Fórum - Versek! (130. oldal)

elejére ... 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 ... végére

14360. Mütyürke (2012-05-03 20:21.08)

Buda Ferenc Isten szalmaszálán Gömbölyű szivárvány egykoron valék - Isten szalmaszálán rezgő buborék. Majd a földre hulltam fénylő mag gyanánt, látni úgy tanultam tőled, földanyánk. Mégis: egyre marnak ordas kételyek: ápol s eltakar? vagy élve eltemet? Tán ha egyszer - nemsokára? - én következem, elmúlásom ára majd a folytatás leszen. Gömbre írt szivárvány - egykor az valék: Isten szalmaszálán szappanbuborék.

14359. Mütyürke (2012-05-03 20:11.57)

Képes Géza Az élet útja Az egyszeregyet be lehet magolni. Az élet nem egyszeregy. Hol a túlvilág s hol folyik az a sötét víz mely a Felejtés országa felé visz? A kéz megpihenhet nem pihen az agy - Próbáljon csak megállni akár egy pillanatra: az élet gúnyosan szórja fejedre a kihűlt gondolatokat mint haszontalan hamut. Felállsz a székről indulnál valamerre. Valahol utak nyílnak miket nem ismersz. Mégis mint a holdkóros elindulsz remélve hogy senki se szól rád s nem zuhansz le a mélybe -

14358. Chris Co (2012-05-03 19:03.00)

Ezt a versikét egy novelláskötetben olvastam (H.P.Lovecraft). Komor köpenyét rám teríti a Sötétség, Eltakar világot és tündérálmokat Ha nem látnám Őt, tán félnék Egyedül, de Ő int és hívogat, A fülembe súg, hogy értsem én is A mélységes mély titkokat: Hallgass, balga gyermek, Csitt most jöjj velem! Istenekként szállunk majd A bársonypuha égen. (Aleister Crowley: Árnyak borzalma)

14357. Chris Co (2012-05-03 18:56.48)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14353. hozzászólására)

Nem tudok verset elemezni, csak próbálkozom. :) Költeni csak a pénzt szoktam, bölcs még nem vagyok, csak szeretnék az lenni. :) Inkább csak műkedvelő, vagyok ill. amatőr a művészetek terén.

14356. Chris Co (2012-05-03 18:49.48)   - (válasz Menrot 14354. hozzászólására)

Itt a válasz. :)

14355. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 17:26.07)   - (válasz Menrot 14354. hozzászólására)

Hiszem , remélem, szeretném, hogy jól legyél, érezd jól magad.

14354. Menrot (2012-05-03 17:24.18)   - (válasz Chris Co 14351. hozzászólására)

Szabó Lőrinc szerintem

14353. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 17:23.58)   - (válasz Chris Co 14350. hozzászólására)

A fésülést, mint eszmei mondanivalót "poénnak" szántam,de köszönet a magyarázatért. Te költő vagy, vagy bölcsész? Ha esetleg ombudsmanod engedi a választ.Schubert dala rémlik talán.

14352. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 17:21.10)   - (válasz Chris Co 14351. hozzászólására)

Akkor ez hasonlít a szirének énekére Homérosznál.Köszönöm az emlékezést és a verselemzést, bocs ez is Képes?

14351. Chris Co (2012-05-03 16:42.51)

Loreley Nem értem, a dal mit idéz föl, s hogy oly bús mért vagyok: egy régi, régi regétől nem szabadulhatok. Már hűvös az este; a Rajna nyugodtam folydogál; a hegycsúcs sugarasra gyúlt alkonypírban áll. Ott fenn ül - ékszere csillog - a leggyönyörűbb leány; aranyhaja messzire villog aranyfésűje nyomán. Aranyban aranylik a fésű, s közben a lány dalol; hatalmas zengedezésű varázs kél ajkairól. A hajósnak a kis ladikban szíve fáj, majd meghasad; nem le, hol a zátony, a szirt van - fel néz, fel a csúcsra csak! Végül ladikot s ladikost a mélységbe sodorja az ár... S hogy ez így lett, ő okozta dalával, a Loreley. (Heinrich Heine)

14350. Chris Co (2012-05-03 16:38.48)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14349. hozzászólására)

A Loreley sziklát hasonlítja ahhoz, hogy a művészet milyen szép, de veszélyes is. Szépségére (ott fenn ül ékszere csillog a leggyönyörűbb leány aranyhaja messzire villog aranyfésűje nyomán) és veszélyeire (végül ladikot s ladikost a mélységbe sodorja az ár s hogy ez így lett, ő okozta dalával, a Loreley) hívja fel a figyelmet. Eszmei mondanivalóját talán úgy fogalmaznám meg, hogy a művészet által kifejezett gondolatok szépsége mellett az elkötelezett eszmék vagy vélemények művészeti ábrázolása sokak nemtetszését mutathatja, ami ugyebár veszélyekkel járhat.

14349. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 13:57.41)   - (válasz Chris Co 14348. hozzászólására)

Köszönöm az emlékezetem megerősítését. Sziklán ül egy gyönyörű nő, aki hosszú haját fésüli, talán ez az eszmei mondanivalója.

14348. Chris Co (2012-05-03 12:40.24)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14347. hozzászólására)

Képes Géza fordítása. Így van. Az egyik, sőt azt hiszem, a legismertebb romantikus műve a Loreley. A Rajna-völgyben a Loreley-szikla az ország egyik leghíresebb turisztikai látnivalója lett a költemény után. :)

14347. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 12:11.45)   - (válasz Chris Co 14345. hozzászólására)

Köszönöm, még ha leírnád a fordítót légyszíves, gondolom mást nem is érdekelne. Sciller, Goethe drámái révén ismertebbek számomra, Heine kiesett, talán Lorelei c. verset Ő írta. Hála a kedves hozzámszólásért.

14346. Chris Co (2012-05-03 11:45.51)   - (válasz Emylio 14341. hozzászólására)

:)

14345. Chris Co (2012-05-03 11:42.11)

A Világ Rendje Kinek sok jószága van, az rabolhat sokkal többet. Akinek kevés jutott, annak kevesére törnek. S hogyha semmid sincs, bitang, kotródj félre és dögölj meg! Itt csak annak van joga élni, kit a pénze fölvet. (Heinrich Heine)

14344. Chris Co (2012-05-03 11:41.14)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14342. hozzászólására)

Számomra inkább a realizmus, mint a romantika, ezért tetszenek olykor még a legegyszerűbb költemények is, mint például A Világ Rendje. :)

14343. Emylio (2012-05-02 18:51.57)

Lankadok, hisz korom halad, felpuhul a feszes valag. No, de sebaj, szép az emlék, bárcsak újra 70 lennék!

14342. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 11:51.34)   - (válasz Chris Co 14340. hozzászólására)

Nem lesz, hanem van, Heinetől nagyon keveset ismerek, ez számomra aktuálisan feketén fehér.

14341. Emylio (2012-05-02 10:30.37)

Ha lecsúszik a gatya, kandikál a kígyó, ne bánts ezért testvér, hogyha nekem így jó. Ha lecsúszik a gatya, kifigyel a vágány. Minek vágynál szebbre? Gyönyörű e látvány.

14340. Chris Co (2012-05-02 10:09.59)

MEMENTO A hajad oly fekete, a ruhád oly fehér: az ifjuság igérete az élettel felér. Ó, csal az ember élete! ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér... (Heinrich Heine)

14339. Chris Co (2012-05-02 00:27.31)

Szárnyakkal élek S lábakkal álmodom Várom, míg eltűnik minden Ami itt van mind távoli Megnyílik a Fekete végtelen (Ismeretlen szerzőtől)

14338. Menrot (2012-04-29 18:09.48)

Ezen a napon hunyt el,egy zseni.Olyan ember volt ő is aki megelőzte korát és később százakra volt hatással.Mint mondjuk Huysmans,Lautréamont,Alfred Jarry,Tristan Tzrara etc.. Aloysius Bertrand (1807-1841) – a prózavers megteremtője. Valódi neve Louis Bertrand volt. Hugóék baráti köréhez tartozott. Egyetlen műve, Éjszaka Gáspárja, 1842 (Gaspard de la Nuit) című prózaverskötete nem keltett visszhangot megjelenésekor, de később annál nagyobb hatással volt Baudelaire-re, Rimbaud-ra és a prózavers modern mestereire, különösen a szürrealistákra. Gaspard de la Nuit Gothique donjon Gothique donjon Et flèche gothique, Dans un ciel d'optique, Là-bas, c'est Dijon. Ses joyeuses treilles N'ont point leurs pareilles; Ses clochers jadis Se comptaient par dix. Là, plus d'une pinte Est sculptée ou peinte; Là, plus d'un portail S'ouvre en éventail. Dijon, moult te tarde! Et mon luth camard Chante ta moutarde Et ton Jacquemart ! Éjszaka Gáspárja Gótikus vár Gótikus vár és bástya templomtorony, mint régen vásári nézőkében vándor Dijont így látja. Nincs a szőlőnek párja, ahogy felfut a fára; Itt tízesével állnak harangtornyok és várak. Erre nagyobb az icce ez a cégfestő vicce;Arra legyező-könnyen ódon fakapu zörren. Jelszód Dijon a régi mustárodat regéli. Lant hangja száll a tóra és üt a Jacquemart óra! Novotny Gergely Scarbo Mon Dieu, accordez-moi, à l'heure de ma mort, les prières d'un prêtre, un linceul de toile, une bière de sapin et un lieu sec. Les patenôtres de Monsieur le Maréchal. « Que tu meures absous ou damné, marmottait Scarbo cette nuit à mon oreille, tu auras pour linceul une toile d'araignée, et j'ensevelirai l'araignée avec toi! — Oh! que du moins j'aie pour linceul, lui répondais-je, les yeux rouges d'avoir tant pleuré, — une feuille du tremble dans laquelle me bercera l'haleine du lac. — Non! — ricanait le nain railleur, — tu serais la pâture de l'escarbot qui chasse, le soir, aux moucherons aveuglés par le soleil couchant! — Aimes-tu donc mieux, lui répliquai-je, larmoyant toujours, — aimes-tu donc mieux que je sois sucé d'une tarentule à trompe d'éléphant? — Eh bien, — ajouta-t-il, — console-toi, tu auras pour linceul les bandelettes tachetées d'or d'une peau de serpent, dont je t'emmailloterai comme une momie. « Et de la crypte ténébreuse de St-Bénigne, où je te coucherai debout contre la muraille, tu entendras à loisir les petits enfants pleurer dans les limbes. » Scarbo Istenem, halálom órájára add meg nekem egy pap imáit, egy vászonszemfedőt, egy fenyőfakoporsót, s egy száraz helyet. A Tábornagy úr Miatyánkjaiból – Akár föloldoznak, akár elkárhozol – motyogta a fülembe Scarbo ezen az éjjelen –, egy pókháló lesz a szemfedőd, s a pókot eltemetem majd veled együtt! – Ó, legalább legyen – válaszoltam a sok sírástól vörös szemmel – szemfedőm a rezgőnyárfa levele, hogy a belőle szálló tavi lehelet ringasson engem. – Nem! – röhögött gúnyosan a törpe –, a szarvasbogár tápláléka leszel, mely este a lenyugvó naptól elvakított szunyogokra vadászik! – Hát inkább azt akarod – válaszoltam néki még mindig könnyezve –, hogy egy elefántormányú tarantella-pók szívja ki a vérem? – Nos – tette hozzá –, vigasztalódj. Egy arannyal

14337. Mütyürke (2012-04-29 00:20.01)

Szabó Lőrinc Örök változás Ne szégyelld! Nap kél, nap száll. Arcodat építi-bontja perc és gondolat, ég felhőit a szél. A tavalyi hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi bökkenő itt is más: a hova lett nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb a beszéded, de csupa mozdulat, mint a Kezdeté: főnév-ragokat rügyez s jelzőbe borúl az ige: isten van a nyelvtanban: amibe kapcsolni tudsz, amire van szavad, mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én? Megközelíthetetlen, mint a fény, ama Vaké, a titok: rostjaink szétszárnyalnak, lazuló rácsain szökik a lélek, nem is egy, de száz. Mi vagy? Ne szégyelld: örök változás!

14336. Menrot (2012-04-27 16:46.54)

Szabó Lőrinc: Az óriás intelme Ha egy hajszálat százfelé hasítasz s minden uj szálat megint százfelé s e századrészt is százfelé hasítod és eljutsz a végső határ elé s tovább hasítani már képtelen vagy, ami maradt, még az is végtelen nagy. Hogyha egy lelket százfelé hasítasz, mint egy hajszálat, s megint százfelé s e századrészt is százfelé hasítod és eljutsz a végső határ elé s tovább hasítani már képtelen vagy, ami maradt, még az is végtelen nagy. Így üthetsz engem, pőröllyel hasíthatsz, dobhatsz kutyák és fürészek elé, porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz: ha szétmorzsoltál százszor száz felé és tovább gyilkolni már képtelen vagy, ami maradtam, az is végtelen nagy, mert belőlem egy örök óriás szól, kit száz bilincsed huzott lefelé: eltemettél, mégis ujjászülettem s mosolyogva állok szined elé: egy hajszálam felfogni képtelen vagy, istened vagyok, egy és végtelen nagy.

14335. Menrot (2012-04-27 15:33.50)

Az idők... Az időkben semmi nagyság, Az ember mind csak pénzes zsák; Szólni hozzá hasztalan: Szive nincs, csak szijja van. Arany János (1877 körül)

14334. Mókucipókuci (2012-04-26 20:05.21)

PETŐFI SÁNDOR:FARKASKALAND ,Pajtás,te ettél,véres a fogad; S mi szenvedünk éhségi kínokat. Mogorva a tél,puszta a határ, Rajt a vihar légparipája jár; Csak ember és állatnak nincs nyoma... De most beszélj,hol volt a lakoma?' Így kérdi társát a farkassereg, Kit érkezéskor üdvözeltenek. A jóllakott nem késik szólani, És tőle ily beszédet hallani; "Ott a vityiló a pusztaközepen, Él a juhász és felesége benn. A ház mögött pedig terül az ól, Honnan juhoknak bégetése szól. E lakhoz éjszakának idején Két utazó suhant.Egy úrfi s én. A pásztornéra titkon foga fájt Az úrfinak,s én éhezém a nyájt. Ott sompolygott ő a kunyhó előtt. Juhot nem kaptam én...megettem őt."

14333. Mütyürke (2012-04-26 15:43.49)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 14332. hozzászólására)

Nem,nem 7 évesnek való.:-) Nem is anyák napi aktualitású. Arról,hogyan üthetünk sebet, "olló" nélkül, egy életre...

14332. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-04-26 14:52.06)   - (válasz Mütyürke 14331. hozzászólására)

Köszönöm az aktualitást. Szabó Lőrinc verse talán egy 7-évesnek nem való, és mennyire morbid horror.

14331. Mütyürke (2012-04-26 12:49.12)

Szabó Lőrinc Nagyanyám Szigorú, kemény, papi özvegy volt az apai nagyanyám. Sipirc! - így küldött a sarokba, s szeme mint bot ütött reám. Kicsi volt; de roppant tekintély egy félelmes életen át, úgy álltak előtte bajúszos fiai, mint a katonák. Én féltem tőle, menekültem, éreztem, engem nem szeret, s hogy meg ne bántsam, letagadtam előtte rémületemet. Moccanni, mukkanni se mertem, de ő gyűlölt, gyanakodott, és egyszer, hogy bebizonyítsa, mily gonosz unoka vagyok, azt mondta rám, hogy ki akartam szúrni ollóval a szemét. - Így ni, - mutatta s kinyitotta ollója szárát - mindakét szememet egyetlen döféssel próbálta... így ni, a kölyök!... Én elszörnyedve, sírva álltam a felnőtt rokonok között s tiltakoztam, de neki hittek és csak az anyám hitt nekem és bevitt a másik szobába, sírt ő is, együtt sírt velem. Nyolc- vagy kilencéves lehettem, mikor ez történt. Nagyanyám már meghalt és én férfi lettem s néha azt hiszem, hogy talán tévedtem és ő nem is gyűlölt, sok mindent máskép gondolok - - De azt az egyet sohse értem, azt a szörnyű pillanatot, mikor azt mondta... Úgy szeretném a sírjából fölkelteni a rég elporladt öreget, hogy mondja meg, mért kellett neki, mért kellett azt az érthetetlen hazugságot rám fognia, a vádat, melynek iszonyától már nem menekülök soha, mondja meg, hisz megbocsátottam, megbocsátottam érte rég: miért mondta, hogy ki akartam szúrni ollóval a szemét?

elejére ... 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 ... végére