Meg mondom őszintén én már alig emlékszem a filmre :)

Rengeteg könyvet kellene elolvasni, most épp Benedek Miklós életrajzát olvasom, amit Vajda Katalinnal közösen szerkesztettek. Előtte olvastam el életemben először a Ne bántsátok a feketerigót, ami életem könyve lett. Sosem sírtam még egy könyven ennyiszer.

Örülök, hogy hozzáfűztél valamit a régi írásomhoz. Olyan jó, hogy te, Lector, Csabaga még ilyen lelkesen toljátok idefent, végre régi arcok :)

14. Bordal (2024-08-29 12:26.06) - (válasz Vbacs 11. hozzászólására)

Tíz évvel írásodat követően szólok hozzá. Mert én a könyvet olvastam, viszont a filmet nem láttam bár tagja a gyűjteményemnek. Ígérem, bepótolom a mulasztást!
Miért is írok? Azért, mert a könyv felejthetetlen élménye volt ifjúkoromnak, amikor még álmodozó voltam. De ezeknek a vállalkozó szellemű férfiaknak bátorsága és elhivatottsága lenyűgözött. Mert az volt a meztelen valóság. És hogy sok évtizeddel később az összeverbuválódott hősöknek mit sikerült ebből a valóság hitét megteremteni azt nem tudom. Gyanítom, hogy sok tényező befolyásolta a valóságot. De nehogy pálcát törhessen felettem bárki is meg fogom nézni a filmet. Persze előtte újból el kell olvasni a könyvet is, mert a halványuló emlékek befolyásolhatnak egyet és mást.

13. Entersp (2024-08-28 22:05.27)

Gyönyörűen fényképezett mozi, számos filmkocka festővászonra kívánkozott.
Egyébként nem valószínű, hogy egy százas skandináv listára felkerülne - hat férfi egy tutajon. Remélem, hamarosan elkészül a meleg változat.
Érdekesség: a versenyévben a Pi élete c. film operatőre nyerte az Oscart.
Három repülőhal.

12. Gabroca (2016-06-12 07:52.13)

Tutajjal a Csendes-óceánon könyvét még 1980-ban olvastam, nagy élmény volt emlékszem...már akkor belegondoltam, milyen jó film lenne a történetből. A napokban véletlen ráakadva megnéztük a filmet, szerintem jól sikerült (Nem úgy, mint pl a Malevil)

11. Vbacs (2014-04-20 02:20.15)

Kon-Tiki, Kon-Tiki....ritkán haragszom egy filmnél ilyen nagyon arra a tényre, hogy egy igaz történetet nézek.
Hogy miért haragszom? A számtalan kihagyott ziccer miatt.
Kifejtem: Adott a remek történet, hogy egy kutató bizonyítsa az elméletét. Mégpedig egy hihetetlennek tűnő elméletet, miszerint Polinéziát nem nyugati, hanem keleti irányból érkező emberek hódították meg. Mert ugye ekkora távolságot 1500 évvel ezelőtt a Csendes-óceánon szinte lehetetlen volt megtenni. Főhősünk, Thor ezt szeretné megcáfolni, így egy kis csapatot verbuválva útra kell tutajjal a 8000 km-es hajóút megtételére hasonló körülmények között, mint Tiki is tette, a hódító.
Néhány férfi nekirohan az ismeretlennek egy mítosz miatt, életüket kockáztatva, mindent hátrahagyva, hogy egy kedves barátjuk elméletét bizonyítsák.....vagy az ambícióktól, illetve a kíváncsiságtól hajtva. Emberek, ebben az anyagban annyi lehetőség van, hogy azt "csak egy nagyon számítógéppel lehetne kiszámítani." (Forrest Gump)
Érzelmek, konfliktusok, karakterépítések terén egy egész tárház állna rendelkezésre, hogy ezt az utat leírjuk. Igaz a cápákat, vihart elsütötték és Life of Pi-s tengeri túlzások sem kellenek, így azt aláírom, hogy a külső behatások végesek.
De a belső harcok és átformálódások bőven megértek volna még jó sok plusz időt.

Őszintén szólva a könyvet nem olvastam. Nem tudom, hogy mi maradt ki belőle és mi nem, illetve, hogy a filmben látottaknál volt-e valamivel több az írott műben, vagy sem. A lényeg, hogy nagyon sajnálom, hogy meg volt kötve a rendezőpáros keze. Én elsősorban, mint filmként szemlélem a sztorit és úgy bizony el tudtam volna még viselni minimum + negyed, fél órát és több konfliktust, esetleg több tragédiát és vesződést.

Nekem így nagyon rövid volt, ámbár a történet nagyon jó (az eleje mondjuk nem volt olyan jól kidolgozva, mint a közepe-vége). Izgalmas, látványos, ami szinte az egész játékidőben igaz rá, a fényképezés káprázatosan szép, engem lenyűgözött teljesen, a zene mint minden Söderqvist mű, egyből megvett magának és Norvégia válogatott színészremekeit (egy csipetnyi svéddel megspékelve) megtiszteltetés volt megismerni, én köszönöm. (Sok szép szőke, hmmm :D )

És igaz, ami igaz, sajnos nagyon ismeretlen a nagy tömegek számára. Nagyon nagyon sajnos. Bekerül a saját best of mai északi filmek közé, az biztos. Bár ez csak négyes, mert én még nagyon néztem volna tovább :)

10. Vbacs (2014-04-20 02:01.31)

- (válasz FarewellToEx!stence 9. hozzászólására)

Fantasztikus leírás, és minden álláspontod teljesen érthető számomra.

9. FarewellToEx!stence (2013-03-13 16:04.27)

Kon-Tiki

Léteznek alkotások, melyek úgy élvezik tömegek méltatását, hogy talán nem is tettek le az asztalra kiemelkedőt, talán csak megfelelő helyekről ollózták össze őket, s széles réteg számára közérthetővé, élvezhetővé tették azokat.

És léteznek alkotások, melyek érthetetlen módon elszállnak a nézőtömegek radarja mellett, pedig kifinomultabbak, mérsékletesebbek és jóval eredetibbek, mint a nagyágyúk, melyek dörrenései oly hangosan töltik be az étert, hogy az ilyen kisebb csodák, mint a Kon-Tiki kiáltásait már meg sem halljuk. Pedig mindenképpen érdemes.

Volt idő, amikor a kalandfilmek mindenek felett álltak, amikor egy utazás az ismeretlenbe, távoli földekre mindenki fantáziáját megmozgatta, amikor semmi mást nem akartunk vászonra, csak néhány utazót, aki felkerekedik és elindul felkutatni valami igen távolit, egy elhagyatott várost az őserdőben, egy ősi kincset, atlantist, vagy egy szigetet, amiről csupán néhány szakadozó térkép tanúskodik. Az efféle filmek mára eltűntek, a mai generációt nem is nagyon érdekli, manapság már nem sokan tartják izgalmasnak az olyan filmeket, mely mellőzi a fantasy elemeket és mindenféle nagyzás és mese nélkül csupán földünk egy apró szegletére fókuszálva kalauzol el egy távoli vidékre.

Pedig a Kon-Tiki ezt teszi, méghozzá rendkívül izmos módon. Elvisz minket egy olyan nem hétköznapi utazásra, melynek tétje egyeseknek talán nem is tűnik olyan nagynak, a főszereplő számára viszont önigazolás, élete értelmének vagy értelmetlenségének meghatározó elemét képezi.

Izgalmas tud e lenni egy olyan film, melynek játékidejét többnyire mindvégig egy aprócska tutajon viszi végig? Bizony, hogy az tud lenni, de nem is akárhogyan. A legszebb ezekben a filmekben, hogy elvisznek minket olyan helyekre, amikről gyermekként csak álmodtunk, felnőttként pedig már lemondtuk róla, hogy valaha is eljutunk oda.
Manapság, az internet korában már hajlamos azt hinni az ember, hogy a Földanya összezsugorodott, sokszor önző módon azt gondoljuk, hogy csak mert nap mint nap információk ezerszerese áramlik hozzánk a világ minden szegletéről, mi magunk nagyobbak leszünk, a világ pedig sokkal kisebb, sokkal átláthatóbb. Ez egy görbe tükör. Úgy érzem, ez a modern világ valahol csak még távolabb visz minket a valótól, minél inkább érezzük azt, hogy jobban ismerjük a világ másik oldalát wikipédiáról, mint anno nagyapánk, vagy akár Thor Heyerdahl 60 évvel ezelőtt, valójában annál messzebb kerülünk tőle. Lehet, hogy már a saját kertünkbe is alig járunk ki, a csillagos eget is csak akkor látjuk, ha áramszünet adódik, s leoltják a lámpákat. Kimegyünk e oda, amit mi magunk is elérünk, a természetbe, ide az otthonunk környékére és megéljük e, vagy csak szívjuk magunkba az interneten a képeket és videókat a világból és hisszük, hogy mi már ismerjük. Úgy érzem, más információt szerezni valamiről és más megélni, megtapasztalni azt. Na de miért ide írom ezt a Kon-Tikihez? Mert a film ezt hozta ki belőlem, az a férfi be akart bizonyítani valamit, amihez az egyetlen eszköz az volt, ha pontosan úgy éli meg, tapasztalja, ahogy tették azt századokkal azelőtt.
A film képi világa gyönyörű, méltán lehetne a Pí élete testvérének nevezni, a kérdésem már csak az, melyik a kistestvére melyiknek? Itt jóval földhözragadtabb, kevésbé giccses eszközöket felhasználó alkotásról beszélünk, mégis olyan jeleneteket pakoltak le, ami szerintem hosszú évekre megragad az emberekben. Azzal a tutajjal a nézőt utaztatják, ez legalább annyira működött itt, mint a Pí-ben, talán még jobban is.
Fontos tanulsága a filmnek, a hit. Csak így, hit. Nem feltétlenül vallásos értelemben, mindenféle hátsó értelmezés nélkül, hit. Hinni valamiben olyan erősen, hogy az ember képes legyen belekapaszkodni, minden reményét belevetni, még akkor is, amikor már mindenki más feladta, mindenki bolondnak tart, s rajtunk kívül talán már senki sem hisz benne.
Sokan ezt egyszerűen úgy hívják: Fanatizmus.
Minden éremnek két oldala van. Mondhatunk fanatikusnak minden embert, aki olyan hitnézetekbe veti bizalmát, melyeket mi nem tudunk elfogadni, mondhatjuk fanatikusnak azokat, akik olyan álmokat dédelgetnek, melyek a mai mércékkel nézve bődületes baromságoknak hatnak. De ők mégis hisznek benne, feltesznek mindent rá, hogy azt elérjék, kockázatot vállalnak, életük kereszteződéseiben mindig abba az irányba fordulnak, mely látszólag közelebb viszi őket ahhoz.
Fanatizmus?

Ezeknek az embereknek kivétel nélkül lebeg egy cél a szemük előtt. Egy olyan cél, mely értelmet ad az életüknek, a létezésüknek. Amelyért küzdenek, amelyért minden nap felkelnek, amiért dolgoznak, hajtanak és lélegeznek.
Fanatikusak azok, akik hisznek valamiben és ez értelmet ad az életüknek? Csak azért fanatikusak, mert mi magunk gyávák vagyunk a választáshoz? Csak azért fanatikusak, mert mi már rég lemondtunk az álmainkról, mi már belesatnyultunk, belefáradtunk álmaink megvalósításába? Fanatikus minden ember, aki hisz a teremtőben, csak mert a többség nem teszi? Fanatikus az, aki kigondolja, hogy márpedig az óceánon átkelhettek ezen a tutajon és most megmutatja, mégis hogyan tették… csak azért, mert a többség gyáva lenne vízre szállni ezzel a tutajjal?
Fanatizmus, vagy hit? Hol a határ? Van egy egyáltalán határ, vagy csupán két ellentétes nézőpont megfogalmazása ez.

Egy életet le lehet élni ezerféleképpen, fontosnak milliárdnyi dolgot tarthat az ember, de ha valamiért igazán küzdünk, miért adnánk fel azelőtt, míg bizonyságot nem nyert, hogy igazunk volt, vagy sem, hogy elérhető volt e egyáltalán, vagy sem? És ha nem? Akkor is győztesek vagyunk, mert bebizonyítottuk, hogy hiábavaló dologban hittünk. DE bebizonyítottuk! Megtettük, ami tőlünk telt, nem ugrottunk félúton a tengerbe, csak mert magasra csaptak a hullámok…

Nincs szebb dolog annál, mint amikor az ember talpa alá az a forró homok kerül, mely igazolja életének minden hiábavalóságnak tűnő küzdelmét és megtermi erőfeszítéseinek gyümölcsét… Mert lehet, hogy sokat áldoztunk érte, de ez a marék homok a tenyerünkben többet ér mindennél.

10/10

------------------
//farewelltoex!stence

8. Törölt felhasználó (2013-03-13 12:47.44)

sikerült beszereznem heyerdahl könyvét, ráadásul első kiadás. 38 forint van a hátára írva.:D

7. Törölt felhasználó (2013-03-01 00:04.18)

ezt el kell olvasnom.

6. Törölt felhasználó (2013-02-13 19:04.08)

Eszement profi film, gyönyörű képi világ és egyszerű története mellett mindvégig izgalmas tudott maradni, a cápás jelenet döbbenetes, feszültségből, humorból és lenyűgöző jelenetekből sincs hiány. Ilyen egy igazán jó, nem túlzottan kiszínezett, igaz történeten alapuló film.

5. Gineima (2013-01-17 15:39.02)

- (válasz Lasliem 4. hozzászólására)

Nincs mit, a könyv egyik csúcspontja a tutajt körülvevő állatvilág bemutatása, az állatok zavartalanul élik életüket, mert a tutaj, és rajta az utazók csöndben belesimulnak az életterükbe, és páholyból látnak mindent. Ezt be kellett volna mutatni valahogy, nemcsak az izgalmas cápás eseményeket.

4. Lasliem (2013-01-14 20:14.02)

- (válasz Gineima 3. hozzászólására)

A film soha nem tudja visszaadni a könyvben részletesen kifejtett eseményeket.
Könnyen lehet, hogy 3 órás is lenne a film ha minden precízen ki lenne dolgozva, akkor lehet, hogy már vontatott lenne a film.
Sajnos a könyvet nem tudja überelni a film de még megközelíteni sem. Sokat olvastam már olyanokról akik előbb már olvasták a könyvet és a film már nem jött be nekik. De aki nem olvasta a könyv változatát annak biztosan tetszeni fog a film.
Köszönöm az általad leírt részleteket a könyvből.
Így még teljesebb lett a történet.

3. Gineima (2013-01-09 08:25.44)

Szép, látványos film, azonban az utazást, a tengeren töltött napokat csak kismértékben adja vissza, a könyvben részletesen kifejtett események közül alig mutat be valamit. Elnagyolt a történetvezetés. Csak egy példa: aggódnak a gúzsok miatt, acéldrótot szeretnének alkalmazni, de persze Thor nem engedi, csak Tiki módszereit, és 1500 évvel ezelőtt nem állt rendelkezésre acél. Aztán erről már szó sem esik, pedig lényeges, hogy a tutaj azért nem esett darabjaira, mert a növényi szálakból font kötelek nem vágták-rágták szét a balsafa rönköket, csak beléjük nyomódtak, valamint a vízben a kötelek megduzzadtak, így jobban tartottak. Szinte csak a cápák kerülnek bemutatásra, pedig a könyv olvasása közben alig vártam, hogy filmen is lássam a rendkívüli vízalatti világot, amit a könyv bemutat. Ebből szinte semmit sem kaptunk, kivéve a rákocskát, a tutaj potyautasát. A papagáj története sem így történt, a megérkezés sem pontos, előtte másik szigettel is próbálkoztak, satöbbi. Szóval vegyes a benyomásom a film megnézése után. De: látványos film, felidézi a nagy felfedező Thor Heyerdahl életét, és ez is valami.

2. Lasliem (2013-01-05 19:10.34)

Nem gondoltam volna, hogy a tutajon játszódó film mindvégig ennyire leköti a figyelmemet.
A film végig a tv elé bilincselt, nem volt hullámvölgy. Nagyon jól dolgozott az operatőr. Kellemes meglepi volt. Ajánlom mindenkinek.

1. Piemaker (2013-01-04 19:20.27)

A filmet még nem láttam,de már van fennt feliratos release a neten.Később írok róla néhány sort.
Addig is itt egy érdekes videó a film számítógépes trükkjeiről:
http://www.youtube.com/watch?v=FtJcSqlHcP4

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Vbacs, 2024-08-29 12:33	15 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Kon-Tiki adatlap

Eredeti cím: Kon-Tiki

Évszám: 2012

Rendezte: Joachim Ronning, Espen Sandberg

Szereplők: Pal Sverre Valheim Hagen, Anders Baasmo Christiansen, Gustaf Skarsgard, Odd Magnus Williamson, Tobias Santelmann...

További információk

Szereplők fórumai

- Gustaf Skarsgard - Vélemények

- Jakob Oftebro - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk