Transformers 3. kritika semmi nem töri meg az akciót, még a történet sem
2011. június 29. 10:25
Be kell vallanom az elején két dolgot. Az egyik, hogy voltak gyermekkoromban Transformers figuráim, és játszottam is velük, valahogy mégis leszakadtam erről a dologról. A másik, hogy az említett érintettség ellenére, nem láttam az első két filmet.
De!
Nagyon meg tudom érteni azon barátaimat és ismerőseimet, akiket teljesen beszippantott ez a franchise. Valóban van benne valami, ami miatt komolyan lélegzetelállító. Az lesz az érzése az embernek, viszonylag hamar, hogy bárcsak lennének tényleg ilyen gépek/lények/mittoménmik a Földön. És bár a világ kritikusai nekifutásból bukásra ítélték az egészet, a nézők akkor is látni akarják. A látvány mindent felül tud írni. Talán csak hinni akarunk a nagy és jóságos, vagy éppen a nagyon nagy és meglehetősen durcás gépszörnyekben. Nem tudom mi a titok, nem is nagyon próbáltam megfejteni. De tegyük a szívünkre a kezünket és ismerjük el, hogy egy akciófilmnél nem is kell a titkot, vagy az értelmet keresni. Ha racionálisan, logikusan közelítünk, akkor dög unalmas lesz. Mert nem ez a lényeg. Szerinte az a bizonyos hú meg há érzés a lényeg, ami a mozik székébe szögezi az embert. És robbanjon fel, omoljon le, törjön szét, lője szitává, zúzza porrá. Hát nem? De!
Az első két résszel kapcsolatban talán a legnagyobb bajom Megan Fox volt, akinél kevésbé rokonszenves nőt nem nagyon tudnék említeni Hollywoodban. Hála az égnek, ő már kigolyózta magát a sorozatból. Van viszont helyette egy talán még szexisebb szőkeség, az ex fehérnemű modell, Rosie Huntington-Whiteley bájosan rémült szemekkel és lenyűgözően hosszú lábakkal. Csaj-fronton tehát nem csinált olyan rossz cserét a rendező. Pasi-fronton pedig ugye ismét itt van a moziba elrángatott barátnőknek Shia LaBeouf, valamint a Grace klinika egyik legvonzóbb dokija, Patrick Dempsey, Fergie férjecskéje, Josh Duhamel és a szintén ex-modell Tyrese Gibson. Szóval, ha jobban belegondolunk, akkor mégis a barátnők járnak jobban.
De!
Azt is be kell vallani, hogy a nagy akciózást itt nem töri meg semmi, de komolyan, egyáltalán semmi. Tesznek ugyan néhány elkeseredett próbálkozást humorral, romantikával, cselekménnyel, de ez valahogy belevész a törmelékbe. Nem mondom, hogy ez baj, de a kifinomult néző olyan lény, aki szeretne ennél egy picikét több történetet kapni a borsos jegyárért. Annak eldöntését, hogy itt elég vagy kevés a romokon felüli sztori, rábízom az egyéni ízlésre. Nekem, akkor és ott, pont elég volt. Talán csak jó hangulatban talált a dolog.
De!
Meg vagyok győződve, hogy nem veszem fel az „alig várom a díszdobozos DVD kiadást” listámra. És abban is egész biztos vagyok, hogy nem fogom pótolni a két megelőző résznél tapasztalható hiányosságomat. Nem veszem meg, nem kölcsönzöm ki, mert nem érdekel. Eddig sem, és ezek után sem. Elismerem Michael Bay remek képességeit, de rajongó nem leszek. De!
Pár dologra érdemes nagyon figyelni. Az egyik, hogy a film zenéjének megteremtésében tevékenyen részt vett a Linkin Park zenekar, ami azért jelent valamit. Keresve sem találhattak volna jobban ideillő zenészeket. A másik pedig, hogy a házak között vitorlázó ejtőernyősök TÉNYLEG ott voltak. Egy profi csapat valóban leugrált a chicagói Sears Tower (Willis Tower) tetejéről, hogy rendes felvételek szülessenek erről a részről. Ez is jelent valamit, nem? De!
ildikroó
Forrás: One Média Hírügynökség
|