Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Halálos küldetés - AMC, 03:45 |
Előző életek - HBO2, 04:12 |
Megy a gőzös - Film+, 05:00 |
Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák - SuperTV2, 05:00 |
Szeretlek téged - Film4, 05:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Toni Collette (52) |
Katja Riemann (61) |
Rachel Ticotin (66) |
Logan Marshall-Green (48) |
Chad Lindberg (48) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mireille Darc - Kérdések |
Mireille Darc - Vélemények |
Rejtély a Riviérán - Vélemények |
Chuck Norris - Vélemények |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Special Ops: Lioness |
Daphne Patakia |
2008-09-08 21:27.26 |
Persze, tudnék:)
A három rész úgy viszonyul egymáshoz, mind a régi western-trilógiák. Ugyanaz a rendező és a főszereplő(k), de teljesen más, és egymástól független filmek. Az első rész, ugye egy nagyon kemény jakuza film, minek a kezdése szerintem zseniális, a vége pedig frenetikus. A második rész már egy filozofikusabb, kissé művészibb rész, elég sok szimbólummal, szárnyakat növesztő bérgyilkosokkal, nézőbarátabb befejezéssel. Számomra semmivel nem rosszabb mint az első rész, bár teljesen más az érdemei. A harmadik epizód pedig a jövőben játszódó jakuza sci-fi lett, ami a végén klasszul összefoglalja mind három részt. Három nyelven beszélnek benne, ez elsőre engem zavart, de megszoktam. Talán ez tetszik a legkevésbé, de még így is erős négy csillagos mozi. |
2008-09-08 21:17.49 |
Annak idején nagy hype volt körülötte a Titanic vetítés után, illetve a világon mindenhol ajnározták, és ez nem véletlen. Nagyon ütős mozi, ami a többi ilyen J-horrorral ellentétben több értelmezési módot szolgáltat, elgondolkodtat, egyszóval nem csak a játék időig köt le, köszönhetően a nagyszerű történetnek. Amit még ki kell emelni, az ijesztgetések. Hiába láttál már mindent a műfajon belül, itt akkor is beszarsz. Nem tudom miért, de működik. Ha a többi ázsiából érkező szellemes horrorra is csak negyed ennyi energiát, és kreativitást szánnának, akkor talán nem használnánk annyiszor a közismert mondatot: ha láttál egyet, láttad mindet. |
2008-09-08 21:05.39 |
Szórakoztató fantasy, a jobb fajtából. Sosem voltam oda ezért a műfajért, de most jól szórakoztam. De Niro ripacskodásáért annyira nem vagyok oda, főleg mivel első megjelenésénél kitaláltam, hogy nem lesz Ő olyan kemény. Szóval azok a részek nem jöttek be, de próbálom úgy megközelíteni a dolgot, hogy De Niro ennyire zseniális színész, hogy az ilyen szerepeket is tökéletesen hozza. Az anyukát játszó színész viszont dögösebb, és jobb nő, mint bárki aki feltünt a moziban.:) |
2008-09-08 20:57.38 |
Jópofa western. Szép tájak, kalandok, Maclaine csinos, Eastwood szikár, Morricone meg öszvért utánzó zenével játszik. Egyszer mindenféleképp látni kell. |
2008-09-08 20:54.09 |
Számomra Patt Garrett és Billy, a kölyök történetét jutatta eszembe. Néhol egy kissé unalmas mozi, viszont remek színészek tolmácsolják, úgyhogy érdemes megnézni. Itt is megtalálható az a motívum, ami számtalan westernben visszaköszönt, mi szerint a főhős kezét valamilyen eszköz segítségével ripityára törik, hogy többet ne tudjon lőni. Persze mint mindig, most is tud a főhős lőni:) |
2008-09-06 17:16.45 |
Most lett vége a Paralimpiai megnyitónak. Szép volt, a láng meggyújtása is stílusos volt. Sajnos a magyarok bevonulásáról lemaradtam:( |
2008-09-06 15:55.20 |
Olvastam egy interjút, ahol azt mondták 2012-ig el lesznek foglalva a Hobbittal. Szóval előbb biztos nem... |
2008-09-06 14:52.26 |
Igen, nekem ez volt az első Miike film, és mikor ideírtam, akkor még nem láttam mást tőle. Aztán jött a Visitor Q, és aztán a többi. A Fudoh-t és a Dead or alive trilógiát láttam, valóban igen jók, a Yakuza Demon-t még nem, de igyekszem beszerezni, köszi az ajánlást:) |
2008-09-06 14:44.38 |
Sablonos romantikus, ráadásul Pfeifferért sosem voltam oda.... |
2008-09-06 14:40.54 |
Johnny To nyugaton is közismert filmjét ma az m2 tűzi műsorra, amit több okból is ajánlók megtekintésre. Az egyik fontos ok, hogy Hong Kong-ból, főként csak John Woo-t ismerik, pedig To is zseniális akciófilmes. (Mondjuk Hong Kong-ban ezzel sosem volt gond:)) Ezen kívül maga a film, szenzációsan látványos, energikus és még a mondanivalót sem spórolták ki. Persze lehet, hogy a média, embereket irányító volta annyira nem meglepő, de ahogy a mai modern kütyüket és az internet hatását ötvözi, azért mégis kap egy egyéni ízt. A megvalósítás pazar, kezdve az elején látható vágás nélküli lövöldözős jelenettel, egészen a végén lévő "rosszfiú" haláláig. Azért a poénok sem maradnak el, vicces jelenetek tömkelegét szolgáltatja egy kis család túszul ejtése. Mind ahogy sok ázsiai filmre jellemző, pontosan itt sem tudnám besorolni semmilyen műfajba, van heroic bloodshed, komikum, krimi miegymás, de érzésem szerint erősen ajánlott. Szóval ma M2 23:35!!! |
2008-09-05 14:16.59 |
Idén is lesz moziünnep, kicsit csúszva, de ha minden igaz azért lesz, szeptember 25-28 között. Idén 490 HUF-ba kerül egy jegy. Mozik, filmek listája még nincs, részletek emitt:
[link] |
2008-09-04 12:37.59 |
Itt a filmből egy jelenet. Az a gyerek Brolin, akit lekötöznek az expanderrel.:))
http://www.youtube.com/watch?v=f2056_YfCU4 |
2008-09-04 11:47.26 |
Corbucci egyik utolsó filmje, valami hihetetlen nagy ökörség lett. Nem indul rosszul, a sok különböző karakter, a szexi poénok tipikus talján filmre utalnak, de valahogy a végére borzasztóan fárasztóvá válik. Ráadásul ennek van egy 210 perces változata is, amit azért nem sokan tudnának végig nézni. Elhiszem, hogy a nyolc(!) íróból dőlt a hülyeség, de azért nem hiába nem készülnek a vígjáték műfaján belül, ilyen hosszú darabok. Egyetlen kellemes pontja volt, a csinos nőkön és fedetlen keblükön kívül, az pedig, hogy minden egyes képkockáról virított az olasz hangulat. |
2008-09-04 11:33.23 |
Sergio Corbucci lehengerlő humorú western komédiája, amiben a műfaj legnagyobb sztárjaival dolgozott együtt. Giuliano Gemma, Eli Wallach nagyszerűen játszanak, de Tomas Milian az együgyű szamuráj szerepében zseniális. Amiket művel, például ahogy wécézik is fantasztikus komikumok. Amikor mindhárman beöltöznek nőnek, na az is őrületesen jó. A "angel face" Gemma simán elmegy nőnek, Millian-nál már rezeg a léc gésaként, de Wallach-nál, akibe annyi nőiesség szorult, mint a mellére tűzött szúrósra csiszolt pléhcsillagba, már le is dől, de nem csak a léc, hanem mi nézők is a székről. A történet a Jó, a Rossz és a Csúfra hajaz, szóval amolyan egymást átverős-üldözős móka. És mint minden valamire való italo-western fontos kellékéről, a zenéről még nem szóltam semmit. Hát sajnos nem muzsikál túl jól. A Angelis tesók zenéje elveszik a háttérben, és bár a film így is tökéletes mulatság, azért még egy-két eltalált taktussal meg lehetett volna támogatni. Kár érte:( |
2008-09-04 11:14.41 |
Sergio Corbucci kissé furcsa westernje, ami egyrészről igen kemény és vérbő, másrészről – innentől SPOILER – minden happy end-et nélkülöz. A gonosz nem nyeri el méltó jutalmát, főhősünknek szenvedések útján ki kell múlnia. A gyönyörű havas tájak és Morricone zenéje, ami bár nem kiemelkedő, de feszültséget keltő taktusai megadják az alaphangulatot. A szereplőkre ugyan nem tapad vérrel vegyes homok, (hiszen derékig érő hóban taposnak, de azért nem trapperek, italo-western ez, nem amcsi:) ennek ellenére ez egy ízig-vérig spagetti western. A színészek zseniálisak. Jean-Louis Trintignant mélabús nézése előre vetíti, a végkifejlett drámáját és ugye Klaus Kinski, aki minden idők egyik legjobb filmes főgonoszát alakítja a filmben. Világ életében egy antiszociális pszichopata volt, remélem nem kell bemutatni senkinek;) Bátran kijelenthető, hogy ez egy alap film a westernek közül, egy igazi csemege, amit a műfaj szerelemeseinek mindenféleképp látni kell. Csatlakozva az előttem írókhoz: IL GRANDE SILENZIO DVD-T AKAROK!!!!!! |
2008-09-04 10:56.42 |
Sergio Corbucci és Franco Nero bizony kegyetlen jó párost alkottak együtt, amit is bebizonyítottak. Nero egy lengyel csávót alakít, aki megtesz bárkinek bármit, csak az fizessen neki bőségesen. Ellenfele Jack Palance, akinek egyszerűen nem lehet "jó" vonást felfedezni az arcán.:) Szépen zajlik a mexikói forradalom, bejön a képbe Paco is, akivel haverságot köt Franco Nero. Együtt felveszik a harcot - persze néha egymás ellen is - a forradalmat leverni akarókkal és Palance-cal. Maga a történet nem túl bonyolult, a varázsa nem is ebben keresendő, hanem a mindent lehengerlő színészi játékban, és poénokban. A "harangozós" párbaj jelenet alatt, Palance arc játéka, Morricone zenéje (Kill Bill zene természetesen plusz egy jelenete is megidéződik Tarantino mozijában ) az átvörösödő rózsa...atya ég, mekkora jelenet!!!
Magát a filmet Corbucci két évvel később kvázi újraforgatta, a zseniális Vamos a matar, companeros! című filmben. Ott ugyanúgy Franco Nero, csak nem lengyel hanem svéd, ugyanúgy Jack Palance, úgynúgy forradalom, még a történet is hasonló, ja és ugyanúgy talál magának egy kis barátot, csak ott már az egyik kedvenc olasz szinészem, Tomas Milian játssza. Nekem az jobban is tetszik:) |
2008-09-04 10:42.01 |
Egy Ringo film 1966-ból, aminek semmi köze nincs a Duccio Tessari filmekhez, bár elég sok helyen megegyeznek. Itt is börtönbe kerül Ringo, de aztán amikor szorul a helyzet visszakapja arany pisztolyát, a főgonoszt itt is cselesen nyírják ki stb. Corbucci filmjében nem Giuliano Gemma bújik Ringo, azaz Johnny Oro bőrébe, hanem Mark Damon, és bár annyi különbség a karakterek között nincs, azért a mérleg mégis Gemma felé billen. Bár Damon jobban szeret robbantgatni:) A Johnny Oro egy kissé furcsa mozi, nem tartozik az igazi spagetti-westernek közé, Corbucci amúgy is mindig egy kicsit sötétebb világot ábrázolt mint Leone. Mindent összevetve azért lehet vele tenni egy próbát, de nekem nem tetszett. Ha Ringo, akkor Gemma.:) |
2008-09-04 10:31.13 |
Sergio Corbucci skalpolással, vérbő jelentekkel megspékelt westernje, Burt Reynoldssal a főszerepben. Az egész megtámogatva Morricone fenyegető zenéjével (Kill Bill soundtrack) és a végén egy "balta a fejbe" zúzással (természetesen ez is Kill Bill) Deodato itt is segédrendező, úgyhogy ahol kell ott folyik a vér, vagy ezt már mondtam...:) |
2008-09-04 10:24.47 |
Corbucci eget rengetően nagy westernje, ahol szerintem tök mindegy, hogy most a Testőrhöz vagy az Egy maréknyi dollárérthoz hasonlítjuk, mert önállóan is baromi nagy. Franco Nero mélabús tekintete és az Ő koporsója az egyik legmaradandóbb karakter a spagettik világában. Luis Bacalov zenéje is kegyetlen tetszik, Nero rongyosra tört keze, a Kutyaszorítóban visszaköszönő füllevágás mind-mind kegyetlen erőszakos, de pont ezért remek világot teremtenek. Ja, és persze Deodato a segédrendező:) |
2008-09-04 10:07.41 |
Sergio Corbucci Olaszországon kívül főleg spagetti westernjeiről híres, viszont több mint 60 filmből álló filmográfiájának többsége vígjáték. Kezdetben történelmi filmekbe is belekóstolt, de viszonylag hamar egymásra találtak Totó-val (persze ez nem az a Toto, aki az Africa-t énekli:)) a híres komikussal, melynek eredménye, zsinórban elkészült hét vígjáték. Ennek egyik példája ez a mozi, mely a legfinomabb olasz humort tálalja elénk. A helyszín a második világháború, ahol egy csendőrőrmester és egy piti bűnöző, aki épp papnak adja ki magát, személyazonosságot cserél, persze nem direkt. Mivel a nácik az összes csendőrt kiakarják végezni, így az őrmester még hálás is lehetne, de mivel a szélhámos Totó, még a lelkét is eladja, csak hogy megmeneküljön és mindezt az őrmester nevével teszi így a kötelességtudó csendőr bajba keveri magukat. Mindez felejthetetlen színészi játékkal, temperamentumos gesztikulálásokkal vegyítve. Remek szórakozást nyújt az erre fogékonyaknak, és bebizonyítja, hogy Corbucci nem hiába rendezett a westernek után is Mastroianni, Celantano, Ornella Muti vagy akár Terence Hill és Bud Spencer főszerepléseivel is komédiákat. |
2008-09-03 16:52.10 |
Nem rondítottál bele, nem volt mibe:)
A régi mozik között is rengeteg jó készült, érdemes mélyebben belemerülni, nem csak a maiakba:) Ja, és nézd meg mihamarabb:)) |
2008-09-03 16:41.47 |
Miután Sergio Leone megalkotta a spagetti-western műfaját, miután lerakta az asztalra minden idők legzseniálisabb bosszú sztoriját nem nagyon tudott a westernen belül újat hozni, így kipróbálta magát (bár eredetileg nem Ő rendezte volna) a zapata-westernben. A zapata-westernek, Emiliano Zapata után kapták a nevüket, ki a 1910 és 1920 között zajló mexikói forradalom egyik vezére volt. Ebből adódik, hogy a forradalom ideje alatt zajló filmeket hívják zapata-westernnek.
Maga a történet, már témaválasztás miatt is elég szomorú. Persze az elején azért vannak jó beszólások, vicces jelenetek, de azért főleg onnantól, hogy több embert mészárolnak le, mint háborús filmekben, a mosoly az arcunkra fagy. A két színész James Coburn és Rod Steiger fantasztikus. Minden az arcukra van írva, és mindez tökéletes Morricone zenével támasztják alá. Lehet, hogy nincs benne annyi humor mint Leone előző filmjeiben, de drámaként akkorát üt mint egy szívlapát, és mivel gyönyörű szépen fényképezett harcjeleneteket is kapunk, flashbackekben elmesélve még plusz egy drámai szálat, szerintem emiatt egy zseniális filmről beszélünk. |
2008-09-03 16:16.26 |
Leone ezzel a záró darabbal megalkotta a Dollár-trilógiát, ami a műfajon belül azért említésre méltó, mert innentől kezdve nem csak a zsánert másolta a többi talján, hanem maguk is megcsinálták a saját trilógiájukat, hasonlóan egy közös főhőssel, különálló történettel (Sergio Sollima-Tomas Millian; Sergio Corbucci-Franco Nero; Giorgi Feroni-Giuliano Gemma stb) Nem nagyon tudok mit hozzá tenni, csak azt amit "minden" ember mond miután végignézte: egyszerűen fantasztikus. A háborús jelenetbe Leone szenzációs érzéseket csempész "jó híreket várok", nézése közben végig az jár az eszembe, milyen kár, hogy idő előtt eltávozott, és nem tudta megvalósítani a Leningrádi második világháborús filmjét. Az Egy maréknyi dinamitban is lehengerlő háborús jeleneteket filmezett. Rettenetesen jól megírt dialógusok(Tudod a világon kétféle ember van, akiknek töltve van a fegyverük, és akik ásnak. Te ásol:), karakterek és Morricone kiváló zenéje. Feszült és tökéletes párbaj jelenet. Il magnifico.:) |
2008-09-03 15:59.26 |
Miután Sergio Leone elindította a spagetti-westernt a maga útján, veszekedések és az ellentétek tisztázása után egymásra találtak Ennio Morriconéval és felfedezte Clint Eastwoodot ideje volt egyből egy folytatást kreálni. A recept nem sokat változott, csupán annyiban, hogy letette a műfaj egyik sokat utánzott jellemzőjét, a fiatal-öreg egymás mellett harcol a főgonosz ellen. Ami miatt számomra sokat jelent ez a film, az egy konkrét jelenet, amibe rengeteg érzést sikerült csempészni, nem utolsó sorban Morricone zenéje miatt. A jelenet Indio és árulója között zajlik. Értelemszerűen párbajoznak. Indio az áruló családját megöleti, indokot adva rá, hogy a párbajba belemenjen. A párviadal elkezdődik, Morricone zenéje, mely egy zsebóra muzsikájából fejlődik tovább, szintúgy. Látjuk a tekinteteket. Indio pillantásán látszik, ha meg kell halni, talán ez a megfelelő alkalom. Az áruló nagyon izzad, és rettenetesen fél. Tudja, nincs sok esélye, de azt is tudja, már nincs miért élnie. Morricone zenéje pedig vált, és a főtéma, a filmben először és utoljára, nem trombitán hangzik fel, hanem templomi orgonán. Bizony...a "harangok" már az árulóért szólnak...nincs esélye. Látszik rajta, borzasztóan rettegi a halált. Emiatt megremeg egy pillanatra, Indio győz. Az emberek pedig nem éljenzik a főnököt, csak sercintenek egyet, kiviszik a holttestet és gyújtanak egy szivart Indionak. Ez nem az ünneplés helye. Az egész jelenet, mind ahogy a film is...tökéletes. |
2008-09-03 15:43.40 |
Sergio Corbucci, 1959-ben, a Pompeji utolsó napjai című film forgatásán ekképpen morfondírozott magában, miközben végig tekintett a spanyol Andalúzia kanyonokkal, sivataggal terhes tájain: "Kiváló western filmeket lehetne itt készíteni. Ez a táj, pont olyan mint Texas vagy Mexikó" (persze, ahogy akkor Ő és azt az olaszok elképzelték, lévén, sosem jártak ezen tájakon:) Ezen történelmi film forgatásán, és ezen gondolatoknál még ott volt többek közt, Duccio Tessari és Sergio Leone is. Később ez a három név lett a megalapítója és legnevesebb képviselője az italo-, makaróni-, spagetti-westernnek, vagy ahogy az olaszok hívják western all’italiana műfajának.
A hatvanas évek elejére az amerikai westernek kezdtek kimenni a divatból. Egyre kevesebb készült, és azok sem vonzották a közönséget. Viszont az európaiak számára ilyenkor kezdődött csak a vadnyugat. Jöttek a németek Karl May és Winetou filmjeikkel, illetve jöttek az olaszok is. Sergio Leone (még álnéven a stáb több tagjával együtt) megalkotta, egy előző moziból megmaradt díszletek között, Akira Kurosawa Testőrének történetét alapul véve az első spagetti-westernt, egy akkor még csak főként TV-ből ismert színésszel Clint Eastwoddal. Magához a Kurosawa műhőz való hasonlítás teljesen egyértelmű, kár is lenne tagadni, viszont mivel elég szép pereskedés volt kilátásba helyezve, hiszen engedélyt nem kértek, így Leone védekezésül még két könyv címet megnevezett ihletőjéül (ezen két könyvhöz nekem sajnos nem volt szerencsém:(. Viszont ami miatt ezen dolgokkal nem is kell tőrödni, az hogy, nem a történet miatt lett hallhatatlan. Az a utánozhatatlan hangulat, a zseniálisan megírt karakterek, egészen a sunyin kémlelő, szivarozó Eastwood-tól, a csávóig aki mindig röhög, ha vernek valakit, és a lehengerlő Morricone muzsika az ami miatt sosem lehet elfelejteni a mozit. Pedig Leone és Morricone, hogy utálta egymást kezdetben?! És mégis milyen gyönyörű karriert futottak be ketten. Mindkét úriember ilyenkor még kisérletező korszakát élte, és ez itt még meglátszik, nem hiába tartják emiatt is a Dollár-trilógia leggyengébb darabjának, ennek ellenére mindketten szorosan és tudatosan tartják a gyeplőt. Előjönnek a későbbi alapmotívumok, nincs igazán jó karakter, a szívünkhöz legkedvesebbnek tetsző jó is önös érdekek miatt cselekszik; nincsenek szépen fényképezett tájak, inkább csak a kietlen pusztaság; és a legfontosabb, a film végi párbaj jelenet, melyet a zene, a hosszan kitartott, főként a szemre és a pisztolytáskára koncentráló jelenetek tesznek szédítően feszülté. Lehet nem szeretni, főleg a későbbi mozikhoz mérten gyengének titulálni, de Leone ezzel a filmmel végérvényesen megalkotta az olasz westernt, melyet jó talján szokás szerint minden élő rendező elkezdett leutánozni a Csizmaországban, és a tíz évig tartó kánaán során több mint 300 spagetti-western született. Grazie Leone!! |
2008-09-03 14:53.26 |
Igazi mókás western vígjáték, melyben öröm nézni mikor Kirk Douglas és Henry Fonda fürdik. Látszik rajtuk az egymás iránti tisztelet, és iszák egymás szavát. Mi nézők pedig egy huncut mosollyal nyugtázzuk a két nagyágyú játékát, és örülünk, hogy részesei lehetünk ennek a nagyszerű pillanatnak. Egyedül nekem az nem tetszet, hogy a végén túlságosan is kijön a gazember Douglas-ből, és számomra kedves szereplőket is megöl vagy sorsára hagy. Valahogy túl hirtelen jön a váltás. Ennek ellenére tökéletes szórakozás. |
2008-09-02 21:45.33 |
A rendező "Minden gyereknek aki fényes csillag lett az égen"- ajánlja filmjét. A második világháború és annak vége utáni gyerekáldozatokra utalva ezzel. A film főhőse az együgyű Giordano (Antonio Albanese kiváló játéka), aki nénikéivel él együtt egy nagy villában és aki egy kislány biciklizés közben bekövetkezett halála miatt (aknára kerekezett a kislány), elhatározza, hogy tűzszerészként próbálja megelőzni a baleseteket. Ezen közben megismerünk egy anyát (kinek van egy előélete, amit nem mindenki néz jó szemmel) és annak piti bünöző, szélhámos fiát. A háború után minek következtében elvesztették a családfőt, nem tudnak sem munkát, sem szállást, sem élelmet szerezni. Itt a két család élete összeér, hiszen a nő férje, Giordano bátyja volt, ráadásul Giordano mindig is szerelmes volt a nőbe.
Az elején könnyed humor lengi körbe a mozit, utána váltunk egyet és egy karakterközpontú finom drámát kapunk. Szerethető és "ismerősnek" tűnő karakterek, lágy és mégis szívbe markoló muzsika (naná, hogy Riz Ortolani), na és dráma bemutatása, mely nem nehezedik a nézőre mázsás súllyal, de azért végig érzékelteti a háború utáni Olaszországot. A végén Giordano mosolya pedig mindent feledtet, van remény az újrakezdésre. |
2008-09-02 21:29.12 |
Pupi Avati kissé keserédes romantikus filmje, egy visszahúzódó, naiv irodalom tanárról és egy nagyvilági, világtalan lányról, ki csak érdekből kedves a férfiakhoz. Szerethető, kedves karakterek, magával ragadó történet. Vanessa Incontrada szép, mást nem is vár Tőle az ember, Neri Marcoré hiteles, és azért húzó névként itt van Giancarlo Giannini is, aki remek a pápai szabó szerepében, bár elég kevés lehetőséget kapott. Viszont van egy-két vicces beszólása: Mesterkétlen? Mit jelent az, hogy mesterkétlen? Hogy szorgalmas, de nincs munkája! vagy foglalkozásából eredően: Csak a Pápa meg ne tudja, mer’ kurva mérges lesz. Bizony ez is nagy ereje a filmnek, hogy a "kurva" szón, meghökken a néző, pedig a valóéletben minden nap hallja (persze ha szerencsések vagyunk akkor nem:) Riz Ortolani zenéje szép, hegedűje gyönyörűen sír (most is ezt hallgatom éppen:). Összességében, egy tökéletes délutáni mozi, melynek egyszerűségében, van a nagyszerűsége és a végén még az is bebizonyosodik, hogy a sors néha kegyes hozzánk. |
2008-09-01 14:11.40 |
Ez a kettőség bennem is megvan. Amikor anno kijöttem moziból nem értettem, hogy lehet ilyen szart csinálni. Tegnap cirka hat év után belenéztem, és szinte minden poénon röhögtem, szóval agyatlan szórakozásként megjárja, de ha csak egy kicsit is többet vár tőle az ember akkor nagyot fog csalódni. |
2008-09-01 13:32.49 |
Persze, mert azt pont nem tudtad letötlteni)
Nem offolok tovább, Te se tedd:))) |