Fórum - Versek! (333. oldal)

elejére ... 324 325 326 327 328 329 330 331 332 333 334 335 336 337 338 339 340 341 342 ... végére

8270. Zsoka47 (2010-04-27 09:04.25)   - (válasz KenytheOne 8269. hozzászólására)

Már olvastam korábban is, hogy te miket tudsz... nem csak a humorod frenetikus.. Gratulálok!!!

8269. Törölt felhasználó (2010-04-27 09:01.32)

Élethúr Minden megújul, az alkony hull, bánatot feszít az élethúr, lágy ölén ring, majd elborul, köddé válik és kimúl. Érdeklődik, a csókba rejtve, játszik veled, és elfelejtve, Feldob, kacsint, majd leejtve, az ég-ösvényen, visszafúj. Minden megújul önmagában, senki sem bízik más szavában, hazug nap kel fel a tűz tavában, megfürdenek a földanyában. Így temetnek mosolyra gyúlva, még egy kis sárt isznak újra, elrepedt arccal agyagba gyúrva Táncra kelnek boldogan. Gyermeket, anyát mind felfalták, Mit elkövettek, másra hagyták, A halál csókját osztogatták, még a kígyót is jól megmarták. Minden délben, minden nappal, háttal álltak, véres arccal, jobbal döftek, vágtak a ballal, imádkoztak a kövek és fák. Virágba borult tűz-tavaszról, érintetlen szűz-kamaszról, keresztre feszült hős szavaktól, hallhatatlan, de halott hangtól úszkáltak ők a végtelenbe, mámorukban elszédelegve, tilosba lépve a kényelembe, Fényt álmodtak a törött dalról. Gonoszság csendül, a béke szárnyán ficamodik, egy kőre állván rikoltozik felkiáltván: Bűnbe esni sosem hátrány! Elrothadt már az élet fája, letört most már minden ága, a remény kapuja is bezárva, s töpreng az ember, töpreng némán. Minden megújul, majd kimúl, Bánatot feszít és elborul, lágy ölén ring, az élethúr az ég-ösvényen visszafúj. Hisz minden megújul, majd kimúl. Nincs talány és nincs titok, a kő nem él, a föld forog, az űr üres, mint e sorok, Én hazugként nem szólhatok. A sírok mélyek, az éj sekély, egy fáradt farkas mendegél, talán majd holnap célhoz ér és én tovább-tovább alhatok. Mit kérjek még az élettől? Vaksötétet a fényektől? Talán téged, talán mást, hóhéroknak is megnyugvást? Távol lenni most mindentől, távol lenni az élettől, talán téged, talán mást, talán egy csepp megnyugvást... Egy út vezet, merre mennék, óriás kezében apró emlék, rég járt arra, könnyes arca tanúskodik már réges-rég egy elfeledett korról, az ezeréves porról, a botladozó holdról, a szavahihető szóról, mit elrejtettél a lámpafénybe, a derűsen sejlő sötét égbe, a ridegen zengő barlang mélybe, a végtelen, morajló tengerkékbe, tökéletes házban egy ferde képre, alkonytájban a hajnali rétre, nézz fel most, nézz fel végre, az arcom torzul, a bőröm megégve! Elborzadok a fajtánkat látva, ugyanezt érzem a stégen állva, savba mártva, olajba zárva, oxigén nélkül a tengert látva, mennyi küzdelem, mennyi förtelem, mennyi naivság, mennyi gyötrelem, mennyi élő, mennyi hulla, hadakozik most, újra s újra, hisz túlfeszített az élet húrja, feldob, kacsint, majd levet újra, mint gyermeket önző édesanyja, feldob, kacsint, majd levet újra, mint fuldokló embert a tenger súlya, feldob, kacsint, majd levet újra, mint engem, s téged az élet útja, feldob, kacsint, majd levet újra, és feldob, kacsint, majd levet újra, és feldob, kacsint, majd levet újra, és feldob, kacsint, majd levet újra, és feldob, kacsint... KenytheOne (2010. március 29.) (már egyszer felraktam, de sebaj :D)

8268. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-04-27 08:49.34)   - (válasz Zsoka47 8265. hozzászólására)

köszi Radnótit, tavaly volt évfordulója, és ismét "felfedtem".

8267. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-04-27 08:47.42)   - (válasz Mütyürke 8263. hozzászólására)

köszönöm, tényleg Lóci óriás.

8266. Törölt felhasználó (2010-04-27 07:45.50)

Nem öltem még Nem öltem még, s nem tervezem, mégsem mondhatom bátran, hogy más vagyok, mint a gyilkosok, kiket pusztulni láttam. Nem éltem még, s nem volt bűnöm, mikor te már a köztéren lógtál, Én jöttem, mikor te mentél, de hidd el, a világ most is... Pont ugyanott áll. KenytheOne (2010. február 26.)

8265. Zsoka47 (2010-04-27 07:45.44)

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. " Radnóti Miklós

8264. Zsoka47 (2010-04-27 07:31.10)

Bicajom Shimano, nem más, mutatom, ki a jó bringás. Farolok, tekerek, pörgök, lesik a nyavalyás törpök. Emelem kezemet égnek, kerekem emelem, tépek. Julikám idenéz énrám: kicsikét meginog bringám.

8263. Mütyürke (2010-04-25 13:40.13)

A bolond igazsága Sétáltunk, én s Dsié Jü, a bolond. – Micsoda erő! élet! – mondtam én, fölnézve egy zúgó tölgyóriásra; neki meg sírásra görbült a szája: – Erő? Ugyan! Hisz öngyilkos szegény! – Tűzrózsa nyilt az útszélen. – Be boldog lehet, hogy ily szép! – mondtam irigyen. – – Szép? – Gyönyörű! – Társam szemébe könny gyűlt: – Vak vagy, barátom, ez a rózsa őrült, ha nem igaz, fusson ki a szemem! – Tudtam, hogy bolond és most se lepett meg, hogy tótágast áll benne a világ: áldást osztott a gyomok mezején, hirdette, hogy kártékony a tehén s hogy minden más, a jó rossz s így tovább. Mulattam rajta és a vita közben kunyhómhoz értünk… (Lassan este lett.) – Nem maradnál itt vacsorára? – Jó, – mondta, s míg tovább folyt köztünk a szó, ettünk sült húst és ittunk friss tejet. Éjfélre járt, amikor lefeküdtünk; s halljátok csak a furcsa folytatást!: …A tetőből kilépett egy gerenda, a székből egy láb, a falból a deszka, elém bicegett és azt mondta: – Lásd, én tölgy voltam, erő, maga az élet, még bírtam volna néhány századot; a korcs tovább él, hisz semmire sem kell, én hős voltam, hát kivágott az ember s most tüzelő és rabszolga vagyok! – Még beszélt s már egy rózsa libegett be: – Jaj, én őrült: letéptek! Jaj, miért voltam olyan szép!… – S rögtön rá a tálban elbődült a hús, mint tehén korában: – Tagló fizetett a jóságomért! – S új hangok jöttek: a liszt visszavágyott a búzaföldre, a szelíd olaj sírt, hogy el kell égnie, – kiabáltak, hogy ami hasznos, mind magának árt csak, és sistergett és áradt a zsivaj: mint zenekar, jajdúltak fel a tárgyak s az egész szoba gyalázta magát, ordítva, hogy pfuj erő! pfuj tehetség! és boldog a silányság és betegség és hogy őrültek háza a világ… És szívdobogva ébredtem a hangos álomból… Csönd volt, sötét nyugalom, csak a bolond hortyogott a sarokban… De én már nem hittem a nyugalomban s kezdtem átlátni önző agyamon, s izgatottan cibáltam föl Dsié Jüt, hogy… tán mégis… neki van igaza… – Hagyj békén, marha! – felelt ő – köpök rád! – és tovább horkolt… Aludt az igazság s én virrasztottam egész éjszaka. Szabó Lőrinc

8262. Zsoka47 (2010-04-25 11:52.47)

Most találtam, sztem nagyon jó. Aszódi:A nő, aki nős embert szeret A nő, aki nős embert szeret, szomorú szerető nagyon. Éjjel a vágy ha rámered, felsír. . . mert nincsen irgalom. Hetenként egy-egy délután eljön hozzá, ki öleli. Siet. . . feléje nyúl sután. . . más otthon ízével teli; a zsebkendőjén, ingein egy másik asszony nyoma van s a férfi életében ím ő - bárhogy lángol - nyomtalan. Csak, mint a napfény, felragyog, aztán pár napra beborul; az ünnepek, vasárnapok magányban telnek, józanul. Néha, ha fáradt s kézbefog otthon egy könyvet és leül, pár sort elolvas. . . felzokog, mert oly sokat van egyedül. De miért? Hisz ő is annyit ér, mint az, akinek férje van; benne is úgy lobog a vér, szeretne élni boldogan; fényes vasárnap járni kinn, büszkén, karolva vinni őt, mutatni: Nézzétek! Enyím! Állni a pletykálók előtt, s nem mellékutcák kis, sötét zugában kapni csókokat és ijedten rebbenni szét, ha ismerős, ki ott haladt. A nő, aki nős embert szeret, sok rossz asszonynál többet ad: hitet, szerelmet, életet, türelmet, ifjú álmokat.

8261. Zsoka47 (2010-04-24 10:17.11)

Lusta Béni elképzelése Nagyot gondolt lusta Béni, meg kéne mégis nősülni. Utálok én mosogatni, asszonyt kell már ahhoz hozni. Béninek ennyi futotta, miből áll az asszony sorsa. Egy jó dolgosat szeretne, guggolt benne az értelme. El is indult próbálkozni, ki tudna jókat főzni. Volt egy lány, ki nagyon tetszett, erős, vaskos, magas termet. Meg is történt már az alku a házasság megkötésére, de sajnos sor került a Béni saját elképzelésére. Ekkor aztán a kiszemelt, magát már nem tűrtőztette, a férj-feleség viszonyát egész másképpen képzelte. Nem magas az a fakanál, gondolom, Te is eléred, reggelizni hétkor szoktam, esetleg fél nyolcra kérem. Nos hát jól van, mondta Béni, ne siessük el a dolgot, még egy kicsit gondolkozom, csalódva gyorsan távozott

8260. Zsoka47 (2010-04-24 10:13.38)

Szép Ernő - Könyv Nincs könyv olyan drága, Hogy olcsó ne lenne, Annyi, annyi kincs van benne. Annyi gyönyörű vers, Annyi szép történet, Annyi mese, annyi élet. Hipp-hopp Londonban jársz, Meg az Indiákon, Mindenütt jársz e világon. Élsz a messzi múltban, Az örök jövőben, Jut így néked élet bőven. Könyv vigasztal bajban, Ha beteg vagy, gyógyít, Jót tesz azzal, ki kínlódik. Megnevettet a könyv s néha könnyre indít, Ez is gyönyörűség mindig. Olyan jó pajtásunk, Hogy ott lakik nálunk, Tőle soha el nem válunk.

8259. Emylio (2010-04-24 09:38.01)

Szívesen, máskor is!:)

8258. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-04-24 09:36.00)   - (válasz Emylio 8257. hozzászólására)

Köszi a szép természeti képeket, és az Élet-et.

8257. Emylio (2010-04-24 09:27.57)

A boldogság csak állapot, mit a jósors rádhagyott. Majd eldönti az élet, meddig marad véled.

8256. Emylio (2010-04-24 08:43.06)

Napunk ragyog fenn az égen, fényt szórva a mindenségben. Társa a hold most már pihen, sugarával szúrta szíven.

8255. Zsoka47 (2010-04-23 14:18.33)

Őri István Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek, S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek. Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami, Hogy milyen jó hangodat hallani. Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni, És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni. Hogy meg kell mondani, ha valami fáj, Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj. Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk, S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk. Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk, És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

8254. Zsoka47 (2010-04-23 14:01.02)

Kinek mi a dolga.......... A gyermeké az, hogy szülessen, A Napé, hogy megsimogassa, S a Holdé, hogy álomba ringassa. A tanító dolga, hogy tanítson, A lelkemen valamit javítson. A diák dolga, hogy kutasson, Ha felnő, jó irányt mutasson. A zenész dolga, hogy zenéljen, A szívem mélyéig elérjen. Az író dolga, hogy meséljen, De igazat írni ne féljen. A Szerelmem dolga, hogy megértsen, Hogy higgyen bennem és segítsen. Hogy nélküled élni ne akarjak, S ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak! A Barátom dolga, hogy ott legyen, Ha szükség van, bármit megtegyen, Ha eltévedtem, keressen, Ha gyűlölöm, akkor szeressen. Az Anyám dolga, hogy ne sírjon, Ha nagyon félt, akkor behívjon. Az Apám dolga, ha ajtót nyit, Ne úgy köszöntsön, mint akárkit. A Testvérem dolga, hogy figyeljen, Ha hibáztam, neki ne kelljen. Ha nem hiszem, akkor ő higgye, A tüzünket helyettem, őrizze. A Lányom dolga, hogy daloljon, Hogy örökké kislány maradjon. A Fiam dolga, hogy nevessen, Hogy mindig apjaként szeressen. S ha mindez így lesz - remélem -, Az Én dolgom, hogy megérjem.

8253. Zsoka47 (2010-04-23 07:50.34)

"Akárki ha szól utánad, ne nézz soha hátra, ne hallgass másokra, csak a szíved szavára. Menj a saját szíved után, nevetve vagy sírva, az élet úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva..."

8252. Zsoka47 (2010-04-23 07:49.18)

Márai Sándor "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."

8251. Emylio (2010-04-22 23:02.40)   - (válasz Margaréta 8249. hozzászólására)

Semmi kép nem erőltetném, de szerintem "ismerjük egymást" egy ideje. Tényleg kíváncsi vagyok egy irodalomórára a XXI. sz-ban. Biztos nagyot dumálnánk az irodalomról a nebulókkal együtt, ha másnem a szünetben.:DD

8250. Margaréta (2010-04-22 22:56.59)

De most tényleg lelépek, para ide vagy oda. Tiéd a terep, szia!

8249. Margaréta (2010-04-22 22:55.03)

Hát, nem tudom, mi lelt, de ha ez hiányzik a boldogságodhoz, szívesen látlak, komolyan.

8248. Emylio (2010-04-22 22:52.53)

Pedig én komolyan gondoltam.

8247. Margaréta (2010-04-22 22:51.41)

Nagyon.

8246. Emylio (2010-04-22 22:51.11)   - (válasz Margaréta 8245. hozzászólására)

Beparáztál?

8245. Margaréta (2010-04-22 22:50.09)

Nem biztos. De most megszűnök, fáradtak a pilláim, holnap hosszú út vár rám, jó éjt!

8244. Emylio (2010-04-22 22:48.36)   - (válasz Margaréta 8243. hozzászólására)

Na, szerintem, ez komolytalan!:)

8243. Margaréta (2010-04-22 22:47.02)   - (válasz Emylio 8242. hozzászólására)

Szólj, ha jössz, megadom a címet. De jó előre, hogy készülni tudjak. Talán valami újkori magyar irodalmi témát veszek elő, mondjuk A személyiség összetevői B. Cs. verseinek tükrében...

8242. Emylio (2010-04-22 22:44.14)   - (válasz Margaréta 8241. hozzászólására)

Nem komolytalan - ez komoly. Tényleg érdekelne. Végig csenben ülnék.

8241. Margaréta (2010-04-22 22:38.18)   - (válasz Emylio 8240. hozzászólására)

Jesszus, képes lennél zavarba hozni? Különben meg miért ne? Félek, komolytalan a kérdés. A közhelyek meg a barátaim. Nagyon sok igazság van bennük

elejére ... 324 325 326 327 328 329 330 331 332 333 334 335 336 337 338 339 340 341 342 ... végére