Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A szomorúság háromszöge - Paramount Network, 00:50 |
Mojave - Viasat Film, 00:55 |
Együtt leszünk karácsonykor - Film4, 01:00 |
Alkonyattól pirkadatig - AMC, 01:15 |
A Védelmező - HBO2, 01:36 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Skalpvadászok |
Pierre Morel |
2013-02-10 17:30.45 |
Lehetséges, hogy a hiba az én készülékemben lapul, de sajnos engem már moziban sem nyűgözött le a végeredmény. Pedig látszik, hogy Köves Krisztián nagyon akart, ellenben nem jutott túl a már-már hatásvadász vizuális megjelenítésen.
Merthogy bármennyire kezd egyre zavaróbbá válni az-az itthoni viszonylatban példa nélküli képorgia, melyet eme thrillerben bátran és nagy szakértelemmel létrehoztak, a script sajnos tönkrevágja az egész filmélményt. Az alapsztori érdekes, a megvalósítás látványos, csakhogy az egyik stábtag által született mondat, miszerint: "Szabó István tollából született egy zseniális forgatókönyv" monológ meglehetősen irreális tény, ugyanis bátran elmondható, hogy a forgatókönyv minden, csak épp nem zseniális, éppen ellenkezőleg, intő példa, hogyan nem szabad írni. Szabó könyve gyenge lábakon áll, nagyot akar mondani, közben meglehetősen szürreális elemek tarkítják (a terhes verekedős jelenet ötlete is szörnyű, a megvalósítás méginkább). A film nyitó képsorai Polanski hagyatékára emlékeztet, hatásos világvége hangulata azonnal rabul ejtett, majd visszatérve a kiinduló ponthoz, nyomasztóan feszült atmoszférát sikerült teremteni. Figyelmem egyre erősödött, ahogyan Rusty karaktere bejutott a lakásba, majd a 25-dik perc tájékán a feszültség, a film meghalt. Felületes, halálosan unalmas, átgondolatlan és sekélyes lélektani drámává fajul a műfaj, az első negyedben óly jól működő tempó dinamika kidöglik, a Halálkeringő egysége darabjaira hullik. Dobó Kata korrekt módon hozza a figurát, ám szerintem a rossz rendezői instrukciók végett válik karaktere fájóan erőltetetté, míg Kern András továbbra is azt hitte, hogy egy színházi darab kellős közepén van, ami mozifilmben minden, csak éppen nem szerencsés tényező. Nem, nem azért írom ezeket, mert magyar film, és fikázni jó, egyszerűen az indokolatlanul hatásvadász képvilágon és operatőri munkán túl a végeredmény számomra inkább volt látványos parasztvakítás, rossz forgatókönyvvel, darabos műfaji tálalással, értékelhetetlen dialógokkal. Díjazom a próbálkozásokat, belém lehet kötni, de véleményem szerint a Halálkeringő egy lelkes, tudni akaró stáb, egy vizuális érzékű rendező pocsék scriptből összeeszkábált látványos, ám halálosan unalmas munkája, ami pont Szabó és könyvének hibájának tudható be, nem a rendezőnek. A sz@rból várat építeni nem lehet egy sajnálatos esete, a stábnak viszont bizalmat szavazok. Csak Szabó Istvánt tüntessék el előlük, mert amit művelt, az szerintem botrány. |
2013-02-10 17:12.41 |
Eszembe jutott, ha már a képregényfilmek, pláne a Marvel adaptációk világkorát éljük, a Filmkatalógus látogatói összegyűjthetnék eddigi Marvel filmes pozitív/negatív élménnyeiket, és megoszthatnák itt. Például: Miért tetszik a Thor, vagy miért nem a Raimiféle Pókember, mi a helyzet Megtorlóval, Szellemlovassal, Hulkkal (bármelyik), miegymás. Én majd később csatlakozom. |
2013-02-10 17:06.48 |
Nos, ha "Ne Adj Isten!" Shane eltolná, vendettára éhesen nézem végig újra és újra, ahogyan az első Predator filmben kedvenc csillagközi vadászunk nyársalja őt fel elsőként miszlikbe:D. De ne legyen igazam. |
2013-02-10 17:03.31 |
Én is:) Véleményem egyezik a tiéddel: Ütős lesz, na:D:D:D
Rá is fér Supermanre a feltámasztás, messze nagyobb szükségét érzi, mint Batman korábban, a harmadik negyedik rész kataklizmaszerű katasztrófával volt egyenlő (ezekhez képest Schumacher Batman-csodái Cannes-i Arany Pálma Díjra érdemes klasszikusok, de komolyan:), Singer Return-je meg csak egyszerűen rossz volt. MIKOR LESZ MÁR MOZIBAN?!?!?!?!?!?! |
2013-02-10 16:55.45 |
Nagyon újat nem tudok írni a Django elszabadulról, no meg, ne is vádoljanak engem elfogultsággal, hiába is vallom magam Tarantino fannak.Ha egy általam kedvelt rendező hibázik, elismerem, és bezony csalódok is benne. Ez most is megtörtént. Méghozzá kellemesen:)
Tarantino szerintem tudatosan megismételte azt, ami a Ponyvaregény és Jackie Brown esete között volt. Csak ez a kettő most a Becstelen Brygantik és a Django elszabadul. Hogy melyik jobb? Tudja a fene, ezt a spagetti westernbe oltott exploitation remekművet még érlelgetem, de a csillagok természetesen elárulják véleményemet. Egy biztos: LÁTNI KELL!!! |
2013-02-03 19:37.41 |
Oh, és teszem hozzá, megírtam a kis véleményemben, hogy ami működött a Crankben, az itt egyáltalán nem, csak némely pillanatától dőltem egy hátast. |
2013-02-03 19:36.35 |
Nos, szerintem kegyetlenül pocsék, azt viszont elfelejtettem hozzátenni, hogy ennek ellenére bírom az ilyen moslékokat:) Talán kissé szigorú voltam, mert van benne valami minimális báj, de egy csillagnál nem ér többet. Szerintem, teszem hozzá. |
2013-02-02 01:07.11 |
Először is kezdjük a legtipikusabb nyitó mondattal: A képregényfilmek korát éljük. Talán vita tárgya, ki hogyan vélekedik ezekről a darabokról, én azon álláspontot képviselem, hogy a legtöbb esetben a popcorn mozik etalon, példamutató darabjainak számítanak, melynek uralkodója a Marvel. Ma már nem jellemző, hogy az alkotók eltolnák az adaptációkat, a képregények celluloid manifesztációja szerencsésnek mondhatják magukat. De! Már-már alapszabály a filmtörténelemben, hogy a sok jó között akadnia kell rossznak is, sőt, borzasztóan rossznak, függetlenül az alapanyag minőségétől. A Marvel univerzum komiszabb, brutálisabb karakterei (Marvel Knights) pedig furcsa mód elmondhatnák magukról, hogy ha mozifilmes színre lépésről van szó, elátkozottnak számítanak. A pár félresikerült muszterek között egyedül Penge az üdítő kivétel, melynek két fantasztikus része után a szerintem kissé alul értékelt harmadik is bőven a fogyasztható, korrekt kategóriába tartozik, pláne, ha az olyan celluloid tévedéseket vesszük számba, mint Elektra, Megtorló vagy Szellemlovas (a Daredevil-t csak ezért nem említem, mert az csak közepesen gyenge, nem sz@r). Megtorló rebootolt verziója sem épp minőségi alkotás, ám erénye a nyíltan vállalt, elmebeteg B-kategóriás húsdaráló, tébolyodott, erőszakos mivolta, amiért talán (bár számomra pont ezen ismérvei miatt egyértelműen) a Marvel Knight Movies színfoltjának számít a vámpír ölő Blade trilógia mellett. A Marvel Knights, de talán a képregény történelem legcoolabb figurája, Szellemlovas enyhén debil, mérsékelten borzalmas feldolgozása a pár, remek pillanat és poén ellenére is hatalmas csalódást okozott a számomra, mindezek ellenére vártam a folytatást, különösen, mert a Neveldine/Taylor páros, vagyis Crank alkotói bábáskodtak felette, ezen filmjük, illetve annak második része a trash mítosz, az exploitation csúcsmodern ökörködése végett foglal helyet a szívemben. A Szellemlovas 2-vel a két filmcsibész igyekezett az általuk preferált modern gagyiság művészetét (ezt egyedül én tartom annak) a Szellemlovassal megismételni. Az eredmény? Ami működött Felpörögve, Magasfeszültség, és a Gamer esetében, az itt totálisan nem.
A gyenge sztori line alapjáraton nem volt mérvadó, hiszen remekül szórakoztató B-movie kerekedhetett volna ki belőle, ám a nyakon öntött popkultúrális roadmovie is képtelen feledtetni mindazt a szerencsétlenül amatőr jelleget, ami vajmi kevés bájjal ajándékozza meg a mozit, így az a cirka 85 perc inkább tűnik a lelkes amatőr filmes csapat netre szánt referencia anyagának, mint stílusos adaptációnak. Vagy tán annak sem, mert míg azokat nem lehet komolyan értékelni és lehúzni, egy mozikba szánt popcorn mozi ilyet nem mutathat fel. A forgatókönyv káosz a négyzeten, a karakterek szárazok és 1 dimenziósak, a megvalósítás mindenáron, rettenetesen erőltetetten próbál vad lenni, így inkább idétlenül idegbeteg koncepciót üdvözölhetünk, melyben Nick Cage barátunk továbbra is szimpatikus, és érződik, mennyire imádja karakterét, ám egyúttal fájóan keveset mutat meg repertoárjából. Néha egyes, igen sz@r jelenet üvölt a káosztól, mely képes némi savanyú mosolyt kiváltani a nézőből, egyes akciójelenet hozza a várt poénfaktort, ám a teljes egész mozgóképes kudarc. Sajnálatos, hogy így kicsinálták Szellemlovas karrierjét a filmvásznon, és hogy Neveldine/Taylor kezei alól egy ilyen rettenetes, minimálisan bájos hulladék került ki a kezeik közül. Hogy lesz ebből harmadik? Merthogy lesz. Vajmi kevés reményt fűzök hozzá, mert messze több kraft van ebben a lángoló koponyafejű alakban. |
2012-10-27 00:23.27 |
"Kis túlzással hibátlan alkotás..."
Valami ilyesmit írtam még pár hónapja a Prometheusról. Aztán azóta megnéztem pár tucatszor (igen:), illetve- mint mindenki más- vizsgálgattam a fórumokon levő érdekes kommenteket. A Prometheus-t egy érdekes kettősség járja át, ugyanis a Prometheusi mitológia egyfajta bizarr körítésű metafórája, rengeteg elgondolkodtató elemmel, gondosan átgondolva és felépítve. Ám részben összecsapott, következetlen, helyenként logikátlan, B-mozikat idéző, az extrémitás szintjén mozgó jelenetekkel. Azon az állásponton vagyok, hogy bár a Prometheus tipikus esete a nagyobb a füstje, mint a lángja közhelyének, mégis roppant okos, gondolkodásra serkentő film, amely viszont (enyhén szólva) sem mentes az elképesztő idiótizmustól, melytől az egész itt-ott már kaotikus katasztrófává válik. Én már kezdem azt gondolni, hogy az alkotók ezt szánt szándékkal követték el, vagy a gyógyszerük gurulhatott el. Ahogyan nekem is... Ugyanis az értékelésem nem változott a markáns hangulata végett, no meg, hogy rengetegszer néztem meg, nálam pedig alapestben ötcsillagos egy olyan mozi, amit akármikor előtudok venni, és megnézni, dacára annak, hogy Ridley Scott harmadik science-fictionje az utóbbi idők legtöbb baromságait is felvonultatja eizenstein-i mércével mérhető pozitívumai mellett. Egy biztos, ez a film szerintem elég fura ebben a tekintetben. És ha már folytatás, a készítők helyében az Engineer mítoszt kavarnám még egy kicsit azzal, hogy nem ők a Space Jockey-k, hanem csak azt a fajt imitálták le. Az már csak egy spekuláció, hogy elvileg a Prometheus mellett még egy hajó érkezik az LV-223-ra (gondolom, Waylend nem csak a kutatóhajóval szándékozott oda menni). Logikusnak tűnik, hiszen Waylend titkolózott a legénység legtöbb tagja előtt. A film alatt David valamilyen üzenetet próbált egyfolytában elküldeni, bár gondolom, ez a Tervezőknek szólt, bár ki tudja.Ha netán így lesz, hogy ez okból jön pikk-pakkra még egy hajó, nem sokkal a lezuhant Jagernaut űrhajó eseményeit követően pár nappal, jó ötlet volna (bár mi tagadás, rohadt erőltetett, de ez megbocsájtható volna), és visszakövetik Shaw figyelmeztető adását, és rábukkannak a létfenntartó kabinban lapító alienre. Pár hete ezt már kifejtettem, majdhogynem szóról szóra, de válasz, reagálás nem jött:( |
2012-10-05 18:05.30 |
A The Thing-ből létezik egy videójáték, amely éppenséggel mindkét film történetének folytatását tűzte ki saját céljául. Nem rossz game, hangulatos, csak egy gond van vele:
Rettentően extrém. |
2012-10-05 17:39.15 |
Szakadtam a videó kritikán, dacára annak, hogy egyáltalán nem értettem vele egyet. De sok ilyet még.
Az a rész benne meg...: "Ripleyyyyyy a megmentőőőőőőőőőőőőőőő...:D:D:D:D |
2012-10-05 16:56.46 |
Nos, a készítőknek valóban lesz is mit felkötniük, ha értelmes folytatást kívánnak összetákolni. Egyébként párszor megnéztem, és lenne egy-két teóriám a folytatással (Paradise) kapcsolatban.
Spoiler, aki netán lemaradt volna róla (van ilyen?): Ha jól vettem ki, a film során David folyamatosan egy üzenetet próbált kijuttatni, legalábbis ami a hegedülő kislány felvételét illeti (Holloway külön rá is kérdez erre). Úgy sejtem, ez alapján behoznak más szereplőket a történetbe, mondván, Waylend a Prometheus után közvetlenül küldött egy másik hajót, ilyen meg olyan célból (netán katonai hajó, a vállalat bérenceivel esetleg), és ezt a jelet fogja be a hajó. Leszállnak az LV-223-ra, és szerencséjük lesz a Tervezőből előmászott Aliennel, amit nagy nehezen befognak. Ez jó magyarázat lenne arra, honnan a pékből ismeri a Waylend-Yutani az Alieneket. Ezalatt pedig Elizabeth és David sztorija is folytatódik. Kérdés azonban, hogy a film végén levő elrepülő Jagernaut hajón távoztak volna? Mert ha igen, az alkotók kissé elkapkodták a dolgot, hacsak nem az ominózus jelenet előtti időt nem hagyták ki szándékosan, mely időintervallumban játszódna a Paradise bizonyos része. Vagy tán egyből irány mindenki a Tervezők bolygójára? Mert ha igen, újfent logikus volna, hogy a "Nagy Találkozás" során az Alien elszabadul, és kiírtja az egész bolygót, Tervezőstül, mindenestül (tekintve, hogy kinézetében Királynő, és elszaporít). Persze ez függ attól, hogy a Paradicsomot milyen módon kívánják az alkotók láttatni, és ott is csavarnak pár dolgot az eseményeken. Továbbá folytatódik az Alienek evolúciós fejlődése, mivel a Proto Alien távolról sem a végleges, vagy inkább közismertebb forma (gondolom erre nem számított senki sem:). Újabb teóriám a Tervezőkkel kapcsolatban, hogy én nem hinném, hogy ők lennének a Space Jockey-k. Én legalábbis a film vége felén levő utolsó Tervezőt szemügyre véve, illetve a Nyolcadik utasban levő halott lényt nézve rengeteg különbséget vélek felfedezni. Mielőtt valaki kisegít abban, hogy az az LV-426, tudom én is, hogy két különböző lényről van szó. Ám valószínűleg tartom, hogy a Space jockey, vagyis Űrutas (valahol hívták így itthon, mostantól így nevezem:) egy másik faj, talán ellenséges a Tervezőkkel, azok pedig azok technológiáját, vagy őket magukat igyekeztek a Tervezők leimitálni. Amikor a Tervező a székben, a gigantikus fegyver/teleszkóp (mert ez az istennek sem derült ki:)mögött/alatt van, és rákerül a testpáncél, számomra- a Nyolcadik utasbeli Űrutas holttest beállításait nézve- rengeteg különbség vehető észre (hosszabb kar, nagyobb test, a mellkasba növő ormány, miegymás). Szerintem ez egyértelmű imitálás. Aztán lehet, az alkotók marhára nem erre fognak menni, pedig pazar ötlet volna, ha már elmondásuk szerint ez elsősorban a Prometheusi mítosz képviselője, és csak mellékesen (de fontosan) az Alien mítosz eredete/továbbvivője. De Lindeloff egyik nyilatkozatától vagyok ki, amit a Paradise kapcsán említett,a Tervezők két lényt hoztak létre. Az egyik az Alien, a másik pedig egy olyan lény, "amivel a jó ég tudja, mi fog történni". Valahol olvastam, hogy állítólag a Predator volna az a másik, amit az utolsó filmbe szeretnének becsempészni. Ez tuti, hogy kacsa, de nem volna rossz ötlet, mint egy AVP mozi felvezetésképpen (aztán ha ez az elmélet is bejön, akkor voalá, meg is van a leendő AVP film PR fogása, ahogyan azt a Marvel csinálta a Bosszúállókkal!) |
2012-10-05 16:21.29 |
Erről a filmről röviden a lehető legkurtábban kívánok értekezni:
MINDEN IDŐK LEGJOBB FILMJE. Slussz. Michael Clark Nyugodjon Békében! |
2012-09-25 18:38.47 |
Látom, akadnak itt a Kaptár sorozatért rajongók, úgyhogy óvatos leszek, felkészülve egy esetleges támadásra- teszem hozzá, ezt minden rossz indulat nélkül mondom/írom.
No tehát: Paul W.S. Anderson karrierje nem indult valami fényesen a Kurt Russel főszereplésével készült Katona című B-filmmel. Nem volt rossz, de a zsáneren belül egy felejthető mű volt. Aztán Andersonban fellángolt valami. Én legalábbis így tudom magyarázni azokat a filmes eseményeket, amit a kanadai rendező elkezdett sorozatban szállítani. A Mortal Kombat a kilencvenes évek slágermozija volt, több korosztály kedvence, illetőleg a videójáték filmek egyik üdítő képviselője (a John R. Leonetti által összeokádott második részt felejtsük el). Az Aliennel kvázi egyenértékű sci-fi/horror mestermű, a Halálhajó egy minden velejében feszült, tébolyodott mestermű, a filmirodalom egy remek, kultikus darabja. Kissé visszafogott, ugyanakkor (számomra) pazar nyitánnyal indult útjára az éppen aktuális Resident Evil széria első darabja: remekül adagolt akciók, remekül adagolt suspens tartalommal ellátva, mellékesen feltámasztva a rothadó húszabálókat a mozgóképes világban, ráadásul a Mortal Kombathoz hasonlóan üdítő színvonalat képviselve a videójáték filmek többnyire minősíthetetlen világában. Aztán történt valami... Paul Anderson óriási bukása következett be (színvonalat tekintve) az Alien vs Predatorral. Noha érződik az alapanyag iránti lelkesedése, a késztermék ordítóan fájlalható összecsapottsága, a horror totális hiánya és megannyi szinte megbocsáthatatlan hibafaktora meggyilkolja a várva-várt crossovert. Sem hangulata, sem épkézláb története nincs (pedig rejlik benne egy epikus potenciál). Fatális hibáját kiküszöbölte a Halálfutam remake-jével, amely újból egy hamisíthatatlan B-mozi lett, annak minden előnyével, a szó legpozitívabb értelmében. Aztán game over. Én legalábbis nem értem, Paul Andersonnal mi történt, tán Hollywood k*vította el, vagy a pénz dominálta üzlet, mindenesetre az alapanyag iránti lelkesedése, amit én magam speciel korábbi alkotásaiban éreztem, elveszett. A jelek nem csupán az AVP-ben mutatkoztak meg, hiszen minden egyes Resident Evil epizódért ő felel, mint író. A Resident Evil-t pedig úgy hiszem, teljesen felesleges bemutatni. Az öt részt és megannyi "kiegészítőt" megélt túlélőhorror játékszéria kiérdemelte a mozifilmes átköltést, mely lehetőséggel Anderson élt is, az ominózus első Resident Evil filmmel kvázi a kiindulási ponthoz, a T vírus és az abból fakadó totális terror elszabadulásának eredetéről lebbentve fel a fátylat. A hangulatos lezárással volt okom várni a második részre, ami az Alexander Witt által rendezett (író szintén Anderson)Apokalipszis alcímet magánhordó második Resident Evil film képében el is érkezett. És koppantam. Értem én, hogy egyesek (vagy sokak) szerint a játék esszenciális elemeit és mentalitását gyorsították fel, ám ezen kijelentéssel maradéktalanul nem tudok egyetérteni. Az Apokalipszis ugyanis nem több egy felpumpált akció orgiánál, melyben aligha van nyoma a történetnek, a karakterfejlődésnek, a feszültségkeltésnek, a horrornak, és az apokalipszisnek, mint olyannak. A játékbeli karakterek kilúgozása és csillogásán túl egyedül a Nemezis hozta a játékbeli minőséget, azontúl a mozi egy satnya videójáték összeollózott átvezető képsorainak sorozatából összeeszkábált videóklippként funkcionál, mintsem filmként. Hatalmas csalódás volt, a Resident Evil cím meggyalázása. Anderson maradt, mint író, ám profibb rendezőt keresett, akit meg is talált Russel Mulcahy, a Hegylakó jól ismert direktorának képében. A játék bizonyos elemei felütik ugyan a fejüket, a hangulat képtelen összeállni azzá a RE minőségű atmoszférává, amivel engem a játékok megvettek. Helyette kaptam Mad Max-et "idéző" sztori, szuper Alice, miegymás. Habár kétségtelen, adaptáció és filmes szempontból minden téren hatalmas előrelépés volt a második részhez képest, a Teljes Pusztulás még így sem volt képes engem maradéktalanul legalább úgy elszórakoztatni, mint ahogyan azt egy RE filmtől vártam volna, pedig itt-ott nem egy potenciálisan erős képsor köszöntött vissza a vászonról. Aztán Anderson gondolt egyet, és önmaga ült vissza a rendezői székbe a Túlvilágért, amit még a Kaptár (nem Resident Evil) sorozatért rajongók sem fogadtak kitörő örömmel. Tény, millió meg egy sebből vérzik, ha párbeszéd, eredetiség, felépítés, logika és megannyi szempontból vizsgáljuk, engem valamilyen szinten képes volt elszórakoztatni. Az akció végre minimálisabbra váltott a korábbiaknál, még ha kissé ügyetlenül (Sőt!)is, de kaptunk valamilyen történetet, az Alice-t körbevevő karakterek végre nem csak díszek voltak, és nem egy helyen sikerült a játék világát többször megidézni, akár hangulatában is. Akárhogyan is utálják sokan, kezdtem bízni abban, hogy tán Anderson maga visszatereli az első rész színvonalához a szériát, vagyis visszatereli a szériát a RESIDENT EVIL-höz, még ha a negyedik rész kétségbeesett visszakapaszkodás is volt az eredetihez. És a Megtorlás. Anderson ismételten sem csak az írói feladatokat látta el, hanem a rendezői széket is elfoglalta, hogy kvázi felvezesse a finálét. A történetre egyúttal nem térnék ki különösebbképpen, mert felesleges. Mert arról itt már távolról sem beszélhetünk. Pedig az első húsz-húszonöt perc megtévesztően erős, amely szinte pofátlanul nyúl az Eredetből, mégis érződik a RE stílusának science-fictionbe oltott elegye, ami hangulatában is érdekfeszítő. A pazar nyitóképsorok után a sztori természetesen a közepébe csap, és megannyi, szinte szürreális képsor fogad, ami váratlanul ért, ráadásul jól ismert RE karakterek bukkantak föl, valamint a korábbi epizódok karakterei is. Aztán amilyen jól, és fantáziadúsan, energikusan indult a Megtorlás, olyan hamar, egészen a végéig ki is döglött minden szempontból. Wong, Leo és Luther karaktere dísznek lóg a levegőben, ahogyan minden létező karakter papírízű, mentes a karakterfejlődéstől, sőt, értelmes párbeszéd aligha hallható tőlük. Mi történik hát? Visszafejlődik a Megtorlás az Apokalipszis színvonaltalanságába. Szereplőink mást sem csinálnak, mint lövöldöznek 4D-s holografikus szörnyekre (!!!), ami harmatos, sőt, fájóan retardált magyarázatot nyer, lövöldöznek és robbantanak össze vissza, miközben az Aliens motívumát majmolják. Mélyen kiábrándító fejezet volt számomra a Megtorlás, mint ahogyan az egész széria az. Igazi unikum pozitívuma a negyedik rész óta ténykedő Tomandandy zenei világa, ami itt is remek minőséget képvisel, illetve látványos. Csakhogy a Megtorlás jóvoltából a komplett Kaptár széria a béka hátsó fertája alá került, mert a logikátlan ökörségektől hemzsegő, nagyívű szerencsétlenkedés mindezek ellenére többnek mutatja magát, mint amilyen (idézet egy korábbi kommentelőtől). Kérdésem tehát: Mi történt veled, Anderson? Hiszen az általa remekül preferált Resident Evil után csúfosan meggyilkolta a RE hagyatékot minden folytatással, olyan kegyetlenül rossz, filmnek kis jó indulattal sem nevezhető, nagy költségvetésű szemetekkel rugdosva a Capcom játékát, hogy már lelki szemeim előtt látom a játék alkotóinak fejét,amint azok éppen az aktuális "Resident Evil filmeket" nézik. Ez a széria játék adaptációs és filmes zsákutca, gyalázat, ez a sorozat meghalt ezzel az epizóddal. Aztán lehetséges, én vagyok ostoba, mert vélhetőleg az utolsó részt is megnézem, de az biztos, hogy nem moziban szándékozom megnézni, pénzt kiadni érte (mert én hülye, bezony egy Kaptár fináléra és jóhiszeműen fogok a gép elé ülni,nem pedig azért, hogy pocskondiázzam, mert az nekem hú de jó). Azért kár az egészért, és kár Andersonért, aki immáron Uwe Boll kanadai utódjává avanzsált. |
2012-08-01 13:39.36 |
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D |
2012-07-31 21:09.18 |
1. The Prestige
2. Insomnia 3. Inception 4. Batman: Begins! 5. Memento 6. The Dark Knight 7. Following |
2012-07-31 21:04.12 |
Kösz, most már a sarokban kuporgok és nézek magam elé!
De várj, én úgy hallottam, hogy Paul Verhoeven csinálta volna Swartzival a Legend-et. Vagy én tudom rosszul? |
2012-07-31 20:53.48 |
Bezony, teljesen igazad van. De azért kissé(?) fájó pont, hogy másképp alakult. Jóval korábban volt róla szó, hogy egyelőre jobb, hogy külön utakon folytatja a két dög (és milyen jó hatással volt rájuk), de egy ilyen tény végett nyilván sokaknak vérzik a szíve. De jól mondod, meg nem valósult projectekkel nem sokra megyünk, még ha roppant érdekes is rajta filozofálgatni.
Manapság pedig pont vágynék egy jó AVP mozira, de olyan még nem létezik. Kár. |
2012-07-31 20:48.06 |
Kihagytad a Marvel képregényekből Wilson Fisk, az aduász karakterét, a Daredevilben is néger (mondjuk Michael Clark Duncan, akit nagyon csípek), illetve Sifu Norris a Dragonball elnevezésű szennben (ott meg Earne Hudson, akit szintén csípek).
Mondjuk engem az ilyen egyáltalán nem zavar. Köpök rá, hogy fekete vagy fehér, ha egyszer a színész jól csinálja. Halley Berry jó volt (abban a trágyában), Sam Jackson jó volt, no meg Whing Rhames is teli-találat volt (aki ugye Ponyvaregénybeli Tarantino figura). Szerintem. |
2012-07-31 20:41.39 |
Ja, ezeket kihagytam. :D:D:D Kösz! |
2012-07-31 20:38.03 |
Héj, az Alien 4-el nincs semmi baj!
Meg ezzel se. :D |
2012-07-31 20:34.38 |
Robert Rodriguez igen érdekes szerzet. A mexikói fenegyerek nem egy zseniális kultfilmért tehető felelőssé (Mexikó-trilógia, Alkonyattól pirkadatig, Sin City, Terrorbolygó), aztán valamikor 1999-ben úgy döntött, gyerekmozit csinál. A dolog nem sült el annyira rosszul, látásmódja igen egyedi, bár a tré vizualitás sokat kopott. Az első három viszonylag élvezhető. A negyedik már egyáltalán nem. Miért?
Mert míg viszonylag szórakoztató volt a Spy Kids trilógia, addig ez nagyjából lezuhant a Cápasrác és Lávalány papucsállatka szintjére. Nem rossz az alapsztori, ám végül rettentően erőltetetté válik a vége felé, az egész szerkezet darabos, a látvány maszatos, teljesen félkész munka, emellett a harmadik rész eszement tempóját (melynek végjátéka egy rossz vicc lett)sem hozza maradéktalanul, sőt, unalmas. A minimális elvárásokat sem hozta, pedig néhány elemében van benne bőven fantázia, meg spiritusz, de nem ártana, hogyha Rodriguez ésszel, rugalmassággal és érzékenységgel csinálna gyerek filmet, mert ez a vonal kezd a béka segge alá jutni. Jah, már oda került. |
2012-07-31 20:24.57 |
Az xpress a Sötét lovag-Felemelkedéssel együtt már kitette a filmeket (persze megjelenési dátum nélkül). Ez kicsit meredek:) Mindegy, én csupán azt várom, hogy jelenjen meg jóféle kiadásban, hogy magaménak tudhassam a Prometheust.
Egyébként valamikor olvastam (tudom, már volt téma nem egyszer az AVP mozik itt), hogy amikor a stúdió elhúzta a mézesmadzagot James Cameron orra elől (Alien 5), és jött az AVP ötletével, az első rendező jelölt Christopher Nolan volt, aki visszautasította a filmet.:( Amikor ezt olvastam pár éve (jóval az Andersonféle AVP után), majdnem karót nyeltem. |
2012-07-31 20:08.58 |
Sly legnegatívabb szerepe kétségkívül a Játékosztó a Kémkölykök 3-ban, bár a végén megjavul:D |
2012-07-25 22:23.25 |
Hát undorító egy eset. Amúgy az a szadista barom Jokernek képzelte magát, amiért befestette vörösre a haját.
Phfuj... hogy létezhetnek ilyen állatok?! |
2012-07-25 22:20.09 |
Tobey McGuire nem egy rossz színész, a Jó Németben például átkozottul jól hozza a náci katonát. A Raimi filmben elsősorban szerintem a karaktert golyózták ki, amivel ő maga sem tudott mit kezdeni, inkább Raimi elbaltázott koncepciói szerint cselekedett, nem csoda, hogy a harmadik részt nem akarta vállalni, csak sok zsozsóért (hát még annak idején mennyit kért a negyedik filmért: 50 millát. Nem vicc).
Mielőtt valaki azt hinné, utálom Sam Raimi-t, az Evil Dead trilógia és a Darkmen etalon movie-k, melyek kvalifitásait a Pókember filmjei nem érik el, még ha Willem Defoe és Alfred Molina zseniálisak is voltak. |
2012-07-25 22:14.57 |
Reboot.
Valahogy a Hihetetlen Hulk óta rettegek a kifejezéstől. Mondjuk a Sam Raimi féle Pókemberekkel valahogy soha nem voltam kibékülve. A megtekintés előtt olvastam róla mindenfélét, vitáztam magamban, hogy mifélére számítsak. Marc Webb próbálta újradefiniálni Pókembert, azt az ösvényt bejárva, amit Christopher Nolan (Batman), Jon Favreu (Ironman) vagy Ang Lee (Hulk). A szándék dicséretes, a tálalás már egészen másmilyen. Az alapokat több képregény, különösen az Ultimate Spider-man szolgáltatja, elkerülve mindent, ami beazonosíthatóvá tenné a korábbi trilógia koncepciójával. A Csodálatos Pókember sajnos nagy hátránnyal indít olyan két húzónév árnyékában, mint Whedon Avengers-e vagy Nolan TDK: Rises-a, és minőségi szempontból sem ez fog kitűnni közöttük, azonban sokkal hitelesebb film lett az eredmény. Már amennyire egy felhőkarcolók között ugrabugráló alak lehet. Leginkább a karakterekben igazán erős a film, mert tulajdonképpen itt majdhogynem minden figura defektes valamilyen szinten. Garfield remekül megragadja Peter Parkert, keserű hátterét és mindennapjait, valamint zseniálisan hozza az igazi fiatal, minden ellenfelét szétoltó Pókembert (az autó lopás jeleneten a film után is röhögtem). Sokkal inkább rokonítható össze a Batman: Begins-szel, Webb eszerint cselekszik, és kissé kapkodósan ugyan, de igyekszik minden apró momentumra kitérni, és bár minőségi szempontból nem hozza az említett címet, szerkezetileg nagyon egyben van. Sőt, odáig elmegyek, hogy elérte azt a szintet, amit a Nolan Batmanje...egészen addig, amíg a Gyík nem került terítékre. Rhys Ifans-t ugyan imádom és jól hozza a bomlott elmét, a Gyík is jól néz ki, ám a James Bond enemy komplexitásával rendelkező gonosz nem illik a meglehetősen sötét tónusúra vett eredettörténetbe, egyszerűen kilóg a filmből, még ha fontos szereplője is az eseményeknek. A film mentségére legyen szólva, hogy a történet igencsak árnyalt (ami Peter szüleit, Ben gyilkosát és a stáblista előtti jelenetet illeti a cellában), tömegfilm mivolta ellenére is. Bánatomra nem tűnt fel Nick Fury, hogy az Avengersbe invitálja, de a filmben meghagyott lyukak és hézagok adnak elég támpontot a fantáziálásra, amit egy folytatást remekül kiküszöbölhet, no meg megannyi karakter hátra van még (pl.: J.J.Jamison). Távolról se a legjobb szuperhős képregényfilm, de az első tízben az én szememben benne van. Marc Webb Csodálatos Pókembere inkább egy elő-elő film, egy bemelegítés. Ennek ellenére nekem nagyon tettszett, én az elvárásaim és a megoszló vélemények után maximálisan pozitívan csalódtam benne, még kisebb-nagyobb hibái ellenére is. |
2012-07-25 21:50.15 |
Ejj, újat nem tudok hozzátenni. Mint sokaknak, nekem is meghatározó kis mese. Don Bluth egy isten ezen a téren! De ha kérdik, Bluth-tól mi az örök etalon, akkor Mese Rockkal. A Minden kutya Mennybe jut nálam inkább második, de ezzel nem is minősítem ezt a gyöngyszemet. |
2012-07-10 18:47.03 |
Szent igaz. De erre vaj'mi kevés esélyt látok, hogy egy jövendőbeli AVP mozi plakátján virítson a neve a Directed by címke alatt/mögött. |
2012-07-10 18:44.09 |
Ezzel nem vagy egyedül:) |