Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az acélember - Film+, 16:55 |
Képeslapok a szakadékból - TV4, 17:00 |
Rejtőzködő fenevadak - Film Mánia, 17:15 |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Extra HD, 17:30 |
Midway - Mozi+, 18:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Milyen könyvet olvasol jelenleg ? |
Mire gondolsz most? |
Absolution - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Rómeó és Júlia |
Kerry O'Malley |
15200. Limpi Sisak (2012-10-04 12:12.16) - (válasz Miss bambi 15199. hozzászólására) |
Minden idők egyik legszebbje. |
15199. Miss bambi (2012-10-04 12:09.34) |
Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér, S tavaszi zápor fűszere a földnek, Lelkem miattad örök harcban él, Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd hogy a világ lássa kincsemet; Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok, Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam, s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom. |
15198. Limpi Sisak (2012-10-03 22:25.19) - (válasz Limpi Sisak 15196. hozzászólására) |
Javítás: 55. évforduló. |
15197. Limpi Sisak (2012-10-03 22:24.46) |
+ legyen itt ez a zseniális verse is.
Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd. |
15196. Limpi Sisak (2012-10-03 22:22.24) |
Szabó Lőrinc halálának 50. évfordulójára egy aktuális verse.
Pannón ősz Ősz van, a régi, a tavalyi ősz s e furcsa ősz egészen megbüvölt. Tetszik nekem. Szétnézek, látom a roppant hervadást, de nem keserít, és nem bánom, hol végzem utamat. Nem értem a világot; azt hiszem, nincs célja; – mért is volna? – és ami értelmet magam képzelek belé, sose több, mint maga a létezés. Ősz van… Szép ősz… A jókedvű rigók torkából még az augusztus rikoltoz s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan egy a születés és az elmulás, mintha csak ruhát cserélne a Föld, mintha a csere volna csak örök… Ősz van… Nem az ősz: az benne a fontos, hogy van!… A szél könnyelmű suttogása ős legendákra tanítja az erdő figyelmes bokrait és századok óta köztünk kisértő szellemek fájdalmát-örömét mesélgeti… Ősz van!… Az évek szele csöndesen hordja a sírokra a feledést… Párás a fény… Szárazabb zajjal csúsznak egymáson a tó hullámai… De fáradhatatlan felhők görgetik az égen lomha lavináikat… Ősz van! Szép ősz!… Ősz minden változás: szent dolog az ősz! – kiáltom, s ime, sziklasötét barlangja hűvöséből előbúvik a szakállas szatír s a napsütötte pannón dombokon, barátként mellém heveredve, némán hallgatja az öregedő napok lombzörgető, fáradt lépéseit. |
15195. Limpi Sisak (2012-10-03 22:02.56) - (válasz Miss bambi 15194. hozzászólására) |
Igyekszik az ember. :)
Szerintem is jópofa, akár Gombóc Artúr is írhatta volna. |
15194. Miss bambi (2012-10-03 22:01.34) - (válasz Limpi Sisak 15193. hozzászólására) |
Limpi Drága,Rád mindig számíthat az ember komolyan,köszönöm.:)
Egész jó kis versike,tiszta boldogsághormon bomba. |
15193. Limpi Sisak (2012-10-03 21:57.18) |
Most a kedvedért utánanéztem és láám, találtam egy verset a csokoról.
Szuhanics Albert: Csoki Bocsi, nincs nálad csoki? lehet az Boci, esetleg táblás, az is egy áldás. Nugátost ennék, számomra emlék a sok Sportszelet, sportoló nem leszek, mégis szeretem, mindet megeszem. Mogyorós is jöhet, felfalnék egy ölet! Talán a meggybonbon azonnal felbontom. Főleg ha konyakos, nem leszek óvatos! Nápolyi ha csokis, azt szeretem csakis. Jó a drazsé, jó a Tibi, adjon egyet már valaki! Nestlé csoki olvad számban, étcsoki a spájzban hány van? Ha nincsen más itthon, Katicám kibontom, ruháját letépem, bizony ezt merénylem! Bár tortabevonó, csupaszon csoda jó, természetes, natúr, mert az éhség nagy úr! Ha meghíznék ettől, nem eszek mást keddtől csak diétás csokit, így kezdem a fogyit. Na meg egy nagy fagyit, de abból is csokit, csoki legyen csakis, tudja jól a fagyis! S Gundel-palacsita nagyon csalafinta, az ám csak a mámor, tízet eszek mától! Bocsi, van nálad csoki...? |
15192. Limpi Sisak (2012-10-03 21:56.19) - (válasz Miss bambi 15191. hozzászólására) |
Én valamikor régen írtam egyet a konyakmeggyről, de elveszett. Azt költöttem meg milyen érzés, amikor belekóstol az ember. Az ízek tánca, keringője. A csoki, a konyak és a meggy násza. |
15191. Miss bambi (2012-10-03 21:53.53) - (válasz Limpi Sisak 15190. hozzászólására) |
Tényleg,csokoládéról nincs versike?
Lehet,hogy Gombóc Artúr írt egyet csak nem tudunk róla. :) |
15190. Limpi Sisak (2012-10-03 21:50.08) - (válasz Miss bambi 15189. hozzászólására) |
Eszményi, a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse. Könnycsepp csordul a csokin, ez is akár egy költői kép. :)
Amúgy megéreztem, hogy Te biztosan írni fogsz hozzá. :) |
15189. Miss bambi (2012-10-03 21:45.20) - (válasz Limpi Sisak 15188. hozzászólására) |
Ez olyan szép,könnyem kicsordult,bon-bonos doboz ázik,oda a drága csoki..:) |
15188. Limpi Sisak (2012-10-03 21:32.52) |
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! |
15187. Kimikem (2012-10-02 20:50.44) |
Wass Albert : Dal
Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra ráhajolt az este, s az est meséje régi volt... csókunkat fák közül kileste, és kacagott a régi hold; Felettünk fényes csillag égett, s két csillag volt a két szemed... beléje néztem: vissza-vissza nézett... és bíztatott és kérdezett... Szellõt üzent az esti távol, és azt üzente: Csend legyen... S a hervadás-erezte fákról lekacagott a szerelem. |
15186. Miss bambi (2012-10-02 09:25.57) |
Alfred Lord Tennyson: Minden meghal
A kék patak árja zenélve cseveg, a nap csodaszép; suttognak a tájon a déli szelek és lángol az ég. Csak úszik a felleg, a gyapjú-fodor, a májusi reggel örömbe sodor, az arcod is ég. De minden véget ér, nem csörgedez az ér, a szél susogni nem jő, nem imbolyog a felhő, a szív többet nem üt. Halál les mindenütt. Mert minden meghal itt, a semmi ránk havaz, elhervad a csalit. Jaj, bús panasz! Ajtóba vár a vad halál. Nézd! a barátod, bár marasztald, elhagyja a pohárt, az asztalt, egy semmi jel — és menni kell. A földbe majd letesznek egyszer és mélyen a mélyébe fekszel. A víg kacaj már tompa jaj. Nem zeng madárdal a lombon által. Szellő se fú. Jaj, iszonyú! Halld! a halál karjába hív s amíg szólok, eláll a szív. Az állkapcád konyán lehull, orcád pirosra elfakul, kár benne bíznod, ernyed izmod, forró véredbe jég vegyül, látó szemedre éjjel ül, kilencszer csendül a lélekharang: vidám fiúk, ott pihenünk alant! A vén világ, mint pici ág, úgy született, ti emberek. A földnek meg kell halnia. Hát tomboljon a déli szél a kék víz a partok szélinél: mivel a vén föld bús fia nem látja többé, elmúlik örökké, minden, mi van,az született. És nem tér vissza, ami él, meg kell, jaj, meg kell halnia. |
15185. Menrot (2012-10-01 20:22.04) |
Pilinszky János-Ne félj
Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, - ne félj. |
15184. Törölt felhasználó (2012-10-01 20:15.36) |
Távolban egy fehér vitorla
Tenger kék ködén átragyog. - Mért indult messze országokra, És otthonában mit hagyott? A szél süvölt, hullám dobálja, Az árbóc recseg s meghajol: Nem vár sehol szerencse rája, S nem is volt boldog még sehol! - Napfény füröszti fenn aranyban, Alatta tenger tiszta kékje: - És ő elindul nyughatatlan, Mint kit vihar közt vár a béke! (m. j. lermontov, vitorla) |
15183. Emylio (2012-10-01 17:57.45) |
Sírfeliratom
Itt fekszem most elnyugodva, súlyos kő, mi takar, egykor szívem friss hajtás volt, mára sáros avar. Testem régen elenyészett, ismét hamu, ismét por, az öreg mester tudja dolgát, s készül majd egy új szobor. Lelkem gyenge fuvallat csak, mozgat apró faágat, és repíti a mindenségbe értem szóló imádat. |
15182. Angelika58 (2012-10-01 16:28.35) |
József Attila:Levegőt!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! |
15181. Limpi Sisak (2012-10-01 15:58.47) |
Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. |
15180. Plunket (2012-10-01 11:42.04) - (válasz Miss bambi 15175. hozzászólására) |
Még nem kértem szabit,de ebbe a hónapba szeretnék/kell mennem.
Nahh,akkor egy gombostűt nem fog lehetni majd leejteni nálunk,és mindenben repetáért tapsolnak majd.:D |
15179. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-10-01 11:39.35) - (válasz Angelika58 15176. hozzászólására) |
és Szabó Lőrinc fordítása. Épp most forgattam házassághoz, hogy mit írjak. |
15178. Angelika58 (2012-10-01 11:39.33) - (válasz Plunket 15177. hozzászólására) |
A vers miatt ugrott be, mert annak idején emiatt kezdtem Shelley verseit olvasni. |
15177. Plunket (2012-10-01 11:37.40) - (válasz Angelika58 15176. hozzászólására) |
Igeeeen!!!!
Még emlékeztél rá,vagy utánanéztél?-:) |
15176. Angelika58 (2012-10-01 11:36.36) - (válasz Plunket 15162. hozzászólására) |
A Twin Peaks, ugye? A vers meg Shelley: A szerelem filozófiája. (Az biztos.) :)) |
15175. Miss bambi (2012-10-01 11:26.57) - (válasz Plunket 15173. hozzászólására) |
Mikor jössz már vissza a jó öreg honra?
Készültem egy csomó dallal,tudod,a pub-ba,még fellépő ruhát is szerzek ha kell. A Moncsicsivel indítok,és a Hamvadó cigarettavég lesz az est fénypontja.:) |
15174. Plunket (2012-10-01 11:26.28) - (válasz Emylio 15169. hozzászólására) |
nem fogod tudni kitalálni.megnéztem az adtalapodon az osztályozott filmek között,és nincs bejelölve,gondolom nem láthattad.:( |
15173. Plunket (2012-10-01 11:24.33) - (válasz Miss bambi 15172. hozzászólására) |
-:XD kishamis.:) |
15172. Miss bambi (2012-10-01 11:22.21) - (válasz Plunket 15171. hozzászólására) |
Örülök,hogy megborzongattalak így hétfőn,majdnem reggel,Plunkimaki.:) |
15171. Plunket (2012-10-01 11:21.13) - (válasz Miss bambi 15170. hozzászólására) |
gyönyörű az a Hesse vers ott alant,egész beleborzongtam,kár h egyáltalán nem olvasok verseket.:( |