Fórum - Versek! (115. oldal)

elejére ... 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 ... végére

14810. Oliwaw (2012-06-21 02:56.48)   - (válasz Maynards 14809. hozzászólására)

Versről nem mondok véleményt, de legjobb döntés.

14809. Maynards (2012-06-21 01:34.13)

nem tudom, jó döntés-e de itt egy saját vers... Maynards: Nem tudlak engedni Egy üres szobában poros emléked inhalálom. S hogy szerettél-e? Azt majd holnapra kitalálom. Hiányod átjárja minden érző idegsejtemet. Kamrából aorta viszi "sosevolt" szerelmedet. Hajcsomód ül egy fésűn, ujjam érzi: selyemtapintás. Nem tudlak engedni. Nekem te voltál az, senki más. 2012. június 18.

14808. Maynards (2012-06-20 23:38.47)

egy kis rögtönzés: Azt hiszem, hiányzol, de mit tehetnék, hagyom. Nem volt időm kávét inni, biztos az a bajom... :)

14807. Maynards (2012-06-18 13:31.05)   - (válasz Papagájpár 14806. hozzászólására)

remek vers

14806. Papagájpár (2012-06-18 11:36.53)

Závada Péter:Macskakör Mit kaptál,csak a jellemem. Külcsin vagyok,semmi más. Azt remélted,kell legyen a lét mögött identitás. Nem számoltál a többivel, bár formában nincsen hiány. Hogy vagyok,még nem tölti fel kongó egzisztenciám Szeretni puszta illemtan. Ki üres,részed nem lehet. Semmim sincs,de velem van az,hogy elengedtelek.

14805. Maynards (2012-06-17 23:00.28)

Alfred de Musset: Ninonhoz (Radó Antal fordítása) S ha mégis szólanék s bevallanám: szeretlek. Vajon mit mondanál, kékszemü barna lány? Tudod: a szerelem nagy kinja a sziveknek, Már szántad magad is, kik martaléki lettek: És mégis - szavamért megbüntetnél talán. És ha kimondanám, hat hónap hallgatása Mily sok gyászt leplezett, mily őrült vágyakat: Elmés vagy, oh Ninon, s bár gondtalannak látszva, Még a jövőbe is be tudsz pillantni játszva - "Oh ezt már rég tudom!", felelné ajakad. És ha kimondanám, hogy édes őrülettül Árnyékoddá levék s követlek untalan: Bájosb vagy, jól tudod, ha arcodon keresztül Mélázó kétkedés egy-egy sugára rezdül - "Talán azt mondanád, hogy "nem hiszem, uram!" És ha kimondanám, hogy én keblembe vésem Mindegyik árva szót, mit tőled hallhatok: Tudod, ha rám tekintsz sértődve, sértni készen, Azúrszin két szemed legott villámmá lészen - Talán azt mondanád: kerüljem hajlokod. És ha kimondanám: éjemnek nincsen álma És nappal térdelek, sirok s imádkozom: Mikor nevetsz, tudod, a méh ajkadra szállna, Azt vélve, hogy repül kinyiló rózsaszálra - Talán, ha szólanék, kacagnál gyászomon. De nem, te mit se tudj. Esténkint összejőve Tovább cseveghetünk lámpádnak fényinél. Ott hallom hangodat, lehellek levegődbe'... Ám kétkedj', ám nevess, ám láss be a jövőbe - Szigorral nézni rám nem lesz okod, ne félj. Titkon tovább szedem pár misztikus virágom': Mögötted állhatok, harmóniás kezed' A billentyűk során ha végigzengni látom, És érzem olykoron, vig táncmelódiákon Hogy' ringasz, mint a nád, midőn karom vezet. S ha űz az éjszaka házadból útra kelnem, Alig hogy honn vagyok, záródik a lakat, S megannyi kincseken: emlékimen csügg lelkem: S isten szine előtt, fösvény örömmel telten, Kitárom szivemet, hol nincs más, csak magad! Szeretlek és tudok közönnyel szólni véled, Semmim sem árul el, nem tudja senki még: Szent titkom s szent kinom. Esküdtem: amig élek Csupán szeretlek én, de semmit nem remélek - Láthatni arcodat, e boldogság elég. Karodba' halni meg s ott élni, lábad mellett - Ez üdvök üdve nem, nem várhat énreám! Óh, minden erre vall s gunyolja e szerelmet... S ha mégis szólanék s bevallanám, szeretlek: Vajon mit mondanál, kékszemü barna lány?

14804. Kimikem (2012-06-16 23:08.42)

Áprily Lajos: Fűzfa-zsongás Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek! Aranyzöldjét ragyogva tükrözik a kecskebékás tócsák, víz-erek. A zsenge lomb bodor barkáiban tengernyi méh tolong, toroz vígan, zsákmányol, sárga lábbal elrepül s helyére frissek zengő ezre gyűl, s a fényben zsong tovább a bacchanál. Az ölyv, mely szelte fenn a kék eget, ezt hallja tán, hogy most szitálva áll... Ha fűz lehetnél, barkás fűz-liget, lelkem hogy zsongnál. Hogy zsonganál.

14803. Kimikem (2012-06-16 22:37.56)

Móra Ferenc: Kertem alján Kertem alján Lombot ontva Vén akácfa vetkezik, Ablakomba Búcsút mondva Nyújtogatja ágkezit. Ha szökellő Őszi szellő Simogatja sudarát, Gallya rebben, Halk zörejben Sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad Bármi bágyadt, Bármi búsan bólogat: Vén akácom E világon, Nincsen nálad boldogabb! Viharával, Nyomorával, Átaluszod a telet - Új virággal, Lombos ággal Kelteget a kikelet!

14802. Kimikem (2012-06-16 21:46.54)

Várnai Zseni: Útszéli cserje Itt is úgy van, mint az emberi világban! Az egyik fa már szinte égig ér, a másik törpe, fanyar bogyókat érlel, s azt tartják róla, hogy semmit sem ér. Tűzre se jó, mert göbecses az ága, ő tudja jól s szerényen meglapul az útszélen, hol szelek vitorláznak, de az ég napja rásüt vigaszul. A pillék és a méhek látogatják mert a virága csupa, csupa méz... körülzsongják s egymásnak hírül adják: - Ez egy jó fácska, másfelé ne nézz! Ő meg irul-pirul nagy örömében és kivirul, már szebb, mint aki szép, fanyar bogyója sötétvörösre érik, a darazsak is döngik jó hirét. * Kis törpe fácska, te csak ragyogj a fényben, s birkózz, mikor a jégvihar dühöng, mikor tölgyek és jegenyék meghasadnak, téged ölel és megvéd az anyaföld... Belőle lettél, kicsinynek születtél szélfútta magból, mint a végtelen változat itt a létező világban, mint az örök törvények szerinti Értelem!

14801. Törölt felhasználó (2012-06-16 20:02.49)

Závada Péter: Hiánydramaturgia Az ablakunkból látszik egy emlékmű. Csak az látszik - minden mást kitakar. Ormótlan kőszobor, jelzésértékű. Tegnap elfedte a hózivatar. Hajnalban épp a házunk előtt forgott A vihar magja, mint egy turbina. Eltüntette az egész utcafrontot: Brecht-féle hiánydramaturgia. Reggelre fehér gyász terült a parkra. A hó óvatos pelyhekben szitált. Az emlékmű ott feküdt letakarva, Mint műtőben a frissen exitált. És akkor az a hűvös rettegés - úgy lebegett fölöttünk, mint a kés.

14800. Törölt felhasználó (2012-06-16 07:25.05)   - (válasz Menrot 14798. hozzászólására)

én ezt anno a gimiben eredeti nyelven kellett elemezzem.:)

14799. Maynards (2012-06-16 00:09.03)

Szabó Lőrinc: Kísértetek Ez a világ és benne én, tükrök itt, tükrök ott, nézek s ezer arcom visszanéz s fordul, ha fordulok. Én vagyok, amit az ezer arc szétbontott s összekuszált: a tartalom az én, az egy s a forma milliárd. Ezer évig értem dolgozott a születésem előtt, s most minden pillanatban én teremtem újra őt. És amire nézek, az vagyok: fű és hajókazán, és vihar, ha fekete bikák dübörögnek a menny piacán, és Kína vagyok, ha eszembe jut s pilóta a föld felett, bennem robog a nagy Pacific és lassú gleccserek fagynak szemembe, tenyerem fensík és kősivatag s belőlem ballagnak ki a holdas országutak. Minden vagyok, semmi se vagyok, mese és változás: fölnézek a holdra s az vagyok, szemfényvesztő varázs, varázsjáték: játszom veletek, gazellák, őzikék, valakit nagyon szeretek és fáradok… De még, még más is vagyok, én vagyok a legfőbb hatalom: ki ellenem hadakozik, molyként szétmorzsolom, ma még… Mert forog a tükör és még érdekel ez a sok: nézek s ezer arcom visszanéz s fordul, ha fordulok, de holnap… Holnap tán megunom az egészet s belelövök s mint egy kisértet eltünök a cserepei között.

14798. Menrot (2012-06-15 21:04.40)

Eminescu ma évfordulós.(1850. január 15. – 1889. június 15.)R.I.P. Mihai(l) Eminescu Csak egy vágyam van még Csak egy vágyam van még: Az este csendjében, Ha majd meghalhatnék Tenger közelében. Álmom nyugodt legyen S erdő közelemben, A nagy vizeken fenn Legyen derűs egem. Nem kellenek zászlók, Koporsó költséges, De ágyam vessék meg Friss fiatal ágból. Érettem senkinek Könnye ne szakadjon; De szót keservinek Az ősz lombja adjon. Míg csobogva ömöl Csurgók vize egybe, Hold szálljon a hegyre Magas fenyők közül. Kolomp szava érjen Hűs esti széllel hozzám: És benne megrázkódván A hárslomb meséljen. Akkortól fogva én Már nem leszek vándor, Rajban jönnek felém Emlékeim akkor: A fenyves árnyiból A csillag kirebben, Reám nevet egyben, Hisz ismer engem jól. Zengnek zord haragban Tengeri vad szelek... De én már föld leszek Lenn árva magamban. 1939 Finta Gerő fordítása

14797. Maynards (2012-06-15 02:35.06)

József Attila: A bőr alatt halovány árnyék Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között, szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz, nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni, 5 hete, hogy nem tudom mi van veled az idő elrohant vérvörös falábakon az utak összebújnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember? néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

14796. Chris Co (2012-06-15 01:25.24)

Nathicana Záisz sápadt kertjében történt, Záisz ködlő kertjében történt, hol az éjfél üde heroldja a fehér nephalot virágzik. Hol a csendes kristálytó szunnyad, hol csermelyek némán ömölnek a barlangjaiból Kathosnak hol az alkonylelkek lakoznak. És tavon és csermelyen által tündér és démonalakkal megfaragott, messze fehérlő alabástrom hidak hajolnak. És különös napok ragyognak, És különös Banapis holdja, Mely a sűrüsödő homályban A repkényzöld sánc mögött nyugszik. S Yabon fehér párája hull itt, S e kavargó párában láttam Az isteni szép Nathicánát, Koszorús, hószín Nathicanát, A vörös ajkú Nathicanát, Széphangú, édes Nathicánát, Holdleplű, kedves Nathicánát, aki nékem örök szerelmem A szelídítetlen időktől. Ma minden szelíd, de Yabon nem. És itt tölténk minden időnket, Két ártatlan záiszi gyermek, Ki békén járt lugast és ösvényt, S hó nephalot volt koronájuk. Az alkonyban mily sokat úsztunk, Az asztaltonoktól fehérlő Sok virágos dombon és réten. A szerény, de drága asztalthon, Egy álom egy álomvilágban, Mely szépségesebb, mint az Éden. Egy álom, mely tisztább az észnél. És álmodtunk s szerettünk folyton, Míg el nem jött Dzanninnak átka, A démonvert Dzanninnak átka, És vörösen égett a napfény, És vörös lett Banapis holdja, És vörös a virág s a csermely, És a hidak alatt még a tó is, Sőt még a hűs alabástrom Is ijesztő rózsaszínt öltött, Míg az összes tündér és démon Már vörösen bámult az árnyból. S vörös lett szememnek fénye S mint őrült, kerestem e sűrű Függönyön át szép Nathicanát, Szeretett, fehér Nathicanát, Az állandó, szűz Nathicanát. De az egyre örvénylő téboly Elfödte a szememnek fényét És új földet vont a szememre: A vöröslő sötétség földjét, Egy kómát, mit úgy hívnak: élet, Rút kóma, mit úgy hívnak, élet, S lám, benne sok árnya a szépnek, Csaló, üres árnya a szépnek, Mi Dzanninnak borzalmát rejti. S én vágytelten csodálom őket, Mert olyanok ők, mint a kedves, Ha gonoszság ül is szemükben, A gonosz, mely nem bír kegyelmet, És rosszabb, mint Taphron és Latzgoz, Szép leplével kétszer is rosszabb. S csak éjféli álomban jő el Az elveszített Nathicana, A sápatag, szűz Nathicana, Ki pillantástól tovatűnik. S én keresem újra és újra, És Astarte borából főzött Plathotisi nedűvel hívom, Mit erőssé tettek a könnyek. És sóvárgom Záisznak kertjét A veszett, szép Záisznak kertjét, Hol az éjfél üde heroldja A fehér nephalot virágzik. S már az utolsó kortyot nyelvén, A kortyot, mely démonnak kedves, S a vöröslést messzire űzi, E kómát, mit úgy hívnak, élet, És most, most, ha el nem hibáztam, A vöröslő téboly elillan, S emberférgek éjének mélyén A béklyóim mind elkorhadnak. És kínzatott szememnek újra Fehérlik a záiszi hajnal, S a yaboni párában áll majd Az isteni szép Nathicána A meglelt, örök Nathicana, Hasonlatost nem rejt az élet. (H.P. Lovecraft)

14795. Papagájpár (2012-06-14 23:31.52)

;) Hiába,egy elemlámpával messzebre lát az ember.

14794. Törölt felhasználó (2012-06-14 23:18.06)   - (válasz Papagájpár 14793. hozzászólására)

bár az enyém kicsit szaloncukor formájú lett, de legalább vastagabban inhaláltam.:) akkor egészségünkre! hogy üssön a 2fél!;)

14793. Papagájpár (2012-06-14 22:47.22)   - (válasz Törölt felhasználó 14792. hozzászólására)

Avatásidőő..!?:D Akkor koccintás:)

14792. Törölt felhasználó (2012-06-14 22:33.38)

no, meg is írom első rakétámat Újonc könyvén.:D

14791. Törölt felhasználó (2012-06-14 22:30.49)   - (válasz Papagájpár 14790. hozzászólására)

thats what im talkin about;)

14790. Papagájpár (2012-06-14 18:00.58)   - (válasz Törölt felhasználó 14789. hozzászólására)

:D Ja,hát igen,az öngyújtó nekem is mindig a jobbomon,az éjjeliszekrényen.:)

14789. Törölt felhasználó (2012-06-14 17:17.38)   - (válasz Papagájpár 14788. hozzászólására)

az én környezetemben sajnos nem sokan vannak akik komolyan érdeklődnek irántuk, de egy facebook posztot biztosan megejtek.:) este, meccs után, meglesz nekem is a programom, rágyújtok, és ráállok.:D

14788. Papagájpár (2012-06-14 15:00.55)   - (válasz Törölt felhasználó 14787. hozzászólására)

Nem túl vastag,de szondázni a keresletet tökéletes,szerintem így gondolkozhattak valahogy. Sebaj két haver tuti megveszi és párat simán rábeszélek.:) Én részemről nagyon örülök hogy ilyen szintre jutott a sorsa/suk. Ha valaki/k,ő/k megérdemelnék a csillagos eget. Este elveszem a sorok közt.

14787. Törölt felhasználó (2012-06-14 14:35.53)   - (válasz Papagájpár 14786. hozzászólására)

nekem is megjött a kötet.:)

14786. Papagájpár (2012-06-14 14:02.46)

Závada Péter:Jövőre harminc Vesémbe látsz,Istenem,mint a röntgen. Viharlámpásod csontig átvilágít. Jövőre harminc-szívem visszadöbben. ellátni innét már a másvilágig. Felelj dübörgő,fémes tapsaiddal, valómban járjon át az égi szólam! Nézd,félrever a szív,remeg a pitvar -defibrilálj,ma még ne mondj le rólam!

14785. Papagájpár (2012-06-14 13:56.31)

Závada Péter:A szív helyén Tegyél ki úgy az ébredő betonra, tömött,precíz sorokba rendszerezve, akár a tér kofái hajnalonta a nektarint a műanyag rekeszbe Ott,hol a nyár édes fügéit méri, árnyékokkal bújócskázik a reggel. Tegyél ki úgy az ébredő betonra, a szív helyén egy műanyag rekesszel.

14784. Menrot (2012-06-13 19:43.21)

Az ír költő is ma évfordulós.(1865. június 13. – 1939. január 28) William Butler Yeats: Barna Penny Ifjú vagyok suttogtam, Később, hogy túl öreg, Feldobtam egy Penny-t, A szerelmet kutatva. Menj szeress fiatal barátom, Hamvas szőke szépséget. Oh Penny, barna penny, barna penny, Elvesztem tincsei tengerében. A szerelem csalfa játék, Nincs az a bölcs, Ki ismerné ezernyi arcának mindegyikét. Ő is a szerelem bolondja, S a csillagokat hajkurássza az égen, Míg az árnyak elfedik a holdat. Oh penny, barna penny, barna penny, Egy élet is kevés rá, De nélküle ne élj.

14783. Angelika58 (2012-06-13 19:01.26)   - (válasz Törölt felhasználó 14782. hozzászólására)

Biztos lehet róla vitatkozni, az évforduló miatt tettem ide. Meg azért, hogy mennyire elfelejtették.Ezért örültem is , hogy a régi nagyok mellett fiatal költő is fordítja még.

14782. Törölt felhasználó (2012-06-13 18:54.36)   - (válasz Angelika58 14781. hozzászólására)

őszintén szólva én még nem olvastam Pessoa-t, de az általad beillesztett vers véleményem szerint messze elmarad a magas standard-től.

14781. Angelika58 (2012-06-13 18:52.07)   - (válasz Törölt felhasználó 14780. hozzászólására)

Ha tud írni olyanokat,biztos. De ha nem tud, muszáj másokéit , ha muszáj...:))

elejére ... 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 ... végére