Fórum - Versek! (271. oldal)

elejére ... 262 263 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 ... végére

10130. Miss bambi (2010-10-25 13:28.43)   - (válasz Emylio 10129. hozzászólására)

Ez kedves,szinte bizseregtető.:) Főleg ha még el is mondod akinek kell..;)

10129. Emylio (2010-10-25 13:21.45)

Adjunk az erotikának! Melléd bújok finom csókkal, olts el égő testemet, mit átélünk majd több, mint halál, s a vágy lesz majd, mi eltemet. Ajkad izzik, tűzként tombol, úgy parázslik, szinte fáj, befogadsz, mint éhes koldust, nem áll köztünk semmi már. Elmerülök patakodnak, buja kristályvizében, átsiklunk a végtelenbe, mindörökre, ígérem. Szoríts, amíg erőd hagyja, lüktess, amíg tart a vágy, együtt leheljük ki lelkünk, nyíljék meg a mennyország!

10128. Margaréta (2010-10-25 11:35.18)   - (válasz Emylio 10126. hozzászólására)

Hogy a fájdalom honnan ered, nem tudhatjuk. Azt sem, hogy miért kap belőle az egyik ember számolatlanul, mások pedig hogyan tudják elkerülni azt. Sokszor önmagunk vagyunk előidézői, sokszor mások okoznak fájdalmat. Mindenesetre, ha a "nagy tanító" keze van a dologban, nem véletlenül kérdezgetjük annyiszor: "mivel érdemeltem ezt ki?". Mert sokszor pont azok kapják, akik nem szolgáltak rá.

10127. Zsoka47 (2010-10-25 08:57.35)   - (válasz Emylio 10121. hozzászólására)

Egyre jobb vagy, nagyon szép. Köszi

10126. Emylio (2010-10-25 06:21.40)   - (válasz Margaréta 10123. hozzászólására)

Ez a vers, valóban a fájdalomról, mint "tanítóról" beszél, meg a mégnagyobb tanítóról, aki kedve szerint küldi ránk és múlasztja el.

10125. K.V.János (2010-10-25 01:21.15)   - (válasz Emylio 10121. hozzászólására)

Nem mostani, csak erről jutott eszembe: Mesélj másról! - Agyamba mart a végtelen rák, A kínok éltető sugára, de mégis élek, és remélek, te nem tudod, mi volt az ára! - Nyugodj meg, és ne is beszélj ezekről! - Mikor palánta voltam, és majd mikor fa voltam, és erős vár! S örültem életemnek én is - de lassan így megőrülök már. - Nyugodj meg, és ne is beszélj ilyenről! - Teper kis ágyamon faféreg, kinyújthatom kezem, s elérek elérhetőt, mozogni még nem feledtem el, de már a vérem... - Magad, ha észrevetted, és ha abbahagytad, újra szólj! - Igen, valóban, igazad van. Mit ér fölösleges panaszban teli tüdő? Igaz, ha mondom: a fájdalomba szétesek. De kinek segít a bánatos szó?

10124. Rezege Julia (2010-10-24 23:13.56)

Ezt a verset most rögtönzöm búcsúként a Filmkatalógustól!! Versben mondom el eszeveszett bánatom, én a halált Istenem oh ,úgy óhajtom, Pillanatra fölriadtam álmomból mely, méllyebb és szorító;drága áru a szabadság! Versben mondom el én a búcsúm, sokmindent megpróbáltam Süsü,hogy a bánatod, tovább adjam itt offolva is,de nem bántam/bánom mégha kiszakad is a csuklóm! robert pattinsonos fanokkal is soroltam, (velük is ugye) offoltam, ezt viszont sajnálom s bánom... rámtámadtak orvul,bánat tudja mért. Lehet,hogy összetévesztenek azért? Nekik mindegy;nekem nem gondolom, hányszor láttam őket így csoporton!

10123. Margaréta (2010-10-24 19:14.03)   - (válasz Emylio 10121. hozzászólására)

Nem rossz, nem rossz, sőt, nagyon jó! Mint vers - persze. Mert amúgy én nem akarok állandó fájdalmak közt élni. Persze tudom, nem is erről szól ez a vers, inkább arra tanít, hogy figyeljünk a fájdalomra, és ösztönző erőként fogjuk fel, ne engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk, inkább tanuljunk belőle. Hisz fájdalom nélkül nincs élet, sőt fájdalom nélkül az ember állandó életveszélyben lenne, hisz nem lenne, ami figyelmeztetné bizonyos veszélyhelyzetekre. Akár a teste, akár a lelke fáj, mindenképpen intő jel, hogy valami nincs rendben, valamit tenni kell. Számomra ez a versed fő mondanivalója.

10122. Mütyürke (2010-10-24 17:47.01)   - (válasz Emylio 10121. hozzászólására)

Szabó Lőrinc :A kimondhatatlan A szíved majdnem megszakad, szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s azt hiszed: a következő pillanat mindent, ami él, elfúj, mint pókhálót a szél.

10121. Emylio (2010-10-24 17:39.06)

Földi pokol Köszönöm a fájdalmat, mert megatnít tűrni, tartson hát örökké, ne kezdjen szűnni! Köszönöm a fájdalmat, mert megtanít élni, kínok közt vergődve előre nénzi. Táplálja bánat vagy szerelem, halál vagy harag, a testem mi harcol, de lelkemben marad. Lüktet az agyamban, húsomba hasít, tanulom a leckét, ő meg csak tanít. Köszönöm Isten, hogy büntetsz, hogy lássam, a kínomat enyhíted, ha nem hiszek másban. De tartsd meg hát jóságod, gyötrelmem égjen, halld meg hogy üvöltök, s nevess az égben! Köszönöm a fájdalmat, mert ő segít látni, a pokol az földi, itt kell bejárni!

10120. Kimikem (2010-10-24 08:27.02)

Pilinszky János: Örökkön-örökké Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrű panaszommal jobb ha hallgatok. Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van. Keserűségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem eleget? miért vakítottál annyi nappalon, ha már ragyogásod nem lehet napom? Halálom után majd örök öleden, fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, karjaid közt végre kisírom magam, csillapíthatatlan sírok hangosan! Sohase szerettél, nem volt pillanat, ennem is ha adtál, soha magadat, örökkön-örökké sírok amiért annyit dideregtem érted, magamért! Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szorításod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb.

10119. Kimikem (2010-10-24 08:19.26)

http://www.youtube.com/watch?v=zTQAO-4-gtY

10118. Kimikem (2010-10-23 21:13.14)   - (válasz Emylio 10116. hozzászólására)

:))

10117. Rezege Julia (2010-10-23 21:08.00)

Meredezik a bánat a fejem meg repedezik,vágyak...holtak. Mint Süsü.

10116. Emylio (2010-10-23 08:20.13)

56' Ha gondolatod tettre váltod, megmentheted a világot. 56-ban naggyá lettek, gondolatok és a tettek.

10115. Kimikem (2010-10-22 22:48.54)   - (válasz Margaréta 10113. hozzászólására)

:)) Ez így van.:)

10114. Kimikem (2010-10-22 22:47.32)   - (válasz K.V.János 10112. hozzászólására)

János! :)) Köszönöm! :))

10113. Margaréta (2010-10-22 22:25.48)   - (válasz K.V.János 10111. hozzászólására)

Köszi a véleményed, én is valami hasonlót akartam írni. A verselemzéshez nagyon sok támpont van, a tanár feladata, hogy megkeresse ezeket, segítsen látni, megérteni a verset. Még akkor is, ha sokszor belemagyarázásnak tűnik. Az irodalomtudomány is tudomány, s bár pl. a verselemzésben sok a szubjektív elem, a tényektől nem lehet elvonatkoztatni. Természetesen nem kell minden verset darabokra szedni, mint az iskolában, az olvasónak az a fontos, hogy átérezze, hogy átengedje magát a vers hangulatának, de a sokszor burkoltan megjelenő üzeneteket is meg kell értenünk.

10112. K.V.János (2010-10-22 21:11.41)   - (válasz Kimikem 10110. hozzászólására)

Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek! Tegnap még, selymes szőke hajad Simogatta szelíd anyai kéz... Ma fegyverrel a kezedben A barikádra mész... Tegnap még féltél az iskolában, Hogy a leckét nem tudod jól... Ma? Orosz túlerővel szemben A géppisztolyod szól... Csak tizennégy éves voltál Vézna, kékszemű gyerek, Bekiáltottál a konyhába: Anyu, most tüntetni megyek!!! Olcsó mackóruhát viseltél, Megtalpalt iskolacipőt. Emléked azóta már Csodás legendává nőtt... Mert soha, soha a világon Még nem harcolt ilyen sereg, Halált megvető bátorsággal Ennyi gyerek, magyar gyerek! Szemben az orosz tankokkal Mely mint dübörgő halál Pillanatonként százakat Irgalmatlanul lekaszál! Drága kis testeken gázol Páncélszörnyek hernyótalpa Szovjet tankokra vér tapad És ott feküsztök halva. Halva! Megölték a gyerekeinket A hősöket, mert szembeszálltak... Bolsevista bitangok hada Nemzetgyilkossá váltak! Ezt a vért nem mossa le Évezredek itélőszéke És egy napon fegyvert ragad A világnak minden népe! Példát vesz Rólad kisfiú, Te vézna iskolásgyerek, Aki beszóltál a konyhába: Anyu, most tüntetni megyek!!! 1957

10111. K.V.János (2010-10-22 21:07.59)   - (válasz Törölt felhasználó 10101. hozzászólására)

Mondjuk 4-5 évig tanulta a főiskolán vagy az egyetemen, esetleg utánanézett, átolvasta a vonatkozó szakirodalmat, mert kellett, vagy mert érdekelte vagy mindkettő. Nemcsak találgatások meg belemagyarázások vannak, hanem tények és történelmi adatok is, amikről egy tizenéves diáknak "lövése" sincs, de ha figyel az órán, akkor netán megérti, hogy pl Jónás nem azért került a bálnába, mert biológiai kutatásokat végzett:)

10110. Kimikem (2010-10-22 20:46.47)

Áldott legyen az '56-os forradalmárok és mártírok emléke! Márai Sándor: MENNYBŐL AZ ANGYAL MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta - Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta - Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ők, akik örökségbe kapták -: Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor - Az álomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik - mennyből az angyal. (New York,1956.)

10109. KareszFaszi (2010-10-22 20:34.46)

Két örök hangulat I. Cigarettafüst Légnemű ezüst Glóriát teremt nekem Eltűnő álmok Édes világok Még játszadoznak velem Megtalált szépség Egyetlen érzés Él tisztuló lelkemben Ember maradtam Hiszek magamban S így hiszek az emberben II. Keserű szándék Lassuló játék A saját életem is De minden emlék Az agyban benn ég Magamhoz közel segít Nem vagyok szabad Félnem nem szabd S ha értem jön az idő: Eltűnök végre A messzeségbe Mint minden létező

10108. Emylio (2010-10-22 19:08.09)

Hűség Ha kutya lennék, kapnék kosztot, lenne gazdám, otthonom, hogy mért nem így lett, jó ég tudja, megérteni nem fogom. Árva vagyok, mint egy kaktusz, kopár préri peremén, nem vágytam e szürke létet, életemnek elején. Megszületni olyan könnyű, az élet az, ami nehéz, annak áll e bitang világ, ki a sorssal szembenéz. Sosem háltam puha ágyban, nem fogtam még kanalat, tán majd egyszer megadatik, s lesz még új a nap alatt. Naggyá nőni, szökni innen, jaj Istenem szép lenne, a boldogságtól öröm könnye, csillana a szemembe'. Bejárni a nagyvilágot, tengereket, hegyeket, álmodozva vágyom mindezt, nem tehetek egyebet. Hisz vár a posztom, szorgos dolgom és az egyház kenyere, maradok, ki mindig voltam: a templom szegény egere.

10107. Mosolybogyó (2010-10-22 09:49.16)   - (válasz Törölt felhasználó 10106. hozzászólására)

Ha leírta, hogy ezt a versét mi és mikor ihlette, nem kell találgatni. A többi csak fantázia, filozófia, beledumálás, beleképzelés... Éppen azért annyi féle...

10106. Törölt felhasználó (2010-10-22 09:42.21)   - (válasz Mosolybogyó 10104. hozzászólására)

De az még mindig nem a költő maga! Azt honnan tudod, hogy ő mit érzett?

10105. Mosolybogyó (2010-10-22 09:41.56)

Biblia: honnan tudjuk, úgy volt-e? Úgy lesz-e? Gondolkodjunk csak: volt-e olyan kijelentése Istennek, ami nem teljesedett be, vagy nem lett úgy, ahogy ígérte/mondta?

10104. Mosolybogyó (2010-10-22 09:40.46)   - (válasz Törölt felhasználó 10103. hozzászólására)

A költő élete, vagy arról írt anyagok, kortársak beszámolói, netán maga a "múzsa" hozzávetései... A szöveggyűjtemény csak tiszta művészet... :)

10103. Törölt felhasználó (2010-10-22 09:37.36)   - (válasz Mosolybogyó 10102. hozzászólására)

De honnan, az ég szerelmére? :) Ez pont olyan, mint a Biblia. Honnan tudod, hogy úgy volt?:)

10102. Mosolybogyó (2010-10-22 09:35.36)   - (válasz Törölt felhasználó 10101. hozzászólására)

háttérinfó... (ami a szöveggyűjteményben nincs benne) :)

10101. Törölt felhasználó (2010-10-22 09:32.14)   - (válasz K.V.János 10078. hozzászólására)

Igaz, de ezt a tanár honnan tudja? :)

elejére ... 262 263 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 ... végére