Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A tanú - Magyar Mozi TV, 10:25 |
Joika - Cinemax2, 10:50 |
A legszínesebb karácsony - Izaura TV, 11:00 |
Legendás állatok - Grindelwald bűntettei - HBO2, 11:11 |
A testőr - Film Mánia, 11:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Suliból buliba, avagy újabb hangyák a gatyában |
Alan Ritchson |
2012-08-21 07:37.57 |
Tényleg, mesélj: mekkora megbecsülésnek örvendenek ? S ez mennyiben befolyásolná az ember véleményét ? Ha "mindenki csak fikázza őket", nekik nem lehet igazuk ?! Ha egyszer valóban tehetségtelenek, akkor miért kéne elgondolkodnom azon, hogy mit tisztelnek bennük mások ?! Minden "z" kategóriás színésznek vannak rajongói, a világ már csak ilyen.
A díjra való jelölések meg egyenesen röhejesek annak fényében, hogy nem ritkán a díjat elnyerők is kiverik a biztosítékot a legtöbb embernél. Cameron Diaz, mint vérprofi színész... na, ez a kijelentés az igazi dráma... de passzol Ben Stillerhez, vagy Adam Sandlerhez, ha már szóba hoztad őket. |
2012-08-18 14:11.56 |
...ehhez képest még utólag is dolgozik az emberben, így az a legtisztességesebb, ha értékelem a nagyszerű jeleneteket is, amiket megcibálnak ill. rendre megszakítanak a buta pillanatok, vagy azok rossz megvalósítása. Ezért a közepes: a nagyon különleges az végig jelen van a filmben, de a sokszor felbukkanó erőtlen dialógusok megtörik a ritmust, tördelik az illúziót. Maradok a "különleges élmény" meghatározásnál, amitől azonban sokkal intenzívebb, átélhetőbb mozit vártam. Vannak elképesztő jelenetei, amik elvarázsolnak, de ezzel a fajta zenével és előadásmóddal engem elzavarnak. |
2012-08-17 20:48.35 |
Nagyon különleges film, de ez minden jó, amit el tudok róla mondani. Björk figurája nem működött, mesterkélt volt, a kisfia meg egyszerűen unszimpatikus, így nem is érezhettem azt, amiről tudtam, hogy éreznem kellene. A dalok csak funkcionálisak voltak, egyébként hosszúak, erőltetettek és csapnivalóak, aztán a csupaszív börtönőrnő már végképp kiverte a biztosítékot: végülis, egy emberből valahogy, valaki keze által pörköltnekvaló készült, ő ennyit tudhatott, de úgy tűnik ő már látta előtte a filmet, utána meg le is szerelt talán.
von Trier következetesen viszi a málnásba a nézőit, de most ő is eltévedt. |
2012-08-14 14:19.32 |
A saját, másik remekével összevetni egy rendező filmjét, az szőrszálhasogatás. (Szabó Istvánnak szerintem jobb filmje a Bizalom, mint a Mephisto, de mindkettő tökéletes).
Az igazi mozi pedig ott kezdődik, ahol elhalványul a jelentősége a "megtörtént esemény"-nek, ehhez többnyire szerzői rendezők kellenek. Másfelől, megértem és elfogadom az "alulosztályozókat", mert én sem tűröm, hogy a véleményemet számonkérje bárki is rajtam. Ezért van ennyiféle film, s ezzel mindannyian csak jól járunk. |
2012-08-13 16:14.03 |
A Hotel Ruanda az ismertebb, de van még egy megtörtént eseményeket feldolgozó, szerintem sokkal megrázóbb filmrevitele is a ruandai népírtásnak: "A kutyákat lelövik, ugye?" . Nálam ez volt a "legebb", minden szempontból.
Sőt, ki is adták, kapható. |
2012-08-09 06:53.15 |
Az már biztos, hogy nem romantikus vígjáték. Ettől lenne elmebeteg ?!
Tipikus német átlagfilm, az évi többezres termésükből. Felszínes, szedett-vedett, idegen ötleteket újrahasznosító, a többnyire ugyancsak felszínes német színész-iskola képviselőivel. A többezerből a többség eltűnik, csak előtte kap néhány német fildíjat :) -végülis, ezért alapították azokat... néha viszont nagyon eltalálják ezt a "lego-film" szisztémát (pl. Knockin' on Heaven's Door, Edukators), néha felezi a közönséget, mert van, akinek bejön, van, akinek nem. Évi max. 1-2 film, ami valóban nagy durranás. Ez viszonyítva iszonyat gyenge ( az évi többezres próbálkozásból), India után a második mennyiségre gyúró filmipar a német, csak India nem tud felmutatni indiai filmdíjat, igaz, nincs is mire (Deepa Mehta kivételével, mindig van kivétel). Nem elmebeteg film, bár nem is szokványos, de talán nálam éppen ezért működik. |
2012-08-01 19:34.24 |
Ami a végkifejletet illeti, sajnos nem lenne helyes kivesézni, hogy ki, hogyan értelmezi.
SPOILER: Számomra egyértelmű, hogy tapogatni kezdi az arcát valakinek, akivel találkozott. |
2012-07-31 05:25.42 |
Elképesztő ez a mentalitás, hogy "kell egyfajta érettség a filmhez". Ez alapján minden filmhez kell, a Lolka és Bolka néhány epizódja talán még ma is feldolgozás alatt áll...
Ha pedig sok a balett... lehet, hogy nem vagyok eléggé érett, de ez a film nem a balettről szól. Ha egy suszterről szólna, akkor ki reklamálna, hogy "unalmas a sok cipő" ? Hódolatom a túléretteknek. |
2012-07-26 13:02.37 |
A rengeteg film közül, ami az egykori osztálytársak, jóbarátok összejövetelével foglalkozik, kimagaslóan a legjobb, legtartalmasabb alkotás. Minden egyes figura rendkívül alaposan kidolgozott és életszerű, többek között egy nagyszerű színészcsapatnak köszönhetően, akik akkor még csak titokban kacérkodtak a világhírrel. Mindenkinek a saját finoman cizellált élettörténete a film folyamán összeáll egy kerek egésszé, de nem egyetlen "nagy történetté", hanem egy kerek egésszé.
Nagyon működik, annyira, hogy a hasonló alapra építő rokon filmek elbújhatnak (a Nyakunkon az élet pl. ezzel összevetve harmatgyenge, a Gyönyörű lányok már kevésbé, de azért az sem érhet a nyomába). Szégyen, hogy nem került saját kiadásba nálunk (a külföldi kiadást vettük át, felirattal, amit máig kapni), miközben zsánerében egyedülálló módon odakint már BD-n gyűjti a rajongóit). Komoly, tartalmas és a találkozó apropójának ellenére szórakoztatóan elgondolkodtató mozi. |
2012-07-26 05:25.41 |
Az ember alapból az elnyomott, megtaposott gyengébbekkel érez.
A gond az, hogy Törökország nem tud hiteles képet festeni még önmagáról sem, amíg egyszerűen letagadják a másfélmillió örmény kiírtását. Pedig az amerikai sereget nem nehéz unszimpatikussá tenni. Anatólia azonban nem a törököké, csak a "tulajdonost" megölték. Azt pedig el kellene már felejteni (minden nációnak), hogy egy búcsúlevél utolsó kívánsága bárkit felhatalmazna romantikus terrorizmusra. De azt is, hogy minden, ami a nagypolitikának nem teszik, az terrorizmus -akár Írország, akár Palesztína a helyszín. Törökországban is betiltották az Ararat-ot. |
2012-07-24 14:22.13 |
Ha-ha! Hát, ha valóban egy fennálló matek-tételt vittek volna a sztoriba, akkor az egész világon négyzetgyök kilenceen nézték volna meg.
Így pedig egy szenzációs kamaradarabot láthatunk, az "őrült nem lehet kisebb a zseninél" egyenlettel, s bizony színtiszta színészfilm, átlagos szereposztással maga a rendező is megunta volna. Az azért nem semmi teljesítmény, hogy ketten is -más és más módon- elképesztő pengetáncot játszanak az elme határmezsgyéin. Mindkettő hiteles színészi csúcsjáték, Hopkinsnak jól fekszik ez a figura, Paltrow-ra meg amúgy is ráfért már, hogy bizonyítson annyi szar film után. |
2012-07-24 12:54.09 |
Messze a legtehetségesebb fiatal színészpalánta. Én csodákat várok tőle, tartósan magas színvonalon. Sokoldalú, fegyelmezett (iskola miatt inkább kihagy filmeket), erős, karakteres arca van (de még erősebb is lesz), helyes, értelmes és már most mindenben helytáll, a gyengébb filmekben is.
A neve kiejtését meg kell nézni a YouTube-on, ő maga Sorsa Ronon-nak mondja. A Saoirse az íreknél szabadságot jelent, de azt sirse-nek ejtik. (Az IMDB-n kibetűzik, de szerencsésebb meghallgatni egy interjúban). Érdekes, hogy a családnevével is ír tradíciókat őriznek: a "Ronan" (kiejtése ír hagyomány szerint ronon, angolul ronen) "apró pecsét"-et jelent, így a teljes neve szabad fordításban Csipetnyi Szabadság-ot jelent. Egyébként büszke ír , az interjúkban bármit kérdeznek tőle, mindig a puddy-knál lyukad ki. |
2012-07-21 15:43.17 |
A történet leírása nagyon félrevezető, köze nincs a filmhez.
Az "ostrom első napjai" már egy porig rombolt Sarajevoban kezdődnek, az egykori barátok nem ölelik, hanem ölik egymást, a főszereplő éppenséggel brit, a film pedig nem a mindennapi munkájáról szól, hanem éppen arról az emberségről, ami ebből veszélyes napi rutinból kizökkenteni képes. Nem kötekedni akarok, hanem megmenteni az egyik legéletszerűbb délszláv háborús filmet. Hasonlóan a "Senkiföldje" ENSZ-kritikus hozzáállásához, vagy a "Before the Rain" privát szálon futó szubjektív történetvezetéséhez, sokkal közelebb ránt a véres valósághoz, emellett archív bevágások segítségével a képünkbe vágja, hogy a világ magára hagyta és leszarta Boszniát. Az ENSZ képviselői sajtótájékoztatnak, de még annyi fáradságot sem vesznek, hogy diplomatikusan fogalmazzanak. "Látunk reményt arra, hogy a lakosság nem lesz szenvedő alanya a fegyveres akcióknak. Tudomásul kell venniük, hogy az ENSZ nem csak itt van jelen, s világszerte e pillanatban is 13 sokkal rosszabb hely van, mint Sarajevo." Ezen az "előkelő" 14. helyen tesz a brit újságíró egy felelőtlen ígéretet egy helyi árvaházban, amiből aztán lelkiismereti kérdést csinál, annak ellenére, hogy körös-körül mindenki lő mindenkire, gyakorlatilag minden, amit tesz az törvénytelen, de mit is számít, hiszen a törvények már az első bombával megsemmisültek... Profi módon komponált, provokatív és mégis humánus dráma, nyilvánvalóan szándékosan töredezett történettel. |
2012-07-21 07:59.23 |
Ez így is van rendjén. Ha valakit szórakoztat, máris volt értelme. Nincs "hülye humor", csak mindenkinek megvan a magáé. |
2012-07-21 06:34.52 |
Felháborító, amikor ilyen megjegyzésekkel érveltek, hogy "érteni kell a mondanivalóját", s erre persze "nem mindenki képes". Ha valakinek nem tetszik, az buta? Fel kell nőnie, ugye?
Nekem nagyon tetszett és tetszik sokadszorra is (annak ellenére, hogy Bloom-ot középszerűnek tartom), de soha nem gondolnám, hogy akinek nem jön be, az buta, vagy nem szeret gondolkodni. Ez a fajta címkézés egy eszement, menő szokás, nem szabadna engedni, hogy önmagunkat mások fölé helyezzük, csak mert egy jót moziztunk. |
2012-07-20 04:12.40 |
Nagyon működő, életszerű mozi, részletgazdag, természetes figurákkal. A krimi-vonal nálam az évenkénti virágküldéssel elbukni látszott, sőt, bosszantott, hogy két okos főhősből egyik sem gondolt a megoldásra, másfelől nagyon erőltetett volt a rasszizmus előcibálása a kalapból. A film erejét bizonyítja, hogy mindezek ellenére többször nézhető, "élvezetes" mozi.
Fincher feldolgozása nálam semmiképpen nem jobb, viszont más, és Fincher profizmusa elsöpri azt az abszurdumot, hogy gyakorlatilag azonnal elkészítették a remake-et. Viszont az amerikai verzió főszereplő párosa a közelébe sem fért a zseniális svédekhez. Noomi Rapace figurája megköveteli, hogy ne legyen nőies. A nőiességét már 12 éves korában elrabolták, kifosztották. Az újságírós "kalandja" pedig nem kölcsönös kielégítés volt, hanem a bizalom egy, a normálistól messzi, idegen kifejezése. A Trilógia egészét nézve, következetesen megmutatkozik, hogy az emberi kapcsolatokkal -még a jellemfejlődéssel együtt is- mit tud, illetve mit nem tud kezdeni a főszereplő. Igazságot lehet talán szolgáltatni, gyerekkort, hétköznapi ifjúságot visszadni soha. |
2012-07-17 14:06.08 |
Az biztos, hogy nem is akar sem újat, sem maradandót tartogatni. Szórakoztat, de nagyon.
Sokadszorra is. Jean Reno figurája már ijesztően sablonos, de az alakítása ezt feledteti. A sztori összeollózott klisé-halmaz, de ilyen ízlésesen tálalva, ilyen humorral valahogy mégis megmarad az emberben. A leányzó meg egyszerűen egzotikum. Aranyos, jópofa, meglepően "teljesjogú partner". Na jó: szerintem mindez így, együtt már maradandó. |
2012-07-17 13:56.34 |
A Wasabiban jó is, aranyos is, már az miatt a kedvencem lett. Persze, azt hittem, hogy amatőr. Aztán láttam még két filmet, amiben szerepel, hát… pontosan ugyanolyan, minden filmjében. Vagyis hiába színésznő, nem az. Azért a Wasabi azóta is a kedvencem.
A hagyományos japán filmek nagyon különlegesek, nem igazán kitárulkozók, igen lassú folyású, szigorú szabályokat követő alkotások. Számunkra plusz érték az egzotikum, ezen belül is a tradíciók varázsa. Nehezen követhetőek a metaforák, mert még a mai napig titkokkal teli a világuk. A Himitsu-ban viszont szinte egy az egyben a „Wasabi-lányt” látni, csak persze, más történetben. Az nem is rossz film, de minimum Luc Besson miatt megérte. Az Andro” által említett Poppoya-ban szintén ugyanaz a lány köszön vissza, pedig az pl. egy bezárásra ítélt kisvárosi vasútállomás állomásfőnökéről szól, akinek korán meghalt a lánya és felesége, s így az egész életét a vasútnak szentelte. Rendkívül lassú film, kevés beszéd, sok elrévedés, önfegyelem, néhány szaké. Ryoko Hirosue mint a vasutas lányának az egyik alteregója tűnik fel benne, kb. 15 percig. A látottak alapján Besson azt az arcot kedvelte meg, és mentette át. Azt azért tudni kell, hogy Japánban nincs fiatal színésznő, akinek ne lenne legalább 2-3 CD-je, ott ez a sztársággal jár. Ryokónak több tucatnyi filmje van, és azok után, hogy három alkalommal láttam (bár, ugye a Wasabi nem japán film, de mégiscsak főszerep), azt mondanám, hogy maradjunk a Wasabinál, egyébként meg színésznőként nem tud mit kezdeni magával, még ennyi film után sem. A különlegessége miatt azonban így is meghagytam kedvencemnek, bár mindez a Wasabi-béli lány nagyon jól sikerült figurájának szól. Nélküle kevesebb lett volna az a film. |
2012-07-15 12:35.13 |
Sajnos csak így jelent meg (Film4, Anglia), de nem beszélik benne túl a dolgokat... ami pedig az érthetetlen, "idegbeteg" reakciókat illeti, az számomra egyértelmű: "Mamon", a nővérek anyja a nagyobbik lányt sosem szerette, el is küldte otthonról, ahol pedig nyilván túlságosan követelődző volt a szeretet terén, ezért próbált az "anyapótló" apáca is távolságot tartatni vele (hiszen neki nyilván sok kislánynak kellett megadni ugyanazt a szeretetet). Ezt a mellőzést, szeretetlenséget vitte tovább a nővér, magábafojtva addig, amíg a húga meg nem érkezik. Azonban a személyisége annyira sérült, hogy gyakorlatilag ugyanúgy bánik a szeretett húgával, ahogy vele anno az anyja. S éppen úgy, ahogy belőle torz személyiség lett, úgy vált a húgából is időzített bomba. Érdekes párhuzam, hogy a ház úrnője szintén ugyanezt az agresszív, domináns elnyomást műveli a saját lányával, így az nem véletlenül szimpatizál (a maga módján és bizonyos határig) a fiatalabb lánnyal. A lányok múltjáról ezek alapján csak valami szörnyű lelki és fiziai nyomort ismerhetnénk meg, ez pedig így is kézzelfogható. Gondolj bele, miről álmodoznak: hogy együtt lehessenek, sétálhassanak, leülhessenek a parkban... a fiatalabb lány némileg bonyolultabb figura, hiszen ő szerette az anyját is, a nővérét is, és idegileg nem tud mit kezdeni azzal, hogy választásra kényszerül a nővére által. Lehet ugyan született ügyetlenke, de ez a pánikolás a rettegésből fakad, hogy végül senki nem fogja szeretni.
Nekem a francia helyszín volt teljesen hamis, inkább egy századeleji angol vidék, az igen, ott lehet ilyen viktoriánus lehellete egy háznak. Nyilván a "megtörtént események" Franciaországban történtek meg, de ettől ez még nem működik. Mindenesetre, itt mind a négy szereplő beteg és áldozat. Tényleg, a ház úrnőjének milyen lehetett a gyerekkora?! |
2012-07-11 05:58.25 |
Egyetértek. De, mivel többször is bevillan a múlt vagy a jövő, az egyetlen megoldás az lehet, hogy a képek a jövőben kerülnek az asztalra. Talán mementóként, jelezve, hogy minden mennyire értelmetlen, ha háborúról van szó. (Hiszen, ugye, ott az egész képsorozat, a jelen folytatása.
Ugyan életszerűbb, hogy hibát követtek el, s tervben volt, hogy "a kört bezárják", de ez aztán félbemaradt, ez pedig (a szerkesztőségi pillanat) "bentfelejtődött" a vágás során. Ennek viszont ellentmond, hogy akkor ki hívta meg Macedóniába a brit újságírónőt ?! Ki küldene a saját temetésére meghívót? Szerintem szándékos a bevágás, mert "a kör sosem zárul". |
2012-07-10 18:54.10 |
Pár hasonló film azoknak, akik "nem unták" a hétköznapok drámáját:
Nagyon hasonló, Boszniából: Before the Rain (1994)(ötcsillagos) A konyhafőnök ajánlata, Libanonból: Under the Bombs (2007)(hatcsillagos) Titkos fegyver Iránból: Kandahar (2001) "Valahol Európában" feeling Irakból: Turtles can Fly (2004) Rádöbbenős-újságírós Nagy Britanniából: Welcome to Sarajevo (1997) Csak külföldről, angol felirattal beszerezhetőek, nálunk nincsen rá piac. Erről nem a forgalmazók tehetnek: ki adna ki olyan filmet, amiből garantáltan nem fogy el 50 db?... |
2012-06-22 05:14.02 |
"A fiatalkori álmok és a felnőttkori realitás közti szakadék" témában sokkal ütősebb a Nagy megrázkódtatás (The Big Chill), javaslom, nézd meg azt is!
A Gyönyörű lányok is tetszik, nagyon erős hangulata van, de a Big Chill után kissé felszínessé válik. Valójában Timothy Hutton és Natalie Portman kettőse miatt él meg az egész. Ők nagyon életszerűek és mélyek. Portmannak éppen azért bazi nehéz, mert nemcsak gyerek, hanem "a Leon, (mint időszámítás) utáni gyerek", a Leon-béli alakítását pedig elvileg nem lehet überelni. Szerintem ezzel a mellékszereppel bizonyított igazán, visszavonhatatlanul. Olvastam valahol, hogy milyen jópofa ez a "lolitás évődése" Huttonnal, de ezen ki is akadtam. Szó sincs Lolitáról (Nabokov neve is gúnyolódásként merül fel), meg évődésről. Rohadtul gyötrelmes gyerekszerelmet látok, ami olyasmi, mint az álterhesség: gyerek ugyan nincsen, de minden szar, ami a kihordásával jár, az ugyanaz. (Gyerekkoromban én is voltam halálosan szerelmes). S mivel gyerekről van szó, Hutton figurája teljesen megzavarodik az érzelmi intenzitástól és őszinteségtől. S pont ezért mindebből értelmesebben, gazdagabban kerül ki. Egy kis csitri képzelt szerelme segítségével újraértékeli (és értékeli igazán) a saját kapcsolatát. Ez azt is jelenti, hogy nem elmenekül a kisvárosból, hanem siet haza, elkezdeni a teljessé váló életét. |
2012-06-21 11:42.23 |
"Színház az egész világ" -Shakespeare így foglalta a nagyvilágot egyetlen -átlátható- kicsivé.
Kaufman pedig ezt toldotta meg egyfajta évgyűrűs rétegzéssel, s ezzel egy végtelen naplót írt, amiben a lapokat nevezhetjük, aminek akarjuk: hónapok, évek. Nagyon ügyes és rendkívül bátor kísérlet. Úgy érzem, sosem fogom e naplónak a lapjait megérteni, csak mindig egy-egy fejezetét, s hogy éppen melyiket, az az életkoromtól, az aktuális sikereimtől, kudarcaimtól, szerelmeimtől, vagy esetleg a legutóbb elvesztett szeretteimtől függ. Ehhez kellett a bátorság: előre garantált (szűk)rétegfilm, olyan, aminél még ez a sovány réteg is évről-évre változik. Másfelől viszont: mindig találsz benne valamit, ami neked szól. Lassú folyású, olykor kényelmetlen kamaradarab, éppen olyan, mint bármelyikünk élete. |
2012-06-20 12:52.38 |
Nem abszurd akart lenni, hanem groteszk, s mint olyan, nálam működik is. Úgy érzem (s a vélemények alapján nem csak én), hogy "nem rossz, sőt: jó", csak kár, hogy Trier rendezte.
A munkatársak többsége részletgazdag karakter, külön-külön kis történettel. A szerződtetett színész szintén ügyesen bénázik, bukott színészként élete első "igazi" szerepében pont ő látja át a dolgokat -anélkül, hogy egyetlen e-mailt is elovashatott volna, amit állítólag ő írt. Ha meg az izlandi-dán szópárbajokban nincs humor, akkor nem kell erőltetni. Humorból is többféle van, egyértelmű. Nekem minden mondata telitalálat volt. |
2012-06-13 07:52.44 |
Nézegettem moziban, DVD-n, őrsi gyűlésen, terápiás csoportban, de sosem jutottam pozitív tartományba. Öncélú, hatásvadász és értelmetlen sztori, meg a jó öreg rock 'n rollról egy újabb bőr, sémákkal. Megkövetem a fanokat, de egészében a primitív a legjobb szó rá.
Ami jó benne: Susan Sarandon reflektorfénybe került, s ennek segítségével "pályára állt", attól függetlenül, hogy ő sem tud mit kezdeni az egész katyvasszal, ahogy énekelni sem. (MeatLoaf a kakukktojás, hiszen ő a fénykorát élő fenegyerek volt, ő az egyetlen, aki énekel is, "elő is ad", ahogy kell). Adrymyrtle92 (41.hsz) keresett "valami háttérben húzódó tanulságszerű mondanivaló"-t, de nem talált. Menni fog az, csak próbáld jobban beleélni magadat Tim Curry szerepébe. Nekem sehogy sem ment. A magam részéről Richard O'Brian az egyetlen biztos pont. Abszolút megértem, hogy nem kapott szerepet a "nagy musical"-ben, hiszen se énekelni, se táncolni nem tud, és színészi képességeknek is teljességgel híján van. Így marad(hatna) a zeneszerzés, de ahhoz jobb lenne saját ötletekből ollózni. Egyértelmű, hogy miért nem állt neki "újabb darabokat" írni. Tisztelem a rajongókat. Valami újat, extrémet kerestek. Ilyesmik előfordulnak a filmben. Pl. smink, jelmez, díszlet, vagy a beteg figurák. |
2012-06-01 07:04.21 |
Mike Leigh a kedvencem, ez azonban a mellényúlás tipikus esete. Sally Hawkins egy kedves, középszerű színésznő, ilyen felszínes forgatókönyvvel még a legjobbak is unalmasak, nemhogy ilyen egyoldalú színésznővel -vele egyszerűen idegesítő. Olvastam én már szórakoztatónak, de még tanulságosnak is ezt a filmet mások véleményében. Akár a "Minden vagy semmit"-béli szerepét, de főként a Monty Pythont viszont vétek felemlegetni ezzel a filmmel kapcsolatban. Utóbbit nem is magyarázom, nem érzem szükségét, a Minden vagy semmi pedig egy másik számrendszer, egy tökéletes dráma, de még ott is ugyanazokat a grimaszokat, gesztusokat és hangsúlyokat láthatjuk Sally Hawkinstól, még szerencse, hogy azt nem viháncolja végig. Volt elég lehetősége sokszínű színésznőként megmutatni magát, bizonyítani képességeit (Fingersmith pl.), de nem megy. Ebben a filmben persze mindegy, ki kit játszik, úgy borzalom, ahogy van.
Optimista kisugárzás, pozitív életszemlélet ?! Maradjunk annyiban, hogy nem értünk egyet. |
2012-05-31 19:59.56 |
Hihetetlen lenne ? Ennél sokkal rosszabb világban élünk, csak mi sem mindig látjuk. Ne áltassuk magunkat, hogy akár Kőbányán, akár München peremén ez nem fordulhatna elő.
Ezek után nehéz ezt leírni, de tény: a film elképesztően bátor, művészileg tökéletes alkotás. Azonnal a markába ragad és nem enged, kifacsarja a szíved és a képedbe üvölt: de bizony, higgyétek csak el, itt történt közöttünk ! Utána felhívtam a srácaimat, csak hogy tőlük halljam: minden rendben. |
2012-05-05 19:49.38 |
A "gyér szőkesége, törékenysége" mellett azért mondhatni, elementáris tálentuma, gyönyörű orgánuma, ragyogó, kifejező szemei is jellemzőek rá. Ráadásul a színpadon éppen olyan természetes, magávalragadó jelenség, mint filmjeiben. Ami a Cigarettavéget illeti -egyetértek. Talán csak miatta és Rudolf Péter (aki szintén nagy kedvencem) szántam rá magamat, mert sosem szerettem Karády Katalint. Azóta az egyik kedvenc kellemes csalódásom. Az "Egy hét Pesten és Budán"-ban pedig nem sok színésznőt tudnék hirtelen mondani, aki képes lenne így "beilleszkedni" egy Törőcsik Mari-Darvas Iván páros teremtette varázslatos milliőbe.
Rövidebben: kivételes tehetség, sugárzó egyéniség, kortalan szépség a jellemzője. |
2012-03-07 04:47.35 |
eBayen megkapod. 4-es régióban egy tv-s gyűjtődobozban (4 ausztrál TV-filmes pakk), 3-as régióban pedig szólóban is, eredeti nyelven és választható angol/koreai- felirattal (ami el is kél, mert elég húzós ausztrál akcentussal beszélnek). Nekem a 3-as van meg, ami kamu 3-as (simán lejátsza bármelyik 2-es lejátszó). Koreában ez jellemző, a jogdíjat megveszik a régiójukba, aztán kinyomják 0-ás lemezen, főleg az ilyen ritkaságokat. A minőséggel nincsen gond.
Akár jó film is lehetne, de nálam az nem működik, hogy a szereplőket csak úgy odadobják, kivétel nélkül felszínes, kidolgozatlan figurák, a sztori csak klisékből áll, még meseként sem áll meg, valós történetnek naiv, a kislánytól igen távol áll a színjátszás, valószínűleg csak az énekhangja miatt került a szerep közelébe. Szeretem Rachel Griffiths-t, s mert ritkán játszik, ezért hajtottam fel a DVD-t, ez meg egy kedves, közepes film, de a Cannes-i bírák nyilván csak a szívükre hallgattak, a nagydíj nem szakmai -persze, nem mintha értenék hozzá. |
2012-03-02 18:03.24 |
Nekem is az Édes Anna ugrott be, pontosabban a nyomasztó légkör miatt ez a végkifejlet csak volt leginkább várható. Ami a múltból hiányzott, az valószínűleg szándékosan volt ködbevesző, ezzel is kihangsúlyozva a múltbéli szeretethiány életreszóló következményeit, s a jelenben az egyetlen jót, amit a két nővér egymásnak adhatott. Az anya-figura viszont, amire a lányok figurája épül, nagyon elnagyolt -annyira, hogy még az is belefér, hogy két árváról van szó.
Nálam működött, nagyon feszélyezve éreztem magam, ugyanakkor nem éreztem kényesnek a témát, talán, mert rendkívül életszerű, hihető s ezért ütős volt a nővérek játéka. |