Fórum - Versek! (343. oldal)

elejére ... 334 335 336 337 338 339 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 ... végére

7970. Zsoka47 (2010-03-21 19:05.44)   - (válasz KareszFaszi 7969. hozzászólására)

Pont most fejeztem be egy könyvet, ami tele van jósággal, érzelemmel, teljesen fel vagyok töltődve. Erre, olvasom a versed, amelynek eleje ugyan ezt tükrözi. Igen, szeretnék még mindig álmodni, változni és eredményeket elérni. És félek, hogy jönnek majd a hazugságok, amik megszüntetik majd ezt a jó érzést, sajnos(holnap). De még MA van...

7969. KareszFaszi (2010-03-21 18:29.25)

Perfekt Status Quo Na nézzük miből élünk S el mit érünk Ha elérünk Egy eredményt Szeretnénk Hallani a tapsot Most nekem Később ti is kaptok Készül tenyerem Mert mindent lehet Csak akarni kell A pozitív életszemléletet Elsajátítani, mert Én merek álmodni Én merek áldozni Én merek változni Én merek rászokni A jóra Az óra Jár Mindenkinek Bár Istenhitet Vallani illik Lélekből Valami nyílik Méregből Hogy elszámolhass Hogy elváltozhass Másból eredő Önmagadba Bátor temető Meghasadva A szíved Csak vigyed Hazug műtétre Had tanítsák A keserű szépre Bár hamiskás Lesz az eredmény És a szerencsén Semmi sem múlik A szív-árván(y) prizmába hullik Úgy hal meg... Egy senki vagyok A Senki földjére tartok És senki sem állíthat meg

7968. Emylio (2010-03-21 06:25.55)

Bolyongok a sötét éjben, nyugtalan a lelkem, kérdéseim válasz nélkül, kavarognak bennem. Minden ami szép volt egykor hűvös közöny mára, szememben az szemed tükre, nem lel többé párra. Milyen boldog volt a hajnal mikor együtt vártuk, napsugarak színes hada, festette be álmunk. De az élet irigysége elragadott tőlem, mindent ami visszatarthat, kiölte belőlem. Életem csupán csak egy van, eldobom, ha kéred, betetézzük szerelmünket, pecsét legyen véred. Most már tudom együtt leszünk, ez vigasztal engem, szívemben vad megbocsátás, s kezemben a fegyver.

7967. Emylio (2010-03-20 18:39.17)

Fenn a dúcon gólyapár, költözésre készek, várja őket meleg égtáj, üres lesz a fészek. Hosszú úton ezer veszély, vihar várja őket, előfordul néhanap, hogy utánuk is lőnek. Jövőre tán viszatérnek, tavasz kezdetével, s üdvözölnek minden magyart, hangos kelepléssel.

7966. Emylio (2010-03-20 18:24.50)

Figyelem az arcod, grimaszod torz. Ijesztő tekintet, de mégis vonz. Gyöngyözik homlokod, szemedben parázs. Mi a baj kedvesem, rádjött a szarás?

7965. Törölt felhasználó (2010-03-20 17:40.49)

A szobor Tétován állunk a szürke homályban, nincs lámpafény, sem csillogás, arcnélküli gyermek sírdogál lassan, táncolni kíván, de folytatás nem érkezik sajnos a bánatukba fulladt egerek úsznak, halottak mind. Így telik lassan el minden nap, az idő kezével a porba hint. Halkan a cseppek, hullnak az évek, de számon tartom a csókjaid, nyálam kiömlik, tiéd, ha kéred, én követhetném az útjaid. Nem vagyok tükör, nem vagyok kép sem, minden létem egy sziluett árnya, próbálok szökni, de harapod a testem, hiába, a kőnek kétlem hogy fájna. Csatornák tengere, patkányok hídja, Vöröslő vére a fehér galambnak, mozdulatlan szelek és halottak kínja, meg sem születettek is élni akarnak. Pokoli a hőség, a porszem is éget, lenyomat a bőrömön, áruló lettél, testedbe kevertél ördögi mérget Nézd meg a szörnyet, amivé tettél! Fekete szárnnyal az éjjeli hírnök, felém rebben, hisz megint nem alszok baljós tekintet, szemetet őrzök, enyém lett minden, sikolyok, sarkok. Ez lett a hazám, ebbe születtem, itt lettem boldog, de senki sem érzi, pocsolya tükrében az eget helyettem koszos kislány most töprengve nézi, ő a szerelmem. Szürke az egem, mit színesnek láttam, ecsettel vontam sárgát a kékre, mégis minden út mit néha bejártam, Tövis hazája, már nem vezet fényre. Itthon vagyok, mégis csak itthon, Itt faragtak, itt lettem szobrod, Itt fájtam veled s éltem át kínod, hisz a világ terhét is válladon hordod, mondd el hát, bírod? (KenytheOne, 2010)

7964. Emylio (2010-03-20 17:33.24)   - (válasz Margaréta 7961. hozzászólására)

Az élet egyszerű, csak mi tesszük bonyolultá kisebb-nagyobb gondjainkal. Szarni muszáj, ha esik, ha fúj, reménytelenül szerelmesnek lenni meg szar, de nem muszáj. A reménytelen szerelmeseket amúgy is kicsit gyengének tartom, mert vagy nem képes megszerezni azt akit szeret, vagy a kudarc tudatában nem képes továbblépni. Tehát mindenképpen a végeredmény: szar.:D

7963. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-03-20 17:27.02)   - (válasz Emylio 7962. hozzászólására)

Ötödik pecsét, Bergman film, halál..(most nem pöcsétet írtam9

7962. Emylio (2010-03-20 17:25.05)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 7960. hozzászólására)

Ezt, hogy érted?

7961. Margaréta (2010-03-20 17:21.44)   - (válasz Emylio 7958. hozzászólására)

Erre az egyszerű prózai magyarázatra egyikünk sem gondolt. Kicsit rosszul esett nekem a szerelem és a szar párhuzamba állítása, de ha jól belegondolok, egy kiváló zenei eszközt alkalmaztál, egész jól alliterál... (szomorú szerelem, szarás a szélben) én kérek elnézést.

7960. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-03-20 17:13.17)   - (válasz Emylio 7959. hozzászólására)

Mostanában sokat"sakkozol"

7959. Emylio (2010-03-20 06:03.55)

Kop-kop, kopognak, ajtóban a kaszás, értem jött a szemétláda, mekkora kibaszás! Alig éltem, ifjú vagyok, kár lenne még értem, jöjjön vissza száz év múlva, térden állva kértem. Kérésemen felkacagott, nem mondott csak annyit: Száz év bizony hosszú idő, ő sem él már addig.

7958. Emylio (2010-03-20 05:46.48)

Sziasztok! Látom jól kielemeztétek a versikémet a reménytelen szerelemről és a papír hiányáról, a forgószélben történő trágyaszórás során. Annyit akartam kifejezni, hogy mindkettő esetben magad maradsz a szarban.

7957. Margaréta (2010-03-19 21:02.54)   - (válasz Leeandra 7955. hozzászólására)

Tetszik a véleményed.

7956. Szymyke (2010-03-19 10:26.02)

Erős a sodrás s el visz az ár Más csókol más szeret és más karja zár De emléked örzöm szívembe temetem Bárhová bujsz én sosem feledlek. Te vagy az egyetlen ki örömet okoz Nélküled az életem egy bezárt doboz Várom a percet mikor újra láthatlak S a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

7955. Leeandra (2010-03-19 10:10.13)   - (válasz Margaréta 7954. hozzászólására)

Igen, igen, de egy verset nem fizika meg hasonlók alapján kell vizsgálni. A néhány jó szóval vagy csak azzal ha egyáltalán ránk mosolyog az illető sem megyünk sokra, de valamit mégis ad. Maga a papír semmire nem jó az adott helyzetben, ám maga a megléte legalább azt az általános kétségbeesést űzi el, amit akkor érez az ember amikor egy átlag szituációban elfogy. Nem valós haszonról van szó, hanem belső megnyugvásról, ami akármilyen hülyeségből képes fakadni.

7954. Margaréta (2010-03-19 10:05.59)   - (válasz Leeandra 7953. hozzászólására)

A papír könnyebb, mint az a másik dolog, felkaphatja a szél. Könnyen a képünkbe kerülhet. Különben meg a költői szabadságot nem vitatom.

7953. Leeandra (2010-03-19 10:01.47)   - (válasz Margaréta 7952. hozzászólására)

Ezzel sincs semmi baj. Nincs képzavar és a hasonlat sem sántít. Forgószél van, tehát..ezt nem részletezem és még papír sincs, ami meg már teljes kétségbeesést szül. A papír az ostoba kis remény, ami nem ér ugyan semmit, de legalább érzelmileg egy kicsit megnyugtat:DDD Mint egy két kedves szó attól akibe reménytelenül szerelmesek vagyunk. Bocs, Emylio hogy rámagyaráztam a versedre, nekem tetszett ez a hasonlat:D

7952. Margaréta (2010-03-19 09:48.04)   - (válasz Emylio 7948. hozzászólására)

Ez a hasonlat nagyon sántít. A két dolognak semmi köze egymáshoz. Meg különben is, nagy a képzavar. Forgószélben mit érne a papír? A többi kis verseikéd nem rossz. Főleg a csiga. Vizuális típus vagyok, rögtön megjelent előttem a kép, de megint megvezettél. Kiderült a végén, hogy csak egy kis ártatlan csigabigáról van szó...

7951. Margaréta (2010-03-19 09:42.23)   - (válasz Emylio 7945. hozzászólására)

Ajánlom figyelmedbe egyik kedvenc költeményemet: Szabó Lőrinc: A tükör vallomása - részlet - „Elkapom arcod és a pillanat szeszélyét, minden mozdulatodat, mint mély eget a mély tenger színe, befogadlak, mint senki sohase, hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint, és szeretlek a parancsod szerint, sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz s imád, és nem akar lenni, csak általad, csak árnyéka annak, ami vagy. „

7950. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-03-19 08:54.27)   - (válasz Emylio 7945. hozzászólására)

Csak másban moshatod meg arcodat(józsef Attila), Tükör által homályosan (Biblia)

7949. Tukker (2010-03-18 21:04.14)

Szerelmek egyforma mindegyik szerelem ugyanaz mindben a szerepem a fiúk megmondják kereken legjobban teszem, ha lenyelem hazugságaik Sévó Katalin

7948. Emylio (2010-03-18 17:44.15)

Reménytelen szerelem, nincs is rosszabb annál, olyan, mintha forgószélben papír nélkül szarnál.

7947. Emylio (2010-03-18 16:43.35)

- Csökött testem meztelen, látványa nem semmi, méretemet restelem, alig néhány centi. Önmagammal elvagyok, nincs is ebbe' hiba, - mosolyogva nyugtázza, a meztelen csiga.

7946. Emylio (2010-03-18 16:17.36)

Szívem mélyén billentyű, az élet játszik rajta, mindegy nekem mit zenél, csak sose hagyja abba!

7945. Emylio (2010-03-18 15:44.10)

Keresek egy arcot, sehol nem találom, kis tükrömbe nézve, talán megtalálom.

7944. Emylio (2010-03-18 14:15.21)

Íze édes mint a méz, mámora nem földi, érte adnám életem. és tudnék érte ölni. Szívet, lelket eltipor, nincs előtte kegyelem, vagy szivárványból varázsol, ilyen hát a szerelem.

7943. Emylio (2010-03-18 11:53.59)

Minden ember ezer rejtély, szívünk tágas, benne elfér. Létezésünk örök talány, graffiti a halál falán.

7942. Emylio (2010-03-18 10:23.40)   - (válasz Emylio 7941. hozzászólására)

Helyreigazítás inkább csináltam belőle = inkább nem csináltam belőle Bocsi!

7941. Emylio (2010-03-18 10:13.49)   - (válasz Margaréta 7936. hozzászólására)

Örülök, hogy így látod. Már annyi poénos verset írtam, hogy jól esik kicsit komolyabbra venni a figurát. Egyébként a természetem tényleg nagyon laza és mások szerint humoros, de, ahogy Karesz is írta, engem is foglalkoztat a halál és a lélek. Mellette még nagyon szeretem a történelmi témákat is. Egyébként ez a Jézusról szóló vers elsőre poénosnak indult, de inkább csináltam belőle viccet. Amúgy is a mai világban már egyre többször kérdezzük: "Ma már semmi sem szent?"

elejére ... 334 335 336 337 338 339 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 ... végére