Cziki hozzászólásai

Ugrás Cziki adatlapjára
elejére ... 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 ... végére

Sáfár Anikó - Vélemények

2008-06-23 23:21.55

De valahogyan mintha Sáfár Anikó kikerült volna a magyar filmes holdudvarból. Persze a kor... is bár példul, Esztergályos Cecília most jut eszembe sokat foglalkoztatott. A napkeltés műsor 2-3 éve volt?

Sunyovszky Szilvia - Vélemények

2008-06-23 23:16.42

Előbb vagy utóbb látod találkozik magyar filmtörténeti esztétikai ízlésünk és érdeklődési körünk és örömmel nyugtázom, hogy ha kevesen vgyunk is így ezzel, de csak életben tartjuk saját kis hzánk ngy horderejű filmi világát.

Sáfár Anikó - Vélemények

2008-06-23 23:11.48

Mármint most pontosan nem tudom, hogy mikor lett Berecz jános felesége és mindez, hogyan hatott későbbi karrirjére , foglalkoztatottságára (színház, film) . A művészet és a politika keveredésére gondolok, és annak kihatásaira jelen esetben. Talán könnyebb megélhetésére férje révén, avagy annak negatív hatásaira 90 után.

Sunyovszky Szilvia - Vélemények

2008-06-23 23:02.38

Roppant érdekes, hogy e fórum kapcsán jutott eszembe e két gyönyörű nő, akik volt gimis társaimat is elbűvölték arcukkal, alakjukkal a hetvenes években.

Sáfár Anikó - Vélemények

2008-06-23 22:57.25

Érdekes minden politikai hatás + -. Nagy manipulációs befolyásolási tényező ma is. Hogyan jött ki belőle, avagy nem Sáfár Anikó?

Sunyovszky Szilvia - Vélemények

2008-06-23 20:05.00

1948-as születésű, mint a hetvenes évek másik női színész szépsége, Sáfár Anikó.

2008-06-23 19:42.05

Rozsnyói e hetvenes évek tüneménye.

Sáfár Anikó - Vélemények

2008-06-23 19:33.10

Sunyovszky Szilvia, és Sáfár Anikó két igazi vampos, exkluzív megjelenésű csodáltos, elbűvölő tünemény volt a 70-80-as években. Azonban nem kizárólagosan,"csak", jó nők voltak.

Talpalatnyi föld - Vélemények

2008-06-23 19:09.08

Nagyon köszönöm!

Nagyítás - Vélemények

2008-06-23 19:05.27

Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmjének azt a képsorát elemzem, mikor főhősünk (Thomas azaz David Hemmings) a parkban készített fotóinak negatívjait előhívja, majd megpróbál az állóképek kavalkádjából egy fabulát kerekíteni. A dinamikus mozgófilmben megjelenő statikus állóképek segítségével egy rendkívül izgalmas puzzle, lego vagy akár egy matematikai, fizikai, kriminalisztikai feladatot próbál megoldani. Lerágott csont, mondhatnánk, hiszen filmelemzők, kritikusok ezrei foglalkoztak már e film elemzésével. Antonioni az első olasz filmrendező, aki kilép hazája határain és bátor új vállalkozásba fog, igaz ennek előzményei is voltak (Franciaország, Carné) Én, személy szerint tizenhét éves koromban láttam a filmet először, és visszaemlékezve rá, krimiként éltem meg. Nem tudom miért, de nagyon mély nyomot hagyott bennem. Tavaly került hozzám a filmnek egy DVD formátuma angol nyelven. Akkor ez zavart, ma már egyáltalán nem. Sőt! A filmrészlet elemzése konkrétan ott kezdődik, mikor Thomas átviszi a fotólaborból az első előhívott képet, melyet műtermében a falra helyez, majd lefekszik a foteljébe, és a falon lévő immáron egymás mellett lévő két képre tekint, melyet mi a mögötte elhelyezett kamera által megjelenített képen láthatunk. Mi az oka ennek a csúsztatásnak? Egy képet vitt át és máris kettőt néz, nézhetünk. Diderot a színész a nemes csaló. A filmben rendkívül sok a „néma jelenet”. Zajok, zörejek ugyan vannak, akkor is, de főhősünk állóképekből formált szüzséjének kirakásához Antónióni kamerájának beállításai, képsorok ismétlései alakítják ki a nézőben a parki történet rekonstrukcióját. Mit lát és néz Thomas, mit kell nekünk néznünk. Figyeljük a főhős tekintetét, kirakós, vagy legoként összerakható puzzle játékot, nagyon is veszélyes játékot űz. A mozivásznon egy képsíkban megjelenő kétdimenziós képek térbeli elhelyezését úgy próbálja megoldani, hogy a falra nem csak egymás mellé, hanem a helyiség oldalfalaira is helyez képeket. Így töri, illetve változtatja meg a képsíkok összhangját, lineáris mivoltát. Ahhoz, hogy megértsük a fényképek szüzséjét, sokszori motívum illetve képismétlésre van szükség. Kovács András Bálint szerint minél redundánsabb az elbeszélés, több a visszatérő motívum az ismétlés, filmünkben a rendkívül sok fotó, a fotókon látható emberi arcok, mímek, a szem, tekintet konkrét, célzott irányultsága, annál redundensebbé válik a film. A hollywoodi filmekre olyannyira jellemző ez a filmnyelvi forma, a terjengősség, hogy szinte magától érthetővé válik, nem beszélve arról, audiális narratív elbeszélő a forrás. Mennyire beszélhetünk azonban a Nagyítás hang nélküli részleteinél az emberi nyelv használatáról. Van-e a képi világnak redundanciája? A vakok számára a tapintás, a hallás érzékszervének kifinomulása, míg a siketek számára a szem a látás érzékelésének szerve kerül „pozícióba” a másik hátránya végett. Természetesen a képnek is van redundanciája, ezt már a némafilm előtt a képzőművészeti alkotások kifejezésmódjánál is megtapasztalták az emberek. Egy-egy képzőművészeti alkotás mondanivalója,(képelemzés) fabulákat, szüzséket mesél el számunkra. Felfoghatjuk-e Thomas képei lineáris síkjának megtörését a derékszögben megtört fal másik oldalát úgy, hogy két tér érintkezik egymással, Ha igen akkor térbeli kontinuitást alkotnak egymással. Thomas is ebben a térben tartózkodik, de míg a filmben, a vásznon a néző csak két dimenziót lát miközben agyában már a szem a fal törésének derékszögétől eltérő szemtengelyvonalán áthaladó háromdimenziós gondolkodásra, látásra kényszeríti. Thomas jelen időben vizsgálja azokat a képeket, melyeket az idő síkjában vizsgálva, a múltban készített. Létrejön tehát egy időbeli kontinuitás is a parkban történt események ok-okozati összefüggésbe kerülnek a műtermi „puzzle játékkal”. A fényképek cselekményvilágának megértése azonban akár Thomas gondolatainak elfogadása a néző számára, logikai kikövetkeztetésére, és egy segédeszközre van szükség, mégpedig hősünk nagyítójára melynek domború felületéért felcseréli borospoharát melynek homorú az alja. Itt már igazán izgalmassá válik a mozgófilmben megjelenő „galéria” logikai még itt nem tudhatjuk, hogy kriminalisztikai megfejtése. A redundancia növelése érdekében a fotólaborban Antonioni a falra helyezett egy szimmetrikus geometriai formát, mely egy téglalap a télalapban közös átlókkal, mely hármas funkciót is szolgálhat. 1. Képszárítás. 2. Lehet ez kép a képben is, azaz mozgóképben az állókép, avagy történet a történetben, avagy film a filmben. 3. De segítségünkre lehet a rejtély megoldásában is, hiszen a műterem három falán (Thomas oldala a kamera nézőpontja a negyedik lezáratlan oldal) találjuk a fényképeket. Az események pontos rekonstrukciója így a „nyomozó” által könnyebben áttekinthetővé válik. Thomas, akiről joggal állíthatjuk, hogy kiváló paparazzi is, Colombo hadnagyot megszégyenítő ügyességgel rakja össze az - általam számolt - 34 montázsból, snittből a rövid parki fabulát. A néző szemszögéből csupán az a probléma, hogy ő még nem tudja, hogy mit keres Thomas, igaz ekkor még ő sem. A harmadik állóképen (Vanessa Redgrave) arckifejezése, tekintete azonban azt sugallja a fotós és a néző felé is, hogy a látszólagos idillikus állapotnak vége szakadt. Az ölelkező „szerelmespárról” bőszekundban készített fotó, melyben a képen rendkívül fontos a háttér szerepe, itt most eltörpül. Ugyanakkor a következő nagyközeli premier plán rendkívül árulkodó a női karakterről és kiválóan jeleníti meg érzelmeit, valamint rendkívül kíváncsivá teszi közös nyomozásunkat Thomassal. Ezáltal felhívja figyelmünket a háttér, a környezet újbóli jelentőségére. Most már valamit vagy valakit feltétlenül keresnünk kell. Ki kell, hogy bontakozzon a cselekmény. Film a filmben, írtam le pár sorral előbb. Egy film nézése, értelmezése, kommunikációs sugallata (jelen pillanatban implicit üzenete során) hamar rájövünk, rájöhetünk, hogy milyen a műfaja. A hasonló típusú történeteket elbeszélő mozgóképi alkotásokat könnyen be lehet sorolni egy műfajba. A szerzői- vagy művészfilmeknél azonban sokkal nehezebb a dolgunk. Jelen esetben a 34 montázs, az-az a pár perces állóképek vizsgálata a mozgóképben egyértelműen egy bűncselekmény előkészületeire utalnak. E pár perces jelenetsort ismervén a filmből bátran kijelenthetnénk, hogy egy bűnügyi filmet látunk (Király Jenő jegykötegei alapján), ahol egy nyomozó megpróbálja összerakni a fraktálok tört-törött, repedezett, rész-egész viszonyát. A film tehát egyértelműen krimi. A nagyítás „Mandelbrooth” halmazában azonban több rész-egész viszonyt is felfedezhetünk. Némely jelenetekből tévesen következtethetnénk arra, hogy szexfilm, zenésfilm. Nagy jelentőséggel bír illetve hat a rengeteg emberi hang nélkül lepörgetett filmkocka, melyeket a zajok, zörejek tesznek feszültté. Thomas éjszakai látogatása a parkban, a holttest felfedezésekor megreccsenő ág pedig a thriller érzetét kelti bennünk. Mi is megijedünk, s alig várjuk, hogy távozzon a helyszínről. Antonionira tehát érvényes, hogy nem tartja magára nézve kötelezőnek a műfaji szabályokat. Ebből következik, hogy sokkal nehezebben felismerhetőek a műfajok az exkluzív ezoterikus, generatív művészfilmekben, mint a tömegfilmekben. Amennyiben a kijelölt 34 montázsra figyelünk csupán ebből is felépíthetünk egy néhány perces bűnügyi filmet. Az expozíció tartalmazza az első képkockákat. Thomas számára rejtély a nő tekintetének célzott, tudatos, célirányos figyelme. Bosszantja, hogy nem találja a megoldást. Most a kamera a képek mögé hátulra megy és a két fénykép közötti résen keresztül figyeli meg, tárja elénk a fotós kistotál képét. A fehér székre ülve tekintetét a kamera látószöge mellett elvíve figyel a képekre. Halk konga ritmikus ütemére idegesítő zongora motívumok hallhatóak. A főhőst nézve akár Rodin a Gondolkodó című szobrára is asszociálhatnánk. A nagyító, mint a megoldás kulcsa fordulópontot hoz Thomas statikus gondolkodásmódjában, bekövetkezik egy fordulópont, a rejtély megoldásának kulcsa, ez a domborúra csiszolt kerek üveg, melynek segítségével kijelölésre kerül „képkivágás” útján az addig jelentéktelennek látszó környezet egy bizonyos pontja. A kijelölt területet egy téglalap alakú geometriai vonal határolja. Ez a motívum is visszatérő a fotólaborbeli alakzatok után valamint minden állókép is ilyen. Egy nagy négyzetben kijelölésre kerül egy kis négyzet, mely kinagyításakor akkorára nő, mint eredetije volt. A kameramozgás folyamatossága mely egyik képről rávetül a másikra majd vissza, többszörösen ismétlődve növeli a feszültséget, azonban a motívumok ismétlődésével, a redundancia fokozásával egyre közelebb kerülünk az érthetőséghez, a megoldáshoz. Thomas fotólaborba való visszaérkezése is ezt erősíti. A rengeteg visszatérő motívum végett akár egy kriminalisztikai filmetűdként is felfoghatnánk a 34 montázst. A puzzle játékunk a fabula összeállításának vége felé közeledik. Thomas a kirakójáték közepéből szemlélve a megragadott arckifejezések, nézőszögek, türelmes, figyelmes logikai sorrendjét megtalálva rendkívül feszülten koncentrál. Nagyközeli képet látunk róla nem szemből, hanem félprofilból. Szemének tekintete szinte ugyanúgy falja a képeket és azok falra akasztott egymáshoz való fokonkénti eltérését, mint ahogyan egyenes tekintettel figyelte már többször Vanessa szemeit. Homlokáról verejték árasztja el arcát, ajka alatt láthatjuk ujjait, mellyel egyszerre számol és mutat. A következő montázs profilból egy kistotál, a lehajtott fő, majd a csípőre tett kéz a megadást szimbolizálja. Ezek az apró jelek arra engedik következtetni a nézőt, hogy mégsem sikerül megoldani a cserjék és a bokrok titkát. Az isteni szikra azonban kipattan Thomas fejéből, dinamikus gyors mozdulatokkal a telefonnál terem, segítséget vár, mely azonban elmarad. Tehetetlen dühében azonban újra a képek felé fordul. Egy újabb nagyítás és egy helycsere a puzzlen meghozza a sikert számára, a háromkerekű legó megkapja negyedik kerekét és elindul. Ez még nem a teljes megoldás és végkifejlet, de a göröngyös út máris simábbá válhat. Thomas beáll az összeállított képsorok közé. Ez idáig ő is szerepelt a fényképekkel együtt, most azonban kizárólag a fényképeket vetíti ki a rendező teljes terjedelmükben, fekete- fehérben a mozivászonra. Nagyon rövid snitteket látunk egymás után 15-öt, a 16-on már főhősünkkel „Sherlock Holmes”- szal együtt. A megoldás kulcsa azonban a hetedik kép, melyen egy pisztolyt, tartó kezet látunk. A képsor összerakása után a történet, a fabula, a filmrészlet itt fejeződik be. Thomas fantasztikus felfedezést tesz. Egy bűncselekmény leleplezésének a teljes közelségébe került. Még nem oldotta meg a feladatot, de a nézők előtt már feltárta az események, a történet jelentőségét. A fraktálok rész egész viszonyában azonban e pár perces jelenet a fabulához tartozó szüzsé, mellyel a film nem fejeződött be. Sőt, a bűncselekmény áldozataihoz még később egy hasonló újabb képkirakós játékra lesz szükség. A pár perces jelenetsort vizsgálva, több érdekes dologra világíthatunk rá. Abban az esetben, amikor Thomas gondolkodik, mozgása nagyon lassú, vagy éppenséggel statikus álló, viszont agyában hihetetlenül dinamikus koncentráció feszül. Egy –egy részfeladat megoldásához való eljutásánál azonban hihetetlenül dinamikusan, gyorsan fut vissza fotólaborjába és az elkészült képeket óriási elánnal, vehemenciával rögzíti fel a falra, ahol aztán a végén egy állóképsorból összeállított képregényt, egy bűnügyi film prológusát vetíti elénk. Ezek a statikus és dinamikus jelenetek, motívumok a pár percnyi filmrészletben tudatosan ismétlődnek. A film igazi konfliktushelyzetét a parkban történő fotózás miatti kontextus okozta. Ennek a konfliktushelyzetnek a létrejötte az, ami a feszültséget fenntartja fotósunkban, mialatt a megfejtésen dolgozik. A konfliktust a két ember közötti konfrontálódás okozza. Az egyik fél motivációja az eltitkolás, a tagadás, míg ennek ellentéte, ambivalenciája a feltárás, a felfedezés, illetve az az iránti vágy, a titok megfejtése. Nem minden nap kerülhet ilyen szituációba egy divatlap fotósa még Londonban sem. Óriási kognitív erőfeszítésébe kerül a rejtély megoldása. Még egy igazi puzzle játék megvásárlásakor minden résznek meg van a helye és biztosan kirakható. Itt azonban csak az elkattintott fotók vannak, és az is lehet, hogy hiányosan kerülhetnek a kirakótáblára. Visszatérő motívumként tekinthetjük még a telefont is. Először a parkban látott nőtől (Vanessától) vár segítséget, majd fantasztikus felfedezését elújságolja festőművész barátjának. A parki történet megfejtésében jelentős szerepet kap az a fajta kameramozgás, amikor vágás nélkül közelít az egyik fényképről a másikra, majd szűk szekundokat láthatunk, azonban ezek a képek mindig közelítő vagy távolító kocsimozgások nélkül a következő vágásnál jelennek meg. Thomas ki vagy besétál a kamera objektívjének tartományából. A képek kirakásánál a megvilágítás mindig hátulról érkezik a falon látható képekre, azonban nem egyenesen Thomas háta mögül, hanem kicsit oldalról, ezáltal a fotós árnyéka teste mellé vetül a puzzle-falon, ezáltal is kiemelve a bűnrészességgel vádolható gyönyörű nő mindent eláruló tekintetét. A lerágott csont Filmlexikonok serege őrzi világszerte a rendezők életrajzi adatait. A világ filmkritikusainak és elemzőinek ezerszámra megírott kavalkádja bizonyítja Michelangelo Antonioni nagyságát. A kanonizált, pajzsra emelt művészek sorában jelenünk egyik fontos filmrendezőjét ismerhetjük meg benne. A polgári származású olasz művész többször próbálkozott hazáján kívül filmet készíteni. A francia Carné árnyékában megbújva, majd, ezeket a határokat átlépve, sikerült kilépnie a nemzetközi filmvilág porondjára. A Nagyítás az első olyan alkotása, mely hazáján kívül készült, a ködös Albionban. A közönség és a filmkritikusok is egy igazi angol „londoni” filmet vártak tőle. Ez azonban természetesen nem sikeredhetett, mivel Antonioni, Antonioni. A Pó folyó mellett, Ferrarában, polgári családban felnövekvő ifjú évtizedek elteltével bátran kilépett hazájából és alkotóművészetének befejezését a ködös Albionban, az észak-amerikai kontinensen majd Ázsiában fejezte be. Forgatókönyvei mind a mai napig élnek, mint Ő maga, a filmművészet óriása. Bibliográfia: 1. Kovács András Bálint: Film és elbeszélés, Korona Kiadó, Budapest 1997. 2. Balázs Béla: A látható ember- A film szelleme, Gondolat Kiadó, Budapest 1984. 3. Berkes Ildikó - Nemes Károly: A posztmodern film, Uránusz kiadó 2004. 4. Győrffy Miklós : Antonioni- szemtől szemben, Gondolat Kiadó, Budapest 1980. 5. Karcsai Kulcsár István: Michelangelo Antonioni, Múzsák Közművelődési Kiadó 6. Király Jenő: Mágikus Mozi, Korona Kiadó, Budapest 1998. 7. Bíró Yvette: A rendetlenség rendje, Filum kiadása, 1997. 8. Bíró Yvette: Profán mitológia, Osiris Kiadó, Budapest 1999. 9. Bíró Yvette: A hetedik Művészet, Osiris Kiadó, Budapest 2003. 10. Gilles Deleuze: A mozgás-kép, Osiris Kiadó, Budapest 2001.

Tordy Géza - Vélemények

2008-06-23 19:01.58

Köszi!

2008-06-23 18:55.20

Zsó-nak, vagy kinek az emailjáre? Amennyiben szerző adatlapján jelzek valamit, még nem láttam változtatást, bár nem biztos, hogy mindíg mindent figyelemmel tudok követni.

Rock zene

2008-06-23 16:53.29

Autodidakta módon 3-4 órákat gyakoroltam tizenévesen, füllel szedtem le Zeppet, Purpleet, Santanát.Tönkre is ment benne egy pár mgnó mechanikája. Itt egy dolog létezik, a kitartás, szorgalom gyakorlás. Nem árt egy kis fül sem. A többi humbuk.

2008-06-22 23:35.12

Valamikor én is gitároztam, 1977-86 között zenekarban.

Klaus Maria Brandauer - Vélemények

2008-06-22 23:28.35

Tényleg érdekes, hogy egy év elteltével ismét csak Te írtál e topicba. Én sem értem, hogy nagy formátumú művészek nem érnek meg egy-két mondatot.

Uma Thurman - Vélemények

2008-06-22 23:14.34

Ahogy Orgona írta.

Bán János - Vélemények

2008-06-22 23:12.21

Csatlakozom hozzátok.

Tordy Géza - Vélemények

2008-06-21 15:06.14

? most mennem kell.

2008-06-21 10:25.57

Remélem, hogy Gaál istván adatlapjára is felkerül a Zöldár és Cserepek című két nagyszerű film.

2008-06-21 09:24.36

Igen vannak hiányosságok, de jelezzük folyamatosan. A szerkesztők sincsenek könnyű helyzetben.

2008-06-21 09:19.26

Tényleg! Kiváló színész, de mostanában mintha feledett volna.

Foci EB 2008

2008-06-21 09:16.40

A mai mérkőzés elvileg történelmet ír a foci világában.

Keleti Márton - Vélemények

2008-06-20 13:42.48

A tizedes telitalálat volt!

Vörös Szonja - Vélemények

2008-06-20 00:28.08

Szerintem a csillagok az utolsó mondatra értendőek. XD)))

Pillangó (1973) - Vélemények

2008-06-20 00:23.13

Szerintem ne keressük mindíg az adaptáció teljességét a filmen. A rendezőnek kellenek sajátos vonalak. A regény annyi mindent tartalmaz, mely esetlegesen sorozatban lenne megvalósítható.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2008-06-20 00:02.52

Örülök véleményednek, jó érzéssel tölt el. Sajna a korai Jancsó werkekről nem tudok ilyen kedvező hírekről beszámolni, eredménytelen vagyok.

2008-06-19 23:31.12

„Hogy meggyőzőek legyünk, hihetőknek kell lennünk, hogy hihetők legyünk, hitelt érdemlőknek kell lennünk, hogy hitelt érdemlők legyünk, az igazat kell mondanunk.” Edward R. Murrow Gondolatok az olaszliszkai családi tragédiája kapcsán. Kik az áldozatok? Szögi Lajos a brutálisan agyonvert kétgyermekes tanár? A két lánya? Az özvegye? A lincselők? A romák? A magyarok? A lincselők családja? Mai világunk erkölcsi ambivalenciája, hogy az egyéni tragédia a média profitja! Olaszliszkából a sajtó a média politikát szült, és tőkét kovácsolt! Egy homogén pénzhiányban „szenvedő” orvosi értelemben vett kognitív szenvedélybetegségben szenvedő „elit” részére. (Már nem vagyok etikus) Történt egy tragédia, melynek a HÍR értéke mindenki számára világos. A hír publikálása azonban már rendkívüli jelentőséggel bír. A jelek, jelrendszerek szimbólumok szemiotikai csapdái a kimondott verbális valóság pontos ellentéteit hordozzák, hordozhatják. A médiumok retorikusai (újságírói, szerkesztői) a Guttenbergi, Lumieri legújabban általam Neumanninak nevezett ránk zúduló információk (nem kommunikáció, nincs feadback), zűrzavaros, a politika bipoláris inpout és output rendszerében a média vezetés aszimetrikusan manipulált világában élünk. A szorgalmas hangyáknak (médiazabálók) szükségük van-e arra, hogy ez a machiavellista nyílt aszimmetria a fraktálok (tört-törött-repedezett) világából mindig csak a rész heterogenitását próbálja meg bizonyítani, ellentétben a rész minél kisebb szekvenciánkénti valóságával szemben. Globális probléma ez, bár hazánk nem egészen lokalizáció kedvelő világában mély nyomot hagyott 45 év „korcsnevelése” és 16 év „világhálós burningja”. Média: közvetítő közegek összessége (szótári értelemben véve) nyilvános fórumok összessége (sajtó, rádió, tv, internet) a rádiózás és televíziózás műsorszolgáltatásainak összessége. Médiaetika: az erkölcsi filozófiának az a területe, amely a mondanivaló nyilvánosságra kerülésével, kifejezésével kapcsolatos. Fő funkciói: az autonómia védelme, a hibák elkerülése tapasztalatok alapján, és a bizalom elnyerése, megtartása. Nézzünk meg pár újságcikket a tragédiával kapcsolatosan, illetve a leközölt képi világ szemiotikai jelentését próbáljuk elemezni. Magyar Nemzet 2006. 10. 18. Címlapon fél oldalon. Félszáz ütés okozta a halált. Alcím: Nem csak Olaszliszkán volt áldozata a cigányok gyilkos brutalitásának. Az írás az ötödik oldalon folytatódik több, mint féloldalas terjedelemben Tolcsvai L. László írásában. Az oldalon még rövidebb cikk foglalkozik a témával, majd a 7. oldalon Lukács Csaba Őszintén az ököljogról „… a dolgot ő magát nézzük…” rendkívül elgondolkodtató okfejtő írását olvashatjuk. Népszabadság 2006. 10. 18. Címlapon Olaszliszkai gyilkosság. Vigyázzák a falut, 10 soros hír. A negyedik oldalon már szinte teljes terjedelmében a tragédiával foglalkozik. Czene Gábor: Ürügy cigányellenes hadjáratra? És Az özvegy a liszkaiakkal nem beszél. Rendőrök vigyázzák a falut – gyertyát gyújtottak a romák is. Címek KÖZTÖRVÉNYES VAGY ETNIKAI BŰNCSELEKMÉNY TÖRTÉNT? A Magyar Nemzetben ez utóbbi a Népszabadságban előbbire adnak jeleket az explicit és implicit üzenetek, amennyiben a sorok között is olvasunk, bár a Magyar Nemzet 7. oldalán kifejtett tanulmány több szempontból is figyelemfelkeltő kulturális és szociológiai megközelítésből is rendkívül érdekes. Kultúra relativizmus, etnocentrizmus. Asszimiláció, szegregáció vagy integráció? Elméleti megoldások e fogalmak kapcsán máris a segítségünkre lehetnek ugyan. Többen próbáltak meg a Kossuth téri és az olaszliszkai esettel kapcsolatosan párhuzamot vonni, mondván a csőcselékről van szó. Lukács Csaba és az én általam vélt párhuzam abból áll, hogy mind a politikai mind az etnikumközi tárgyalásokban eljött és már jóval ezelőtt el kellett volna jönnie az őszinte beszéd megnyilvánulásának. Ezen kognitív oldali megközelítésbe, sajnos az egymás mellett élés „tradíciói” mély szakadékokat vágtak. A tömegkommunikáció felmentheti-e magát a kétféle megközelítés végett? Kikben mit vált ki? Antipátiát vagy empátiát. Ma te, holnap én. Ki öl meg kit és miért? Ez nem fekete és fehér. A színek spektrumán színes és szürke, amit látunk, kapunk, észlelünk, érzékelünk, sokszor fájdalmasan, gyásszal teli. Egy gyönyörű élet ment el egy gyönyörű családot magára hagyva, melynek élő tagjai az élet kiismerhetetlen életfogytig való traumájába kerültek. A való világ egyik legelviselhetetlenebb negatív élményét voltak kénytelenek végigélni Szögi Lajos gyermekei. 168 Óra 2006. 10. 26. Krug Emília: Nincs mentség című írásának a lap 33. oldalán azonban Bárándy György részleges felmentést ad a gyilkosoknak „Persze az enyhítő körülményeket is figyelembe kell venni. Például, hogy a cigányok kultúrájában mennyire fontos a gyerek.” Máshol nem? A gyerek, mint olyan, maga a mítosz, bármekkora külcsín veszi körül. A túlélés az univerzum az isteni, emberi darwinizmusi világa? Foglalkozott-e vele valaki bármilyen kultúrában, kutatásban? Spártában még lehet, hogy ledobálták a gyengéket a mélybe. Bárándy Gy. Vajon honnan vette a bátorságot ahhoz, hogy kultúra etnocentrizmussal telítve ítéljen meg egy olyan érzelmi szférát melyet rendkívül igényes, mélyreható tudományos kutatások (itt globálisra gondolok) amennyiben történtek ilyenek, vizsgálnák a gyerek szerepét a világ társadalmaiban betöltött szerepükről, értékeikről. A fajfenntartás mindenki számára (biológiai vonzatában a túlélő technikával azonos.) Az utódok felnevelése az állatvilág „alacsonyabb rendű világában is emberi”. Gondolatai, bár ő nem újságíró, a médiában arra engednek következtetni, hogy nem emberi fajták, hanem fajok léteznek. Meddig mehet el egy ügyvéd? Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben írja „Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.” Horváth Aladár a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke azt mondja „Nem fog bejönni a cigányok elvtelen megvédéséről szóló forgatókönyv” Kolompár Orbán „Ez nem romaügy, bűnügy.” Érdekességként jegyezném meg, hogy a Sulinova Közoktatás-fejlesztés és Pedagógus-továbbképzési Kht. „Romák megjelenítése a médiában – szakmai kurzus újságírók számára” c. képzési programot szervez a Nemzeti Felnőttképzési Intézet által. A program újfajta szemlélettel, alaposabb háttértudással a média szokásos információs hálózatán kívül rekedt hírforrásokkal való kapcsolatfelvételre. Nagy figyelmet fordítanak az előítélet mechanizmusával kapcsolatos tudományos kutatások és az angolszász eredmények ismertetésére. A képzésben a médiajog és az etika illetve a média szándékolt és szándékolatlan hatását is tanulják. A jelentkezési határidő 2006. 10. 30. e-mail: csilla.gal@sulinova.hu 45+16 év, írtam. Nem lokális, hanem globális médiakultúra felé haladunk. Hamelnik szerint ez annyit jelent, hogy egy erős központi nemzet érdekeinek megfelelően ráerőltetik akár megsemmisítő hatékonysággal kultúrájukat, és alkalmazkodást követelnek attól. Az előbbi program vajon miként szolgálja mindezt? Még egy cikk. Magyar Nemzet 2006. 10. 26. 6. oldal Demszkytől Olaszliszkáig az-az, Rasszizmus és politikai uszítás a baloldali sajtóban. Löffler Tibor a Magyar Hírlap 2006. 10. 16. számából idéz „Annyi történt, hogy meghalt egy magyar. Nem tudom sajnálni.” Egymást vádolják rasszizmussal a két lap újságírói. Ez az idézet a nemzeti öngyilkosság határán jár. Tud-e valaki valakit sajnálni? Meddig lehet feszíteni a húrokat? Tények: A véletlen (lehet, hogy nincs, csak nem tudjuk az okait) mint szervező erő létrehozta a balesetet magát a KONFLIKTUST. Az indulat, mint olyan tragédiába torkollott. A véletlen kirobbantotta a meglévőt, ami megvolt. (Romák és nem romák között.) Újságírói normák a szakma parancsából fakadnak. A nyilvánosság érzékenységének sértése szavahihetőségüket kérdőjelezi meg. Itt nem a szavahihetőségről, hanem a rasszizmus kétoldali megközelítéséről van szó. A hibák melyek a politikai szellő oldalfúvásból is eredhetnek, aláássák a pontosságot. Itt már nem a sorok között, mögött, esetlegesen a sajtóban, TV-ben megjelenő képek szemiotikai sugallatáról van szó! Nagy gond a túlzott sűrítés, és a túlméretezett tudósítás. A terjengősség optimális kommunikációs „adagolásának” mértéke. Egy tragédia sztoriként való tálalásának nyilvánvalóan vannak etikai vonatkozásai. Amennyiben szerencsétlenségekről szól egy tudósítás, a közvélemény nyilván azt várja, hogy kellő tisztelettel, alázattal, részvéttel, a közerkölcs elvárásainak megfelelően számoljon be az eseményekről. Együttérzés és mértéktartás. A közösség e két értékrendszere az, amely alkalmazható funkcionális hatóerő a médiára. „Ha Gettysburgban ott lettek volna a tévékamerák, hazánk két ország lenne: a mészárlás arra bírta volna Északot, hogy hagyja elszakadni Délt.”- George Will. A média és a nyilvánosság között komoly szakadék keletkezik, melynek fő oka a közöttük lévő távolság. A kommunikáció egyoldalúvá válik, és mint mennyiségileg, mint minőségileg mindig és mindenhol kicsit másképp osztja az észt. A nagyszámú néző- és olvasótáborokat az üzlet „felhatalmazta” a médiát üzleti érdekeinek előtérbe hozására. A képek beszélő érzelmi világába erősebb érzelmeket képes kiváltani a nézőben, a közösségben, mint az olvasóban. Az operatőrök, vágók, szerkesztők, rendezők különösen nagy veszélynek vannak kitéve, ha vétenek a jó ízlés ellen. John Marley kiváló gondolata, mely szerint, akik a politikát és az erkölcsöt külön kezelik, sosem fogják megérteni egyiket sem. A politika szinonimájaként tekintsünk most a médiára is! Az emberek rendkívül érzékenyek a halálra. A halállal kapcsolatos publikációkra, erkölcsi, etikai kódexek sérthetetlenségére belső (egymástól mégis nagymértékben különböző) értékrendszerükre, empátiájukra. A közösségnek azonban joga van a tájékozódáshoz néha, azonban előfordulhat, hogy egy ember vagy egy közösség életének a megmentéséhez a kommunikációs eszközök a média időleges hallgatására van szükség (a múlt diktatórikus magyarországi helyzetében is történt erre jó példa a balassagyarmati túszdráma esetében). Sajnos esetünk nem ilyen volt. Cziki 2006.

EURO 2008

2008-06-19 23:12.15

Nagyszerűen érvényesítette a német csapat a stratégiáját. Az első félidő két gólja döntőnek bizonyult. A lényeg nem Ronaldó kikapcsolása volt, hanem a portugál csapat kikapcsolása, mely nem tudta Ronaldót játékba hozni. Amikor centerbe tették, eldöntötte a port. vezetés saját sorsát. Persze innét könnyű okoskodni. Fegyelmezett jó német válogatottat láttunk, annyit engedtek az ellenfélnek amennyit szabad. Bírói tévedés? Lökés, les? Ez a mérkőzés végig a németek kezében volt.

Talpalatnyi föld - Vélemények

2008-06-19 23:01.41

Így igaz, de filmművészetük nagyon érdekelne.

Indul a bakterház - Vélemények

2008-06-19 22:59.01

Fokhagymakrém általam készítve. Legalább 8 gerezd, fokgymaprésen áttörve. Olívaolajjal leöntve, (napraforgó is megfelel) Ketchup Mustár Az egész egy kis mély tányérban összekeverve. 10 perc min. összeérési idő. Pirítós vajjal megkenve. Hab a tortán ha paradicsommal és paprikával tuningoljuk. Bocs, hogy erre a topicra írtam.

elejére ... 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 ... végére