 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| A legszínesebb karácsony - Izaura TV, 06:35 |
| Karácsonyi dallam - Film4, 06:55 |
| Cukormázas karácsony - Max4, 06:55 |
| Aquaman - HBO2, 07:15 |
| Legendás állatok és megfigyelésük - HBO3, 07:35 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Clancy Brown (66) |
| Robert Duvall (94) |
| Diane Keaton (79) |
| Vinnie Jones (60) |
| Shea Whigham (56) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Napos oldal   |
| Stephen Geoffreys |
Angela2011 hozzászólásai
Little Ashes - Vélemények
| 2011-07-07 20:31.39 |
| Persze sejtettem, hogy nem stimmel a film itt-ott, de hogy ennyire nem, és hogy a leglényegesebb dologban vagyis a kettőjük közti érzelmi kapcsolat kérdésében is túl sok a fantazmagória, arra nem számítottam a film megismerésekor. Az eddigi információk birtokában most úgy gondolom, hogy kétségkívül szerették egymást, de ha az alkotók ragaszkodtak volna a valós tényekhez, akkor nem tudtak volna ilyen érzelmes love storyt kanyarítani. Merthogy Lorca szerelmes volt ugyan Dalíba (ő annyira szerelmes típus volt!), de csak egy ideig, és ez a szerelem szép fokozatosan szelídülhetett sima barátsággá. Dalí meg... nos ő csak a maga módján tudott szeretni, az én fogalmaim szerint ő nem volt képes igazi szerelemre. Aligha mondhatott ilyet Lorcának, hogy: "Gala nem számít, vele csak olyanok vagyunk, mint az ikertestvérek, és nem mint a szeretők/szerelmesek, ahogy te meg én." /Ha jól fordítottam./
Nem úgy volt, hogy inkább Dalí kereste meg azt a pénzt, amit Gala elszórt a fiatal szeretőire? (Mert azt írtad: "...nyugodtan tudjon alkotni...míg felesége összek*rválkodja a létfenntartáshoz való pénzt...") De még eddig a részig nem jutottam el a könyvben. Dalí szexuális életével kapcsolatban mindig azt hangoztatják, hogy csak maszturbált meg leskelődött, hogy szinte hozzá sem lehetett érni, de látod, azok a részek, melyeket a múltkor is idéztem, épp azt bizonyítják, hogy valamennyire azért hozzá lehetett érni. (Már amennyiben mások a "hozzá érést" nem csak a nemi aktussal azonosítják.) Ez a könyv nem utal semmi olyasmire, hogy Dalí féltékeny lett volna Lorca tehetségére és sikereire, sőt inkább azt hangoztatja, hogy büszke volt a barátjára. Viszont Bunuel irigy volt, rosszindulatú és bunkó módon homofób a könyv szerint is, akárcsak a filmben. Tegnap megint megpróbáltam megnézni, és megint elaludtam rajta, de olybá tűnt, mintha ez az édes, finom film édes álomba ringatott volna. :-) Próbáltam reklámozni egy meleg fórumon, de le se szarja senki. Nem tudják, mit veszítenek. |
| 2011-07-05 21:58.01 |
| :-))
Miféle mondatokba ütköztem már megint: "Lorca ekkor már visszatért New York-i és kubai látogatásáról Spanyolországba {1930.}, és megdöbbenve hallotta, hogy Dalí rátalált élete asszonyára. - Ez lehetetlen - csattant fel Rafael Albertinek. - Hiszen csak akkor van erekciója, ha valaki a végbélnyílásába dugja az ujját! Ismerte emberét, de Galát nem." Amúgy egyre inkább látom, hogy a LA-ben alaposan meghamisították a történelmi tényeket, nyilván dramaturgiai szempontok miatt, hogy romantikusabb, drámaibb legyen a sztori, mint amilyen a valóságban volt. Az előző részlet is ezt bizonyítja vagy pl. a következő: "...Lorca magánélete válságba került {1928.}..., Dalí tudott a költő gyötrelmes kapcsolatáról a fiatal szobrásszal, Emilio Aladrénnal, és élete egyik legegyüttérzőbb válaszát írta meg Lorca egyik keserű levelére." Galát viszont csak később, 1929-ben ismerte meg Dalí. Szóval szerintem nem volt itt semmi dráma, pofozkodás, féltékenykedés Gala miatt, egyszerűen Lorca beleszeretett valaki másba, és úgy tűnik, Dalít ez egyáltalán nem zavarta. Lorca valószínűleg sosem borult ki Dalí miatt, az Emilio Aladrén iránti szerelembe pusztult bele kis híján, mikor a szobrász megnősült. Nem tartom valószínűnek, hogy Lorca és Dalí barátságában (klasszikus értelemben vett barátságában) különösebb törés keletkezett volna annak ellenére, hogy 1928 és 1935 között nem találkoztak személyesen. Az utolsó találkozásuk sem úgy bonyolódott le, mint a filmben, legalábbis e szerint a könyv szerint biztosan. Dalí rosszul emlékszik a Titkos életben arra (is), hogy a találkozás közvetlenül a polgárháború előtt történt, mert valójában csak 9 hónap múlva tört ki a polgárháború. Így nem menthette volna meg Lorcát azzal, ha rábeszéli az olaszországi utazásra. /Most sem sikerült újat mondanom?/ |
| 2011-07-03 19:27.29 |
| Összegzem az eddigi eredményeket:
Alapos és fáradságos irodalom- és művészettörténeti kutatómunkánk során jelenleg arra a tudományos megállapításra jutottunk Pindurlánykával egyetértésben, hogy a szóban forgó két világhírű művész között az 1920-as években igen nagy valószínűséggel szexuális jellegű tevékenység lebonyolódásának esete forgott fenn, nevezetesen hogy F.G.L. "huncutkodója S.D.-ban járt" (Pindurlányka verziója) avagy F.G.L. "huncutkodója" egészen S.D. intim testnyílásának kapujáig jutott (saját verzió). |
| 2011-07-03 10:26.52 |
| Nahát le vagyok sújtva, hogy semmi új infóval nem tudtam szolgálni. :-) Azért még nem adom fel, fogok próbálkozni, hátha... A könyv olvasása folyamatban. Vannak ám benne archív fotók is meg festmények.
Képzőműv.-i albumból nekem is csak az van meg, ami neked, meg neten nézegettem képeket. Baromi sok képet festett. Te sem mondtál ám nekem újat ezekkel a festményekkel és a hozzátartozó magyarázatokkal, de azzal, hogy imádod a női feneket, viszont kétségtelenül nagyon újat mondtál. :-)) Őszintén szólva Dalí problémás lelke meg a saját lelkecském között elég sok a hasonlóság. Nyilván ezért is kavarnak fel az életéről olvasottak. Azt csodálom a legjobban Dalíban, hogy képes volt ilyen mértékben (ha nem is teljes mértékben) legyőznie a beteges félénkségét. A tehetség viszont már a génjeiben lehetett. Lorcát meg tökéletes embernek tartom, minden tulajdonsága csodálatra méltó számomra. Egyre inkább úgy gondolom, hogy nem volt annyira visszafogott a valóságban, mint Javier amúgy tündéri édes Lorcája. Szenvedélyesebb, indulatosabb, vibrálóbb személyiségnek képzelem a leírások alapján. De hogy a fiatal Dalí milyen volt? Furcsa, de még most sem áll össze igazán a kép. |
| 2011-07-02 14:20.00 |
| Az biztos, hogy minden erejével próbálta bizonygatni, hogy nem homoszexuális, pedig a férfiak sem vonzották kevésbé, mint a nők vagy pontosabban a nők sem vonzották jobban, mint a férfiak. Leginkább a nőies férfiakhoz (mint Lorca) és a férfias nőkhöz (mint Gala) vonzódott, a két nem határán álló emberekhez (majd ehhez kapcsolódva is fogok idézni egy későbbi alkalommal).
A következő könyvrészlet egyik mondatán jót derültem: „Valószínűleg ennek az évnek {1926.} májusában próbálta meg Lorca elcsábítani Dalít, aki talán valamivel engedékenyebb volt most, hogy az óda megjelent – méghozzá ilyen előkelő kiadványban. A költő két alkalommal próbálta meg rávenni fajtalankodásra, mondta Dalí 1955-be Alain Busquet-nek, de semmi nem történt, mert ő, mármint Dalí nem volt pederaszta, azonkívül f á j t i s : De nagyon hízelgett az önérzetemnek. Olyan nagy költő, mondtam magamban, tartozom neki egy kevéssel az Isteni Dalí fenekéből! Végül egy lányt használt, azzal helyettesített az áldozatnál. Mivel nem tudott rávenni, hogy a rendelkezésére bocsássam a fenekemet, ő legalább akkora áldozatot hozott, esküdözött nekem, amekkorát a lánytól követelt: életében először feküdt le nővel. A lány Margarita Manso volt, diáktársuk a főiskolán, vallotta be Dalí egy interjúban 1986-ban. Nagyon karcsú volt, mondta, nagyon fiús („lapos, mint a deszka”), szexuálisan nagyon felszabadult, és egészen megigézte ő is, Lorca is.” Szóval hogy "fájt is". Nos ha nem történt semmi, akkor mi fájt, és ha az történt, ami már fájt is, akkor ez valójában közelebb van a "majdnem minden megtörtént"-hez, mint a "nem történt semmi"-hez. Mert lehet-e ezt másképp értelmezni, mint hogy a közösülési kísérlet fizikailag fájt? És ha ténylegesen így kell értelmezni, akkor mit töketlenkedik még mindig az utókor azon, hogy vajon volt-e köztük szex és mennyi. A LA-ben is pont addig a határig jutnak el a szexben, amit ez a könyv is sejtet. Vagy elég megnézni az "Atmoszférikus koponyát hangversenyzongorával". Bizony behatol egy kicsit a koponya abba a zongorába. :-) Másik Lorcával kapcsolatos rész: „Lorca a hónap végén {1927.} érzelmes levelet írt Dalínak… A levél végén váratlan beismerést tesz: „Úgy viselkedtem veled, mint egy otromba szamár, veled, akinél nincs jobb dolog az életemben. Ezt percről percre világosabban látom, és mérhetetlenül sajnálom. De ettől csak még kedvesebb vagy nekem, s még jobban azonosulok eszméiddel és emberi tisztességeddel.” R. S. Torroella szerint az utalás valószínűleg arra vonatkozik, hogy a költő feltehetőleg röviddel korábban másodszor is megkísérelte, hogy anális közösülésre vegye rá Dalít. Az midenesetre kétségtelennek látszik, hogy Lorca cadaquési nyaralásának végére a festőt már komolyan aggasztotta egyre hevesebb kapcsolatuk. Dalí kétségbeesetten igyekezett bizonyítani férfiasságát és megőrizni függetlenségét, s úgy érezhette, az a veszély fenyegeti, hogy enged a homoszexuális késztetésnek.” És Dalí nőkhöz való viszonyáról: „Dalí éppannyira irtózott a női nemi szervtől, mint a költő, ez az érzés élete végéig elkísérte, szexuális kielégülést mindvégig elsősorban a maszturbálásban talált… Dalí saját bevallása szerint imádta a női feneket, a nagy melltől éppúgy irtózik, mint a nők nemi szervétől, mondta mindig, viszont a testnyílások közül a végbélnyílást kedveli a legjobban, vallotta be.” |
| 2011-07-01 17:58.18 |
| Naszóval: Kissé összevissza olvasom a könyvet, vagyis nem az elejétől kezdve és minden cikornyás kitérőt megrágva.
Az előszóban elmondja a szerző, hogy a Titkos élet-ben Dalí nem sokat törődik az önéletrajzi tényekkel, vagyis sokat torzít, de azért fontos utalásokat is rejt magában az írás. /Csak azért említem, mert tudom, hogy ezt agyonolvastad./ A 800 oldalas könyvből 150 oldalt tesz ki az utószó és a jegyzetek (Ilyet se láttam még!), és én most legelőször is az életrajz legutolsó két sorát szeretném idézni, vagyis hogy a 640 oldalnyi írást mivel zárja le a szerző: „Dalí soha nem tudta elfelejteni Lorcát, aki mindig jelen van munkáiban, s akinek a kísértete az utolsó percig vele maradt. Végeredményben talán az volt a legnagyobb tragédiája, hogy nem szerette elég gyengéden a költőt, amíg módja lett volna rá.” Azért erre nem számítottam, hiába tudtam, hogy fontos volt Dalí számára a Lorcával való kapcsolat. És még egy megható, szomorú idézet a Dalí halála előtti évekből: „Éveken át hiába kerestem a módját, hogy interjút készítsek Dalíval… Amikor 1985-ben megjelent Lorca-életrajzom első kötete, küldtem belőle egy példányt Dalínak… Hónapokig csend volt, azután 1986. január 15-én Pitxot felhívott a Torre Galateából, és közölte, hogy Dalí azt mondta, azonnal látni akar… Dalí megjelenése valóban megdöbbentő volt. Hajdan szép arca beesett, tátott szájából csorgott a nyál, orrából műanyag csövek szövevénye bukott elő. Reszkető kezével megragadta az enyémet,… könnyes tengerkék szeme iszonyúan átható tekintettel szegeződött rám… Amikor hozzászokott a fülem Dalí hangjához… végre megértettem, hogy arról beszél, mennyire szerette őt Federico García Lorca. Nem egyszerű rokonszenv volt ez. Ő megpróbálta viszonozni a költő szenvedélyét, de képtelen volt rá… Aztán arról beszélt a festő, milyen rögeszmésen foglalkoztatta barátját a halál… Galáról szinte szó sem esett. Dalí csak Lorcára gondolt. Azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy Dalí életének egyik meghatározó élménye volt barátsága a költővel.” /A folytatásban majd vidámabb részek jönnek az ifjúkorból./ |
| 2011-06-30 19:56.22 |
| Tudtam, hogy tetszeni fog, mert szerintem is tök jó lett.:-)) /Szerény vagyok, mint Dalí.:-)/ Szóval örülök, hogy tetszett.:-))
A spanyol változatot jelenleg jobban nézik, mint a magyart, bár túl nagy nézettségre annál sem lehet számítani, ugyanis kissé elkéstem ezzel a videoklippel, úgy 2-3 évvel korábban jóval nagyobb sikere lett volna. Megcsinálhatnám szöveg nélkül is, de érdemes? Az Ian Gibson könyvet elég nehéz megszerezni, netes antikváriumban nem is találtam rendelhetőt, viszont a közelünkben van egy antikvárium, ott véletlenül lehetett kapni. Nagyobb könyvtárakban szintén szokott belőle lenni kölcsönözhető példány. Amúgy eléggé felkavar engem ez a könyv, Dalí lelkivilága, problémái, félelmei... kezdem nagyon jól érteni őt, túlságosan is jól. Szívesen tennék be részleteket ide, főleg a Lorcához fűződő kapcsolatáról, de azért megkérdezlek előtte, bár nem olyan műfaj ez, hogy ne lehessen előre elmondani a slusszpoénokat, de azért mégis megkérdezem, óhajtod-e vagy sem. |
| 2011-06-30 12:46.12 |
| Olvasom a "Salvador Dalí botrányos élete" című, igen terjedelmes Ian Gibson könyvet. Hogy lehetséges, hogy te, mint nagy Dalí rajongó, még nem olvastad?
/Pindurlány eltűnt...); pedig most videóklip is van, meg ez a könyv is... / |
| 2011-06-27 17:19.43 |
| Köszi! :-) |
| 2011-06-26 16:04.50 |
| Szóval itt van:
http://www.youtube.com/watch?v=Yv5NkColeko Megcsinálom a spanyol változatot is. |
| 2011-06-25 11:50.16 |
| Töröltem a filmet, mert muszáj javítani a versfeliratokon, majd megadom az új linket. |
| 2011-06-25 00:22.58 |
| No itten van:
http://www.youtube.com/watch?v=p3W4RR8_I0A Iszonyat lett a minősége a youtube-on, ahogy az már lenni szokott, alig olvasható a szöveg (szerinted olvasható?). Megcsináltam más betűtípussal is, úgy még szarabb lett. És persze jogvédett a zene (melyik nem?), Németországban máris le van tiltva a film, mondjuk ott úgysem nagyon nézné senki, de valójában itt sem fogja nézni senki. /Az egyik filmemet már kinyírták végleg, s a többit is letilthatják bármikor a jogvédett zenék miatt./ |
| 2011-06-21 00:09.19 |
| Képzeld, hamarosan elkészül a kisfilmem, Lorca néhány fájdalmas hangú szerelmes versét írtam fel a LA legizgalmasabb jeleneteire. A zene Prokofjev: Rómeó és Júlia lesz. :-))
Azt a Dalí képzőművészeti albumot, amely a fotódon látható, épp holnapután hozza nekem a tesóm, valaha régen én vettem neki, aztán mostanság eszembe jutott. Az életrajzi könyveit pedig majd kiveszem könyvtárból, mert most már kezd Dalí is érdekelni. Az én LA DVD-men (angol)csak 15-ös korhatár szerepel. A magyaroknak szerintem még a 18 is kevés lenne. (Pl. van egy film Lully-ről, "A király táncol" címmel, amiben szinte nincs is szex, csak egyetlen, fél pillanatig sem tartó meleg csók, nos az a film is 18-as korhatárral ment a tévében.) |
| 2011-06-12 12:01.13 |
| Leszedtem a film zenéit mp3-ba, 11 szám lett, 20 MB. Szólj, ha érdekel!
Amúgy még mindig nem unom, érdekes jelenség ez, beleszeretni egy filmbe. Tényleg eszméletlen jó film, mert még most is állandó késztetésem van arra, hogy nézzem, pedig az erotikus jelenetek már régen nem hatnak. |
| 2011-05-23 18:22.41 |
| Federico és Javier:
[link] Robert és Salvador: [link] (Dalínak "leborotváltam" a bajuszát ezen a képen. :-) |
| 2011-05-11 22:05.58 |
| Igen, ezeken jól néz ki objektíve (bár nekem inkább csak az elsőn tetszik igazán), és bizonyára úgy általában is nagyon jóképű objektíve, de azt a különleges, kifinomult szépséget vagy nem is tudom mit, ami annyira elbűvöl benne a LA nézése során, nem találom se a fotóiban, sem más szerepeiben. Talán mert abban benne van valamennyire García Lorca csodálatos, angyali lelke is(?). |
| 2011-05-11 21:52.04 |
| Kicsit szüneteltettem (de tényleg csak kicsit :-), nos ütni már jó ideje nem üt, de változatlanul gyönyörködtet. Nem is értem, hogy kaphatott annyira pocsék magyar kritikákat anno.
Ha nem ismered az "An unusual affeir"-t, akkor pár mondat a tartalmáról, hogy el tudd dönteni, érdekel-e: Egy 35-40 év közötti tanár a főszereplője, aki viszonylag boldogan éldegél szintén tanár feleségével és két gyermekével egészen addig, míg egy napon új munkatárs érkezik iskolájukba, egy nagyon fiatal, feltűnően jóképű és meleg fiú, akivel lassan egymásba szeretnek. A film nem is az ő kapcsolatukat helyezi fókuszba, hanem azt a lelki vívódást, amin a főszereplőnek kell keresztülmennie: Vállalja-e nyíltan a melegségét és elhagyja-e családját szerelme miatt vagy sem. Pszichológiai tanmese típusú film normális, hétköznapi emberekről, s bár az ilyen filmeket többnyire nem nagyon csípem, de a témája miatt ezt mégis meg tudtam nézni, merthogy nem nagyon dúskálunk ilyesféle témájú és üzenetű filmekben. |
| 2011-05-06 09:56.53 |
| Helyesbítek: Többször is érdemes megnézni az "An Unusual Affair"-t. Bizonyos szempontból nagyon jó film. Vajon megérjük-e, hogy prűd kis hazánkban ilyen filmeket is lehessen látni a tévében? |
| 2011-05-05 11:45.57 |
| Elfelejtettem a linket a filmhez, ha nem láttad volna és meg akarnád nézni:
http://www.youtube.com/watch?v=hGC49Ke02Z0&feature=mfu_in_or.. (Az egyes részek nem mindig jó sorrendben jönnek egymás után.) |
| 2011-05-05 11:38.08 |
| És ha jól tudom, nem is voltak még házasok, mikor a filmben Lorcának a feleségeként mutatja be Galát, mert csak az 50-es években házasodtak össze.
Bunuel ráadásul elég randa is volt a valóságban, de hát azt meg lehet érteni, hogy a rendező ragaszkodott a szép színészekhez. De hogy Pattit akarta Lorca szerepére eredetileg??? Elképzelni nem tudom, milyen Lorca lett volna. (Valószínűleg szar.) Javier-t láttam azóta még plusz két rövidfilmben (így összesen négyben). Érdekes, hogy ezekben nem is szép, meg a civil fotóin sem igazán. A maszkmester csodát művelt a LA forgatásakor. Furcsa, hogy a hivatalos weboldala sem készült el Javier-nak, pedig ezzel a filmmel elég híres lett, gondolnám. A szülinapokhoz annyit, hogy csak Lorca esetében néztem eddig utána, hogy milyen jegyben is született: ikrek. Nem is illik hozzá, ennyit a csillagjegyekről. Képzeld, mikor utoljára (néhány napja) néztem a LA-t, végig ásítoztam, pedig nem is volt még késő este. Milyen szomorú, hogy ezek szerint mindent meg lehet unni egyszer. De azért természetesen még fogom nézni jópárszor. :-) Nem tudom ismered-e azt a német melegfilmet, melynek címét "Szokatlan kaland/affér" - ként lehetne fordítani. Megtaláltam a teljes filmet a youtube-on 10 részletben, angol felirattal. Nem egy művészfilm, a LA-hez képest lószar, de abszolút normálisan ábrázol egy meleg szerelmi sztorit, egyszer mindenképp érdemes megnézni szerintem. |
| 2011-04-21 18:57.13 |
| Az említett bárzongorás rész szövegét (mikor Lorca a film elején mesél a társaságnak) megtaláltam az új könyvecskémben, eredetileg "A duende" című, Amerikában tartott előadásában szerepelt.
Ez a pontos fordítása: "Manuel Torres, az andalúz nép nagy művésze mondotta egyszer egy énekesnek: Neked van hangod, te tudod a stílusokat, de soha nem lesz sikered, mert nincs benned duende." /Ennek a spanyol duende kifejezésnek a jelentését magyarázza Lorca az egész előadásban. Pár mondattal, röviden valami ilyesmi: "Titokzatos, megmagyarázhatatlan erő, harc, élő stílus, a föld szelleme, mely sötét és reszkető, perzseli a vért, elutasít minden ismert geometriát, megtöri a stílusokat, a legmélyebb megrendülést váltja ki az emberből, a vallásos, eksztatikus lelkesedés forrása. A költészet (és minden művészet) mágikus ereje éppen abban rejlik, hogy mindig duende van benne. Spanyolországot a duende élteti./ És a jelenet folytatása: "A halál minden országban befejezés. Jön, és a függöny legördül. Spanyolországban nem. Spanyolországban széthúzzák a függönyt." /Hogy kicsit érthetőbb legyen, leírom az előadásban ezután következő mondatokat: "Spanyolországban a halott holtan is sokkal élőbb, mint a világ bármely más táján... A halálon való tréfálkozás és a halál csendes szemlélése megszokott a spanyol számára... Olyan ország, ahol a legfontosabb dolgoknak halálcsengésű végső értékük van."/ No legalább ez a kis filmrészlet érthetőbb lett így számomra. |
| 2011-04-20 11:29.37 |
| Akkor jó, ha érdekel. :-)
Szereztem antikváriumból egy könyvet, melyben Lorca néhány előadása, tanulmánya, nyilatkozata olvasható, s alig hogy kinyitottam, máris láttam, hogy baromságot írtam a múltkor a bárzongorás jelenetről. Szóval jól mondta Javier, "Manuel Torres"-ről van szó (egyelőre még nem tudom, ki volt ő), s nem Manuel de Falláról, a híres zeneszerzőről (és egyben Lorca zenetanáráról), de a "Manuel de Torre" név mindenképp hibás volt az angol feliratban. Tudom ám, hogy a takarítónő hagyta nyitva Dalí ajtaját, mert rendesen beleolvastam a könyvbe pár hete egy könyvesboltban. Meg azt is tudom, hogy a haját fodrásszal vágatta le (kettővel), és emlékszem arra a vicces epizódra is a felvételijéről, mikor második nekirugaszkodásra is túl pici méretűre sikerült a rajza. Tényleg jól írt Dalí. Pattikád abban a jelenetben tetszik (hogy valami jót is írjak róla), mikor Lorca próbál vele beszélgetni a megismerkedésükkor, de ő csak toporog, mint egy rakás szerencsétlenség, és egy értelmes szót sem tud kinyögni zavarában. Nem hiszem, hogy Javier a fények miatt nem néz ki jól az említett jelenetben, és azt sem, hogy a smink miatt. Egyszerűen nem nézett ki jól aznap, de hogy mi baja lehetett... Mintha kissé be lett volna dagadva az arca. Csak azért zavar, mert mindig olyan érzésem támad, mintha egy másik színész beugrott volna Javier helyett arra a kis időre. :-) Hogy én is írjak egy kis érdekességet: Abban a jelenetben, mikor Bunuel a férfiprostira vár (hogy azután jól megrugdossa), és közben visszagondol a Lorca naplójában olvasottakra, egy ilyesmi párbeszédet idéz fel: - Ha én hallá változnék? - Én átváltoznék sírhanttá... stb, stb. Nos hasonló párbeszéd van Lorca "A közönség" című darabjában is két férfi között, csak nem pontosan ezekkel a szavakkal, hanem így: - Ha én átváltoznék felhővé? - Én átváltoznék szemmé. - Ha én átváltoznék kakivá? - Én átváltoznék léggyé. - Ha és átváltoznék almává? - Én átváltoznék csókká. - Ha én átváltoznék mellé? - Én átváltoznék fehér lepedővé. - És ha én átváltoznék holdcápává? - Én átváltoznék késsé. ...stb. Amúgy eszméletlen mondatok vannak ebben a darabban, pl.: "Két félisten, ha nem volna luk a fenekükön... De az a luk a férfiember büntetése..., kudarca, gyalázata, halála.... Vereséget szenvedtek, és most aztán az emberek gúnyolódása és a botrány a sorsuk." "Én mások előtt nyíltan szeretlek, mert borzadok a maskarától, és mert sikerült már rólad is letépnem." stb, stb... Nekem úgy tűnik, mintha Lorca meztelenre vetkőzne ebben a drámájában. Ez azért is döbbenetes, mert amúgy nem volt szokása, és persze életveszélyes is volt az adott társadalmi környezetben. (De mint mondtam, ezt a darabot csak a 70-es években hozták nyilvánosságra.) |
| 2011-04-17 21:24.30 |
| A film hatására én most elsősorban Lorca után kutakodom, mily kár, hogy téged inkább Dalí érdekel, így a Lorcával kapcsolatos legújabb felfedezéseimet talán felesleges is megosztanom veled.
Na jó, azért jöjjön pár dolog: Bevallom, az összes színművét eddig nem ismertem, és csak most olvastam el pl. "A közönség" címűt, amitől elsőre se köpni se nyelni nem tudtam, mert olyan tabudöntögető, nyíltan homoerotikus dolgok vannak ebben a szürrealista köntösbe bújtatott drámában, hogy hihetetlen. Persze Magyarországon soha nem mutatták be, és csak a 70-es években adták ki Spanyolországban is. Továbbá megszereztem "A sötét szerelem szonettjei"-t, melyeket szintén csak évtizedekkel a halála után hoztak nyilvánosságra, és kinyomoztam, hogy egy bizonyos Rafael Rodrígez Rapún-hoz íródtak, aki a Lorca által vezetett Barraca színház titkára volt, s akit a filmben (a vándorszínházas résztől) szerepeltetnek is szöveg nélkül, de egyértelműen jelezve, hogy szerették egymást Lorcával. Amúgy Lorcának négy nagyobb szerelme volt (a tudomány mai állása szerint), vagyis Dalí után még három, plusz egy rakás kisebb szerelmi kapcsolat vagy kaland. Nagyon-nagyon szenvedélyes és szexuálisan túlfűtött férfi volt hiperérzékeny, gyengéd lélekkel. Ha nincs ez a film, talán soha nem mélyedek bele ennyire Lorca műveinek és életének tanulmányozásába (és még csak épp elkezdtem az elmélyedést). A melegfilmekkel pont így vagyok én is, ahogy írtad. Lassan ronggyá nézem a LA-t, már minden apró rezdülését ismerem és imádom Javier-nak, azt is tudom, hogy a homloka bal oldalán lévő pattanás (meg a többi) melyik jelenetnél milyen állapotban volt éppen. :-) De miért nem szép a Magdalénával kávézós jelenetben, meg amikor bevágják egy pillanatra a bikaviadalon? Mintha nem is ő lenne. Látod, most már ilyen hülyeségekkel is foglalkozom. Az meg már régen feltűnt, hogy az első bárjelenetben, mikor Javier a zongoránál mesél, Mauel de FALLA zeneszerző neve helyett Manuel de Torre-t mond. Nahát! Pattidat továbbra sem bírom megkedvelni, épp csak elviselem a Dalí alakítását, az interjúi sem szimpatikusak, "szegény" mit összeszenvedett a forgatáson, szinte megsajnálja az ember. :-) |
| 2011-04-11 17:12.27 |
| Kösz, hogy bemásoltad. Nos igen, úgy tűnik, csak sima féltékenység volt, bár az utolsó mondat vége elgondolkodtató: "...ezeknek a szökéseknek a titkát... most sem áll szándékomban felfedni."
Ez a Dalí-Lorca levelezéseket tartalmazó könyv, melyet említettem, igencsak drága (külföldön drágábbak a könyvek), viszont megtaláltam egy-egy levelüket ingyér a neten, nem tudom, láttad-e már: [link] Próbáltam fordítani, de egyelőre nem mindenhol megy, Dalí levele az érdekesebb és a nehezebben fordítható, mindenesetre számomra már ebből az egyetlen levélből is kiderül, hogy valóban szerette Lorcát, és ez az érzés több volt barátságnál. Értem én, amit a vágyakról és ingerekről "zagyválsz". :-))) Nagyon tetszik ebben a filmben, hogy a lehető legártatlanabb, legromantikusabb formában indulnak a szexjelenetek (tengerpart), s fokozatosan jutunk el a legerősebb erotikus jelenethez (hárman Magdalénával). Meg aztán annyira szép a két fiú (bár Pattid Dalí-bajusszal és egy rémes szemfestékkel eléggé el van csúfítva a film utolsó harmadában, Javier arcát meg valamiért nem sikerült jól megcsinálni a Magdalénával történő kávéházi búcsúzkodáshoz), és ráadásul nem csak két csodaszép fiú szereti egymást, hanem az egyik Lorca a másik meg Dalí. Summa summárum, melegfilm kategóriában lehet, hogy ennél jobbat már sose fogok látni. Az "Isten veled, ágyasom" c. díjnyertes kínai alkotás nem túl közismert nálunk, a tévé is elég régen adta utoljára, s én sem tudtam megnézni már hosszú évek óta. Hatalmas és súlyos film, két kínai operaénekes férfi (a film elején még gyerekek) több évtizedes kapcsolatán keresztül bemutatja Kína 20. századi történelmének viszontagságait is. Az egyik fiú/férfi, aki nagyon nőies külsejét és lelkét tekintve is (a kínai operákban is nőt játszik), egész életében viszonzatlanul szerelmes barátjába és színpadi társába, s a film végén öngyilkos lesz épp úgy, ahogy azt az "Isten veled, ágyasom" c. kínai operában játszotta a színpadon. Nagyon érdekes, látványos, tragikus film. (Most olvastam, hogy a film forgatása után 10 évvel szintén öngyilkosság következtében halt meg maga a színész is, mert nem tudta túltenni magát egy szerelmi bánaton, melyet egykori férfi-szerelme iránt érzett.) |
| 2011-04-08 20:08.30 |
| Az imént találtam a neten:
Sebastian's Arrows - Letters and Mementos of Salvador Dalí and Federico García Lorca (2004-es kiadás, 248 oldal) |
| 2011-04-08 18:24.42 |
| Jól emlékszel az "apokalipszis"-re. :-)
Szóval nincs tudomásod arról, hogy értelmes ember is lefordította volna ezt a filmet magyarra? Nem lehetséges, hogy Dalí valójában nem féltékeny volt Lorca sikereire, hanem inkább megijedt az iránta feltámadó vonzalmától, és emiatt tűnt el néha napokra? Szerepelt is egy olyasféle mondat, ami arra utalt, hogy erről a témáról nem kíván őszintén beszélni. (De én csak emlékezetből mondom ezt, mert ugye nincs meg a könyv.) Nagyon köszi a linket, eddig nem láttam Javier egyik rövidfilmjét sem, s ez a "Monica" tényleg jó. Még egyet találtam a youtube-on, "El Paso" címmel. No igen, nagyon tehetséges, érzékeny színésznek tűnik, aranyos pofikája van és kellemes a hangszíne. Megtaláltam a te "The Vision"-odat is a youtube-on, tetszett. :-) Nekem is ez a legeslegkedvesebb jelenetem a filmből, főleg az eleje, amikor Javier-Lorca olyan óvatosan, gyengéden kezd bele a csókolózásba. Jó ötlet volt lelassítani a filmet, jó volt, hogy Lorca halála keretként fogta közre az egészet, tetszett a zene, a színjátszó effektek. Ami egyedül nem tetszett: a torzított képarány, a megnyújtott kép, amiről nyilván nem tehetsz, gondolom, a filmszerkesztőd csak ezt tudta produkálni. Néha eltűnődöm, vajon miért vonzanak ennyire a férfiak közötti szerelemről szóló filmek. Persze nem aggaszt a dolog, csak kár, hogy a környezetemben nincs senki, aki ne nézne rám kissé furcsán emiatt. Te hogy vagy ezzel? A "Teljes napfogyatkozás" nekem is a kedvenc filmjeim közé tartozik. A "Túl a barátságon" első látásra csalódást okozott, de másodszorra már megfogott. Az "Oscar Wilde szerelmei" szuper! Az "Isten veled, ágyasom" szintén. De azért ennyire még nem élveztem filmet, mint a Little Ashest. Pedig vannak hibái, de hát istenem... elnézem neki. :-) |
| 2011-04-06 19:12.56 |
| És nem zavar/zavart, hogy nem értesz pontosan minden mondatot?
Tegnap mégis csak végigolvastam a magyar fordítás-ferdítés szövegét, mert ezidáig csak az elejébe néztem bele, és helyenként könnyesre röhögtem magam, olyan orbitális baromságokat írt ez a Wixy nevű valaki, aki elkövette (mondjuk a rettenetes helyesírási és nyelvhelyességi hibákon inkább szomorkodtam), viszont rájöttem, hogy magam is benéztem egy-két szót rendesen. Én García Lorcával vagyok kb. úgy, mint te Dalíval. Úgy érzem, mindazon tulajdonságok, jellemvonások, képességek, melyek miatt maximálisan csodálni tudok/tudnék egy emberi lényt, benne sokszorosan megvoltak. "Ragyogó, tüzes gyémánt", ahogy Dalí írta a "S. D. titkos élete" c. könyvében (amibe egyelőre csak belekukkantottam egy könyvesboltban.) Tényleg, Ian Gibson könyvét (Salvador Dalí botrányos élete) ismered? 800 oldalacska, ezt meg egy antikváriumban láttam. Bezzeg García Lorca életéről nem adtak ki magyar nyelvű könyvet. Ami pedig a színész fiúcskákat illeti, engem Javier Beltrán bűvöl el teljesen, minden mozdulatát, rezdülését gyönyörűség nézni. Még a télen lefoglaltam egy barcelonai utazást nyárra, s akkor még nem is tudtam, hogy létezik ez a film, melyet épp ott forgattak, és amelynek főszereplője épp ott él. Milyen különös... És csak százvalahány km-re van onnan Figueres, a Dalí múzeummal, kissé távolabb pedig Cadaques romantikus tengerpartja. De sajna ezekre a helyekre most valszeg. nem fogok elmenni. Majd talán legközelebb. :-) |
| 2011-04-03 21:05.57 |
| /No most azonnal ráakadtam a google-ban erre a képre. Persze az eredeti fotón hárman vannak. Úgy azért más a hangulata./ |
| 2011-04-03 20:40.19 |
| Köszi, ebben az összeállításban olyan képek is vannak, melyeket még sohasem láttam, pl. mikor fogják egymás kezét. Nahát, ilyen képek is készültek? :-)
Amúgy mindkettőjüknek helyes arca volt anno. |
| 2011-04-03 20:35.19 |
| Neten rendeltem a DVD-t az angol amazon oldalról (www.amazon.co.uk).
Vicces, hogy a lemez borítóján és a menüjében is csak Robert képe virít, mintha ő lenne az egyetlen és abszolút főszereplő. Javier Beltrán meg csak egy hétköznapi, helyes kölyöknek tűnik az interjúban, nem találom benne azt a félelmetes vonzerőt, ami a filmbéli Lorcából árad. Hát ilyen a színészmesterség! Azt reméltem, hogy oda-vissza köpöd-vágod a pontos magyar fordítást. :-) Persze a pontos angol szöveg sincs meg sehol, csak ez a hallás után leírt, ami nyilván hemzseg a hibáktól. Azért a semminél több. Nekem megvan szöveg file-ként és szorgalmasan tanulmányozom, úgyhogy már szinte minden résznél tudom a magyar szöveget a film nézésekor. De azért bosszant, hogy néhány mondat nem akar összeállni. Összesen 120-szor nézted meg? Számoltad vagy csak saccolod? :-) Én sajna úgy kezdtem, hogy a youtube-on találtam pár perces összeállításokat a szexjelenetekből, a teljes filmet csak később fedeztem fel. Érdekes, minél többször nézem ezt a filmet, annál kevesebbnek és ártatlanabbnak érzékelem az erotikus jeleneteket. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu