Fórum - Versek! (126. oldal)

elejére ... 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 ... végére

14480. Emylio (2012-05-14 14:59.08)   - (válasz Oliwaw 14479. hozzászólására)

Oliwaw egy csodás elme, nélküle, velünk mi lenne?!

14479. Oliwaw (2012-05-14 14:56.17)   - (válasz Riddick312 14477. hozzászólására)

Ha majd egyszer megpróbálom, kiürül a fórum.

14478. Oliwaw (2012-05-14 14:54.11)   - (válasz Miss bambi 14476. hozzászólására)

Most rávilágítottál , mily (költők oh ) önellentmondásos személyiség vagyok, köszönöm kis yodám.

14477. Riddick312 (2012-05-14 14:52.22)   - (válasz Oliwaw 14475. hozzászólására)

És gondolom meg is próbáltad? :)

14476. Miss bambi (2012-05-14 14:51.01)   - (válasz Oliwaw 14475. hozzászólására)

Ha azt választottad volna,akkor nem lennél itt,he he.

14475. Oliwaw (2012-05-14 14:49.14)   - (válasz Miss bambi 14474. hozzászólására)

Nekem Yoda azt mondta, hogy a könnyebbik utat válasszam.

14474. Miss bambi (2012-05-14 14:46.12)   - (válasz Oliwaw 14473. hozzászólására)

Akkor írjál jobbat ne csak kritizálj állandóan,mert ugye azt sokkal könnyebb!!

14473. Oliwaw (2012-05-14 14:45.04)

Olyanok a kecskerímek, mint mikor a tanár a körömmel a táblán csikar.

14472. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-14 14:37.10)   - (válasz Törölt felhasználó 14469. hozzászólására)

Nagyon szépen jól elgondolkoztatóak a kecske rímek. ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok nyílt és zárt"-e"-t.

14471. Miss bambi (2012-05-14 14:20.02)

Nálam még mindig NO.1. Petőfi Sándor.. EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... – Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. – Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!

14470. Törölt felhasználó (2012-05-14 14:12.06)   - (válasz Limpi Sisak 14467. hozzászólására)

Tóth Árpád klasszikusa, egyszerű és szép, akár a körúti hajnal. Köszönet érte!:)

14469. Törölt felhasználó (2012-05-14 14:10.44)   - (válasz Emylio 14468. hozzászólására)

Romhányi engem is mindig lenyűgöz.:)

14468. Emylio (2012-05-14 08:26.56)   - (válasz Törölt felhasználó 14466. hozzászólására)

Eme verses kecskemese remek, ebben kedvet lelek.

14467. Limpi Sisak (2012-05-14 07:12.20)

Tóth Árpád: Körúti Hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére...

14466. Törölt felhasználó (2012-05-14 04:31.13)   - (válasz Emylio 14465. hozzászólására)

Hát ez így megy errefelé...:) Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát. Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák. Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül, Elmondom kecskéül! - Mekk! Egyelek meg, de remek kerek! Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek! Egyenes jellemek benneteket elkergetnek! Mekk! De szerfelett kellenek keblemnek e levelek. Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek... Mekk! De eme repedezett fedeles levelek, melyeket emberek nem esznek meg, nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le. Belembe lemehetnek. Mekk! Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek lettek fedelek. Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek. Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek. Mekk! De erre eme bentebb szerkesztett levelek egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek, melyeket szemetesvederbe tesznek. Erre teremtettek benneteket?! Mekk! Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket. Le veletek! Nyekk! Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek! Mekk! Romhányi Idegen /kecske/tollakkal ékeskedtem, megbocsátod nemesíthetetlen tettem?:)

14465. Emylio (2012-05-13 17:23.15)   - (válasz Törölt felhasználó 14464. hozzászólására)

Isten véled kismenyecske, vigasztal majd sok vén kecske.

14464. Törölt felhasználó (2012-05-13 17:14.25)   - (válasz Emylio 14463. hozzászólására)

Köszönöm, hogy így aggódsz, sokat jelent ez nekem, de most megyek és sírok, hát kellett ez most énnekem? :D:D

14463. Emylio (2012-05-13 17:09.12)

Vigyázz vélük, fogd a szarvuk, hogy kárt tegyenek, nem akarjuk!

14462. HEKTHOR (2012-05-13 17:08.36)   - (válasz Törölt felhasználó 14459. hozzászólására)

Ne add még fel, maradj picit Épp keresett egy pár cicit ;)

14461. Törölt felhasználó (2012-05-13 17:06.52)   - (válasz Emylio 14460. hozzászólására)

írhatnék én mást, hát mondd, itt a győztes kupa, fogd! Gratulálok győzelmedhez, én megyek a kecskéimhez... :D:D

14460. Emylio (2012-05-13 17:01.29)   - (válasz Törölt felhasználó 14459. hozzászólására)

Feladod hát? Jól van legyen. Ettől dagad büszke begyem.:)

14459. Törölt felhasználó (2012-05-13 16:59.45)   - (válasz Emylio 14457. hozzászólására)

:D:D Erre már nincs válaszom, legyőztél, hát feladom... :D:D

14458. Riddick312 (2012-05-13 16:57.38)

Most már kedvenc költőm is van. Janus Pannonius Jól forgatja a szavakat: MIKOR A TÁBORBAN MEGBETEGEDETT Táborozom költő létemre s nem remegek, ha Gyors paripán száguld és nyilat ont a pogány; Más rémít: ártalmas láz fene lángja emészt el, Kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tüdőm. Hogyha talán élsz még, hosszan kínlódj, Prometheus, Sírban mázsás kő nyomja a csontjaidat, Mert te vagy fajtánk legfőbb bajkeverője, Vétked lett valahány rút nyavajánknak oka. Nem sorvasztották azelőtt járványok a testet, Nem volt sápkór és fojtogató köhögés; Akkor még vadonok csendjében élt a halandó, S meg nem támadták erdei dúvadak őt; Fákon lelt eledelt, italát kristálypatak adta, Otthona barlang volt és nyoszolyája a gyep. Senki se sajtolt még gyógyírt a növény-gyökerekből, Senki se gyűjtött még gyógyerejű füveket; Sebre kenőcsöt nem kentek, nem vágta ki akkor Hozzáértő kéz még a lobos kelevényt; Nem járták az arab kikötőket még a hajók s nem Hoztak a tengeren át illatozó rakományt. Vad, de egészséges volt akkor az élet, a kórok Nem kurtították úgyis arasznyi utunk, És ha az aggastyán végső órája közelgett, Fáradt teste szelíd álom ölébe alélt. Ám te ravasz csellel megloptad az ég kupoláján Tündöklő napnak mennyei fáklyatüzét; Bosszúból a halált s a halált okozó nyavalyákat Küldte reánk a dühös, megcsalatott Jupiter. Skythia szikláin méltán vagy fogva azóta, Láncra veretve örök jégsivatag közepén; S mert az egek bosszúálló madarára nyilat lőtt, Csúnya hibát követett el maga Herkules is. Régi közös bajokon síránkozom én, de miattuk Méltó megtorlás sújtja ma bűnömet is. Ó, én háborodott, odahagytam az árnyat, a békét, Csábítottak a vad harcok, a trombitaszó! Kórság, sápadt Félelem és Düh, rút Nyomor, ádáz Arcu Vérontás táborozik ma velem, És e nehéz életmódhoz túl gyönge tüdőmnek Hőség, por, zivatar s éji hideg sokat árt. Mily jó volt csacsogó csermely partján heverészni Hűs árnyékot adó tölgy terebélye alatt, Válogatott könyvek szépségein elgyönyörködni S almát szedni a fák roskatag ágairól. Többen mondták már: "Vess számot erőddel is, újonc! Mily vészes hevület hajt ide esztelenül? Éppúgy festhet Achilles, míg fon a scyrosi rokkán, S Herkules izmos két marka között a guzsaly, Mint te a szablyáddal, fejeden fényes sisakoddal, S mint jobbodban a nagy dárda kemény fanyele." És én mégis vas lábvérttel öveztem a lábam, Bölcs intelmük elől eldugaszolva fülem, S testem olasz földön vert páncéllal boritottam, Vértben vért ellen vívni vitéz viadalt. Most élvezhetem azt, mire oly makacsul törekedtem, Hős haditetteimért itt a magas jutalom. Írok s érzem eközben a lázrohamot közeledni, Dermesztő fagya már terjed a tagjaimon. Kékül már ajakam, híg nedv csöpög orrlyukaimból És hallom vacogón összeverődni fogam. Ujjhegyeim s lábujjaim is már eljegesedtek, Olykor szinte megáll, majd szaporáz üterem. Födjétek, szolgák, remegő testem takarókkal, Bár azokat később sorra a földre dobom, Mert már szinte kigyúlok a hőtől, mint az a fáklya, Mely kénhez közelít, s lángja magasra lobog. És ez a lopva növekvő láng nem huny ki azonnal, Mint az a másik, amely falja a száraz avart; Ez makacsul pusztít idebenn nyomorult kebelemben: Vidd a meleg takarót, vidd a pokolba, fiú! Mely isten zúdítja reám, ó, Etna, a lávád? Tán ereimben forr lánghabod, ó, Phlegeton? Jaj nekem, égek! Látogatóm, adj hűs vizet innom, Tengert árassz rám, oltani lángjaimat! Pactolus, Hermus, Tajo, ma aranyporotoknál Egy korty hűs folyadék százszor előbbrevaló. Nessusnak vértől csepegő ingével a testén Herkules égett így egykor az Oyta hegyén. Mily bűn hozta, könyörtelen istenek, árva fejemre Bosszutokat? Mi lehet bennem a gyűlöletes? Büntessétek a bűnt, hadd vesszen a gyilkos, a rabló S templomfosztogató, hisz van ilyen sok ezer. Phoebus papja vagyok, s dalaim még szárnyra se keltek, Óvjátok legalább addig az életemet. Sok versem van, amely végső csiszolásra szorul még, Sok versem töredék lesz, ha be nem fejezem. Méltó lennék élni, tudom, csak hatna reátok Ész és ifjúság, kellemes orca s alak. Elkövetett büneim soha nem tagadom, de ha még oly Bűnösen éltem is én, becstelenül sohasem. Mentsetek engem fel, bármit cselekedtem, a bűnös Bánata egyszersmind bűne bocsánata is. Hasztalan esdekelek, nem fog megszánni a zordon Atropos, és szavaim messze sodorja a szél. Érzem, mint közelít az a végső pont, hol e testből, Napjai fogytával, lelkem is elmenekül. Ó, kéklő égbolt, ó, dombok s zöldfüvü rétek! Ó, kristálypatakok s zöldbe borult ligetek! Együtt távozom innen az édes napsugarakkal S mit hagyok emlékül? Jaj, csak a puszta nevem! Ó, hogy a bátyám s jó nővérem messze van innen, S nincs, ki lefogja szemem, nincs, aki sírba tegyen! Édesanyám, kegyesen bánt véled a sors, neked is jobb, Hogy temetésem előtt elragadott a halál. Mit tennél, ha tusámat végig kellene nézned, Vagy ha a gyászos hír hirtelen érne utól? Gyorsan az írótáblámat, mert úgy akarom, hogy Lelkem legvégső óhaja álljon azon. Drága barátaim, ott ássátok nékem a sírt, hol Harmatgyöngyöktől csillog a zöld s buja fű, Dúslombú erdők s a kies rónák közepette, Hol nimfák járják ünnepi táncaikat, Ott, hol a lágy szellőfuvalom csupa balzsamos illat És a dalosmadarak bús dala zeng epedőn. S hogy ne boruljon mély feledés rám néma siromban, Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység; Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább.

14457. Emylio (2012-05-13 16:56.35)   - (válasz Törölt felhasználó 14456. hozzászólására)

Értjük Iza, megyünk, biza'.

14456. Törölt felhasználó (2012-05-13 16:54.41)

Nahát most már tudjátok... fogjátok be a szátok!:D Köszörülni nyelvetek, máshová menjetek!..:D:D

14455. HEKTHOR (2012-05-13 16:50.59)   - (válasz Emylio 14453. hozzászólására)

Ideje ha ébredezik tudhatná a leckét ki káposztába keveredik felfalják a kecskék

14454. Valaha (2012-05-13 16:50.03)

Paul Verlaine: Őszi sanzon- Tóth Árpád fordítása Ősz húrja zsong, Jajong, busong A tájon, S ont monoton Bút konokon És fájón. S én csüggeteg, Halvány beteg, Mig éjfél Kong, csak sirok, S elém a sok Tűnt kéj kél Ó, múlni már, Ősz! hullni már Eresszél! Mint holt avart, Mit felkavart A rossz szél...

14453. Emylio (2012-05-13 16:39.38)

Szegény Iza magyarázza, mért vannak ott kecskék, s, hogy csorgó nyállal harapdálják, káposztaként testét.

14452. HEKTHOR (2012-05-13 16:35.30)   - (válasz Emylio 14450. hozzászólására)

A kecske csak ezt nézi ha nincs neki jerke néha napján beéri ha van egy Izabelke

14451. Törölt felhasználó (2012-05-13 16:22.17)   - (válasz Emylio 14450. hozzászólására)

Persze, a magas labda csak lecsapásra való, de ez bizony az igaz való. Vének házában ülve, körbevesz sok éhes kecske...:D:D:D

elejére ... 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 ... végére