Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD)

Escobar - Az elveszett éden (DVD)

Fehér éjszakák (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Ház az utca végén
- Film Café, 03:10

Mama pici fia
- TLC, 03:40

Karácsony Aspenben
- Izaura TV, 03:45

Eljött hozzám
- HBO2, 04:21

A halálkártya
- HBO, 04:26

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Steven Spielberg (78)

Brad Pitt (61)

Casper Van Dien (56)

Rachel Griffiths (56)

Katie Holmes (46)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

Meztelenül - Vélemények

- Filmes Sámánok Rendje -

Dűne: Második rész - Vélemények

Garas Dezső - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Názáreti Jézus

Avery Brooks

Fórum - Szabadíts meg a gonosztól (1978) - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

12. Find (2023-01-30 11:28.57)

Kern András születésnapja alkalmából ingyenesen megtekinthető volt a Filmio-n.
Kern bocsásson meg, de ez a film inkább Garas brillírozásától lett jó.
Sándor Pál sajátos stílusában ismét egy nehezebben emészthető filmet láttam.
A Ripacsok sem tetszett elsőre, de többedszerre azt is megértettem.
Érdekes kiindulópont Budapest ostroma. Adott egy alapból nyomorúságos helyzet, ahol egy bérház belső udvarára dobált bútorok látványától már elsírnánk magunkat. Azt a kort csak groteszk humorral lehet elviselni.
A bonyodalom indítója a ruhatáros fia, akire ha jobban meggondoljuk, nem is nagyon lehet haragudni.
Ahogy mindenkinek megvan az igazsága a szereplők közül. A becsületéhez ragaszkodó ruhatárosnő Psota Irén elszánt tekintete most is előttem van.
Andorai Péternek is jól áll ez a stílus. Van valami rokonság a Falfúróban, Csinibabában játszott szerepeivel. A szabadságos katonának is kell egy nő, aki értelmet ad az életének. Kútvölgyi Erzsébetet nem láttam még fiatal szerepben, itt ő is jól volt.
Major Tamás karakterszerepe is jól illett az összképbe.
De a legjobb számomra Garas Dezső és a Svéd volt. Járását és fekete humorát Doktor House is megirigyelhette. Ő volt képes változtatni/helyrehozni dolgokat. Az ő karakterének volt múltja, ő élte a jelent és nálam megdicsőülten "szabadult meg a gonosztól".
Svédnek volt a legtöbb esze az egyébként is társadalom peremén élő szereplők között.
A táncparkettről kilépve a szétbombázott városba különböző helyszíneken találkozunk a múltból maradt töredékekkel. A korábbi városi maffiával (Svéd egykori vetélytársaival?), kultúra egykori központjának számító kávéházzal (egykori törzshelyével?), redős Klárival (egykori szeretőjével?).
Ennél a filmnél is azt gondolom, hogy több összefüggés és szimbólum van benne, mint amit elsőre sikerült befogadni.

11. Gyorkos (2015-04-09 06:45.44)

[link]

"Tánciskola. Kabát. Keresés. Alvilág, prostik, nyilasok. Háború. A végén valami revelációszerű egy kisember szájából. Puskalövés. Aztán szívbe kalapáló boldogság.

Régi film kópiáját idéző cím. Recsegő Karády-dalok. Vicsorgó, torz arc a tükörben. Mormolt Miatyánk. Sándor Pál: Szabadíts meg a gonosztól.

A cselekmény látszólag egyszerű, értelme szinte beláthatatlan: a tánciskolából ellopott kabátot minden áron visszaszerezni. Az a konokság és machiavellizmus, amellyel Adorjánné, a ruhatáros nő és családja keresőútra indul, már korántsem banális.

Egy második világháború végi városban, egy tánciskolában ismerjük meg a ruhatáros nő családját: a gyerekeit, Andrást és Zsuzsit, a sógorát, a dörzsölt Svéd Ferit. András egy kabátra feni a fogát, hogy befizessen Fussbaum Arankánál egy menetre.

Zsuzsi hirtelen viszontlátja vőlegényét, Antalt, a szabadságos katonát. Amikor utolsó táncukat kezdik el lejteni Karády búgó hangjára (Tudom, hogy vársz…), hirtelen megszólal a légiriadó, a zűrzavart kihasználva András ellop egy kabátot, s nemsokára a film kiveti a családot az utcára. A háború valósága éles hanggal veszi át Karády helyét, hisz: te úgy se hiszed, hogy így mehet tovább…

A hely dekadens, brutális és haldokló. A kárpit mállik a falakról, az érzelmek zenitje a szex, a család szitokszó, Karády fogát ma-holnap kiveri a gestapó a Svábhegyen. Minek itt ez a sok torz emberi élet, a sok egymáshoz magasságban, korban, küllemben nem illő táncospár?!

Végvári T. Dezső tánciskolája egy immanens hely, melyben ott rejlik minden ok. Minél jobban távolodnak a tánciskolától, annál több emberrel és szituációval találkoznak, amely visszautal rá, és jelentését egy tánclépéssel megtoldja. Mintha a kor szülőhelye lenne, az egy alomból valóké: a nyilas tiszté, a simlis pincéré, a dörzsölt Svéd Ferié, a kamaszé, a csitrié, az anyáé, a diszkrét öregúré. Miután bevetik magukat a városba, mindegyre visszatérnek ide, hogy még egyszer végigismételjenek, megértsenek valamit. És hogy közben megpróbálják lefizetni, átverni a kabátját váró öregurat, aki kitartóan egy belső ruhatár után érdeklődik.

A film, úgy is mondhatnánk, egyetlen szimbólumra épít: a kabát ez pedig a kabát. Lassacskán körülötte körvonalazódik minden jelentés, minden más az ő jelentését tömöríti magába, de a kabát megmarad egy üres mondatnak: a valami, amit meg kell találni, vissza kell szerezni. Mi ez, amiért a család nem sajnálja egy ember életét, amiért Adorjánné dideregve küldi halálba Svéd Ferit?

Egy letűnt társadalom fénye, egy kiveszőnek vélt értékrend, a becsület érdekében folytatott kétségbeesett küzdelem ez a nyomozás?! Talán mert Adorjánné szerint, egy kabát „egy egész emberöltő”, s ezért ez a nagy izzadtság?

A film rámutat a polgári társadalom találkozási helyeire, amelyek kulturális emlékezetünkben úgy élnek, mint gazdag színterei a szellemi életnek: a kávéház, a fürdő; a polgári szórakozás gyújtópontjai: a mozi és a tánciskola. Ezzel szemben, a háború nulla logikája azokat az embereket hozza ezekbe a terekbe, akiknek a leginkább meg kellene húzniuk magukat, akiknek eddig kuss volt. A moziban egy idegesítő vénember mutat be bűvésztrükköket, a kávézóban két szenilis aggastyán üldögél (szegény irodalmi kávéházaink!), a fürdőben pedig a hájas, disznóképű városi maffia emberei együtt fürdőznek csontsovány, zsidó munkaszolgálatosokra emlékeztető alakokkal. Sándor Pál filmjei a kisember hol nevetséges, hol halálkomoly, de mindenképp intenzív harcát mutatják. A Szabadíts meg a gonosztól a periférián szorultak vonaglása az életért.

Egy másik fontos intézmény, amelyről a film kritikát mond: a család. Tulajdonképpen a legközönségesebb, legváratlanabb pillanatokban jelenik meg viszonyukban valami szívderítő, ami a borzalmak, a dögöljmeg!-ek ellenére is összetartja őket. A család egy olyan kohéziója mutatkozik meg, amely egyben kirekesztő is. Míg a becsületüket mentik, mindenki elpusztul körülöttük, aki integrálódni próbál: Antalt fejbe lövik, Svéd Ferit elfogják, a jobb sorsra érdemes prosti valószínű felakasztja magát.

Elkerülhetetlen, hogy a szimbólumok és összefüggések sokasága ne a korról, az emberről, az ösztönéről mondjon el valamit. Valamiről, amire még azt sem mondhatjuk, hogy sorsszerű, hiszen ahhoz túl emberi. A film vizualitásának dekadenciája valaminek a hiányára mutat rá. A terek – ahová a háború beszorítja az életet – az élőbeszéddel párhuzamosan beszélnek. Halmoz és elhallgat. A külvilág pusztaságával szemben a belső terek zsúfoltsága, szürrealitása, szennye vagy giccse az ösztönökből vetül ki a rendező-pszichoanalitikus jelszavára.

Miért tagadja le Adorjánné, hogy eltűnt egy kabát, mikor egy másik ruhatáros nővel beszélget a moziban?! Miért a gyerekei életére esküszik, hogy visszaszerzi? Miért rá kiáltják, hogy hazaáruló és verik meg a bordélyházban, amikor Antal a szökevény?! Ő valami olyannak van a birtokában, amire neki kellene vigyáznia, valamit az ő felelőssége megtenni, amit talán már el is mulasztott. Talán az, ami éppen elveszett a film során, s amikor levetik, és kitisztul az ég a salakon, jöhet a reveláció, hogy: A kabát! Az a rohadt kabát.

(A Szabadíts meg a gonosztól! című filmről.)"

Kiss Ernő Csongor

10. Sala1992 (2012-11-04 17:58.35)

http://www.youtube.com/watch?v=GHIpw7Ov6BQ Itt meg lehet nézni :)

9. Vbacs (2011-08-27 20:39.33)

- (válasz Angelika58 8. hozzászólására)

Ja, ezt még csak most fedeztem fel.

Hát ezek szerint jól rá tudok érezni:))

8. Angelika58 (2011-08-25 14:43.47) - (válasz Vbacs 7. hozzászólására)

OFF

De nagyon eltaláltad ám, amit a Komolyzenébe küldtél!

7. Vbacs (2011-08-25 14:41.33)

- (válasz Angelika58 6. hozzászólására)

Így van, nekem is van hátra jóóó sok néznivaló:))

6. Angelika58 (2011-08-25 14:40.51) - (válasz Vbacs 5. hozzászólására)

No, akkor nem. Annyi néznivaló van úgyis, olyant nem ismétlek, amit nem egészen érdemes...

5. Vbacs (2011-08-25 14:36.45)

- (válasz Angelika58 4. hozzászólására)

Hát nem tudom, ha akarod...egy meleg napon jól esik egy ilyen hideg, pontosabban, RIDEG film:)
DE igazából annyira nem ajánlom.

4. Angelika58 (2011-08-25 14:35.36) - (válasz Vbacs 3. hozzászólására)

Szerinted nézzem meg még egyszer?Nyilván nem ok nélkül csak arra emlékszem, hogy a színészek jók benne...

3. Vbacs (2011-08-25 14:27.05)

Nagyon rezgett a léc, de szerintem ér ez a film 4-et.
Tényleg életem egyik legnyomasztóbb filmje volt, nem mondom. Éppen ezért remek volt a díszlet, nagyon korhű volt, jól visszaadta a háborús korszak nyomorát és keserűségét, a hangulatot, ami akkor uralkodott a romos pesti utcákon. A színészek sem voltak piskóták, Garas és Kern megint vitték a filmet, ahogy általában a Sándor Pál filmekben szokott lenni, de most egy olyan embert se tudnék mondani, aki rosszul játszott volna.
A történet nagyon furcsa volt, de érthető volt ugyanakkor és itt legalább minden párbeszédnek volt valami értelme, nem úgy, mint a Ripacsoknál, hogy őszinte legyek, nekem ez jobban tetszett.
Bár, az elég hihetetlen, hogy egy olyan kabátért, ami ráadásul egy idegené, keresztül megy valaki ennyi hajcihőn, még ha emberi életekbe is kerül...azért ez nem valami életszerű.

Kemény film volt, egyszer bőven elég, nem is tudnám többször megnézni.