Fórum - Versek! (111. oldal)

elejére ... 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 ... végére

14930. Kimikem (2012-06-29 23:15.32)   - (válasz Angelika58 14920. hozzászólására)

Tinikorom egyik legmeghatározóbb verse. Latinovitstól meg!... mindig tőle, hallgatnám! :))

14929. Menrot (2012-06-25 17:06.47)

Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája Mind szeretem. A titkos zűrzavarban csendben susognak hozzám, mint a sír. Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva, akár a gyémánt, a rubin s zafir. Az ópium volt első ideálom, az álom, az én altató arám, csak rám lehell és az enyém, mi drága, enyém lesz Kína, Tibet és Japán. Lihegve néztem ódon patikában az atropin megcsillanó levét. Bús kedvesünk szemébe álmokat lop, s sötét szeme az éjnél feketébb. Szeretem a tápláló s gyilkos arzént, mert vézna arcunk tőle gömbölyül, és éltető rózsás lehelletére az élet és a halál leng körül. Fejfájasztó homályos délutánon az antipyrin-hez esedezünk. Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül, és óriási lesz pici kezünk. A koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka. A nikotin zavart füstfellegében keleti lázak fátyola remeg. Az alkohol gyógyítja életünket, ezt a fekélyes, óriás-sebet. Hogy integetnek, hívnak és üzennek, ha bánatoktól bong a beteg éj: az éjjeliszekrényünkön alusznak, és hallgatásuk is zokog, zenél. Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind, olyan kicsik és mégis oly nagyok. Oly mozdulatlanok. S faló ölükben egy túlvilági lángvihar ragyog. Mind szeretem. És ők is mind szeretnek. Komor nevük imába foglalom. Rettegve, félve rejtem el a titkuk, mint átkomat és örök bánatom.

14928. Menrot (2012-06-25 17:04.19)

Tóth Árpád: Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! 1923

14927. Maynards (2012-06-25 16:43.59)

Hát nem tudom. Nekem sosem volt a szívem csücske Latinovits. Nem tetszik az előadásmódja, és néha olyan idegbeteg módjára szaval...

14926. Angelika58 (2012-06-25 13:34.21)   - (válasz Vbacs 14925. hozzászólására)

Az inspiráció, az rendben van, azt vállalom. :)) De az kölcsönös is , mert senki sem tud mindent. Én azért ide erre a fórumra, mert nagyon sok ismeret jön össze.Olyan dolgokról is, amiről nekem fogalmam sem volt.

14925. Vbacs (2012-06-25 12:56.17)   - (válasz Angelika58 14924. hozzászólására)

:DDD Aranyos hasonlat. De ez akkor is így van.....inspirálsz:) Az igaz, hogy az érdeklődés és az igény megvan, de te terelsz:)

14924. Angelika58 (2012-06-25 12:31.39)   - (válasz Vbacs 14923. hozzászólására)

Ez nem is így van és meg sem érdemlem. Mert ha van érdeklődés, akkor minden van. És nem lényeges, hogy ki teríti meg az asztalt, ha a szakács finomat főzött. :))

14923. Vbacs (2012-06-25 12:18.56)   - (válasz Angelika58 14922. hozzászólására)

:DD Mondom, én itt kezdtem el felzárkózni kulturálisan, ezt leginkább neked köszönhetem:)

14922. Angelika58 (2012-06-25 12:12.02)   - (válasz Vbacs 14921. hozzászólására)

Ez ilyenkor nagyon, de nagyon jó érzés. Hogy van egy kincs, amiről most már te is tudod, hogy van. És hogy mekkora , még az angol korona legszebb gyémántja se lép a nyomába sem.

14921. Vbacs (2012-06-25 12:06.56)   - (válasz Angelika58 14920. hozzászólására)

10*, isteni! Mind az előadás, mind a vers. Gyönyörű. Most hallom először, tényleg nagyon megrendítő.

14920. Angelika58 (2012-06-25 11:48.14)

És a feledhetetlen Latinovits-előadásban. http://www.youtube.com/watch?v=tVmpEzWUhqk

14919. Angelika58 (2012-06-25 11:46.39)

Karinthy Frigyes születésének 125. évfordulójára legyen itt legnagyobb hatású verse, az Előszó. Karinthy Frigyes:Előszó Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülöm, mindnyájotoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy megy egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a félúton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. A harmadik csak rámnézett hitetlen, nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott rá, hogy őt higgyem. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak, És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanúskodom a napról, hogy ragyog. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él, Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem, s dadog a szám. Elmondanám, az út hova vezet, Segítsetek hát, nyújtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb a mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérelek, Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit elmondok mindenkinek.

14918. Emylio (2012-06-24 15:25.35)   - (válasz Maynards 14917. hozzászólására)

Köszi!:)

14917. Maynards (2012-06-24 15:24.18)   - (válasz Emylio 14916. hozzászólására)

az ilyenek szoktak a legjobban sikerülni :) van benne kreativitás bőven!

14916. Emylio (2012-06-24 15:17.21)   - (válasz Maynards 14914. hozzászólására)

"A téma az utcán hever." Vagy az ablakon folyik. Valós események ihlettek.:)

14915. Maynards (2012-06-24 14:11.56)

Pilinszky János: Tilos csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel szoríts magadhoz, szoríts merészen, mint a kést. Légy vakmerő, itélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább! Én nem kivántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.

14914. Maynards (2012-06-24 13:48.25)   - (válasz Emylio 14913. hozzászólására)

:D érdekes, hogy maga a "nedves, téli" tüsszentés, és a végtermék szétfröccsenésének gondolata nem kelt bennünk jó érzést, de olyan eufemizáltan írtad meg, hogy öröm volt olvasni :)

14913. Emylio (2012-06-24 04:46.30)

Téli emlék Orcámon fagyott a bajusz, államon deres szakál, náthám lávaként tör elő, tüsszentésem messze száll. Több millió, apró parány, feltapad az ablakra, figyelem a színek táncát, büszke vagyok magamra.

14912. Zsóka65 (2012-06-23 20:49.04)

Nagy Bandó András Kicsinyke vágyak Figyelj rám, mintha jel volnék, Keress úgy, mintha nem volnék, Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék, Fizess úgy, mintha szolgálnék, Evezz úgy, mintha tó volnék, Idébb ülj, mintha tűz volnék, Melengess, mintha jég volnék, Etess úgy, mintha éheznék, Itass úgy, mintha szomjaznék, Olvass úgy, mintha vers volnék, Hallgass úgy, mintha dal volnék, Szeress úgy, mintha jó volnék.

14911. Kimikem (2012-06-23 20:41.51)   - (válasz Maynards 14909. hozzászólására)

A lányom gimnáziumában ez van kitéve a faliújságra a "Hét verse"-ként.:))a költő fotójával.

14910. Zsóka65 (2012-06-23 20:35.18)

ÁPRILY LAJOS Órák Szívem felett a zsebben, nagyon sok éve már, szívemnél vérmesebben egy régi óra jár. Alatta, lomha inga, szívem lustán dobog, zihálva néha, mint a kifáradt vándorok. Feleselő nővérek, két furcsa gépezet, itt versenyezve mérnek időt és életet. S midőn az óra tik-ja nagynéha nem zenél, a szív megállapítja: az óra most nem él. S ha majd - nem is sokára - a szív nem muzsikál, az óra konstatálja: A szív rugója áll.

14909. Maynards (2012-06-23 20:19.25)

Legyen még egy szekszárdi költő. annyira jól játszik a szavakkal: Parti Nagy Lajos: Löncsölő kislány Ha végre itt a Vasz, és rügyre rügy tapos, s az ajkunk föl-le jár, mint Barbie-villamos, ne légy oly bambi már, ma light a Pep, szívem, a fílingemre nincs szavam, csak fújom és megszivem… Jajjj, úgy élvezem én az élet, ottan annyira wash and go, annyi fitneszet látok-hallok, és még hambi is kapható. Ha végre itt a Nyár, az vadi high nekem, ölelj magadhoz, ó hatalmas Bigmac-em, s míg fullig ér a száj a boldogság lecsöpp, ájlávtól égsz az ajkamon, te extra ingyen ketchup… Jajjj, úgy élvezem én az élet, minden annnyira fess and jó, annyi fitneszet látok-hallok, és még hambi is kapható. Ha végre itt az Ősz, a nagy pizzériás, deresh fején halas, meg sonkás és tojás, az elmúlás szele már épp beten neki, de Red Bull mindig csúcsszuper, és vígan megkergeti. Jajjj, úgy élvezem én az élet, ottan annyira fresh and go, annyi fitneszet látok-hallok, és még hambi is kapható. Ha végre itt a Tél, az tiszta beautiful, popkornunk mint a hó, mely szájról szájra hull, és tökre úgy ropog, hogy mást se hallani, hát így lehet koncert alatt mindvégig csak taps’lani… Jajjj, úgy élvezem én Vivaldit, ottan annyira szép and jó, annyi fitneszet látok-hallok, és még hambi is kapható.

14908. Vbacs (2012-06-23 20:14.42)   - (válasz Kimikem 14906. hozzászólására)

Igen, a Nem tudhatomba 8-adikos korom óta bele vagyok esve:)

14907. Kimikem (2012-06-23 20:12.12)

A másik zsenitől is legyen itt egy töredék ... :)) Radnóti Miklós: Töredék ======================== Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrü méregoldat. ....................................... Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -- a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. ................................. 1944. majus 19

14906. Kimikem (2012-06-23 20:09.06)   - (válasz Vbacs 14905. hozzászólására)

Az 1. gondolom egyik Radnóti? :)

14905. Vbacs (2012-06-23 20:06.04)   - (válasz Kimikem 14900. hozzászólására)

2. legszebb vers az életemben:)

14904. Kimikem (2012-06-23 20:04.51)

JÓZSEF ATTILA : [TÁJVERS-TÖREDÉKEK] Ragyog az ég. Terülő, fagyos háló, a jeges bogok rajta csillagok. Itt nyárfa sír. S a tömör vizben gázló halászok csendes árnya ring amott. Most partra lépnek rekedt csizmáikban, s mig lágyan málnak iszamos rögök, a halak husa fölpattanva villan s a háló-alji kis vizben csörög - A bulldog csuka sötét fényü teste mint árnyék fekszik a keszeg hasán, s mintha taknyos ponty lágyságára lesne tátogván kap a görgő víz után. * A tó jegét kásás hó fedi * A pipafüst lenyúl a földig. Embergyujtotta láng vergődik a kályhán s kacsint a gyerekre - az is hancurozni szeretne. A zsupptetők, a templom tornya, a hóba ejtve, hóba szórva, mint a bárányok ürüléke, feketéllik a messziségbe. Fehér szelek - csordában járnak - minthogyha lovak suhannának tiszta fagyból s nem láthatóan, szikrát üt patájuk a hóban. .................................... a napot csak sejti az ember, mint remélő a boldogságot - onnan tudom, hogy süt, mert látok. * Csendes, kévébe kötött reggel, zsömle-zizegésű világ, porhanyó falucska, mondd el a lágy kenyér dalát. Im, a könnyü szél elősurran, tereget szép búzamezőt s tovaringatja lágy fodorban a zümmögő időt a lombok közt borzong az este már. Tömött gondját bontja a béres. * A kerten, hallatlan semmit idézve bálvány hőség borong, pókhálót fog kicsiny ráncos kezébe s untan legyint a lomb. A tócsa finoman bolyhos a portól * Gyenge muharos mezőt terít a szél könnyedén, a fű zümmögő időt ringat rezgő levelén. Az idő futva terem mint bab Esős, kisímult vidékem tócsába foglalta a holdat. * A nyárfák közt ezüst habokkal az édes szellő folydogál s csak fürdik benne aranyos tagokkal az óriási nyár. * Kásásodik a víz, kialakúl a jég és bűneim halállá állnak össze. * Jó volna-e, ha megdermedne fönt hülten a súlyos arany napkorong? - Nem! Az a jó, ha a szobában friss kávészag tolong! És mint reklám léggömb, majdnem elrepül a szalmaszinü, könnyü nyári ég - csak egy sovány nő feje nehezül reád, aranyból öntött nagy vidék! Sárga füvek a homokon, a dél szikrázik, elült, lefolyt a tors között a szél, a tócsa bőre ráng idegesen. Egy pók fut át a homokon, a dél csiszolva űl a sárga füveken, elült, lefolyt a tors között a szél, a tócsa bőre ráng idegesen. foszforeszkál az üres levegő füstöl a föld, egy óriási nő gyémánt-melle-vonala villan el egy szál vadzab, ki kardot vont elő a porba réved emlékeivel 1931-1933

14903. Kimikem (2012-06-23 20:03.24)

JÓZSEF ATTILA:(AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...) Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. ........................ .......... Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október

14902. Kimikem (2012-06-23 20:02.13)

A költőóriás néhány Töredéke: "Én ámulok, hogy elmúlok." "Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent." "Örökkön háborog a tenger örökkön zúgnak a lombok örökkön fájdalmas az ember örökkön kicsik a dolgok." „Az én szívem sokat csatangolt, de most már okul és tanul. Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.” „Nem találok szavakat magamra.” „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” „A mindenség oly tisztán és üdén csillog, mint a harmatcsepp a menny levelén.” Egy tanulmányban olvastam: "József Attila után már nem lehet olyan verset írni, mint őelőtte." :))

14901. Kimikem (2012-06-23 19:05.47)

" A félhomály is nyöszörög. " JÓZSEF ATTILA - AZ ÖRÖK ELMULÁS A földön semmi nem örök... A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög. Eloszlik a Gond barna teste, (A zsíros földbe rothadunk) S ki egykor óhajunkat leste - Ó, puszta szív, borus agyunk! - Már könnyező szem, búcsut intett. Mi mindent, mindent elhagyunk És minden, minden elhagy minket, A szó, kisértés, dölyf s a vér És visszasírjuk könnyeinket, Mely már az Óceánba ér. És csak hiába, nem jő vissza, De jön helyette téli Dér, Ki sóhajunkat is fölissza. Már aztán csendesek vagyunk - A téli álom dermedt, tiszta, De senkit nem csókolhatunk. Virágot hullat el a bodza S majd egy csomóba rothadunk. S rég hallgat a hős méla kobza. A vágyam még ma dübörög És holnap vesztemet okozza. A földön semmi nem örök: A hernyó hull és a madár is S az évszázad föl nem hörög.

elejére ... 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 ... végére