A Sztalker egy Istenábrázolás. A Zóna maga a világ mögötti valóság. Az életek folyamata (minden percben változik = az életek egymásutánja, amit az előzmények határoznak meg) , mely során kiderül ki vagy , folyamatosan alakítod a sorsosd és ok-okozat törvénye alapján mindig azt kapod, amit érdemelsz. Amit igazán érdemelsz.
A Zóna - ahogy maga az élet is - legbelsőbb lényed tükre. Válasz Rád. Jaja, van mitől megijedni első körben, de aztán egy bizonyos magassággon túl már minden dolog csak egy "valami" . Nem jó, nem rossz, hanem tény. De persze onnan már tudatosan is lehet válogatni. Csak el kell jutni odáig, különben a Szobába lépve kb. oroszrulett van. Ismerni kell az érzésen túli érzést.
Alakíthatod a sorsod tudatosan, de ehhez az kell, hogy merj őszinte lenni önmagadhoz, hogy ezáltal tiszta légy és meglásd a valós képedet a világban, mint tükörben.
Ebben a filmben semmi sallang, semmi színezés, semmi felesleg nincs. A párbeszédei elmondják a lényeget. És bizony nagyon sokat elmondanak ezzel a nem lényegre törő, mégis gyönyörűen megfogalmazott könyörtelen őszinteséggel, ami ráadásul szerintem az igazság is.
Egyszerűbb ez az egész, mint az egyszeregy. Bonyolultsága abban rejlik, hogy ezt az egyszerű és alapvető dolgot - amit mióta ember él, ezer meg ezer féle módon szanaszét bonyolítva próbálnak meg csűrni csvarni az "okosok" - sikerül egyszerűen elmondania, hétköznapian, simán, bölcsen.És szerintem mindenki tudja, maximum nem emlékszik.
A filmet nézve eszembe jutott sokminden, Dante pokla(nem tudom miért, felületes gondolat volt) , a purgatórium (ez már jobb) jött a sok sok vallás egyazon lényege és itt rá is jöttem az egyszerű lényegére. Elgondolkodtam azon is, hogy vajon melyik volt a jobb? A tudós, az író vagy a sztalker álláspontja. Nekem van egy negyedik: a három keveréke. Már ha a mostani emberi állapotokra vonatkozóan kell állást foglalni. (Bár szerintem nem feltétlenül szükséges állást foglalni) Hogy ez mit takar, az fentebb olvasható sorokból szerintem kiderül, ebbe már nem szeretnék belemenni.
Érdekes, az a szimbólum amivel elkülöníti a valóságot a valóság mögötti vagy fölötti valóságtól. Az illúziót az igazságtól, így adva neki nagyobb jelentőséget, így mutatva meg mégjobban, hogy mire gondol. A kép a világban fekete-fehér, a Zónában, azaz bennünk, azaz Istenben pedig színes.
Ez a háromféle ember meg szintén nagyon jó. Egész máshogy gondolnak a dolgokra - már ha gondolnak rájuk - , pedig azok a dolgok csak egyfélék. (van egy ilyen buddhista tanmese, hogy 3 vak megfogja az elefánt más más testrészét és mindháromnak más a meggyőződése arról, mi is az.)
Döbbenet volt így látni. Döbbenet volt viszontlátni a gondolataimat így, hogy valaki sokkal több bölcsességgel és sokkal kevesebb (nulla) túlbonyolítással és elhajlással, simán csak kimondja. Túl finom az a bizonyos alma még, hogy ne induljon el a gondolatgombolyag és ne bonyolítsunk;)
( Bár azért ki tudja nem a tévút-e a jó út, a pakliban az is benne van, hogy igen)
Mindenesetre az egyik legbölcsebb film vagy mi ez, amit eddig láttam. Eddigi tudásom és érzésem alapján úgy tökéletes ahogy van.
Jól elkapott a hév, igyekeztem megzabolázni a mondanivalómat:)))
|