Fórum - A szabadság útjai (2008) - Vélemények (3. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

224. Independence (2011-10-05 14:39.28)

Az írásodról, a filmről és az életről úgy általában, eszembe jutott Bagdy Emőke. Sok szenvedéllyel tud beszélni a boldogság kereséséről, hétköznapian, közérthetően, jóval kevesebb cukormázzal, mint Müller Péter, aki néha már-már giccses, elvont, és idővel mindent eltol az ezotéria irányába. De álljon itt egy-egy idézet mindkettőjüktől. Talán nem topic-sértés, mert témába vág. “A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.” (Müller Péter: Titkos tanítások) "Jellemző, hogy ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, a környezetünket, embertársainkat hibáztatjuk. Ennek oka az, hogy nem tanultuk meg: időnként magunkba kell néznünk. "Mindig kinn keresünk mindent, meghódítjuk már a Marsot is, így a külvilág megismerésében nagyon messzire jutunk, de a belvilágéban nem" A lelki folyamatok terén analfabéták vagyunk. Bagdy Emőke Kulcsszó a véleményedben a: muszáj! Valóban, muszáj törekedni a tökéletesre, de, mint már egyszer azt hiszem írtam Neked, néha a tökéletes elérhetetlen, az optimális meg kéznyújtásra, nem szabad veszni hagyni. Különben:"Mi is lesz így belőlünk? Peer Gynt, az örök kereső, aki végül nem találja a párját, és nem tudja meg, milyen az, ha megbízhat abban, aki szereti?" Lehet, nem minden észrevétel illik a filmhez szervesen, de néha a gondolat csapong.

223. Miss bambi (2011-10-05 13:09.24)

Elolvastam jó pár véleményt a filmről,egy-kettő tetszett is,mert egyes emberek felfedezték azt,hogy voltaképpen miről is szól ez. Volt aki azt írta,hogy vontatott és,hogy unalmas,de hisz ez itt nem más mint az élet maga,ami lehetne éppen a miénk is,csak nem vették egyesek észre vagy nem akarták,pedig azt mutatta be,nem többet,és nem kevesebbet,pont azt ami megtörténhet bármelyikőnkel. April,a feleség,annyira görcsösen ragaszkodik ahhoz,hogy más legyen ,mint az átlagember,hogy észre sem veszi,hogy ezzel mindent és mindenkit tönkre tesz maga körül,ezzel végleg szőnyeg alá söpörve a családi idillt és egyben a ragaszkodást férje iránt,és persze a kettőjük szerelmét,egyszerűen elfelejt "élni". Más akart lenni,különb,érdekesebb,talán még olyan is akire felfigyel a többség,talán még elismerést is várt volna ezért,hogy igen,Ő aztán megmutatja,Ő lesz az egyedüli aki mer változtatni a szokásos,unalomba fulladt napi dolgokon. Ugyanakkor észre sem vette,hogy egyre és egyre csak közelített a szakadék felé,amely már látszott rajta,hogy lassan bekebelezi,kezdett kicsúszni a lába alól a talaj.Nem,hogy közelebb kerültek egymáshoz,hanem egyre távolabb,más embernél kerestek testi vígaszt,pedig tudták,hogy nem számít,de mégis megtették. Változtatni,elutazni egy másik,távoli országba,de minek? Ott miért jobb,mitől lesz más?Ha az ember boldog,akkor mindenhol boldog,legyen az egy kis viskó az erdő szélén,az asztalon egy gyertyával,szerényebb körülmények közt.Ezt most lehet,hogy némelyek túlzásnak találják,de valljuk már be magunknak,hogy nem így van?De. Volt egy olyan érzésem a film alatt,hogy April mintha tudta volna legbelül,hogy nem lesz más semmi ha el is utaznak,de még is belevágott volna,mert Ő meg akarta mutatni,hogy igen,neki van igaza. Frank,a férj valamivel józanabb gondolkodású volt,elfogadta a "szokásos",mindennapi dolgokat,amivel az élet járt,boldognak tűnt.Szerette a feleségét,gyermekeit,s bár állásával nem volt teljesen kibékülve,de elfogadta,csinálta,mert muszáj volt.Próbálta feleségét "követni" és feldolgozni mindazt,amit April közölt vele,az utazást,és,hogy utána Ő fogja eltartani,meg ahogy a mesében lenni szokott:minden szép és jó lesz. Csak,hogy ez nem mese volt. Frank legbelül félt az egésztől,figyelte April kirohanásait,nem értette,hogy mit miért csinál sokszor,de akkor is elfogadta,néhol fogcsikorgatva de el,mert törekedett a jóra,a békességre. A film végére érezhető volt már szépen lassan,hogy hová fog vezetni ez az egész.A szomszéd kirohanása amit a házaspárhoz intézett teljesen jogos volt,kemény,néhol már mocskosan is valós,de igaz volt. Azt hiszem ez volt a mélypont,ami a végzetes tetthez vezetett,amit April mégis megtett,mert leért a szakadék mélyére ahonnan már nem volt vissza út.Nem sikerül tökéletesnek lennie,és úgy hiszem,hogy ezt magában,legbelül,be is látta,megjárva az összes lelki terhet ami akkora már rárakódott,súlyos terhet cipelt,amit elengedett egy szempillantás alatt. A két színész remek játéka előtt le a kalappal,megmutatták,hogy a Titanic után is van még "élet",és bizonyítás,ami az Ő kettőjük képességét illeti. Bármilyen körülmények közt is éljen az ember,legyen jó vagy rossz,módosabb vagy szerényebb,de ne felejtsünk el élni és elfogadni a jelenlegit,főleg ha boldogak vagyunk jelenleg.Ha pedig nem akkor próbáljunk változtatni de úgy,hogy megmaradjon emberi méltóságunk és elvünk ami mellett kitartunk,de másokat,hozzánk közel állókat is ezzel figyelembe véve.

222. Independence (2011-10-04 09:10.11)

Ez megint egy olyan film, mely mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Talán leírtak már mindent róla, elhangzottak legfontosabb gondolatok, némely hozzászólásban megfogalmazódik a történet eszenciája, de a hatás, amit kivált az emberből, billentyűzet elé kényszerít. Meglátni, hogy az élet szép, sokkal bonyolultabb dolog, mint az elsőre tűnik.Pedig olyan nyilvánvaló, azért születünk, e világra, hogy élni tudjunk az ajándékkal, amit a sorstól, Istentől, ki, miben hisz, kapunk. Kötelességünk lenne meglátni a szépet, a jót, kötelességünk lenne, még abban is örömünket lelni, ha a fáradtan hazaérkező férjünk elé letesszük a gőzölgő leveses fazekat. Hogy ezt sokan, sokszor, még se érezzük így, az az emberi elme összetettségében rejlik, és nem is olyan egyszerű tenni ellene. Hajlamosak vagyunk mindent a korra fogni, arra a korra, amiben ez a film játszódik, arra a korra, amiben épen élünk, de véleményem szerint ez soha nem ment könnyen az embernek. Vajon min agyaltak akkor a görög filozófusok? Ráadásul minél többet agyalunk, annál inkább hajlamosak vagyunk, az elégedetlen énünket megtalálni. Közhelyszerű, de mint a közhelyek általában igaz, fiatalon nagyon másképp látjuk a világot, valami csodavárás él bennünk, különlegesek akarunk lenni, mások, mint mások.Ha nem látjuk be időben, hogy ez illúzió, hogy ez csak nagyon keveseknek adatik meg, és furcsa mód, ők se feltétlenül boldogok, akkor tragikusan képesek vagyunk elpazarolni az életünket, az idő pedig rohan, és ha olyan visszafordíthatatlan tragédiába nem is torkollnak az események, mint a filmben, de vétkes módon kidobáljuk az ablakon az éveket. Az élet szürkül, veszít kaleidoszkópszerű színességéből, de teljesen szürkévé nem válik. Azzá mi tesszük. A kapcsolataink is szürkülnek, az a lobogás, a másikra való feltétel nélküli felnézés, rajongás, ami egy kapcsolatot, házasságot, persze jó estben, eleinte meghatároz, az tompul, átalakul, furcsa mód viszont mélyül, más tartalmakkal telik. Ha elfogadjuk, hogy ez így van, többek lehetünk, ha nem, kapkodva fogunk csapongani, keresünk, de nem találunk. A folyamatos kommunikáció, a megértés, az egymás iránti tolerancia, a másik kiteljesedésében való együttes öröm, kárpótolhat, sok mindenért. A filmbeli férfi, valamelyest rátalál az útra, a nő nem.Caprio nem szimplán elszürkül, "csak" felveszi a ritmust, Winslet-nek viszont ez nem elég. Talán délibábot kerget, talán megvalósulhatnának az álmai, de miért érezzük mégis úgy, hogy nem. A film különösképpen nem ítélkezik, még ha úgy is tűnik, hogy az asszony a romboló a kapcsolatban, ő nem képes elfogadni a helyzetet, ő szánja rá magát végleges, és végletes lépésekre, mégis bennem van a megértés irányában. Értem az indikációját, csak épp nem helyeslem a tetteit.Mert helyrehozhatatlanok! Értem miért kezdeményezi a nagy váltást, csak nem gondolom, hogy ez hosszú távon megoldana bármit is. Ha van szeretet, megértés, akkor a megszokás, a ramatyul összepréselt fogkrémes tubus, a félrerúgott papucs is elfogadható, mert ez is a párunkhoz tartozik, ha nincs, akkor megette a fene az egészet. A kapcsolatok olyanok, mint egy finom érzékenyen összerakott műszer, minden csavarjának működnie kell, olajozni kell, időnként alkatrészeket cserélni benne, folyamatos karbantartást igényel, mert különben csikorogni kezdenek a fogaskerekek, köhécsel a gépezet, elakad a rendszer. És ha az álmok szertefoszlanak, vagy újakat kell keresni, némi élettapasztalattal a hátunk mögött, már megvalósíthatóbbakat, vagy más értéket kell keresni. El kell fogadni, hogy apró örömöknek éljünk, el kell fogadni, hogy az élet velejárója jópofizni a szomszédokkal, vacsit főzni a férjünknek, lenyírni a füvet, elmenni a kölyök iskolai ünnepségére, és véresre tapsolni a tenyerünket, még ha mégoly hamisan is hegedült szegény. Egyszóval fel kell venni a hétköznapi élet ritmusát.Ebből állnak a mindennapok.Ez van. A társadalom tetemes részének élete ebből áll, grillparti a szomszéddal, már szinte ünnep. Ha viszont nem teszünk azért semmit, hogy ezt megéljük, akkor a párunkban is ellenséget fogunk látni idővel, elfáradunk, gyűlölködni kezdünk, valóban üres, kietlen, oázis nélküli pusztasággá tesszük az életünket. Én megértem Winslet-et, már nem vagyok fiatal, de néha én is érzem, hogy falak között élek, nem feltétlen a párkapcsolatra gondolok, én is érzem, hogy kiégetté válok, én is érzem, hogy nagy erők szunnyadtak bennem, melyek lángja mára alig pislákoló parázzsá szelídült, próbálok is tenni az érzés ellen, nap, mint nap. Több kevesebb sikerrel. Talán ezért is hatott rám annyira ez a film. Ennek a filmnek néhány megdöbbentően nyers kockájában, a saját képünket is látjuk visszatükröződni, már ha be merjük vallani ezt egyáltalán. A szomszéd "őrült" monológja, meg káprázatos, lélegzetelállító. Attól tartok, túl hétköznapian gondolkodom, és már nem hiszek a csodákban. Lehet, hogy gyáva vagyok, mint Caprio, de talán inkább gyávának lenni, mint esetleg mindent eldobni. Vagy érdemes igenis harcolni, szembe menni a konvenciókkal, mindent feldobni egy számra, mint a ruletten és hátha? Hát, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Azt hiszem a film elég naturálisan bemutatja, nagyot lehet nyerni, de óriásit lehet bukni is. Ettől függetlenül jó értelemben irigylem, és felnézek az olyan emberekre, akikben meg van ez a bátorság, mert látjuk a sikerüket, a kudarcok rejtve maradnak, azok kevésbé jönnek velünk szembe az utcán, azok sokszor rejtve maradnak, a négy fal között.

221. Klapgab (2011-09-08 18:39.18) - (válasz JUTEK24 199. hozzászólására)

A film négyest kapott tőlem. Szeretem a drámákat, és ez egy jól felépített, szépen megrendezett film. A szereplők játékáról kár is beszélni, mindkét főszereplő bizonyított már számtalan karakterben, hogy nagyon jók. Zárójelben jegyzem meg, hogy nekem együtt nem jönnek be, mert Winslet-et Leo öregíti és drabálisnak tűnik mellette. De ez magánvélemény. A film valóban depresszív, főként azoknak, akik hasonlóan nem tudják elfogadni a szürke dolgozó méhecske szerepet. A választ azért írtam Jutek24-nek, mert én mást láttam a filmben. Ez a pár nem volt különleges, amíg együtt volt sem. Elégedetlenek voltak a sorsukkal, mert egyik se találta meg felnőtt életében azt a rendkívüliséget, amit minden gyerek hisz magáról (ezt előttem 213. bejegyzés jól megfogalmazta). Itt a konfliktus akkor keletkezett, amikor a férj kezdte magát jól érezni a bőrében, mert elismerték a munkahelyén, visszajelzést kapott, hogy ő valóban "különleges", kitűnik a többiek közül. (Igen, gyakran ilyen kevés is elég lehet) Nem volt elég erős a kapocs köztük: a feleség továbbra sem érezte jól magát a bőrében attól, hogy a férje pedig igen. És a férj sem tudott nem foglalkozni azzal, hogy rendeződik az élete. Ezzel azt is kimondtam, melyikkel értettem egyet. A feleség a 3. gyereket akkor sem akarta, amikor még "jóban" voltak, ráadásul terhesen ivott, és cigizett, amit nézni se bírok. Egyébként se foglalkozott egyik sem azzal, hogy az ő tervezgetésük a gyerekekre milyen hatással van... Ettől függetlenül megértettem a Winslet formálta karaktert, csak sajnos az a véleményem, hogy depressziós figurát alakít, akit az rángatott volna ki a gödörből, ha valahogy kap egy színészi feladatot (hiszen a film elején láttuk, hogy ez volt az álma). Vagyis az ő helyzetéből nem láttam kiutat, és persze ha elmentek Párizsba, még nyomorultabbul érezte volna magát, hiszen az ember az ilyen problémáit nem tudja elhagyni egy egyszerű költözéssel. Megértem. És ettől volt számomra különösen deprimáló film. (Azért még megnézem néhányszor:))

220. Cantri (2011-06-13 02:18.48) - (válasz Esza 219. hozzászólására)

Nem csodálom. Számomra is a legerőteljesebb filmes élmény volt, ami mostanság ért.

219. Esza (2011-06-12 21:32.06) - (válasz Esza 218. hozzászólására)

a kedvencem lett :)

218. Esza (2011-06-12 13:25.57)

ez nagyon tetszett. tobb ilyet kérek. a bolond tetszett a legjobban :) igazi dráma, igazi emberekrol.

217. Cantri (2011-06-11 13:26.58) - (válasz Az utolso szamuráj 214. hozzászólására)

Amúgy utólag is nagy respect az írásodért, mert abszolúte remek, nagyon jó volt olvasni a film után. Tudom, hogy az enyém kanyarban sincs attól, de azért próbáltam a gondolotaimat megfogalmazni.

216. Az utolso szamuráj (2011-06-11 13:25.51)

épp mert nem.épp elegen teszik.

215. Cantri (2011-06-11 13:19.34) - (válasz Az utolso szamuráj 214. hozzászólására)

csak szeretnéd :D

214. Az utolso szamuráj (2011-06-11 10:51.12)

ne másolj:))

213. Cantri (2011-06-11 01:11.39)

Huh, ez a film aztán jól pofán vágott! Nem, nem arcul a konszolidáltság, a helyénvalóság kedvéért, mert az nem igazán adná vissza azt, amit éreztem miután a végefőcím feltűnt, és a képernyő elsötétült. Amikor kicsik voltunk mind azt hittük, hogy különlegesek vagyunk, és, hogy bizony a mi életünk más lesz mint a többieké, a mienk számítani fog. Aztán persze szépen lassan ráébredünk, hogy bizony nem is olyan biztos, hogy van bennünk bármi… bármi rendkívüli, ami istenigazából kiemelne az átlagból. Belül egy ideig harcol az ember, de aztán feladja, mert tudja nincs kiút, mondhatni a világnak nincs szüksége 6 milliárd különleges emberre, így szépen lassan mi is beletörődünk, beleszürkülünk a nagy átlagba, hiába voltak egykor sokkal többre hivatott terveink. Ez a kimondott kegyetlenül nagy igazság, amit a film közvetít, igaz ugyanakkor mégis bizonyos szinten meg nem tudok vele teljes mértékben egyetérteni. Ugyanis kétségtelen, hogy nem mindannyiunkból lesz a rák ellenszerének felfedezője vagy az első ember, aki a Marsra lép, de én úgy gondolom, hogy minden élet számít. Lehet, hogy csak egy pék leszel a sarki boltban, lehet, hogy csak egy középiskolai tanár, aki nap, mint nap hülye gyerekek fejét próbálja tömni némi értelemmel, de mindannyiunknak megvan a maga fontossága. Mind egy-egy láncszem vagyunk, ki nagyobb, ki kisebb, ki fontosabb, ki kevésbé, de ugyanakkor minden láncszem lényeges a maga módján, mert ha egy is kiesik, akkor az a bizonyos lánc megszűnik többé lánc lenni. Lehet, hogy ez egy túlságosan is idealista gondolat, nem vitatom, de én már csak ilyen vagyok, reménytelenül idealista. Szóval ez Sam Mendes kérem szépen hölgyeim és uraim, ez. Már a méltán elismert Amerikai szépség című remekművében is briliáns módon mutatta be a kisemberek életének egy apró szeletét, de ezen alkotása sem marad el attól a filmtől semmivel. Itt is a téma az átlagember, mondhatjuk úgy is, hogy mi, és talán pont ettől olyan erős az egész, mert ez esetben koránt sem olyan nehéz beleképzelnünk magunkat a történetbe, átérezni főhőseink érzéseit, mert, még ha átvitt értelemben is, de mi vagyunk a téma. Engem valósággal lenyűgözött és letaglózott a film, pedig mondhatni annyira egyszerű az egész, mi különleges van benne, hisz ez folyik szerte a világban, de az ember próbálja elhesegetni az ilyen gondolatokat, azonban Mendes nem engedi. S milyen jól teszi, mert úgy vélem, hogy a célja az ilyen alkotásokkal nem az, hogy magunkba roskadva mondogassuk, hogy igen ez már csak ilyen, de úgysincs mit tenni, ilyen az élet. Szerintem, azt üzeni, hogy bár valóban ilyen az élet, de te tetted ilyenné, szóval te is tudod megjavítani, kijavítani, amiben csakis te magad akadályozhatod meg magad. Szóval ezért imádom ezt a rendezőt, mert olyan dolgokkal képes érzelmeket kiváltani belőlem, amiket valójában nem is éltem még át. Merthogy én még csak egy éppen a tizeséveiből kilépett gyerek vagyok, aki a való életről mit sem tud igazán, de mégis, még így is képes volt ez a film belekényszeríteni ebbe az érzésvilágba, s bizony ez nem kis dolog. Áradozhatnék még a fergeteges színészekről fél oldalon át, merthogy mindkét főszereplőt (akik nem mellesleg nagy kedvenceim) etalon ebben a filmben (is) látni, de nem teszem, inkább csak innen a kis Magyarországból küldenék nekik egy nagy „respect-et”, ezekért a pompás, lenyűgöző teljesítményekért. Összességében imádom Mendes alkotását, mert bemutat valami egészen hétköznapit, egészen lenyűgöző módon, úgy hogy közben, amit látsz, az letaglóz, ledöbbent, de te mégis meg akarod nézni újra meg újra, mert tudod, hogy a legmélyebb mondanivaló nem más, minthogy minden nap számít.

212. JUTEK24 (2011-02-27 21:59.55)

Őszintén szólva senkit nem akartam megfosztani a film-élménytől!Hisz nem csak a happy end miatt nézünk filmeket. Nem igaz?! ...oh,my God!...

211. NAT79 (2011-02-09 13:43.28) - (válasz Az utolso szamuráj 208. hozzászólására)

:-)))))

210. Polcok_a_polcon (2011-01-15 09:21.18)

Kellemes csalódás. Valami futószalagos klisé amerikai mozit sejtettem mögötte, aztán :-O ...kitűnő

209. SK János (2010-12-09 10:03.12)

Nekem megvan Blu-ray-n és HD minőségben egészen több élményt nyújt a film.Eredetileg csak 3-ast adtam volna,de így HD minőségben!

208. Az utolso szamuráj (2010-11-04 03:09.06) - (válasz Anyuka50 206. hozzászólására)

Hát ez igen bölcs,had gratuláljak.Ezért nem megnézni valamit....

207. Mütyürke (2010-11-03 22:19.42) - (válasz Kövyvtáros 204. hozzászólására)

Ez igen!:)Enyhe szórakozásnak éppen nem mondanám...egy kemény dráma.

206. Anyuka50 (2010-11-03 18:12.04)   - (válasz JUTEK24 199. hozzászólására)

Jutek24! Olyan gyönyörűt írtál! Annyira igaz! Még nem láttam a filmet, de a hozzászólásod alapján nem is fogom megnézni. Épp elég ilyet lát az ember az életben... Örülök, hogy ezzel a pozitív felhívással fejezted be! Szeretném őrizni a lángot...

205. Tysonrichie (2010-10-24 21:58.58)

egyszer meg lehet nézni

204. Kövyvtáros (2010-10-05 12:16.51)

Ajjaj..végig szenvedtem az egészet.Pedig a színészek ígéretesek voltak,és a játékuk jó,a film nem.Enyhe szórakozás,délutánra.

203. Csin-csin (2010-10-02 17:58.18)

akkora ellentétes élmény volt nekem..a színészek zseniálisak, az érzelmeket hihetetlenül át tudják élni, azt a meggyötört arcot Kate-en.. Viszont annyira depressziós a film, nem lett tőle jó kedvem az biztos, tudom, nem azért néz az ember drámát, hogy vidám legyen, de ez tényleg kissé szenvedős volt. A színészeket imádtam, magát a filmet nagyon nem..

202. PEET105 (2010-09-28 23:18.36)

Ekkora negatív filmet...

201. Miss Keira (2010-08-23 22:24.14)

Nagyon nagyon jo film volt. Most kicsit faradt vagyok ahhoz hogy elemezgessem. De szeretnem elmondani hogy Kate es Leonardo is mindketten remekul jatszottak benne. Lehet hogy csak azert mert most ilyen hangulatban vagyok de a vegen nagyon sirtam. Es a zeneje is gyonyoru volt.

200. Frubaby (2010-08-21 13:52.59)

Hát én untam...rémesen. Megnéztem ,de csak azért hogy tudjam mi lesz a vége ennek a másfél óránál kicsit hosszabb kínlódásnak. Nagyon nem tetszett. Ennek ellenére 3 csillagot adok neki.... ennyinek éreztem...imdb-n talán 5 -öt adnék....

199. JUTEK24 (2010-07-25 22:18.26)

Addig számítottak különleges párnak, amíg szerették egymást és kiálltak egymás mellett.Igazából teljesen mindegy lett volna ,hogy milyen célt tűznek ki maguk elé,Párizst vagy bármit, a lényeg az volt,hogy KÖZÖS legyen.Amikor Leo meghátrált az utazástól, akkor a közös életüktől, a kettejük céljától lépett vissza...Kate ezt nem tudta feldolgozni- hogy lemondott a férje kettőjükről.Nem állt ki többé mellette...elmúlt a szerelem,az együtt vagyunk jóban-rosszban.Ennek a pillanatnak voltunk tanúi.A szerelem elmúlásának,az összekötő kapocs elszakadásának.Ez valóban nagyon,nagyon szomorú.Nem csoda,ha egy szempillantás alatt megszűnt szeretni a nő a férjét.Így pedig már képtelen lett volna szülni neki még egy gyereket.Hazugságban. Valójában bárhol is vagyunk a világban és bármilyen körülmények között is élünk,amíg lelkünkben össze vagyunk kötve társunkkal,addig különlegesnek számítunk egymás számára.De ha ez a kötelék egyszer elszakad és a boldogság elmúlik,akkor lehetünk Párizsban vagy bárhol,nem marad más,csak a szürke szomorúság és magány. Ezért mindenki addig őrizze a lángot,amíg csak lehet!:)

198. Atzel (2010-07-07 11:08.32)

Rendben van a film, megértem miért nem lett legjobb film kategóriában is jelölve, de attól méég nagyon tetszett. 5östől még messze, de pont az nyújtja amit egy ilyen drámától vártam. A többit meg már ti leírtátok... Akármennyire is utáltam az ürgét a legjobb mondata, a diliházas ürgének volt. "Az az igazán bátor, aki képes meg látni a reménytelenséget." (vagy vmi hasonló:D) Bár nekik ez csak egy újabb film, meló, de azért kicsit irónikus h idén Sam Mendes és Kate Winslet bejelentették válásukat. :)

197. Dorcyka01 (2010-07-02 15:19.57)

Megrendítő.. mélyen megrendítő film.. az ember azt hinné, hogy majd minden megoldódik, vagy jóra fordul, de rá kell jönni, hogy az egész egy hatalmas dráma. Kate megérdemelten kapott Golden Globot, hatalmasat alakított. Leonardo előtt is le a kalappal. Nagy élmény volt.

196. Bigacsiga és Batkamanó (2010-03-31 21:50.10)

A film nagy tanulsága: ha békében akarsz élni a pároddal sok-sok év után is, reménykedj a halláskárosodásban:-)

195. Thoams (2010-03-09 18:42.05)

Nekem nagyon tetszett. Attol függ milyen hangulatban nézi meg az ember. Aki meg nem szereti a drámát, az ne nézze, nézze meg a rambo3-at oszt jó :)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Csk1, 2024-04-18 19:22	284 hsz
a film utálóinak	Convar, 2012-04-17 02:34	37 hsz
a film kedvelőinek	Minyuminyu, 2009-05-21 23:02	4 hsz
Kérdések	SAKÁL1, 2009-05-18 19:39	2 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A szabadság útjai adatlap

Eredeti cím: Revolutionary Road

Évszám: 2008

Rendezte: Sam Mendes

Szereplők: Leonardo DiCaprio, Kate Winslet, Kathy Bates, Michael Shannon, Kathryn Hahn...

További információk

Szereplők fórumai

- Leonardo DiCaprio - Vélemények

- Kate Winslet - Vélemények

- Kathy Bates - Vélemények

- Michael Shannon - Vélemények

- Leonardo DiCaprio - ki néz ki jobban?:Leonardo Dicaprio vs. Brad Pitt??????

- David Harbour - Vélemények

- Albert Wolsky - Vélemények

- Leonardo DiCaprio - Kérdések

- Leonardo DiCaprio - Melyik filmje a legjobb?

- Leonardo DiCaprio - KI a tehetségesebb?:Leonardo DiCaprio vs.Pierce Brosnan