Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Constantine, a démonvadász - Film+, 23:00 |
Túszjátszma - Film Café, 23:00 |
A szomorúság háromszöge - Paramount Network, 23:20 |
Jack Irish - A piros könyv - Galaxy4, 23:30 |
A dolgok állása - Direct One, 00:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A vad robot - Vélemények |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Twister - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Collini nem beszél |
Kostja Ullmann |
14300. Veronik (2012-04-16 20:31.34) - (válasz Menrot 14298. hozzászólására) |
Nagyon szeretem. És sajnos, milyen aktuális...!
"s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, fő-e új méreg, mely közénk hatol - meddig lesz hely, hol fölolvashatol?..." -------------- "- s mind ember, mert az egyre kevesebb..." Csak néhány sor kiragadva... |
14299. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-16 13:45.49) - (válasz Menrot 14298. hozzászólására) |
Most akartam írni, hogy "lenyulod" a klasszikus nem pontos idézetemet.(később olvastam a kedves ajánlásodat a kötelező "olvasmánnyal " kapcsolatban. |
14298. Menrot (2012-04-16 13:40.30) |
József Attila:Thomas Mann üdvözlése
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” - (igy nem szökik rá hirtelen az éj) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kiván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Párnás szavadon át nem üt a zaj - mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szivünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, fő-e uj méreg, mely közénk hatol - meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait. 1937. január eleje Gyermeklakóbizottságnak ajánlom elsősorban, amiért frappánsan megemlített a fórumtalálkozó témában.:) |
14297. Menrot (2012-04-16 13:33.52) |
Váci Mihály 1970-ben hunyt el, április 16 -án.R.I.P.
Váci Mihály-Valami nincs sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, – a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, – az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, – mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, – mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag, – a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, – a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár, – felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, – talpunk alól hiányzik valami. Pedig így szólt az ígéret a múltból: – „Valahol! Valamikor! Valami!” Hitették a bölcsek, hitték a hívők, – mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! – s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent, – minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, – minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, – kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol… |
14296. Menrot (2012-04-16 13:28.24) |
A dadaisták pionírja 1896-ban született ezen a napon.
Tristan Tzara Guillaume Apollinaire halála nem tudunk semmit nem tudunk semmit a fájdalomról a fagy keserű évada hosszú medreket váj izmainkban inkább a győzelem örömét szerette volna okosan csöndes bánatok alatt bezárva tehetetlenül ha fölfelé hullna a hó ha éjjel emelkedne fölénk a nap hogy melegítsen ha koronájukkal lefelé lógnának a fák - egyetlen könnycsepp - ha a madarak leszállnának közénk hogy fejünk fölött a csöndes tükörben nézzék magukat MEG LEHETNE ÉRTENI szép hosszú utazás lenne a halál s a hús a váz a csontok végnélküli vakációja (Somlyó György fordítása) |
14295. Törölt felhasználó (2012-04-15 22:37.35) - (válasz Emylio 14294. hozzászólására) |
Mert ha máma tegnap lenne,
nem lennék ily' biztos benne... :D:D Én pedig köszönöm a lekvárosat!:D:D |
14294. Emylio (2012-04-15 16:22.27) |
Drága Uram, örök hála!
Köszönöm, hogy ma van máma! |
14293. Menrot (2012-04-15 16:20.28) |
Ezen a napon hunyt el,1938-ban(R.I.P.)
César Vallejo: Az örök kockák Én Istenem, siratom a lényt, akit élek; megbántam már, hogy elvettem kenyeredet; de e gondolkodó anyag, noha szegényed, oldaladon nem rűh, nem varas fekélyed: Máriáid, kik elmennek, neked nincsenek! Én Istenem, ha embernek születtél volna, ma Isten lehetnél, dicső, de te, akinek állandó jó a sorsa, nem érzed azt, kit gyúrtál hasonlatodra, de az ember téged szenved, szól: az Isten ő! Most, mert szememben sámáni tűz lobog akár egy elitéltben, én Istenem, összes gyertyádat meggyújthatod, s elő a kockát, eljátszadozunk szépen... Ó, kockavető! Talán a mindenségnek esélyt adsz boldogulásra, úgy hogy a halál szemgolyói néznek, két komor ász, de sárból csinálva. Én Istenem, e süketen sötét éjben játszani nem tudsz, mert sarkai egészen elkoptak már a Földnek a hazárdos pörgetésben, céltalan görgetésben, s megállni nem tud, gödör kell nyugalmához, megnyugszik majd irdatlan sírgödrében. fordította: Nagy László |
14292. Emylio (2012-04-15 07:56.54) - (válasz Törölt felhasználó 14291. hozzászólására) |
Örülök, hogy megmosolyogtatnak a szösszeneteim és köszönöm a remek ételt.:) |
14291. Törölt felhasználó (2012-04-15 00:43.09) - (válasz Emylio 14276. hozzászólására) |
Ezeken a szösszeneteken mindig jót vidulok.:D
Mivel én nem tudok ilyeneket, inkább írok Neked kitalált ételneveket.:) |
14290. HEKTHOR (2012-04-14 19:55.11) - (válasz Menrot 14288. hozzászólására) |
Én azt a Majakovszkit nem rühellem, de Vinkúró legyen a talpán akitől én megijedek. |
14289. Mütyürke (2012-04-14 19:17.52) - (válasz Menrot 14288. hozzászólására) |
Bizonyára:)Igen fenyegetően hangzott:D |
14288. Menrot (2012-04-14 18:22.21) |
Most mindenki megijedt? |
14287. Menrot (2012-04-14 17:59.36) |
Robert Rozsgyesztvenszkij és Andrej Voznyeszenszkij
velük semmi bajom,Gorkijjal sem,Jevtusenkoval sem.Szolzsenyicin a legjobb írók egyike.Vinokurovval is elvagyok. Majakovszkijt rühellem. |
14286. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-14 17:58.58) - (válasz Angelika58 14285. hozzászólására) |
Nem tudtam. A nagy Madáchban Bessenyei, Psota, Mensáros, Domján csodák voltak, a színházban 15-en, Kispolgárok alatt 10-en, pedig abban Kiss Manyi csúcsokat döntött. Anya is nagyon meghatott. |
14285. Angelika58 (2012-04-14 17:55.25) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14283. hozzászólására) |
Olvastam a Majakovszkij-darabokat, de nagyon nem kedveltem őt, ezért nem törekedtem utána. :))
Viszont az Éjjeli menedékhely a XX. század egyik legnagyobb drámája, azt bárhol játsszák, mindenhol megnézem. De láttam Moszkvában is, Szmoktunovszkijjal. Tudtad, hogy az eredeti címe a darabnak "A mélyben"? Gorkij pontosan tudta, miért ezt a címet adta.Csak magyarul nem annyira ütős, mint eredetiben. |
14284. Angelika58 (2012-04-14 17:49.06) - (válasz Angelika58 14282. hozzászólására) |
Az újhullámos stílusra egy kicsi, de nagyon elhíresült példa.
Jevgenyij Jevtusenko többek között éles nyelvéről volt híres. Utálta a megalkuvást és alaposan beolvasott annak, aki szerinte megérdemelte. Egy szintén Jevgenyij keresztnevű idősebb és a pártvezetők fenekének kinyalásából élő "költőtársának" írt egy bökverset, amely futótűzként elterjedt. Saját és gyarló fordításomban így szól a versike ( elnézést, de tényleg így van az eredetiben is): "Jevgenyijnek születtünk, zsenik sajnos nem lettünk, szarok vagyunk mindketten, csak te- sokkal régebben." |
14283. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-14 17:49.04) - (válasz Angelika58 14282. hozzászólására) |
Köszönöm, ismét elnézést a tudatlanságomért, de a 66-os érettségim óta nem foglalkoztam eme zsenikkel, jó olvasni teljes nevüket is. Gorkij fasor lehetett volna Tolsztoj, Dosztojevszkij, úgy rémlik , hogy ilyen utcák nincsenek. Gorkij Éjjeli menedékhely, Kispolgárok csodálatos előadások voltak. És Majakovszkij drámát láttál? |
14282. Angelika58 (2012-04-14 17:43.45) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14281. hozzászólására) |
Nem, Bella Ahmadulina egy hölgy, kortársa volt Jevgenyij Jevtusenkonak , Andrej Voznyeszenszkijnek és Robert Rozsgyesztvenszkijnek. Ők voltak a vezető alakjai a szovjet-orosz újhullámos költészetnek.
Konsztantyin Szimonov nálunk egy korosztállyal idősebb volt. Ő írta a háború idején kultikus verssé lett Várj reám-ot. A nevek: Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij és Szergej Alekszandrovics Jeszenyin. |
14281. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-14 17:36.00) - (válasz Angelika58 14280. hozzászólására) |
Bella Ahmadulina= Jevtusenko? Várj reám? Majakovszkij, Jeszenyij teljes nevét, ha tudnád? Köszönöm a felviláglást. |
14280. Angelika58 (2012-04-14 16:13.17) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14279. hozzászólására) |
Gorkijt én sem értem, messzemenően nem Majakovszkij-kategória. Ő valóban nagy író volt.De hát ami orosz, az komcsi, ha meg komcsi, gyorsan el köll felejteni, kukába vele.
Az , hogy esetleg nem is komcsi,mert meglehetősen sok orosz nem volt az, az nem oszt, nem szoroz.(A csúcs az volt,amikor egy tanítványom szegény Tolsztoj grófot is lekomcsizta a sárga orosz anyaföldig.) De ha az volt is netán, az az életmű értékére nemigen van kihatással.Legalábbis a nagyvilágban nem. Most jöjjön ide egy Bella Ahmadulina-vers. Két éve halt meg a Jevtusenko-Voznyeszenszkij nevével fémjelzett nagy korszak egyik legnagyobb költője. Ismét briliáns Rab Zsuzsa-fordításban. Bella Ahmadulina:Igéző Értem ne sírjatok. Majd megleszek. Szelíd fegyencnő, boldog koldusasszony, délszaki lány, kit jeges szél csap arcon, szentpétervári hektikás kisasszony a sárgalázas Délen - megleszek. Értem ne sírjatok. Én megleszek. Magas párkány szélén botolgó sánta, korhely, ki roggyan kocsma asztalára, Szűzanya arcát festegető, árva istenpingáló mester - megleszek. Értem ne sírjatok. Én megleszek. Tudós diáklány, fején vörös boglya - az én viharzó fürtjeimet hordja, s betéve tudja mind, a kis bolondja, a verseimet - benne megleszek. Értem ne sírjatok. Én megleszek. Irgalmasnővér-irgalmas magányban, Halálos-harci egy-nap-a-világban, a magam porzó csillagsugarában, vagy így, vagy úgy - valahogy megleszek. |
14279. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-14 15:58.19) - (válasz Angelika58 14278. hozzászólására) |
Köszönöm, most már értem, ill. nem értem, mert én nem tudok másolni sem.Zavartak a számok, hogy fordításokban nem szerepelnek. Nem tudtam, hogy a technika ördöge. Továbbra sem értem, hogy miért nem lehet Gorkij fasor? Olyan jó drámáit láttam a 60-as években a Madáchban. Majakovszkij: Gőzfürdő, Poloska színdarab, valami ilyesmik rémlenek. |
14278. Angelika58 (2012-04-14 15:12.25) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14275. hozzászólására) |
A számok a copy során kiirthatatlan nemtommik. :)) Orosz szöveg másolásakor rendszeresen előkerülnek. Én még nem jöttem rá, milyen esetben.
A pakát nem ismerhetted, még a Hadrovics-Gáldi nagyszótárban sem volt benne jó ideig, a köznyelv termelte ki. Az Érdekes évfordulókban írtam pár sort Majakovszkijról, de biztos azok sem voltak érettségi tétel... :)) |
14277. Mütyürke (2012-04-14 15:05.49) |
A kozmosz éneke
Szonettkoszorú A melegszivű Költőnek, a nagyszivű Embernek, JUHÁSZ GYULÁNAK aki örök Atyám és Bátyám, nagy szeretettel és ezzel az ajánlásfélével: Lelked valami különös csoda: Meleg szivárvány őszi éjszakában. Ilyet még ember nem látott soha: Elszomorodott megenyhülés. S mint ifjú fiatal menyasszonyát Nászán meleg s halk csókokkal fogadja, Bus negyven évedet szivünkön át Már az Örökélet öleli. Ujjongva hozom örök Koszorúm - Tizennyolc évem legszebb rózsa rajta - És méltó: vedd: Én túl a vak borún, Bátyám, Krisztusig emelkedem! 1 Külön világot alkotok magam. Mert mint baktériumnak csepp is tenger, Idegen, messzi bolygó minden ember, Kinek csak álma, vágya, gondja van. És, jaj, nem élhet senki gondtalan! S az erős is forog, de mint a henger, Mely úttestet simít s dübörg, de nem mer Fölsírni sírva: Fáj az oldalam! S mert ez örök-Rendünknek tábla-bronzza, Eggyét száz más kimért körökbe vonzza. S csak néhány bús lakója sír e merszen. Csak néhány gondolat őrül bele, Hogy mért virít, bár marja Űr szele, Kerengő bolygó friss humussza, lelkem. 2 Kerengő bolygó friss humussza lelkem, Nehéz ekével szántja milliárd Vad, barna fájdalom s hegyes vasát Mélyen lenyomva gázol át a telken. Gőzös, meleg barázdákon vetetten Kincses kalászok bólogatnak át Az út felé, hol kényes, büszke fák, A Szépség fái súgnak át a berken. Alattuk Ámor űl, ki mindig éhes, Sötét szeme s paraszti szája véres. És éles sziklán gyilkos késeket fen. Egy tiszta-Érzés arra bandukol S forró vér gőze száll ködökbe, hol Szépség-fák állnak illatokkal telten. 3 Szépség-fák állnak illatokkal telten, Lombjuk örök, tél sem vehette el, Ágaikon énekel a pehely S észbontó pompa nő a téli berken, Hogy dús istenkéz ősi fenyvesekben Karácsonyokra nem diszitne fel Igy minden ágat, hajnalon ha kel Komoly nap is, ragyogva fényesebben. Ilyenkor két gonosz titán-gyerek - Kedvvel piroslik tátva-nyitva szájuk - Csinál a hóbul élő, furcsa bábut És hógolyóz, mig messzi munka van, Hol tört Robot izzadtan ténfereg, Dübörgő gépváros zugó agyam. 4 Dübörgő gépváros zugó agyam: Hangja, mit roppant barlang-viszhang adhat Mély orgonára, és a gondolathad Rokkant derékkal görbed untalan, Mint korhadt fűz görnyed szomoruan Deres partján zajló, jeges pataknak. (A épitők téglát téglára raknak, Molnárok szijja suhogón suhan.) S mind robotol, minek? maguk se tudják, De egyszer tán megunják ezt a munkát, Izzadt ölükben őrület fogan - S - egyszerre mind! - kizúdulván a kába Műhelybörtönbül bősz anarkiába Szétkujtorognak részeg-boldogan. 5 Szétkujtorognak részeg-boldogan, Elűzve a zsarnok királyt, a Gondot, A gondolatok és az ízes lombok Alól örök tavaszba száll, rohan Lelkük, mint ha a nap sugáriban Fölébredő baba kacag s a boldog, Ifjú anya fülébe szárnya-oldott Öröm csattog. De addig munka van. Csak halk éjfélutáni éjszakán, Mint szunnyadó kedvest meleg leány, Cirógatja gyötört szivük az álom. S mint éjjel-nyíló áloé-virágon, A kertben, úgy csókolnak elheverten A holdas fények rajta, mint ha kertben. 6 A holdas fények rajta, mint ha kertben Nyugodt rögökre bő eső ölel Jó áldást és a föld lomhán lehel Sulyos, meleg szagot, mely égbe terjeng, Vagy napsugár ha bódult szembe lebben, Hogy száz mámorszin víg ünnepre kel: Erőt vagy vak mámort ugy hintnek el A holdas fények emberbolygó-lelken. Igy-ugy: Örök a férfibolygó társa, Örök az Asszony, örök a varázsa. S szerelme sokszor lidércként ragyog S szépsége, fénye, hideg és balog. Pedig kigyúl a vére, ha estenden Világbogárkák szárnya csókra rebben. 7 Világbogárkák szárnya csókra rebben; Az elefánt nagy vére mennydörög; A vadgalamb turbékol és sürög; Az Ember szebben csókol s véresebben. A nagy, elomló asszony-test esetten Vonagló vággyá őrjít, mint örök Földéhes izzadt gazdát a rögök Fekete zsírja, kapzsi révületben. Az orditás a torkom elrepessze: Én - jaj - tudom, ez lesz az Ember veszte. Egyszer hiába búg illatozó est - A Gyermek ködbe pusztul kóboran. Kit úgy ringat, mint Nilus egykor Mózest, Sötét hitem, szent hömpölygő folyam. 8 Sötét hitem szent, hömpölygő folyam. Mélyében földet, iszapot keverget, De szűzre mos minden fekélyes lelket Hideg hulláma s mormol komolyan És hangja mint bus apaszó, olyan: - Gyertek fürödni hozzám, gyertek, Ó gyertek hát fürödni, lelkek! S kirúgott, éhes kutyaként rohan. De nyáron új erőt dajkál a földnek, Komor télen rajt jégtáblák törődnek S kiönt, ha zúdul bánat görgetegje. Mely fényét róla híven visszakapja, Fölötte a magyarság bolygó napja. S kereng a bolygó, mint fáradt agy este. 9 S kereng a bolygó, mint fáradt agy este Örökké kínzó nagy kérdés körül És mint a rab, ki börtönén belül Falat tapint őrülten - hátha gyenge. Ó mért nem lendülhet a végtelenbe Külömb, szebb Nap felé, amely hevül S ölelő sugárt szálló-mederül Melegen ont, megértően izenve. Ó jaj nekünk, hogy így van immár mindíg, Szebb útra innen semmi el nem indít S napunk hideg, mint rideg őszi este. Tán fénye nem is volt soha meleg! Szeretetemtül csak hevülne meg: Amint kihűl, lehull az éjbe esve. 10 Amint kihűl, lehull az éjbe esve - Ó szűkösen, de addig birja ki Napom, amíg még Isten is - aki, Mint vőlegény menyasszonyára lesve, Kiváncsian kandít kitárt szivembe, (Mert nem tudok gyöngyszót hullajtani S bus nyáj-nyögést aklán tulhajtani) - Hajnalt kacag, mert nagy-nagy szeretetre Minden napok Egy-Nappá égnek össze, Hogy minden bolygót melegen fürössze Betelt életben lángjuk, mely lobog Ujulva. - Isten, szörnyü álmodó, Kiolvad szívünkből a téli hó, Mint feledésbe hulló verssorok. 11 Mint feledésbe hulló verssorok, Nagy bánatok is feledésbe hullnak, Beteg ölébe megvacogó Multnak S szépségük vissza is csak úgy ragyog, Mint déli tájra messzi havasok. Koldús-fekély nem bűzlik testvér-úrnak, Rohadt sebek szelíd búvá lágyulnak, S meleg szép szóvá büszke kardvasok. Puha kenyérhez bő, meleg tejecskét: Szerető szívhez lesz Világbékesség. Az éhendöglődő szellem röpülhet Új-izmú sasként Titok-csúcs fele: Miért az Én? és végtelen fele, Ha bolygók és világok mind kihülnek. 12 Ha bolygók és világok mind kihülnek, Minden atóm az Ősbe visszahull, Minden lélek az Úrba szabadúl, Fakír és kéjenc ott eggyé békülnek. Tömeggyilkos meg Krisztus testvérülnek, Mint illat s dögbűz a magasba, túl, Nyögés s röhej, mely tébolyog vadúl, Fönn halk illatszimfóniába gyülnek. Minden világ a Mérhetetlen része, Az Isten is a lelkek Egy-Egésze. S szépségfáimra miért-varjak ülnek. Minek? károgják és én nem tudom. S tovább kereng bolygóm a bús uton, Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek. 13 Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek (Mert az Igazság: Élet és az Út, Az Űr, a Mérhetetlen s fáj ha zúg Hűs szele, mint ha komor felleg ül meg Kezdő sárkányos jégvihart s kidülnek Táltossa torkából nekivadúlt Jeges lihegések s a meglapúlt Vándor bőrén maróra keserülnek) Az apró bolygó éppen annyit ér Kicsiny körében, mint a Végtelen Fény, Az Őslélek mérhetlen végtelenjén. `Velem az is, ki csakis halni él, Egyenlő;` ám hogy választott vagyok, Komor bolygóm a legszebben lobog. 14 Komor bolygóm a legszebben lobog, Mert nem zugat fényt senki szabadabban A süketség éjébe s éhes rabban Sültek szaga meg illatos borok Se mankózzák úgy vágyát, mint robot Után ha lángom rácsán át beharsan Fásult szivébe, mint hol észak-sark van Felbukkan bús, de tiszta napkorong... A Békesség-Noé szivembe jöjjön - Nagy tisztulás-özön zug bennem és Bár keserűségvulkán dübörögjön, Lávás szitokkal födve a vetést, Nekem van szörnyü s lesz szép igazam. Külön világot alkotok magam. Mesterszonett Külön világot alkotok magam. Kerengő bolygó friss humussza lelkem, Szépség-fák állnak illatokkal telten. Dübörgő gépváros zugó agyam. Szétkujtorognak részeg-boldogan A holdas fények rajta, mint ha kertben Világbogárkák szárnya csókra rebben. Sötét hitem szent, hömpölygő folyam. S kereng a bolygó, mint fáradt agy este, Amint kihűl, lehull az éjbe esve, Mint feledésbe hulló verssorok. Ha bolygók és világok mind kihülnek, Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek, Komor bolygóm a legszebben lobog. /József Attila/ |
14276. Emylio (2012-04-14 14:58.11) |
Az égen fátyol,
a földön sár, nem barnul a Kolompár. Sztrájkol a nap, a felhő nevet, egykedvűen hunyok szemet. |
14275. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-14 14:56.24) - (válasz Angelika58 14272. hozzászólására) |
Nagy hála és köszönet, mert ezt most már értem(nem volt tananyag). 4.5 sorban azok a számok 72,85 mit jelentenek? A többit így értettem nagyjából, csak az zavart. Nélkül után birtokos eset- remélem, még jól rémlik. Pakát sem ismertem, nem tanultam az iskolákban. Jeszenyin nem volt érettségi tétel, és tananyag sem, Majakovszkij,Puskin igen. Más orosz- szovjet-költőre nem emlékszem 1966-ból. |
14274. NorbiSK (2012-04-14 12:50.36) |
Petőfi:
RÉSZEGSÉG A HAZÁÉRT Fiuk, az isten áldjon meg, Én is iszom, igyatok! Én nem nézhetek vidámon Végig elhagyott hazámon, Csak mikor részeg vagyok! Ekkor úgy látom hazámat, Amint kéne lennie; Mindenik pohár, amelynek Habjai belém ömölnek, Egy sebét hegeszti be. S ha, mig részeg vagyok: boldog Volna a hon csakugyan, Bár örökké kéne élnem, Fiuk, nem láthatna éngem Soha senki józanan. |
14273. Menrot (2012-04-14 12:48.49) |
Ezt mégegyszer mert nagyon szép vers
Tóth Árpád Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! 1923 |
14272. Angelika58 (2012-04-14 12:45.14) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14266. hozzászólására) |
Az oroszban nagyon kevés búcsúzó formula van, a daszvidanyja az egyetlen elköszönési forma, ami világi.(Vallási tartalmú van még.) Ezért a köznyelv , először a fiatalok, kialakított egy elköszönést, ez a paká.Szó szerint annyit jelent, hogy egyelőre, de "viszlát"-értelemben használják.
Rab Zsuzsa valószínűleg azért választott más köszönési formát, hogy a vers eredeti ritmusát megtartsa.Meg talán ezért is, hogy érzékeltesse, nem hétköznapi elbúcsúzásról van szó. Ez a nyers körülbelül: Viszontlátásra, barátom, viszontlátásra. Kedves barátom, a szívemben vagy. A elrendelt elválás előrevetíti a találkozás ígéretét. Viszontlátásra, barátom, kézfogás és szó nélkül, Ne süsd le tekinteted szomorúan (ez nem pontos, a szólást nem lehet magyarul visszaadni!), Az életben nem új dolog meghalni, és természetesen nem újabb élni sem. |
14271. Menrot (2012-04-14 12:36.52) |
Tóth Árpád
Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! 1923 |