Nem félek én, simán menni fog. Egy-két pihenéssel is akár. Ma sem nagyon álltam meg, csak addig amíg mentem a frissebb feldolgozandó dossziécsomagért. Dolgoztam, mint a gép.

Nagyon bírtam ezt a csajt a filmben, zsánertípusom is. :P

2012-11-12 20:23.43

Nem rossz, monoton, de gyorsan csináltam.m,ét nagy köteg dossziét rögzítettem és még egy felett revizorkodtam. Sztem én teljesítettem egyik legtöbbet az 5 órások közül. :P Holnap és holnapután pedig jön a 11 órázás. :D

2012-11-12 18:55.29

Egyetértünk.

2012-11-12 11:08.29

Lana nyerte a Legjobb Alternatív Előadás díját az MTV EMA díjkiosztón. :)

[link]

További díjazottak:

[link]

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2012-11-12 10:49.52

Örökérvényű monológ. :)

2012-11-12 10:48.49

Rocky Balboa

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2012-11-12 10:04.36

Real Margit.

Ryan Gosling - Vélemények

2012-11-12 09:46.01

Isten éltesse! Korosztályának egyik legnagyobb színésztehetsége.

Anne Hathaway - Vélemények

2012-11-12 08:50.11

Isten éltessen, Anne! :) Nagy kedvenc.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2012-11-11 19:28.22

Ezek a mondatok akár el is hangozhatnának egy bundameccsen, ahol vereség volt megbeszélve de a szóban forgó csapat mégis nyert...:D

2012-11-11 19:23.36

Végülis mindenképpen. :) A lényeg a 3 pont. A győzelmet nem kell megmagyarázni.

2012-11-11 19:21.02

Méghozzá megérdemelten. :P Több góllal is nyerhettünk volna.

Kaja-pia topik, avagy: ki mit szeret enni-inni?

2012-11-11 16:21.38

Akkor ez a tiszai, szegedi-féle. Én tésztával szeretem, jó sokkal. Azaz bajaiasan.

2012-11-11 16:18.21

Dunai vagy tiszai módra?

Leonardo DiCaprio - Vélemények

2012-11-11 16:16.05

Isten éltesse!

A csodálatos Pókember - Vélemények

2012-11-11 14:25.26

Marc Webb ért az érzelmek ábrázolásához. Jól nyúl az ilyesmihez, sztem is nagyon emberi módon. Raiminál én eléggé giccsesnek éreztem sokszor ezt a szálat. Webb igényesebben, kifinomultabban oldotta meg.

2012-11-11 14:22.23

Ezt nem tudhatod.

A legjobb filmzenék!

2012-11-11 14:13.30

Annyit tudsz csinálni, hogy amikor belinkelsz valamit ide kitörlöd belőle az 's' betűt. Miközben böngészel más különbséget nem érzékelsz, csak így van pl. különbség, hogy nem mutatja a linket bemásolva.

2012-11-11 14:07.55

Automatikusan úgy van mindig? Nálam csak a facebook-nál és a gmailnél van beállítva, azoknál van erre egy külön beállítás.

2012-11-11 13:59.45

Biztosan biztonságos 'böngészésítetted'. :) Az az s benne.

A csodálatos Pókember - Vélemények

2012-11-11 13:53.07

Én is emellett a rész mellett vagyok, pedig az előbbiből három rész is volt. De számomra annál pl. csak a 3. részre mondanám, hogy tetszett, az első két résznél sokszor volt a hiányérzetem.

Ami Emmát és Garfield-et illeti, azért valószínűleg az is érződött rajtuk, hogy a való életben is együtt vannak. :)

Érdekességek!

2012-11-11 13:06.14

Csodálatos történet. Hosszú, de megéri elolvasni.

Történet egy New York-i taxisofőrről

„Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hog
y minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. ’Egy pillanat’ – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.

Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.

’Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.’ Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. ’Semmiség’ – feleltem. ’Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.’

’Milyen jó fiú maga!’ – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: ’Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?’

’Nem az a legrövidebb út.’ – vágtam rá gyorsan.

’Ó, azt egyáltalán nem bánom.’ – mondta. ’Egy hospice-házba tartok.’

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. ’Nincs már családom. Mindenki meghalt.’ Nagyon csendesen beszélt. ’A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.’ Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

’Mit szeretne, merre menjünk?’

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: ’Most már mehetünk. Elfáradtam.’ Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.

Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.

Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

’Mennyivel tartozom?’ – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

’Semmivel.’ – feleltem.

’Magának is meg kell élnie valamiből.’ – mondta.

’Vannak más utasaim is.’ – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

’Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak.’ – mondta végül: ’Köszönöm.’

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.”

Énekesnők

2012-11-11 13:01.00

Lana - Ride és Video Games élő rádióadásban

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=piKBK..

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2012-11-11 12:58.59

Akkor nem. :D

2012-11-11 12:52.27

Ez ismerős, de nem vagyok benne biztos.

Betépve?

elejére ... 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk