Fórum - Versek! (136. oldal)

elejére ... 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 ... végére

14180. Angelika58 (2012-04-09 11:12.31)   - (válasz Limpi Sisak 14178. hozzászólására)

Ő azért már tudott valamit. Mintha a nagy nyugatosok (Babits, Kosztolányi,Tóth Árpád) hangjából nála szólna az előhang. Reviczky Gyula: Magamról Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszúságod, Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát, Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod ég, Csak hiúság, buborék. Óh, pedig hány perced, órád Volt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzott, S kiderült rá szíved, arcod. Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed; Rózsák közt jársz, azt hivéd, S mi okozta?... Semmiség! Nem tudod, mi nyomja szíved, Semmiségek üdvezítnek, Hogy jön, nem tudod, csak érzed, Hogy e bűnös-bűvös élet; Mely ma szennyes, ronda börtön, Holnap éden kertje rögtön. Ma a békét áhítod, S holnap küzdve élni jobb. Ember! Önző vágy vezérel! Bánatával, örömével Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad, S ha örömre gyúl szíved: Nincs e földnél semmi szebb. Ragyoghat a nap az égen; Te sötétben, feketében Látsz mindent, ha bánatod van; Míg, ha kedved lángra lobban, Minden érted van teremtve; Télen is jársz rózsakertbe', A nap is csak rád ragyog, S kik itt laknak: angyalok. Az örvendőt meg nem érted, Ha világod búban éled; S csak ha lelked szenvedőnek Vallod, sajnálsz szenvedőt meg. Mit törődöl a világgal, Szenvedő szív sóhajával, Ha egy édes pillanat Teljesíti vágyadat! Hát ne fordulj vak hevedben A világ és rendje ellen... Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája? Csak magadnak képe, mása. Ki sóhajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat.

14179. Limpi Sisak (2012-04-09 11:10.30)

13 éve hunyt el Hegedüs Géza író, újságíró, költő, kritikus, tanár, dramaturg.

14178. Limpi Sisak (2012-04-09 11:09.47)

157 éve született Reviczky Gyula.

14177. Limpi Sisak (2012-04-09 11:09.24)

191 éve született Charles Baudelaire, francia szimbolista költő.

14176. Angelika58 (2012-04-09 11:08.02)

Pósa Lajos nagy hírnévre akkor tett szert, amikor Karinthy Frigyes az Így írtok ti-ben megírta paródiáját. Amely igazából halhatatlanná tette a szimpatikus fűzfapoétát. Szabócska Mihá':Egyszerűség Nem hivalgó, cifra páva Nem modern az én szivem. Egyszerűség lakik benne Mosolyogva szeliden. Egyszerü, de tiszta nóták Amiket én dalolok - Mert a szivem sugja őket, Nem is olyan nagy dolog. Ugy csicsereg az én szivem Egyszerüen, szabadon, Mint a pintyőke madárka Fönt a lombos ágakon. Ami a szivemen fekszik Azt dalolom, semmi mást: Legelő, kicsiny birkáktól Tanultam a versirást. Egyszerü és tiszta nóta Gólyafészek, háztető - Nincsen benne semmi, ámde Az legalább érthető. A jó isten egyszerünek Alkotta az eszemet. Nincsen abban nagy modernség Csak szelidség, szeretet. Kicsi hunyhó, szerető sziv, Messze égbolt, tiszta, kék - Fulladjon meg Ady Endre Lehetőleg máma még.

14175. Angelika58 (2012-04-09 11:04.24)

1850-ben született a jó Pósa Lajos. Pósa bácsi néven rajongtak érte a XX. század fordulóján élt gyerekek. Benedek Elekkel együtt megalapította Az Én Újságom c. gyereklapot,amelyben együtt jelent meg a búza és az ocsú. Igazi versek mellett a fűzfaköltészet halhatatlan darabjai is. Ezek gyártásában maga Pósa bácsi és erősen közreműködött. Sztereotípiái a szüntelenül boldog , repeső gyermekekről, akiknek utyulu-putyulu, jajdejó dolga van, hosszú ideig rányomták bélyegüket a gyerekvers-irodalomra. Költészete csupa rózsabokor meg pillangó meg csingilingi.És tejjel-mézzel folyó Magyarország. Sok versét megzenésítették, gyarapítva ezzel a magyarnóta világát. Ezt például maga Dankó Pista. Nem jó mindig, minden este A fonóba eljárni, Legényeknek a lányokkal, Menyecskékkel cicázni, Én is jártam, addig jártam, Addig-addig cicáztam, Ej haj, fogoly vagyok, ej haj, fogoly vagyok, Magamra nem vigyáztam. Erdő, mező, liget, berek Megtermi a virágát, Páros galamb, vadgerlice Csókkal éli világát. Csókolj te is csókra csókot, Aranyos szép kedvesem! Ej haj, fogságomat, ej haj, fogságomat Könnyebb szívvel viselem.

14174. Emylio (2012-04-09 10:21.16)   - (válasz Kimikem 14168. hozzászólására)

Nem igaz? Akkor becsaptak. Összeomlott az életem. Taníts mester!

14173. Kimikem (2012-04-08 20:28.41)   - (válasz Angelika58 14170. hozzászólására)

Szia! Neked és családodnak is áldott ünnepet kívánok! :))

14172. Kimikem (2012-04-08 20:26.16)   - (válasz Kimikem 14171. hozzászólására)

jav: mesékkel = meséket

14171. Kimikem (2012-04-08 20:25.02)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14161. hozzászólására)

Azt hiszem nem jó meséket olvastak neked sem... A népmesekincsünk egyedülálló a világon, lehet bőven találni szebbnél szebb mesékkel. De a meséről Lázár Ervin, Csukás István, Bálint Ágnes vagy Mojszejev neve jutott az eszembe! ... és lehetne még sorolni! Nekem Exupéry szőke gyermekhercege ma is szívem csücske, nem is beszélve Medveczky Medve úrról!(közismert nevén Milne Micimackója)

14170. Angelika58 (2012-04-08 20:17.58)   - (válasz Kimikem 14169. hozzászólására)

Szia, Kimike, boldog húsvétot. Tóth Árpád: Áprilisi capriccio Az útszél: csupa pitypang, A bokrok: csupa füttyhang. Rigó fuvoláz: rája tíz Zugból is felcsivog a csíz. Hallgatja még a rest éj Félálmában a kastély, Emelve tornyát álmatag, Mint nyújtózó kart, bár a nap Elönti friss arannyal. A parkban- rőt aranyhal - Kövér úr sétál lebegő Hassal az édes levegő Árjában, sportruhája Most szelídség csuhája, Mert még nem kezdi üzletét És tőzsdetippektől setét Agyában a mohóság Helyett valami jóság Zsendül, mint egy kis korai Tavaszi virág szirmai, Melyek, sajnos, lehullanak, Ha majd e drága úrnak Súlya alatt új és remek Autója bőgve megremeg... Ó, áprilisi út-szél, Tréfás arcomba fútt szél, Rügyecskék, zöldacél-rugók, Ó, fuvolás aranyrigók, Ó, csermelyhangú csízek, Illatos, édes ízek, De jó most elfeledni, hogy Az élet rút és vad dolog, Hogy itt, amennyi arc van, Megannyi csúnya harc van, S hogy botrány lenne, ajajaj, Micsoda cifra, szörnyű baj, Ha most, annak jeléül, Hogy tavasszal megbékül Szegénység, bánat, szenvedés, Belépnék e szép kertbe és - Áprilisi merénylő - A hájas úrnak fénylő Búbjára rábökném szelíd Öklöm vidám barackjait...

14169. Kimikem (2012-04-08 20:11.59)

Babits Mihály - Reggeli templom Hadd építek most egy templomot. Napkeletre nyúl a nagyhajó, s ha az első napfény ráragyog, jó. Kívül fehér, mint a tisztaság; belül tarka, mint a képzelet, pedig rajta semmi cifraság - gyermeklelkű épület! A tornya. Tornya egy, de büszke, szép torony s mint a kukorékoló kokas, tolja csőrét égbe hajnalon, s hinti a sok hangot az. S apró házak, mint a kis csibék - s ébredez a kicsi nép. A toronyból úgy tolong a hang, mint a ducból reggel a galamb. (Egy nagy majorság a kis falu, s már csipogva nyüzsög a napon.) - De én most a csöndes, hűs falú templomot rakom. A lecke. Falát oszlopokkal emelem; tűrjetek csak, jámbor oszlopok: Ki a legtöbb terhet tűri lenn, tartja leginkább a templomot. Fenn tizenkét vén Apostolok - bő redők és szent, komoly szinek hirdetik, hogy nem okos dolog bűnben halni meg. Térdepelni intenek kemény stációk; áll a szószék, magas lépcsején; zengnek harsány prédikációk. De a padsor ott köröskörül lobogókkal szinte elröpül. Drága zászló, máriás! Drága ének, csengő, áriás! Színek, hangok. Mint a versem, e templom olyan: int a lecke komolyan, de mert minden színes-hangos itt, ez a lecke nem busít. Ó ezek a zengő, mély szinek! Vörös lámpák vérzenek! Szent szoborkák, bókos angyalok dús fején az arany fölsajog. Minden ablak tarka, szép üveg: és ha reggel a pallón az Úr napsugara jár, a szent ecset, skárlát csöppen róla és azúr. Ez a templom példázhatja még az életet; mély értelme bús; de ha nézed tarka, szép szinét, örömökkel koszorúz. Betetőzés. Mélyén, ahol orgonája zeng, a Szentlélek kék galambja leng. (Ó Szentlélekisten, adj erőt, segítsd meg a szegény verselőt!) Közepén a mennyezet falát kép borítja el: feltámadás, mennybemenetel zengi a Fiú diadalát. Legmesszebb, az oltár szent csucsán fellegek közt látható őszfehéren ülve trónusán Isten, a Mindenható. S azt hiszem, hogy másról ne legyen a Háromság neve után szó: itt ha zárom jámbor énekem, jó.

14168. Kimikem (2012-04-08 20:10.50)   - (válasz Emylio 14164. hozzászólására)

Ez de gagyi, és még csak nem is igaz.

14167. Starsineye (2012-04-08 14:34.18)   - (válasz Menrot 14166. hozzászólására)

De a legrövidebb:): Sírkövemre Túlhevített virágcsokor.

14166. Menrot (2012-04-08 14:25.43)

Pilinszky János(nem túl hossú versike:D) ÉLETFOGYTIGLAN Az ágy közös. A párna nem.

14165. Starsineye (2012-04-08 13:53.03)   - (válasz Kimikem 14160. hozzászólására)

Lájkolom. :)

14164. Emylio (2012-04-08 10:40.32)

Meghágta kakas a nyulat, azóta is azon mulat. Így fogant a hímes tojás, hihetetlen, mégis csodás.

14163. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-08 09:28.37)   - (válasz Angelika58 14162. hozzászólására)

Ez is szíven ütött. Remélem, hogy magamra vehetem ezt az inget, mert kedves fórumtársunk vagyok. És már süt is a nap.

14162. Angelika58 (2012-04-08 07:01.05)

Minden kedves fórumtársunknak vidám és napsütéses húsvétolást kívánok. Kosztolányi Dezső:Húsvét Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, tömegrészegül az illaton a föld, s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt - kelet felől egy sírnak mélyiből, elrúgva a követ, fényes sebekkel száll, száll magasba, föl az isten-ember.

14161. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-08 05:18.39)   - (válasz Kimikem 14160. hozzászólására)

Pilinszkyt is nagyon köszönöm. A múltkor Lyukasórában Kálnoky lászlóról volt szó, akiről én nem hallottam idáig. Harmadikos unokámnak Bosnyák Viktória világhírű írónő: Sirály, a király, Elek, merre keresselek? c. szörnyűségei a kutyköt olvasmányok tavaszra. Elek, merre keresselekben a bagoly nősülni akar, és apróhirdetést ad fel. Pólyáskorom óta undorodva gyülőlöm a meséket, és ez a győzelem nevű írónő csak megerősíti érzelmeimet. Sirályosban az "ly" és "j" -s szavak helyesírása a poén, míg a Mekk Elek (inkább az lenne a földrajzi nevek helyesírásának gyakorlása a cél egy borzadályba ágyazva. Először azt gondoltam, hogy a nyílt és zárt "e"- ről lesz benne szó.Elnézést a fórum címétől.

14160. Kimikem (2012-04-07 22:52.24)

Pilinszky János: HARMADNAPON És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

14159. Kimikem (2012-04-07 22:44.47)   - (válasz Angelika58 14154. hozzászólására)

Köszönöm Reményiket, cserébe egy másik erdélyi költőnk versét küldöm Neked és minden versszerető fórumozónak! Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó – mekkora vád gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek, törvény ellen vétkezőnek, hogy üres a sírgödör. Nyitott sírod szája szélén sóhajok közt üldögélvén szemlélem bús, elvetélt életemnek rút felét s jaj, – most olyan bánat vert át, mily Jacopo és Szent Bernát verseiből sír feléd. Nincs gonoszabb, mint a hitvány áruló és rossz tanítvány, ki az ördög ösvenyén biztos lábbal, tudva mén: szent kenyéren nőtt apostol, aki bűnbe később kóstol, – Krisztus, ilyen voltam én. Amit csak magamban látok, csupa csúnya, csupa átok, csupa mély seb, éktelen, testem oly mértéktelen volt ivásban, étkezésben, mindenfajta vétkezésben s undokságom végtelen. Ó, ha tudnám, megbocsátasz, s országodba bebocsátasz, mint szúrnám ki két szemem, mint vágnám le két kezem, nyelvem húznám kések élén s minden tagom elmetélném, amivel csak vétkezem. Bűneimnek nincsen számok. Mindent bánok, mindent szánok és a sajgás, mely gyötör nem is sajgás, már gyönyör. Hamuval szórt, nyesett hajjal ér engem e húsvéthajnal és az üres sírgödör. Bámulok a nyirkos, görbe kősziklába vájt gödörbe, bénán csügg le a karom, tehetetlen két karom… Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s feltámaszthatsz, hogyha én is akarom. Lábadozó régi hitben egész nap csak ülök itten. Lelkemet nagy, jó meleg, szent fuvallat lepte meg, lent az odvas, szürke barlang mélyén muzsikál a halk hang, ahogy könnyem lecsepeg. Az én Uram újra él most, országútján mendegél most, áprilisban fürdik és aranyozza napsütés, ahol lépked, jobbra-balra ezer madár fakad dalra s ring, hullámzik a vetés. Éneklő sok tiszta lánnyal, liliomos tanítvánnyal nem követlek, Mesterem. Majd csak csöndes estelen indulok, hol vitt a lábad, földön kúszom könnybe lábadt szemmel, szinte testtelen. Fennakadva tüskeágon. éjsötét nagy pusztaságon étlen-szomjan vágok át, nagy hegyeken vágok át, mint eltévedt eb szimatja, mely halódva is kutatja vándor ura lábnyomát. S közben dalolok az égről, pálmás, örök dicsőségről, vonszolván földdel rokon testemet a homokon s így ujjongván, nem is érzik, hogyan sajog, hogyan vérzik rögbe horzsolt homlokom. Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan… S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az ég kapujában utolérlek, Krisztusom!

14158. Emylio (2012-04-07 15:17.29)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14157. hozzászólására)

Ott a 2 pont. Jogos a két d.

14157. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-07 15:12.40)   - (válasz Emylio 14155. hozzászólására)

Köszönöm, nagyon teccik , ez direkte, mert már elnézést, bocsánat, de a Hadd az 2 "d", mert szerintem teljesen hasonul. Épp főzőm a sonkámat, nem tormát, hanem körmeimet reszelem, butákat "beszélve."

14156. Okokopi (2012-04-07 15:04.48)

Nagy László: Katonalovak Háború volt, halálos télben rühes lovak közt dülöngéltem. Katonalovak voltak, árvák, a poklok útjait bejárták. Táncoltak nyihogva a bálban, a légnyomások udvarában. Megsüketedve jöttek onnan, esőben, fülledt nappalokban. Lettek a ragálytól pompásak, sebektől vasderesre váltak. Jászlukhoz beálltak zihálva, széna volt ingereik álma. Etettem őket, megitattam, ne haljanak meg énmiattam. Más hasznosat nem is tehettem, néha fejüknél megpihentem. Néha a szemük világában keselyűket s csontokat láttam. S létem szikráját, ahogy este fekete, véres hó belepte. A Hold amikor égre táncolt, bőrükre selyem szőrt varázsolt. Álmomban kihajtottam őket, Jártuk a szeles, zöld mezőket.

14155. Emylio (2012-04-07 13:48.28)

Jön a Húsvét, jön a nyúl szőrös füle lekonyúl. Locsolásért jár a tojás, ez a trendi, ősi szokás. Főttsonka és mellé torma, had égjen a paraszt gyomra!

14154. Angelika58 (2012-04-06 08:06.18)

Reményik Sándor:Nagypénteki szertartás Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) Hű zöldje végül mégis elkopott Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. Éreztem: nálam tovább nem marad Nem bírja lelki szárazságomat, S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki. A kemencében énekelt a tűz, Zsoltároztak a lángok lelkei. A száraz ágat helyéről levettem, Vigyázva, ahogy halottat viszünk, – S a tüzes kemencébe bevetettem. Nagyot lobbant, – és színes lett a láng. Erdők nagyságos tömjén-illata Elborította rögtön a szobát. A száraz ágból kiröppent a lélek, Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek, És hittem én is: hátha mégis élek… Nagypéntek volt, a fűz már ideadta Barkáját kedves kéz által nekem, Hogy a szent főnek új dísze legyen. Az ólomszínű éji ég alatt Langyos, ébresztő áramlat haladt, És gyermekkorom ölén, a hegyen Rügyet bontott a borostyánbokor.

14153. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-06 07:30.24)   - (válasz Limpi Sisak 14149. hozzászólására)

Szegedre, ha nagy ritkán eljutok, a Tisza parton a költőre is emlékezem.

14152. Starsineye (2012-04-06 06:19.19)

Mint ez a virág szégyentelenül, hangosan, büszkén és hosszasan akarok kinyílni.

14151. Mütyürke (2012-04-04 23:46.35)

Áprily Lajos Emberek Közöttünk járnak - jól ismerheted - büszkén, fennkölten, mint az istenek, kikkel különben gyakran értekeznek; téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek. De ezt nekik meg kell bocsátanod, mást szomjaznak, a fényontó napot; szemük kibírja nem káprázva, bátran - és lenn csúszkálnak itt a föld porában. S közöttünk járnak - hátha ismered?! - szelíd, csöndben merengő emberek. Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn a porba néznek önfeledt-merőn. A hangjuk halk, a léptük ingatag, megannyi félszeg, álmodó alak, szemük csak rejtve, néha-néha lobban - s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.

elejére ... 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 ... végére