Fórum - Senki többet (2013) - Vélemények

1 2

45. Brigg (2022-03-29 18:13.19)

Megmondom őszintén, én nagyon ritkán nézek tévés filmeket, meg úgy alapvetően tévét is csak akkor, mikor vidéken vagyok a szüleimnél. Ez a film valamelyik filmes csatornán ment tegnap este, és megnéztük pusztán azért, mert az első snittől kezdve beszippantott az elegáns, antiszociális öregúr komikus karaktere. Nagyon érdekes sztori volt, és nagyon pozitív csalódás ez a filmélmény. Alapvetően hozzá vagyok szokva a hollywoodi nyálas, szájbarágós sztorikhoz, amik egyrészt már a könyökömön jönnek ki, másrészt egy olyan trash vonalat követelnek, amit az átlagosan ostoba amerikai polgárok megértenek és értékelni tudnak. Ahhoz képest, bár ebben a filmben semmi elvont nincs, ez már egy rétegfilmnek számít. A cselekmény a kultúrával, művészettel, becses műemlékekkel van átszőve, és a karakterek is érdekes, komplex emberek, nincsenek leredukálva a good guy-bad guy szintjére. Ezért sem árt néha európai filmeket nézni, amiket kb élből előítéletesen elutasítok az elvont, szenvedős francia és skandináv filmek miatt. A sztori szerint ugye van egy idős aukcióvezető és művészeti szakértő, aki OCD-je miatt mindenhová kesztyűben jár, meglehetősen mogorva, intelligens és rendkívül igényes. Emberi kapcsolatai egy barátot és a beosztottját kivéve csak a munkára redukálódnak, és ez jó is így neki, legalább is egy darabig. Egyszer csak felbéreli egy titokzatos villatulajdonos fiatal lány, aki a több száz, sokmillió euróra rúgó műtárgyát szeretné eladni a szülei halála után. A lány mindenféle kifogásokkal lemondja a személyes találkozókat, mígnem kiderül, hogy ő maga is mentális beteg, és retteg mások között megjelenni. A lány furcsasága megnyeri magának a hóbortos műkincsszakértő öregurat. A sztori végig lekötött, érdekes volt, de egy ponttól kezdve kiszámítható is, mert szinte borítékolni lehetett a történet végét. Nagyon sajnáltam a főszereplőt, egyben azért kicsit naivnak is gondoltam. Számomra ennek a filmnek a remeksége abban állt, hogy végre valami olyat néztem, amitől nem estek le az IQ pontjaim tízpercenként kritikus mértékben, mint egy amerikai kasszasikernél. A művészet még olyanok számára is érdekes módon volt tálalva, akik nem jártasak a művészettörténetben. (Én magam mondjuk nagyon szeretek galériákat látogatni, de mindezt háttértudás nélkül teszem.) Jólesett valami értelmeset nézni végre, még akkor is, ha nagyon szomorú volt a vége. Több embert is eszembe juttatott az életemben ez a karakter.

44. somliv (2021-03-28 19:56.11) - (válasz Dobsony 43. hozzászólására)

Incselkedjél, ha szeretnél, attól engem még nem olyan egyszerű meghajlítani. Minek magyarázkodjak és mentegetőzzek ? Könnyűszerrel beleállok a nézeteimbe, nem szoktam kihátrálni belőlük. 90%-át magam vésegettem ide, korántsem az önös fényezésemre. Naná, hogy Túl szoktam nyomni az írásokat, saját dolgaimat is legtöbbször, végletes jellemzők ugyancsak vannak bennem, de én vállalom és nem hunyászkodok meg e miatt. Te meg gondolj, higgy, érezz, amit akarsz, a többiek is, akik olvasnak. A való élet az megint más tészta, bár ott is elérkezik az a pont, az a kiváltó OK, amikor igazán harcossá, acélozottá válsz…

43. Dobsony (2021-03-28 19:08.55)   - (válasz somliv 42. hozzászólására)

Dehogy kekeckedem, hanem az itteni munkásságod alapján kimondtam a véleményemet. Amit Te nagyon helyesen megerősítettél. Az én nyögvenyelős megnyilvánulásaim mégis csak célba értek, mert mentegetőzöl és magyarázkodsz. Aki 100 oldalt ír a semmiről vagy kimásol netről, könyvekből és grandiózusabbnál grandiózusabb címkékkel díszíti művét, az egy egoista marha, aki szerelmes saját magába, írásaiba. Nincs is ezzel gond, lehet valakinek bejövős a munkálataid, számomra viszont fárasztó. Azt hiszed hogy stílusos vagy, pedig pont az hiányzik, ha valaki 1000 oldalasokra vállalkozik, a STÍLUS.

42. somliv (2021-03-28 18:07.19) - (válasz Dobsony 41. hozzászólására)

Egy szóval sem említettem, hogy verekedni akarok. Annyira sok mindent azért nem tudsz rólam, maradjunk annyiba. Nem kell, hogy lássam azt a személyt, aki velem szemben írogat ezen a platformon, elég, ha érzem az enervált kis nyögvenyelős megnyilvánulásaidat, amiket néhanapján közölsz. Miért félnék bárkitől is ? VAN önbizalmam, akkora amekkora neked lehet sohasem lesz az életedben. De ezzel sincs gond, mert nem vagyunk egyformák. Nyugodtan kekeckedhetsz velem, a robbanási pontomtól Te még fényévekre állsz!

41. Dobsony (2021-03-28 17:09.53)   - (válasz somliv 39. hozzászólására)

Az, hogy dobálod magad, ha kell - ha nem, átjött. Meg hogy mindenkivel verekedni akarsz, aki kicsit odacsíp neked. Kissé gyerekes, mivel azt sem látod ki van veled szemben. Az energiavámpírok nem tudják magukról, hogy azok, mivel csak saját magukkal vannak elfoglalva, észre sem veszik, hogy hallgatói legszívesebben már kifutnának a világból. Az "Amúgy sem érdekel senki a világon" is pont ezt támasztja alá. Nárcisztikus személyiség lehetsz, viszont én biztos nem szeretnék veled sehol verekedni, mert bunyó előtt 5 perc alatt lefárasztanál a nagy monológoddal. :)

40. Törölt felhasználó (2021-03-28 17:00.07)   - (válasz somliv 39. hozzászólására)

Mi a célod? Mi a vágyad? Komolyan érdekel, viccen kívül...ezek után, hm:)

39. somliv (2021-03-28 16:30.31) - (válasz Dobsony 38. hozzászólására)

A társadalom jelentős részétől komolyabb az energiaszintem, ez által nincs szükségem kiszipolyozni másokat. Amúgy sem annyira érdekel senki a világon, CSAKIS a célom, a vágyam, ezekben meg jobban teszed, ha nem tudod, hogy mennyire be tudom dobni magamat!!!

38. Dobsony (2021-03-25 23:38.13)   - (válasz somliv 36. hozzászólására)

Volt már aki végigolvasott téged? Kétlem. Egy igazi energiavámpír lehetsz, kiszipolyozod az ismerőseidet, barátaidat, vagy már ki is nyírtad őket? :))

37. Törölt felhasználó (2021-03-25 21:33.13)   - (válasz somliv 36. hozzászólására)

A misztikus Nő....ennyi duma mellett szerintem simán felköti magát és hozzád vágja a bon-bont, amit viszel neki, vagy a fapapucsát!:)

36. somliv (2021-03-24 19:18.42)

A misztikus nő. Művészeti szakértő férfi voltam, már gyerekkoromtól fogva magába szippantott ez a világ, kezdetektől otthonosan mozogtam a műtárgyak, műalkotások, festmények világában. Nehéz gyerekkort tudhattam a hátam mögött. A közeli emberi kapcsolataim a zéróval voltak egyenlők, sosem engedtem közel magamhoz senkit, megtanultam, hogy nem szabad. Mániákusan rend és tisztaságmániás tulajdonságokkal bírtam. Egy fényűző vendéglőben étkeztem mindennap, ahol a személyzet jól ismert engemet, kezeimre kesztyűt húztam a tisztaságfóbiám miatt. A misztikus nő. Az irodámban végeztem a mindennapi teendőimet, ami a restaurálással, aukcióvezetés előkészületeivel volt kapcsolatos. A teendőim sűrűjében felhívott egy rejtélyekkel körülszőtt nő, aki értékbecslést kért tőlem a régi kastélyában meglévő bútorokról, antik tárgyakról. Azt hallotta rólam, hogy én vagyok a legjobb ebben a szakmában, ami egy pillanatra engem is meglepett. Folytattam tovább az aukciós munkáimat, ami belülről másnak bizonyult, mint amit kívülről mutattam az embereknek. Ezt a jelmondatot vallottam: A művészet szeretete és a szakma ismerete senkiből nem csinál művészt, ahhoz titokzatosság kell, és ez drága. Egyedüli örömforrásom a birodalmam szegletében rejtőzött, ottan keltem életre a csodálatos festményeimmel együtt, a nehézségeim alatt ezek a csodás remekművek adtak nekem életerőt. A misztikus nő. Elandalogtam feltérképezni a régies palotát, ám egy lelket sem találtam a megbeszélt időpontban, 40 percet várakoztam a zivatarban. Nem volt köszönet abban, amit utána mondtam telefonon az ügyfelemnek. Kérlelt, hogy újra hozzunk össze egy találkát, vonakodva igent mondtam erre a kérésre. Az épület gondnoka jött elém az ajtóba, ő vezetett körbe az épületben. Megrémültem kicsikét a hatalmas légterek, boltívek láttán, rengeteg értéktárgy tűnt fel, mely ára bizony sokra rúghatott, ám mind közül találtam egy igencsak értékes fogaskereket, amely igazán felkeltette az érdeklődésemet. Elvittem az ezermesteremhez, hogy nézze meg mit tudna kezdeni ezzel a rejtélyes szerkezettel. Nekilódultam az értékbecslésnek, ám szerződés nélkül hozzá sem nyúlhattam a sejtelmes ügyfél tárgyaihoz, akivel akkor még nem találkoztam személyesen, ez mélységesen feldühített. A padlón figyelmes lettem egy újabb fogaskerékre, rögvest megmutattam az ezermesteremnek. Megfejtette a márkát, egy 18. századi Jacque Vaucanson darabbal álltunk szemben, ismertem, hogy kicsoda ez a feltaláló, róla írtam a doktorimat, az akkori leghíresebb robot fűződött a nevéhez. A misztikus nő. Egymagamban bandukoltam a hatalmas terekkel megépített házban. A fóbiás, szeszélyes nőt nem láthattam, először csak a bársonyos, lágy hangját hallhattam, mivelhogy alakja elrejtőzött a négy fal közé, láthatatlan módon beszélgettünk egymással. Szöget ütött a fejembe valami vele kapcsán, egyre jobban ráfókuszáltam, e mellett szorgalmasan vezettem az árveréseket is. Megérkeztem újból a citadellába, megrökönyödtem a padlón lévő vér láttán, gondoltam, hogy baj van az odújába zárt ismeretlen teremtéssel. Dühöngtem, toporzékoltam, kiakadtam, elvittek az indulataim, majd feszült pillanataim után elillantam. Később tisztáztuk telefonon a történteket, elárulta, hogy író, aki álnéven szokott írni. Meglepően hamar kezdtünk közelebb férkőzni egymáshoz. Megengedte, szerette volna, hogy keresztnéven szólítsuk egymást, ez jóleső érzéssel töltött el. Egymással egyre szorosabb beszélgetéseket folytattunk. Elmondott nekem egy szívhez szóló történetet, ami a prágai iskolai kirándulásról szólt, elmesélte a teret a csillagászati órával, amin keresztül vagy százszor átsétált, ami számára gyönyörű pillanatokat adott, visszaemlékezett egy fura berendezésű étteremre, az a hely boldogsággal töltötte el, úgy hívták a helyet, hogy Night and Day. Belém vájtak, megérintettek a titokzatos nő szavai, elkezdtem valamit érezni iránta, olyat, amilyet előtte még sosem éreztem. Kezdtem végre élni, vágyakozni, érezni valaki iránt.. A misztikus nő. Virágcsokrot vettem születésnapjára, izgultam, hogy mit fog szólni ehhez. Összevesztünk, a virágot is széjjeldobáltam, nem sikerült jól a születésnapi köszöntés, azt éreztem, hogy nehezen tudtam megtalálni a hozzá vezető utat. Magányomban egy 1984-es évjáratú borral nyugtattam le a belsőmben kavargó, forrongó indulatokat. Felhívott telefonon, aztán megbocsátottunk egymásnak. Nem tudtam türtőztetni magamat, a szobor mögé rejtőztem és leskelődtem utána, egyszerűen látnom kellett, szükségem volt rá, nem bírtam ellenállni az érzéseimnek. A mesterem azt mondta nekem: soha nem állhatok le, tegyek olyat, amit nem láthatok előre, kockáztassak, vállaljak rizikót. Estélyi ruhát vettem számára, amiben megmutathatta a nőies, karcsú szépségét. A misztikus nő. Levetkőztem a fóbiásabb énemet. Elérkezett a randi, pezsgőt vittem ajándékba magammal a gyertyafényes vacsorához, ezermesterem is beosont a kastélyba, és az emlékmű mögé bújt, hogy lássa a szépséges misztikumomat. Elmondtam, hogy mennyire szerettem volna vele kettesben lenni zavartalanul egy távoli helyen, és azt is, hogy Ő sokkal szebb, mint a festményen lévő táncos balerina. Megbolondított, teljesen elvarázsolt. Gyűrűt mentem vásárolni neki, hogy kimutassam a szeretetemet irányába. Visszamentem a romos buildingbe, de nem találtam, valószínűleg feltűnés nélkül kiosont onnan. Megijedtem, hogy merre kószálhat.. Keresésére indultam, felkavart az esemény, tűzön-vízen át bolyongtam, a parkban, a környéken, mindenhol kerestem, közben jelenésem volt az aukción is, amiről elkéstem. A koncentrációm kihagyott, szétestem, megbolondultam az előző esemény jóvoltából. A misztikus nő. Elválaszthatatlan segítőtársammal leültem beszélgetni a magánéletemről. Figyelemre méltó tanulságot hozott fel: Az emberi érzelmek olyanok, mint a műalkotások. Hamisíthatók. Mindent el lehet játszani: örömöt, haragot, betegséget, gyógyulást, szerelmet is. Az eldugott birodalmamban tépelődtem azon, amik elhangoztak a szájából. Végül rábukkantam vágyamra, a ház egyik rejtett szobájában kuporgott. Kádfürdőben áztatta a testét, meghallgattam az oly szépen elmesélt sztoriját. Törülközővel takartam be a csodaszép meztelen porcikáját. Éjszaka az enyém lehetett, megkaphattam, testünk összeolvadt, zihálva, lihegve eggyé váltunk, olyan gyönyört adott, amilyet előtte nem tapasztaltam még senkitől. A misztikus nő. Az utcán szakadó esőben rám támadtak, összeverve, véresen feküdtem az aszfalton, csak annyi erővel rendelkeztem, hogy telefonáljak a szépségemnek, szerencsére meglátott az ablakból, rögvest sietett a segítségemre. A kórházba szintén velem tartott, nem hagyott cserben. Felépülve bemutattam a személyi rezidenciámat, a belső színfalak mögé osontunk, ahová még senkit sem engedtem be. Oda csakis biztonsági kóddal lehetett belépni, bemertem vinni a titkos helységembe, ahol az életművemet tártam elé. A festményeim női alakjai azt üzenték, hogy várjak az egyetlen misztikumomra. Úgy éreztem, hogy ez most megadatott. Átöleltem, végre belém csapott a szerelem bizsergető érzése. A misztikus nő. Londonban tartottam karrierem utolsó árverését. Hazamenve, meglepődve üresen fogadott a házam, kerestem szerelmemet, ám nem leltem. A balerinás festményt bevittem a többi ereklyém közé, belépve tátongó üresség fogadott. Majd hanyatt estem, amit láttam. Nem hittem el, hogy mindez megtörténhetett. Életpályám művét vették el tőlem. Kiraboltak. Kiforgattak mindenemből. Semmissé tettek. A beszélő robotnak szavai még erősebben szíven döftek. Bekerültem a rehabra, annyira darabokra hullottam. Megviselt, csalódott, elhagyatott voltam. Hihetetlennek látszott az egész, amibe kerültem egy pillanat alatt. Valahol megérdemeltem, az árverésekben elkövetett bűneimért benyújtották a számlát. Későbbiekben raktam össze a rejtvény széteső darabjait. A rehabilitációm hosszú ideig tartott, nem érzékeltem pontosan, hogy álmodom e mindazt, amit az élet mért rám, vagy tényleg ez a valóság. A misztikus nő. Visszagondoltam az ővele eltöltött beszélgetésekre, randevúkra, felejthetetlen pillanatokra, amik gyönyörrel és fájdalommal keveredve járták át mindenemet. Vonattal utaztam Prágába, arra a mesebeli helyre, amiről az egyetlenem mondott egy gyönyörű anekdotát. Vonat ablakán merengve azt éreztem mintha a lelkemet tépték volna ki a helyéről. Megérkeztem a városba, megláttam az Éjjel és Nappal nevezetű feliratot. Betértem gyötrelmek, kétségek, fájdalmak közepette a vendéglőbe, lépéseim elárulták a lelkiállapotomat. Leültem az asztalhoz, a fogaskerekek forogtak szüntelenül. Ülök magamban, üres vagyok, bús, kegyvesztett, összetört. A borzalmas történtek ellenére mégis szikrázik valamiféle reménysugár bennem. Várok, várok, és csak várok, mindig várni fogok valakire, életem értelmére, másik felemre, AZ EGYETLEN misztikus nőmre.

35. Darmah (2019-09-21 13:18.02)

A Szárnyas fejvadász óta "szerelmem" Sylvia Hoeks is játszik benne és megint milyen jó,bár éppen csak a stáblistát böngészve vettem észre ,hogy Ő volt a titokzatos nő! Ezért és a film egésze miatt is meg fogom nézni még egyszer, mert igazi müalkotásba botlottam!és mint oly sokszor most is véletlenül.Alább egy fórumozó említette ,hogy az első képkockákból le lehet vonni mivel állunk szemben.Valóban így van,ahogy vacsorázott az asztalnál a főhős,már tudtam ,hogy ezt végig fogom nézni.A kalóz filmekből,-ezekbe csak belekukkantottam,-ismertem csak arcról ,nem is foglalkoztam vele de itt meggyőzött ,hogy nagyszerü szinész.A tv2 adásán ment az egyik vasárnap.Magával ragadó film volt.Természetesen rákerestem a rendező további filmjeire is...nos amiket láttam tőle eddig azokról is csak a legmagasabb szinten tudnék nyilatkozni!

34. DInnyetimi (2018-08-16 20:43.17)

Ezzel a filmmel nem tudok betelni...

33. Az utolso szamuráj (2016-01-03 15:21.30)

A Senki többet remek film:nem kevés hibával. Spoiler! Az általam messzemenően legjobban tisztelt Giuseppe Tornatore filmjének műfaját is nehéz lenne belőni:hülyeségnek tartom persze,hogy mindent bele szeretnénk zsuppolni valamiféle kasztrendszerbe,kedvenceim,melyek kilógnak mindig is...kicsit vagy nagyon abból,amibe kritikusok/nézők bele szeretnék kötözni.Ez a majd két óra romantikus mozi,dráma -és bizony heist film.Közben nem esik a több szék közül a padlóra,mindegyiken ott a feneke. Geoffrey Rush persze ismételten bebizonyította,minden idők egyik legnagyobb-el nem ismert...-színésze.Brillirozik Oldman Virgil-fordítsd le a nevet!!-szerepében,egy nagymenő aukcióvezetőt játszik,aki ügyeskedéssel több millió dollár értékű ritkaságokat tárol saját kis szobájában,eldugva,az emberekkel való kapcsolata felszínes és nőhöz még sosem ért.Nagyjából máshoz sem:kesztyűben szaladgál mindenhová,ám egyszer egy titokzatos nő hívja fel,munka ürügyén.... Tornatore jól építi fel munkáját:egyre több a titok,a férfi által talált darabokból épülő "robot" pedig szimbolikálja(ilyen szó nincs,de most van...) azt is,ahogy Virgil jelleme épül a hagyományos,normál értékek felé.Miután a néző is megpillantja Claire alakját,aki súlyos fóbiában szenved,nem kétséges,merrefelé indul a sztori fonala ám a vége még így is okozhat többeknek döbbenetet:bevallom,én azért sejtettem valami ilyesmit a háttérbe,hisz... Mégsem hiszem el,a Morricone zenével átitatott ,tökéletesen eljátszott,jól felépített és mívesen fotózott alkotásnak a lényege a rablás:ahogy Virgil pórul jár(Bár tegyük hozzá,a logikába több ponton bele lehet kötni.Donald Sutherland karaktere szinte figyelmezteti a történtekre:miért???Jim Sturgess régóta ismerőse,nehéz elképzeli a valóságra átültetve egy ilyen "összeesküvést".)Nem:itt egy olyan lélek kibontását látjuk finom ,a rendezőre jellemző eszközökkel,aki maga köré falakat építtet,szociális kapcsolatai minimálisak,és mikor ebből a szerelem,szeretet miatt kitör,pórul jár.Ám a film utolsó mondata az egész dolog pozitívumát idézi:Virgil -bár hihetetlen magas árat fizetett érte-most már képes a normálisabb világban is élni,létezni,sőt nyitott valaki felé(Más kérdés,hol "mi" élünk,az melyik szögből normális...csupán??) Tornatore most is lenyűgöző filmet készített:az a fajta rendező,aki gond nélkül siklik műfajok közt,és mégis valami belső atmoszféra,valami rá jellemző zönge ott van a munkáiban,egyedi,varázslatos ízzel töltve el az arra fogékonyakat.Hogy ilyen kevesen írtunk ide,sajnos azt mutatja,nem kapott nálunk olyan elismertséget,mint külföldön-vagy valami olyasmit,amit inkább nem írnék le,mert kibújik gonosz sznobizmusom és rosszabbik énem. Bár,attól annak még igaza van,teljes rútságában is.

32. HMáté33 (2015-06-27 15:53.49)

Tornatore biztos kezű rendezése és Geoffrey Rush már szokásosan makulátlan játéka olyan feszült hangulatot eredményez, hogy egyszerűen lehetetlen levenni a szemünket a filmről. A történet ugyan lassan építkezik, de a hangulat kivételes, és azt hiszem, jól sikerült csavarni a dolgokon, hiszen valami más pontba érkezik meg végül a mozi, mint amit az elején várnánk. A rejtély-vonal is működik, de pont Rush brillírozása miatt a legérdekesebb az idős férfi érzelmi megnyílása, ezen a szinten igazán magával ragadó a film. Kicsit fű alatt surrant ez az alkotás, de úgy hiszem, érdemes a figyelmünkre, aztán hogy a végével ki hogy birkózik meg, már egyénfüggő.

31. Stickfa (2015-05-10 20:37.28)

Jó és szépen "összerakott" film, nagyon szép képi világgal. Szeretem Tornatorét, mert nagyon profi rendező minden tekintetben. Ebben a filmjében is tökéletesen sikerültek a jellemábrázolások. Igaz, hogy pl. a Cinema Paradiso sokkal jobban tetszett, de azért ez is egy értékes filmje a rendezőnek.

30. Palot (2015-04-20 16:09.46)

Egy filmnél már az első kockákból, a színészek arcvonásából, a kameraállásokból, az aláfestő zenéből lehet érezni, ha nagyot fog ütni. Ez a film ilyen. A folyamatos misztikus hangulat, feszültségkeltés, ahogy jár az agyad folyamatosan, hogy mi fog történni úgy, hogy közben minden pillanata élvezetes. Nekem nagyon bejött, anélkül, hogy a történetről írnék, szerintem zseniális alkotás!

29. Sebestyén Ákos (2015-01-22 12:30.06) - (válasz Gabytza90 28. hozzászólására)

Nekem is tetszett...remélem lesz belőle második felvonás..nem csak a marvel-filmeket kell erőltetni!

28. Gabytza90 (2015-01-11 14:23.15)

Nagyon jo film, erdemes megnezni;)

27. Fanifani (2015-01-03 14:33.17)

Szuper jó film. Már majdnem ráuntam a filmekre. Aztán megnéztem ezt. Nagyon tetszett.

26. Pitzburg (2014-12-25 00:06.12) - (válasz Ezrrl 24. hozzászólására)

Ezért jók ezek a nem teljesen lezárt befejezések. Mindenki máshogy értelmezi. :)

25. Pitzburg (2014-12-25 00:05.26)

Zseniális volt ez a film. Úgy épült és kapcsolódott egymásra a történet, mint a film egyik alap momentuma, a fogaskerekek. Én kb az utolsó fél órában kezdtem gyanakodni, aztán.... SPOILER: mikor beengedte a titkos szobába, és elutazott Londonba, már tudtam mi fog következni. Viszont még akkor is tartogatott meglepetést, hogy ki is volt ennek az egésznek a kitervelője. Az csak a festmény hátuljánál döbbentett meg. Viszont én ott befejeztem volna a filmet, hogy belép az üres szobába, és megfordítja a képet. Addig a pontig egy kirabolt és becsapott ember volt. De ahogy mutatták a végét, teljesen tudtam vele azonosulni. Az ember képes millió hazugságot megbocsátani, mert elhiszi azokat az érzelmeket amiket hazudnak neki. Képes elfelejteni a megaláztatást, amit előtte tíz perccel élt át, mert az adott pillanatban már szeretettnek, fontosnak, megértettnek érzi magát. Virgil még az utolsó pillanatban is az elvesztett szerelmet bánta - hiszen azért ment az órás kávéházba is egészen Prágáig - és nem azt, hogy egy élet munkája lett oda. A film talán egyik legjobb mondata ez volt: "az érzelmek éppúgy hamisíthatók, mint a műtárgyak"; "minden hamisítvány rejt valami eredetit"

24. Ezrrl (2014-12-24 15:58.00) - (válasz Impulsivex 23. hozzászólására)

A válaszommal nyitottam témát.

23. Impulsivex (2014-12-23 10:04.42)

A film végét hogyan kell értelmezni?

22. Ezrrl (2014-12-22 18:29.07)

Megszakadt a szívem. Geoffrey Rush-t mindig a 3 kedvencem között tartom,ha erről kérdeznek.Zseni az Ember. Gyönyörű képi megvalósítás és zene.Talán a film felénél viszont a gondolat menetelni kezdett a fejemben:Jaj,csak ne az legyen a vége!De.Az lett.Bár ez a végkifejlet többféle eshetőséget ad számomra.Mindenesetre az utolsó negyed órában,mint mondtam,megszakadt a szívem.

21. Sötétszív (2014-12-22 11:01.27)

Eleinte meg sem akartam nézni ezt a filmet. De ahogy peregtek a percek, egyre jobban tetszett. Nagyon jó, és tanulságos történet, remek színészi alakításokkal. Geoffrey Rush egyszerűen zseniális mint mindig, de Sylvia Hoeks is lehengerlő. Talán Donald Sutherland haloványabb egy kicsit. Mindent egybevetve ez egy remek kis Giuseppe Tornatore film. Aki még nem látta, az feltétlenül pótolja, mert érdemes a figyelemre.

19. Jorosz5 (2013-12-17 00:03.03) - (válasz Frenel 16. hozzászólására)

Igazad van, nekem pedig talán életem legnagyobb filmes élménye. Izsuzska nagyon szépen megfogalmazta az én érzéseimet is a filmmel kapcsolatban. Egyszerűen csodálatos és felejthetetlen, pár napig nem ereszt, az biztos.

18. Csomorkany (2013-08-21 05:28.22) - (válasz 1zsuzska 17. hozzászólására)

SPOILER Mondjuk ha már filmes utalások, azon tűnődtem, hogy a film végén van-e rajta kesztyű. Erre nem emléxem. Ettől függetlenül: amit valóban kapott, azt egy új, valódi kapcsolatban tudná használni, de ahhoz már Oldman. Pont ebben látom a kegyetlenséget.

17. 1zsuzska (2013-08-14 21:46.52) - (válasz Csomorkany 14. hozzászólására)

SPOILER Nagyon sokat kapott ettől a kapcsolattól, amelyre egész életében nem is reménykedett - lásd szülők halála, árvaház-, s egyébként az óra tik-takkol mindannyiunknak, úgyhogy akár tanmese is lehetne...

16. Frenel (2013-08-13 15:31.21)

eddig ez a legjobb film 2013.-ban. szerintem.

1 2

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Brigg, 2022-03-29 18:13	45 hsz
Kérdések	Ezrrl, 2014-12-24 16:29	1 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Senki többet adatlap

Eredeti cím: La migliore offerta

Évszám: 2013

Rendezte: Giuseppe Tornatore

Szereplők: Geoffrey Rush, Jim Sturgess, Sylvia Hoeks, Donald Sutherland

További információk

Szereplők fórumai

- Ennio Morricone - Vélemények

- Donald Sutherland - Vélemények

- Geoffrey Rush - Vélemények

- Sylvia Hoeks - Vélemények

- Giuseppe Tornatore - Vélemények

- Jim Sturgess - Vélemények

- Geoffrey Rush - Kérdések