Méltatlanul mellőzött és ezzel együtt feledésbe merült alkotás, mind a produkció témája, mind a minősége miatt.

Ami nálam picit lehúzza az átlagot, azok pont azok a részek amelyeket a "nagy nevek" rendeztek: Kusturica pl. sztem túl Macskajajosra vette (A cigányok ideje stílusa ilett volna ide), Ridley Scott meg 1xűen képtelen volt egy ilyen filmbe illő "normális", vagyis lineáris cselekményű történettel előállni. Ja, merthogy ő a Ridley Scott, majd ő megmutatja...

Ill. az utolsó rész, a Song Song and Little Cat. Pedig talán az a legszívbemarkolóbb rész, dehogy ott meg miért kellett egy olyan hatásvadász hologram a végére azt meg csak John Woo tudhatja.

A többi viszont tökéletes, akár egész estés filmként is megállnák a helyüket (más kérdés hogy nem sokakat érdekelne). Persze némelyikben "semmi extra" sincs, mint pl. a João and Bilúde-ben. Dehát épp ez a lényeg, hiszen Katja Lund nem is akart többet mint megmutatni egy átlagos napjukat. Ilyen körülmények között élő gyerekeknél ez nem elég? Dehogynem.

Szívesen megnéznék még egy folytatást erről, most mondjuk egy indián, indiai, arab, zsidó, kubai, orosz és egy új-guineai gyerekkel ill. gyerekekkel a középpontban.

6. Krisz papa (2010-12-04 15:16.38)

Fojtogat ez a film, elkeserít, és megdöbbent. Fojtogat, mert meghatóan szívszorító, de milyen is lehet egy olyan alkotás, mely nyomorban, elnyomásban élő gyermekekről szól?
Elkeserít, mert valahol el kell fogadnom, hogy vannak, és mindig is lesznek hasonló gyermekek, de egyben dűhít is mindez. Telnek napjaink viszonylagos jólétben, miközben mások csak álmodoznak hasonlóról, és mindemellett állandóan panaszkodunk is. A film nézése közben eszembe jutott egy kis történet, mely velem történt meg:
Egyszer kiskoromban elhagytam a kulcsaimat, és nem tudtam bemenni a lakásba. Édesanyám külföldről tartott éppen hazafelé, és kint kellett megvárnom a hidegben, mert annyi eszem nem volt, hogy elmenjek a nagyanyámhoz. A lényeg, hogy álltam kint, és néztem a szomszédok ablakát, ahonnan kiszűrődött némi fény, és hallgattam, ahogy szól a tv, és a szobában beszélgetnek. Teljesen hétköznapi beszélgetés volt, semmi különös, de akkor mindez felértékelődött bennem, nagyon vágytam abba a teljesen átlagos szituációba, bent a meleg lakásban. Ezek a gyerekek nap, mint nap vágyakoznak hasonló életbe, de nem adatott meg nekik mindez, és még csak nem is tehetnek róla. Hányszor megyünk el az utcán emberek mellett, levegőnek, sőt zavaró tényezőnek tekintve őket, és bele sem gondolunk, nem is akarunk belegondolni, milyen érzés lehet ez nekik.
Megdöbbent, mert sok-sok szenvedés után még mindig van erejük azt mondani, nem baj, majd holnap újból útnak indulunk, vagy csak állnak egy autó mellett, és mosolyognak, mert tudtak egy pillanatig örömet szerezni egy nálánál jobb környezetbe született társuknak, egyszerűen fel tudnak nevetni, ami sokszor sírást fed el. Nagyszerű rendezők érzelemdús, és igen minőségi munkájának eredményéből született ez a hihetetlen mű, és mindezt támogatja gyönyörű képi megjelenítés, a sokatmondó forgatókönyv, a tökéletes színészi játékok, és vágások. Ezt mindenkinek látni kell.

5. Lasimoci (2010-11-27 18:59.07)

Engem leginkább az első és az utolsó kisfilm fogott meg. Illetve Spike Lee kisfilmje is erős volt. A legjobb és legszebb John Woo-é.
Többször is nézhető kompozíció.

4. Panyolai (2010-11-08 13:21.25)

- (válasz Leeandra 2. hozzászólására)

Nekem is kb ez a véleményem, kivéve a szégyen dolgot. Valóban elképeszt és megráz ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek a sanyarú sorsa, de ezért inkább a szertelenül pazarlóknak, vagy a hatalmasoknak, saját fejeseiknek, és egyéb tehetős emberkéknek kell inkább szégyellnie magát, olyanoknak, akik tehetnének ez ellen, de mégse tesznek. Nem nekünk; átlagembereknek, akik ráadásul itt, a világ másik végén élünk. Az viszont a minimum, hogy ezt látva elgondolkodunk, hogy sokszor tényleg milyen nevetséges semmiségeken képes sírni a szánk, vagy milyen felesleges dolgokra pocsékoljuk a pénzt. E filmet látva ledöbbenünk, sajnáljuk őket,...aztán minden megy tovább. Amíg ember él a Földön, mindig lesznek akik gazdagok, és olyanok, akik nyomorban tengődnek. Persze rossz látni, hogy milyen sok gyerek van köztük, és érezni, hogy ez ellen lehetne tenni valamit...

3. Lizzy000 (2009-08-22 18:16.42)

Nem tudja valaki véletlen honnan tölthető??

2. Leeandra (2009-06-02 00:50.09)

A csokorba fogott kisfilmek mindegyike profi munka. Tökéletesek a rendezések és a gyerekek játéka is elképesztően természetes. Mindegyik történet kemény, durva, megrendítő.
Hétköznepi életünkben, mikor van fedél a fejünk felett sok sok luxusdologgal, aminek semmi értelme, amikor van mit ennünk, ráadásul azt amit csak szeretnénk, amikor mindent megkaphatunk, mikor nem kell félni a kiszolgáltatottságtól, bele sem gondolunk, hogy van, akinek ez mind nem hogy nincs meg, de elképzelhetetlen távolban van. Sok gyerek él az utcákon, dolgozik, él háborúban, retteg, nő fel szülők nélkül vagy azokkal, de kegyetlen vgy nemtörődöm bánásmódban. Sok gyerek lesz bűnöző, mert kénytelen. Stb stb...ez sorolható napestig, mert ebben a szégyentelen és ostoba világban számtalan szörnyűség van.
Tegnap éjjel néztem. Hiáb tudok ilyesmikröl, mégis mindig elképeszt és megráz. Utálom, hogy vannak akiknek így kell élni, ráadásul gyerekenek. Nehéz ezt elviselni, de mit lehet tenni? Igazából ki tudja. Ez szörnyű téma. Remélem ilyenkor nincs ember a földön, aki ne szégyellné magát. Én szégyellem.

1. Esza (2009-06-01 16:35.03)

nagyon jó film, főleg az utolsó kínai story tetszett