Én nem vagyok kiváncsi a fűre. Elég volt az osztálytársamon látni a hatását. Szakadt róla a víz, remegett mint a kocsonya, üldözési mániája volt, fázott, és dühkitörései voltak, a pupillája meg hatalmas. Aztán amikor két óra között kiment elszívni egyet, utána mókamester volt a javából. Neked sem ajánlom, nem csak azért, mert drog és árt, hanem mert nem tudod annyira kontrollálni magad viselkedésben és tettekben, és ki tudja, mit tennél-mondanál...
Egyszer szó volt róla, hogy itthon annyira ajnározzák, mint könnyű drogot, hogy legyel legális meg mittudomén... Asszem Angliában van újság, ami 20 éve akarja, hogy legális legyen. Aztán amikor a kutatások kiderítették, hogy ugyanolyan ártalmas, mint a többi, akkor egy egész oldalas cikkben leírták, hogy, "bocs, tévedtünk". Csak itthon nem jutottak még el idáig.

187. Variocsana (2008-06-29 16:16.16)

- (válasz Leeandra 183. hozzászólására)

Nekem egy ismerősöm próbálta a füves sütit külföldön, de nagyon erősen hatott rá, többet nem is fog ilyesmihez nyúlni.
Hát, durva, de én láttam már 8 éves kissrácot is cigizni.
Én se cigizek. Büdös, drága és árt -belőlem már szedtek ki daganatot, többet nem fognak. :)
Buddhista vagyok-e? Ez jó kérdés, nem lehet rá igennel vagy nemmel válaszolni -főleg keleties logikával nem :) Mi a buddhizmus? Nem tudom. Talán nem is ez a megfelelő szó. Túl nyugatias, és inkább az egyházra illik, meg a népi hitre, nem Buddha tanítására. Buddha tanítása nem vallás, hanem bölcseletrendszer -nincs benne helye vakhitnek. Pont ő maga mondja, hogy ne higgyenek el neki semmit, csak azért, mert ő mondja, hanem vizsgálják meg, és ha úgy gondolják, fogadják el és kövessék. És még csak nem is az övé, mindig létezik valamilyen formában -az ortodox buddhizmus sem és a többi irányzat sem a történelmi Buddhát tartja az első vagy utolsó buddhának.
Pl. én nagyon tisztelem a Dalai Lámát, de nem azért, mert ő az egyház vezetője többek között. A "népi buddhizmus" szerint ő Buddha vagy Avalokitesvara, esetleg Vairocsana újjászületése, pedig ez teljesen ellentmond a buddhista tanításoknak... Maga az elnevezés kb. azt jelenti, "a bölcsesség óceánja", és az egyik mongol kán adta az első "dalai lámának" tisztelete jeléül.
Mitől lesz valaki buddhista? Fogalmam sincs. Én először Leslie L. Lawrence-könyvekben találkoztam vele, ill. általánosban töri házidogában ezt a témát kaptam. De valószínüleg az is belejátszott, hogy nem kedvelem a monoteista vallásokat, és sajnos általánosítok. Ha nem az egyetemen lett volna először filozófiaórám, lehet, hogy mást választok. Most viszont szinte már mindegy, akár gnosztikus keresztény is lehetnék.
Tudományos vagy materialista szempontból nézed a dolgokat? Szerintem a tudomány nem tudományos, mert csak azt ismerik el, amit fel tudnak darabolni és el lehet adni. :( De szerintem tetszene neked Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító c. könyve. Először a fizika, aztán a pszichológia fejlődésén megy végig, aztán nekiesik a keleti tanításoknak (hinduizmus, buddhizmus, taoizmus) és a végén tárgyalja a párhuzamokat. Ajánlom még Amit Goswami: Képzelt ablak - egy kvantumfizikus útmutatója a megvilágosodáshoz c. könyvét. De szinte bármelyik Anthony de Mello kötetet is olvashatod. :) Ő jezsuita szerzetes volt, néhány évtizede halt meg. Indiában volt misszionárius, és -ha nem is érte el a megvilágosodást-, felismerte az egységet a sokszínűségben. A könyveiben rövid történetek vannak minden korból és kultúrából. Pl. egy történet az istenkeresésről (sacc/kb):
Egy kis hal odaúszott egy másikhoz:
-Bocsánat, ön idősebb és bölcsebb, mint én, biztos tud segíteni: az óceánt keresem.
-Ahol vagy, az az óceán.
A kis hal körülnézett maga körül:
-Ez? Ez az óceán? Ez csak víz! Én az óceánt keresem.
És elúszott, hogy valahol máshol keresse." :)
Ha érdekel a téma, tudok könyveket ajánlani, amiket már olvastam, de a szavak nem a valóság. Mondhatnám zen ötlettel: olvass el mindent, aztán felejts el mindent. Azért olvass el mindet, hogy tudd, mit felejtesz el. :) Nem kedvencem a zen irányzat, de nagyon jó történeteik vannak. :)
Amúgy én sem vagyok vallásos. Azok tönkreteszik az embereket. Nem hiszem, hogy összevesznénk beszélgetés közben. :) De ezt inkább e-mailben folytassuk, már nincs közvetlen kapcsolatban a filmmel. :)

186. Legisfalk (2008-06-29 11:05.04)

- (válasz Leeandra 185. hozzászólására)

Sajnos(?) több benne a baromkodás, mint a bölcsesség, de talán elszórakozol rajta. :)

185. Leeandra (2008-06-29 11:01.46)

- (válasz Legisfalk 184. hozzászólására)

Túl nagy és bonyolult téma ez ahoz, hogy fórumon meg lehessen vitatni. Hasonló gondolkodású embereknek könnyebb, vagy annak, aki csak le akarja írni a véleményét, de aki meg akarja érteni a másikat és meg akarja értetni magát(nem a meggyőzésre gondolok) annak ez kicsit kevés. Ha lesz egy egész napom, akkor végigolvasom. Gondoltam már rá egyébként.:)

184. Legisfalk (2008-06-29 10:55.23)

- (válasz Leeandra 183. hozzászólására)

Nézz be néha az IHV-topikba, ott még senkivel sem veszett össze a Legisfalk nevű vallásos fószer. :D

183. Leeandra (2008-06-29 10:46.39)

- (válasz Variocsana 181. hozzászólására)

Ennek örülök, hogy nem voltál benne annyira:)
Egyszer én is kipróbálnám, de csak a füvet. És csak egyszer. Baromi kíváncsi vagyok. Mondjuk cigizni sem szoktam. Utálom, büdös és gusztustalan. Azt én is tudtam kitől, hogyan lehet szerezni. Sajnos már elsős gimnazista koromban voltak ilyen osztálytársaim. Ez azért negyon durva.
Buddhista vagy? Mitől lesz valaki buddhista? Én nem vagyok vallásos. Tudományos szempontból nézem a dolgokat. És nagyon is érdekel a téma, csak nehéz olyan embert találni, aki úgy vallásos, hogy nem veaszünk össze a beszélgetés elején:)))
Köszi a tanácsokat az öcsémmel kapcsolatban!:)

182. Variocsana (2008-06-29 07:35.11)

Ne haragudj, hogy az abbahagyás/leszokás dologban nem tudok segíteni, nem voltam benne annyira mélyen.

181. Variocsana (2008-06-28 20:06.57)

- (válasz Leeandra 180. hozzászólására)

Egyáltalán nem vagy túl kiváncsi. :)
Én se vagyok valami öreg a 22 évemmel, ami lassan 23 lesz, bár néhány ismerősöm szerint valami sokszázéves is van bennem.
Nos, én csak egyszer próbáltam, akkor sem kiváncsiságból, hanem mert a legjobb barátom addig nyaggatott.
Hogy miért nem folytattam? Ez jó kérdés. Talán mert nem élveztem. Nem szívtam annyit, hogy azt mondjam, elég jó volt ahhoz, hogy újra megtegyem. (és nálam elvonási tünetek se voltak, amik esetleg észhez térítettek volna) De mást nem próbáltam. Az osztálytársam anno kínált füves cigivel, de én sima cigit sem szívok, és visszaadtam neki. Viszont a suliban közszájon forgott, hogy ki drogozik a bulikon és kitől mennyiért lehet beszerezni az anyagot.
Összességében, még az első után megálltam. Nem érdekelt egyszerűen. Lehet az is közrejátszott, hogy nem társaságban voltunk, ahol már a másik röhögésén is röhögnek.
Így nem is volt igazi leszokás. Még nemet se mondtam, csak egyszerűen nem csináltam. Nem volt szükségem rá. Akkor is szerettem jó filmet nézni, zenét hallgatni, könyvet olvasni, kocsmában jókat beszélgetni pár sör, vadász mellett... De nincs az a szalonna, hogy diszkóba menjek pl.
Én is teljesen különbözök az öcsémtől, én olyan Giles és Angel keverék vagyok, kicsit buddhista, kicsit boszorkány, egyesek szerint "ne mérgesítsd fel a csöndes embert" kategória... Öcsém meg jön-megy, sok haverja van, nagy anime-fan, punk zenét hallgat, stb.
Szóval a különbözőség nem gond alapvetően. Az öcséd meg olyan korban van, ahol szüksége van a saját korosztályában forgásra, ti meg felügyelitek és közbevágtok, ha nagy a gond, de a hibázástól nem védhetitek meg örökké. Majd megérik ő is, és akkor majd meglátja azt is, amit ti most. Amikor én voltam 14-5, ha egy lány nem jött velem randira, úgy megsértődtem, hogyha szembejött a járdán, nem is köszöntem neki. De az régen volt, és a változás az egyetlen örök dolog. :)
Vigyázz rá, de adj időt neki, szerintem. De próbálhatsz mást is, nem tudom, mi működik.

180. Leeandra (2008-06-28 17:19.57)

- (válasz Variocsana 179. hozzászólására)

Idióta öcsémnek semmi oka nincs arra, hogy állat módra viselkedjen. Olyan családunk van, amit sokan megirigyelhetnének és irigyelnek is. És személy szerint soha nem adtam puszit anyáméknak, nem ölelgetjük egymást, sokszor össze is veszünk dolgokon, de totál egyértelmű, hogy összetartozunk stb. Hálát adok én mindennek, hogy ez van nekem. Szóval nem értem az öcsém viselkedését. Van neki magyarázva, de nem állandóan. Nálunk sokkal több mindent szabad, mint egyébként. Mindent az ésszerűség határain belül. Csupán nevelő szándékkal semmit nem csináltak, mondtak anyámék.
Én soha nem voltam ilyen. Gyerekként sem/most sem vagyok valami öreg 20 évesen:))/. Mindig gondolkodtam.
Említetted párszor, hogy a drogozás témában tapasztalatból beszélsz. Ha szabad ilyet kérdeznem, miért hagytad abba? És hogyan?/Ha túl kíváncsi vagyok, akkor bocsánat!/

179. Variocsana (2008-06-28 13:05.45)

- (válasz Leeandra 178. hozzászólására)

Az biztos, hogy a gyereknevelés nem könnyű, főleg annak, aki nem kész rá és nem kapott jó mintát. És amik a mi szüleink idejében jók voltak, mára elavultak lehetnek. Nem egyszerű, főleg most, hogy a régi szabályok lazulnak és nincsenek újak.
Igen, ez a fura a dologban. Vagy ugyanolyan lesz, vagy tanul belőle.
Az ő korukban ez így szokott lenni, valahol a kisgyerek és a felnőtt között vannak. Keresik önmagukat, mert még egyik oldalhoz se tartoznak. Nem akarnak olyanok lenni, mint a szüleik, de azt akarják, hogy felnőttként nézzenek rájuk. Szabadok akarnak lenni, de a szabadság nem felelősségmentes.
Velem nem volt sok gond, mert nem vagyok valami társasági, de egyszer két órával később értem haza a megbeszéltnél, pedig a panelsor túlsó végében voltam csak egy osztálytársamnál, mégis megkaptam a fejmosást, hogy mennyire aggódtak értem. Megértettem őket. Igaz, akkor nem volt minden gyereknek mobilja, de nem is támadták meg érte.
Sajnos hiába tanultam többféle pszichológiát, szociológiát, a tankönyvek nem írnak tanácsot, csak körülírják általánosságokban a helyzeteket. Nekem szakközépben nem volt lány osztálytársam a 6 év alatt, voltak is fura dolgok, lopás, fenyegetés, stb... Ha az elején elveszíti a tartását, rosszul fog járni.
Fogalmam sincs, hogyan értesd meg vele, hogy amit tesztek, az őérte van. Lehet, hogy amikor egyedül van, beismeri magának, de a társaságában egész más lesz. Talán anyukádék túl sokszor magyarázták neki és már únja, mert még sosem igazolódott be, amit hallott. Egy komolyabb gond lehet helyretenné, de az kockázatos.
Nem tudom, Győr mennyire rossz ilyen szempontból, mert nem teszem diszkóba a lábam, de hallok ezt-azt. És volt, hogy a csoporttársam megkért, kísérjem el kocogni vagy hazafelé buliból, mert fél.
Talán, amit tehetsz, hogy nem azonosítod őt magát a viselkedésével.

178. Leeandra (2008-06-28 09:23.50)

- (válasz Variocsana 177. hozzászólására)

Szerintem hatalmas szégyen ordítozni a gyerekkel. Sokan nem veszik a fáradtságot, hogy estleg elmagyarázzák, amit kéne, hanem visítanak. Akkor szüljön valaki gyereket, ha vállalja minden nehézségével együtt. Akivel vandál módon bánnak, az felnőtt korára ugyanolyanná válik. Van kivétel. Apukám nem iszik, nem kiabál ritka rendes ember. Azt mondta, tudja milyen volt egy részeges, kurvázós, durva emberrel felnőni, a saját gyerekeinek nem akarná ezt. Szóval minden csak akarat kérdése. Aki felismeri mi a nem jó, az tudna is változtatni rajta. Aki nem tud, az gyenge.
Az öcsém jó gyerek, rendes is, ezért nem értem a mostani viselkedését. Anyámék ezerszer elmagyarázták neki, hogy este időben tessék hazajönni és nem garázdálkodni a többi barommal az utcán. Ráadásul leszerelte a BMXéről a féket és úgy közlekedik, mikor éjjel 11 kor méltóztat hazaszédelegni.
Erősebb vagyok nála, de valahogy nem vinne rá a lélek, hogy megverjem. Nem gondolkodik, mielőtt megtesz valamit. Én meg anyámék és ő közte állok, mert falaztam neki néha, amikor még semmi rosszat nem csinált, de most segítenem kéne valahogy megrendszabályozni. Sajnos nem marad más, mint a megagyalás, szobafogság stb. De minden ilyesmit igazságtalan kibaszásnak érez és egyre jobban eldurvul. Nem akarnám, hogy piás és drogos legyen. Elég rossz társaságba keveredett. És sajnos elég sok errefelé a drogos. Kaposvár ilyen szempontból durva hely. A parkok tele vannak ilyennel. És most megy gimnáziumba, ráadásul ahová megy, ott sok a fiú. És sajnos azt kell mondjam, az öcsém nem biztos, hogy fel tudná mérni a helyzetet. Lehet, hogy belevinnék. Azaz belemenn ő maga. És akkor már kicsit megkésett lenne az a pofozás.

177. Variocsana (2008-06-28 06:53.05)

- (válasz Leeandra 176. hozzászólására)

Nem tudom, hogy meg tudnám-e állni, hogy csak rászóljak, az biztos, hogy leüvöltemén a haját... Ez majdnem olyan, mint amikor a kis anyuka elviszi bevásárolni a picit, és kiabál vele, mert az mindent odahoz... de annyi esze nincs, hogy rájöjjön, a gyerek utánzással tanul, és nem leszidni kéne, hanem megmondani neki, hogy mit hozzon... De az ilyen minek szül? Más meg hogy örülne, ha sikerülne teherbe esnie...
Elég fura lehet az öcséd, mert én még sosem kurváztam le senkit ok nélkül. Lehet, hogy nem tarkón kellett volna vágnod, hanem orrba, vagy tökön rúgni és nem csak jelzésképp. :) Abban nem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt megvárni, amíg a haverjai elmennek. Én valószínűleg az oldalba rúgásra is válaszoltam volna. (mennyire különböztök alkatilag?)
De ha ez "azóta" történt, akkor emiatt már semmiképp ne verd meg, azt ott és akkor kellett volna.

176. Leeandra (2008-06-27 18:53.51)

- (válasz Variocsana 173. hozzászólására)

Ez mondjuk igaz. Kisgyerekkel nem szabad kiabálni, verni meg pláne nem. Ahol lakom van egy nő, aki mérgében a földhöz vágta a gyerekét és aztán meg elkezdte taszigálni, hogy álljon fel és menjen, de szegény nem tudott. Ilyenkor mit tehet az ember? Én majdnem elsírtam magam. Még jó, hogy rászóltak.
Az öcsém különösebb ok nélkül lekurvázott. Ezért tarkónvágtam, de csak jelzés képpen, persze miután elmentek a barátai ( a kurvázás előttük történt) erre felállt és oldalba rúgott. Egyébként jóban vagyunk, ezt nem értem azóta sem. És akkor szerinted nem érdemelné meg, hogy jól elverjem?

175. Variocsana (2008-06-27 18:51.18)

Most mennem kell, de majd folytatjuk. Jó, hogy ez fórum, nem chat, lehet nagyobb szünettel is folytatni. :)

174. Variocsana (2008-06-27 18:48.30)

- (válasz Leeandra 172. hozzászólására)

Ez lemaradt, szerintem a verés meg a pofon (főleg a makarenkói) nem ugyanaz. És bár nem értek vele egyet, lehet hogy a kellő pillanatban adott nyakleves hatásos lehet.
A bandázás a korának megfelelő dolog, csak kell egy ép, erős személyiség, hogy tudjon szelektálni, kivel közösködik és mennyit ad fel a személyiségéből az odatartozásért.

173. Variocsana (2008-06-27 18:46.14)

- (válasz Leeandra 172. hozzászólására)

És nem is ez a legdurvább...
Volt olyan barátnőm, akit 12 éves korában megerőszakolta a nevelőapja...
Szerntem egy gyerek sosem érdemel pofont. Azzal a szülő csak a saját feszültségét vezeti le, és előbb utóbb a gyerek hozzászokik és egyre nagyobbat kell ütni, és vagy súlyosabb következménye lesz, vagy visszaüt a gyerek.
De egy cumizó, néhány éves gyerek nem érdemel egy pofont se. Amikor a nő rángatja az utcán, vagy amikor apa-anya együtt üvöltözik vele a buszon... izzad a tenyerem a machetém után...

172. Leeandra (2008-06-27 18:41.59)

- (válasz Variocsana 171. hozzászólására)

Ez a kajás ez nagyon durva.
A gyerekét verő nőről annyit, hoggy nem tudhatod miért kap az a gyerek. Vannak olyan gyerekek, akik bizony megérdemelnek egy egy jól irányzott taslit. Az öcsém 15 éves. Elmegy a barátnőjéhez , aztán este nem jön haza, erre kiderül, hogy buliban van, és nem tudja hogy jön haza, de nem is érdekli. Ki tudja miket csinálnak, mikor bandázni megy és lehetetlen vele bármit is kezdeni. Egy állat lett és nem tudjuk mitől. És bizony érik neki a pofon. Már megérdemelte volna párszor, de nem kapott. És nem is javult a helyzet.

171. Variocsana (2008-06-27 18:35.25)

- (válasz Leeandra 164. hozzászólására)

A tapasztalat azt mutatja, hogy aki beleszületett, az nem tudja felmérni. Az átmeneti otthonban meséltek olyan gyerekről, aki amikor bekerült, minden kajáját az ágy alá dugta és minden nap betegre ette magát, mert hónapokon át nem tudta elhinni, hogy másnap is lesz mit ennie.
Sajnos én nem tudok mindenkin segíteni, nem adok minden kéregetőnek pénzt, vagy ilyesmi. Nem tudom rávenni magam. De órán elég furán néztek rám a csoporttársak, amikor azt mondtam, hogy a gyerekét verő nőt megcsapkodnám az utcán -éljen az emancipáció...
Én is vita-vitának érzem ezt a beszélgetést. :) Minden szót jól használsz, a gond bennem lehet, ha nem a valóságra reagálok, hanem a valóságról alkotott saját gondolataimra.

170. Supiman (2008-06-27 18:34.50)

- (válasz Leeandra 169. hozzászólására)

Ja, a döntés...:D Nézd meg a Wanted-ot!!! Ott aztán van döntés!

169. Leeandra (2008-06-27 18:32.51)

- (válasz Variocsana 166. hozzászólására)

Az én értem, hogy mit jelent :segíteni. a kell, gyakorlom is.
Jól gondolod. A döntést a saját ügyében mindig csak az az ember tudja meghozni, akié az ügy. Utakat lehet mutatni és végig lehet kísérni, de válsztani és végigjárni helyette lehetetlen.

168. Supiman (2008-06-27 18:30.04)

- (válasz Leeandra 167. hozzászólására)

Elolvasom.
Fent vagyok.

167. Leeandra (2008-06-27 18:29.03)

- (válasz Supiman 165. hozzászólására)

Szia!
Lejjebb is olvastad?
msn?

166. Variocsana (2008-06-27 18:28.23)

Ha így folytatjátok, kihozzátok belőlem a szőrszálhasogatót :D -mert filozófus nem vagyok.
Mit jelent: segíteni?
Lassan úgy hiszem, senki nem tud segíteni senkinek, csak a helyzetet adhatjuk meg, amikor választhat, de megpróbáljuk. Ezt az Angel-ből idézem: "Ha nem létezik diadalmas győzelem, független attól, hogy mit teszünk, akkor csak az számít, amit teszünk, mert más nincs is, csak amit teszünk, most vagy ma..."
Valahogy így gondolom én is, erősen bódhiszattva-jellegű a dolog azt hiszem.

165. Supiman (2008-06-27 18:26.53)

- (válasz Leeandra 164. hozzászólására)

Szia!
Látom benne vagy a témában! Látom tetszett a film, a zenéje a legjobb!:D

164. Leeandra (2008-06-27 18:23.26)

- (válasz Variocsana 162. hozzászólására)

Bármi történjék is, nem kell ilyesmihez nyúlni. Az ember örjöngje ki magát vagy akármi, de gondolkodjon, mielőtt cselekszik. Ha ilyen környezetbe születik bele, akkor is fel kéne tudnia mérni a helyzetet. Ott van a szeme előtt a következmény. Csak hát talán kényelmesebb is így.
Mindennek a lényege a miért. Valóban nem mindegy és nem ugyanolyan megítélésben részesítem azt, aki problémák miatt pusztítja magát, mint aki csak jó dolgában.
Nem azt írtam, legalábbis nem azt akartam írni, hogy nem érdemlik meg a segítséget, megbocsátást és a szeretet. De van, akinek nem lehet segíteni se így se úgy, mert nem hagyja. Na azzal mit csináljon az ember? És a fene essen belé, mert teljesen tönkreteszi azt/azokat is akik segíteni akarnak, mert őt/őket kikezdi a tehetetlenség érzése.
Nekem ez a véleményem. De semmiképpen nem úgy gondolom, hogy ha összetalálkozom egy olyan emberrel, aki kb olyn állapotban van, mint a filmbéliek, nem nézném le stb, hanem segítenék, ha tudok, ha lehet, ha engedi. Hibákat követ el az ember. De azokat helyre lehet hozni. De attól függetlenül még nem tudok szépet mondani arra, aki drogozik. Durván drogozik. Ha elfogadja a segítséget és visszaszerzi az emberi méltóságát, akkor elismerésem, mert nem lehet könnyű. De aki nem, aki nyomorultul tengődik, nyomorítja a környezetét, azt nem tudom emberszámba venni. Csak akkor, ha hajlandó a dolgok helyrehozására. Nagyon bonyolult téma ez. Elég durván gondolkodom egyébként, de nem vagyok egy kegyetlen, másokat leszaró dög.
Vitázni én szívesen vitázom. Részemről ez nem amolyan veszekedős vita. :) De azért mond meg már milyen szót nem úgy használtam, ahogy kellett volna:))

163. Shambala (2008-06-27 17:52.55)

Szerintem nagyon jó a film. Én moziba láttam először pár évvel ezelőtt,de kemény hatása volt. Kb . negyed óráig senki nem ment ki a teremből mikor vége lett. Eléggé életszagú.Sok mindent megmutat emberi sorsok alakulásáról. Mikor másodszorra néztem meg DVD-n akkor is elgondolkodtatott. Igen segíteni kell az ilyen embereknek. De csak segíteni tudunk nekik, megoldani helyettük a problémát nem.Azt nekik kell eldönteni, hogy akarják -e.

162. Variocsana (2008-06-27 17:00.44)

- (válasz Leeandra 161. hozzászólására)

Hát, nekem az osztálytársam épp a füvezésbe halt bele. Biztos jókedve volt akkor is, amikor az anyja kocsijával 140km/h-val kipördült a kanyarban és szembe került egy téglával telepakolt teherautóval... csak leszakadt minden szerve. A mellette ülő haverja meg néhány napra rá halt meg az intenzíven.
Nekem is volt ismerősöm, aki egyszer egy diszkóban lement a wc-be, egy kiscsaj épp fel akarta vágni az ereit, az ismerősöm meg jól megpofozta, és amikor kitört a csajból a sírás, akkor szedte ki belőle, hogy mi baja.
Szerintem vannak alattomosabb drogok is, mint amiket reklámozni szoktak. A filmben legalább voltak elvonási tünetek, de amikor gázt szívsz (tapasztalatból mondom), ami felhajtógáz vagy öngyújtóba való, sosincs elvonási tünet. Csak szívod, végigfut rajtad a forróság, visszhangosítva hallasz és hallucinálsz. És kurva olcsó, egy üdítősdoboz méretű palackot párszáz forintért bármelyik trafikban megkaphatsz. Nincs elvonási tünet, nincs nyom, maximum fagyási sérülés a szájüregben, de az is hamar eltűnik, és az ember szíve-agya egyszer csak megáll.
Nem akarok filozófiai vitát nyitni a szavak (szerintem) eredeti jelentéséről, mert értem, amit mondasz. De aki beleszületik egy olyan környezetbe, családba, ahol ezek a szerek adják az egyetlen vígaszt, mert "kilövi az agyát a szabadba", hogy Ganxstát idézzek, ott talán jobban meg lehet érteni az illetőt, mint amikor az újgazdag elkényeztetett kölyke nem tudja, mit csináljon már jódolgában, mert 1. megteheti, 2. unatkozik, 3. miért ne?... Persze a rossz helyzet se menti fel.
Én se ölelem át minden rosszkedvű ismerősömet és én is tapasztaltam, hogy beválik. Kicsit zen módszer, de működik. Emlékszem, rokon temetésén valaki nagyon rosszkedvű volt, (velem ellentétben hívő) mondtam neki, hogy miért sír, azt mondta azért, mert (a rokon) elment. Mondom, a lényege benned van, nem ment el, akkor meg minek szomorkodni? És azt mondta, igazam van.
Nálunk is úgy volt a nevelés, hogy "úgy baszod el az életed, ahogy neked tetszik". Mondhatták, mert tudták, hogy megbízhatnak bennem.
A saját gyerekemet én is lekapnám a tíz körméről, és kiszedném belőle, hogy kivel, mikor, mennyiért, hányszor, stb., de főleg hogy miért. Aztán az illető közeli ismeretségbe kerülne a fejszémmel...
Mindenesetre gyengék és nem tudják mit cselekszenek, így megérdemlik a segítést, megbocsátást, szeretet.
Örülök, hogy leírod a véleményed. :)

161. Leeandra (2008-06-27 13:13.52)

- (válasz Variocsana 160. hozzászólására)

Aki csak pl füvezik, az nem feltétlenül jár így.
Nem az a semmit érő, aki szeretetre stb vágyik, hanem , aki nem tesz érte semmit. Aki gyenge bármiféle küzdelemhez! Aki nem hajlandó megdolgozni, azért, amit akar. Ha elfogadást akar, akkor tegye magát elfogadhatóvá, ha szeretet kell neki, akkor legyen szerethető és ne érezzen minden pofont világvégének! Gondolkodjon és húzza ki magát! Minek van a gerinc a hátában?
Aki csak kipróbálja, azzal semmi baj. Én a totál drogosokról beszéltem.
Nem taszítom el a problémás embereket. Hiszed vagy nem, ha tehetem segítek bárkinek. De azzal pl, hogy pátyolgatsz valakit, nem biztos, hogy segítesz. Jól meg kell pofozni, helyre kell rázni például. Van egy barátnőm, aki depressziós. Úgy le szoktam B..szni, mint a pöngős malacot, és akkor elgondolkodik és hatásos!
Azt sem írtam, hogy a drogosok rossz emberek. Csak gyengék és nyomorultak, nincs erejük(nem fizikai) és ostoba módon oldják meg a dolgaikat!
A saját gyerekemet irgalmatlanul megpofoznám és bezáratnám az elvonóba! Ha csak kipróbálja , akkor nem. De aki nem nevelve van, hanem tanítva, rávezetve a dolgok lényegére, az magától is bele tud gondolni, hogy ezt akarja-e. Nálunk soha nem voltak ilyen témák konkrétan kibeszélve, hogy na most kislányom beszéljünk erről és arról. A környezet(az a mocskos) is tehet a dolgokról, de egy embernek kéne lenni annyi eszének és tartásának, hogy nem b..aszik ki saját magával. Ha meg igen, akkor annak igya is a levét! Na persze, segíteni kell rajta, ahogy csak lehet, de el kell vanni tőle a kedvét egy életre.
Sok a buta, ostoba, szerencsétlen, semmit érő, vegetatív nyomorék. Akiket, ha nem ráznak fel, csak nyűg a világ nyakán!