Ha már véletlenek és Teleki Blanka!

Leövey Klára 1821. március 25-én született Máramarosszigeten. Életének alakulására nagy hatással volt Teleki Blanka, akinek nyomán Leövey Klára is a magyar nőnevelés céljainak szentelte életét. 1846-tól Leövey Klára már Pesten tanított Teleki Blanka intézetében.

Leövey Klára a magyar nemzeti eszmék lelkes híveként üdvözölte az 1848-as forradalmat. A szabadságharc odaadó résztvevője volt: ápolónőként tevékenykedett, követte a kormányt Debrecenbe, ahol részt vállalt a szabadcsapatok felszerelésének összegyűjtésében. A szabadságharc leverése utáni időszakban is igyekezett ébren tartani az összetört magyarságban a reményt. A menekülő, bujdosó honvédeket Teleki Blankával együtt segítette, amiért 1851-ben letartóztatták őket. A haditörvényszék öt évi fogságra ítélte, amelyből három évet a hírhedt kufsteini várbörtönben töltött.

1859-től Leövey Klára Máramarosszigeten ismét tanítani kezdett. Az intézmény sikeresen működött, épületét már 1860-ban bővíteni kellett. 1861-től Leövey Klára átvette az iskola igazgatását. A Habsburg-közigazgatás azonban nem nézte jó szemmel az iskolában folyó magyar szellemű nevelést és bezáratta az intézményt. Leövey Klára ekkor Párizsba utazott, ahol francia és emigráns magyar családoknál dolgozott házitanítóként. 1865-ben tért vissza Erdélybe, ahol eleinte Teleki Miksa családjánál dolgozott.

Ekkor kezdett újságírással foglalkozni. Egyik megindítója volt a Máramarossziget című folyóiratnak, amelyben rendszeresen publikált is. Emellett sok cikke jelent meg a fővárosi és más vidéki lapokban is. Leövey Klára nyíltan vállalta a 48-as hagyományokat, írásai többnyire visszaemlékezések a szabadságharcra. A kiegyezést elutasította: Deák Ferenc ellen, Kossuth mellett foglalt állást.

1889-ben a rohamosan fejlődő Budapestre költözött, a társadalmi és irodalmi élet tevékeny alakjává vált. Szellemi frissességét, tettrekészségét idős korára is megőrizte. 1894-ben Kossuth halálának alkalmából egy cikkében hitet tett Kossuth szellemi örökségének ápolása mellett.

Leövey Klára hazaszeretetben leélt hosszú, termékeny életének egy tragikus baleset vetett véget: 1897. április 8-án egy omnibusz halálra gázolta.

Latinovits Zoltán - Vélemények

2012-03-25 13:55.23

A kedvenc magyar színészem volt.
Ő volt a LEGJOBB.

2012-03-25 13:54.51

A ködszurkáló halott, sûrûsödik a köd.

Június 8-án, kedden Szemesen eltemetik Latinovits Zoltánt, másnap egységes kommüniké olvasható minden napilapban. (Nemcsak a fôvárosi lapokban; a veszprémi Napló is a hivatalos szöveget közli.)

"Latinovits Zoltánt, a Magyar Népköztársaság érdemes mûvészét - végsô kívánságának és a család kérésének megfelelôen - június 8-án a család lakóhelyén, Balatonszemesen, nagy részvét mellett eltemették."

Végsô kívánságának?! Ebben a pillanatban, amikor hivatalosan csak annyit lehet tudni, hogy Latinovits Zoltán "véget vetett életének", mit jelent, az olvasók számára mit jelent ez a két szó? Igaz, a magyar szellemi és társadalmi élet íratlan szabálya, hogy az öngyilkosságot "tragikus hirtelenséggel" jelölik a sajtóban. És igaz, hogy ezt a két szót nem írták le a magyar sajtóban.

De hivatalosan Latinovits Zoltán "véget vetett életének", s most Szemesen temették el "végsô kívánságának" megfelelôen.

Tehát volt végsô kívánsága?

Ezt a két szót nem egy figyelmetlen vagy nyegle újságíró fogalmazta. Ez hivatalos szöveg; minden újságban így jelent meg. És ezt olyanok fogalmazták, akik pontosan tudták, hogy Latinovits Zoltánnak sem ilyen, sem másmilyen végsô kívánsága nem volt.

Latinovits Zoltán nem írt búcsúlevelet. Latinovits Zoltán nem búcsúzott el senkitôl. Latinovits Zoltán 1976. június 4-én este hét óra tájban elindult szemesi házukból sétálni, és többé nem tért haza.

Mi történt? Biztosat senki nem tudott. A titok furcsa virág: egy szóba, egy kósza hírbe, egy fölröppent hírfoszlányba, egy újságból kihullott, megfejthetetlen tartalmú mondatba mindenki azt álmodott bele, amit akart. Volt, aki úgy tudta: Bibliával a kezében állt a vonat elé. (Séta közben a Vigíliát olvasta, benne saját írását.) Mondták: azonnal szörnyethalt. (Még élt, amikor beemelték a mentôautóba.) Leírták: a vonat elé vetette magát. (Egyetlen tanú fogalmazott így, mások úgy emlékeztek: a negyedik vagy ötödik kocsi gázolta el.) Egy amerikai újságban már az olvasható: a mozdony darabokra tépte. (A boncolási jegyzôkönyv szerint jobb lábfejét roncsolta a kerék.)

Ruttkai Éva így fogalmazott: "…a házuktól a Balatonhoz a síneken keresztül vezet az út. Egy kereplôn kell keresztülmenni. Közel van az állomáshoz, itt mindig lassít a vonat, gyerekkorában, többször elmesélte, mindig itt várták a járatot, a lassításkor felugrottak, és úgy mentek el az állomásig, ha arra volt dolguk. Ahogy én rekonstruálom az esetet: eljött otthonról, sétálni indult a Balaton felé. És akkor jött egy vonat, lassított, benne felsejlett valami gyerekkori emlék, benne volt az a bizonyos gyógyszer, amitôl fel volt pörögve, nem érezte a veszélyt, képessége korlátait, és úgy, mint évtizedekkel korábban, megpróbált felugrani rá… és elvétette az ugrást… Hisz nem is elöl, hanem a harmadik vagy negyedik kocsi gázolta el. Nem a mozdony. Talán ez azt bizonyítja, hogy ugrani akart. Nem tudom…"

Ruttkai Éva soha nem hitte el, hogy Latinovits Zoltán öngyilkos lett.

Rendôrségi jelentés, kelt június 4-én az esti órákban: "Mivel az öngyilkosságával kapcsolatban kijelentést soha nem tett, így édesanyja véleménye szerint az a korábbi és a jelenleg is fent álló betegségével függ össze." Latinovits Zoltán édesanyja, "Tinka néni máig (1998!) vallja, hogy legidôsebb fia nem lett öngyilkos, nem vetette magát a vonat kerekei alá. Baleset történt. Gondolataiba mélyedve ballagott a sínek mentén, amikor a sorompó elôtt elcsapta a szerelvény."

Szeretô édesanya, szerelmes asszony: szent joguk, hogy elfogultak legyenek.

De a fizika legelemibb törvényeit figyelembe véve végiggondolta valaki: miképpen lehetséges, hogy valaki a vonat elé veti magát, és a gázolás pillanatában a homlokán sérül meg, és a "jobb lábszár alsó harmadán a gázolásos sérülés következtében a lábszár csonkolódik"?

A rendôrségi jegyzôkönyv szerint egy tanú azt vallotta, hogy messzirôl látta: Latinovits Zoltán a vonat elé vetette magát. Más tanúk akkor úgy emlékeztek: mintha fel akart volna ugrani a vonatra. Ruttkai Évának valaki egy héttel késôbb - június 11-én 19.40-kor Balatonszemesen, a sínek mellett - azt mondta: a harmadik vagy a negyedik kocsi elsô kereke haladt át Latinovits Zoltán jobb lábán, a feje akkor sérült meg, amikor visszazuhant a vonat lépcsôjérôl.

A rendôrség június 4-én este helyszíni szemlét tartott. A hivatalos jegyzôkönyv elsô bekezdése szerint 21.10-kor. A harmadik bekezdés szerint 21.20-kor.

A rendôrökön kívül jelen van két hatósági tanú.

Nincs jelen a két vonatvezetô.

A MÁV Vezérigazgatóságára június 4-én 22.45-kor küldött távirati jelentés szerint a baleset 19.40-kor történt, a vonat 19.56-kor érkezett a szemesi állomásra, ahonnan huszonöt perc késéssel indult tovább. Hogy a vonatvezetôk milyen lelkiállapotban voltak, arról nem szól a jelentés. Ugyanezeket az idôpontokat megerôsíti egy a szemesi állomáson másnap készült rendôrségi jelentés, amely azt is rögzíti: a vonat 20.01-kor indult tovább Budapest felé.

A rendôrségi jelentés azt nem rögzíti: ki tájékoztatta a jelentést író rendôrtisztet. Egy biztos: a vonatvezetôket nem hallgatta ki. De a szolgálattevô tájékoztatása szerint a két vonatvezetô azt jelentette elôzô nap, hogy a "bejárati jelzônél egy férfit láttak a pályatest közelében sétálni, aki a vonat közeledtekor a sínekhez rohant és a vonat elé vetette magát.
A motorvezetô fékezett, azonban a gázolást nem tudták elkerülni, a személyen áthaladt a motor."

Valaki azt mondta, hogy valaki azt mondta…

Meghalt egy ember.

A vonatvezetôket nem hallgatták ki a balesetet követôen.

A vonatot senki nem vizsgálta meg, a baleseti helyszíni szemle idején az már Pest közelében robogott.

A rendôrség nem tartotta fontosnak, hogy a közvetlen szemtanúkat megkérdezze a történtekrôl.

A helyszíni szemlén a helyszínt pontosan leírják, megállapítják: a hômérséklet plusz tizenöt fok, "borús, szeles, hûvös idô van". De a nyomokat nem rögzítették, nem jegyzôkönyvezték szó szerint a tanúk vallomását, nem állapították meg: hol feküdt a balesetet szenvedett személy. (Egy hét múlva is kikövetkeztethetô volt a maradék nyomokból: nem a síneken, hanem körülbelül egy méterre a vasúti pályától, a lapos töltés oldalában.) A rendôrök kérlelhetetlen következetességgel egy dolgot állapítottak meg: a balesetet szenvedett személy öngyilkossági szándékkal a vonat elé vetette magát.

Semmi olyan adatot nem rögzítettek, amely ennek a megállapításnak ellentmondott volna.

Június 5-én megjelent a hivatalos kommüniké: Latinovits Zoltán hosszan tartó, súlyos betegség után véget vetett életének.

Június 9-én minden napilap megírta: Latinovits Zoltánt végsô kívánságának megfelelôen eltemették a balatonszemesi temetôben.

Huszárik Zoltán, 1981-ben: "Kardot rántott, és kis híján kard által vérzett el. Ezért nem hiszek az öngyilkosságában sem. A forradalom nem futamodik meg, a forradalmár ütközetben esik el. Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani, nem ô."

NéHáNY ADAT
AZ ELSô TRAKTORRóL

1976. július kilencedikén, hajnali két órakor Orbán Ferenc minôségellenôr beindítja az elsô, Csíkszeredában összeszerelt lánctalpas traktort, és néhány métert tesz vele. Az SV-445 típusú traktor "kecsesnek tûnik, a szántóföldjeinken megszokott traktorokhoz képest". A szôlômûveléssel foglalkozó mezôgazdasági egységek számára készül; nagy szükség van rá országszerte; a csíkszeredai gépgyártók a szôlômûvelés gépesítését szolgáló, "ôrpótló" traktort állítottak elô.

A kis piros gép a tervezett idôpontnál másfél nappal hamarabb indul be; néhányan ezt megelôzôen több éjszakát is benn töltöttek a szerelômûhelyben. Egyelôre nem mûködik a szerelôszalag: még tíz, szerelés alatt levô traktor áll szerteszét. A motort Brassóból hozzák; itt készül a kapcsolószekrény, az erôátviteli- és a futómû, a lánctalp; no meg a szerelés és a festés.

Augusztus 23. tiszteletére vállalják, hogy "a nagy ünnep napján a hetvenötödik sorozatszámot viselô traktoruk is elhagyja a szerelôcsarnokot".

KIEGéSZíTéS
A MELLéKLETHEZ

Az 1976/1977-es iskolai évben a brassói Politechnikai Intézet kihelyezett tagozataként almérnöki esti tagozat indul Csíkszeredában.
A kommentár: "Csíkszereda a felsôoktatási központok sorába lépett, ami a Hargita megyei gépgyártás eredményeinek az elismerését is jelenti. Pillanatnyilag talán fel sem tudjuk mérni ennek az eseménynek meghatározó jelentôségét. Hogy mi mindent jelent egy fiatal megye szellemiségében, tudományos életében…"

Az oktatás idôtartama négy év, a tagozatot, amely a mechanikai fakultás gépkocsi szakához tartozik, a Traktoralkatrészgyár patronálja. Ez azt jelenti, hogy a gyárban állítják össze a felvételihez szükséges aktacsomót; hogy akik már eleve itt dolgoznak, elônyben vannak; hogy a gyár a más helységekben lakó, gépiparban dolgozó, sikeresen felvételizô személyeket szívesen alkalmazza; hogy a Székelyföldön, Marosvásárhelyen kívül ez az egyetlen, most kialakuló lehetôség, hogy helyben fôiskolai diplomát lehessen szerezni.

1976 júliusában a Brassóban megtartott felvételin 110-en vizsgáznak a meghirdetett 50 helyre. Az oktatók a gyár mérnökei, valamint Brassóból ide ingázó egyetemi tanárok. A nyolcvanas években egyre kevesebb helyet hirdetnek meg; az eleve nem a gyárban dolgozó diplomásokat nem alkalmazzák. 1989 után a tagozat megszûnik.

2012-03-25 13:54.07

El sem temették még a Színészkirályt, s már kerekedik a legenda.

Az csak átgondolatlan állítás, hogy összefonódott benne saját személye és a tragikus sorsú költôé. (Akkoriban Latinovits Zoltánt Ady Endre költészete izgatta elsôsorban. József Attila és Petôfi Sándor költeményei után egy nagy füzetbe másolta azokat az Ady-verseket, amelyeket fejbôl tudott.) Az csak érdektelen tévedés, hogy aznap hagyta el az ideggyógyintézetet. Az viszont légbôl kapott állítás, hogy "a vonat elé vetette magát és szörnyethalt". És itt hangzik el elôször Szemes és Szárszó neve együtt, mintegy sugallva a felcserélhetôséget. Ebbôl késôbb olyan keveredés származott, hogy még az is elôfordulhatott: egy Latinovits Zoltánról írott könyvben, amelynek utolsó oldalain a Balatonszemesen készült rendôrségi jegyzôkönyvek olvashatók, a könyv elején a szerzô a nagy angol színész, Kean haláláról írva gond nélkül papírra veti a következô mondatot: "Negyvenhat éves ekkor, mint Latinovits Szárszón."

2012-03-25 13:51.24

A lírai nekrológ a halál okáról, körülményeirôl - tragikus körülmények - nem ejt szót; a halott zsenit siratja.

Vasárnap, június 6-án - akkor még vasárnap is megjelentek a napilapok - mind a négy újságban hír Latinovits Zoltán halála. Mind a négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelenik a Kulturális Minisztérium és a Színházmûvészeti Szövetség kommünikéje. Nem címoldalon, nem feltûnôen nagy betûkkel, gyászkeretben is csak a Népszabadságban. Egyenszöveg: "Latinovits Zoltán érdemes mûvész 45 éves korában - hosszan tartó, súlyos betegség után - véget vetett életének. A mai magyar színházmûvészet kiemelkedô egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetésérôl késôbb történik intézkedés."

A nekrológok a színész haláláról, a körülményekrôl, mindarról, ami péntek este Szemesen történt, nem szólnak. Latinovits Zoltán pályafutását, szerepeit ismertetik, értékelik, különleges képességeit, színházmûvészetünket átható-formáló zsenialitását magasztalják; siratják és méltatják. Csupán a Népszabadság cikkírója kezdi így: "Önpusztítás volt az élete is, nem csak a halála." (A történtek szempontjából nincs jelentôsége annak, hogy a cikkíró tizennégy évvel késôbb nyilvánosságra hozta cikke eredeti elsô mondatát: "Öngyilkos lett a színész, akinek élete öngyilkosságok sorozatából állott." De ezt a mondatot 1976-ban a szerkesztô-cenzor kihúzta, átírta. A húzást, átírást a cikkíró tudomásul vette.) A hivatalos formula minden lapban: véget vetett életének. Ennél többet az újságolvasó nem tudhatott meg azokban a napokban Latinovits Zoltán haláláról, annak körülményeirôl.

A politikai irányítás akarata egyértelmûen érvényesült: a sajtó nem csinált "ügyet" a zseniális színész halálából. Az Esti Hírlap szerkesztôje még saját hírlapírói lelkiismerete szerint fogalmazta meg a gyászhírt, a vasárnap megjelenô lapokban már a kötelezô egyenszöveg olvasható: véget vetett életének. Ennyi: szomorú, de nem tehet róla senki. Amúgy mindenki sírhat, gyászolhat, méltathat tehetsége és ízlése szerint, csak tartózkodjon a kedély- és idegborzoló hangsúlyoktól s a túlságosan nagy terjedelemtôl.

Szólt viszont részletesen a Szabad Európa Rádió a halál körülményeirôl 1976. június 7-én: "A tájékoztatás alapvetô követelménye, hogy mindenrôl részletesen beszéljünk, ami a hallgatókat érdekli. Ha csak néhány ködös mondat hangzik el: >>tragikus hirtelenséggel elhunyt<< vagy >>önként vetett véget életének<<, akkor a nagyközönség kielégítetlen marad. Nem szenzációhajhászásból, de ha szeretünk valakit, akkor tudni akarjuk, hogyan távozott el körünkbôl. Latinovits Zoltán a magyar film és színpad büszkesége pénteken, június 4-én féltestvére társaságában hagyta el az ideggyógyintézetet, ahol hetek óta kezelték. Édesanyjának villája van Balatonszemesen, Latinovits oda ment le. Hozzátartozói értesítése szerint a 45 éves mûvész hosszabb ideje József Attila-lázban égett, összefonódott benne saját személye és a tragikus sorsú költôé. Azé a József Attiláé, aki 1937. december 3-án Balatonszárszón a vonat kerekei alá vetette magát. Latinovits Zoltán ugyanezt tette 1976. június 4-én Balatonszemesen. Verebély orvosprofesszor, akinek ott van villája, azonnal a helyszínre sietett, de segíteni már nem tudott. Latinovits Zoltán, a magyar színpad nagy és beteljesült ígérete, a vonat elé vetette magát és szörnyethalt. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy gyászolja mindenki, aki a színpadon látta és rádión hallgatta."

2012-03-25 13:47.51

Latinovits Zoltán 1976. április 12-én került a Völgy utcai kórházba, ahonnan - végleg - május 31-én távozott. Kórházi kezelése idején is gyakran elhagyta a betegszobát s az épületet is. Dolgozott. Május elején Az ötödik pecsét címû film forgatásán Cserhalmi György szerint pontosan, fegyelmezetten, felkészülten. Május 30-án, vasárnap Ruttkai Éva társaságában gyerekkori barátja, Vattay Elemér kertjében töltötte a délelôttöt, a fényképek tanúsága szerint derûsen, félmeztelenül üldögélve élvezte a tavaszt s a békés társalgást. Este visszament a kórházba, másnap zárójelentéssel s igazolásokkal felszerelkezve érkezett meg otthonába, az Endrôdy Sándor utcába. Az igazolást (hivatalos papírt arról: Latinovits Zoltán április 12. és május 31. között "gyógykezelés alatt állott") három példányban állították ki. Amikor hazaért, a kórházi zárójelentést a táskájában hagyta, a következô napokban is magánál tartotta, a három igazolást könyvjelzôként felejtette az aznap este lapozgatott Ady-kötetben. Május 26-án édesanyjának írott levele szerint 31-én kellett autóját a fényezôhöz vinni, hogy másnapra - használni akarta - kész legyen. És jelezte: vasárnap, június 6-án tudna leutazni Szemesre. Szeretne néhány hetet ott tölteni. ("…tényleg mindegy, hol alszom. Akár a hátsó sufniban is jó, ha kitakarítjuk."), augusztusban aztán Ruttkai Évával akar a Balaton mellett valahol elbújni a világ zaja elôl. Szerdán, június 2-án meggyónt, s hosszan beszélgetett gyóntatójával, Jelenits Istvánnal. Június 3-án délután a rádióban járt, Bozó László rendezô irányításával készült el egy Ady-vers hangfelvétele. Este nagyon sokáig nem tudott elaludni, hajnalig beszélgettek Ruttkai Évával. Altatót vett be, de korán ébredt. Ruttkai Éva még aludt, amikor elindult Bagó kutya társaságában sétálni, bevásárolni. És beugrott a kórházba, cédulát hagyott kezelôorvosának, Pertorini doktornak, hogy lemegy Szemesre, vasárnap este jön vissza Pestre, s hétfôn, június 6-án jelentkezik majd nála. Amikor Bagóval visszaérkeztek, a ház elôtt leejtette az ásványvizes üveget. Napok múltán is ott éktelenkedtek az üvegszilánkok a járdán.

Kávét fôzött. Kezében a kávéscsészék, hóna alatt egy Paul Klee-reprodukció, így ült le Éva mellé az ágy szélére.

A kép jobb felsô sarkában sárga korong, a jobb alsó sarokban hatalmas zöld R betû. Alatta virágzó faág. Bal oldalon ház (fekete-fehér háromszögek és négyszögek, egy középkori bazilika sziluettje), balra fent félbevágott, függôleges zöld ellipszis, talán a hold.

Látod - mondta Latinovits Zoltán -, ez itt a ház, a házad - ujjával rábökött az R betûre. - Süt a nap, virágoznak a fák, nem lesz semmi baj!

Megitták a kávét. A képet Latinovits Zoltán az ágy melletti asztalkára tette. Az elkövetkezô tíz évben, 1986. szeptember 27-ig ez volt a keretezett reprodukció mozdíthatatlan helye.

Megbeszélték, hogy Bujtor István délelôtt leviszi Latinovits Zoltánt édesanyjához Balatonszemesre. A színésznô aznap este játszott a Pesti Színházban (Natalia Ginzburg: A hirdetés, tv-felvétel), utána a Fészek Klubban fellépés, és vasárnap délután találkoznak Szemesen, majd este ô hozza vissza Latinovits Zoltánt Pestre.

Így búcsúztak el.

Este a színházban derült ki: közönség nem lesz, csak innen-onnan beszivárgott harminc-negyven ember. Kong a nézôtér. Feszült légkörben kezdôdött el az elôadás. És technikai ügyetlenség következtében - idô elôtt kifutott a film - az utolsó tíz percrôl nem készült felvétel. Márton István rendezô vállalta: ô közli Ruttkai Évával, hogy meg kell ismételni az utolsó tíz percet. Zengett a ház, Ruttkai Éva úgy ordított. Soha, senki nem látta még ilyennek ôt a Vígszínházban. ("Ha a színház ilyen s ezt megteszik az emberrel, akkor én nem akarok élni!") Tombolt, zokogott, káromkodott.

Lehiggadt, elkezdôdött a ráadás elôadás.

Néhány perccel múlt negyed tíz.

Alig tizenkét órával ezelôtt indult el Latinovits Zoltán Budapestrôl Szemesre. Indulás elôtt még telefonált. Felhívta - gyors egymásutánban háromszor - Vámos Lászlót és Fényes Szabolcsot (vele nem tudott beszélni, nyaralt), megnyugtatta: történt, ami történt, sok keserûség halmozódott fel benne, de ôsztôl újra játssza a Bozzi úr fôszerepét. Aztán Bozó Lászlót hívta, hétfôre megbeszéltek egy randevút, Latinovits arról beszélt: nem akar színházhoz szerzôdni, sôt színpadra lépni is egyre ritkábban szeretne, a versmondás izgatja, az írás, és a rádióban szeretne rendezni. A sok pénzt emésztô nagy házzal is tervei voltak: eladjuk és veszünk egy emberléptékû otthont!

Gondolkodott, tervezett, álmodozott.

Tevékeny volt, tervei voltak.

Balatonszemesen aznap borús az idô. Latinovits Zoltán nyugtalannak látszott, jött-ment, fecsegett. Aztán nagyokat hallgatott. Déltájban levelet írt Cserhalmi Györgynek. "A depressio vagy vélt depressio ellustított, teljesen elpuhított. Tegnap még a fél napot ágyban töltöttem…" - kezdi levelét, de a következô mondatban fordulat: "Ma végre nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most már mindennap 3x megcsinálom a gyakorlatokat."

Ebéd után lepihent. Édesanyja egy gyerekágyat festegetett. Dajka Margitnak úgy mesélte: fia jött-ment a házban, nézte ôt, mit csinál, aztán sétálni indult. Utolsó szavai: "Hát érdemes?"

Hét óra múlt, amikor kilépett a házból.

A mentôket 19.44-kor riasztották, a rendôrségre 19.55-kor érkezett telefonhívás. A MÁV Vezérigazgatóságára - egy akkor ott dolgozó hölgytôl kaptam meg két éve a távirat eredeti példányát: 1976. június 4-én éjszaka szolgálatban volt, azóta ôrizgette a megsárgult papírlapot - 21.45-kor érkezett a hivatalos jelentés:

"Jelentem, hogy a mai 4209 számú vonat 19.40-kor a Nagykanizsa felôli bejárati jelzésnél az 1388-1389 számú szelvényben elgázolta Latinovits Zoltán színmûvészt.
A mentôk a helyszínrôl elszállították, és még a községben meghalt a mentôben, s így a balatonszemesi hullaházba szállították. 4209 számú vonat 19.56-kor érkezett az állomásba és 25 perc késéssel indult tovább. A 4216 számú vonat 15 percet állt a bejárati jelzésnél."

Volt, aki korábban is látta, de 1990 óta hozzáférhetô a hivatalos rendôrségi jegyzôkönyv, a helyszíni szemlérôl készült jegyzôkönyv és a rendôrség összefoglaló jelentése.

Az 1976. június 5-én megjelent reggeli lapokban még nincs hír, a rádió reggel - talán nyolc órakor elôször - közli Latinovits Zoltán halálhírét. Nincs hiteles szöveg. A kora délután megjelenô Esti Hírlapban lát nyomtatásban napvilágot az elsô nekrológ. Címoldalon, kiemelt gyászkeretben, hatalmas betûkkel: MEGHALT LATINOVITS ZOLTÁN. A gyászkeret alatt kiemelt szedéssel a szerkesztô fogalmazta három sor: "Életének 45. évében hosszan tartó betegség után, tragikus körülmények között tegnap meghalt Latinovits Zoltán érdemes mûvész."

Major Tamás - Vélemények

2012-03-25 13:45.00

"@abraxas
Sajnos, Bujtor is meghalt már.

Ő nyilatkozott töbször erről, és arról is, hogy MGP-nek köze volt , áttételesen Latinovits halálához, szinte üldözte a kritikáival. Még tán, vmi pereskedés is szóba került e miatt, már nem emlékszem pontosan. Latinovits, meg már abban az időben elég labilis lehetett, hogy nem tudta esetleg feldolgozni. De mondjuk Latimovitsot az akkori csinovnyik apparátus is csipkedte, rugdosta, hol így, hol úgy."

2012-03-25 13:43.39

75 éves korában elhunyt Molnár Gál Péter színikritikus, újságíró, dramaturg. A művész 1961 és 1978 között a Népszabadság kulturális rovatvezetőjeként dolgozott, de dolgozott dramaturgként megyei színházakban és a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársaként is.

MGP 2004-ben elismerte ügynökmúltját, majd 2009-ben megjelent Coming Out című könyve is, melyben leírja: azért lépett be a BM III/III-as főcsoportfőnökség rendszerébe, mivel megfenyegették homoszexualitása miatt. A kritikus Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írt jelentéseket 1963 és 1978 között.

2012-03-25 13:36.33

Major Tamás(első rész)

Major Tamás száz éve Újpesten született. Abban a földszintes, vidékies házban (Toldi Miklós utca 10.), ahol nagyanyja maga dagasztotta a kenyeret.

Apja: tasnádi maróti Major Gyula György. A dzsentri család neve eredetileg Meisler. Újpestiek. „Apám tisztviselő volt a Szénbányászatnál (…) Keresztény középosztálybeli számvevőségi hivatalnok az akkori VI. fizetési osztályban, ma alighanem osztályvezető lenne a besorolása” – ezt nem Major Tamás vallja, hanem legidősebb bátyja, Ákos, aki nemesi előnevét és a családi címeres pecsétgyűrűt megtartva hadbíró; a háború után a Népbírósági tárgyalások ügyésze, a Budapesti Néptörvényszék első elnöke, utóbb a NOT elnöke. Tamás a három fiú közül a középső. A legkevesebb szó a legkisebbről esik: Major M. Gáborról, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség tagjáról. Jogi doktorátussal bányamérnök a Bányászati Kutató Intézetnél. 1956-ban kiszökik az országból. Családja útlevéllel követi. 67 évesen elhal Kanadában.

A családi kulissza más hátteret ad Major ötvenes évekbeli működéséhez. Rövid pórázon zsarolhatták káderlapjával. Személyi anyagát családja erősen befeketítette adataival. 1979-ben írott visszaemlékezésében csak a nála két évvel idősebb bátyjáról beszél. A harmadik Major fiút még akkor is elkonspirálja.

Újpesten a keresztényszocialista párt helyi szervezetének vezetője a mama. A város társadalmi egyesületei a nemzeti hadsereg tiszteletére nagy irredenta ünnepséget rendeztek az újpesti színházban. 1921-ben a Nemzeti Színház későbbi igazgatója, aki a színház történetének leghuzamosabb ideig –1945-től 1962-ig, 17 évig – vezetője, majd főrendezője (1962–1978), 11 évesen lép először közönség elé az édesanyja írta Egyedül című irredenta egyfelvonásosban.

Gyerekszerepeket alakít a Városi Színház ifjúsági előadásain. Az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium elvégzése után hátat fordít az apai háznak, de nem az anyai becsvágyaknak: beiratkozik a Színiakadémiára. Elköltözése előtt apja ebéd közben úri módon, minden indulat nélkül zsidózott. Major felállt. Lerántotta abrosszal együtt a teljes terítéket. Kivonult az apai házból.

1931-ben elvégzi osztálytársával, Apáthi Imrével az Akadémiát. A Nemzetihez szerződik ösztöndíjasnak Juhász József és Perényi (Predics) László (1910–1993) mellett. A költségvetési zavarban lévő Nemzeti ösztöndíjasainak évi nyolcvan pengőjét a Corvin áruház állta. Albérletbe költözött a Kisdiófa utca 3. első emeletére Juhász József és Bérczi Béla iskolatársaival.

Mellőzöttnek érzi magát. Mellőzött is. Statisztál abban a színházban, ahol másfél évtized múlva igazgatni fog. A régiek mindvégig gyanakodva méregették őt az igazgatói irodában. Major nem vesztegette idejét sértettségre. Visszatérő mondása volt később is: aki megsértődik, annak nincs igaza. Alaposan kihasználta az időt, ameddig nem esett rá a reflektorfény. Beiratkozik a bölcsészet magyar–francia szakára. Horváth János és Eckhardt Sándor tanítványa. Várkonyival Molière-t fordítanak a Városi Színház ifjúsági előadásainak. Posztgraduális képzést kap a Népszínház utca sarkán álló Simplon Kávéházban. Az előadások után a színésznép összeült az írókkal, újságírókkal. Részint a Budapesti Hírlap konzervatívjaival, még inkább a Conti utcai Népszava szociáldemokratáival. Így kerül kapcsolatba Bánóczi Lászlóval, a hajdani Thália Társaság egyik alapítójával, a Szociáldemokrata Párt művelődéspolitikai korifeusával, akinek nevelt lányával, Olty Magdával jó ideig együtt lakik a Bánócziékkal szomszédos, összenyitott lakásban a Tisza Kálmán téren. Megismerkedik, összebarátkozik a Népszava külpolitikusával, Kasztel Andrással, az ő révén kerül kapcsolatba Losonczy Gézával, Ujhelyi Szilárddal, Kállai Gyulával. Sokáig gyanútlan. Nem tudja, hogy Kállai tanácsai mögött az illegális párt súg. Kállai kérésére megy el 1939-ben a Vasasokhoz. Két József Attila-verssel szerepelt Major. Először itt mondta el a Város peremént – „méghozzá nagyon rosszul”. Az épületből kimenet ifjúmunkások várták a folyosón. Nem gratulálni akartak. Elmondták neki, nem így kell szavalni. A szöveget jobban meg kell tanulni. Ez nem színház. Itt nem játszani kell. „Először tanuljon meg verset mondani, aztán jöjjön vissza hozzánk.”

Nagy szerepe lett Major nevelésében Reinitz Béla zeneszerzőnek, az Ady-versek első megzenésítőjének, aki az Apolló meg a Modern Színpad deszkáira magyar költők általa megzenésített dalaival kulturális hittérítést végzett a hazai költészet javára. Reinitz a Népszava, a Világ zenekritikusa. Bartók és Kodály jelentőségének fölismerője és lelkes igehirdetője. A Tanácsköztársaság idején a zenei ügyek vezetésével lett megbízva, Bécsbe emigrált (1931-ig). Dalait ezalatt Erbé (értsd: R. B.) Viktor néven énekelték az Apolló Kabaréban. Reinitz rossz alvó volt, maga köré gyűjtötte a fiatalokat a Simplonból kiindulva a Kulacs vendéglőben, és a Rákóczi úti Keszey vendéglőben vagy a Gyulai Pál utca sarki szobányi ivóban, a Rókus proszektúrájáról elnevesült Hullamosóban éjszakáztak. Reinitz asztal mellett szavaltatta a fiatalokat. A magyar prozódia törvényeit oktatta bömbölő hangon, goromba szavakkal. Nemcsak Petőfi és Ady szerepelt az étlapon, hanem a jó időben fölfedezett József Attila is.

Egy újságíró kérdésére, hogy amikor Kemény báró Kolozsvárra hívta a Nemzeti igazgatójának, miért nem vállalta, ezt feleli: „Ugyan kérem. Ehhez az álláshoz még fiatal vagyok. Tájékozatlan. Nem elég művelt. Nem elég gyakorlott. Nemzeti színházi rendezéseim, az ifjúsági előadások, színházi és pódium-szerepléseim, Molière-fordításaim mind csak tapogatódzások bámulatosan öszszetett művészetünk testén, semmi esetre sem jogcím arra, hogy önfeledt pozícióvágyból hirtelen fegyverbe ugorjak a magyar színművészet talán legértékesebb őrhelyének tornyába. Majd 10–15–20 év múlva. Majd ha Isten segítségével szellemi határaim megfeszülnek, ha – mint nadály az emberi testen – teleszívtam magam művészetünk különböző csoportozatú vérével, és elégedetten, megdagadtan gurulni kezdek, akkor… Akkor majd leülök egy székbe, és mindazt, amit megtanulhattam, apró hajszálerecskéken átadom a magyar színpadi kultúra ápolásának, egy csoport magyar színésznek, de nem olyanoknak, akiket az időszerű készletből gondjaimra bíznak, hanem akiket gondosan, szeretettel, tehetségem szerinti értékítélettel én válogatok össze. Et quasi cursores vitae lampada tradunt!”

2012-03-25 13:28.55

Major Tamás(ezt is olvastátok?):D

Újpest, 1910. január 26. – Budapest, 1986. április 20.

Édesapja állami tisztviselő volt. Szülőhelyén, a Toldi utcai iskolában járt elemibe. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett 1927-ben. Itt megkezdett tudatos irodalmi és nyelvi tanulmányait Pestre költözve az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián folytatta. Színinövendék társaival statisztált a Nemzeti Színházban. 1930-ban kapott oklevelet a Színiakadémián, ezt követően előbb ösztöndíjasa, majd 1931-ben Hevesi Sándor, később Márkus László igazgatósága alatt rendes tagja lett a Nemzeti Színháznak. Emellett beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar–francia szakra. Időnként a jelmeztervezésben is segédkezett a színházban. 1934-ben kiutazott Párizsba, s a színházi élményei mellett ott szövődött kapcsolatai hatására került visszatérése után kapcsolatba a hazai baloldali szervezetekkel. Részt vett a Történelmi Emlékbizottság szervezésében, valamint Pátzay Pál Petőfi-jelvényének tervezésében. Bejárt a Népszava szerkesztőségébe. Többek között Radnóti Miklós és József Attila tartoztak baráti köréhez. 1939-ben ismerte meg Losonczy Gézát, majd Kállai Gyulát, aki elvitte őt több baloldali rendezvényre. A harmincas évektől legális, féllegális és illegális irodalmi esteken vett részt. A vasasszakszervezet irodalmi matinéin, a Vigadó nagytermében klasszikus magyar költők estjein lépett fel, és bekapcsolódott a Hont Ferenc vezette baloldali színházi mozgalomba. Ennek keretében Gábor Miklóssal, Gobbi Hildával, Várkonyi Zoltánnal együtt lépett fel a Független Színpad előadásain (a Zeneakadémia kistermében), és József Attila, Petőfi Sándor, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, valamint Vörösmarty Mihály verseit szavalta. 1942 folyamán – a Független Színpad betiltása után újabb, legális lehetőséget keresve – a Népligetben folyamatosan játszották Molière Dandin Györgyét (a magyarra átültetett Duda Gyurit), amíg az előadásokat a rendőrség – kommunista propagandára hivatkozva – be nem tiltotta. 1944. március 19. után feleségével együtt illegalitásba kényszerültek. 1945 januárjában színésztársaival a pesti oldalon a Magyar – később Nemzeti – Színházban már matinét tartottak, majd Hont Ferenccel, Szendrő Ferenccel és Barcs Sándorral együtt szavalóesteket szerveztek a Vigadóban és a Zeneakadémián. 1944 júniusában vették fel a Magyar Kommunista Pártba. 1945 után első ténykedései közé tartozott, hogy a párton belül létrehozott, művészeti kollégiumokkal foglalkozó bizottságban a színészeket képviselte. Nagy erőfeszítéseket tett a színházi élet megindítása érdekében. 1945. április 2-án delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, később 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront listáján, illetve 1958. november 16. és 1971. február 10. között a Hazafias Népfront budapesti listáján volt országgyűlési képviselő, 1967. március 19-én Budapest 21. számú egyéni választókerületében szerzett mandátumot. 1957. február 26-ától 1966. december 3-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. 1945-ben a Nemzeti Színház igazgatója lett, Paulay Ede, Hevesi Sándor után a leghosszabb ideig – tizennyolc éven keresztül – volt a színház rendezője, igazgatója és színésze. 1962-től 1978-ig a Nemzeti főrendezője volt. 1947-tôl haláláig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982-ben a Nemzeti Színházat elhagyva egyik alapító tagja volt a Katona József Színház társulatának.

2012-03-25 12:39.57

Magyar Életrajzi Lexikon

Major Tamás (Újpest, 1910. jan. 26. – Bp., 1986. ápr. 13.): színész, rendező, színigazgató, színészpedagógus, Kossuth-díjas (1948, 1955), kiváló művész (1950). A Színművészeti Ak.-án 1930-ban nyert oklevelet és a Nemzeti Színház szerződtette. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefügg közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház ig., majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főisk. tanára, az 1983-ban alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Közben volt ogy.-i képviselő (1949-53 és 1958-71) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-66). Színházi működése korszakos a m. színházi életben. Első főszerepe a Nemzeti Színházban Molière Tartuffe-jének címszerepe volt. (1938). Jelentősebb színpadi szerepei: Kuruzs (Csokonai: Az özvegy Karnyóné); Jago (Shakespeare: Othello); Corbaccio (Ben Jonson: Volpone); III. Richard (Shakespeare, címszerep); Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár); Hamlet (Shakespeare, címszerep); Caliban (Shakespeare: A vihar); Polezsajev (Rahmanov: Viharos alkonyat); Macbeth (Shakespeare, címszerep); II. József (Németh László, címszerep); Dundo Maroje (Držič, címszerep); Cocane (Shaw: A szerelem ára); Dr. Langyos (Nagy Ignác: Tisztújítás); Archie Rice (Osborne: A komédiás); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Lear király (Shakespeare, címszerep); utolsó szerepe Boguslawski volt Spiró György: Az imposztor c. darabjában (Katona József Színház, 1983). Első rendezései 1939-ben Racine: Andromache és Pereskedők c. darabjai voltak a Nemzeti Színházban. Elsősorban Shakespeare, Molière és a klasszikus szerzők darabjait rendezte s ő hozta a m. színpadra Brecht műveit. Összeállítást közölt Brecht színházi tanulmányaiból (Bp., 1969). Gyakran rendezett m. klasszikusokat: a Bánk bánt négyszer, Az ember tragédiáját három alkalommal állította színpadra. Szívesen vitt színre mai m. drámákat és szovjet darabokat is. Shakespeare-rendezéseinek száma húsz. Utoljára Miskolcon rendezte Goldoni: Csetepaté Chioggiában c. vígjátékát. József Attila verseinek leghűbb tolmácsolója volt. Sokszor szerepelt a rádióban és filmeken. Jelentősebb rendezései: Borberg: Hol az igazság? (1941); Illés Endre: Törtetők (1941); Háy Gyula: Tiszazug (1945); Molière: Tartuffe (1945); Csokonai: Az özvegy Karnyóné (1945); Shaw: Warrenné mestersége (1948 és 1957); Gorkij: Ellenségek (1949); Trenyov: Ljubov Jarovája (1958); Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek (1947 és 1974); Brecht: Galilei élete (1962); Brecht: A szecsuáni jólélek (1972); Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1968); P. Weiss: A luzitán szörny (1970); Shakespeare és Molière szinte minden színre került darabja. 1969-ben SZOT-díjat kapott. – M. Brecht, Bertolt: Színházi tanulmányok (összeáll., bev., Bp., 1969); Téli rege – a színpadon (előszó és ford. Mészöly Dezső, Bp., 1984); A színház nem szelíd intézmény (Írások M. T.-tól és M. T.-ról, szerk. Antal Gábor, Bp., 1986). – Irod. Molnár Gál Péter: Rendelkező-próba (Major Tamás, Marton Endre, Várkonyi Zoltán műhelyében Bp., 1972); Sas György: M. T. műhelyéből (sorozat Film, Színház Muzsika, 1980. jan.); Antal Gábor: M. T. (Bp., 1982); Gergely Ágnes: Az aktuális művész (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Kabdebó Lóránt: A háborúnak vége lett (interjú, Bp., 1983); Barta András: Beszélgetés M. T.-sal igazgatói működéséről (Színház, 1985. 3. sz.); Mészáros Tamás: Hivatás vagy szakma (Magy. Hírlap, 1985. máj. 18.); Marton Frigyes: Portré öniróniával. Beszélgetés M. T.-sal (Kritika, 1986. 5. sz.); Koltai Tamás: M. T. (Bp., 1986); Kazimir Károly: Szubjektív búcsú M. T.-tól (Népszabadság, 1986. máj. 17.); Karinthy Ferenc: Staféta 1-3. (Színházi Élet, 1990. nov. 20., 27., dec. 4.); Czimer József Emlékmű M. T.-ról (Népszava, 1991. márc. 2.).

Mechanikus narancs - Vélemények

2012-03-25 11:41.19

Nem kötelező szeretni,de tényleg mitől szar szerinted ez a film?

Paul Michael Glaser - Vélemények

2012-03-25 11:36.16

Isten éltesse Starsky-t!:)

Roberts Blossom - Vélemények

2012-03-25 11:33.42

R.I.P.
Wild Bob Cody

Ed Begley - Vélemények

2012-03-25 11:32.49

Nyugodjék békében!

2012-03-25 11:32.33

Kjó Macsiko - Vélemények

2012-03-25 11:31.15

Isten éltesse!Kuroszava filmben is játszott.Boldogot öreg!

2012-03-25 11:30.02

Bonnie Bedelia - Vélemények

2012-03-25 11:29.13

Isten éltesse Holly-t!

Sarah Jessica Parker - Vélemények

2012-03-25 11:28.27

HB!

Lawrence Gordon - Vélemények

2012-03-25 11:27.54

Boldogat producer!

Fegyvernepper - Vélemények

2012-03-24 22:31.42

Nagyjából ismét:)

David Lynch - Vélemények

2012-03-24 22:27.03

Ez az a rendező aki olyan mélységgel képes ábrázolni karaktereket,reális és metafizikai(szürreális) mezsgyékre terelni a történeteket,hogy az félelmetes és hihetetlen.
Ugyanakkor a standard,pörgős normál megjelenítés is hiteles nála oly módon,hogy az valami varázslatos.Filmjei befogadásához magas emocionális intelligenciahányados is szükséges a normál IQ-szint mellett.
A teljesség olvasztótégelye és az egyszerűség finom keveréke,a nyomasztó misztikum képi megjelenítése nála tökéletes.Hozzá fogható rendezők csak a múltban léteztek:(Kubrick,Bunuel,Tarkovszkij,Jodorowsky){Jodorowsy még él de már teljesen visszavonult}

Aronofsky igyekszik de még nem éri el Lynch szintjét.

David Lynch élő legenda.

2012-03-24 20:15.47

Ez egy kiváló munka Scorsese-től,nyisd ki a szemed!:)

elejére ... 471 472 473 474 475 476 477 478 479 480 481 482 483 484 485 486 487 488 489 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk

Menrot hozzászólásai

Érdekes évfordulók

Latinovits Zoltán - Vélemények

Major Tamás - Vélemények

Mechanikus narancs - Vélemények

Paul Michael Glaser - Vélemények

Roberts Blossom - Vélemények

Ed Begley - Vélemények

Kjó Macsiko - Vélemények

Bonnie Bedelia - Vélemények

Sarah Jessica Parker - Vélemények

Lawrence Gordon - Vélemények

Fegyvernepper - Vélemények

David Lynch - Vélemények

Acéllövedék - Vélemények

Hiányolt fórumozók!

Aljas utcák - Vélemények

Fegyvernepper - Vélemények

Beverly Hills-i zsaru 2. - Vélemények

Aljas utcák - Vélemények