Fórum - Versek! (35. oldal)

elejére ... 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 ... végére

17210. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-02-14 06:10.38)   - (válasz Törölt felhasználó 17207. hozzászólására)

Nem tartom zseniálisnak.

17209. Egyszerűsrác80 (2014-02-13 12:07.01)   - (válasz Törölt felhasználó 17208. hozzászólására)

Ez így fájt.

17208. Törölt felhasználó (2014-02-13 10:53.55)

Nagy László (R.I.P.) és Gáti Oszkár uraktól, és mindazoktól, akik ezt esetleg sértésnek érzik majd, most és ehelyütt kérek sújtásos könnyekkel kirakott bocsánatot, de ez annnnnnyira-nagyon, hogy muszáj volt felrakni...:):) És ki tudja, tán' még Sly-nak is tetszene, ha értené...:):) http://www.youtube.com/watch?v=U7sEnH6I9Gw

17207. Törölt felhasználó (2014-02-13 10:50.02)

Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe (NOL 2012.06.14.) Erdős Virág zseniális versét ajánlom a tavaszi politikai-és emberválasztások elébe...:)

17206. Kreka97 (2014-02-07 23:57.59)   - (válasz Kimikem 17204. hozzászólására)

Ez a hang...! Meg persze a vers is :))

17205. Kreka97 (2014-02-07 23:54.44)   - (válasz Kimikem 17202. hozzászólására)

Ady képi világa tényleg gyönyörű. :) És ez a vers is. :)

17204. Kimikem (2014-02-07 23:33.24)

ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni valójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam, S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Felemelő: http://www.youtube.com/watch?v=MzNDcjh5UfA

17203. Kimikem (2014-02-07 23:24.13)

Ady Endre: Adja az Isten Adja meg az Isten, Mit adni nem szokott, Száz bús vasárnap helyett Sok, víg hétköznapot, Adja meg az Isten. Adja meg az Isten, Sirásaink végét, Lelkünknek teljességes, S vágyott békességét, Adja meg az Isten. Adja meg az Isten, Bár furcsa a világ, Ne játszak, ölő, gyilkos Cudar komédiát Adja meg az Isten. Adja meg az Isten, Mit adni nem szokott, Száz bús vasárnap helyett Sok, víg hétköznapot, Adja meg az Isten.

17202. Kimikem (2014-02-07 23:01.44)   - (válasz Kreka97 17188. hozzászólására)

Ady Endre : Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

17201. Lector (2014-02-03 16:44.13)

Homályos ablakom Messzi otthonom, Ismerős útjaim Szívem húrjain Pendül élesen Keserűn s édesen. Anyám szemében Dolgos kezében Látom a kedveset Egy igaz hitveset, Ki lehúzott éveket Hosszú évtizedeket Ápám 'börtönében' Szerető ölében. Szememben vízpára Sósan csurdogál a szakál szőrzetén Ingem peremén. Vágyom a hazám Szomjasan s talán Éhesen a szókra, És a hazautazókra Gondolva szüntelen Adnám oda az életem Percekért ,órákért A drága földemért. Egy hazámfia tűnődései....

17200. Emylio (2014-02-02 07:37.49)

(El)Eső Eső hull a magos égbűl, reá fagy a tájra, hogyha netán seggre esnék, bizonyosan fájna. Belilulna kékre, zöldre, keservemben nyögnék, "- Jajj, Te szegény Emylio!" - harsogná a környék.

17199. HEKTHOR (2014-02-01 16:04.02)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17198. hozzászólására)

Faludy György fordítása

17198. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-02-01 15:59.56)   - (válasz HEKTHOR 17197. hozzászólására)

Még nem hallottam a költőről, most gyorsan utánanézek. Gyönyörű, esetleg ki fordította? Köszönöm.

17197. HEKTHOR (2014-02-01 15:56.16)

JOHN DONNE: Elégia a vetkőzésről Engedd szabaddá szeretőd kezét, hadd nyúljon alád, mögéd és közéd. Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem, vágy kínoz, mikor nem szeretkezem. S mint harcos, ha ellenségre talál: lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll. Öved délkörét oldozd meg hamar: minden tájnál szebb földövet takar. Pruszlidat vesd le, olyan feszesen tapad; más nem lát bele, de nekem hadd suttogja a susogó selyem esése, hogy most lefekszel velem. Fûzõdre régtõl féltékeny vagyok, de megnyugtató, mikor kikapcsolod. Oly szép vagy, ha ruhád leengeded: kibukkanó nap nyári kert felett. Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy talpadat nászi templomunk, az ágy. S le fejdíszed filigrán, csupa fény hálójával; hajad szebb diadém. Ily fehér ingben égi angyalok szállnak a földre; magaddal hozod azt, mit Mohamed Paradicsoma ígér nekünk, örök gyönyört, noha a kísértet is vászoningben jár, de fõleg égnek nem a hajam áll. Engedd szabaddá szeretőd kezét, hadd nyúljon alád, mögéd és közéd. Amerikám! Frissen fölfedezett földem, melyet bejárok, fölfedek, aranybányám, országom, hol mohó kényúr vagyok, egyeduralkodó, s boldog pionír, miközben sötét kincseskamrádon ujjam a pöcsét. A lélek úgy teljes, ha testtelen, s a test akkor egész, ha meztelen. Az ékszer nem kell, az csak elvakít, mintha Atlanta kincseket hajít, s a bolond férfi szeme ottragad gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés, amatõr-öröm. De ennyi kevés. Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell: a szeretőnek a nő teste kell. A bűn nem bűn, és itt nem incseleg az ördög sem. Engedd le ingedet. Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok. Mezítelenül is gondoskodom rólad, vagy nem elég egy férfi takarónak?

17196. Pelikanbence (2014-02-01 14:39.09)

Petőfi Sándor:A farkasok dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se', hol Meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kinoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! 1847

17195. Pelikanbence (2014-02-01 14:37.11)

Tim Burton:Jakab Amikor Jakab a Mikulástól kapott egy medvét, ez csak azért szegte kedvét, mert ő az a srác, kit egyszer egy grizzly majdnem ízekre szedett szét.

17194. Pelikanbence (2014-02-01 14:36.14)

Tim Burton:Szervác, a Szennysrác Szervác, a Szennysrác Akik ismertük -a barátai- úgy hívtuk, Szervác. De mások számára ő volt a rémes Szennysrác. Jól elélt bagófüstön, azbeszten és ammónián. Más meggárgyult volna, de ő letüdőzte őket simán. Kedvenc játéka volt az aeoroszolos nagy flakon. Naphosszat ült, s sprézett ki az ablakon. Lent várt a garázsban, lehetett bármily' korai óra. Várta, hogy a kocsi induljon, s ő rácuppant a kipufogóra. Úgy tudom, nem sírt Szennysrác, talán csak egyetlen egyszer. Só ment a szemébe, nem egy kegyetlen vegyszer. Kivitték a kertbe, hol friss levegőt inhalált. Lesápadt, s érezte, így lel végül kínhalált. Rövid életének végén talpát így dobta föl. Ki gondolta volna, hogy a természet lágy öle öl. Szervác lelke elhagyta testét, a barátok elmondták imájukat. A lelke felszállt a mennybe, de az ózonrétegben hagyott egy lyukat

17193. Kimikem (2014-01-31 23:09.44)

JÓZSEF ATTILA : RÖG A RÖGHÖZ Jöjj, testvérkém, atyánk, a bujdosó nap a távol falujába ballagott. Fönn már kigyujtják üvegét a holdnak, a hamvas, égi templomablakot. Fészkében ring a száz cikázó fecske, szívemben minden mámoros szavad. Reszket - mint ujjunk - mind a levelecske és röghöz szorul a rög és tapad. Egymás mellett mi is rögök vagyunk most, minket a gyönge, friss vetés szeret. Jöjj, kedvesem, tested lelkembe hullasd, bennünk a föld barázdát rejteget. Az est sötét báránya ballagóba, feketébb hulló selyemgyapja már. És szőke hajad mintha mező volna, mit teljesen betölt a holdsugár.

17192. Kimikem (2014-01-31 23:05.42)

JÓZSEF ATTILA : JÖJJ TESTVÉRKÉM Jöjj, testvérkém, atyánk, a bujdosó Nap, A távol falujába ballagott. Kigyujtják hamvas üvegét a Holdnak, A méla égi templomablakot. Fészkében ring a száz ujjongó fecske, Szívemben minden mámoros szavad. Reszket, mint ujjunk, mind a levelecske S a rög a röghöz csókosan tapad. Mint fénybogárka almabimbó szirmán, Tejbőrödön szemem úgy tétováz. Jöjj kedvesem, tested lelkembe innám S az illatos mennybolt a nászi ház. Az est sötét báránya ballagóba, S feketébb hulló selyemgyapja már. És szőke hajad sárga-rózsadombja Fülledten csókom harmatára vár. Változata a Rög a röghöz.

17191. Kimikem (2014-01-31 18:53.29)

JÓZSEF ATTILA : FLÓRA 1. Hexaméterek Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről, mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. 2. Rejtelmek Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe. Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget. 3. Már két milliárd Már két milliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelid érzelem. Mindenségüket tartani a fénybe, mint orvos, ha néz az üvegedénybe, már nem tudom, megadom magam kényre, ha nem segítesz nékem, szerelem. Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak. Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek, kik daccal s tehetetlenül remegnek, mert kínjukból jövőnk nem született meg, munka, szabadság, kenyér s jószavak. Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun villanyfény, kőház, iskolák, kutak; mint gyermekeknek játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat. Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’, mely igazodni magára mutat. 4. Buzgóság Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes s megbékülne e háborús család, az emberek, keresném engedelmes szívvel az örökös ifjuság italát. Nehezülök már, lelkem akkor boldog, ha pírban zöldel a fiatal ág - bár búcsút int nekem... E fura dolgot űzném, az örökös ifjuság italát. Fecseghetnének nyelves tudományok - mind pártfogolna, ki szivébe lát: legalább keressem, amire vágyok, bár nincs, az örökös ifjuság italát. 5. Megméressél! Már nem képzelt ház üres telken, csinosodik, épül a lelkem, mivel az árnyakkal betelten a nők között Flórára leltem. Ő a mezőn a harmatosság, kétes létben a bizonyosság, lábai kígyóim tapossák, gondjaim mosolyai mossák. Ízét adja a tiszta víznek, száját adja a tiszta íznek, hazaszólít, amikor űznek, szemében csikó legelészget. Ő az okmány, kivel a kellem a porráomlás ellen, a szellem az ólálkodó semmi ellen szól, pöröl szorongó szerelmem. Érdekeimből megértettél, bátorrá vakmerőből tettél, kínlódtál, amig nem szerettél, egész világom ege lettél, - hát dícsértessél s hirdettessél, minden korokon át szeressél s nehogy bárkiben alább essél mindig, mindenütt megméressél! 1937. február-március

17190. Kimikem (2014-01-31 18:43.37)   - (válasz Missz Bambina 17183. hozzászólására)

Versnek is: :))) Neked is: :))) Örülök! :)))

17189. Kimikem (2014-01-31 18:41.25)

JÓZSEF ATTILA : MEGFÁRADT EMBER A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyok, pihen most az ég is, a nyugodt Marosra s homlokomra kiülnek a csillagok.

17188. Kreka97 (2014-01-26 17:42.34)

Ady Endre: A Hortobágy poétája Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett.

17187. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-01-15 08:42.01)   - (válasz Missz Bambina 17183. hozzászólására)

Örök visszatérés- írtál is hozzá nagyon jót.

17186. KareszFaszi (2014-01-14 21:41.14)   - (válasz Missz Bambina 17183. hozzászólására)

Welcome back - ha...:)

17185. KareszFaszi (2014-01-14 21:39.19)

Bertók István:kedvesemnek Szépséged márvány taván, Vágyaim csónakjában Üldögélek árván, Merengve, búsan, halkan. Bárcsak így élhetnék, Vagy e gondolat nélkül, Mely szívembe ég, S soha el nem évül. Feledve mindazt, Ami e szürke életnek Értelmet ad, Nem mást, mint téged.

17184. Brigi fcb (2014-01-14 21:37.46)   - (válasz Missz Bambina 17183. hozzászólására)

Kedvenc versem :)

17183. Missz Bambina (2014-01-14 21:36.45)

Ebben a versben benne volt az egész élete...: Radnóti Miklós: Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. (1944. január 17.)

17182. Margaréta (2014-01-01 21:33.55)

Balogh József: Mit kívánok Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet, utakhoz fényt, csodát, álmot, békességes boldogságot, magyar szót és égre kéket, emberarcú emberséget, verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot, bokrok mellé társnak fákat, napfényt, amely el nem fárad, tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve, kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!

17181. Kimikem (2013-12-31 17:45.39)

Boldog, békés új esztendőt mindenkinek! Arany János: ALKALMI VERS Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? - Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót; Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót; Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját Kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. A biró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedviért a babát Soha ki ne öntse; Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hően. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Író pedig írónak Szemét ki ne ássa, - Ne is legyen az idén Napfogyatkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben. Tudj' Isten, mi minden nincs Ez uj esztendőben! (1853)

elejére ... 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 ... végére