Erre céloztam én is lentebb. Találó volt egy korábbi hozzászólásodban az Elio belső útkeresése-önelfogadása és Oliver külvilág (társadalom), a közvetlen környezete felé tanúsított megfelelési kényszere között vont párhuzam. Idővel valóban leszámoltak a démonaikkal, még ha Oliver esetében ez csak erre az egy nyári-egynyári szerelem idejére szólt is. Számomra leginkább ez adta a keserű ízt a történetnek. Amint felszállt "arra" a vonatra, a démonai azon nyomban visszatértek és talán még az eddiginél is nagyobb súllyal nehezedtek a lelkére... "Later..." Never. Never more.

24. Cantri (2018-01-10 23:21.30)

- (válasz Chrysothemis 23. hozzászólására)

Itt bizony nincs happy end, mint ahogy a való életben sem sokszor vállalhatják fel sokan magukat és egymást...elég szégyellnivaló dolog így a 21. században.

23. Chrysothemis (2018-01-10 22:58.05)

Régen láttam ennyire hangulatos, magával ragadó filmet... Ugyanakkor számomra ez egy igen keserédes történet a sárgabarack illatú, napsütötte észak-olasz nyárban...

22. Chrysothemis (2018-01-10 14:10.46)

- (válasz Tymo95 15. hozzászólására)

Neten, de meg fogom nézni moziban is, csak nem tudtam volna várni még egy hónapot... :))

21. Cantri (2018-01-09 23:09.36)

- (válasz Anitabagwell 20. hozzászólására)

köszönöm, azt hiszem be fogok ruházni rá :)

20. Anitabagwell (2018-01-09 21:27.07)

- (válasz Cantri 19. hozzászólására)

Alapvetően egészen jól követi a könyvet, nagyon szembetűnő eltérések nincsenek. Az meg nyilvánvaló, hogy egy 300 oldalas könyv nem fér bele teljesen egy nagy mozifilmbe.
Talán egy lényegi különbséget mondanék: a könyv továbbmegy, megtudjuk, hogy mi lett x év múlva Elio-val és Oliver-rel, hogy alakult az életük, találkoztak-e még stb.
Meg ugye a könyv olyan lényegében, mintha Elio naplóját olvasnád, emiatt sokkal személyesebb. De szerencsére megtaláltak egy olyan kincset mint ez a Timothée fiú és képes volt olyan mélységekbe levinni Elio karakterét, hogy már-már a film is szinte ugyanazt a mélységet adta, mint a könyv.
Ha nagyon tetszett a film - és az 5*-ból valamint a véleményedből erre következtetek :) - akkor szerintem mindenképpen megéri elolvasnod, csalódni nem fogsz.
Nekem angolul van meg, de ha tényleg lesz magyar kiadás akkor még azt is meg fogom venni.:) Ezt a sztorit az anyanyelvemen is jó lenne elolvasni.

19. Cantri (2018-01-09 20:37.25)

- (válasz Anitabagwell 17. hozzászólására)

Anita kedves, mennyiben tér el a film a könyvtől? Érdemes a film után is elolvasni, megvenni szerinted?

18. Anitabagwell (2018-01-09 19:03.37)

- (válasz Anitabagwell 17. hozzászólására)

*meg fog

17. Anitabagwell (2018-01-09 19:03.23)

Február 8-tól a magyar mozikban!

Állítólag a könyv is meg dog majd jelenni.

16. Anitabagwell (2018-01-09 19:02.45)

- (válasz Tymo95 15. hozzászólására)

Én moziban (Londonban élek).
De már fenn van neten is állítólag, szóval mások gondolom így látták...

15. Tymo95 (2018-01-09 18:13.11)

Akik látták, hol néztétek meg?

14. Atzel (2018-01-08 21:19.03)

- (válasz Cantri 12. hozzászólására)

Klassz vélemény, hasonlóképp gondolom, csak leírni nem tudom. Sajnos GG-n alulmaradt. Cserébe most jól megnézem a Három óriásplakátot... :D

13. Cantri (2018-01-07 01:05.01)

- (válasz Cantri 12. hozzászólására)

Majd elfelejtettem megemlíteni az apa végső monológját, kincset érő szavak, ugyancsak bárki számára.

12. Cantri (2018-01-07 00:47.44)

"mert nem érezni semmit....micsoda pazarlás..."

A Szólíts a neveden messze az egyik legjobb romantikus film az elmúlt évekből, dacára annak, hogy 2 férfi románcáról mesél, mert igazából ez nem is számít....vagy legalábbis nem szabadna, hogy számítson.

Kifejezetten tetszett a film TÖRTÉNELMI közege, hogy a szereplők régészek, és hogy meseszép ódon falak között sétálgathatunk. Adott a hangulatnak egyfajta múltidéző jelleget, egy hátsó sugallatot, hogy a szerelem, vonzódás és vágyakozás nem csupán manapság fontosak, hanem bizony a régmúlt korokban is ugyanolyan erőteljes szerepet játszottak az emberek életében....és bizony akár azonos neműek között is, mert érdekes mód az antik időkben a dologhoz sok szempontból természetesebben álltak mint manapság. Szerencsére Luca Guadagnino egyáltalán nem ragad le a témában ennyire felszínesen, éppen ellenkezőleg, 2 óra erejéig teljesen beránt minket egy elsősorban ÖNMAGÁT kereső 17 éves srác fejébe.

A készítők remekül ragadták meg Elio karakterét, akinek saját kis világát sikerült maximálisan kifejteni számunkra. Még az olyan apróságok is sokad adnak hozzá, mint hogy imád elvonultan olvasgatni, hangszereken játszani, és walkman-en zenét hallgatni, ezek mind-mind a menekülését szimbolizálják, amiért a valódi világban nem lehet teljesen önmaga. Azonban Oliver érkezésével fenekestül felrázza ebből a mély révületből, ráébresztve olyan érzésekre, vágyakra, melyekről nem is volt biztos, hogy ott lapulnak benne. Innentől az egész vonzalom kiépülése nagyszerű ívet jár be, ahogy a kezdeti kikacsingatások előbb bizonytalanságba és visszautasításba torkollanak, és majd csak később a kételyek legyűrése által sikerül áttörni azt a bizonyos gátat. Elionak első körben önmagában, BELÜL kell rendet raknia, lányokkal való próbálkozásában saját bizonytalansága tükröződik (=normális ember vagyok?), Olivernek viszont inkább a KÜLSŐ nyomással kell megküzdenie (=elfogadnak-e az emberek?). Az egész film hangulata látványosan felszabadul mikor végre mindkét félnek sikerül felszámolnia a démonait, innentől kezdve a történet teljesen univerzálissá válik jelezve, hogy a szerelem nyelvezete mindenki számára ugyanaz legyen: hetero, meleg, transzi, zsidó, keresztény, fekete, vagy akármi más, ami szeretne....

Összességében kiváló hangulatú és érzelemvilágú filmet kaptunk a Call me by your name nevében, melynek csupán egy része foglalkozik a "melegséggel" a 2 fő karakteren keresztül talán a 2 legfontosabb kérdést feszegetve. Ugyanakkor, ahogy az szicíliai rendező mesél egy másik emberhez való kötődés vágyáról, ahogy kifejez érzéseket egy tenyér vagy egyéb testrész érintésével az abszolút kortalan és nemtelen, mert ugyanúgy éljük meg ezt a CSODÁT mindannyian.

Luca Guadagnino és Timothée Chalamet párosnak pedig külön köszönet, hogy végre tényleg képesek voltak belebújtatni egy azonos nemhez vonzódó figura bőrébe. Átadni a kétkedést érzéseik helyénvalóságában, hogy mennyire nem lehet egyszerű SAJÁT maguk elfogadása (=összes mese hercegek és hercegnőkről szól, ahogy a filmben is), és megértetni azt a tehetetlen fájdalmat, hogy a TÁRSADALOM kirekesztésétől való félelem miatt nem lehetnek együtt azzal akivel szívük szerint leélnék akár az egész életüket..... valami ilyesmit ígért legutóbb a Moonlight is, csak ott ez huszad ennyire sem jött össze....

11. Cantri (2018-01-05 00:53.29)

- (válasz Mekare 10. hozzászólására)

"bár akinek szüksége lenne erre az eleve meg sem fogja nézni a filmet." - erős mondat, és mennyire igaz sajnos...

10. Mekare (2018-01-04 23:49.41)

Na előre is bocs, hogy én rontom le elsőnek az eddig tökéletes ötös osztályzatát a filmnek, ezzel a szégyenletes és brutális 4 csillaggal hihi, de sajnos nálam olyan nagy érzelmi hatásokat nem ért el a film.
Bár például a lentebb említett Apus monológot nagyon szerettem, vagy épp a legutolsó jelenetet a kandallóval és még vannak, de egyrészt általában nem adok 5 csillagot olyan filmre, amit nem néznék meg többször, csak ha az annyira kikészít, hogy nagyon. Ez meg szépnek szép, jónak jó, romantikusnak romantikus és tényleg szépen építkezik, viszont a katartikus érzések nem igazán jöttek. A szülők nagyon tetszettek, remélem példaképek lesznek páraknak, bár akinek szüksége lenne erre az eleve meg sem fogja nézni a filmet.
A színészek jók voltak és a kémia is Hammer és Chalamet között, de részemről legyenek boldogok a jelölésekkel, épp elég.

9. Atzel (2017-12-25 13:41.54)

Cseppet én is a hatása alákerültem, tényleg az év egyik legjobb filmje, romantikus filmje, és nem ratyi filmje, bár ez relatív. A sok homofóbot már most sajnálom, ha Moonlight után ez is nagy utat fut be.
Pár napig még én is el leszek rajta, ha van valakinek nyárra egy hasonló kiadó birtoka, az írjon privátot..

8. Panni88 (2017-12-24 00:15.35)

Lassan és észrevehetetlenül bújik a bőröd alá a film hangulata.. Nem is tudom, egész sokáig olyan érzésem volt, hogy nem történik semmi, aztán észreveszem, hogy szépen lassan beszippantott. Remélem az édesapa monológja rengeteg ember tudatába eljut! Timothee Chalamet nevét pedig bevéstem az agyamba.

7. Anitabagwell (2017-12-12 16:07.51)

Bemutatjak FEBRUARBAN Magyarorszagon, yeaaaah!!!! :)

6. Panni88 (2017-12-06 01:07.20)

- (válasz Anitabagwell 5. hozzászólására)

Igen, a könyvvel is szemezek egy ideje, de az angolom max filmnézésre való, olvasásra még nem érett meg :D

5. Anitabagwell (2017-12-01 22:12.20)

- (válasz Panni88 4. hozzászólására)

Otthon sajna csak a Cinefest-en ment Miskolcon, nincs is hir egyelore hivatalos bemutatorol. De ugyis jelolik egy csomo Golden Globe-ra meg majd Oscarra, hatha ez majd lendit az otthoni forgalmazason is. Hatha a konyvet is leforditjak vegre magyarra, en elolvastam angolul de azert elolvasnam az anyanyelvemen is :). Meg szerintem a fo dijatado szezonban -december vege, januar, februar - valali ugyis felteszi netre. ;)

4. Panni88 (2017-12-01 16:25.26)

Türelmetlenül várom, hogy végre meg tudjam nézni, sehol nem találom..

3. Anitabagwell (2017-11-28 21:39.24)

Véééégre lehet osztályozni! Ha lehetne 6* annyit nyomnék...

2. Anitabagwell (2017-10-28 22:20.00)

Nekem nagyon tetszett! Néhány jelenetet ugyan hiányoltam a könyvből, de imádtam így is. A könyv az tényleg, nálam korszakalkotó, az egyik legjobb könyv amit valaha olvastam. Talán sokaknak azért nem tetszik a film, mert kendőzetlenül őszinte. Nem "szokás" ennyire belelátni, hogy mi zajlik egy tinifiú lelkében amikor keresi a helyét a nagyvilágban.... de örülök, hogy ahogy a könyv úgy a film is lerombolta ezeket a falakat! Armie Hammer jó volt, de csak asszisztált a kissrác játékához. Timothee Chalamet őrült nagyot játszott, sokat adott az alakítása. Még fogok rajta agyalni. Szerintem csodálatos film!

1. Anitabagwell (2017-10-20 20:29.32)

Olvasta valaki a könyvet?
Annnnyiiiiira nagyon imádtam! Nagyon várom a filmet, jövőhét szombaton nézem! :)