is hagyta, hogy a férfi körülnézhessen. A lakosztály elegáns volt. Fehér szatén függönyök lógtak az ablakokon, mellyel szemben széles franciaágy állt, mellette tikfából készült szekrénysor foglalta el a falat. A szoba közepén egy üvegasztal hevert, rajta csipketerítő, amin a telefon feküdt. A vele szemközti falnál állt a tv, melyhez dvd lejátszó is járt, de ez csak apróság volt a bárszekrény és a gyönyörű festményekhez képest, amik még megtalálhatók voltak odabent. A nyomozó leült az ágyra és elkezdte kibontani a csomagot, amit szinte tépett, mint gyerekkorában karácsonykor az ajándékokat. Pár másodperc múlva egy szemüvegtokhoz hasonló tartó hevert a kezében, melyben egy kéziratot talált a következő szöveggel: Mind ki birtokolni vágyik a Kék Szemet Ismernie kell az utat, mely hozzá vezet. Bárki légy ki olvasod e sorokat, először Lépj Egyiptom földjére, majd a Hódító Városától haladj nyugatnak, át a sivatagon Az oázisig, hol a jövőt hallhatod, s hol a Kobra utat mutat. A szöveg alatt ez állt: latinból fordítva (Cartwright). John ötször átolvasta a kéziratot, de semmit nem értett a ködös megfogalmazásból. Ekkor szöget ütöttek a fejébe Mrs. Bexter szavai, melyekben arra utalt, hogy a professzor mennyire bezárkózott a lakásába, s hogy fogalma sincs, kinek dolgozhat mostanában. Lehet, hogy nem is dolgozott senkinek, hanem saját magának? A kézirat arra utalt, hogy kutatott valami után és talán nem is volt szüksége arra, hogy elhagyja a házát. A nyomozó előtt felrémlett az a rengeteg könyv, mely a tetem körül hevert… talán azok közt volt, amiből fordított? Gyorsan előkapta a mobilját nadrágja zsebéből és felhívta Thomast, aki három csengés után fel is vette. – Mi újság John? – Szükségem van a segítségedre. – Parancsolj. – Át kellene nézned Cartwright könyveit, de alaposan. – És mit keressek? – Egy régi példányt vagy egy naplót, amit latinul írtak. – Latinul? – hallatszott a csodálkozás a férfi hangjában. – Rendben, utánanézhetek. – Sürgős lenne. – Oké, vettem az adást. Már neki is látok. Utánad küldjem, ha megtalálom? Igaz szabályellenes lenne. – Ne, azt ne tedd. Faxold el a lapokat, majd megadom a hotel számát. Szólj, ha megtaláltad! – Rendben. Hamarosan jelentkezem. Thomas kinyomta a telefont, aztán John visszarakta a kéziratot a tartóba, amit zsebre vágott. Az üvegasztalon álló telefonhoz lépett és a portát hívta, ahol a recepciós vette fel a kagylót. – Igen, uram? – Van önöknek faxgépük? – Igen van. Netán igénybe szeretné venni? – Ha lehetséges. Lediktálná a számukat? – Természetesen – felelt a recepciós és John néhány perc múlva már írta is lefelé. Megköszönte a segítséget, aztán lerakta a telefont, majd sms-ben elküldte a számot Thomasnak. Hogy ne várakozzon tétlenül, a bárszekrényhez ment és kivett egy üveg whiskyt meg egy poharat és kiment az erkélyre, ahol leült az asztalhoz és letekintett a térre. Odalent helyiek és turisták sétálgattak a lemenő nap fényében, élvezve a langyos időt és a város szépségeit. Az égen egy nagy csapat galamb szárnyalt, eltakarva a napot és árnyékot vetve a betonra, mintha csak egy felhő úszott volna odafent. John aprókat kortyolt az italból, mely kellemesen melengette a torkát, hallgatva a térről felhangzó harmonika hangját, s arra gondolt felesége mennyire évezné a várost, ha most itt lehetne vele. Szorítása erősebb lett a poháron, lehunyta a szemét és kényszerítette magát, hogy ne gondoljon ilyen dolgokra, ha túl akarja tenni magát a tragikus emléken. A nap egyre közeledett a horizonthoz, a színek az arany és vörös árnyalatban váltakoztak, az árnyékok megnyúltak és megszólalt a mobilja. Thomas volt, aki közölte, hogy megtalálta a naplót, amit ezekben a percekben fénymásolt le és küldött el Velencébe faxon. John lesietett a portára, ahol a recepciós már utasította az egyik alkalmazottat, hogy figyelje a lapok érkezését, amíg a férfi megjelenik. Thomas elárulta, hogy szerencsére az egész nem volt több tizenöt oldalnál, de persze egy kukkot sem tudott elolvasni belőle. John csak nézte, ahogy a gép ontja a lapokat, mígnem megérkezett az összes, az alkalmazott összekapcsolta azokat és John kezébe adta, aki már ment is vissza a lakosztályba, hogy tanulmányozza a szöveget, amiből persze ő sem tudott kihámozni semmi értelmeset. Nem tehetett mást, mint továbbra is várni Ms. Rouvasra, aki talán segíthet rajta, hogy megfejtse a rejtvényt, mely beszőtte az egész Cartwright ügyet, mint pókháló a földbe vájt lyukat. Eközben a két férfi, akik követték, de nem tudták, hogy nála van a csomag, türelmesen vártak szobájukban, ami a folyosó végén, ugyanazon az emeleten volt, s honnan szemmel tarthatták a nyomozó mozgását. |
698. Törölt felhasználó 15 (2008-08-02 16:15.10) - (válasz Kirschakos 655. hozzászólására) |
Ez is jó,bár mindig van benne halál:(Remélem vannak benne azért viccesek is:) |
697. Andro (2008-08-02 15:28.37) - (válasz Sandra 673. hozzászólására) |
Akkor sok sikert! |
696. Sandra (2008-08-02 14:36.15) - (válasz Fémszívű 695. hozzászólására) |
Ezért kéne újítás,nem híres színészek a filmben,krimik és thrillerek,meg persze drámák,és máris jobbak lennének a magyar filmek.Nem mindig ugynanaz a séma,kell a változatosság. |
695. Fémszívű (2008-08-02 14:32.34) - (válasz Sandra 694. hozzászólására) |
És évenként ötfilmben. Vagy még annál is többen. És ezért válik a magyar film unalmassá. |
694. Sandra (2008-08-02 14:28.33) - (válasz Fémszívű 693. hozzászólására) |
Igen,szeretem őket,nem sokat láttam sajna eddig,jók,mag van a maguk fantáziadús világa.
Kalandfilm egy sincs,csak a vígjátékokat ismerik,abban is mind Gesztesit akarják szerepeltetni,meg Csányit,mintha nem lenne elég magyar színész,akik nagyon jók. |
693. Fémszívű (2008-08-02 14:26.15) - (válasz Sandra 692. hozzászólására) |
Hiányzik még az itthoni palettáról a scifi, a kalandfilm, és még sorolhatnám. Jó lenne ilyeneket is késziteni. Egyébként szereted a scifiket? |
692. Sandra (2008-08-02 14:22.34) - (válasz Fémszívű 691. hozzászólására) |
Az egyik legjobb műfaj.Ezért kéne ilyeneket írni,de horrorok sincsenek,bár a thriller felülmúlja a horrorokat,és a thrillerben jól lehet ábrázolni a különböző társadalmi rétegeket és a lelkivilágukat. |
691. Fémszívű (2008-08-02 14:20.35) - (válasz Sandra 688. hozzászólására) |
Alig vannak? Szerintem egyáltalán nincsenek. Pedig érdekes műfaj. |
690. Fémszívű (2008-08-02 14:19.47) - (válasz Kirschakos 686. hozzászólására) |
Nekem is ő a kedvencem. Mármint az egyik hazai kedvencem. |
689. Kirschakos (2008-08-02 14:19.03) - (válasz Sandra 688. hozzászólására) |
Egyetértek:) Sok szerencsét hozzá!:) |
688. Sandra (2008-08-02 14:18.30) - (válasz Kirschakos 686. hozzászólására) |
Én is krimit,és persze thrillert,jó pszichikai jellemábrázolásokkal,mert a amygar filmtörténetben igazi thrillerek alig vannak,és ideje lenne már hogy legyenek. |
687. Kirschakos (2008-08-02 14:15.45) - (válasz Sandra 684. hozzászólására) |
Remélem tetszeni fog:) |
686. Kirschakos (2008-08-02 14:14.45) - (válasz Sandra 683. hozzászólására) |
Igen az tuti:) ÉN biztos hogy feléleszteném a magyar krimit mert hiányolom a filmgyártásban itthon. Ott van Lőrinc L. László például. A regényeiből olyan jó magyar krimiket lehetne forgatni. De írnék sajátot is:) |
685. Fémszívű (2008-08-02 14:14.05) - (válasz Sandra 678. hozzászólására) |
Hát akkor mindent bele. Tudom, hogy az első lépések a legnehezebbek, de akkor is meg kell próbálni. Mert ha nem, akkor egész életedben sajnálni fogod. Hú, ez nagyon pesszimistán hangzott. |
684. Sandra (2008-08-02 14:13.40) - (válasz Kirschakos 682. hozzászólására) |
Gratulálok hozzá,bele fogok olvasni valamelyik fejezetbe. |
683. Sandra (2008-08-02 14:12.41) - (válasz Kirschakos 681. hozzászólására) |
Köszi,jó lenne a filmgyártás sűrűjében dolgozni,és alkotni:) |
682. Kirschakos (2008-08-02 14:12.28) - (válasz Sandra 680. hozzászólására) |
Igen abból másoltam eddig is be részleteket:) Eddig 82 oldal van kész:) |
681. Kirschakos (2008-08-02 14:11.50) - (válasz Sandra 678. hozzászólására) |
A forgatókönyv sem rossz. A magyar filmgyártás amúgy is szenved nagyon. Kellene több kreativitás szóval hajrá:) |
680. Sandra (2008-08-02 14:11.08) - (válasz Kirschakos 676. hozzászólására) |
Dolgozol egy nagyobb művön? |
679. Kirschakos (2008-08-02 14:10.53) - (válasz Fémszívű 677. hozzászólására) |
Elhiszem:)) Kívánom hogy összejöjjön neked is.
Én most elköszönök. majd még később felnézek és másolok még részletet a regényből. Szép napot srácok!:) |
678. Sandra (2008-08-02 14:10.40) - (válasz Fémszívű 674. hozzászólására) |
Meg fogom,öteletem van elég,bár inkább forgatókönyvre,de egy regényt is jó lenne írni. |
677. Fémszívű (2008-08-02 14:09.01) - (válasz Kirschakos 675. hozzászólására) |
Én se haboznék. Nekem elhiheted. |
676. Kirschakos (2008-08-02 14:05.33) - (válasz Sandra 673. hozzászólására) |
Igen én is azt mondom Sandra:) |
675. Kirschakos (2008-08-02 14:05.05) - (válasz Fémszívű 672. hozzászólására) |
Igen tudom. Hát végülis ha véletlenül összejönne és be kéne szállnom egy százassal, hogy kiadják azt hiszem megkockáztatnám:) De amúgy tényleg érdekes helyzet. |
674. Fémszívű (2008-08-02 14:04.57) - (válasz Sandra 673. hozzászólására) |
Szerintem próbáld meg. |
673. Sandra (2008-08-02 14:01.48) |
Eddig csak novellát írtam,az jól sikerült a tanárom szerint,de jó lenne egy regényt is összehozni:) |
672. Fémszívű (2008-08-02 14:01.37) - (válasz Kirschakos 671. hozzászólására) |
Én elküldtem a verseimet egy kiadónak 2003-ban, de sajnos nem jutottunk egyről, a kettőre. Anyagi okokkal magyarázzák ezt. Egyébként még a szerzőknek is be kell szállni a költségekbe. És nem fillérekről hanem százezer, vagy még annál is több forintról van szó. Szóval érdekes egy helyzet, nem? |
671. Kirschakos (2008-08-02 13:58.02) - (válasz Fémszívű 670. hozzászólására) |
hát igen szeretném megpróbálni. Ezt a mostanit főleg mert úgy érzem sokat javult a stílusom. Egy régi vágyam hogy elérjem ezt. :) Te nem próbáltad még?
Eddig kettőt próbáltam kiadatni, el is küldtem több kiadónak, de nem tetszett nekik. Azért nem adom fel. |
670. Fémszívű (2008-08-02 13:55.27) - (válasz Kirschakos 669. hozzászólására) |
És mik a terveid? Ki akarod adatni esetleg őket? |