Fórum - Ameddig a lábam bírja - Vélemények (2. oldal)

1 2

30. Zelieri (2008-08-22 21:25.35)

Gyerekek, átértékeltem az életem. Soha többé nem fogok nyavajogni, ha magassarkúban legalább 500 métert meg kell tegyek "iszonyú kínok" között... Nagyon tetszett a film, megdöbbentő történet !

29. Riche (2008-08-15 16:54.23)

Nagyon tettszik,egy ideje már a polcomon van! Szeretem a háborús filmeket,amit még nagyon várok,hogy kiadják itthon: A pokol bajnoka c.filmet!

28. Emmersson (2008-06-11 23:27.13)

Fenomenális a film!

27. Ostobatuk (2008-06-08 11:44.06)

Hopp! Igazad van, néha kimaradnak a csillagok :)

26. Cziki (2008-06-07 23:56.56) - (válasz Ostobatuk 25. hozzászólására)

Miért nem osztályzod?

25. Ostobatuk (2008-06-07 23:53.24) - (válasz Cziki 24. hozzászólására)

Rendben :)

24. Cziki (2008-06-07 23:50.48) - (válasz Ostobatuk 23. hozzászólására)

Az iráni híd közepe nem kétkedés, sokkal inkább a filmes megvalósítás problematikussága. Természetesen tudom, hogy megtörtént eseményekre épül.

23. Ostobatuk (2008-06-07 23:41.50)

Csak gondoltam informálom az érdeklődőket és a kétkedőket egyaránt, hogy bizony, a történet igenis valós alapokon nyugszik. Az 1959-es regényt egy valóban létező személy ihlette, akivel a szerző, Bauer találkozott egykor. A férfi valódi neve a források szerint Cornelius Rost volt, egy német tiszt, aki hol szán, hol vonat segítségével, ám túlnyomórészt gyalog valóban megtette azt a bizonyos 14000 km-t. A film tényleg nem mindennapi alkotás, a végsőkig kitartó, és azon túl is remélő emberről, akit hajt valami, valami hétköznapinak tartott, ám végül a legfontosabbnak bizonyosuló, magát az Életet jelentő fogalom, melynek neve: család.

22. ZoGu (2008-06-07 22:05.10)   - (válasz Orionr 8. hozzászólására)

Ez azért van, mármint, hogy nem lett ismert, mert nem vonultatott fel ismert sztárokat (egyet sem). Egyébként kitűnő darab, és talán ez is erénye a filmnak, hogy így hitelesebb is.

21. Cziki (2008-05-11 09:04.04) - (válasz Van der Graaf 14. hozzászólására)

Szóval az iráni híd közepe, valóban nem életszerű, mint ahogyan a penicilin sem a gyengélkedőn,meg még több minden. Valóban fontos volt azonban életben tartani a foglyokat, hiszen rabszolgaként tartották őket a munkatáborokban és a bányákban. Volt egy katonatiszt ismerősöm, aki a Donnál esett hadifogságba. Lefagyott mindkét lábán a lábfeje, melyet az oroszok sterilizáció, fájdalomcsillapító nélkül, fafűrésszel amputáltak. Mivel rengeteg magyar katona jutott a fagyás sorsára, egymás után "szalagon" tették ezt velük ugyanazzal az "orvosi műszerrel". Elképzelhető, hogy mennyien "élték" ezt túl. Szegény egykilencvenes ember harminckettes ortopéd cipővel topogott, billegett otthon, jó pár év kényszermunkája után. Több mindenben egyetértek véleményeddel, de azért 160 percen keresztül szinte üresjárat nélkül összeszerelni a filmet, valami!

20. TAFFI 01 (2008-05-11 07:32.43)

Iszonyatosan jó filn volt!!Nagyon tetszet.

19. Cziki (2008-05-10 11:27.37) - (válasz Orionr 8. hozzászólására)

Nagyon felkeltetted érdeklődésemet! Ma este nyolctól a Dunán.

18. Ozir (2008-03-12 13:06.24) - (válasz Ozir 17. hozzászólására)

[link]

17. Ozir (2008-03-12 13:04.21) - (válasz Zuzmok 16. hozzászólására)

Jaj, bocs, régen jártam itt. A Regény szerzője: Josef Martin Bauer. A könyv címe azonos a film címével. (Az Alexandra kiadó adta ki, interneten redeltem meg.)

16. Zuzmok (2008-02-24 20:08.16) - (válasz Ozir 13. hozzászólására)

szia Ozir. Meg tudnad mondani a regeny szerzojet es pontos cimet, amire hivatkozol? elore is koszonom.

15. Tibye (2007-12-23 03:29.46) - (válasz Orionr 12. hozzászólására)

Jó narráció sokat segíthetett volna. Vannak érzések, gondolatok, amiket vizuálisan nem lehet közvetíteni. A film így is jó, megtettek minden lehetségest a hiányosság áthidalására. Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta!

14. Van der Graaf (2007-12-13 18:35.52)

A story jó, valamennyire támaszkodhat is a valóságra, de a film gyenge lett. Mégpedig azért, mert tele van Hollywood-szerű klissés " fordulatokkal " Akkor lett elegem a filmből amikor az iráni híd közepén összetalálkozik az őt személyesen végig üldőző börtönparancsnokkal. Aki elengedi...Röhej. Ez a film nem a német, vagy az európai filmkulturát gazdagítja, hanem a 60-as évek csöpögős amerikai filmjeire hajaz :(

13. Ozir (2007-11-27 18:00.19)

Jó film, jó a regény is. Érdemes elolvasni.

12. Orionr (2007-09-23 20:25.24)

Ez azért van így, mert nem lehet több, izgalmas évet, besűríteni három órába. Clemens történetéből, sorozatot is lehetett volna készíteni. (Pl.: Az elit alakulat)

11. Jade (2007-09-23 10:59.09) - (válasz Orionr 10. hozzászólására)

A sztorival semmi baj, érdekes, izgalmas, a film viszont nem tetszett, ahogy már alant is írtam. Lehet, hogy könyvben jobb, el kellene olvasnom...

10. Orionr (2007-09-22 07:31.05) - (válasz Jade 9. hozzászólására)

Azért írtam, mert van, aki kételkedik, a film valóságtartalmában. Egy kicsit utána olvastam, a történetnek. Nem tudom, mivel nem értesz egyet, hogy megtörtént-e, vagy a film minőségével?

9. Jade (2007-09-21 20:08.42) - (válasz Orionr 8. hozzászólására)

Hm... Hát nem vagy egy szűkszavú ember, bár az előző két hozzászólásodból ez nem derült ki. :) Tetszik, ahogy írsz, bár a tartalmával nem mindenben értek egyet. Annak meg külön örülök, hogy helyesírási hiba nélküli hozzászólást olvashatok. :)

8. Orionr (2007-09-19 08:12.03)

Óriási veszteségnek érzem, hogy ez a film nem foglalhatta el az azt megillető helyét, vagyis nem lett széles körben ismert és elismert alkotás, és a szerencsés filmkedvelő csupán csak véletlenül bukkanhat rá erre a kivételes alkotásra. A történet egy, a Szovjetunióban hadifogsága esett német katonáról szól, akit annak rendje és módja szerint, társaival együtt deportálnak a fagyos pokolba, Szibéria egyik legészakibb csücskében fekvő munkatáborba. A kilátások nem túl jók, sőt, a helyzet egészen katasztrofális. Mindenki tudja, hogy ez itt a végső állomás, innen már nincs tovább. A halál kapuja ez, és az oroszok még azt a fáradtságot sem tették meg, hogy kitegyenek a bánya bejárata fölé egy „a munka szabaddá tesz” táblácskát. Minek hazudni, mindenki tudja, hogy a mínusz negyven fokos éjszakák, az alultápláltság, a tomboló járványok, vagy éppen az őrök előbb-utóbb az összes fogollyal végezni fognak. Clemens Forell azonban nem adja fel, nem adhatja fel. Annak idején megígérte a kislányának, hogy karácsonyra hazatér, és ezt az ígéretét mindenképpen szeretné betartani. Szökésének története egészen elképesztő. Az ember a filmet nézve azt gondolja, hogy mindez túl hihetetlen ahhoz, hogy igaz legyen – és valóban. Ha a film, illetve a magyarul is megjelent könyv nem valós alapokon nyugodna, akkor akár még egy kézlegyintéssel is elintézhetnénk, azzal a felkiáltással, hogy „ez nem történhetett meg, ennek az egésznek még a negyedére sem képes senki!”Forell azonban mégis megtette azt a tizennégyezer kilométernyi távolságot, amely után a szabadság ígérete várt rá. Átgyalogolt Szibéria iszonyatos hó sivatagain, megküzdött a legszélsőségesebb időjárással, többször is a megérintette a halál jeges fuvallata, ám mint valami biblikus mesében, az utolsó pillanatokban, mint valamiféle égi küldöttek, úgy bukkantak fel a legkülönbözőbb segítőtársai, akik visszahozták az életbe, lelket öntöttek belé, és segítettek neki abban, hogy elképesztő utazását, Odüsszeiáját folytathassa. A történet, amelyet ez a film elmesél, szívbemarkoló és döbbenetes. Az ember ráeszmél arra, hogy még a legádázabb pillanatokban is kaphat segítséget olyanoktól, akiktől ezt a legkevésbé várná, és rájön arra, hogy soha, de soha, még az utolsónak hitt másodpercekben sem szabad feladni a küzdelmeit. Mert a remény hatalmas erőt adhat – és talán közhely, de Forell története bizonyítja, hogy ez a mondás bizony szent igaz. A német katona, akit kálváriája során ezerféle emberrel összehoz a sors, olyan akaraterőt testesít meg, amely becsületére válhat mindenkinek. Akaraterejét pedig a családja iránt érzett olthatatlan szeretete táplálja, akikről biztosan tudja, hogy hiába teltek el a hosszú évek, még mindig várják odahaza, várják, hogy végre eljöjjön az a karácsony, amikor apu, illetve a férj bekopog az ajtajukon. Ez élteti a férfit, és ez a tudat vezeti át megannyi szörnyűségen. Lankadatlan hite és tettei csodálatra méltóak, csakúgy, mint azoké az embereké, akik életüket kockáztatva segítő kezet nyújtottak neki. A legdöbbenetesebb fordulat a filmben az, amikor a német hadifoglyon az egykori Szovjetunió területén egy olyan zsidó férfi segít, akinek a családja egy náci munkatáborban pusztult el. Mivel a történetben ekkorra már igen sok hihetetlen esemény történt, ám tudjuk, hogy mégis valósághű a sztori, így csakis a legőszintébb csodálattal tekinthetünk erre az emberre, aki nem csak, hogy megbocsátott, de életét adta azért, hogy Forell folytathassa útját hazafelé. A film az elejétől a végéig katartikus és érdekfeszítő, ez pedig nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a tiszta játékidő 135 perc, vagyis két és negyed óra. Ennyi időn keresztül nem egyszerű fenntartani a néző érdeklődését, de meg kell mondjam, én egy percnyi üresjáratot, egyetlen töltelék jelenetet nem tudnék mutatni. A fényképezés szintén mesteri. Az operatőr fantasztikus képekkel mutatja be a hó sivatag gyilkos ürességét és minden emberi léptékkel elképzelhető távolságot elnyelő méreteit, később pedig a tavaszodó Szibéria vadregényes, valóban csodálatos tájait, vagy éppen Grúzia fantasztikus helyszíneit. Ráadásul az első perctől az utolsóig minden a lehető leghitelesebb, minden kellék, épület, jelmez a helyén van, és soha nem jut eszünkbe az, hogy valami ziccer okán kizökkentünk a valóságból – abból a szörnyű valóságból, amelyen Forell keresztülmenetelt, hogy eljusson a családjához. Ha megemberelik magukat, a németek egészen zseniális filmeket képesek összehozni – erre tökéletes példa az Ameddig a lábam bírja, amelynek ismeretlensége mindenképpen elkeserítő. Biztos vagyok abban, hogy ha egy amerikai zöldsapkás, a vietnámi dzsungelen keresztül való több ezer kilométeres meneküléséről készítenének egy hasonlóan epikus mozit, világpremier és díjak tucatjai várnának rá. Így azonban, hogy a német szemszög érvényesül, csak a mély csend, és az ismeretlenség félhomálya várt erre a becstelenül elhanyagolt, félredobott filmre. Forrel története egészen fantasztikus, és hajmeresztően hihetetlen. Azonban mégis megtörtént, az az ember tényleg megtette az északi sarkkörön túlról vezető utat, egészen Irán határáig, és közben egyetlen egyszer sem jutott eszébe feladnia, csak ment, ment előre, ameddig a lába bírta. Minden tisztelet ennek a hősnek, és azoknak, akik segítették őt, minden tisztelet a könyv írójának, Josef Martin Bauernak, és a film készítőinek, élükön Hardy Martins rendezőnek, és Bernhard Bettermann színésznek, aki a német tisztet rendkívüli átéléssel, nagyszerűen személyesítette meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a lenyűgöző alkotást, amely azon kívül, hogy elmesél egy elképesztő történetet, elgondolkodtathatja az embert, saját képességeit, érzéseit, lehetőségeit illetően is. Példaértékű film.

7. Tibye (2007-09-16 01:27.51)

Értékes film! Végre valódi értéket közvetít, nem a szokásos volt komcsi propagandahandabanda, vagy utóda, a háborús holliwoodi boszorkánykonyhákban, kotyvasztott szarság. Jár az 5 csillag!

6. Orionr (2007-09-12 19:52.07) - (válasz Dale Cooper 2. hozzászólására)

Miért ne lenne valós? A film végén, szerinted átverés miatt írták ki, hogy megtörtént? Miért ne lehetne igaz, hogy valaki megszökik, egy táborból és hazatér. Nagyapám kétszer szökött és másodjára haza is jött. Itt csak a távolság a dúrva, 14e.km. DE vannak még nagyobb csodák is. Én úgy néztem a filmet, hogy egy kicsit, bele éltem magam, mert voltak fogolytáborban, rokonaim és ismeröseim is. Persze mint film, nem egy nagy durr, de van egy kis dokumentum jellege is, és aki ilyen szemszögből nézi, annak tetszeni fog.

5. Jade (2007-07-07 18:47.57)

Számomra nem az határozza meg egy film értékét, hogy mennyire valósághű vagy hogy mennyire reális a sztorija, mert ez alapján a filmek 90%-át kritizálni lehetne. Ma már elképzelhetetlen egy film showbusiness elemek nélkül, az már más kérdés, hogy mennyit és hogyan használják ezeket az elemeket, mert ugye mindent lehet, de csak mértékkel. Ennél a filmnél nem a történet a gond, hogy vajon megtörtént-e, megtörténhet-e, hogy valaki évekig bolyong Ázsiában, hogy hazajusson (szerintem egyébként megtörténhetett, vannak ettől durvább sztorik is), hanem inkább a rendezés (vagy a vágás) volt az, ami elrontotta az izgalmasnak ígérkező cselekményt. Sajnos túl sok volt a folytonossági hiány a történetvezetésben, jópár izgalmas, megfilmesíthető eseményt kihagyott a rendező, emiatt néhol érthetetlenek, már-már nevetségesen meseszerűek a jelenetek, de szerintem ezt ki lehetett volna küszöbölni pl. magyarázó narrációval. Egyszóval nálam csak 3 csillagot ért el a film.

4. Amor23 (2007-05-30 13:35.07)

Valóban remeke film,bár hogy fikció vagy valóság azon biztos lehetne vitatkozni,az viszont tény hogy leköti az embert és ennél nincs fontosabb egy filmnél,én merem ajánlani aki szereti az efféle filmeket.

3. Kisjon (2007-05-28 16:03.54)

na én azt nem tudom, hogy ez a film valós történeten alapul.-e, de azt tudom, hogy nekem nagyon tetszet.

2. Dale Cooper (2007-05-28 15:58.15)

Hát ez tényleg valós...Te sem gondolod komolyan!!?? Nem nagyon állja meg a helyét se történelmi szinten, sem pedig ha a realitást veszem figyelembe... Nekem nem tetszett, ha VH-s filmet akarok nézni, akkor még mindig ezek jönnek be: Stalingrad Fegyverek szava Zongorista és még sorolhatnám sokáig...

1. Orionr (2007-05-28 15:46.37)

Imádom a valós történetű filmeket és ez a film is egy lebilincselő alkotás. Egy ember, család, haza szeretete és élni akarás példáját mutatja be. Remek film, azoknak, akiket érdekel a második világháború és következménye.

1 2

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Mclane 2, 2021-04-20 15:41	60 hsz
Keresem	Adálka, 2012-10-02 20:19	2 hsz
Bakik, hibák a filmben	Naccsanyi, 2009-05-10 04:35	1 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz

Ameddig a lábam bírja adatlap

Eredeti cím: So weit die Füsse tragen

Évszám: 2001

Rendezte: Hardy Martins

Szereplők: Bernhard Bettermann, Michael Mendl, Anatoli Kotenyov, Irina Pantaeva, Iris Böhm...

További információk