Fórum - Versek! (31. oldal)

elejére ... 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 ... végére

17330. Emylio (2014-05-28 08:56.21)   - (válasz Lector 17328. hozzászólására)

Keménységem titka, ritka: jólesik az irka-firka.

17329. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-28 07:53.54)   - (válasz Lector 17328. hozzászólására)

komolyzene! 4006, úgysem olvassa senki

17328. Lector (2014-05-27 20:46.36)   - (válasz Emylio 17326. hozzászólására)

Kemény srác ...mindenképpen.

17327. Lector (2014-05-27 20:46.09)   - (válasz Emylio 17326. hozzászólására)

"kemény vagy "

17326. Emylio (2014-05-27 09:39.30)

Dongyír Pengve pang a perverz pampa, újrakezdi, abbahagyja. Vénlő juhász hág egy juhot, hamar végez, ennyit tudott. - Szép az élet! - hallgat közben, - Itt vagyok, bár nem is jöttem. A Picsorkanép, zuzát rágcsál, ülve szalad, fekve mászkál. Donkihóte lovát szidja, messze reppen hősi fingja. Szélmajmokkal dacol halkan, Zrínyi nyugtáz: - Itt egy vadkan. De a kocsma bezzeg hangos, a kocsmárosné Perwoll-al mos. Apró vicsor ül az arcán, elmúlna, ha pofánb@sznám! De szeretet és világbéka, ugorhat, ha hagyják néha. Lenin téren Vlagyimír, júj, de szép, ha Csabi* ír! (Csabi*= én)

17325. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-27 06:15.39)   - (válasz Kimikem 17315. hozzászólására)

Most véletlenül kezembe került egy Kortárs 2014/5 irodalmi és kritikai folyóirat. Nem is tudtam, hogy van ilyen (735ft), nagy érdeklődéssel forgatom, és ezt lehet is "forgatni."

17324. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-27 06:11.16)   - (válasz Kimikem 17314. hozzászólására)

Nagy hála, mert már verseket sem olvasok, és nem olvasok, legfeljebb tankönyveket. Rab Zsuzsától nem is ismertem semmit. Leragadtam az érettségi tételeknél (lyukasórát idézve),ki kell ragasztanom magam, mert ezek az igazi gyöngyös gyönyörűségek!

17323. Lector (2014-05-26 22:33.23)   - (válasz Kimikem 17322. hozzászólására)

:) Állati....jó értelemben.

17322. Kimikem (2014-05-26 22:31.15)

Rab Zsuzsa: Kötés Mert kell egy másik, akihez beszélsz. Mert kell egy másik: mások ellen. Ne áltasd magad. Ennyi az egész. De ez – eltéphetetlen.

17321. Kimikem (2014-05-26 22:24.07)

http://www.youtube.com/watch?v=InvWEOX3pdw Hobo és József Attila :)) Amikor kisleány koromban meghallottam kicsordult a könnyem.:))

17320. Lector (2014-05-26 22:13.29)

http://www.youtube.com/watch?v=3IDFESZr_00

17319. Kimikem (2014-05-26 22:12.21)   - (válasz Lector 17317. hozzászólására)

Kedvencem Radnóti is és a Kalákát is szeretem. Legyen akkor egy másik remek megzenésítése Radnótinak: http://www.youtube.com/watch?v=NmYloaKFhOQ :))

17318. Kimikem (2014-05-26 22:07.43)

Rab Zsuzsa – Kívüled élek Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy meglássalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De, nem is ismersz. Én vagyok az, aki meg tudom szelídíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem félek, hogy összezúzódom fekete köveiden, aki talán még megbirkózom egyszer iszonyú angyalaiddal, aki be merek lépni hozzád a magad-fonta kettős rács mögé és enni adok neked naponta és megitatlak. Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű. Érted-e még az egyszerű beszédet? Bogozd ki göbös sorsodat. Segítek, Aztán visszaadom. Kívüled élek, ilyen siralmas bátran. Te itt keringsz, még oldozatlanul, csontjaim fehér izzószálai tízezer voltos áramában.

17317. Lector (2014-05-26 22:02.03)

http://www.youtube.com/watch?v=T8-8U3PtiPw

17316. Kimikem (2014-05-26 21:52.41)

...és még, még, még! Nemes Nagy Ágnes: Elmélkedve Mit kéne tennem? Nem tudom. A kezem összekulcsolom. Ülök az ágyon szótalan. Hová is ejtettem magam? Összefonom ujjaimat. Ennyi maradt: a mozdulat A hitből, és gályára vont Őseimből maradt a csont. Hová forduljon hát az ész? Pedig jó volna szégyenét A szóval, mely megsejteti, Kimondani, s elrejteni.

17315. Kimikem (2014-05-26 20:47.23)

GyermeklakĂłbizottsĂĄg! Valami gyönyörűséges és szerelmetes! :)) Már-már "józsefattilai magasságok": Nemes Nagy Ágnes : A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, karom fölé hajolva, enyém hajad villó, fekete tolla, mely mint a szárny suhan, suhan velem, hintázó tájon, fénylőn, végtelen. Magamba innám olvadó husod, mely sűrű, s édes, mint a trópusok, és illatod borzongató varázsát, mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák. És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg), magamba mind, mohón, elégitetlen, ha húsevő virág lehetne testem. – De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

17314. Kimikem (2014-05-26 20:11.11)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17308. hozzászólására)

Neked, mert hiányoltad! :)) És magamnak, mert egyetértek hiányával! NEMES NAGY ÁGNES : A REMÉNYHEZ Nyár van. Tán nem kell így szorongani. A keserűt majd egyszer kiokádjuk. Ily keserűt nincs mód kimondani, hisz keskenyebb a torkunk, mint az ágyú. De mégis élünk. Igy harmincöt évre (nincs több előttünk) arra kés a lét, hogy belevágjunk egyszer már: mi végre születtünk, és ha meghalunk, miképp? Nem kevesebbre kényszerít az undor. Selyemcafatra vágytunk délután, és estére már mohón-zárt fogunktól csikorgott minden hajókaraván. Vagy teleszítt szivacsként nyúlva, resten, míg álomragacsos elménk simít, tapasztgattuk a kielégületlen önérzet meddő kínjait. Rohadt ereszként csordulunk a bűntől. De mégis élünk. Védjük tán a házat? De mégis élünk. Szűkülő szemünktől Képet kiván talán egy messzi század? A filológus méri majd le részünk? Kezével együtt sarjad már a kés? S a mozdulat talán, hogy szembenéztünk, A feltámadás, vagy a feledés? Igazság? Hová nyujtózunk e szóval? Ropogtatjuk, mint izmot ifju csont, s a jövendő a magáért-valóval egy mozdulatban, ívben összefont. A mozdulat – hisz így vált egyenesre hajdan az ősi, vízszintes gerinc, a mozdulat rántotta feszesebbre az ereket, az ifjú szív kering – az ifjú szív? – igen, az ifjú szív, a szellem első, pontos lobbanása, mikor majd rezdül a csigolya-ív, s mi is rezgünk, új kocsonyákba ásva, s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon, s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg, s megszületünk. Megszületik a szájon örökségünk, reményünk: ismeret.

17313. Kimikem (2014-05-26 19:31.54)

Igaz, tegnap volt gyereknap, de ami késik, nem múlik! Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.

17312. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-26 12:02.14)   - (válasz Baldur von Jézus 17309. hozzászólására)

Ez Versek?!Jézus Mária!

17311. Emylio (2014-05-26 09:01.21)   - (válasz Baldur von Jézus 17310. hozzászólására)

Valaki a cin cog, de picsorkulni nem fog!

17310. Baldur von Jézus (2014-05-25 22:06.25)

Valaki a tén fereg Valaki a fin torog

17309. Baldur von Jézus (2014-05-25 22:03.57)

"Majdnem Pilinszky János" Kétsörös(doboz) Nem vagyok alien s meg ne csípd a seggem

17308. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-23 13:34.33)   - (válasz Agitáció 17307. hozzászólására)

Ezt a költőt sem ismertem, talán nem volt érettségi tétel, ezért köszönöm, utánanéztem. Nemes Nagy Ágnes kinek nemcsak a neve ez, fantasztikus! Ma is volt Lyukasóra, ma sem volt Őróla "vers."

17307. Agitáció (2014-05-23 11:54.59)

Henri de Régnier (1864 december 28.-1936 május 23.) Henri de Régnier: A látogató A csöndes ház, ahol a kulcs bent van a zárban, és asztal hol gyümölcs s tisztavízű pohár van, s az asztallap közös, ében tükörlapuk: kint a két út, amely a láthatárba fut dombok mögé, ahol tenger van mindenütt, s minden, mi nevetést kelt, tisztát, egyszerűt, olyat, mint azoké, kik mást sosem kívántak, mint kékvízű kutat, s körötte rózsafákat, fürtöt szőlőjükön és életüknek estet, melybe csepp örömet s csepp mélabút kevertek, a napok sorát, amely mind-mind egyforma nap. Jól megértettem mindezt, hogy láttalak belépni. Szerelem, míg kedvesemre vártam, s láttam, a telt gyümölcs szétolvad női szádban, s vizet iszol, leülsz, s isteni, képtelen nagy szárnyad átsöpör a téglatűzhelyen. (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

17306. Kimikem (2014-05-22 19:44.12)   - (válasz Agitáció 17305. hozzászólására)

:) http://www.youtube.com/watch?v=Yv5NkColeko

17305. Agitáció (2014-05-22 19:32.08)

Federico Garcia Lorca Ének a kis halálról Holdak halotti rétje, vért rejt a földek árka. Öreg vér pusztasága. Fűből halálos égbolt. Mult és jövő sugára. Por éje, csillogása. Halállal találkoztam. Föld rétje holtra válva. Egy ember kis halála. Eb néz a háztetőről. A sok fonnyadt virágba csak bal kezem túrt, óriási bércét szertezilálva. Hamuból székesegyház. Por éje, csillogása. Egy ember kis halála. Halál és én: egy ember. Egy ember egymagában. Az ember kis halála. A hold halotti rétje. Ajtó mögött zihálva vonít a hó világa. Egy ember, és...? Tudod már. Egy ember - s ő a társa. Rét, vágy, por csillogása.

17304. Kimikem (2014-05-22 19:20.38)

LESZNAI ANNA: SZERELMES VERS Hiába hiába mondom: “Lesznai Anna Több szerelmes verset nem ir" - Minden papir el van büvölve, Titkos irással, S ha örömmel vagy sirással rácsöppen kezem, Felgyullad rajta a te képed mása. Néha haragszom hogy az egész mindenség Számomra egy csók gyürüjébe szorult, Hisz tágléptü bátor vándor voltam, Utam mindenik fája más más szinnel borult rám: De lám sorsom seregei mind hozzád boldogultak, Mint a szentek kik az Ur arcát pillantva megvakultak. Büntetés ez - vagy megváltó csuda? Nem tudom - de tudom te viszel el oda Hová az egy-utam elküldetett: Mert kezed és kezem közt nincs hézag ha érintesz, Én mindig tudom mit akarsz ha intesz, Mert eleven élet, nem holt határ jár köztünk. Két boldog meteor olyan édesded jól összeütköztünk Hogy egybeolvadván helyreütöttük az ős-bünt, Az elszakadást. Igaz - nem mást - csak szegény magunkat tüzeltük egybe, De ki tudhassa az ilyen kis szerelmi zsarátnok melegén Nem ég-e el egy nagy rőzse ősi átok! S itt is, ott is, füben, fában, csillagban, szivben, Felcsillannak boldog barátok.

17303. Kimikem (2014-05-22 19:17.44)   - (válasz Agitáció 17300. hozzászólására)

Alakul...:)

17302. Kimikem (2014-05-22 18:24.20)   - (válasz Kimikem 17299. hozzászólására)

Rosszul másoltam be, bocsánat. Itt az egész vers: Hajnal Anna - Szerelem Minek is kérded, neked hiúság, csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz, s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed szégyentől reszketteti szívemet, hogy didereg, mint meztelen halott, lámpának, szemnek kiszolgáltatott, hogy jeges szégyenében majd elég, mit kérdezed, hogy szeretlek-e még? Nem tudom. Szívem csupa lázadás. Szeretni kín, megtör és megaláz s a fojtott láng, az el-eltemetett, füstösen csap fel, mint a gyűlölet. Gyűlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én. Mert te voltál az első, akiért testem és lelkem egyszerre megért, hogy ezer íz és ezer édesség pezsgése, lángja hajtott tefeléd. Hogyan köszönjem, mi lenne elég, hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég fellángolt, égett, újjászületett, mint a szívem, mely feléd reszketett, haldokolt, mint a láng és dadogott, új nyelven szólt, hogy az áhitatot, amely betöltött, vakult fiatalt, feléd ragyogja, édes diadalt…

17301. Kimikem (2014-05-22 18:19.46)

Ha A Szerelem Elhagyott…  Mert ha a szerelem elhagyott, kipattogzik arcodon vékony fehér rétegben a védtelenség, mint omló falon a salétrom; mert ha a szerelem elhagyott, csak loholsz az utcán szorongva, elbűvöl s nyomban megaláz minden parázna szoknya; és nyelved száraz kőporban forog, ha elalszol, kifoszt az álom, ébren lábaid fércen rángatod; parázson jársz, parázson… És tarkódig felperzselődsz; tagjaid hamuként elomlanak, mozdulataidról az otthonosság arany páncélja leolvad. Vad fogaid élesen összeverődnek, tekinteted röpte kileng, és míg kívül a forróság emészt, belülről ráz a didergés… Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves, azt elviselheted még, de jaj, ha veszni hagyod a magad érette való szerelmét! Mert minden idegen lesz neked akkor, s kipattogzik arcodon vékony fehér rétegben a védtelenség, mint omló falon a salétrom. Futnál - menedékül a megkövült közöny nyirkos barlangjai várnak: takaródzhatsz melegedni magadba, mint bundájába az állat. - Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is, nem ereszted az elveszítettet; körömmel ezért behegedt sebeid újra csak újra kikezded. S élsz felelősen, mint a sebesült harcos: ki bevégzi naponta, mit rendel a nap, míg izmai közt bolyong a szilánk, mely végül szivébe szalad. (Garai Gábor)

elejére ... 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 ... végére