Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsonyi kívánságok - Izaura TV, 05:20 |
Foglalkozása: szülő - Film+, 05:25 |
Robinson Crusoe - Moziverzum, 05:40 |
Fagyos viszony - Film4, 05:45 |
Aniára várva - Filmbox Extra HD, 05:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
12 katona - Vélemények |
Beépített öregúr - Vélemények |
Vedd meg most: A shopping-összeesküvés - Vélemények |
Rémségek háza (1991) - Vélemények |
A vad robot - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Piszkos szerelem |
Anya Taylor-Joy |
2014-04-11 08:42.27 |
Pártprogramok alapján szavazni... hát az tényleg nemigen jellemző manapság. Nem igénylik az emberek, vakon bíznak abban, hogy kedvenc pártjuk úgyis a szájuk íze szerint kormányoz majd. Utoljára tán 2006-ban volt olyan, hogy pártprogramokról folyt volna valamiféle vita, még akkor is, ha az igazságnak minden részlete nem volt akkor kibontva ;) Most viszont már a fáradságot se nagyon veszik ilyesmire, amelyik meg mégis, arról meg hamar kihirdetik a közgazdászok, hogy a csillagos égbe emelné a költségvetési hiányt. Hát ez van. |
2014-04-10 16:31.10 |
Ez egy legitim vélemény, jól meg is indokoltad. Alább én is azt írtam: egyetlen egy érvet abszolút el tudok fogadni amellett, hogy valaki nem szavazott: hogy egyszerűen nem talál a szavazólapon olyan erőt amely az ő számára csak kicsit is szimpatikus, az országnak pedig hasznára válna a kormányra kerülése. Ismerve az elmúlt 25 évet, meg a "felhozatalt", meg is tudom érteni azt aki így gondolkodik. Bajom inkább azokkal van, akik legyintenek és szarnak bele az egészbe, szimpla ostobaságból, nemtörődömségből, passzivitásból nem szavaznak. Megkockáztatom, az ilyen típusú ember nemcsak a szavazás terén, hanem az élete más területeiben se aktívabb... és valahol pont ez a válasz arra, miért tart itt ez az ország.
A másik dolog pedig: ne gondolja bárki, hogy ha 6-án valami csoda folytán valamelyik noname kispárt, totál ismeretlen, kvázi még "szűz" arcokkal nyerte volna meg a választást és alakítana kormányt, hogy az majd másképp csinálná, és nem a saját zsebe megtömése lenne nekik a legfontosabb, már csak azért sem, mivel hamar rádöbbennének, a négy év nagyon is gyorsan elrepül... de miért is lennének ők mások, hisz közülünk valók, nem a Marsról, de még csak nem is a mesés nyugati demokráciákból jöttek. Magyarán: azzal a vízzel leszünk kénytelenek főzni még egy jó darabig, amink van. A politika csak akkor változik majd, "lesz más" valaha is, ha majd a magyar társadalomnak a mentalitása átalakul. Ami, ahogy sejtem, még mindig nem 1-2 év múlva fog bekövetkezni. |
2014-04-10 09:57.54 |
Pár javítás:
"nem ingatná meg hitében" "2002-ben 70% szavazott, most meg csak 10%-kal kevesebb" |
2014-04-10 09:53.12 |
(Off: A Nem vénnek való vidék nekem is az egyik kedvencem, már a film, mert a könyvet viszont én sem olvastam. Másképp jó, mint Az út, sőt szerintem jobb.)
On: Jó, én se akarom mindenáron ráhúzni a nem szavazókra a szaros lepedőt, mert abban igazad van, hogy egyáltalán nem biztos, hogy aki viszont elment és voksolt, az nagy átlagban reálisabban látja és érti a különböző alternatívákat, és tudatosan választ azok közül. És most nem a buszoztatott, 1 kiló csirkefarháton megvett emberekről van szó, hiszen aki önként és dalolva ment el, azoknak is állítom, hogy túlnyomó része csak a kedvenc pártja által skandált jelszavakon, a belesulykolt paneleken meg kreált érvrendszereken keresztül látja a valóságot, magyarul nem önálló, racionális gondolkodás és saját vélemény, mérlegelés alapján ítéli meg az ország helyzetét, az egyes alternatívák kínálta jövőképet, hanem csak csócsálja amit a szájába rágnak, skandálja a végtelenül leegyszerűsített, lebutított jelszavakat és szinte birkaként vonul a szavazófülkébe, hogy leadja a voksát. Ritka és szerencsés az az ember, aki úgy tud nyugodt lelkiismerettel szavazni egy pártra, hogy elmondhatja: saját, önálló világlátása és véleménye nagymértékben összecseng azzal, amit az a párt kínál, ezért jó szívvel tudja behúzni oda az X-et. De ez ritka kivétel, főleg mert most mindkét oldal, és persze a radikálisokat is ide sorolnám harmadiknak, iszonyatosan leegyszerűsített, faék primitívségű szlogenekkel próbálja megszólítani az embereket, vagyis zömében a még úgymond bizonytalan, általában nem túl iskolázott és nagyrészt a bulvármédián keresztül "tájékozódó", viszont igen nagyszámú rétegeket célozza meg, azokhoz szól. Miért? Mert a saját híveit azt már maga mögött tudja, azok felől már nyugodt, hogy azok úgyis rá szavaznak, lehet bármi. Mindkét nagy párt mögött van egy milliós nagyságrendű kemény mag, amely amíg ki nem hal, szóba se jöhet hogy mást támogasson. És ami a legérdekesebb, hogy a kemény mag annyira ideológiavezérelt, hogy még a saját élethelyzetét, adott esetben nyomorát is feledve szavaz le kedvenc oldalára, magyarül ha azon kapná magát hogy kedvenc pártjának vezéralakja a kisszobában éppen az ő kisgyerekét molesztálja szexuálisan - már bocsánat - tán még az sem ringatná meg vakhitében :) És persze ott vannak a keménymagon belül a pénzzel és zsíros állásokkal jól kitömött holdudvar-béliek, akik anyagilag, egzisztenciálisan is motiváltak. Na, ezeknek nem kell program, még ígéret se, ők úgyis jól tudják, hova kell behúzni a szavazatot... Amit meg fentebb mondtam, a mostani választáson rezsicsökkentéssel, alanyi jogon járó alapjövedelemmel meg hasonló cizellált jelszavakkal megcélzott, jobbára politikasemleges tömeg, akit tényleg csak saját megélhetése érdekel, hogy melyiktől várhat többet, az meg megint csak nem fog - és nem is képes - mélyebben belegondolni a dolgokba. Ebből a szempontból tehát tényleg egyet kell értsek, hogy aki elmegy szavazni, azok között is szinte fehér holló, aki józanul végiggondolva a dolgokat, saját egzisztenciális érdekét és ezen túl legalább valamennyire az ország jövőjét, hideg fejjel teszi le voksát, és nem csak propagandától elkábított fejjel, robotként megy az urnához. Mert valóban, sok olyan lehet, aki azért nem megy el, mert az előbb említett józan megfontolás alapján azt mondja, egyikre se tudja jó szívvel leadni a szavazatát; és ezt az egy szempontot meg is tudom érteni. Amivel nem értek egyet, az az, amikor valaki a lovak közé dobja a gyeplőt és szarik az egészre, akármilyen okból. Persze igaz, hogy sok olyan is van, aki annyira, már bocsánat, sötét, és szinte csak a legelemibb fizikai szükségletei kielégítésére korlátozódik értelmi szintje, hogy jobb is hogy nem megy el és nem szól bele az ország dolgába. De gondoljunk bele pl., hogy mondjuk 2002-ben ha jól emlékszem, valami 70% szavazott, most meg csak 10%, ami majd' 1 millió otthon maradt ember. És zömmel ők azok, akiktől hallom ezt a megcsömörlöttséget, ezt a mindenből kiábrándult, kilátástalan apátiát, a minden mindegy gondolkodást. És most függetlenül attól, hogy a nehéz megélhetés, a napi 10-12 óra munka, stressz vagy bármi miatt is vannak ennyire kiégve ezek az emberek - pl. ezeket az érveket hozta fel Rusty ChroweM kartárs itt alább -, egy csomó gondolkodó ember, akire szerintem szükség lenne, lényegében lemond a dolgokba való beleszólás esélyéről. És ez szerintem k. vára nagy baj. Mert azért úgy 10 éve még nem volt annyira a béka segge alatt intellektuálisan a közbeszédnek a színvonala, nem ment olyan fokú, szinte már komcsi időket idéző jelszógyártás és lebutított propaganda nyelvezet. (Amiért meg, sajnos, még szinte nem is tudom teljes szívvel a politikusainkat hibáztatni, mert a társadalomnak a bulvármédián kérődző túlnyomó többsége sajnos már szinte csak ezt érti meg, ez jut el az agyáig.) |
2014-04-10 08:50.44 |
Csak egy közbeszúrás: az általad gyászolt Boros Imre nem az a közgazdász Boros Imre, akire gondolsz, hanem egy másik, kevésbé ismert kisgazda politikus (ezt olvastam legalábbis a neten). Előbbi tehát él és virul, különösen hogy a mondás szerint, akinek halálhírét költik, sokáig él. ;) |
2014-04-09 15:58.35 |
Pesszimizmus a köbön, ha szabad egy mondatban összefoglalnom, ami első blikkre lejött az írásodból, legalábbis számomra. És még csak azt se mondom, hogy a pesszimizmusodnak nincs alapja, mert miért is ne lenne, ismerjük ugye jól az "elmúlt x év" megannyi mocskát minden politikai oldalról.
Ettől függetlenül, továbbra is csak azt tudom mondani, hogy aki nem megy el szavazni - mindegy milyen okból -, az önként és dalolva adja fel az esélyét is annak, hogy egy kis befolyása is legyen az ország sorsába. Mert lehet azt mondani, hogy mindegy ki nyer, egyformán szar az egész, meg hogy amúgy is külföldön dől el itt minden, stb., csak éppen ez nem visz előbbre. Mert egyrészt, ha te nem is mész el, majd elmegy más és szavaz helyetted is, eldöntve egyben a te jövődet is. Most is szavazott kb. 60 százalék, jócskán több mint a jogosultak fele. Másrészt: szállóige immár, hogy minden országnak olyan kormánya (pártjai, politikusai) vannak, amilyet megérdemel. Ezt az egész politikai elitet mi magunk, magyarok választottuk és tartjuk hatalomban idestova 25 éve, ha csak az ún. rendszerváltástól nézzük. Közülünk kerültek ki és mi szavazzuk meg őket újra meg újra. Páran kiesnek közülük időnként, de hamar jön helyettük új, ugyanolyan, csak más színben. Szóval mi értelme van itt bárkit is hibáztatni? Az egész politikai elitünk olyan, mint mi magunk, az egész társadalom. Nem az van, hogy tízmillió talpig becsületes ember elmegy szavazni és megválasztja a legnagyobb szarházi, korrupt gazembereket. Hanem az, hogy politikusaink a hatalom és az az adta lehetőségek, magyarán a húsosfazék közelébe jutva úgy kezdenek viselkedni, ahogy mi magunk is a saját kis életünkben, tisztelet a kivételnek. Ügyeskedünk, élünk a lehetőségekkel, nem kérünk/adunk számlát, megoldjuk okosba, kihasználjuk a kiskapukat, satöbbi. Kisember, kis mutyi, nagy ember, nagy mutyi. Így megy ez. Ami lent, az megy fent is, csak nagyobb tétben űzik az ipart. Ha ilyen az egész magyar társadalom - megint csak tisztelet a kivételnek -, belekényelmesedve ebbe a jó kis posztkádárista, félbalkáni mentalitásba és szemléletbe, akkor miért várjuk el, hogy politikusaink, akiket megválasztunk, majd szentek lesznek meg grállovagok? A kisember se azért b.ssza fel az agyát túlnyomórészt, amikor hallja a tévében a Zuschlag-ügyet, a Simon-ügyet vagy a Rogán vagyonbevallása körüli mizériát, mert az erkölcsi érzéke háborog - persze van olyan is -, hanem az irigység jön föl benne, hogy b. meg, miből telik az ilyennek úszómedencés házra, meg offshore bankszámlára, bezzeg én 500 év alatt se keresnék össze annyit, büntessük hát meg jól a rohadékot. Az ennél kisebb mutyit meg elnézi az átlagember, mert arra meg azt mondja, hát mi van abban, kéz kezet mos, én is úgy élek ahogy tudok. És ami a legkomolyabb: az igazi nagy balhék, a százmilliárdos lenyúlások, pártkasszába és magánzsebbe folyatott pénzek - amihez képest csak a jéghegy csúcsa a Simon ügy meg a többi! - azok meg már ki sem verik a biztosítékot a legtöbb embernél. Főleg azért, mert nem jut el hozzájuk, vagy ha eljut, fel sem érik ésszel a milliárdos, százmilliárdos pénz nagyságrendeket, ezért csak legyintenek rá, mondván, ez nekem túl magas, ez nem érinti az én életemet. Pedig közvetve, több áttételen át kurvára érinti, csak hát ezt a többség nem fogja fel, nem érdekli. Sajnos ez a magyar társadalom, mondom sokadjára, tisztelet a csekély számú kivételnek... és amíg ez a mentalitás uralkodik, addig hiú remény azt várni, hogy becsületes politikusok, feddhetetlen, csak a nép üdvéért tevékenykedő pártok kerülnek majd hatalomra. Ezt kellene már belátni... és azt, hogy ez bizony egy jó darabig nem is fog változni. Írták itt egyesek, hogy majd előbb-utóbb ha az elégedetlenség magasra csap, és az emberek az utcára mennek, na majd akkor, akkor minden más lesz. Hát a nagy szart lesz más. Meg kell nézni csak Ukrajnát: ott elzavarta a nép az egyik korrupt bandát, aztán pár hónap múlva majd vidáman beszavaznak a nyakukba egy másik, majdnem (vagy ugyanannyira) korrupt bagázst. A népet nem lehet leváltani... Örüljünk annak, hogy mi azért bőven nem vagyunk Ukrajna, és nem azok a problémáink, mint nekik; de ami a nép leválthatatlanságát illeti, az ugyanúgy igaz minálunk is. Mindenesetre, szerintem a létező legrosszabb dolog amit az ember tehet, hogy ha nincs megelégedve az ország állapotával, akkor homokba dugja a fejét, félreáll és hagyja, hogy mások döntsenek helyette. Na, akkor garantáltan semmi sem fog változni. Ha a tényleg józanul, normálisan gondolkodó emberek kerülnek többségbe, akkor lehet is változtatni a dolgokon és jó irányba vinni az ország szekerét. Ilyen értelemben jónak tartom azt, amit mondtál, hogy a szavazati jogot nem kéne csak úgy alanyi jogon megadni, hanem bizonyos feltételekhez (iskolázottság, életvitel stb.) kötni. (Azt viszont azért megkérdezném, ki gyakorol nagyobb hatást az ország sorsára: a több milliós itt helyben élő, Való világgal meg hasonlókkal butított, agymosott tömeg, vagy a kb. 200 ezernyi regisztrált határon túli, aki ráadásul csak 1 szavazatot adhat le, szemben az itthoniak 2 szavazatával...) |
2014-04-09 13:16.13 |
Ebben van igazság, ha leszűkítjük a dolgot a gazdaságpolitikára, de általánosságban nézve, a két nagy erő baromi sok szempontból nagyon máshogy képzeli el az országot, gyökeresen különbözik az irányvonal egy sor dologban. Ezért nem mindegy szerintem, hova húzza be az ember az X-et, ellentétben Lacee barátunkkal (meg még sokakkal), aki szerint tök mindegy, ki nyer, így is, úgy is egyformán szív a jónép. |
2014-04-09 13:10.12 |
Így van, és mi van a többi világnyelvvel? És a kisebb nyelvek, nyelvjárások? Úgy kerek, ha megcsinálja arra is ;) Ja és ne csak az első versszakot, tessék szépen az egészet lefordítani, jó kis munka lesz, szépen lefoglalja majd vele magát :) |
2014-04-09 10:13.14 |
Sokféle véleményt olvasni itt a voksolás után, van közte anyázás, örömködés, ki-ki pártszimpátiája, világnézete stb. szerint. Vitának itt nagyon nincs is helye, mert a politika az tisztán az a terep, ahol hiába írnál le észérveket, a másik oldalra szavazót úgyse tudod meggyőzni, mert a pártszimpátia túlnyomó részben érzelmi kérdés is, olyan mintha egy Fradi-Újpest előtt egy zöld sálast próbálnál győzködni arról, üljön már át a lilák közé. Magyarul semmi értelme. Ami a berögzült szekértáborokra egyedül hat, az csak a demográfia, konkrétan a születés/halálozás: egy már stabilnak mondható pártállású korosztály lassan átadja a helyét a fiataloknak, új szavazóknak, azok még befolyásolhatóbbak, állhatnak egyik vagy másik oldalra. És van még a kábé 10%-nyi bizonytalan, aki nagyjából szarik a politikára, bármelyik oldalra szavaz, amelynél éppen úgy látja, hogy egy kicsit több jót kínál neki a saját megélhetése, boldogulása szempontjából. De az meg nem is igen fog belemenni vitába arról, hogy kire érdemes szavazni, mert ha ő úgy látja, hogy saját élete szempontjából neki jobb ez vagy az a párt, azt nagy eséllyel úgyse tudod megingatni a véleményében, azt úgyis hatékonyabban formálja a bulvármédia, kormány- vagy épp ellenzéki propaganda, stb. Akinek meg van kialakult pártszimpátiája, azt meg, ahogy írtam, eleve kár győzködni, nem fog engedni a saját igazából.
De ez a vélemény, amit te írsz, hogy el se menjünk szavazni, mert megette a fene az egészet, egyforma szar mindegyik, stb., az szerintem rosszabb, mint bármelyik fanatikus fundamentalistának a hőbörgése. Én nem mondom, hogy bármelyik politikai párt az megváltja a világot és elhozza a Kánaánt rövid távon mindenkinek. Saját holdudvarának, annak persze, akár azonnal is. De azt én is látom, hogy az ország egészének, vagy legalábbis zömének csak hosszabb távon, minimum 10-15 év alatt lehet javítani akár valamicskét a helyzetén, már ha egyáltalán van az épp aktuális kormányban erre hajlandóság. Azonban - veled ellentétben - azt is látom, hogy a két oldal épp hogy nagyon is különböző irányba vitte az országot a kormányzása alatt, igenis nagyon éles cezúrát lehet húzni az egyes időszakok között, tisztán látható a különbség. Most nem részletezem hogy mi mindenben, de tény hogy így van. Persze aláírom, hogy vannak olyan mélyszegénységben, lecsúszottságban élő emberek, nem is kevesen, akiknek tényleg kurvára mindegy, hogy melyik oldal nyer; de azért a nagy többség számára egyáltalán nem mellékes, melyik oldalra adjuk a voksot. Szóval az amit te mondasz, hogy úgyis mindegy ki van kormányon, mert mindenki csak a titokzatos háttérhatalomnak a bábja és végső soron mind ugyanabból a kottából játszanak, ez egyrészt hibás helyzetértékelés (függetlenül attól, hogy én is aláírom, hogy Magyarország mint relatíve kis ország számára vannak bizonyos küső determinációk, amiket politikai oldaltól függetlenül nemigen lehet megkerülni), másrészt lényegében egyenlő a beletörődéssel, azzal hogy végképp belenyugszom abba, hogy mások - akár lejárt száraztésztán, hamis ígéreteken stb. megvehető iskolázatlan félanalfabéta barmok - döntenek helyettem is a jövőmről, szóval teljesen kiadod a kezedből a saját sorsod feletti döntés jogát. Mert jó, hogy csak arról választhatsz, ami az étlapon van, de legalább azt eldöntheted, hogy most éppen bécsiszelet vagy marhapöri jön be jobban; ha viszont te magad nem döntesz, ne csodálkozz, ha majd a pincér pont az általad legjobban utált fogást teszi le eléd, hogy egyed b. meg, ezt kapod, nincs más. Az egy dolog, hogy te úgy gondolod, úgyis mind birkák vagyunk, akiket terelnek a vágóhídra... csak akkor te az a fajta vagy, aki még azt a jogot is megvonja magától, hogy bégessen, mielőtt levágják ;) Na jó, ennyire azért nem szar a helyzet :) de a lényeg az, hogy én úgy látom, igenis megéri, megérte elmenni szavazni, ha győzött az általad támogatott párt, akkor azért, ha meg nem, akkor meg azért, mert legalább elmondhatod, hogy te mindent megtettél és nem mások döntöttek helyetted, a saját meg a családod jövőjéről. Szerintem. |
2014-04-08 13:58.12 |
Mindig azt szoktam mondani: a nagy nevek, remek színészek miatt tud igazán jó lenni egy film. Pár élvonalbeli sztárral már eladható a legtöbb alkotás, olyan nagyon rossz akkor már nem lehet. Néha viszont az élet keményen rácáfol erre a meglátásra, mint ahogy ennél a filmnél is. Megnéztem az ismertetőt, vagy tíz igazi nagyágyú, első számú - vagy legalábbis egy időben annak tekinthető - hollywoodi színész játszik benne. Na mondom, ez biztos jó lesz, pontosabban, rossz nem lehet. Aztán úgy az első félóra után már csak azért nem álltunk fel és mentünk ki a moziból, mert ha már egyszer kifizettem a jegyárat, mondom, már csak végigülöm. Kidobott pénz volt.
Minden izgalomtól mentes, bugyuta történet, mely mögül valamiféle mondanivaló ugyan felsejlik (a civilizált, úgymond polgári világ értékrendjét és szokásait egy barbárabb korban, háborúk, diktatúrák alatt is meg lehet őrizni, át lehet menteni, stb.), de összességében szerintem kár volt a belefeccölt pénz, meg a rengeteg nagy név leszerződtetése. Pedig a színészekkel nem is volt baj; hozták amit kellett, egy ilyen butácska kis történetben kisujjukból kirázták az alakítást, különös tekintettel a kvázi főszereplő Ralph Fiennes-re. Azért mielőtt aláírtak a filmre, igazán elolvashatták volna a forgatókönyvet... Vígjátéknak is harmatgyenge a sztori, jó poén vagy igazán humoros szitu alig akad, az ezer filmből ismert klisé történések parodizálására tett kísérletek (pl. szökés a börtönből) szintén elég vérszegényre sikeredtek. Max. a gyereket lehetne rá elvinni, de a néhány durvának tekinthető jelenet (evégből a 16-os karika) miatt ez sem játszik. Kár érte, de ezt a filmet szerintem meg se kellett volna rendezni, a nagy ászok, mint Fiennes, Keitel, F. Murray Abraham stb. meg szintén nem igazán öregbítették hírnevüket ezzel a darabbal. Én azt mondom: erre a mozijegyre szánt pénz bárhol máshol jobb helyen van. |
2014-04-01 13:52.40 |
Az a faszi, aki a film vége fele nyíllal kilő az ablakon és eltalálja az apát, aki válaszul rakétapisztollyal kinyírja a támadót. (Archer=íjász) |
2014-04-01 10:04.32 |
Dehogynem, a könyvből igen. Vastag hamuréteg takarja el a légkört, és persze a föld felszínt is. |
2014-03-28 13:53.37 |
Van Damme egyik legjobb filmje szerintem. Nem a szokványos kemény, bunyós film - bár akció is jócskán akad benne -, inkább az érzelmi szál, a főhősnek a kiszolgáltatott, egyedülálló anyához és két kisgyerekéhez fűződő, egyre szorosabbá váló kapcsolata dominál, akiket megpróbál megvédeni a földjére, házára ácsingózó gátlástalan pénzembertől és bérenceitől. Nem túl bonyolult, de összességében pozitív történet, melyet itt-ott néhány jó üldözéses, bunyós rész dob fel. Van Damme ebben a viszonylag érzelmesebb szerepben is helytáll, Rosanna Arquette dögös idomai miatt is jó választás volt, a rosszfiúkra se lehetett panasz. Ami nem is csoda, hiszen egy nem kispályás rendező, Robert Harmon jegyzi a filmet. |
2014-03-24 13:30.17 |
Tipikus Chuck Norris film, a megszokottnál kicsit kevesebb bunyóval. Olyan szar zenét mondjuk, mint ami az akciójelenetek alatt szól, még nem hallottam. Azért egyszer megnézhető, pl. a karateedzés egész érdekes benne. |
2014-03-20 16:54.32 |
Van Damme jobbfajta filmjei közül való. Ekkoriban volt épp a topon. Előadja itt is a szokásos repertoárját, pl. a körkörös karaterúgást ami a fő védjegye, bunyó ugyanis van a filmben bőven, szóval unatkozni nem fogunk. Maga a történet nem vág túlságosan hanyatt: Van Damme, alias Burke, a kanadai zsaru, arra vállalkozik, hogy egy amerikai börtönbe mint fegyenc beépülve, leleplezzen egy gyilkosságsorozatot. Csakhogy hamar rádöbben, hogy a szitu nem ilyen egyszerű, és akik oda beküldték, valójában azt akarják, hogy soha ne kerüljön ki onnan élve...
Ettől függetlenül azonban nem rossz a film; izgalomban nincs hiány, a végső összecsapás is kifejezetten szórakoztató, főleg (SPOILER!) a golyó-, ütés-, és tűzálló főellenfél miatt (kezdetben az ember még rácsodálkozik, hogy a faszba élte túl az ürge, amikor az elején beleeresztették az egész tárat, persze amikor a kazánból is élve és virulva ugrik ki, már csak legyintünk), a falból kiálló csavart viszont, mint kiderül, már nem bírja annyira jól a tag ;) Kellemes kis darab, nem árt néha újra elővenni. |
2014-03-19 15:39.13 |
A könyvet csak ajánlani tudom. Érdekes amúgy a stílusa - nem tudom, olvastál-e már korábban a szerzőtől -, eléggé egybefolyó (nincsenek a mondatokban vesszők, nyilván ezt az angol eredetiből vették át így), de kétségtelenül egyedi. Minden apró részletre, mozzanatra külön kitér, így az olvasó szinte maga előtt látja ami történik, miközben ez a részletesség abszolút nem tűnik unalmasnak. Van benne egyébként pár durva dolog, amit a filmből kihagytak, bár ezek a történet szempontjából csak adalékok. Mindenesetre a film remekül visszaadja a könyvben ábrázolt világot, ezt meglátod majd, ha elolvasod.
Az alternatív sztori ötleted mondjuk ennek a filmnek a világába átültetve (bár tudom, nem feltétlen erre értetted) - csak egy pillanatra belegondoltam - elég durva lenne, kőkemény horror kategória (egy kannibál banda küzdelmei a mindennapi betevőért, az egyik bandatag szemszögéből, vagy valami ilyesmi :)); mondjuk én megnézném! ;) Ami meg a Mad Max-et illeti, érdekes hogy azt úgy en bloc szokták poszt apokaliptikus kultfilmként emlegetni, pedig igazából csak a 2. és 3. rész az, ami viszont - szerintem - egy nagy rakás szar. Az első rész viszont az egyik nagy kedvencem. A folytatások nyomába sem érnek. |
2014-03-19 10:25.00 |
Szerintem a fiú meg az apja nem erkölcsi hős, hanem pont hogy átlag emberek, akik fáznak és éheznek, mindent megesznek amit találnak - csak épp emberhúst nem, ellentétben a többséggel -, és önmaguk védelmében, ölnek is ha kell. Esendőségüket bizonyítja pl., amikor a pincében talált szerencsétleneket nem szabadítják ki, inkább visszazárják őket és elrejtőznek, vagy amikor a néger fickót, aki ellopta a holmijukat, lemeztelenítik és otthagyják (igaz, később legalább pár dolgot visszaadnak). Tehát bár a lealjasult, bandákba verődött "embertársaikhoz" képest tényleg van valamiféle erkölcsi tartásuk, vagyis ebből a szempontból fölötte állnak a túlélők nagy részének, de egyébiránt nagyjából ugyanúgy viselkednek, mint egy hétköznapi, legfeljebb az átlagnál egy fokkal rendesebb ember. És úgy látszik, ennyi pont elég alap egy reménybeli új világ felépítéséhez; szuperhősökről szó sincs tehát. |
2014-03-19 10:06.34 |
Szabad beleszólni? ;)
Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy olvastam Cormac McCarthy könyvét is, ami szintén nagyon ütős; a film remekül vissza is adja azt a feelinget, komor, reménytelen atmoszférát, ami a regényből lejön, noha pár kevésbé "reális" mozzanatot is beletettek, de ettől függetlenül ritka hiteles a megfilmesítés. (Vigyázat, SPOILERT tartalmazhat!) Kinek hogy jött be a mozi, egyéni ízlés kérdése; én is csak saját benyomásaimat tudom elmondani. Márpedig rám igencsak erősen hatott, a könyvvel együtt, főleg azért, mert sajnos valahol nagyon is hihető, már abból a szempontból, hogy hogyan viselkedne az emberiség megmaradt része egy kataklizma után. A könyvből és a filmből se derül ugyan ki, hogy mi történt pontosan, én mindenesetre azt gondolom, valami hatalmas meteorbecsapódás történt, ez okozza a napot nagyrészt eltakaró, meg a talajt is borító vastag hamufelhőt. Az emberek és állatok nagy része már a becsapódástól elpusztult, a maradék zöme pedig a Föld lehűlése, a fény hiánya és a növények nagy részének kihalása, no meg a levadászás következtében. (Egyébként szerintem nem azon van a hangsúly a filmben, hogy mi okozta a kataklizmát, hanem azon, hogy a csaknem teljes pusztulás után hogyan viselkedik az emberiség maradéka.) Magyarul, állatból már nem sok maradt, emberből se sokkal több, így utóbbiak kb. 90%-a kannibalizmusra vetemedett, ember embernek farkasa ebben a sötét, reménytelen, apokaliptikus világban. Épp ez a durva a filmben, hogy a mai fogyasztói társadalmat, az emberek mentalitását ismerve, egy ilyen helyzetbe kerülve, amikor szinte semmi élelem nincs, kábé pontosan ezt a viselkedést lehetne várni az emberek nagy részétől! Csak egy páran, alig néhányan vannak, akik a nélkülözés közepette is fenntartják elveiket, tartásukat, valamiféle értékrendet, és azt mondják: bármi történik is, inkább éhen halok, de nem alacsonyodok le vadállattá. Sokan persze inkább öngyilkosságba menekülnek az éhezés elől, meg hogy ne legyenek az emberevők prédája (szóval nem csupán azért választják a halált, mert nem vásárolhatnak többé a Wal-Mart-ban), de néhány kemény, elszánt ember mégis a túlélést választja, mint a főhős apa és fia, no meg az a család a végén. Szerintem ez a film fő mondanivalója: hogy egy ilyen katasztrófa után, amikor őskori vagy még annál is rosszabb állapotok uralkodnak, és az emberek nagy része vérszomjas hordává süllyed vissza, csak az marad meg igazán valódi embernek, aki az elveit, a tartását fontosabbnak érzi a mindenáron való túlélésnél. Ők azok, akik "viszik tovább a tüzet", vagyis az emberhez méltó, civilizált élethez szükséges értékrendet és tudást arra az időszakra, amikor - lehet, hogy évtizedek, lehet, hogy csak évszázadok múlva - a katasztrófa hatásai elmúlnak, és a Föld lassan ismét élhetővé válik az emberiség számára. A filmben nagyon kevesen vannak ilyenek, és épp az a letaglózó, hogy belegondolunk: bizony a való világunkat ismerve tényleg épp ennyire kevesen lennének (lennénk?) ilyenek. És amit még hozzá kell tenni, az a fiú szerepe: úgy jelenik meg, mint egyfajta prófétai vagy messiás-alak, akinek az apja, aki a jó oldalon áll, átad önmagából, amit csak tud és amit hasznosnak és értékesnek tart, hogy mindezt továbbvihesse. Lehet persze, hogy ez csak az apai érzésből fakadó túlértékelés; de tény, hogy a fiú egyike azon keveseknek, akik a katasztrófa után születtek, és mégis őriznek még valamit az előző világból, ami pozitív. Rájuk, az ilyenekre lehet a jövőt építeni - ha sikerül az embertelen világban életben maradniuk -, ők lehetnek az újjáépítés záloga. A film legvége, amikor a gyerek egy "hasonszőrű" családdal találkozik, legalábbis reményt sugall, hogy összetartó csoportként, jól felfegyverkezve életben tudnak majd maradni. És a fő mondanivaló: hogy bár sajnos egy hasonló katasztrófa után az emberek túlnyomó része leállatiasodott, kegyetlen barbárként esne egymásnak - nézzünk csak meg napjainkban egy hajnali akciós plazmatévé kiárusítást valamelyik nagyáruházban, amikor egymást tapossák az utolsó darabokért -, de mindig vannak, ha kevesen is, akik nem törnek meg, hanem viszik tovább a tüzet és életben maradnak, hogy mindig újra lehessen kezdeni. Nagyon kegyetlen, nagyon sivár, nagyon nyomasztó a film hangulata, de a végén mégis van remény. Minden további nélkül, öt csillag. (Még annyit: azért a producerek "jókor" vették elő a témát, a regény ugyanis 2006-os, a filmet viszont pont a gazdasági válság kitörése után tűzték műsorra a mozik, s a felületesebb nézőnek lehet, csak annyi esik le az egészből: most ugyan kicsit összébb kell húzni a nadrágszíjat, de azért milyen jó, hogy van mit enni, van hol lakni, tudok kólát venni az automatából dögivel, szóval lehetne ennél sokkal rosszabb is, nem lázadozom hát...) |
2014-03-17 15:47.18 |
Kobra és Mad Max B kategóriában, ja és itt nem egy zsaru, hanem egy börtönviselt volt veterán számol le a brutális motorosbandával. Buck Matthews (Gary Busey) miután szabadul a börtönből, visszatér családjához a poros kisvárosba, hogy új életet kezdjen. Terveit azonban keresztülhúzzák a környéken garázdálkodó motorosok, akikkel összetűzésbe keveredik, mire azok válaszul megölik feleségét, majd kislányát is elrabolják. Buck számára így nem marad más választás, mint a bosszú.
A film első kb. kétharmadával semmi probléma, abszolút rendben van a történet. A végső leszámolást azonban valami irdatlan elcseszett módon csinálták meg: amikor Gary Busey egy kvázi tankká átépített dzsippel, fekete haverja - mert hát ugye a fehér srácok általában feketékkel barátkoznak, ez mindig is így volt, Hollywoodban legalábbis ez egy jó ideje kötelező elem - meg egy kétfedelű permetező repülőgéppel rendez csinos kis mészárlást egy fél hadosztálynyi motoros körében, nem tudtam, sírjak-e vagy röhögjek kínomban, de ilyen cefet szar befejezést már rég láttam, ez még a maga korában is égő lehetett szerintem. Emiatt max. egy közepest tudok adni rá, pedig egyébként egész jó film lett volna. Gary Busey-t mondjuk inkább negatív szerepekben csípem, de itt jófiúként is helytállt; csak az a vég, csak azt tudnám feledni... |
2014-03-17 13:23.20 |
Az lehet, csak azt még nem láttam ;) |
2014-03-14 11:36.11 |
Jól összerakott, remek krimi, Christopher Lamberttel a főszerepben. A világhírű sakknagymester gyilkosság gyanújába kerül, miután egyéjszakás partnerét, egy fiatal lányt holtan találják, sőt az áldozatok száma ezután is egyre nő; úgy tűnik, valaki hátborzongató sakkjátszmába kezdett, melyben minden lépés egy újabb áldozatot követel, s csak a gyilkos halála vethet véget a partinak.
Maga az alapötlet kellően eredeti, és a gyilkos személye is a film legvégéig rejtve marad, miközben a gyanú árnyéka hol erre, hol arra a szereplőre vetül, pont ahogy egy igazi krimiben kell. A színészi játék ugyancsak rendben van. A műfajt kedvelőknek kötelező darab. |
2014-03-13 08:44.06 |
Szarnak ezek bele az egészbe. ;) |
2014-03-13 08:41.13 |
Nem tudom, volt-e már:
Az utolsó fény (Last Light) 1993 Thriller, fsz.: Kiefer Sutherland, Forest Whitaker, Clancy Brown stb. [link] (Amúgy figyel ezekre a beírásokra valaki a szerkesztők közül, pótolják ezek alapján a hiányzó filmeket, vagy tesznek rá magasról, miket irkálunk ide? ;) Csak mert pár hete írtam ide egy másik filmről, azóta se rakták fel.) |
2014-03-12 14:05.19 |
Thomas Sparrow, az egykori CIA ügynök nyugdíjba vonulása után megpróbálja újra rendbehozni kapcsolatát lányával, akit még kisgyerek korában volt kénytelen elhagyni egy balul sikerült titkos akció miatt. Azóta azonban sok év telt el, és a régi sebeket, félreértéseket nehéz feledtetni. Ráadásul abból a korábbi akcióból is maradtak még fenn nyitott kérdések, amelyek után oly sok idő múlva épp most nyújtják be a számlát...
Nem túl eseménydús, lassú film, két viszonylag ismert színésszel (David Rasche, Eric Roberts) a főbb szerepekben; a végső jelenet, apa és lánya tragikus egymásra találása azért kellően drámai. Közepes darab, se több, se kevesebb. |
2014-03-12 09:10.51 |
folyt.: A főhős az előbbiek fogságába kerül, ám sikerül átszöknie a jókhoz. De nem nyugszik bele a viszonylag tűrhető körülményekbe sem, célja, hogy kikerüljön a szigetről és bosszút álljon a kegyetlen, dagadt állat börtönigazgatón.
Nem egy korszakalkotó darab, de azért érdemes megnézni legalább egyszer. |
2014-03-12 09:08.09 |
Egri csillagok Mad Max kiadásban. Ray Liotta egy volt kommandóst játszik, akit parancsnokának megölése miatt börtönbe zárnak, majd egy annál is kegyetlenebb helyre, az Absolom nevű büntetőtelepre visznek. Ez valójában egy sziget, ahol a fegyencek mindentől elzártan, csak saját magukra utalva élnek, két táborra oszolva: vannak az agresszív, emberevő "rosszak", és vannak a "jók", akik a lehetőségekhez képest civilizált feltételeket teremtve próbálnak életben maradni. A főhős az előbbiek f |
2014-03-11 10:19.01 |
Régen adtam már filmre 5 csillagot, de ez! Ez megérdemli! Majdnem az egész film egy elszabadult, száguldó vonaton játszódik, amin két szökött fegyenc és egy nő próbál valahogy túlélni. De ennek ellenére - vagy épp ezért - az izgalom végig a tetőpontján. John Voight brutális, megtörhetetlen, fékevesztett állat karaktere egyszerűen csúcs. A kopóként nyomában lihegő, kíméletlen börtönparancsnoké nemkülönben. Az a kietlen, zord téli táj, amelyen megállíthatatlanul száguld a vonat, és a film drámai vége, meg végképp felteszik a pontot az i-re. Egyszerűen lenyűgöző. Kihagyhatatlan! |
2014-03-07 14:47.58 |
Így van. Csak hát persze akkor vékonyabban csordogált volna a bevétel, ugye... na mindegy. Gondolom a harmadik rész is ezt a vonalat követi majd, persze bárcsak tévednék. |
2014-03-07 14:43.58 |
Méltatlanul kevés figyelmet kapott film, James Woods egyik korábbi szereplése. Itt nyomozót alakít, aki egy nőkre vadászó pszichopata sorozatgyilkost üldöz. A tettes macska-egér játékot űz a zsaruval, minden gyilkosság helyszínén hagy valami üzenetet, jelet, egyfajta kihívásként. Végül azonban eljön a leszámolás ideje.
Kellően izgalmas, régivágású, bár a véres jelenetekkel nem spóroló krimi, Woods is kimondottan jól játssza szerepét. Szerintem érdemes megnézni. |
2014-03-07 11:26.09 |
(Figyelem, Spoiler!)
Izgalmas thriller, ám az izgalmat nem éppen az akciódússága adja - ugyanis kifejezetten lassú tempójú a film -, hanem a várakozás, hogy mi lesz a végkifejlet. De az összes kérdésre a film legvégén se kap választ a néző, legfeljebb pár alap dologban oszlik a homály. Nyitva marad pl., hogy miért gyilkolt a Danny Glover alakította Bob, miért vette maga mellé Jared Leto figuráját, miért hagyta a végén életben a gyereket stb. stb. Szóval alapvetően nem kerek a történet, azonban ennek van egy pozitívuma is, hogy még kevésbé kiszámítható a vége, így még érdekesebb. Van jó pár más film is, ami lezáratlanul hagy egy sor dolgot és a gondolkodást meghagyja a végére a nézőnek, szóval ez egyáltalán nem baj. Amúgy majd minden hozzászóló elmondta, mennyire nem illik Danny Glovernek a sorozatgyilkos szerep: hát megmondom, alapból szerintem sem, azonban ezt felfoghatjuk zseniális rendezői fogásnak is, hogy egy addig főleg vígjátékokból ismert szimpatikus fickót rak be negatív szerepbe, hogy még nagyobb legyen a meglepetés. (Azóta amúgy Glover belekóstolt a műfajba máskor is, lásd Orvlövész.) Még Steve Martin is alakított gyilkos szélhámost egyik filmjében, szóval nincs új a nap alatt; mint ahogy ennek az ellenkezőjére is sok - sőt tán még több - példa akad, amikor általában rosszfiúként megismert színészekre osztják az ártatlan szerepét egy krimiben. Egyszóval: a film erősségét az adja, hogy az úgymond szándékosan benne hagyott kérdőjelekkel együtt nagyon jól fel van építve a történet, a néző lerégja a körmét hogy mi lesz a vége; a színészek is jól adják elő magukat, Dennis Quaid, Jared Leto megfelelő választás volt szerepére, Danny Glover kicsit más tészta, de ennek okát ugye tudjuk. R. Lee Ermey-t is jó volt látni mellékszereplőként, rá már szinte ráégett a hatóségi ember szerepe - kiképzőtiszt, tábornok, zsaru, bíró, ő ebben jó -, a film végén a vonatos jelenetek, a hegyvidékes téli táj meg pláne jól volt megcsinálva, egyszóval jól összerakott darab, nem egy tucat krimi. |