Fórum - Versek! (141. oldal)

elejére ... 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 ... végére

14030. Az utolso szamuráj (2012-03-15 14:41.05)   - (válasz Limpi Sisak 14029. hozzászólására)

Igen., De,vajon nem az beszél e belőllem,ami anno nagymamámból,nagypapámból?És amit valaha ők is végighallgattak az őseiktől,azaz,mindig volt változás és mindig volt korosztály,ami ezt rossz szemmel nézte? Túl a nemzeti dal vitathatatlan fontosságán.

14029. Limpi Sisak (2012-03-15 14:37.26)   - (válasz Az utolso szamuráj 14028. hozzászólására)

Már nem az érték a mérték...

14028. Az utolso szamuráj (2012-03-15 14:36.11)   - (válasz Limpi Sisak 14027. hozzászólására)

Hát...lehet,rosszabb. Igazából,én úgy vélem,persze idősebbeknél benne van a felejtés is.de,az általános műveltség is változott 10-15 év allatt,nemhogy mikor én tanultam,és ez-meg a Tüskevár,Radnóti,arany,A vuk ,Bogáncs,stb-egyszerűen kihullik,a mai nemzedéknek értéktelenné válik,versek esetében ha meg is tanulja,ki is hullik másnapra az agyából.Persze,ennek a túlterheltség is lehet az oka,nem szeretnék most tanulni. De..nem jó dolog,azt mondom.

14027. Limpi Sisak (2012-03-15 14:30.21)   - (válasz Az utolso szamuráj 14026. hozzászólására)

Pedig a mellékelt ábra azt mutatja, hogy ez az igazság. Bárki bármit mond. Igazán elszomorító. Vannak kivételek, de abból van kevesebb attól félek. Talán nem túlzás állítani, hogy az arányok valahol ott lehetnek, mint a videóban.

14026. Az utolso szamuráj (2012-03-15 14:26.47)   - (válasz Limpi Sisak 14023. hozzászólására)

komoly bizony:)) de,én vagyok becsmérlő mindig nemzetemmel a nemzeti topikban,amikor azt mondom,pl az ünnepek már csak pihenőnapok,az embereknek semmit nem jelentenek jelképeink,történelmünk-természetes van kivétel!!-és akkora gondolati toprongy van a fejekbe,nem is látom a végét.

14025. Menrot (2012-03-15 14:25.48)

Petőfi Sándor - Az országgyűléshez Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg, Mert nincs rendében eljárásotok, Ti a dolog végébe kaptatok, És így tevétek már régóta mindig; Látják, kik a multat végigtekintik. Ki képzel olyan templomépitőt, Ki a tornyot csinálja meg előbb? És azt a levegőbe tolja, hogy Ott fönn maradjon, míg majd valahogy Alája rakja szépen a falat, S legeslegvégül jőne az alap. Ti vagytok ilyen mesteremberek, Ezért ad a hon nektek kenyeret, Ezért fizet szivének vérivel! Jobbat tesz, aki semmit sem mivel. Időt, erőt eltékozoltok, és ha Sükert mutattok is föl néha-néha, Csak olyan az, mint hogyha engemet A szomjuság bánt, s adnak víz helyett Ételt, s talán még épen olyan ételt, Mitől szomjúságom csak jobban éget. Ha ez siker, ha ez jótétemény: Elmémet a bölcsőben hagytam én. Hiába minden szép és jó beszéd, Ha meg nem fogjátok az elejét, Ha a kezdetnél el nem kezditek... Sajtószabadságot szerezzetek. Sajtószabadságot, csak ezt ide! Ez oly nagy, oly mindenható ige A nemzetben, mint az isten "legyen"-je, Amellyel egy mindenséget teremte. Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek Eláradó bőségben termenek, S bár az utósó szolga és a pór Zsebébül aranyat marokkal szór: Azon nemzetnek még sincs semmije, Azon nemzetnek koldus a neve. S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép, Nyomorg, tengődik mindenfélekép: Azon nemzet gazdag végtelenűl, Mert a jövendőt bírja örökűl. Haladni vágyunk; de haladhatunk? Én istenem, milyen golyhók vagyunk! Lábunk szabad, de a szemünk bekötve, Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe. Szemünk bekötve, fogva szellemünk, Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk, A szellem rab, s a ronda légbe fúl, Mely dögvészes már önnön átkitúl. A szellem rab; mint a hitvány kutyát, A ház végére láncba szoriták, S láncát harapva tördeli fogát, Amellyel védni tudná a hazát... A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat, S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat! Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak Megvetésére a kerek világnak!

14024. Menrot (2012-03-15 14:23.56)

Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés! mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt. Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.

14023. Limpi Sisak (2012-03-15 14:23.54)   - (válasz Az utolso szamuráj 14021. hozzászólására)

[link] Ez aggasztó... Álomból felkeltve is kategória. Legalábbis azt hittem eddig... Durva.

14022. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-03-15 14:18.18)   - (válasz Limpi Sisak 14020. hozzászólására)

Köszönöm, ez az. Végigböngészem..

14021. Az utolso szamuráj (2012-03-15 14:18.16)

Kattanjatok rá kicsit az origóra,megéri.Petőfi sorait hányan,hányféleképp adják vissza,tanító,és az is kiderül róla,elválaszt....más nemzetektől. Nagy,nagyon nagy magyaroknak kötelező.Csakhogy tudják,hol tart nemzetünk.

14020. Limpi Sisak (2012-03-15 14:16.16)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14019. hozzászólására)

[link] :)

14019. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-03-15 14:14.45)   - (válasz Limpi Sisak 14018. hozzászólására)

Ma m1-n, 10.35-kor az én részletes műsoromban Szabadság, szerelem címmel 11.20-ig.

14018. Limpi Sisak (2012-03-15 14:10.33)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14016. hozzászólására)

Hány órakor volt ez a műsor?

14017. Allektó (2012-03-15 14:10.18)   - (válasz Limpi Sisak 14015. hozzászólására)

a nap végén, estefelé, bemásolhatnád a Falu végén kurta kocsma c. verset is.

14016. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-03-15 14:05.59)

Ma az M1-en Arany- Petőfi levelezéséből voltak részletek. 1985 körül a Kossuth Klubban volt egy ilyen délutáni műsor, Fazekas István volt Petőfi, Aranyra nem emlékszem. Most a 2 Iván Kamarás= Arany, félhosszú Kodály frizurával, póloján Petőfi képével, bajusza jó volt, Fenyő hátrafésült hajjal, bajusz, jellegzetes szakállal, orgánumuk számomra kevés volt. Nagyon érdekesek ezek a levelek, megérnének 1 "misét" 1 kis töredékkel idézve.Limpike, lécci, ha sikerülne! 48-ról is sok szó esik bennük. Előre is köszönettel a mai nap kokárdájára.

14015. Limpi Sisak (2012-03-15 13:40.29)

És még egy Tőle: Európa csendes, ujra csendes Európa csendes, ujra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesűlt és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. De hát kétségbe kell-e esnünk, Hát búsuljunk-e e miatt? Ellenkezőleg, oh hon, inkább Ez légyen, ami lelket ad. Emelje ez föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. Ha ami fényünk nem lobogna A véghetetlen éjen át, Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. Tekints reánk, tekints, szabadság, Ismerd meg mostan népedet: Midőn más könnyet sem mer adni, Mi vérrel áldozunk neked. Vagy kell-e még több, hogy áldásod Ne érdemetlen szálljon ránk? E hűtlen korban mi utósó Egyetlen híveid valánk!

14014. Limpi Sisak (2012-03-15 13:38.48)

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!

14013. Limpi Sisak (2012-03-15 13:32.25)

Ezzel kellett volna kezdenem. :) Petőfi Sándor: Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

14012. Limpi Sisak (2012-03-15 13:31.05)

Juhász Gyula - 48 március 15. Ó régi szép est... tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen - ó büszkeség! - A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a korai Tavaszi mámor sok nagy ifja még, Színésznőd Laborfalvy Róza volt, Ki Jókainak szívére hajolt... Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

14011. Limpi Sisak (2012-03-15 13:30.46)

Petőfi Sándor - Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!

14010. Limpi Sisak (2012-03-15 13:30.02)

A naphoz illően. Petőfi Sándor - A nép nevében Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! S a nép hajdan csak eledelt kivánt, Mivelhogy akkor még állat vala; De az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti: isten kezét el nem kerűlheti. S miért vagytok ti kiváltságosok? Miért a jog csupán tinálatok? Apáitok megszerzék a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! Kéz is kell még, mely a földet kihányja, Amíg föltűnik az arany ere... S e kéznek nincsen semmi érdeme? S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok?... De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Tövíseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

14009. Kimikem (2012-03-11 00:09.29)

Egy igazgyöngy tőle: RADNÓTI MIKLÓS - TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel, mind olyan fehérek. Körülnéz néha s felsikolt az év, körülnéz, aztán elalél. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. Megértem azt is, ezt is, súlyosnak érzem a levegőt, neszekkel teljes, langyos csönd ölel, mint születésem előtt. Megállok itt a fa tövében, lombját zúgatja mérgesen. Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem. A holdra tajték zúdúl, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek. 1940. június 8.

14008. Limpi Sisak (2012-03-10 23:29.12)   - (válasz Angelika58 14007. hozzászólására)

Ugye. Legyen itt még egy csoda tőle. Aktuális is. Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

14007. Angelika58 (2012-03-10 23:27.10)   - (válasz Limpi Sisak 14006. hozzászólására)

Káprázatos.

14006. Limpi Sisak (2012-03-10 23:06.26)

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul, mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyűléptű szívében megterem az érett és tűnődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt, s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen, szívemben nincs már harag, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam, magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós menny felettem, ha megpillantsz barátom, fordulj el és legyints, Hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs.

14005. Mütyürke (2012-03-09 22:15.03)   - (válasz Tilla 14004. hozzászólására)

Köszönöm ,megkaptam:)

14004. Tilla (2012-03-09 22:10.26)

Várnai Zseni: Csodák csodája http://www.youtube.com/watch?v=UANn-J4foMA

14003. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-03-09 11:05.48)   - (válasz Limpi Sisak 13999. hozzászólására)

A staccato,dinamikus előadásmód más szájból majd minden sor zavart, mert a végtelen dallam az én világom főleg Latinovits által, akinek arcába lehet fürdeni, és kendőjébe megtürölközve ágyába befeküdni. Nem véletlen biggyesztettem mellé a bibliai idézetet a Szeretet himnuszából, amely által nemcsak Bergman filmcímet idéztem. Próbáltam kiemelni az eszmei mondanivalót az élet egyik legfontosabb "dolgának" megvalósítására,(első: életben kell maradni), mert nem elég "szavalni", még nem elég. (Váci Mihály)Tenni kell, mert a Tett halála az okoskodás.

14002. Lector (2012-03-08 19:56.09)

Boldog Nőnapot kívánok,minden kedves hölgynek a Fórumon!

14001. Limpi Sisak (2012-03-08 18:10.19)   - (válasz Kimikem 14000. hozzászólására)

Szia. :)

elejére ... 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 ... végére