Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Pótapák karácsonyra - Izaura TV, 21:00 |
A specialista - Mozi+, 21:00 |
Nyitva - Prime, 21:00 |
Last Vegas - Filmbox Extra HD, 21:05 |
Twisters - Végzetes vihar - HBO, 21:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Dűne: Prófécia |
Koo Kyo-hwan |
14600. Mütyürke (2012-05-26 11:28.50) - (válasz Chris Co 14585. hozzászólására) |
A második ismeretlenje:
Komárom János(Koma):Ezt jelented |
14599. Angelika58 (2012-05-26 11:28.49) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14598. hozzászólására) |
Kormos István hatalmas költő volt és még mindig mindenkinek a Vackor jut róla eszébe. Ez nem baj,de hát azért ő írta a Naxonxipánban hull a hó-t is.
Még ha hosszú is, idelinkelem, hátha valaki elkezd Kormos Istvánt olvasni.Hiszen aki ilyent tudott, azt olvasni kellene... Az utolsó nyolc sor, nincs arra szó . Kormos István: Nakonxipánban hull a hó Se házam, székem, asztalom Surabajában vásált gyöngyöm foszlott magasnyakú pullóver fekszem könyéken puszta földön de semmi vész gyerekeim sajnálnotok fölösleges világokat varázsolok amikor akarom szemem húnyom s belső faláról elém nyüzsög Nakonxipán orrom előtt datolya kókusz zeppelinforma marcipán ez az én úszó szigetem forog gyöngyöző tengeren halért csigáért osztrigáért csak lenyúlok s kiemelem poharamon jég harmata hírlapot is röpítene valami sosemvolt madár persze ha kellene ide civilizáció lábát be nem teszi korallsövény a keritésem kutyám egy szeliditett bálna van jó orgonaszappanom zsebembe dugta nagymama Szent István király ünnepén buborékait elfuvintom buborékaim szállnak fényüket menny kékjébe issza egy isten töpreng valahol pitypang eső vagy hó legyen mondhatnám legyen meteor lábam elé letoccsanó azt gondolom lehetne hó s mire kimondom hull a hó Nakonxipánban hull a hó csibéim nem hülyéskedek datolyán pálmán kókuszon zöld hópihék fehérlenek ütök a sárga homokon homok püspöklilába csap ujjai közt leskel a hold koromos üvegen át a nap mivel igen magam vagyok solingeni acél eszem méltón komoly dolgokba vág nem mifenézek ostobán gyúrhatnám havam hókazallá hóbiciklivé, hókakassá lehetne hómázas hószilke hótrombita vagy hósüveg aha tudom már micsinálok hópelyheim jó ha fölálltok voltatok szappanbuborékok legyetek valahai lányok első szerelmem Mézes Annus amikor elköltöztetek két napig küszöbünkön ültem nem nyúltam lisztes gánicámhoz honnan jössz Fekete Irénke megmosdatott gyerekeid a bácsinak köszönhetnének jónapot kezitcsókolom gyerekem anyja állj ide senkire nem hasonlitasz magát senki ne mérje hozzád mert agyvérzést kapok dühömben nem tudtam mennyi vágy nekem bizonyítható hülye voltam fekvén kerék alá szaladjon meg is döccent gerincemen rue de l' Abbé Carton 63 udvaraszfaltod fény veri négyszögű kút Cécile nevével kiáltozásommal teli Bayeux Cherbourg kuglibabák lábuk leüti az idő egy szánkázott velük Ertot Flamanville Les Pieux hídon víz fölé könyököl Marie-France törzsfőnök papával papír propellert gyárt Kiki száll par avion Osaka kék Duna gyöngye Budapest hányszor körül loholtalak idáig érve olvasásban ne mondjátok ez jó alak mert csak szívem gyalogolt vert a kezem dobogott lábam kerestem nem találhatót betűztem föl nem foghatót egyik egérke foga közt halakat elrekeszteni kottázni másik áit éit pisze zsákolta hét napom NN mandula ízeit mentettem volna fogkefémre Vackorral azonositott a mesebeli medveboccsal ki tengermélyből hangtalan szóval halántékomra csattant elhallgatta a mondhatót kikotyogta a mondhatatlant három lépésre villogott egy aranysisakos fej mindig megszámoltam az ujjait tíz meg tíz volt isten bizony hát szappanbuborék-havam kiszámolós játékom lettél Nakonxipánom szigetem vertem gyomorszájon magam poharamban a jég elolvadt meleg megmondommi a szóda aki nem ismer még jöhet jelentkezzen az idióta de gyorsan mert szemem nyitom nincs-ajtóm pedig kulcsra zárom hajnali félnégy csak elalszom ha isten is akarja álmom |
14598. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-26 11:23.46) - (válasz Angelika58 14597. hozzászólására) |
Köszönöm, Kormos "Pistáról" egy fehérgarbós, cigis kép jut eszembe. |
14597. Angelika58 (2012-05-26 11:20.04) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14596. hozzászólására) |
Nem , nagyon jó költő is volt Rab Zsuzsa. De fordítónak zseni.Nem annyira ismert, de jó pár évig Kormos István felesége volt. És egy szörnyű véletlen miatt halt meg, megfulladt egy narancsgerezdtől...
Itt egy példa, milyen jó verseket írt. Rab Zsuzsa:Üveghegy Fények, rigók élnek velem. Üveghegy túlfelén lakom. Az ösvény régen jeltelen. Ajtómat sarkig tárhatom. De valahol már ellenem cihelődik a fájdalom: szerelem – kő a nyelvemen, tüzes kereszt a hátamon. |
14596. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-26 07:38.09) - (válasz Angelika58 14582. hozzászólására) |
Orosz irodalomnak hiányoztál,oázott érted, lsd. Latinovitsnál Csehov.Rab Zsuzsa "csak" fordított? |
14595. Chris Co (2012-05-26 02:17.49) |
Város a Tengerben
Ni! Trónt épített a Halál Egy messze, nyugati vár Fölött, hol a végtelen Magányban jó s rossz, bűn s szerelem Örök sírban pihen. A sok oltár, palota és torony (Vén torony mind, de egy sem ing!): Mieinkkel sehogyse rokon. S mert rajtuk át szél sose ring, Köröskörül bús-csüggeteg Feküsznek a komor vizek. E város éjére soha Nem száll a szent ég sugara; De a fakó tenger ezer Fényt vet a kis tornyokra fel: Fel, csúcsra, messze és közel - Dómra – kúpokra – isteni Csarnokokra – babiloni Falakra – árny-erkélyre, mit Kő-repkény s kő-virág diszít - Föl a sok-sok csoda-zugolyra, ahol Ibolya, szőlő és komoly Brácsa, font frízben egybefoly. Az ég alatt bús-csüggeteg Feküsznek a komor vizek: Bennük csúcs s árny úgy keveredik, Mintha minden lebegne – míg Bentebb egy toronyról sivár Gigászként néz le a Halál. Nyílt templom és tárt sír a rőt Vízzel egyszint ásít, de sem ők, Sem a kincs, mit a bálványfejek Gyémánt szemürege rejteget - Sem a sok drágaköves halott Nem csalja előbbre a habot; Mert – jaj! – fodor nem rezzen ezen A tükrös sivatagon sohasem - Hullám nem mondja, hogy szelek Gyúrnak más, boldog tengereket - S dagály, hogy a víz nem mindenütt Ily irtózatosan derült. De íme, zörren a levegő! Valami mozdul – a tenger? a kő? Süllyedő toronyrengeteg Látszik emelni a vizet, S mintha lyukakat tépne a Csúcsuk az Ég hártyáiba! A hullám rőtebben tüzel, Órák lélegzete halkul el - S ha majd, míg nem földi sikoly Kiséri, e város elsüllyed, Ezer trónjáról a Pokol Feláll és tiszteleg. (Edgar Allan Poe) |
14594. Chris Co (2012-05-26 02:11.36) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14581. hozzászólására) |
Szívesen, bár ez nem az én érdemem. Én még nem írtam
verset. Ihletem még lenne, de a tehetség az, miben szűkölködöm ezen a téren. :) |
14593. Chris Co (2012-05-26 01:15.21) |
A Kert
Van egy régi-régi kert, mely néha álmaimban él, Hol a májusi napfény bolyong, kísértetfénye kél, Hol tarka-barka virágnak színe szürkévé fakul És málló oszlopok tövében ó-gondolat lapul. A szögletekben indák, rések, mohák a tócsák körül, A fojtó bozóttól a lugas hideg sötétbe merül. A csendbe süllyedt ösvényeken a gyep ritka, sovány Elmúlt dolgok doh- szagától a levegő halovány. Nincsen élő teremtmény e magányos helyen sehol S az élősövény csendes, hangot nem hall semmikor. Amint járok s várok s hallgatok, gyakran kutatom a kort, Mikor ismertem jól e kertet, hajdan, valamikor, Gyakran hívom a régmúlt napok tovatűnt képeit, S amint nézem a szürke helyet, érzem, mit tudtam itt. S megborzongtat a felismerés, körbeölel a bánat: Szívem most a kert, s hervadt remény neve a virágnak. (H.P. Lovecraft) |
14592. Chris Co (2012-05-26 01:11.38) - (válasz Törölt felhasználó 14590. hozzászólására) |
"Magát a kifejezést Lovecraft partnere, August Derleth találta ki és nevezte el Cthulhuról, egy hatalmas képzelt entitásról, amely Lovecraft történeteiben szerepel" Ezt most olvastam. :) |
14591. Chris Co (2012-05-26 01:06.07) - (válasz Törölt felhasználó 14590. hozzászólására) |
Kutulu - Sumér eredetű név, de nem tudom, kitől származik. |
14590. Törölt felhasználó (2012-05-26 01:01.56) - (válasz Chris Co 14589. hozzászólására) |
Líraiból borongósba...:) De még sötétségükben is szépek ezek a versek. (Most olvastam, hogy állítólag nem is Lovecraft saját kreálmánya volt Chtulu. De akárhogy is, most már az ő nevéhez kapcsolódik...) |
14589. Chris Co (2012-05-26 00:30.18) |
Poe járt erre...
Örök ábránd itt az árnyak sorsa, Álmaik a tovatűnt századok; Õs-szilek árnya hull a halmokra, Boltívük alatt szunnyadó korok. Mindenütt emlékek fénye remeg, Múlt napot idéznek holt levelek, Vágyukban képek, hangok: tegnapok. Kísértet suhan búban, magányban, A szenthelyen, hol sehol nincs nyoma; Gyarló szemek nem láthatják meg őt, Bár átzeng a múlton titkos dala. S kevés, ki ismer tündéri mesét, S látja a sírok közt Poe szellemét. (H.P. Lovecraft) |
14588. Chris Co (2012-05-26 00:26.58) |
A Yuggoth Gombái
/részlet/ IV. A Felismerés És eljött a nap, úgy mint egykoron, midőn láttam a tölgyes völgy ölét, mely őrzi a föld fullasztó ködét, s hol téboly ette árnysereg oson. Nem változott - a szennyes halmokon felszálló füstcsík hordja szét a Névtelen hírét, s a buja rét egy faragott kőoltárt körbefon. Egy test hevert a nyirkos kőlapon, és más lények ültek tort a test körül, E fakó föld, tudtam, nem otthonom, ez Yuggoth, hol oly csillagos az űr! A test felém sikoltott egy nagyot, s már késve eszméltem, hogy én vagyok. (H.P. Lovecraft) |
14587. Törölt felhasználó (2012-05-26 00:09.52) - (válasz Limpi Sisak 14584. hozzászólására) |
"Míg eltűnnek a mai figurák"... :) Megérjük mi azt még? Mert úgy tűnik, olyanok, mint a hidrák...:) |
14586. Törölt felhasználó (2012-05-26 00:00.50) - (válasz Angelika58 14582. hozzászólására) |
Öröm, hogy itt vagy, de duplán az, mert ilyen csodával jöttél.:) Köszönet érte, egy kicsit "átmosta" a mai napra jutott rossz "ízeket".:) |
14585. Chris Co (2012-05-26 00:00.28) |
Urának teteme fölött,
ki drága volt néki, drága, Arábia királynéja vérét és könnyeit ontja. Finom orcáját karmolja, kezét tördeli, csavarja, aranyszínû, szõke haját könyörtelenül szaggatja. Tébolyultan sír, kiabál, mint a vadon oroszlánja, férjének új éltet adna, de hiába próbálja. (ismeretlen szerző) Szem fénye sötét éjszakában, Szív hangja csönd udvarában, Mosoly a kín kapujában. Ezt jelented nekem. Vízcseppek cserepes ajkakon, Hűs kéz gyöngyöző homlokon, Nap fénye fagyos csúcsokon. Ezt jelented nekem. (ismeretlen szerző) Hiányzol, mint testnek a vér, Szinte éget és fáj,hogy nem vagy enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, Hiányzik minden, ami te vagy. Szeretlek! (ismeretlen szerző) Van úgy,hogy beköszönt,és feldúlja a lelket. Van úgy, hogy elmúlik és megtöri a szívet. Ha vele élsz, szárnyalsz és le győzöl mindent. De nélküle nincs semmi, éled az üres csendet... (ismeretlen szerző) |
14584. Limpi Sisak (2012-05-25 20:15.45) |
Manapság felettébb aktuális. |
14583. Limpi Sisak (2012-05-25 20:15.02) |
Ady Endre: A perc-emberkék után
http://www.youtube.com/watch?v=8kzxPrN5bag Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy bennelegyek - Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora. Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit s magyart. Robogok honról rejtett vonaton, Ebek hazája ma, nem az enyém - S ha marad csak egy hivőm, szent legény, Még a holttestem is ellopatom. Ez a ricsaj majd dallá simul át, Addig halottan avagy éberen, Pihenjen a szent láz s az értelem, Míg eltünnek a mai figurák. Magyar leszek majd hogyha akarom, Ha nem sutáké lesz itt a világ, S fölcsap minden szent és igazi láng Rejtekből avagy ravatalon. |
14582. Angelika58 (2012-05-25 19:03.03) |
De szépeket hoztatok, amíg nem voltam itt!
Én is egy káprázatossal jövök vissza, egyik kedvencem, még az egyébként imádott Jeszenyintől is. És a szokásos tökéletes fordításban. Szergej Jeszenyin: Kékség A völgyek öblei csípős hidegtől kékek, földön a patkó cseng, mint az üveg. A sápadó füvű, messzibe nyúló rétek lefoszló fákról rézpénzt gyűjtenek. Tarlott lapályra nyers köd csügg le mélyen, borzas mohot borzongat, kékre fest, s a folyó hűvös, tejfehér vizében locsogva mossa kék lábát az est. * A fonnyadó reményt az ősz pirosra marja, lovam lépte, mint csöndes sors, szelíd. El-elkapja sötétlő bársonyajka hullámzó köpenyem lecsüngő széleit. Békébe, harcba-e? Indulok messze tájra, nyomok csábítanak láthatatlanul. Elfut a nap, villog arany bokája, s munkánk az évek kosarába hull. * Futóhomokról, megkopasztott dombról permeteg rozsda ontja vörösét. Pásztorkürtöt hajlít a sárga holdból, s mint riadt csóka, rebben a sötét. Tejszínű köd dajkálgat kis tanyákat, elült a szél, halk zsongás andalít. Oroszföld alszik, rajta derűs bánat, s őszi hegyekre fonja karjait. Nem messze hajlék, csábít éji szállás. A kiskert bágyadt kaporszagot ont, szürkén hullámlik a káposztaágyás, olvadt vajat csöpögtet rá a hold: előre érzi jó kenyér puháját, s uborkát herseget az éhes képzelet. Ott fenn az ég megnyitja tág karámját, s kivezet száron egy makrancos felleget. Útszéli hajlék! Sok borongó árnyad s csöndes derűd régi ismerős nekem. Az asszony alszik, és a szalmaágyat laposra döngöli az özvegy szerelem. Virrad. Az árnyak lassan szétomolnak, barna homályban áll még az ikon. S az eső hajnali imát dobolgat a szürkülő, homályos ablakon. Poroszkálok megint kékbenyúló mezőkön. Rézarcú nap villan a pocsolyán. Szívemben más bú-öröm kincsét őrzöm, új beszédet tanulgat már a szám. Fagyott tó lett szememnek enyhe kékje, lovam nem űzi gyeplőszár-szeszély. Belemarkol egy halom rőt levélbe, s utánam vágja a garázda szél. /Ford.: Rab Zsuzsa/ |
14581. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-25 09:29.12) - (válasz Chris Co 14578. hozzászólására) |
Én csak a Holló c. versét ismertem, meg a krimijeit. Köszönet a "tanulásért." |
14580. Törölt felhasználó (2012-05-25 09:02.13) - (válasz Chris Co 14578. hozzászólására) |
Milyen lírai hangulatod van...:) De nagyon szép verseket hozol, az kétségtelen. Köszönet érte!:) |
14579. Törölt felhasználó (2012-05-25 09:00.39) - (válasz Törölt felhasználó 14571. hozzászólására) |
Így jár, aki meló után, fáradtan ír összegzést, vagy véleményt, vagy akármit...:)A lényeg lemarad. A kevésbé veretes művek védelmében elmondanám, hogy igaz ugyan, hogy nem a lét elviselhetetlen könnyedségéről szólnak, de a maguk egyszerű módján mégiscsak bennük vannak az élet apró-cseprő dolgai. Engem, mint holt egyszerű lelket még szórakoztatnak is, mert anélkül szókimondóak, hogy nevükön neveznék az eseményeket. (na, jó, előfordul, hogy megnevezik...:)) Ezért a szimpátiáért meg én kérek elnézést, de szerintem ez is belefér a kategóriába. De mint említettem, nálam ez defekt és az én véleményem csak egy a sok közül, ami nyilván ennyit is ér.:) |
14578. Chris Co (2012-05-25 01:28.00) |
Álom az álomban
Vedd még e csókot, édesem! Mostan megyek, elbúcsuzom És ez legyen a búcsúszóm: Igazat mondtál énnekem, Bús álom az én életem: Eltűnt reményem csillaga, Mindegy, nappal vagy éjszaka, Való volt-e, vagy látomány, Ma már mi sem maradt nyomán. Minden, mi van e bús világon, Álomba ködlő furcsa álom. Állok viharzó part előtt, A tengerár lihegve bőg. Kezemben emlékek, romok, Arany fövény, arany homok. - Nézem, hogy hullanak ezek a könnyü, semmi porszemek. És könnyezek - és könnyezek! Ó Istenem! bárhogy fogom, A porba hull lágy homlokom! Ó Istenem! nem menekül Egy szem se a vizek elül? Hát minden-minden e világon Álomba ködlő furcsa álom? (Edgar Allan Poe) |
14577. Chris Co (2012-05-25 01:25.25) - (válasz Törölt felhasználó 14575. hozzászólására) |
Köszönöm! :) |
14576. Chris Co (2012-05-25 01:24.41) |
Esti Csillag
A nyár delelőn járt, Az éj fele volt: Csillag köre ködlőn Tört át, hol a hold Fagyban ragyogott és Planéta-rabok Közt járta a mennyet - Holdfény a habot. Néztem, hogy oly Hideg mosoly: Oly dermesztő hideg; Mint felhő-fürt- Palást röpült, S már téged néztelek, Est Csillaga, Kinek sugara Dicső s mind kedvesebb: Boldog vagyok, Hogy ott ragyog Az éji égkupolán, S e messzi tűz A lenti hűs Fénynél különb csodám. (Edgar Allan Poe) |
14575. Törölt felhasználó (2012-05-24 23:48.09) - (válasz Chris Co 14573. hozzászólására) |
A tegnapi is nagyon szép volt!:) |
14574. Törölt felhasználó (2012-05-24 23:44.44) - (válasz Kimikem 14567. hozzászólására) |
Szia Kimikem!:):)
Örülök, hogy írtál, már régen láttalak errefelé, akkor is csak egy-egy hozzászólás erejéig, sokáig azt hittem, hogy valamiért haragszol talán. De legalább ezzel elértem, hogy írtál.:) Igen, igazad van,tényleg belefut az ember néha morálisan ingoványos szösszenetekbe is, de nem szabad, hogy ezekkel süllyedjen is el, mint a megboldogult Titanic...:) Ízlésekről meg vitatkozhatnánk napestig, szerintem ha van valaki, akkor Te nagyon is tisztában vagy azzal, hogy milyen furcsaságokat tud partra sodorni az élet...:) Nem éri meg ezen idegeskedni, a papír (bocsánat, képernyő) mindent kibír, mi meg majd behunyjuk a szemünket, oszt' úgy falatozunk, mint szépreményű Regős Bendegúz a banya kosztjából.:)Legfeljebb nem "lájkoljuk" a menüt.:)A komolyzene topik ezért jó. Elkerülik a fura népek. (Köztük én is, mert - nem büszkén mondom ugyan, de -"operanalfabéta" vagyok. Persze, ha belegondolok, ez nem lehet mentség, hiszen verset sem tudok írni...:D:D Ez nem jelenti azt, hogy ezek után átteszem oda a székhelyem, mert nem képzelem, hogy olyan zseniális vagyok, mint egyes közszereplők, akik mindenhez értenek...:):)) |
14573. Chris Co (2012-05-24 23:33.07) |
Dal
A tánc be jó, be szép, A lágy, a lenge dal, Csak nézd a lány szemét, Ha ajka suttogásba hal. Kacagva völgy s a domb Én úgy szeretem, ha zeng, Elűzve mind a gond, Pásztor-nevetés ha cseng. Kunyhóban is be jó, Sorsunk sötét, vagy habfehér, A hűs lugas mily ringató, A dél gyümölcseinkre tér. A tölgypad kedves itt, Hol tölgyek árnya int, S a vének kedvelik Mulatozásaink. Mindenkit szeretek én, De Kittyt jobb szeretem, Te vagy e föld kerekén, Kitty, a mindenem. (William Blake) |
14572. Chris Co (2012-05-24 23:30.19) |
Halhatatlan kép
Láthatatlan hang Áramlik kék völgyön át Nesztelen Fáradtan lát Álmában hallja Távoli világ szavát Hallja mit lát Emlék és látomás (Ismeretlen szerző) |
14571. Törölt felhasználó (2012-05-24 23:20.54) - (válasz KareszFaszi 14566. hozzászólására) |
Szia,
elnézést, hogy csak most írok, de délelőtt (egy hsz. után)netelvonásra ítélt a szolgáltató (Lehet, hogy ők is olvassák, amiket írok?:D) Nos, legelőször is: isteniek a hasonlataid!:) De komolyan. Én sem ismerlek Téged, pedig egész jót vitáztunk annak idején a Törvénytisztelőben.:) Igazad van abban, hogy valóban bele lehet futni itt-ott durva dolgokba, ilyenkor legfeljebb felvonom a szemöldököm, megvonom a vállam és ráhagyom a "beszélgetőkre".:)Ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményem, csak nem írom meg. Ez valami defekt lehet, vagy egyszerűen csak azért van így, mert a mindennapokban is nagyon sok emberi hülyeséget kell tolerálnom, és ha minden lököttségen felhúznám magam, úgy járnék, mint Tristan apja, a szélütéses ezredes. Mindezzel együtt teljesen tiszteletben tartom a véleményed, de szerintem a "színvonal" ettől sem fog változni. Olyan ez az egész fórumozás, mint egy virtuális diliház. Sose tudhatod, melyik őrültbe szaladsz bele egy kivilágítatlan topikban...:) És igazad van abban is, hogy aki közszemlére teszi a mondandóját, az állja a kritikát is róla. Én sem tettem mást. Csak most, szokásommal ellentétben, véleményeztem a véleményed, amire írtál egy teljesen normális és kötekedés mentes véleményt, amit ezúton is köszönök.:) |