1941-ben a trianoni Magyarország vidéki területein 216.507 izraelita élt, 1946-ban 42.124. A pusztulás itt 78,3 százalékra rúgott. A főváros zsidósága 52,3 százalékos veszteséget szenvedett. Különösen sok gyermek, fiatal, illetve idős ember halt meg a holocaust során: vidéken a hatvan év feletti korosztályt 90,7 a 20 év alatti generációt, pedig 87,4 százalékos veszteség érte. A fővárosban ezek a számok: 31,1 és 54,6 százalék. A magyar zsidóságot és a magyar társadalom egészét a holocausttal pótolhatatlan veszteség érte.

Az első zsidótörvény (1938)
Az 1938: XV. törvénycikk: „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” című törvény kimondta, hogy a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók.
A törvény egyértelmű támadás volt a polgári jogegyenlőség elve ellen.

Második zsidótörvény (1939)
Az 1939:IV.törvénycikk
A szellemi pályákon 6 százalékban maximálta a számukat, kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból.

A törvények egyikét sem hajtották azonban végre maradéktalanul. Kiépül az illegális alvállalkozások és „srtómanság”. (A „ stróman” vagy „aladár” olyan nem zsidó családtag, ismerős vagy barát, akinek a vállalatot, boltot, üzemet papíron a nevére írták, így a cég mentesült a zsidótörvények hatálya alól.). Mindezt gyakorta a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével történt, az állam nem engedhette, hogy az ipari és kereskedelmi forgalomból ténylegesen kikapcsolja a zsidó nagyvállatokat és szakembereket.

Harmadik zsidótörvény (1941)
„A házassági jogról szóló 1894: XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről”.
Megtiltotta a vegyes házasságokat és büntetni rendelte a zsidó és nem zsidó közötti nemi kapcsolatot.
Az első két zsidótörvényt a keresztény egyházak elfogadták, a fajvédelmi indíttatásút ellenezték.

„Emléktábla – avatás ma kell mert lehet, hogy holnap már késő lesz, hiszen az idő múlásával fogy az emlékezet, elfelejtődik az is, aminek nem szabadna elfelejtődni. Nem történelmet akarunk írni, csak emlékezni”, mondja Godó Gyula egy jeles magyar labdarúgózseniről zsengellér Gyuláról, aki 1938-as VB ezüstérmes volt.
Míg az első három zsidótörvény történelem, a legkeményebb történelem, addig az emléktábla avatáson résztvevő idős emberek tudatában és tudatalattijaiban (Freud) elrejtett, onnét előtörő, felszínrehozott emlékek közös megidézése egy legenda, egy nagyság misztifikumáról egy nagy közösségben, már kollektív emlékezet.
A kollektív emlékezet jelentősége itt tör be a filmtörténeti fabulákba és annak szüzséjébe.
A történelmet azért idéztem, ennyire pontosan, hiszen Spielberg Schindler listája című históriája nyomán joggal asszociálhatunk a második zsidótörvény létrehozása után kialakult helyzetre, mely szerint Lengyelországban is kialakulhattak és minden bizonnyal ki is alakultak a magyaroszágihoz hasonló „ strómansági viszonyok”
Természetesen a náci németek megszállták Lengyelországot, sokkal könyörtelenebbül és „törvénytisztelőbben” tartották be a törvényeket, és Schindler listájának megvalósítási lehetőségei a hollywoodi tömegfilm létrejöttének és hitelességének meseszerűsége ellenére a magyarországi „európai” zsidótörvény minden bizonnyal megbízható konstans állapotot biztosít. A filmben valószínűleg nem csak véletlenül említik meg a Magyarországról érkezett különítményt.
Oskar Schindler felismeri a zsidók tehetségében rejlő lehetőségeket és azokat a maga javára próbálja fordítani. Kiváló üzletember.
A háborúba már belerokkanni látszó fasiszta Németország a világgal száll szembe. Egyértelműen következtethetünk a második magyar zsidótörvény hazánkban kialakuló gazdasági, ipari háborús helyzetéből fakadó konfliktusra, mely nem engedheti meg magának, hogy a háborúból kikapcsolja a zsidóság munkára alkalmas, „nélkülözhetetlen emberek” sokaságát. Oskar Schindler megpróbál kiállni az öreg, rokkant, nyomorék és a fiatal zsidó emberek, gyerekek mellett előbb sikertelenül, majd Auschwitzban a lőszerhüvelyek legfontosabb utómunkálatainak elvégzése, finomra csiszolása miatt tökélyre viszi a westerni hős archeotipusát. A gyermekek nélkülözhetetlen dolgozók.
Míg a hólapátoló félkezű ember elvesztése felháborítja, a haláltáborból visszafordított nők hihetetlen kimentése mellett Schindler talán legnagyobb tette saját vagyonának feláldozása mellett a gyerekek életének megmentése.
Amíg Krakkóban egy őrült mészáros náci tiszt áll csak vele szemben, akit modern western-hősként nem fegyverrel, hanem ésszel, intelligenciával és pénzzel tud legyőzni addig az auschwitzi táborból a gyerekek kimentésekor, egy még nagyobb hatalmú „urat” tud megvesztegetni. Nem biztos, hogy jó a hasonlat, de itt már akkora a túlerő, mint Chaplin Kölyök című burleszkjében a gonosz nagytermetű szomszéd után következően, a társadalmi rend, a törvény, és még nem beszélve a gyermek felbukkanó anyjáról, a veszélyforrásról.
Schindler azonban győz, legyőzi a gonoszt, és ahogyan kell, a megmentett emberek méltó tisztelete mellett távozik, hogy a nézők átéljenek egy katarzist.

Spielberg hollywoodi melodrámájának nem az a legfontosabb kérdése, hogy jó vagy rossz ember volt-e. Ez a filmi világ archeotipusainál ugyanis mindig adott. Nem az a lényeg, hogy hány más vállalkozót tett tönkre és hány férjes ember feleségét csábította el. Ezen etikai erkölcsi határvonalon még van továbbszárnyalás, megdicsőülés. A néző sok mindent megbocsát.
Minden bizonnyal voltak az európai emberiségnek ezen szörnyű, sötét történelmi korszakában „strómani, aladári” interperszonális kommunikációból, valamint faji megkülönböztetésen alapuló kontextus helyzetei, de a filmnéző nem ezekre a történelmi kontextus helyzetekre kíváncsi.
A múlt reprodukálása nehéz feladat. A retro egy stílusirányzatot jelöl, mely ennek a feladatnak a megoldásához nyújthat segítséget. A magyar holocaustnak és a magyar 1956-os forradalomnak még vannak túlélői. 1956-nak, mely több mint egy évtizeddel később következett be még több. Tabu témák fölszaggatása mindez? Ha arra gondolunk, hogy volt egy film, a Jézus Krisztus szupersztár, amely évszázados vallási konzervatív tradíciókkal száll szembe. Valóban szembe száll? Akkor, ha kellő tisztelettel és alázattal készítik filmjeiket azok a rendezők, akik e veszélyes korokat idézik, épp az ellenkező hatást válthatják ki a nézőből. Egy – egy adott történelmi korban megalázott, meggyalázott megcsonkított népcsoport közösségét emeli pajzsra.

Milyen magyar filmeket kellene forgatni!?

2009-04-25 14:51.54

Még nincs vége.
A legenda szerint Dr. Krepuska Géza megmentette egy műtét kapcsán az ominózus angol tiszt gyermekének életét, mire az megkérdezte mi lesz a fizetség.
A két település -volt a válasz.

2009-04-25 14:17.39

Az ominózus csehszlovák-magyar határt 19 szakaszra osztották fel, ezek közül a somoskőújfalui rész a nyolcas számú volt.
A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, amit a települések tekintetében néprajzi és gazdasági érvekkel támasztott alá. A bánya visszacsatolásának szükségességét a következő indokkal határozták meg:
„…a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel.”

Az 1921. december 19-én, Brünnben megtartott ülésen vált kétségtelenné, hogy a magyar delegáció lefokozott szerény igényeit sem veszik figyelembe. Ekkor ugyanis a bizottság újabb helyszíni szemle mellőzésével, közvetlen tanulmányozás nélkül az Ipoly és a Háromhatár (Somoskőújfalutól nyugatra), Cered és Bánréve, valamint Jánok és Alsómihály közötti szakaszon a trianoni határon nem változtatott. A Salgótarjántól északra fekvő terület kivételével alig maradt valós esély az esetleges módosításra.

Az akkor csehszlovák területen fekvő salgóbányai szénterületnek visszacsatolása a békeszerződés szövege szerint is megillette hazánkat. Ráadásul azt külön nem is említette a trianoni konkordátum. A magyar delegáció minden erejével arra törekedett, hogy olyan javaslat elfogadására bírja a feleket, amely ezen a szakaszon minél nagyobb területet csatol vissza a helyi viszonyok figyelembe vételével.
A bizottságon belül véleménykülönbség alakult ki a kérdést illetően, de az biztosnak tűnt, hogy valamiféle határkiigazításra sor fog kerülni.
( ):
A magyar fél ún. I. számú elképzelése magában foglalta Somoskőújfalu és Somoskő községeket, a Somoskő környéki bazaltbányákat, a Sátoros hegyet és a Salgóbánya környéki szénmezőket, különös tekintettel a Medves-fennsíkra.
A II. számú elképzelésben csak a salgóbányai szénmezőket ill. Somoskő községet akarták visszacsatolni, vagyis Somoskőújfalut és a Sátoros hegyet nem. Ez utóbbit támogatták a francia és olasz biztosok, ami azért lett volna praktikus számukra, mert ez a megoldás nem lépte volna túl a bizottság jogkörét, hiszen a békeszerződés egyik területet sem említette. Ráadásul, mint kiderült, a medves-fennsíki csehszlovák jelenlét igazából törvénytelen volt, ugyanis amikor azt elfoglalták, csak a trianoni béke hiányosságait használták ki.
Ezzel szemben az angol és japán biztosok – akceptálva a magyar igényeket – a fenti területeken kívül Somoskőújfalu község egész területének visszacsatolását is előtérbe helyezték. A szavazás ily módon megoszlott (3-3 arányban), patthelyzet alakult ki. Ezt a tényt a bizottság elnöke bejelentette a bizottság felett álló Nagykövetek Tanácsának, amely azonban kitért a döntéshozatal elől, mivel a fennálló utasítások szerint nem is volt joga hozzá. Írásbeli válaszában két megoldást ajánlott: vagy megegyezést a két érintett állam között, vagy felterjesztést a Népszövetséghez.

1922 októberében újabb magyar javaslatot vehetett kézbe a határmegállapító bizottság elnöke. Ez dűlőre vihette volna a már csaknem egy éve zátonyra futott kérdést, ugyanis Tánczos altábornagy felszólította az elnököt, hogy éljen a békeszerződés adta joggal, mely kimondja, hogy a szavazatok egyenlő elosztásakor az elnök két szavazatot adhat le. Ennek elfogadása Somos visszacsatolását jelentette volna, hiszen Carey korábban már a japán biztossal együtt a magyar fél javaslatát részesítette előnyben, s így az angol ezredes dupla értékű szavazata eldöntötte volna a kérdést hazánk javára.
Carey azonban egész októberben vonakodott. Magyar oldalon közben minden diplomáciai összeköttetést megmozgattak, hogy a szótöbbség adta lehetőséget ki tudják használni. Gróf Csáky Imre az angol nagykövetnél is közbenjárt, hogy közös erővel bírják rá a határmegállapító bizottság elnökét a döntéshozatalra. A magyar biztos azonban október 12-i jelentésében még azt közölte, hogy a bizottság elnöke nem merte magát rávenni a döntésre.
Ám egy hónappal később, november 15-én, a helyzetjelentés szerint Carey második szavazatát az I. számú javaslat (Somos és Somoskő község visszacsatolása) mellett leadta.
Tehát végre megszületett a szótöbbség, de a bizottság közben úgy döntött, hogy az ügyet mégis a Népszövetség elé terjeszti.
Eközben, 1922. november 22-én a csehszlovák és a magyar állam között vasúti egyezmény született, melynek értelmében megállapodtak, hogy a közös határszakaszokon mindenütt közös határállomásokat működtetnek. Somoskőújfalu nem volt alkalmas ilyen állomás kialakítására, s a csehek ezért azt Salgótarjánba akarták helyezni, vagyis veszélybe sodródott Tarján hovatartozása is.
Ez a somoskőújfalui kérdést magyar részről igen hátrányosan érintette. A helyzetet a csehek ki is használták érdekeik érvényesítésére, ami a végső megállapodásoknál vissza is köszönt.
A Népszövetség főtitkársága 1923. február 25-től március 2-ig részletes megbeszélést folytatott az ügyben érdekelt államok szakértőivel. Ezeken a tárgyalásokon Mantoux, a főtitkárság politikai osztályának igazgatója elnökölt, Magyarországot Tánczos altábornagy képviselte.
Már itt megmutatkozott egy előzetes rendezési elképzelés, ami a Népszövetség várható tárgyilagosságát támasztotta alá. Eszerint Magyarország az összes követelt területet megkapta volna a Somoskőújfalu határában emelkedő Sátoros hegy kivételével, amelyet megrendíthetetlen stratégiai indokok tartottak csehszlovák területen.
1923. április 8-án Tánczos a kormány utasítására Párizsba utazott a Népszövetség ülésére. Itt részt vett Da Gama, Brazília londoni nagykövete, Mantoux, Carey, Pellicelli olasz határbiztos és Osudsky párizsi csehszlovák követ. Az elnök Wood angol közoktatási miniszter volt.
A tárgyalások április 15-től Genfben folytatódtak. Konkrétan a somoskőújfalui határkérdés április 22-én került napirendre, s ekkor a már előre jelzett verziót fogadták el. A Sátoros hegy kivételével a Népszövetség helyt adott a magyar követelésnek, amelyet további két feltétellel toldottak ki:
„…a magyaroknak megállapítja, hogy a községek átadása nem jöhet előbb tekintetbe, amíg a két állam nem köt külön megállapodásokat a somoskőújfalui vasúti állomásnak határállomás gyanánt való felhasználása és a somoskői bazaltbánya üzeme tekintetében. Ez a két szerződés ugyanis része a népszövetségi tanács 1923. év április hó 23-án kelt döntésének és előfeltétele a területek átadásának.”
1923. június 1-én a Népszövetség Tanácsának határozata alapján a Nagykövetek Tanácsa átiratban utasította a határbizottságot az új határ megállapítására és a két jegyzőkönyv megszerkesztésére az állomás és a kőbánya ügyében. Még a nyár folyamán kikövezték az új szakaszt, és augusztusra kitolták az új demarkációs vonalat.
Azonban a somoskői bánya és a határállomás tekintetében a két fél nem tudott megállapodni. 1923. október 29-én és 30-án Pozsonyban került sor a tárgyalásokra, de olyan elvi kérdésekben nem született megegyezés, mint például Somoskőújfalu állomás pusztán csehszlovák-e, vagy közös a magyarokkal. S a már említett 1922-es kétoldalú vasúti egyezség is nehezítette az ügy megoldását.
Az 1923. december 12-re kitűzött prágai egyeztetések is elhúzódtak az érdekellentétek miatt. Csehszlovákia továbbra is Salgótarjánt szerette volna közös határállomásul, a magyar delegáció viszont először Fülek mellett kardoskodott.
Végül a nagyhatalmak közvetítésének eredményeképp február 2-ra már kirajzolódtak a megegyezés körvonalai. Ezt bizonyítja a Munka című hetilap cikke:
„Somoskőújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. Mint értesültünk, magyar részről Somos lesz a határállomás és a közös vámvizsgálat is ott fog történni. A MÁV e célból nagyszabású építkezéseket kezd tavasszal.”
1924. február 9-én a Nagykövetek Tanácsának nyomására megszületett a megegyezés, amely mindkét vitatott pontban a csehek elvi győzelmét hozta. A somoskői bazaltbánya végérvényesen átkerült, míg, ahogy a cikkben is olvasható, határállomásnak Somoskőújfalut jelölték meg, ahol csehszlovák képviseletet kellett létrehozni. A beruházások költségei közösek voltak, a magyar félnek a saját használatú épületeket teljes egészében, míg a közös használatúakat arányosan kellett fizetni.
A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Az aznapi eseményekről a Nemzeti újság a következőképp számolt be:
„…..A hivatalos személyek kocsin hajtottak át Salgótarjánból. A volt határon találkozott a két ország küldöttsége, majd a községházán folyt le a jegyzőkönyv felvétele. (…) A jegyzőkönyv felvétele után az egész cseh-magyar bizottság bejárta a térképen berajzolt határokat. (…) A míg a politikai átadás történt, addig Veress Zoltán salgótarjáni főszolgabíró átvette a jegyzői hivatalt. A határjárás és átvétel után Krepuska Géza nagybirtokos látta vendégül az összes hivatalos jelenlevőket.
Délután 4 óra 30 perckor írták alá a jegyzőkönyvet, ettől a perctől lett a falu hivatalosan is magyar.”

2009-04-25 13:38.16

Én kicsit másra gondoltam.
Amennyiben van türelmed elolvasni az alábbiakat, kuriózumként tekinthetsz rá.
Sopron a hűség városa.
Az alábbiakról gondolom nagyon kevesen hallottak.
Más megközelítés.
Fusd át és írom a legendát!

Somoskő várát és a községet, valamint Somoskőújfalut az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte. Akik megélték, máig nem felejtették el azokat a pillanatokat, amikor az első világháborút követően e két települést egy másik ország földjére helyezték, amikor az itt élőket elszakították családtagjaiktól, barátaiktól és szülőföldjüktől.

1924. február 15. Somos és Somoskő történelmének ünnepnapja, hála két kiemelkedő személyiségnek, Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Lipthay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának. Határkiigazítási közbenjárásukra három és fél éves tárgyalássorozat eredményeképp a Népszövetségi Tanács visszacsatolta Magyarországhoz Somoskő és Somoskőújfalu községeket és a környékbeli bányákat.
Sajnos történelmünk ezen időszakáról az elmúlt fél évszázad során nem nagyon volt ildomos beszélni, nem lehetett nyíltan megünnepelni, holott az itt élők magyarságtudatának, Magyarországhoz való kötődésének mérföldköve és ünnepnapja február 15. Míg Sopront méltán nevezik a hűség városának, addig Somoskő és Somoskőújfalu bátor visszatérése az anyaországhoz méltatlanul el volt hallgatva.

2009-04-25 13:19.19

Vannak határok amiken részben változtattak, visszaadtak néhány települést magyarországnak.
Legendák keringtek, keringnek ezen dolgok valóságalapjáról, miértjéről.
Persze te, valószínűleg, az elszakított részek emberi sorsaira gondolsz.

2009-04-25 12:30.26

Kicsit vissza a múltba, nem a magyar, hanem a francia film birodalmába.
1923-ban egy körkérdés, mely körülbelül így hangzott a fiatal René Clairtól (a cinema pur = a tiszta film, irányzat, egyik legjelesebb képviselőjétől).

Milyen filmeket szeretnek, és milyen filmeket szeretnének ha készítenének?
Irók, művészek válaszaiból.

Nincs erkölcs, a bűn nem nyeri el büntetését, nincs haza, folyik a vér, nincs filozófia és költészet.
A mű ott kezdődik ahol az utánzás véget ér.
A komikus filmet, melyben új kifejezési eszközök jelennek meg.
A film zsákutcába került, mert lefényképezett színházzá vált.
Hamarosan megjelenik a hang, háromdimenziós lesz a film és színes, lehangoló dolog lesz ez.
Amíg a film irodalmi, vagy színházi adaptáció, semmire nem jut.
A jővő filmművészeti alapja a nagy méret és a premier plán.
A film azért csodálatos, mert az írás nem tudja visszaadni a látványt.
A film ellen kell menjen a szónak, ezáltal megtisztul.

Annyi film fog készülni, hogy a jövőben már nem forgatnak újakat, mindíg ugyanazokat vetítik.
A jövő generációja büszke lesz a régiekre, mert rengeteget dolgoztak.

Helyey László - Vélemények

2009-04-24 20:58.15

Délben nyit.
Előbb néztem a Gettó milliomost. Ne küldd el, hagyd ott! Csütörtökön jönnek Csengő ballagására, elhozzák.

2009-04-24 20:50.17

13086. Épp most hallgattam.
Köszönöm szépen.

2009-04-24 20:46.44

Újra otthon.
Köszönöm jókívánságaitokat.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2009-04-24 18:48.43

Mozgóképtörténet.
Mozgóképelemzés.
A mozgókép intézményrendszere.
A mozgókép rendszertana.
A film mint a piár eszköze.
Televíziós ismeretek.
A dokumentumfilm.
Mozgóképgyakorlat.
Film és antropológia. stb.
Öregségemre belekényszerültem a tanulásba, nosza mondták legyen egy főiskola!
Én meg választhatok? Igen!
No mondom, vénségemre akkor azt szeretném tanulni ami érdekel! Így kezdődött.
2004-ben indult utoljára ez a szakirány! Megszüntették. Nó komment, legkedvesebb és mondhatom tanulási folyamatom legkedvesebb tanára is ezt mondta.

2009-04-24 18:34.12

Tanultam! Végeztem.
Nem a büdös p...ba.

2009-04-24 18:33.09

Jól tudod.
Nekem azonban köldöksérvem van, remélem ez már csak a múlt. Írtam valahol alább, az altatóorvos nagyon emberséges volt. Mindent végigbeszélt velem. Kérdezett és figyelmesen végighallgatott. Mikor végeztünk, még várt és azt mondta gondolkdjak még kérdéseken és ha bármi kétely felmerülne szóljak.
Az altatással nem volt gondom, a sebet még nem láttam. A fájdalom elviselhető, inkább kellemetlen amit érzek.
Egyenlőre nincs gondom, az inkább a látogatókkal volt, nem az enyéimmel.

2009-04-24 18:19.53

Edunet, aztán Neptun.
Mindkettő kedvencem volt.

A film pszichológiája.
A Kelet-európai film története.
Az amerikai tömegfilmek hatásai.

E három tantárgyra nem engedett fel jelentkezni ez a világ legrohadtabb, baromabb rendszere annak idején.

E három tantárgy helyett sületlen vadmarhaságokat kellett felvennem.
Írhattam harminc oldalnyi sületlen baromságot a kreditek végett valami más szabadonválasztott tantárgyakból.
Három szemeszteren át csak az életem keserítette ez a neneneneneNeptun. Ne!
Akkor ezek szerint még most is emberellenes!
Már megint felmegy a vérnyomásom!

elejére ... 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk