Fórum - Versek! (128. oldal)

elejére ... 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 ... végére

14420. Oliwaw (2012-05-12 15:47.07)   - (válasz Törölt felhasználó 14416. hozzászólására)

"megeszik a korpákok" Szíves engedelmeddel ezt beplagizálom legközelebbi versembe, hacsak már te is nem plagizáltad, mert akkor beplagpaliplagi...zálom.

14419. Oliwaw (2012-05-12 15:42.42)

És itt a Szanolcska-Szabolcska név különbözőség nem véletlen.

14418. Oliwaw (2012-05-12 15:40.31)   - (válasz Lennon16 14415. hozzászólására)

Te Szanolcska Mihály leszármazottja vagy, kérd meg Karinthy Frigyes leszármazottját, hogy írjon rólad.

14417. KareszFaszi (2012-05-12 15:39.57)   - (válasz Lennon16 14415. hozzászólására)

Ha tetszenének, akkor azt írtam volna:) Én nem mondom meg hogyan, mi alapján írjál, csak leírom a véleményem.

14416. Törölt felhasználó (2012-05-12 15:37.32)   - (válasz Oliwaw 14414. hozzászólására)

Inkább akassza fel magát a gatyamadzagjára?:):) Nana, már Hacker Bandi megmondta annak idején, hogy aki disznók közé keveredik azt megeszik a korpákok. :)Ne indíts el lavinát, mert maga alá temet...:D:D

14415. Lennon16 (2012-05-12 15:35.09)   - (válasz KareszFaszi 14397. hozzászólására)

Szarok, ugye? Nem vagyok Petőfi, vagy Ady. Hanem egy egészen másvalaki. Azt írom le amit érzek, Azt ami fáj vagy boldogít, A lelkem zengő szavát, Vagy a szívem hattyúdalát. Írjál jobbat s szebbet, Hiszen te vagy a mester, A verseim nem művészet, Megeszi majd az enyészet. Egyébként a fluxuskondenzátoros, meg a vízihulla inváziós úgy született, hogy kértem 5 szót, s írtam velük verset. Ha fluxuskondenzátorral, akkor azzal. Szegény ember vízzel főz.

14414. Oliwaw (2012-05-12 15:33.11)   - (válasz Emylio 14413. hozzászólására)

Kérlek Emilyo , ne hints gyöngyöt a disznók közé !

14413. Emylio (2012-05-12 15:31.10)

Gatyamadzag lóg a széken, össz' vagyonom, ékességem. Ezt hordunk mi itt a tanyán, ettől marad fenn a gatyám. Szeretem őt, jó barátom, aki bántja, szájon vágom. Most halljátok utolsó szavam: Véle akasztom föl magam!

14412. Oliwaw (2012-05-12 15:10.38)   - (válasz Menrot 14409. hozzászólására)

Pécsen konkrétan láttam egy ilyen kiállítást (mert megvenni a képeket nem tudtam volna), Itt rögtön vonjunk párhuzamot Pécs és Vásárhelyi Győző között, de hol van ő ettől ? (talán a sztratoszférában)

14411. Emylio (2012-05-12 15:05.20)   - (válasz Oliwaw 14410. hozzászólására)

Akkor hajrá!:)

14410. Oliwaw (2012-05-12 15:04.14)   - (válasz Emylio 14407. hozzászólására)

Újabb doktori téma, amikor is azonosulok a szőlőszemmel.

14409. Menrot (2012-05-12 15:04.07)   - (válasz Oliwaw 14405. hozzászólására)

Malevics-nek van sok szuprematista festménye azt tudom.(Fehér alapon fekete négyzet vagy fordítva)

14408. KareszFaszi (2012-05-12 15:02.47)   - (válasz Oliwaw 14405. hozzászólására)

A falvédőfeliratokról én még nem írtam, így nem is reagálhatsz arra...ugyebár logikus, hogy olyan véleményre ,ami nem hangzott el/íródott le nem lehet (érdemben)reagálni:):)...Okos vagy:) (és logikus)

14407. Emylio (2012-05-12 15:01.14)   - (válasz Oliwaw 14406. hozzászólására)

Köszi!

14406. Oliwaw (2012-05-12 15:00.10)   - (válasz Emylio 14404. hozzászólására)

Na pl ez a nagyon magas művészet (grt) .

14405. Oliwaw (2012-05-12 14:58.15)   - (válasz KareszFaszi 14403. hozzászólására)

Akkor logikából is írok egyet: " művészet" megitélése szubjektív" akkor mi is a művészet ? Fehér alapon zöld négyzet (van ilyen festmény, ilyennel pingáltam ki a nyárikonyhát) , a falvédőfeliratokat te nem tartod annak, talán mások igen, mivel szólásomtól kezdve a téma ezen "ág"-ról szólt, irreleváns önkényesen visszakanyrodni.

14404. Emylio (2012-05-12 14:46.47)

Ha van olyan szőlőszem, van olyan, hogy szőlőszáj, ha megnyomom a szőlő fejét, kispriccel a szőlőnyál.

14403. KareszFaszi (2012-05-12 14:44.57)   - (válasz Oliwaw 14402. hozzászólására)

Akkor leírom még egyszer a gyengébbek kedvéért, hogy én Lennon-ról írtam véleményt...,ahol a szubjektív megítéléssel értettem egyet a "művészettel" nem.. kár , hogy ezt így el kell magyarázni vélhetőleg értelmiségi embereknek:) Járandóságodról kérdezd a kormányt...

14402. Oliwaw (2012-05-12 14:40.17)   - (válasz KareszFaszi 14401. hozzászólására)

Ebből kisdokrorit fogok írni, szociológia kategóriában: Ellentmondásos vélemények a mai magyar, vélhetőleg értelmiségi emberek önellentmondásos hozzáállása , a magyar kultúra részét képező falvédő feliratok tárgyában "Bár valójában ezt én nem nevezem annak" tehát a kérdés kutatást igényel amely több évet is felölel, Járandóságomat a 12345678-12345678-00000000 számlaszámra kérem utalni.

14401. KareszFaszi (2012-05-12 14:29.50)   - (válasz Oliwaw 14400. hozzászólására)

Én nem a falvédőművészetről írtam - ne légy sznob, és figyelj:)

14400. Oliwaw (2012-05-12 14:27.49)   - (válasz KareszFaszi 14399. hozzászólására)

Kérlek ne légy sznob, a falvédőművészet lehet nem trendi, de örök igazságokat vés a falra.

14399. KareszFaszi (2012-05-12 14:23.08)   - (válasz Oliwaw 14398. hozzászólására)

"Ugyan már, a " művészet" megitélése szubjektív" - pont ezt tettem:) Bár valójában ezt én nem nevezem annak:)

14398. Oliwaw (2012-05-12 14:21.23)   - (válasz KareszFaszi 14397. hozzászólására)

Ugyan már, a " művészet" megitélése szubjektív, van akinek ez is egy örök rimes, hímes rigmus: "Igyál, egyél, de ne henyélj.” , és ezt egy konyhai falvédőn olvastam.

14397. KareszFaszi (2012-05-12 14:12.37)

Hát Lennon, szép lassan a minőség lehetne fontosabb a mennyiségnél, mert ez....

14396. Lennon16 (2012-05-12 13:58.31)   - (válasz Lennon16 14395. hozzászólására)

Második adag: Még pár nap… Még pár nap s aztán elválunk, Sosem látjuk egymást újra, Ez az, ami a szívemet fúrja, Első és utolsó májusunk. Elmész, s talán örökre, Itt maradok gyötrődve, Hiányozni fogsz nekem, Keresni fog a szemem. Sírni fogok, mert fájni fog, Nélküled hamar meghalok. Ó én még mindig szeretlek, És soha-soha nem feledlek! A négyszázadik E vers már a négyszázadik, Az örömtől könnyem hullik. Legyenek múzsáim a hölgyek, Remegjenek hegyek s völgyek. Amíg élek, sokat írhatok, Tán babérkoszorút is kapok. Fruzsinak Fruzsina, Fruzsina óceán gyermek, Nincsen párja két szép szemednek. Nyúlfülekkel szaladgálsz a világban, Illatodat érzem ezernyi virágban. Gyere hát kedves nyulambulam, Sok kis nyuszi mind feléd suhan, Suhannék én is, mint fürge vonat, De sajna én nem születtem nyúlnak. Valahol Valahol az emlékek forgatagában, Lelkemnek mélységes zugában, Egy darabka ott maradt belőled, Egy szép és kedves emlék, Melyet mindig elrejtek előled, S nem múlnak el úgy az esték, Hogy ne gondolnék rád. Gondolok rád minden nap, Pedig tudom, hogy nem szabad, Bár a szívem már rég meghasadt, Figyellek, mikor nem te látod, Lelkembe te ültetsz virágot, S ha angyal nem is vagy, Tündér talán igen. Szeretlek, de fura ez a szerelem, Mert itt van mindenféle érzelem, Örömben és bánatban, A tied lehettem volna, De már azt sem tudhatom, Hogy mit hoz a holnap, Örömöt vagy bánatot? Szeretlek, de ez csak afféle rajongás, El is múlik majd, mint a könnyhullás, Mert minden mulandó, az élet is az, Mindenki meghal, s erre nincsen vigasz. Kerüllek, ezt talán te is látod, Mert kiutat már nem találok, Örömben és bánatban egyedül vagyok. Barátság vagy szerelem? Barátság vagy szerelem? Egyszer választani kell, De a barátság örök, Mert sosem múlik el. A szerelem múlandó, Ahogy az élet is az, Gondjaidra a szerelem Sosem lehet vigasz. Barátság, örök barátság Hassa át az egész Földet! Tartsd meg kérlek, Istenem, Amíg élünk, mindörökre! Mivé lett ez a tetű világ? Mivé lett ez a tetű világ? Hova lett sok szép virág? Szomorú, hogy mára Az lett a menő lánysors, Hogy buliban vagy padon, Részegen vagy józanon, Megraknak vagy százszor. Öcsém, az eszem megáll, Mivé lett ez a tetű világ? Irány a buli! Iszik egy „picit” S félóra múlva a sarokban Heten dolgozzák a kicsit. Fűvel, fával, bokorral, Négerrel és orosszal, Ez a divat, jaj apám, Hova lett a tiszta lány? Öcsém, az eszem megáll, Mivé lett ez a tetű világ? Vannak még kivételek, Örök hála az Istennek. De ki az anyját felülmúlja, Nyolc pasival, a kis kurva, Minden héten mással jár, Minden éjjel mással hál, Míg nem viszi a döghalál. Öcsém, az eszem megáll, Mivé lett ez a tetű világ? Bónusz: Tegnap még a Misike, Ma meg már a Pistike, Holnap már a Márton, Aki legény a gáton. De ott van az Ilike, Nem kell néki Imike, Jó neki a Lompos Tamás, Rajta kívül nem kúrta más. Lángkoszorú Lángok emésztenek engem, Olthatatlan a tűz bennem. A szerelem a mindenem, Másom már nincs nekem. Égessen el hát, ha akar, Örülök, ha belém mar. Lángjai emésszenek engem, Forró pokla a szerelemnek. Nélküle már alig élek, Jó sorsot nem remélek. Emésszetek csak, lángok, Ennél többet nem kívánok. A szívem lángkoszorúja, Perzseli majd fel a világot, Ég a lelkem minden búja, Emésszetek csak, lángok! Koporsóm Koporsóm nem lesz fából, Hanem csupa borostyánból, Abba tesznek engem bele, És utána leengednek, Aztán pedig elfelednek, Nem lesz síromnak jele. A hűvös őszi széltől Lehullnak majd a levelek, Beborítják nyughelyem, S feledtetik majd veletek: Itt nyugszom én, e helyen. Nem nézhetek a szemedbe... Nem nézhetek a szemedbe, Nem lakhatok a szívedben. Kivert hajléktalanként, Mikor fázom éjszakánként, Eszembe jutsz, te áldott, Nekem hozol édes álmot. Boldog azért nem lehetek, Mert szemedbe nem nézhetek. Júliának Júlia, lelkemnek napsugara, Mindenemet neked adom. Tört szívemet és lelkemet, Zálogként nálad hagyom. Füstös kávéházban, Csendesen a sarokban, Vagy a réten, napsütésben, Várok rád andalogva. Kék az ég s a bárányfelhők, Mint a nyáj, lassan ballagnak, Érzelmeim, mint kis szellők, Feléd fürgén szaladnak. S ha jő a naplemente, Átölellek dideregve. Szeretlek, de mégis félek, Szerelmet már nem remélek. Bocsánatkérés Tettem, amit tettem, bocsánatot kérek, Rájöttem, hogy csak veled szép az élet. Rólad álmodom mindig, s úgy kívánlak, Minden perc egy év, ha szemem nem láthat. Bocsáss meg kérlek, ó bocsáss meg nekem! Nem is tudom, hova tettem a fejem! Tettem, amit tettem, bocsánatot kérek, Rájöttem, hogy csak veled szép az élet! Temetésre harangoznak... Temetésre harangoznak, Hangja belevész a ködbe, Mikor visznek engem is Az áldott anyaföldbe? Csernobilról Fenn Észak-Ukrajnában, Lakik a láthatatlan halál, Vigyázz, ha arra jársz, Mert könnyen megtalál. Tested a Pripjatyba hanyatlik, A víz újra ürömmé változik. Döglött macska lesz ebédre (eredetileg Battaglioni della morte, olasz fasiszta melódia, ez meg a paródia) Döglött macska lesz ebédre, És mártásban fog megfőni. Ezt eszi majd sok-sok olasz, Kik a cicát nagyon szeretik Késsel s villával ahogy illik! Elhangzik majd Rómától Nápolyig, Hogy a digó macskát eszik! Döglött macska lesz ebédre, Már a serpenyőben sütik. Ezt eszi majd sok-sok olasz, Kik a cicát nagyon szeretik Késsel s villával ahogy illik! Elhangzik majd Rómától Nápolyig, Hogy a digó macskát eszik! Örülj digó, itt a macskád! Majd beletörik a bicskád! Karjai közt szívem otthona Egy enyhe májusi hajnalon, Pók mászott az ágyamon. Nyolc szemét rám emelte, S a bánatomat kinevette. Langyos szellő fújdogált, A nap a sok felhővel, Mint sok gyerkőccel, Játszott most bújócskát. A víztükör csillogott, Mint ezernyi gyémánt, Kezemben a pirogok, Nem is néztek énrám. Nem dalolt a rigó, Megette egy digó. A fák suttogtak, Rólam susogtak. S akkor jött ő. Ahogy álom jő, A szememre, Lopózott szívembe. Bőre, mint a selyem, A szeme ragyogott, Elcsavarta a fejem, S közben vihogott. Megreccsent az égbolt, Villámlott is néhol, Akkor én elfutottam, Egy tündérhez jutottam. Barna haj ölelte vállait, S láttam a szárnyait, Arcát még most is látom, Szép akár egy édes álom. Boldog voltam, ó nagyon! Táncoltam vele a gyepen, Ölelte szorosan a karom, Annyira tetszett ő nekem. De aztán neki sem kellettem, Pedig itt él máig a lelkemben. Nem is felejtem őt el soha, Karjai közt szívem otthona.

14395. Lennon16 (2012-05-12 13:39.25)

Az elmúlt hetek termései: Lomtalanítás Egy verőfényes májusi napon, Cigányok járnak az utakon. Nem csalás, nem ámítás: Itt van a lomtalanítás! Minden csupa hobelebanc, Tévék, drótok, és bútorok, Én meg nem találok semmit, Keseregve ezen búsulok. Rossz bicikli, gumi s almacsutka, Olyan most Kóny, mint Csatka. Az utcákon járnak a kukkerők, A minden fémet összeszedők. „Gyűjtsd a vasat és fémet, Azzal is a békét véded!” Ez ige hallatszik faluszerte, De jön már a naplemente. Ám a pörgés meg nem áll, Özönlik a sok cigány. Nem is hagynak nyomot, Elviszik az összes lomot. A kondenzcsíkot zabáló fluxuskondenzátor Egy napon a vén Pítör király Összehívta az államtanácsot, S hogy minden oké legyen Felnyomta nekik a pilácsot. „Jöjjetek szép úrfiak, S bátor, hős lovagok! A kis vén köcsögnek Tanácsot kell adnotok!” Így szóla vala a nádor, Kinek neve Jóska, Zöld a képe és a lába Nem csoda, hisz’ sóska. Vakmerőn szól egy agg, Ki máskor hallgatag, De most ő szóla vala, S gázt ereszt a valaga. „Urak, jó királyunk Kit mind imádunk, Hívott ide minket vala, S beszélni akar vala.” „Jól beszélsz, lovagom, Fogkő van a fogadon. Nagy baj érte országunkat, Féltenünk kell vagyonunkat! Az ellenség ma hadat üzent vala, Ettől áll égnek mindenki haja. Szavazásra most ti érkeztetek, S lóval nagyot fékeztetek. S most halljam! Ki lesz az a Hősi Ulixész, ki lesz a bátor, Aki megöli a kondenzcsíkot Zabáló fluxuskondenzátort? Derüljön ki a bátor lovag neve, Ha sikerül, övé a TSZ fele, Övé lesz lányom s két dús keble, Kinek ne telne benne kedve? Néma csend lett a teremben, Még a légyfingot is hallottam, Hiába volt minden akció, Mind csúful megdöglött vala! Léna búcsúja Nem várhatok tovább önre, Fjodor, Mert az idő sürget, a halálba sodor. Ha igazán szeret, elhagyja e földet, Nem is jön vissza már soha többet. Fjodor, ha ismét Szibériában jár, Gondoljon azért néha-néha rám. Nem lehettem a magáé, bánom, Minden nap a csókjára vágyom. E szavakkal búcsúzom magától, - Hű de pocsék ez a narrátor – Drága Fjodor, áldja meg az Isten, Maga szabad, s én ezt irigylem. Csak egy kósza gondolat Ma végre megint láttalak, S újra szívembe zártalak. Te olyan csinos voltál, Lelkembe tavaszt hoztál. Csak egy kósza gondolat, De én sosem feledlek, Elűzöd minden gondomat, S épp ezért szeretlek. Anya csak egy van Anya csak egy van, Vigasztal a bajban. Ápol engem, ha beteg vagyok, Mert tőle mindent megkapok, Szeretetet, amit csak ő adhat, S két karjával ad oltalmat. Anya csak egy van, Simogatja a hajam, Mint a lágy tavaszi fuvallat, Anya engem el sose hagyhat, A szíve mindig velem van, S erőt ad nekem a bajban. Anya csak egy van, Vigasztal a bajban. Őriz, ápol, tanít és nevel, A legnagyobb szeretettel. S én ezt sosem felejtem, Anya, nagyon szeretlek! Vízihulla invázió Talpra fater, ki az ágyból, riadó! Ébredj, jön a vízihulla invázió! Elő a csukafejes csákánnyal, Vagy visznek zsákszámmal! Ha a pisztoly egyszer sem talál, Az már differenciálisan rotál., Elő hát ízes-mézes trágársággal, A hullaölő rotációs kapával! Ha ez mind már nem segít, Tedd össze a mancsodat, Imádkozz, amíg lehet, S dobd ki a taccsodat! Halál, halál, halál és halál A vízihulla már téged darál, S aztán szépen becsomagolnak, Majd eladnak olcsón a Teszkónak! Sötét fellegek kúsznak fölöttem Sötét fellegek kúsznak fölöttem Egyedül bolyongok a ködben, Néma társam az éjben, Csak a telihold maradt, Így sétálok csendesen, S bíztatom magam, magam. Keresem őt mindenütt, Keresem őt egyfolytában, De meg sosem találhatom, Nekem csak a Hold maradt, Ő követ engem némán, S bíztatom magam, magam. Erősen fúj a szél a fák között, Az erdőbe némaság szökött. Csak a szél zúg, hangja hív, De nekem csak a Hold maradt, Őt nem bántja szél, S bíztatom magam, magam. Hogy talán egyszer meglelem, Az elvesztett édes szerelmem. Szemembe néz majd akkor, De addig csak a Hold marad, Őt mindig láthatom, S biztatom magam, magam.

14394. Riddick312 (2012-05-12 10:59.28)

Remeg az egész testem De boldog vagyok érzem Átjárja valami a lelkem És tehetetlenül fekszem valahol Már messze járok tőled Nem érzem, hogy szorítod (a kezem) Titokzatos itt minden Nem érted mi folyik itt most körülöttem Talán eltévedtem Talán bolyong a lelkem Vagy csak a mennybe kerültem Kicsordult egy könnycsepp a szememből És összeszorul a szívem Pár lépésre egy új világ Ami csak engem vár Őszintén és tisztán kezdek el valami újat Csak mi ketten És senki más Én és az örökkévalóság Végül nem változik semmi Csak tovább álmodok emberekről akik élhetnek tovább a tükörképem már változik szemembe néz És nagyon haragszik Én tehetek róla Vagy a sors akarta így Talán eltévedtem Talán bolyong a lelkem Vagy csak a mennybe kerültem Kicsordult egy könnycsepp a szememből És összeszorul a szívem Pár lépésre egy új világ Ami csak engem vár Őszintén és tisztán kezdek el valami újat Csak mi ketten És senki más Én és az örökkévalóság Kicsordult egy könnycsepp a szememből Pár lépésre a mennyország, ami engem vár Kicsordult egy könnycsepp a szememből És összeszorul a szívem Pár lépésre egy új világ Ami csak engem vár Őszintén és tisztán kedzek el valami újat Csak mi ketten És senki más Én és az örökkévalóság http://www.youtube.com/watch?v=xXSyjI5Uqyk

14393. Iryonin (2012-05-11 11:03.35)

JÓZSEF ATTILA: ÉJJEL Halkan hörög végsőt a lámpa S a nagy halál apáca-lánya, Sötét királylány jő szobámba. Hideg szemét szemembe oltja, Csöndet simít bús homlokomra, Nem érzi, gödre mily goromba. Nem kérdi, szürke-é a vágyam, Nem nézi, mily kopott az ágyam, Csak átölel a csöndbe lágyan. Pompát csókol szűz gondolatra És megcsókolja, bármi gyatra. Rokkant gyereklelkem ringatja. Sötét haja szobámra bomlik S miken komorság, köd borong itt, Most megszépülnek ócska holmik. És én kibontanám a vérem, Ha hívna atyjához fehéren: Várlak, fiacskám, régen, régen. Hiába várom, hangja nincsen, Mely ama palotába intsen, Hol rég csüggök titok-kilincsen. Egy eszelős öreg motyog csak, Az eső s mindenütt kopogtat: Halottak vagytok, csúf halottak.

14392. Törölt felhasználó (2012-05-11 10:08.47)

Ha fejedet megőrzöd zavarban, Bár csak szidás ér jóságodért. Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban, De megérted a mások kételyét. Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt. Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót, Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt, S mégse játszod a bölcset és a jót. Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad, Gondolkodol, de végcélod nem ez. Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad, S nincs oly siker, mely lábadról levesz. Ha az igazságot, amit kimondtál, Más aljas eszközül használja fel; Ha élted munkája tiszta rom már, S tört szerszámmal elölről kezded el. Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél, Ha kell, egyetlen kockára rakd, s túltegyed magad, ha vesztesség ér, s ne legyen róla többé egy szavad; Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked, ideged, izmod régesrég halott, s helytállnak, mikor nincs más benned, csak a tudat, hogy ki kell tartanod. Ha tiszta tudsz maradni tömegben, s király előtt is őszinte, emberi; Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen, Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni; Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van, minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam. Kipling- Ha (Szabó Lőrinc fordítása)

14391. Biscuit (2012-05-07 14:46.17)

Ha a gilisztának füle volna. Ha a gilisztának füle volna, azt a földbe mindig ledörzsölné bosszankodna a giliszta,hogy már megint ledörzsölte fülét a föld, s káromkodna ígyaztán kiálló fülek nélkül, túrja be magát a földbe végül.

elejére ... 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 ... végére