Fórum - Versek! (22. oldal)

elejére ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... végére

17600. Lennon16 (2016-02-01 17:29.07)

Minden csak játék Minden csak játék, ez maga az élet, Egy nagy semmi, mögötte díszlet, Hogy elhidd, te is lehetsz boldog, El is hiszed egyből amint kimondod, Pedig tudod, hogy mindez csak játék, S elemészt téged is a fekete árnyék. Mindez csak játék, a boldogság maga, Megrészegít téged csalóka illata, Szemedre köd hull, azt hiszed öröm, Szívedbe váj majd egy éles köröm, Kiszakítja, s viszi, elviszi magával, Te ott maradsz, párban a magánnyal. Ha van erő benned, menjél hát utána, Ne hagyd elveszni, eredj a nyomába, Az élet küzdőverme légy te magad, Harcolj halálig, feladni nem szabad, Mert hulló véred jutalmát elhozza, Életed értelmét ölelő karodba...

17599. Chris Co (2016-01-16 23:45.44)

Medve dal Sór dal Angyalfű csúcsai félve inganak, Borsfű csúcsai félve inganak. Nyáron engem elkerülj! Téli napon hajlékodba menvén megkereslek én! Borsfüves hegyen borzongva, csörtetve járj! Atyáidhoz most siess! Borsfüves hegyen csörtetve, angyalfüvesen zörgetve nyáron tőlem messze járj! Ifjakat ne ijesztgess, félőket ne fenyegess! Hegyekből jött Bátyókám, atyáidhoz most siess!

17598. Emylio (2015-12-12 08:33.35)   - (válasz Margaréta 17597. hozzászólására)

Az egyik legszebb.:)

17597. Margaréta (2015-12-11 19:27.40)   - (válasz Emylio 17582. hozzászólására)

Ó, mily fennkölt költemény!

17596. Mütyürke (2015-12-10 23:39.48)

Bajtai András Ráérsz még Ráérsz még meglocsolni a virágot, enni adni a macskának, elolvasni az újságot, most inkább gyere ki velem az erkélyre, ilyet még úgysem láttál, nézd az este posztereit a falakon, vagy a kisfiút, aki neked firkál a járdára, a szomszédot, ahogyan felemeli majd melléteszi a telefonkagylót, vajon ki hívhatta, és milyen lesz, amikor majd minket keres az Úristen, most inkább ne törődj ezzel, hallgasd, ahogy kicsöng az este, nézd a sok apró villanást a betonon, neked dobálja érméit a sötét, és neked árusítja ki fényét a nap, vegyél belőle nyugodtan, tegyél félre az éjszakára is, mert sötétebbek és hidegebbek errefelé az éjjelek, mint megszoktuk, és ne félj, ha lemegy a nap, és köd kapaszkodik a villanylámpákra, bármikor megfoghatod a kezemet, ha akarod, és ne ijedj meg, ha ablakodon kopogtat a telihold, nem akar bántani, nézd a felettünk tovaúszó felhők karavánját, vagy a párkányon gubbasztó galambokat, kérlek nézz meg mindent jól, mielőtt aludni térsz.

17595. Pindurlányka (2015-11-23 09:42.35)

"Zimankós a reggel, morog is a Feri, Már korán a kölkét fagyott csirkelábbal veri. Normális vagy, fiam? - Veri kétszer orrba, Nem nyúlkál majd többször be a konnektorba." Tibi atya =DD

17594. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2015-11-21 06:58.18)   - (válasz Kimikem 17593. hozzászólására)

Én köszönöm. "Köszönet mindenért"..

17593. Kimikem (2015-11-20 21:25.59)

2 nap múlva a születésnapja! Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az els sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és büneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

17592. Emylio (2015-10-16 06:06.45)

Bájjal átszőtt oligomer, manifesztált hatalom. Spontán kvázi szinoníma, értem, hogyha akarom. A Picsorka is lesi igém, úgy megy el, hogy fel sem áll, ágyeszkó düszé ájlávjú, krézi ez a karnevál. Dob magára ezer lájkot, a búkja fész, a mélje i, és elszörnyedve bereagál: Az élet csupán egyszeri. Lájf isz lájf - ezt tudja rég, és poharába beleisz. Könnyét nyeli, s némi taknyot, Ártoszportosz Árámisz. De nem ez a vég, ugyan dehogy! Sor, ha elfogy, látni majd. Szomatikus sejt, ha magas, tejből nem lesz kockasajt. De most már elég, talán sok is, a Picsorka is szunnyad el, lehunyja mindahány szemét, s nem cserélne senkivel. Ó, de mégse! Vagy tán még is? Netalántán meglehet. Álmában hal meg az álma, mit meggyászol, de nem temet. Epilógus: Phimosis, ha ott él veled, te könnyezel, hogyha vered.

17591. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2015-09-25 05:19.54)   - (válasz Lennon16 17590. hozzászólására)

Nagyon kedves "szavak" a női hátsóhoz. Én is "fogdozom" eme kedves "jambusokat".

17590. Lennon16 (2015-09-24 22:34.25)

Fétis Szeretem a feneked, Hiszen olyan formás, Imádom taperolni, Jó kis örömforrás. Gyönyörködöm benne, Fülig ér a mosolyom, Egészen bizsergek, Amikor fogdozom. Megpaskolom picit, Kedvesen csattan, Milyen sokáig csak Nadrágban láthattam... Szeretem a feneked, A popód a gyengém, Lehet talán fétis ez, Úgy megszeretgetném... Minden jól áll rajta, De legfőképp a csipke, Rakoncátlan ujjam Most úgy belecsípne. A tiedé a legrajabb, Oly szép női fenék, Fogdoznám mindig, Egyszer sosem elég.

17589. Mütyürke (2015-09-06 21:58.23)

Leonard Nolens: Kvartett nagy szavakra Szobában ülsz, az életedre gondolsz. Az életed az életedre gondol. Gondolatod gondolatodra gondol. Mintaszöveg és kéziratok nélkül ül a szobában életed: az életedre gondol, tárgytalan létedre. Életed: magányos, néma utazás e kövekkel teleszórt sivatagban, lobogó vízben kő, felrobbanó. Keresztmetszetét nem láthatja senki. 2. Tengerparton sétálsz, a vizet olvasod. Szemed a hullámok óralapját nézi. Alatta a tekintet ketyeg, téged olvas. Nem érkeztél. Partra mosott a víz, Hogy életed olvasd, hogy sétáló lépteid ütemét a mérhetetlen tenger-könyv mértékével mérjed. Mindennap kimondod. Magányos, néma szó. Tengerhez írt levél. A tenger olvassa, diktálja a léted. Hang utazása át az időn, ütembe rendezi hangodnak ritmusát. Te, a tenger s az életed a tengerparton sétál. 3. Városban laksz, beszélsz a házakkal, felhőkkel, a fákkal. Beszélsz mindennel, aminek valaha szájat, fület adtál. Beszéded azzal beszél, amit ők hallanak és beszélnek terólad. Utcában laksz. Tied az utca fénye, emberei, De csak addig, míg mondod, míg engeded, hogy mondják, Amíg csendjeidre a hallgatás pecsétje nem kerül. Húsod és véred magányos és néma. Nem lehet szavakká. Nem tieid. De övék az a hallgatással terhes óra, Melyet a föld vízből s tűzből gyúrt anyaggá. Tested az űrt mondja, mely ellentmond neked. 4. Ágyban fekszel, a meghalásra gondolsz. Gondolatod meghal gondolatodban. Meghalásod a halálodra gondol. Őstörvényűen, egy apa idegeivel gondol meghalásod a halálodra, gondolhatatlan. Halálodra, amelynek tárgya van. Halálod néma és magányos utazás az űr futóhomokján át, az űr dallammá élesedik, dallam-kaszává. Partitúráját nem láthatja senki.

17588. K.V.János (2015-09-05 17:50.55)   - (válasz Mütyürke 17587. hozzászólására)

Na meg "van, ami örök és nem eladó" (Hobo)

17587. Mütyürke (2015-09-04 21:32.05)   - (válasz Lector 17584. hozzászólására)

Van ,ami nem változik...

17586. Lector (2015-09-04 19:57.09)   - (válasz Emylio 17578. hozzászólására)

Te mondád,és igaz lészen.

17585. Mütyürke (2015-09-04 19:52.25)

Petőfi Sándor AZ ŐRÜLT - - - - Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába' vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már én is meghalék. Mérget töltöttek azok vizembe, Akik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztettöket elleplezzék? Midőn kiterítve feküdtem: Reám borúltak s könnyezének. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom le! gondolám, Legyen orrok és szagolják, Ha rothadok, s fúladjanak meg. Hahaha! És hol temettek el? Afrikában. Az volt szerencsém, Mert egy hiéna kiása siromból. Ez az állat volt egyetlen jóltevőm. Ezt is megcsaltam. Ő combom akarta megenni: Én szívemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. Hahaha! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az ember? Mondják: virágnak gyökere, Amely fönn a mennyben virúl. De ez nem igaz. Virág az ember, melynek gyökere Ott lenn van a pokolban. Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhenhala. Mért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha! De mit kacagok, mint a bolond? Hisz sírnom kellene. Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az isten is felhőszemével Gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég könyűje is? A földre hull, a ronda földre, Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle, Az ég könnyéből?... sár. Hahaha! Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melleden a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhő. Hm, így eresztik el a vén katonát, A hosszu szolgálat jutalma Egy érdempénz és rongyos öltözet. Hahaha! S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt! Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes; Arany pohárban méregital. Én ittalak, oh szerelem! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, Mint egy mézzé vált tenger; De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, Mint egy méreggé vált tenger. Láttátok-e már a tengert, Midőn a fergeteg szánt rajta És vet beléje halálmagot? Láttátok a fergeteget, E barna parasztot, Kezében villámösztökével? Hahaha! Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell. Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz a végitélet: Beások a föld közepéig, Lőport viszek le És a világot a Levegőbe röpítem... hahaha! Szalkszentmárton, 1846. január

17584. Lector (2015-09-04 19:52.08)   - (válasz Mütyürke 17583. hozzászólására)

"Közönyös a világ"...már akkor is?

17583. Mütyürke (2015-09-04 19:45.09)

Arany János KERTBEN Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen. Rokonait, ha van rokonja, Elnyelte széles e világ; Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb... a kiváncsiság. Műhely körűl a bánatos férj Sohajtva jár, nyög nagyokat; Ide fehérlenek deszkái, Épen azok közt válogat. Amaz talán bölcső leendett, Menyegzős ágy eme darab: Belőlük elhunyt hitvesének Most, íme, koporsót farag. Siránkozik a kisded árva, Amott sir öntudatlanul; Ha nő szegény, az életkönyvből Nehéz első betűt tanul! Ölében rázza egy cselédlyány, Duzzogva fel s alá megyen: "Sirj no, igazán sírj!" kiált rá, S megveri, hogy oka legyen. Kertészkedem mélán, nyugodtan, A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe... Eh, nékem ahhoz mi közöm! Nem volt rokon, jó ismerős sem; Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. Közönyös a világ... az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat Ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerőst... megismeri. Közönyös a világ... az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál. (1851)

17582. Emylio (2015-09-04 06:23.15)

Végszél A megfáradt bél nem morog, gyenge szele alig száll. Punnyadt puki haldokol, régi bűze semmi már. Meghalt, igen. Fájdalom! szag és illat együtt sír. Hát emlékezzünk mind most rá, fingjon nagyot, aki bír!

17581. Oereg Gorm (2015-08-27 16:29.51)

Eszembe juttatad(valahogy),hogy ez eszembe sem jutott. De hasonlóságot vélek felfedezni én is,szereplő úr. :)

17580. Emylio (2015-08-27 16:25.54)   - (válasz Oereg Gorm 17579. hozzászólására)

Tisztára, mint az Eredetben.:)

17579. Oereg Gorm (2015-08-27 16:24.29)   - (válasz Emylio 17578. hozzászólására)

Akkor menjünk tovább: Egyébként én álmodlak téged és ezt cáfolni nem tudod:) A picsorkák kedves kis szereplői Emylio képzeletének és verseinek.Álomvilágomban most éppen azt gondolod róluk,amiről azt gondolod,hogy te gondolsz róluk.De ez is az én álmomban létezik.:)

17578. Emylio (2015-08-27 16:12.09)   - (válasz Oereg Gorm 17577. hozzászólására)

Nagyon jó látod. Nem érdemes a felfoghatatlanra felfoghatóként tekinteni. Az áltudományos és a tudományos érvelések sem fogják soha megfejteni, pláne meghatározni a Picsorkizmus mibenlétét. És ez valóban a boldog tudattalanság.:)

17577. Oereg Gorm (2015-08-27 16:05.31)

A második mondatod nagyon tetszik:oximoronnal éred el a paradoxont.:) Az első szerint hipotetikus hipotézisükett,mint fogalmat képviselik?:) Nos a picsorkákat "amelyek",tehát nem nőstény kardszernyű delfinek-igen nehéz megfejteni. Filozófiai síkra érdemes terelni megfejthetőségüket.Teológia,mitológia is talán szóba jöhet nyakon öntve némi kvantummechanikával.:)

17576. Emylio (2015-08-27 15:58.14)   - (válasz Oereg Gorm 17575. hozzászólására)

Csak saját szemszögükből az. Egyébként feltételes tényeken alapulnak.

17575. Oereg Gorm (2015-08-27 15:46.55)

Vagyis a létük csak hipotézis?

17574. Emylio (2015-08-27 10:55.10)

Nagyjából...Nem!:D Az idő fiktív, amiben a valójuk megformálódott. A lényegtelenség ténylegessége ad értelmet a létük megkérdőjelezhetetlen hipotézisének.

17573. Oereg Gorm (2015-08-27 10:47.59)

vagyis fiktívek és ennyi:)

17572. Emylio (2015-08-27 10:30.56)   - (válasz Oereg Gorm 17571. hozzászólására)

A Picsorkák már az előtt léteztek, hogy a nemek kialakultak volna. Lényegük és a megfoghatatlan ténylegességüknek valója, az ősrobbanás előtti fiktív időkből eredeztethető.:)

17571. Oereg Gorm (2015-08-26 18:13.19)

Emylio. A Picsorkák lehetnek nőstény kardszárnyú delfinek? Értekemszerűen a hímek pedig(Pöcsorkák)? :)

elejére ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... végére