Fórum - Versek! (24. oldal)

elejére ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... végére

17540. Mütyürke (2015-01-16 12:35.20)   - (válasz Chris Co 17539. hozzászólására)

Akkor is jön kontra:) Garai Gábor: Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha éppen az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, és ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. - De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárult kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva megint betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül /1964/

17539. Chris Co (2015-01-16 00:13.17)   - (válasz Mütyürke 17537. hozzászólására)

Egyik régi kedvencem volt Adytól a Lemondás, még ha én nem is azt hiszem, mint akkor ő.:) Nagyszerű vers Szabó Lőrinctől.

17538. Chris Co (2015-01-15 23:14.46)

Lemondás Nem panaszkodom, némán viselem Kínos éltemnek bánatát, Nem kérek meg senkit, ossza meg velem A kínt s gyötrődést, mit a bánat ád, Mert látom, hogy e világon Barátság, hűség csak álom, Hinni nem szabad! Ifjú kedéllyel, ábrándos szívvel Néztem a világ nagy zűrzavarát, Nem törődtem rossz beszéddel, hírrel, Egyet hallgattam csak, szívem szavát. Fáj a szívem, de most már látom, Barátság, hűség csak álom, Hinni nem szabad! Nem azt hiszem már, mit hittem régen, Reményem sem az, mi régen vala, Hiszem; talán más nap van az égen S mi szép s mi jó volt, az mind meghala. Barátság, hűség csak álom, Hogy eddig is hittem, bánom, Hinni nem szabad! (Ady Endre) :)

17537. Mütyürke (2015-01-15 23:07.49)

Panasz és vigasz Szörny hirekbe vakulva-süketülve indultam… Zeng a hegy, a nap ragyog, de folyton elakad, elakad a szivem s a lábam, és hallva vig dalokat szinte elsirom magamat: Boldog tücskök, szerelmes madarak, hát ti is vagytok a világon? Vagytok még ti is? Megvagytok? A dal zeng. Megvagytok? – kérdem ujra, meg ujra, mintha a szivemet biztatnám hinni: Vagytok ugye?! Mégis! S elönt, mint jó könny a szemet, a melegítő szeretet, hogy maradt még, hogy van még valahol a harcon kívül, van egyéb is. Van, van, – súgom (vagy talán gondolom csak) és mintha túlcsapna szegény testemen az édes remény, hogy a jónak sincs soha vége: a külső öröm már az én dalomként visszhangzik felém s elhiteti, hogy odabent nem is oly nagy a sziv keserüsége. És felsóhajtok, sohsincs veszve minden, hisz ahogy az örök panaszt, magam teremtem a vigaszt: azt, hogy észreveszem a szépet, azt, hogy látom és hallom, azt, hogy még utánzom a tavaszt s beszélek, mint ti, tücskök, madarak, ági-füvi kis hős zenészek! (Szabó Lőrinc)

17536. Pirosalma (2015-01-11 09:16.07)   - (válasz Sötétszív 17535. hozzászólására)

Nagyon szép és szomorú :(

17535. Sötétszív (2015-01-09 23:26.35)

Miért ily hirtelen? (V. É.A. emlékére, élt 27 évet.) Volt egy lány, Tele szeretettel, tele álmokkal. Volt egy lány, Tele szenvedéllyel, vágyakkal. Volt egy lány, Kinek szívében boldogság izzott. Volt egy lány, Kinek a lelkében vad tűz lángolt. Volt egy lány, Tele életörömmel, jóságos szívvel. Volt egy lány, Kinek vidámság csillogott a szemében. Istenhez fohászkodva kérdezed, Hogy miért ment el ily hirtelen? De nem kapsz választ senkitől, A Szíved s a Lelked összetört. Volt egy lány, Ki vad tűzben égett. De ez a láng kihunyt végleg, Mert elment a lelke örökre. 2014.

17534. Kockástigris (2015-01-09 22:31.01)

http://www.youtube.com/watch?v=nSp5yQPjOHI&list=PLB8Yb3SI2-V..

17533. Kimikem (2015-01-09 19:43.32)

Pilinszky János - Ne félj Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

17532. Kimikem (2014-12-01 16:07.08)

Aki teheti menjen el! Sajnos nekem megoldhatatlan a távolság miatt... "Kedves Barátaink! Örömmel tudatjuk, és kérünk, adjátok tovább a hírt: az Uránia Nemzeti Filmszínház műsorra tűzi Jelenczki István "...POR ÉS ISTENPOR VAGYUNK..." című, József Attila költeményeire készült filmversét az alábbi időpontban: 2014. december 3. szerda 18. óra, Csortos terem A film versmondója Simon Péter, aki megrendítő belső jelenléttel közvetíti József Attila Istenhez való viszonyát. A film képi világa, montázsai szerves egységben állnak a költemények transzcendensbe ívelő folyamával, amelyet Hortobágyi László zenéjének mélységei és magasságai olyan úttá formálnak, amely a nézőt elvezeti saját, belső kérdéseihez."

17531. Lector (2014-11-03 20:56.08)

Remember,..november Kék szemed csillogott Az arcod ragyogott A novemberi reggelen, Ahogy a nap kel keleten. Ruhád suhogó zajjal Takar illatos hajjal És megszorít marokkal Megsimít ölelő karokkal.

17530. Mütyürke (2014-11-03 19:22.26)   - (válasz Margaréta 17529. hozzászólására)

https://www.youtube.com/watch?v=YmiLzf9SOdc

17529. Margaréta (2014-11-02 21:01.09)

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig! Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, a könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár, csillagfény sötét éjszakán, nyíló virág szirma vagyok, néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, s minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál.

17528. Kimikem (2014-11-01 22:48.35)

Kosztolányi Dezső : Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, . s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" , vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..." majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..." Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

17527. Lennon16 (2014-11-01 12:10.40)

Október 30 Valami megért bennem, Régóta vártam én erre, Csendes magányomban, Csak nem tudom mi az. Valaki eljött hozzám, S ajtóm elé érkezett, Mégis rettegek tőle. -Kopp-kopp- Ki az? Az ajtóhoz mentem, De nem volt ott senki, Csak képzelődtem Hogy kopogott valaki? Elindultam aznap is, Ködös volt a reggel, S már fagyott is, Síkosított életérzés. Könnyed lépteimet Visszaverték a falak, Búsan nézett a lány A kandeláber alatt. Hajnali robogás Dohos alagútban, Patkányvisítást Hallok félálomban. Félhomályos állomás, Fakó, komor peron, Leszállok s elhagyom E földalatti milliőt. Megyek felfelé, ó Egy barna lány illata, A lépcsőn előttem áll, Lehet ő is fényre vár. Kiérek, de hol vagyok? Egy sovány galamb turkál Penészes maradék után Eldobott csikkek között, Szürke házak s ablakok, Itt-ott már fény dereng, Viharvert hirdetőoszlopról Napfakított, boldog arcok Bámulnak rám ridegen, Szemükben a semmit látom Azt, amitől oly boldogok, De én itt idegen vagyok. Csuklós busz jön, A fék már csikorog, Bolygóajtó nyílik, A tömeg kicsorog. Mi ez? Végállomás? Kérdek meg valakit, De válasz nem jön, A ködlámpa elvakít. Betondzsungel szaga, Monoton búg egy trafó, Tán a világvégén állok, Visszamenni volna jó. Vissza, ahol nap ragyog, S kedvesen int nekem A szép virágárus lányka, Ahogy a vevőket várja. Október harmincadika, Még mindig itt vagyok, S oly keserű ez a bor E pokol nagy asztalán. Mint megannyi csillag, Ezer mennyezeti neon, Akár fásult szempárok Tekintenek vissza rám. De van ki út. Elvileg. Csak kérdés ki leli meg. Valaki indul, s valaki vár, Valaki rég meglelte már... A sírás sose gyógyír erre, Kelj fel a padlóról végre, S lelked fekete égboltját Színezd hát újra kékre!

17526. Morli Holect (2014-09-25 16:37.03)

Falu végén kurta kocsma XXI. századi változatban: [link] A city végén menő dizsi Onnan rúg ki a security. Cool a pia, mi volt benne? A flash mintha közeledne. Sirály bige közeledik, A sok span lecsendesedik. A fehér rucit kikötötték, De a ruci alatt a sötétség. Zsír a mjúzik, nagyon oké Új mixet nyom a disc jockey. Haver csávók nem stresszelnek, Reng az ablak, úgy denszelnek. Pultos bébi, te kis ribi, Nincsen piám, az a bibi. Nyomass ide egy caipirinhát Frankón vattát köpök mindjárt. Toljad, DJ, pörgesd jobban a mélynyomó majd szétrobban. Bepattintok még egy exet Nem hagyom a ball denszet. Bekopognak az ablakon Zajos csürhe, szemben lakom. Azt üzeni az én nejem a basszustól szétmegy a fejem. Öreg, ne pampogjon nekem Mert a végén megfejelem. Csapasd, DJ, csak azért is Lehet akár hajnal 7 is. Megint jönnek, kopogtatnak, Csendesebben gizduljanak. Mi vagyunk az öknkormányzat, Végleg bezárjuk a házat. XD

17525. Tuca (2014-09-17 10:54.54)

Ferenczi Gyuláné MEGENGEDI Ha utad akadályokkal teli és nem látsz előre, ne félj, mert Ő ezt megengedi. Megengedi, hogy sötét felhő borítsa el a Napot, hogy fárasztó munkában meglankadjon karod. Megengedi, hogy magadra maradj, hogy elhagyjanak az emberek, hogy keserves csalódásba boruljon szíved. Megengedi, hogy elveszítsd, kit legjobban szerettél, hogy vigaszt embereknél hiába keressél. Megengedi... Megengedi, hogy szomorú legyél, hogy sírj, hogy nevess. Mindezt azért, hogy Övé lehess!

17524. Veronik (2014-09-09 22:28.02)

-Hogy énekelnek mindenféle fattyúk, pimasz veréb, csicsörke, banka, vadtyúk, mi hallgatunk a zürzavarba, hagyjuk, csivogjanak, legyen meg akaratjuk. Csodásan úszunk a csodás halálba, de ott az igaz dalt megtalálva az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk. (Kosztolányi)

17523. Törölt felhasználó (2014-09-09 18:55.29)   - (válasz Kimikem 17518. hozzászólására)

:) Úgy legyen.:) És egy kis gondolatmorzsa a Távol-Keletről: "Az élet olyan mint egy könyv, Nem lehet megítélni a borítójáról, De bánjunk minden egyes lapjával úgy, Mint egy ember életének egy napjával, És jussunk túl a fedélen a könyv belsejébe, Ahol a tudás és a felismerés található. És ahogyan minden könyvnek van egy utolsó oldala, Nekünk is lesz egy utolsó napunk, A könyveket tartalmuk szerint kell ítélnünk, Nem lapjainak száma alapján." (Lao-ce)

17522. Lector (2014-09-08 21:00.39)   - (válasz Pedro23 17521. hozzászólására)

Nagyon ...nagyon teccett...:)

17521. Pedro23 (2014-09-08 20:52.15)

Gál Tamás - Szótlan /2014. szeptember 07./ A csendet látod szemed előtt, Némán magadba nézel. A gondterhelt tegnapok után lassan Már semmit sem érzel. Idegen ruhába öltöztet a kényszer, Talán így jobb lesz - gondoltad, De a személyiség szótlan száll belőled mert önmagad önként megfojtottad. S lám a holnap sem lett szebb, Mint amit ezelőtt reméltél. Csak a szürke öntudat maradt, s a villamosra épphogy felfértél. Figyelj! Barátom! Nem leszel szabad, míg magad rabja vagy, Amíg vaslakat fénylik a rácson! Az éjszakai is eljött, rágyújtasz ostobán, Az életed ingyen kaptad - de a sorsod megvenni nem tudod, Se ma, se holnap, se ezután.

17520. Tuca (2014-09-08 19:22.14)

Kosztolányi Dezső Már néha gondolok a szerelemre Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet - én Istenem - milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. Halkan beszél, csak nékem, soha másnak. Fájó fejemre hűs borogatást rak. És kacagása hegedű-zene. Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. Különös, titkos és ritkán mosolygó Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.

17519. Kimikem (2014-09-04 19:50.52)

Márai Sándor Halotti beszéd Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ” Az ohioi bányában megbicsaklik kezed A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon A tested is emlékezik, mint távoli rokon Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...” De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...” Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...” S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...” Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen! Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk Íme, por és hamu vagyunk

17518. Kimikem (2014-09-04 18:40.43)

Remélem, imáim meghallgatásra lelnek! Henri Viscanti: A meghallgatott imádság ...és Isten azt mondta: nem. Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá. Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni. Kértem erőt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot... És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem, adjon szeretetet... És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmeket... És Isten adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. És imáim meghallgatásra leltek.

17517. Oliwaw (2014-09-04 14:05.23)   - (válasz Emylio 17516. hozzászólására)

Akkor te vagy Arany ? (mégse lehet, mert az én minden szavam arany).

17516. Emylio (2014-09-04 04:21.03)   - (válasz Oliwaw 17514. hozzászólására)

Akkor még (már), volt időutazás. Úgyhogy, de!

17515. Oliwaw (2014-09-03 13:15.14)   - (válasz Oliwaw 17514. hozzászólására)

t

17514. Oliwaw (2014-09-03 13:14.40)   - (válasz Emylio 17507. hozzászólására)

Engem ez Arany Jánosra emlékeztet (de hát ő nem ehetett a plázában müzli ).

17513. Emylio (2014-09-03 11:25.51)   - (válasz Klaatu80 17512. hozzászólására)

Foss, csak foss, hisz szarni kell, ne törödjél semmivel! Peckes ívben, nagy sugárba, áraszd szét a nagyvilágba!

17512. Klaatu80 (2014-09-02 11:10.12)

Reggel van újra s kinézek az ablakon, Hiába volt az éjszaka, még mindig koszos, Gondolkozas nelkül ma lemosom, Az egész napot meg nagy ívben lefosom!

17511. Klaatu80 (2014-09-01 12:29.40)

Borongós felhő alatt száll a madár, Romokban áll már az egykori vár, Lerombolta az idő vasfoga, Az élet is hamar tűnik tova.

elejére ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... végére