Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsonyi dallam - Film4, 06:55 |
Legendás állatok és megfigyelésük - HBO3, 07:35 |
Vissza a jövőbe - RTL, 07:45 |
Érvek és életek - Filmbox Premium, 07:55 |
Egy cowboy karácsonyra - Mozi Klub, 08:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Clancy Brown (66) |
Robert Duvall (94) |
Diane Keaton (79) |
Vinnie Jones (60) |
Shea Whigham (56) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Barátnőt felveszünk |
Stephen Geoffreys |
2014-11-03 16:18.39 |
Jól van na. Részeg voltam. :) |
2014-11-03 15:56.04 |
Miért, mi a legjövedelmezőbb?
Bocs, de nem nagyon tudok angolul. :) |
2014-11-03 15:52.55 |
Nekem nem állt fel, nem neki.
Bakker, elszóltam magam. |
2014-11-03 15:34.36 |
https://www.youtube.com/watch?v=rHdqWkV0XoM
És mostantól ezt hallgatom örökre. Függőséget okoz. :) |
2014-11-03 15:30.43 |
Idegesít, amikor részegen nem áll fel... |
2014-11-03 15:11.52 |
Való igaz, ebben a részben elég lehangoló, hogy egyrészt Whiplash szinte alig szerepel, másrészt amikor igen, akkor is csak Tony-t koppintja. De azért van ebben a filmben bőven más is, ami élvezetes. Én azért egy négyest adtam volna neki. :) |
2014-11-02 22:56.56 |
Fekete Hattyú, és nagyon Natalie Portman volt. Imádtam. |
2014-11-02 22:53.31 |
Bevallom pingvinesen: miközben néztem ezt a hattyús-balettos filmet, lövésem sem volt, hogy mi a fenéről akar szólni. Hangsúlyozom, hogy MIKÖZBEN néztem, de a végén végül minden összeállt.
Rajongok Natalie Portman-ért. Régebben volt egy olyan idióta tévhitem, hogy nincsenek hollywood-ban igazán jó színésznők, de ez csak azért lehetett, mert 1. régebben hülyébb voltam, mint most, 2. nagyrészt olyan akció-orientált filmeket néztem, melyekben a nőknek össz-vissz annyi szerepük volt, hogy jól nézzenek ki, és 3. ööö...nincs is 3-as pont. Mostanra ebből a nevetséges tévhitből szerencsére kigyógyultam, elvégre elkezdtem normális, valamire való filmeket nézni, és ezekben a gyöngyszemekben olyan gyönszemek vannak, mint Scarlett Johansson, Sandra Bullock, Liv Tyler, Naomi Watts, Maggie Gyllenhaal, vagy éppen Natalie Portman (még sorolhatnám a listát, de nem sorolom). Natalie Portman-t életemben először az Új Star Wars-trilógiában láttam, abban a koromban, amikor a trilógia-szót még "triológiának" írtam, és már akkor megjegyeztem, mert (ahogy annak a kis tetű mini-Darth Vader-nek a szájából is elhangzott) olyan volt, mint egy angyal. Aztán teltek az évek, jött a Leon, a profi, A Másik Boleyn-lány, a Szemtől Szemben, a Thor, a Thor 2 stb., és most a Fekete Hattyú...ha rendező lennék, akkor tutifix, hogy Portman lenne a kabalaszínésznőm, mert bár a törékeny szépség karakter áll neki a legjobban, már rég bebizonyította, hogy akármit el tud játszani (talán csak a már említett Star Wars-ban bukdácsolt kicsit, de ez inkább annak tudható be, hogy borzalmasan vérszegény karaktert és szövegeket írtak neki). A Fekete Hattyú azzal keltette fel a figyelmemet, hogy korábban láttam belőle egy...khm...elég intenzív leszbikus-szexjelenetet, amiről nem is írnék többet, mert úriember vagyok, de amiben talán az érdekes leginkább, hogy két olyan szépség esik benne egymásnak, mint Portman és Mila Kunis (akinek HATALMAS, ÓRIÁSI szemei vannak, és ennek én nagyon örülök, mert ÁÁÁÁÁÁ!!!! NAGY SZEMEK!), de nem egyedül csak ezért érdekes, hanem mert egy ponton Natalie Portman saját magával...VAN! Lapozzunk. A balett önmagában cseppet sem érdekel, de ebben a filmben jó volt elnézni, sőt, kifejezetten élveztem. Lövésem sincs, mi fán terem a balett, de elég nehéznek és komplexnek és érdekesnek tűnik...miről beszélek? Nem csak tűnik, hanem az is, bár lehet hogy csak azért, mert Natalie Portman táncolt. Igen, hölgyeim és uraim, Natalie Portman táncolt, méghozzá nagyon jól, és öröm volt nézni, de nem csak őt, hanem mindenki mást is, mert minden egyes táncjelenet nagyon szépen fényképezett, szépen koreografált, és szépen Natalie Portman. A történet egyáltalán nem az volt, amire számítottam, amit én értek a legkevésbé, hiszen az előzetes alapján illett volna átlátnom a szitán, hogy a táncon, és a leszbi-jeleneten kívül lesz itt még más is bőven. Volt is. Az egész lényegében Nina (azaz Portman) karakterére épül, és az ő nagy lehetőségére, hogy kitörjön a háttértáncos pozícióból, az anyja szeretetteljes rabságából, a törékeny, szende kislány létből, és egy elég kemény karakterfejlődést (vagy talán inkább "karakterelhattyúsodást") láthatunk, ami néhol félelmetes, néhol ijesztő, néhol pedig egyenesen rémisztő, és ami a leginkább megrázott az egészben, az az, hogy nem tudom, hogy megérte-e az eredmény az áldozatot. Ez a film megrázó, de a lehető legpozitívabb értelemben, mert Portman alakítása és egyszerűen minden, nagyon komplex, jól megszerkesztett, izgalmas, intenzív, a film és a hősnő egyetlen pillanatra sem ereszti a figyelmünket. Natalie Portman csodálatosan játszik (időnként a Filmakadémia éppen a legjobbkor lát át a szitán), de nincs panasz a rivális-barátnő Lilly-re, alias Mila Kunis-ra, a szerető-zsarnok anya Barbara Hershey-re, és az elbűvölő-okádék mentor Vincent Cassel-re sem. Kiváló film, kiváló karakterdráma, kiváló Natalie Portman-alakítás, ha még nem láttad, nyomás megnézni, ha pedig láttad, nyomás újra megnézni! |
2014-11-02 13:55.11 |
Nekünk pingvineknek van egy mondásunk: Ha nem tudsz repülni, akkor ne is próbálj.
Nem tudom ennek mi értelme volt, és hogy mi köze ehhez, de úgy éreztem, egyenesen megpattan bennem valami, ha nem közlöm le. :) |
2014-11-02 13:26.58 |
A legnagyobb baki az, hogy a film maga egy rakat fos.
Pingvin balra el! |
2014-11-02 13:26.18 |
Engem nagyon idegesít a CsÜTÖRTÖK. Vicces név annak a napnak, és magát a napot szeretem, de ha sokszor kimondom azt, hogy CSÜTÖRTÖK, akkor majd' begolyózok. |
2014-11-02 13:14.12 |
Fogságban.
Zseniális. Úúúúúúúúú.... |
2014-11-02 12:32.32 |
Régebben utáltam Quentin Tarantino-t. Jaj, a francokat. Régebben pont hogy komáltam (amikor csinálta a Kutyaszorítóbant és a Ponyvaregényt, meg persze a Kill Bill-eket), de aztán (pont e Becstelen-film miatt) megutáltam. Egy jó időre. Úgy pár évre. Aztán a képembe vágta a Django Elszabadul-t, és...végül is megbocsátottam neki a Becstelent.
A Becstelen Brigantyk egy rettenetesen rossz film, de azzal együtt szörnyen szórakoztató is, és azt kell mondjam, ilyen filmet tényleg csak (és tényleg csak egyes-egyedül) Tarantino képes összehozni. A film már ott zakózik egy hatalmasat, hogy van képe, és a holokauszt-ból lényegében viccet csinál. Jó, nem magából a holokausztból, de képes, és a holokauszt témához szervesen hozzákapcsol egy bosszúfilmet, ami amellett még morbid vígjáték is. Na, én most megmondom, ilyet nem csinálunk. Épeszű embernek a holokauszt kapcsán ilyesminek nem szabadna eszébe jutnia. Nem és nem. Ez nem egy olyan téma, amin viccelődni lehetne, vagy amihez hozzá lehet csapni egy vicces sztorit. Legalábbis nem így, maximum úgy, ahogy Roberto Benigni csinálta Az Élet Szép-ben, és az nem is igazán vicces, inkább meghatóan humoros volt, vagy valami ilyesmi. A történet szerint van egy bájos, francia zsidó lány, akinek a családját lemészároltatja a bestiális kegyetlenségű Hans Landa, és emiatt a lány bosszút akar majd állni, aztán van egy zsidó katonákból álló kis csapat, akik a holokauszt megtorlása végett német katonákat kezdenek mészárolni bosszúból, és van még pár dolog: náci propaganda film (aminek semmi más sztorija nincs, csak az, hogy egy fritz mesterlövész megöl vagy száz amerikai katonát egy toronyban ülve), a propaganda-film főhőse, a kis bájgúnár mesterlövész csávó, aki belezúg a bosszúszomjas zsidó lánykába, aki fel akarja gyújtani a mozit, amiben vetítik a propaganda-filmet, miközben ott lesz Hitler is, és akkor a perfect-német brit ügynökről meg a perfect-szőke német kollaboráns-csajról nem is beszéltem. Szóval van sok minden érdekes dolog ebben a filmben...ácsi. Kanyarodjunk csak vissza egy kicsit a címhez. A film címe az, hogy: Becstelen Brigantyk. Ahhá! Figyeljük csak. Nem az, hogy Bosszúszomjas Zsidó Mozis Lány, nem az, hogy Fritz Mesterlövész, nem az, hogy A Brit Ügynök És A Dögös Német Áruló Kalandjai, és legfőképpen nem az, hogy Hans Landa, A Legjófejebb Náci. Az a címe, hogy Becstelen Brigantyk. Szóval legyen szíves, és valaki magyarázza el, hogy a viharba lehetséges az, hogy mégis a címszereplő csapat az, amiről semmi az égvilágon nem marad meg bennünk, semmit az égvilágon nem tudunk meg, és amiből senkinek az istenverte nevét meg se tudjuk jegyezni, ugyanis vagy el se hangzik vagy csak egyszer hangzik el. Itt, a címválasztásnál következik be a film második zakója, nevezetesen: épp azzal foglalkozik a legkevesebbet (helyesbítek: azzal egyáltalán nem foglalkozik), amiről a film cím alapján szól, és ami jobbá tehette volna. A csapatról annyi tudunk, amennyit az előzetes alapján: zsidókat mészárolnak brutálisan (az amúgy meglepően jópofa, de még annak ellenére is vérszegény) Brad Pitt, avagy Aldo Raine hadnagy parancsnoksága alatt. És pont! Semmi más. A katonák neveit képtelenség megjegyezni, a jellemüket is, mert nincs nekik. Na jó, a Rex Felügyelős csávó és a szőke németeket ölő német az még megmaradt, meg valamelyest rémlik az a baseballütős faszi, de ennyi. És ezeket a fickókat sem úgy mondom, hogy kidolgozott karakterek lennének, szimplán csak rájuk emlékszem, mert ugye: Rex Felügyelő, németeket ölő német, és baseballütős jelenet. A film már ott is hatalmas tévedésben van, hogy a csapat nácikat öl. A faszt. Nem nácikat öl, hanem szimpla német katonákat. Az egész film (tévesen) egész Németországot (egy-két, a nácikat eláruló németet leszámítva) azonosítja a nácizmussal, és kész. Ezen szerncsére enyhít az, hogy (ha valaki esteleg nem látta: SPOILER) kinyírják a végén Hitler-t, és az összes főnácit SPOILER VÉGE Direkt hagytam a végére Christoph Waltz-ot, és a karakterét, Hans Landa-t, a Legjófejebb Nácit. Igazából ő a film abszolút főszereplője. És ezzel mindent elmondtam. Ez egy olyan holokausztot alapul vevő náciellenes bosszúfilm, amiben a főszereplő egy istenverte zsidóvadász náci, aki egy szörnyeteg, de mégis mindenki imádja, mert Christoph Waltz olyan jól alakítja. Igen, jól alakítja, sőt, zseniálisan, mert cool színész, de a filmtől ez akkor is rossz húzás. Mi az, hogy a főgonosz a főhős? Mégis, a film szórakoztató, azt kell mondjam, tehát megértem, miért vannak oda érte oly sokan. És Urambocsá', én is jól szórakoztam rajta (úgy tűnik, perverz kis pingvin vagyok). A Becstelen Brigantyk vérbeli Tarantino film, jó dumákkal, zenékkel, és a címszereplő csapatot leszámítva érdekes karakterekkel, és végülis a színészekre nem lehet panaszom, Diane Kruger, Mélanie Laurent, Daniel Brühl, Michael Fassbander és Brad Pitt is jót alakítanak (bár ez utóbbival, mint fentebb ecseteltem, jól kicseszett a forgatókönyv). És amin a legjobban meglepődtem, hogy kb. a közepe táján van egy elég szívbemarkoló és borzalmasan izgi jelenet, nevezetesen amikor Hans Landa és a bájos mozis zsidó lányka összetalálkoznak, és krémest esznek. Na az nagyon durva és nagyon durván jó volt, talán az egyik (vagy egyetlen) kedvenc jelenetem a filmből. Aki bírja Tarantino-t, az 1. bírni fogja továbbra is, és bírni fogja a filmet is, 2. megutálja Tarantino-t (egy időre), de jól szórakozhat a filmen, aki pedig utálja Tarantino-t, az utálni fogja ettől a filmtől továbbra is. |
2014-11-02 11:21.46 |
Nem kifejezetten probléma, csak szimpla ténymegállapítás. :) Azért egy filmről nem árt tudni, hogy mellőzi-e az agytornát avagy nem. :) |
2014-11-02 11:20.09 |
Szegény Vasember. Még úgy is le lesz alázva, hogy a Thor és a Hulk nincs is benne a sztoriban. :) |
2014-11-01 23:57.28 |
De miért adtál rá öt csillagot? :) |
2014-10-31 20:58.29 |
Remélem is hogy igazad lesz, mármint a vízióálommal, elvégre hogy nézne már ki, ha a Kapitány törött pajzzsal rohangálna az AK3-ban, nem igaz? |
2014-10-31 20:57.25 |
Sehol...rosszul láttam. :) |
2014-10-30 22:48.43 |
Nekem épp most fogyott el. Na mindegy, holnap is lesz bolt. :) |
2014-10-30 22:40.31 |
Ja. Ha többet iszunk, nem részegebbek leszünk, csak rosszabbul. :) |
2014-10-30 21:41.30 |
Megnéztem a Gyilkos Joe-t, és Matthew McCouneghey valami fantasztikó benne, bár a film sem utolsó. Ha a Csillagok Között-ben fele annyit nyújt, mint ebben, akkor én adok neki egy képzeletbeli Oscar-t az igazija mellé. :) |
2014-10-30 21:39.26 |
Akkor már nem is átlagos, nem igaz?
:) |
2014-10-30 21:37.40 |
Most miért idióta? Phil Coulson tök jó arc. És bevédte Thor-t. Még ha feleslegesen is. :) |
2014-10-30 21:36.47 |
Arra válaszoljon már valaki, bakker, hogy a viharba tört ketté a Kapi törhetetlen pajzsa.
És az továbbra is tök vicces, hogy még mindig vannak emberek, akik itt kakaskodnak egymással, és nem a kocsmában. (Francba...elfogyott a söröm...) :P |
2014-10-30 10:52.51 |
De a pajzs??? A pajzsot miért? Valaki!!! Azt nem szabad eltörni, az a világ legmenőbb kelléke!!!
:D |
2014-10-29 23:48.46 |
Már csak azt nem értem, a Hulk-nak miért nem akarnak még egy külön filmet az eljövendő Marvel filmek között. Hiszen én szívesen megnézném, ahogy összeakasztja a bajszát a Vezetővel vagy a Szivacsemberrel vagy akárkivel. Akár Red Hulk-al is. Ha már itt tartunk, Ross tábornok hova a fenébe tűnt? Azért valami utalás lehetne valahol. Kár hogy azt a rebesgetett Planet Hulk-ot végül megcáfolták, pedig jólesett volna. Bár tény, hogy még így is Hulk a legmenőbb Bosszúálló még az Ultron Kora előzetese alapján is. Egyébként meg tudja valaki mondani, hogy hogy viharba törhették el Amerika Kapitány "törhetetlen" pajzsát? Mert ez a dolog nekem valahogy magas, és még nem is igen hallottam róla (holott ő a kedvencem...legalábbis a filmes univerzumban). :) |
2014-10-29 23:41.45 |
Tudtam én, de gondoltam ne fáradj, majd elmondom én. :) |
2014-10-27 15:49.19 |
Legalábbis faszom... |
2014-10-27 15:48.13 |
Milyen kár hogy egyiknek sincs köze a bevételi adatokhoz. :) |
2014-10-25 23:48.28 |
Vannak olyan filmek, amelyek izgatják az ember fantáziáját (még akkor is, ha nincsenek benne robbanások, szemkápráztató effektek, vérre menő erőszak vagy effélék). Az ilyen film általában visszafogott, könnyed hétvégi szórakozás, amit egyszer megnézel, aztán hamar ki is röppen a fejedből, de annyit tudsz róla, hogy szívesen megnéznéd újra. Csak aztán mégsem teszed, mert annyira könnyed volt a film, hogy te is könnyedén annyit mondasz: "Á, MAJD megnézem azt a kis aranyost...".
Na mármost, a Napos Oldal csak részben olyan film, mint amilyet fentebb leírtam. Ugyanis izgatta a fantáziámat, visszafogott volt, és könnyed hétvégi szórakozást nyújtott, de én meg is néztem újra, mert annyira azért mégsem volt könnyed, hogy többé ne foglalkozzak vele. A dramedy egy jópofa műfaj, a világ egyik legkedvesebb dolga, tehát a humor keveredik a világ legszomorúbb dolgával (bár ami dráma, az sosem csak szomorú vagy lehangoló, hanem több annál). Szóval egyszerre dráma és vígjáték. Hozzátenném azért, hogy igazándiból csak azt nevezzük dramedy-nek, amiben egyik műfaj eleme sem megy a másik kárára, mert onnantól az egész koncepció megcseszheti saját magát, és ez a "kárára menés" nem összekeverendő azzal, hogy mondjuk kicsit több a humor vagy kicsit több a dráma, mert lehet az egyikből több, ha a másik is működőképes marad. A Napos Oldal-ban szerencsére nincs ilyen probléma, hiszen mint dramedy, abszolút megáll a lábán. Vicces film, de nem úgy, mint mondjuk az Ace Ventura, vagy (ha már Bradley Cooper) a Másnaposok, hanem EGYSZERŰEN vicces. Megszakadni nem fogunk, de örülünk majd a fejünknek rendesen, és végigmosolyogjuk a filmet, és eközben mégis, egy kicsit még szomorkodunk is, látva hőseink küszködéseit, vívódásait. Pat Solatano (Bradley Cooper) éppen kikerül egy pszichiátriai intézetből, ahova a mániás depressziója miatt került be, a szüleihez költözik, és megpróbálja felépíteni romokban heverő életét. Tökegyszerűűűű! Ahha! Mégsem, hiszen egy romokban heverő életet nem lehet csak úgy pikk-pakk helyrehozni, és nem is megy neki, keresi a napos oldalt (nevezzük nevén: boldogságot), lelkesen, elhivatottan, teljes erőbedobással, de csak áltatja magát, szélmalomharcot vív, mert attól, hogy kikerült az elmegyogyóról, még nem jött helyre lelkileg, és a rajta kívülálló hatásokon sem tudja önerőből keresztülvágni magát. Rendre túlzásokba esik, hibákat követ el, és nem látja az őt körülvevő valóságot úgy, ahogy kéne, és az őt körülvevők sem látják őt úgy, ahogy kéne. Olybá tűnik, semmire se fog jutni. Aztán megjelenik az (enyhén) riasztó Tiffany (Jennifer Lawrence), és onnantól lesznek ám még dolgok. Ebben a filmben a színészek a fontosak, helyesebben a karakterek, mert ők alakítják a cselekményt (ami önmagában nem nagy durranás, de a karakterek által már az). Bradley Cooper és Jennifer Lawrence száz százalékig belehelyezkedtek ebbe a két problémás (enyhén fogalmaztam) figurába, akik csak vergődnek, de aztán egymás által esélyt kapnak a napos oldalra, még ha ez elsőre nem is tűnik fel nekik. Hitelesek, élőek, szerethetőek, szánni valóak, csudajópofák, és teljesen egymásra vannak hangolva, és mégsem csak róluk szól a film, mert ott van Pat családja De Niro és Jacki Weaver személyében, akik tökéletesen átadják, hogy bizony nem csak Pat-nek nehéz a helyzet, amibe került, hanem nekik is. Pat barátai, a pszichológusa, mind-mind belepasszolnak a sorba, élnek, lélegeznek, emberiek, emberek, saját történettel, problémákkal, érzelmekkel. Ez a film tökéletes példája annak, hogy bizony egy filmben a karakterek számítanak, és a színészek, akik játsszák őket, persze nyilván ehhez kell egy olyan fantasztikus rendező is, mint David O. Russell (aki köztudottan a karaktereire helyezi a hangsúlyt minden munkájában). A film azért különleges, mert a színészi játék és a rendezés azzá teszi, és az ilyen dolgok miatt érdemes filmet nézni, illetve csinálni. |