SPOILERVESZÉLYES írás következik.
Egy kifejezetten nehéz és megosztó filmmel állunk most szemben. És én igyekszem egyik tábort sem támadni, vagy védeni, egyszerűen csak a magam látásmódját próbálom elmondani. Nincs kizárva, hogy egy kisebb regényt szülök meg itt, de vágjunk bele.
A Mr. Nobody egy igen kivételes mű, én egyértelműen sci-fi és dráma közé sorolnám műfajilag, mert gyakorlatilag nem lehet egyértelműen meghatározni, de ez igaz a film szinte minden aspektusára. Egyike azon fantázia, álom és időugráló filmeknek, mint például az ExistenZ, az Eredet, Emlékmás, Vissza a jövőbe, vagy a Doctor who. Ez a „nem igazán tudjuk, hogy mi és mikor történik pontosan”, és az, amitől sok ember besokall, a „vagy megtörténik-e egyáltalán” fordulatokkal operáló történetek egyike. Sőt, az egyik legkacifántosabbja.
Több idő és létsíkon át látjuk „Mr. Nobody” életét, felvázolják nekünk élete fix pontjait, és azokat a pontokat, amiknek kimenetelét apró válaszutak és a jó öreg pillangóhatások kísérik. A bibit itt az okozza, hogy sokszor össze-vissza ugrálunk minden lehető síkon, amik az imént fel voltak sorolva. Nagyon nehéz lépést tartani ezzel az alkotással. Meg tudom érteni azokat, akik feladják egy idő után. Én ezt úgy tudtam élvezetesebbé tenni, hogy felvázoltam a látottakat, mint egy fát és annak ágait, higgyétek el, hogy így jobb volt visszakövetni, hogy mi is történt eddig. De a legjobb az, ha társaságban nézzük, így közben agyalni kifejezetten jó érzés, ez a technika igazán ajánlott ennél és ehhez hasonló műveknél.
Sokan említenek itt ollózásokat korábbi művekből, giccset, kliséket…..öm….néhány ponttal itt egyet étek. De a klisével nem. Én hasonló történeteket láttam már, de ettől még nem fedezem fel minden második filmben azokat az elemeket, amik itt feltűnnek. Szerintem igencsak egyedi a storyline, sehol máshol nem láttam ezt és így mesélni. Hasonlóak persze voltak, de mint minden témának, ennek is lehetett egy alapja, amiből minden hasonló film merített, így tulajdonképpen mindegyikről lehetne a klisét és az ollózást állítani. Ez után is készült híres és kísértetiesen hasonló mű. De nem mondom azt, hogy én sosem említettem meg, miközben néztem, hogy hopp ez a jelenet ehhez vagy ahhoz hasonlít, viszont nem veszem a legfőbb hibának. Amit viszont annak veszek, a túlbonyolítás és a 2 és félórás játékidő. Ez a kettő igazából ugyanaz. Ha nem lettek volna feleslegesen időhúzó szegmensek, nem lenne ilyen érezhetően hosszú. Ez az, ami miatt nem volt tökéletes „mindfuck” ez az egész.
Viszont amihez Van Dormael rendező úr nagyon értett, az a hatás! Nem, nem –vadász, csak hatás! A katarzis nagyon a helyén volt, engem a hideg is kirázott tőle pozitív értelemben. A hatást fokozták a jól összeválogatott zenék, amik nagyon illettek a hangulatváltásokhoz, és amikor egyáltalán nem illett a képbe, akkor is nagyon jó kíséret volt, néha abszurddá emeltek egyet-egyet, amivel nem is volt bajom. ( zeneválasztás tekintetében lehetett legjobban érezni más filmek átfedését, teszem azt Vissza a jövőben…itt mindenki tudja mire gondolok). Sajnos ezt így ki kell jelentenem, hogy Leto szinte semmit sem tett az élményhez. Elég langyi munkát tett le itt az asztalra, bár az igaz, hogy a bámuláson kívül nem sok feladata volt. Igaz, kiemelni sem tudnék senkit, maximum Polleyt vagy Ifanst, de nem a színészek vállát terhelte az eladás felelőssége, hanem a mondanivalóét.
Amit nekünk ez a film el akart mondani, arról könyveket szoktak írni. Elég spirituális magasságokba emelkedik a pillangóhatástól a döntés fontosságáig, a lélek mélységéig, és az kvantumfizika kérdéseiig. Az egész élet apró mozzanatokon és gondolatokon múlik, azok terelik az embert „A” lehetőségtől egészen „Z” lehetőségig, és ez szerintem baromi érdekes. kevés filmet láttam, ami ennyire ki akarja ezt fejezni. Nem tolakodóan, de művészien, egy még számomra is értékelhető művészfilmben. Jó filmélmény volt!
|