Fórum - Versek! (273. oldal)

elejére ... 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 281 282 ... végére

10070. Margaréta (2010-10-20 22:09.08)   - (válasz K.V.János 10064. hozzászólására)

Ezt bizony te írtad, komám, igaz, nagyon régen, még Petőfi korodban, 1847 telén. Mikor még a magyar bércekről a Kaszpi-tengerig lehetett látni.

10069. Margaréta (2010-10-20 21:59.53)   - (válasz Emylio 10061. hozzászólására)

Mire ez a komor hangulat? Még tél sincs, s máris így kiborultál? Szép ez a párhuzam, csak nem tudom, melyik fele ihletett meg: magányodat szeretted volna kifejezni a természeti képek segítségével, vagy a természet télbe fordulása miatt érzed magad ily magányosnak.

10068. Zsoka47 (2010-10-20 18:41.02)   - (válasz Emylio 10061. hozzászólására)

Ez lesz a kedvencem, a Nagy a baj...mellett. Ez szívet melengető, köszi..

10067. Zsoka47 (2010-10-20 18:34.39)   - (válasz Emylio 10058. hozzászólására)

Költő mondá a költőkről...

10066. K.V.János (2010-10-20 18:33.55)   - (válasz Emylio 10058. hozzászólására)

Költő lakik benned, mi a magyarázat? Hiszen van mit enned, hord még húst a vázad. Honnan jön az ihlet, választ erre ki ad? Volt lelkekből mi lett, az ember kiakad. Lelkeket úgy vélem, ami hajt: a siker. Sodródunk a szélben, S írunk, ha írni kell.

10065. K.V.János (2010-10-20 17:32.45)   - (válasz Törölt felhasználó 10057. hozzászólására)

Én Tóth Árpádot vagy Radnótit választottam volna, de odafönt másképp döntöttek:)

10064. K.V.János (2010-10-20 17:26.46)   - (válasz Margaréta 10056. hozzászólására)

Ez friss, vagy szintén egy unalmas értekezlet terméke?

10063. K.V.János (2010-10-20 17:24.56)   - (válasz Margaréta 10054. hozzászólására)

Én nem, csak az előző porhüvelyeim. Hogy miért? Természetesen az új kedvéért. Irigyellek a foglalkozásod miatt, nekem is volt ilyen vágyam...

10062. Törölt felhasználó (2010-10-20 15:44.58)

Útközben Este, sötét buszmegálló, hideg, és belül a remegés: a világ olyan rideg. Tűnődsz, nézed a nem létező semmit próbálod megérteni a felfoghatatlant, lassan olyan vagy, mint aki bekattant... Egy alak bukkan elő a sötétség mélyéről körvonalait csak gyéren világítja meg a fény, azt gondolod: hát számára van még remény? Aztán ahogy feléd tart, látod őt jobban megviselte az élet, önmaga sorsa által megerőszakolt szerencsétlenné lett. Az arcodba nem mer nézni, -már megszokhatta rég az elutasítást- s gyenge remegő hangon cigidet kéri. Előveszed a dobozt, az utolsó szál vigyorog rád. Nem szólsz, de elé tartod, és bólintással jelzed: vidd, a tied. De ő nem mozdul. Most először mer rád nézni, s öntudata maradékával mondja: köszi, de nem kéri. Az utolsóra még neked is szükséged lehet. mondja, aztán útnak ered. Tik-tak, az idő ilyenkor nem halad, úgy érzed, a megálló örökre az otthonod marad. Aztán megint felbukkan egy alak. Mikor közelebb ér, már nyúlsz a zsebedbe, s a cigit készíted bele a kezedbe. Ő jött vissza, talán nem talált más prédát, de meglepődsz, mert ő mutat neked példát. Kezében a doboz teljes, de már bontott, s kínálja mosolyogva: - a tiéd, gondoltam, közben már elfogyott... (Ez nem folytatás helye, csak megcsúszott a kezem...):)

10061. Emylio (2010-10-20 10:47.37)

Csepegő eresz Hideg téli szélben, hópelyhek utaznak, nyoma sincsen már levélnek a fákon. Sok dolga lesz a távoli tavasznak, magányban vacogva nem édes az álom. Pattog a tűz, de hiába, melegét nem érzem, távoli a lángja, parazsa elhaló. Nem tombol vad szikra pusztító hevében, tánca már lassú, fáradva hamvadó. Megdermedt ajkakon kihűlt a csók helye, rideg a mosoly, a lélegzet fáj. Mi valaha kedves volt, e zord világ elvegye? Ideje harcolni, és bízni talán. Kérni a fényt, hogy árassza melegét, elűzve fagyokat, s a nehéz havat. Óhajtva vágyni rá, biztos, hogy nem elég, szívbe kell zárni, úgy velünk marad. Így tavasz lesz örökre, csak óvni kell szüntelen, táplálni hittel és árad a fény. Majd enyhül a fájdalom, szűnik a küzdelem, s már csepeg az eresz a lelkek telén.

10060. Emylio (2010-10-19 21:47.25)   - (válasz Törölt felhasználó 10059. hozzászólására)

Szívesen!:) Ámen!

10059. Törölt felhasználó (2010-10-19 20:32.56)   - (válasz Emylio 10058. hozzászólására)

Kedves Emylio, ez igen udvarias és lovagias lezárása volt szegény K.V. János viszontagságainak. :) Köszönet a versért!

10058. Emylio (2010-10-19 08:03.40)

Petőfi és Ady, két nagyszerű lélek, egy bennük a közös, régen véget értek. Sándornak a sírja, mostanáig talány, meglelni e helyet, az esély reá parány. Endrénkről ma tudjuk, mi lakozott benne, egyéb kórok mellett, szifilisz lett veszte. Nyugodjanak most már, túlról lesve minket, szellemük vigyázza, büszke tetteinket!

10057. Törölt felhasználó (2010-10-18 22:48.40)   - (válasz K.V.János 10053. hozzászólására)

Tényleg letaglózhatott a saját halálhíred, ha Adyként keltél életre... Megértem az akkori verseid hangvételét (új század, ismeretlen emberek és már az osztrákok sem voltak a régiek...):):) János, veled az élet oly nemes, olyan vagy, mint egy régi jó nemes. Szavaid isszuk, akárhány formában is támadsz fel hamvaidból, mint büszke főnixmadár, Tudhatod rég: lábaid előtt hever valamennyi madám. (Célozva Ady egyéb betegségeire...);)

10056. Margaréta (2010-10-18 20:50.03)   - (válasz Starsineye 10055. hozzászólására)

"Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl."

10055. Starsineye (2010-10-18 12:36.36)   - (válasz Margaréta 10054. hozzászólására)

Szia Margaréta! Te magyar tanár vagy?

10054. Margaréta (2010-10-18 10:47.59)   - (válasz K.V.János 10052. hozzászólására)

Akkor most végül is mit tanítsak rólad, hol haltál meg? És mikor? És miért? Meghaltál-e egyáltalán?

10053. K.V.János (2010-10-17 23:28.44)   - (válasz Törölt felhasználó 10051. hozzászólására)

Azt a verset akkor írtam, amikor Ady Endrében reinkarnálódtam, és a félország engem keresett, mint Petőfit:)

10052. K.V.János (2010-10-17 23:13.35)   - (válasz Margaréta 10050. hozzászólására)

Barguzinban minden csontváz az enyém volt, a négyéves kisgyermektől a nyolcvan éves nagymamáig:)

10051. Törölt felhasználó (2010-10-17 17:53.50)

Nos, K.V. János, most aktuális lenne a vers: Ki látott engem? ;)

10050. Margaréta (2010-10-17 17:47.01)   - (válasz K.V.János 10047. hozzászólására)

Akkor Barguzinban mégsem téged láttalak?

10049. K.V.János (2010-10-17 03:45.44)   - (válasz Törölt felhasználó 10048. hozzászólására)

Hiszünk, vagy nem, egyelőre még nem értünk az út végére: Útközben Nyugodt a természet, mint a puszta éjjel, Tücsök sem zavar be a sötétség csendjébe, A sötétség komor, rosszat sejtőn komor, De nyugalomban pihen a lágy természet. Száll, száll, valami száll, repül a sötétben, Nem látni, mit, miért, mi lesz a kitétel, Nem tudni, hova száll, merre visz az útja, De világosodik, na nézzünk csak széjjel! Világosság terül széjjel a vidéken, Nyugalom s csend honol, csend ül e vidéken, Valami zavarja, a létet akarja, S szétárad mindenen, és ez oly fenséges! Száll, száll, valami száll és repül a fényben, Úszik a fényében, és ez nem fenséges. Nem tudni, hogy hova merre visz az útja, De csak száll, mégis száll, száll a csend terhére. Pedig nem nyomasztó, ez a csend kellemes, Kárpótol mindenért, mi baj volt az életben. De valami zavar, nem hagy még nyugalmat, Majd megnyugszik benne, ha tiszta lesz léte. Száll, száll, valami száll és repül a létben, Tán magasztosságba, vagy tán tiszta létbe, De nem tudni, hova, merre visz az útja, És csak száll, egyre száll, száll tovább az élet.

10048. Törölt felhasználó (2010-10-17 00:10.37)

Hisztek a lélekvándorlásban? (Ha már Petőfi és sírja...) Mikor a pillekönnyű, csipkefátyol pókhálón átsüt a bágyadt, ősz végi napfény, lassan-lassan megértem én, hogy az út a végére ér. S ha a rothadásszagú, esőtől izzadt temetőben nyugalomra tér a megfáradt élet, vajon, mint láthatatlan lélegzet a testből kiszáll a megrémült lélek?

10047. K.V.János (2010-10-16 21:12.42)   - (válasz Emylio 10042. hozzászólására)

XDXD Rémlik valami Segesvár, meg egy dárdahegy, aztán a filmszakadást követő tudathasadás; ha jól emlékszem, még a farkasfogamat is lenyeltem...

10046. Zsoka47 (2010-10-16 15:23.58)   - (válasz Emylio 10044. hozzászólására)

A pénz már csak ilyen, vándorol...

10045. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-10-16 09:30.13)   - (válasz Emylio 10044. hozzászólására)

" Hogy szaladnak a fák" (asszociáció)

10044. Emylio (2010-10-16 09:26.07)

167 Autóm robog, a fák mellette szaladnak a semmibe. Kék fény villan, rendőr kérdez: Minek hajtott ennyire? Bukszám nyílik, pénzem illan, a sebességnek ára van. Lelkem nevet, arcom póker, hisz lesz ilyen még számtalan.

10043. Birka78 (2010-10-15 18:55.11)

Parti Nagy Lajos: Hattyúnyál Hattyúnyál veri a fákat, a pázsitolt szegélyt. Nem láthatja a véraláfutást már felszívódni, pohár nyomát, sírós káromkodásét. Szeméből ha teniszgép dinnyemagot köp is ki végül, nem kel ki a salakban. Heggyel beleáll. Így a nehezebb ezt a pályányi piros horzsolást összetekerni, szőnyegbombázás rollniját a vállra vetni. Ha csak dörzsbetegségről lenne vaskos zárójelentés, vihetné ölben, mint egészen közömbös meztelenségét. Ugrik sötéten, nyirkosan, díszfa törzsétől díszfa törzséig, nem vakuval fényképeznek, csak a hattyúk tátognak idegesen a vágóhíd strandjáról, tudják-e, nagyobb tét is van, mint hogy a vizet leeresztik. Többször körbecipelve magunkat kiismerszik az öröklét szakaszossága, díszfa törzsétől díszfa törzséig egy kocka üres híradófilm, elmosott kenguru szökken árnyéka nedves ruganyán, tüskébe akadt gumiköpeny, szivárgó, kényes hattyúnyál látvánnyá veri a vizet, hal rég nem tartozik a zizgő pikkelyekhez, vad sem a koszló szőrhöz, kegyelmes húsipari táj, csend, rend a hátsó kert felől is, csak az a nyúlós kenguru a derítőknél, feltekert teniszpályával a nyakában, az hogy akasztja le magát, szegény, a csipkebokorról? Előjegyezzük, holnap lelövik, ugró húsából nőjön gumipitypang, gumiharisnya, sportcipő.

10042. Emylio (2010-10-15 13:46.36)   - (válasz K.V.János 10041. hozzászólására)

Arra sem, hogy hol vagy eltemetve?:DD

10041. K.V.János (2010-10-14 18:11.52)   - (válasz Emylio 10040. hozzászólására)

Én is, de én nem emlékszem azokra a versekre, amiket még Petőfi Sándorként írtam:)

elejére ... 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 281 282 ... végére