 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Karácsonyi romantika - Mozi Klub, 12:25 |
| Halálos iramban: Tokiói hajsza - Mozi+, 12:40 |
| Egy alagút Kínába - Filmbox Extra HD, 12:45 |
| Új kezdetek - Cinemax2, 13:00 |
| Álommeló - Moziverzum, 13:15 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Carter Burwell (69) |
| Owen Wilson (56) |
| Chloe Sevigny (50) |
| Delroy Lindo (72) |
| Tim Guinee (62) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Brian Banks  |
Meagan Good  |
Cantri hozzászólásai
A legjobb filmzenék!
| 2011-06-13 15:35.39 |
| Igen ez az egyik legjobb az albumról.
Nem hinném, hogy erről volna szó, bírom én azt a zenét, a nem ritán kocsmai hangulatot idéző számok képesek voltak mosolyt csalni az arcomra. Csak nem olyan egetrengető munka, jó oszt kész.)) |
| 2011-06-13 15:14.21 |
| Hát összeveszni, sem Zimmeren, sem máson nem fogunk, mert nem különösebben látnám értelmét.)
Mondjuk azt elismerem, nem mostanság hallgattam végig a Sherlock teljes albumát, de az általad linkelt darab volt az egyetlen, ami megmaradt számomra. |
| 2011-06-13 14:59.15 |
| Hát szerintem ez sehol nincs a Szamurájhoz képest. Az egész albumon ez az egyetlen igazán kiemelkedő darab, a másiknál meg 4-5-öt is simán ki lehet emelni. |
| 2011-06-13 03:07.21 |
| Na Az utolsó szamuráj Zimmer egyik legtökéletesebb zenéje, mondhatni a legutobbi igazán monumentális darabja. Ilyen színvonalúakat várnék tőle.
És persze az utána linkelt A rettenthetetlen fenemód zseniális zenéjét is szeretjük. ) |
| 2011-06-13 03:00.25 |
| Egyike a legjobbaknak, szívbemarkoló ugyanakkor gyönyörű darab. |
| 2011-06-13 02:58.48 |
| A Gyűrűk Ura zenéjéből sosem elég, szóval abból egész nyugodtan linkelhetsz mindig.)) |
A szabadság útjai (2008) - Vélemények
| 2011-06-13 02:18.48 |
| Nem csodálom. Számomra is a legerőteljesebb filmes élmény volt, ami mostanság ért. |
A legjobb filmzenék!
| 2011-06-12 16:22.18 |
| Ez valóban igen jó. |
| 2011-06-12 16:19.24 |
| Nem mondanám Zimmer legeredetibb művének, elvégre van itt Da Vinci-kód, Az őrület határán meg olykor fel-fel bukkan egy kis Gladiátor is, de mégis ezekez a dallamokat nagyszerűen ötvözve, keverve egy remek kis zenét hozott össze. Nagy kár, hogy csak egy része elérhető a You Tube-on, hála a hülye copyrightosoknak.
http://www.youtube.com/watch?v=y6BEPd4FkLU (Angyalok és démonok - 503 (Main Title)) http://www.youtube.com/watch?v=lOw3C_vgtTw (Angyalok és démonok - 160 BPM) |
| 2011-06-12 15:43.03 |
| Na ná, nem véletlen nagy favorit nekem is. Díjak közül nagy fájdalmam, hogy a Gladiátorért nem kapta meg az elismerést, pedig az nem csak az ő legjobb munkája, hanem nem túlzás minden idők egyik legjobb zenéje.
Igen, mennyi is? Valahogy ötven körül lehet, szóval akár még egy jó 20 éve is lehet a szakmában, ami idő alatt azért lehet még nagyokat alkotni, és szerintem fog is. Csak most úgy érzem elszaladt vele egy kicsit a szekér, kevesebb, de annál minőségibb munkát várnék tőle. Reméljük gyorsan belátja azt, hogy ilyen szétterhelten nem megy a dolog, legalábbis olyan szinten nem, amit tőle várunk, meg amire tudjuk is, hogy képes. |
| 2011-06-12 15:34.27 |
| Így van, és ez igen okos hozzáállás volt a részéről, mert így csak minőségi munkákat adott ki a kezéből. Nem véletlenül jött össze az a rengedet jelölés, mert így nagyjából minden évben jelölést érdemlő zenét csinált, sőt nem egyszer duplán is nominálták.
Szerintem Zimmerben is van annyi, hogy majd minden évben jelölésre méltó munkát tegyen le az asztalra, csak az ilyen, igazán minőségi munkákhoz több idő kell, tehát jobban meg kellene fontolnia, hogy mit vállal el, meg mit nem. |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok?
| 2011-06-12 15:15.27 |
| Most már hivatalos!
[link] |
A legjobb filmzenék!
| 2011-06-12 15:01.46 |
| Én is azon a véleményen vagyok, hogy túl sokat vállal, kevés időt hagy egy zenére, így nem bírja azokat megfeleően kidolgozni, így pedig nem a legjobb minőségű iparos munkákat csinál.
Amúgy Williams már nem is fog nagyon sok zenét csinálni, sajnos eljárt felette az idő, már nagyon fontolgatja a végső visszavonulást, most is csak az öreg cimbore, Spielberg kedvvért vállalt el két munkát is, az én nagy örömömre.) |
| 2011-06-12 14:57.42 |
| Igen a Frost/Nixon-nak valóban jó score-ja van, a Miss Daisy-s meg olyan jó kis mókás, kellemes darab.) |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok?
| 2011-06-11 21:59.55 |
| hát nem :D |
| 2011-06-11 21:51.40 |
| Szerintem ő sem olyan nagy edző, olyan kerettel még szerintem én is behúznám a bajnokságot meg a kupát. Sokszor úgy érzem, hogy csak feleslegesen forrong, de nem csinál semmi értelmeset. Bár mégha nem is mestere a szakmájának, annyi tény, hogy Mátéfinál jobb alternatíva. Amúgy meg lehet szabad is lesz, mert nem biztos, hogy maradhat az ETO-nál. |
| 2011-06-11 21:43.05 |
| Igen hallotam az incidenst, de nem hinném, hogy emiatt kaptunk volna ki.
Kár, hogy nincs Mocsaiból kettő, lehet mégiscsak pártolnom kellene a klónozást. :D |
| 2011-06-11 21:29.58 |
| hú, azt ne is mond... |
| 2011-06-11 21:25.31 |
| hát jah :D
de elnéztem volna neki, csak ne baszta volna el ezt ennyire... |
| 2011-06-11 21:22.12 |
| hülye :D |
A legjobb filmzenék!
| 2011-06-11 20:57.37 |
| Silánynak éppen nem mondanám, de semmi extra vagy kiemelkedő, szóval teljesen átlagos, bár Zimmer képességeit nézve lehet nála már ezt is silánynak lehet tekinteni.)
Azt hiszem ebben az évben nem lesz jelölve díjakra, mert egyik zenéje sem lett igazán kiemelkedő, hacsak nem a Sherlok 2-ért, bár mivel folytatás valószínűleg ott is az első rész zenei alapjai fognak dominálni. |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok?
| 2011-06-11 20:51.37 |
| Reméljük, hogy már több nem kell, bár már így is jól a béka feneke alá kerültünk... |
| 2011-06-11 20:05.09 |
| MAGYARORSZÁG - NÉMETORSZÁG 22-27
Elbuktuk a VB selejtezőt (kettős vereséggel), így az olimpiai kvalifikációra is az esélyt. Hát eléggé fájdalmas volt ezt a meccset végignézni. Igazából a legnagyobb baj a kézilabda vezetésében van, ha ott nem történik teljes tisztújítás, akkor nagy változások nem lesznek. Mátéfi felelősségét abban érzem, hogy látnia kellett volna, hogy alkalmatlan egy ilyen fontos pozíció betöltésére. Amikor 2008-ban kinevezték, akkor még megértettem, hogy elfogadta, hiszen nagy megtiszteltetés meg minden, de két tisztán bukta világverseny során nem látta a saját sikertelenségét, hozzá nem értését? De az igazi hiba persze a vezetésben van, mert nekik nem szabadott volna már eleve kinevezni, de ha már megtették fel kellett volna ismerni a hibájukat, s minél előbb eltávolítani. Itt most nem egy meccsről van szó, a baj már évekkel ezelőtt látszódott, 2006-ben ertünk el utoljára kiemelkedő eredményt (az olimpiát nem számolom, mert akkor is pocsék játékkal egy jó meccsel, véletlenül jutottunk el az elődöntőbe). Ebben a meccsben is igazán az volt a fájó, hogy azért akadt itt nem egy, és nem is kettő igazán jó játékos, s mégis a csapat olyan szinten produkált, mint egy serdülő együttes. A védekezésben akkora átjáróház volt, hogy még Lagzi Lajcsi is könnyedén oda vissza sétálgathatott volna. Én korábban sem, most sem láttam Tomoriban vagy Szabóban, hogy olyan jók volnának védekezésben. Támadásban meg max Görbicz tudott valami felmutatni, pedig ő sem játszott csúcsformában, de ő legalább AKART! De a többieken (persze kivétel Kati) semmien tűz nem látszott, így pedig nem megy, ezt már régóta tudjuk. Akit igazán sajnálok, az Pálinger Kati, akinek ez volt az utolsó válogatott meccse. Egy ilyen kézilabdaikon, a világ egyik legjobb kapusa ennél jóval többet érdemelt volna. KÖSZÖNÜNK mindent neked Kati, nagyon szép 10 év volt nekünk, veled nagyon hiányozni fogsz! Hogyan tovább? Azt hiszem, ez a pofon tényleg elégnek kellene lennie, hogy elérkezzen a váltás ideje. Gyűrődött ez a probléma már évek óta, de most nem szabad nem észrevenni, hanem lépni kell. Részszint egyet értek Katival, fiatalokat kell behozni a válogatottba, mert VANNAK. De azt sem szabad, hogy most hirtelen kidobunk mindenkit, mert azért van egy pár játékos, akinek a jövő csapatában is van helye, de tény és való a garnitúra nagy részét le kell cserélni. Van időnk, rossz leírni, de bővel van. Az EB selejtezős csoportunk is egy nagy nulla, csak a németek a nehéz ellenfelek, a fehéroroszokon és az azerieken meg ifi csapattal is illő volna túljutni. Szóval itt az idő, nem szabad újfent a homokba dugni azt a bizonyos fejet, és akkor lehet szép jövőnk, meg lehet! |
A legjobb filmzenék!
| 2011-06-11 16:33.49 |
| http://www.youtube.com/watch?v=BWAhVbayGv4 (A Sólyom végveszélyben - Gortoz A Ran - J'Attends (main theme)) |
A Sólyom végveszélyben - Vélemények
| 2011-06-11 16:27.38 |
| Sajnos háborúk voltak, vannak, és amíg mi itt vagyunk ezen a bolygón, lesznek is. Míg az iraki háború megosztotta (és teszi ezt mostanság is) a közvéleményt, addig a szomáliai polgárháború tekintetében nem volt ilyen, hiszen ott valódi népirtás folyt. 1993-ban az amerikai hadsereg és az ENSZ békefenntartók nagyjából ugyanazt tették Szomáliában, mint amit mostanság Koszovóban tesznek - egy polgárháborúnak indult konfliktusban próbálják a békebíró szerepét eljátszani, ám az effajta „játék” bizony visszafelé is elsülhet.
Ridley Scott ennek a véres háborúnak egy szeletét ragadta ki és alakította tökéletesre. Az elején talán felmerülhet a kérdés, hogy van-e létjogosultsága egy modern háborús filmnek a régi klasszikusok között, de a választ igen gyorsan megkapjuk. A válasz pedig természetesen, hogy van, mert a modern külső, a sok-sok puffogtatás mögött ott rejlik benne az igazi dráma, a háború drámája. Amit Scott mester rendezésében igazán imádok, hogy milyen remekül szőtte bele a művészi képsorokat a remek akciójelenetek közé. Egy-egy ilyen pompásan elkapott képsor szinte észrevehetetlen, mégis ezek azok a jelenetek, melyek igazi mélységet adnak az egésznek. Szerintem A Sólyom végveszélyben egy minden tekintetben nagyszerű háborús-akciómozi. Egyrészt megvannak az óriási átütőerővel bíró összeütközések, de megtalálhatóak benne a kisléptű jelenetek is, és ezek az apróságok teszik olyan kiforrottá a művet. Scott mesterben azt bírom igazán, hogy képes megmutatni a háború valódi arculatát. Itt nincs zászlólengető hazafiasság, ezek a fiúk egy idegen országban háborúztak, ahol az utcákon igazi harc folyt, erős veszteségekkel mindkét oldalon. Az akciókról nehéz írni, na nem azért, mely olyan gyengék lennének… éppen ellenkezőleg, olyan átütőerőt sugároznak, hogy szavaink már-már korlátot jelentenek kifejezésükre, mert úgy érzem, hogy olyan egyszerű szavak, mint az ütős, a lenyűgöző vagy a kiváló nem feltétlenül adják vissza az általuk képviselt rendkívüli minőséget. Persze egy jó háborús movie-hoz elengedhetetlenek a kiváló fotózás, no meg a feszes vágások is. A lengyel operatőr fényképezése tökéletesen kelti a testközeli háborús élmény illúzióját, Scalia pedig az őrületes és pergő vágásaival járul hozzá a nagyfokú intenzitáshoz. A hangzás is rendkívüli, egy-egy robbanásnál és lövöldözős jelenetnél még a lélegzetem is elakadt, úgy gondolom, hogy az ilyen filmek miatt érdemes igazán beruházni egy házimozira. De a háború borzalmainak közepette megbújik a szépség is, mely a bajtársiasságban nyilvánul meg és megmutatkozik a roppant kitartóerő, mely ezeket a nagyszerű fickókat jellemzi. A hangulatot is nagyszerűnek tartom, és ebben nagy szerepe van Zimmer mesternek is, aki újfent bebizonyította a zenéhez való hihetetlen érzékét. Sok zeneszerző van, aki csupán egy műfajon belül képes nagyot alkotni, ő nem ilyen. Kompozíciójában nagyszerűen ötvözte a tökös, modern hangzást az afrikai dallamokkal, így kiváló ötvözetet alkotva. Összességében az egyik titkos favoritom ez a remek, csúcsra járatott háborús dráma, melyet az tesz igazán erőssé, hogy bár első blikkre egy szimpla lövöldözős mozinak tűnhet, de ha valaki jobban szemügyre veszi könnyedén felismerheti a benne megbújó drámát. |
Narnia krónikái 3. - A Hajnalvándor útja - Vélemények
| 2011-06-11 15:23.57 |
| Egy kis SPOILER előfordul!
Nem értem ezt az újabb anyagi bukást, mert úgy érzem ezúttal egy egészen élvezetes kis fantasyt kaptunk Apted prezentálásában. Elismerem az eleje bennem is kelletett némi ellenérzést, egészen egyszerűen olyan furcsa volt az egész, kb a feléig nem sok értelmét láttam a történetnek. Aztán ott volt az a gyerek, akinek az volt a szerepe, hogy jó idegesítő legyen, nos ez sikerült talán túlságosan is. Aztán úgy a közepe felé kezdett az egész érdekessé válni, a gyerek sárkánnyá változása után pedig mintha a forgatókönyvíró is megmutatta volna mire is képes valójában, volt egy-két igen szép párbeszéd. A végére egy egész látványos ütközetet hoztak össze, de ami még fontosabb, hogy némi feszültség is csordogált át a képernyőn. No, de a lényeg tényleg a legeslegvégére maradt, ami megjegyzem elég hatásosra sikeredett. Végre valahára lehullt a lepel Aslanról, hogy ki is ő valójában, hogy kinek a megtestesítője. Olyan érdekes gondolatok, párbeszédek merültek fel, melyekre semmiképp sem számítottam egy gyerekfantasyban. A látvány ezúttal is teljesen rendben van, ezzel sosem szokott probléma lenni, sőt talán a Narnia filmek legerősebb pontja, aminek élvezeti értékét egy hasonlóan látványos fotózás segíti elő. A vizuális hatások nem néznek ki rosszul, de azért számomra elég megdöbbentő, hogy hat év ide vagy oda az első rész még mindig élethűbbnek néz ki, főleg Aslanon látszik, aki ezúttal (szó szerint) nem körvonalazódott ki annyira. Összességében látványos, szórakoztató film, mely az első színvonalát ugyan nem éri el, de a másodikét szerintem könnyedén felülmúlja. Remélem látnak még benne fantáziát a stúdiók, mert bizony kár volna érte. |
Száguldó bomba - Vélemények
| 2011-06-11 14:55.16 |
| Tony Scott lehet, hogy nem olyan nagy szakember, mint a bátyja, de én ennek ellenére őt is nagyon bírom. Leginkább, mert bár nincsen olyasféle egyedi, művészi vénája, mint az idősebbik Scottnak, de el kell ismerni az akciókhoz piszkosul ért.
Washingtonnal bizonyítottan igen jó párost alkotnak, koprodukciójuk eredményezett már nem egy remek mozit, példának okán ott van A tűzben edzett férfi vagy a Deja Vu. Ugyanakkor el kell ismerni legutóbbi közös alkotásuk igencsak alulmaradt a várakozásoknak, de Scott mégis úgy gondolta, hogy ebben a közlekedésesdiben van még némi patron, így a metróból ezúttal átpattanunk a vonatokra. Már az előzetesből is tökéletesen látszott, hogy ez nem az a film lesz, ami az eredetiségével fogja kisütni a retinánkat, de azért a rendező személye miatt bizakodtam. S bizony a bizalmam nem is volt teljesen alaptalan, mert bár a sztori végig a teljes kiszámíthatóság mentén halad, de azért az értő rendezésnek köszönhetően, mégis egy több mint nézhető alkotást kaptunk. Ez leginkább a rendező urat dicséri, mert szépen kihasználva a kliséket, ügyesen alkalmazva őket, legtöbbször el is érte velük a kívánt hatást. A pergő vágásokkal, a nem ritkán híradásokat idéző fotózással, no meg az igazán jó tempóval szinte végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. A színészek is hozzák a szintet, a Denzel Washinton-Chris Pine, mint a rutinos róka és ifjú titán párosa meglepően jól működött. Összességében akármennyire is igényes a kivitelezése, a teljesen sablon sztori az átlagban tartja a produkciót, de ennek ellenére az egyik legnézhetőbb ilyesfajta film volt, amit mostanság láttam. |
A szabadság útjai (2008) - Vélemények
| 2011-06-11 13:26.58 |
| Amúgy utólag is nagy respect az írásodért, mert abszolúte remek, nagyon jó volt olvasni a film után.
Tudom, hogy az enyém kanyarban sincs attól, de azért próbáltam a gondolotaimat megfogalmazni. |
| 2011-06-11 13:19.34 |
| csak szeretnéd :D |
| 2011-06-11 01:11.39 |
| Huh, ez a film aztán jól pofán vágott! Nem, nem arcul a konszolidáltság, a helyénvalóság kedvéért, mert az nem igazán adná vissza azt, amit éreztem miután a végefőcím feltűnt, és a képernyő elsötétült.
Amikor kicsik voltunk mind azt hittük, hogy különlegesek vagyunk, és, hogy bizony a mi életünk más lesz mint a többieké, a mienk számítani fog. Aztán persze szépen lassan ráébredünk, hogy bizony nem is olyan biztos, hogy van bennünk bármi… bármi rendkívüli, ami istenigazából kiemelne az átlagból. Belül egy ideig harcol az ember, de aztán feladja, mert tudja nincs kiút, mondhatni a világnak nincs szüksége 6 milliárd különleges emberre, így szépen lassan mi is beletörődünk, beleszürkülünk a nagy átlagba, hiába voltak egykor sokkal többre hivatott terveink. Ez a kimondott kegyetlenül nagy igazság, amit a film közvetít, igaz ugyanakkor mégis bizonyos szinten meg nem tudok vele teljes mértékben egyetérteni. Ugyanis kétségtelen, hogy nem mindannyiunkból lesz a rák ellenszerének felfedezője vagy az első ember, aki a Marsra lép, de én úgy gondolom, hogy minden élet számít. Lehet, hogy csak egy pék leszel a sarki boltban, lehet, hogy csak egy középiskolai tanár, aki nap, mint nap hülye gyerekek fejét próbálja tömni némi értelemmel, de mindannyiunknak megvan a maga fontossága. Mind egy-egy láncszem vagyunk, ki nagyobb, ki kisebb, ki fontosabb, ki kevésbé, de ugyanakkor minden láncszem lényeges a maga módján, mert ha egy is kiesik, akkor az a bizonyos lánc megszűnik többé lánc lenni. Lehet, hogy ez egy túlságosan is idealista gondolat, nem vitatom, de én már csak ilyen vagyok, reménytelenül idealista. Szóval ez Sam Mendes kérem szépen hölgyeim és uraim, ez. Már a méltán elismert Amerikai szépség című remekművében is briliáns módon mutatta be a kisemberek életének egy apró szeletét, de ezen alkotása sem marad el attól a filmtől semmivel. Itt is a téma az átlagember, mondhatjuk úgy is, hogy mi, és talán pont ettől olyan erős az egész, mert ez esetben koránt sem olyan nehéz beleképzelnünk magunkat a történetbe, átérezni főhőseink érzéseit, mert, még ha átvitt értelemben is, de mi vagyunk a téma. Engem valósággal lenyűgözött és letaglózott a film, pedig mondhatni annyira egyszerű az egész, mi különleges van benne, hisz ez folyik szerte a világban, de az ember próbálja elhesegetni az ilyen gondolatokat, azonban Mendes nem engedi. S milyen jól teszi, mert úgy vélem, hogy a célja az ilyen alkotásokkal nem az, hogy magunkba roskadva mondogassuk, hogy igen ez már csak ilyen, de úgysincs mit tenni, ilyen az élet. Szerintem, azt üzeni, hogy bár valóban ilyen az élet, de te tetted ilyenné, szóval te is tudod megjavítani, kijavítani, amiben csakis te magad akadályozhatod meg magad. Szóval ezért imádom ezt a rendezőt, mert olyan dolgokkal képes érzelmeket kiváltani belőlem, amiket valójában nem is éltem még át. Merthogy én még csak egy éppen a tizeséveiből kilépett gyerek vagyok, aki a való életről mit sem tud igazán, de mégis, még így is képes volt ez a film belekényszeríteni ebbe az érzésvilágba, s bizony ez nem kis dolog. Áradozhatnék még a fergeteges színészekről fél oldalon át, merthogy mindkét főszereplőt (akik nem mellesleg nagy kedvenceim) etalon ebben a filmben (is) látni, de nem teszem, inkább csak innen a kis Magyarországból küldenék nekik egy nagy „respect-et”, ezekért a pompás, lenyűgöző teljesítményekért. Összességében imádom Mendes alkotását, mert bemutat valami egészen hétköznapit, egészen lenyűgöző módon, úgy hogy közben, amit látsz, az letaglóz, ledöbbent, de te mégis meg akarod nézni újra meg újra, mert tudod, hogy a legmélyebb mondanivaló nem más, minthogy minden nap számít. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu