Fórum - Versek! (97. oldal)

elejére ... 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 ... végére

15350. Emylio (2012-11-08 11:20.34)   - (válasz Törölt felhasználó 15348. hozzászólására)

Ez jó vers!:) Mindig csíptem Adyt.:D

15349. Emylio (2012-11-08 11:19.49)   - (válasz Törölt felhasználó 15347. hozzászólására)

Futnom sosem kellet. Egyszer fogtak meg, de úgy megsajnáltattam magam, hogy nem volt karate. Az volt a "bűntetésem", hogy kellet szednem egy vödör cseresznyét, mert Miska bácsinak magas volt a vérnyomása és nem mert fára vagy létrára mászni. Alul meg már nem érte el a cseresznyét, mert beiktattam a bélbe.:)

15348. Törölt felhasználó (2012-11-08 11:16.33)

No, csak mert eszembe jutott a mai napról: Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája. Egyszercsak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére. Költőt nem írok, szerintem mindenki tudja.:)

15347. Törölt felhasználó (2012-11-08 11:15.34)   - (válasz Emylio 15346. hozzászólására)

Ez igen.:) De vajon jártál-e úgy, mint Regős Bendegúz a dinnyékkel?:) (Tudod, amikor mondja, hogy 'nem vót nekem az életben soha semmi sűrgős dógóm, mégis annyit rohangásztam, hogy még'...:)- és itt nem a hasmenésre, hanem a másik futásra gondolok):D (De persze, miért ne jártál volna, mikor becsületbeli ügyekben a gazdák se ismertek tréfát...):D:D:D

15346. Emylio (2012-11-08 11:10.37)   - (válasz Törölt felhasználó 15345. hozzászólására)

Én már akkor is a közös teherviselés híve voltam. Mindig pont annyi cseresznyét zabáltam be a fákról, mint amennyit a fa gazdája. Becsületbeli ügyekben nem ismertem tréfát. Ők sem.:DD

15345. Törölt felhasználó (2012-11-08 11:06.47)   - (válasz Emylio 15344. hozzászólására)

Mint a szorgalmas méhecske...:D A fán meg biztos fütyültél, hogy akkora kár már mégse érje a dolgozó népet...:D:D:D

15344. Emylio (2012-11-08 11:04.47)   - (válasz Törölt felhasználó 15343. hozzászólására)

Szerettem azokat a munkásmozgalmi nótákat. Amikor eljártam cseresznyét lopni, akkor mindig ezeket dúdolgattam.

15343. Törölt felhasználó (2012-11-08 11:00.58)   - (válasz Emylio 15342. hozzászólására)

Én meg egyetértek!:) (Majd zümmögök Neked a háttérből, tudod, mint a munkásmozgalmi daloknál... Húzd meg jobban - bocs, verd be jobban - hogy menjen a munka.):)

15342. Emylio (2012-11-08 10:59.03)   - (válasz Törölt felhasználó 15341. hozzászólására)

Így van! Ez a nap is olyan, mint a többi. Beleverem!:D

15341. Törölt felhasználó (2012-11-08 10:57.25)   - (válasz Emylio 15340. hozzászólására)

Remek! Tökéletes összefoglalója a mai napnak.:)

15340. Emylio (2012-11-08 10:55.37)

Csepergős November van, nyolcadika! Bőg a tehén, hág a bika. Hűvös szél fúj, eső cseppen, elcsöppenek én is, csendben.

15339. Margaréta (2012-11-01 19:38.28)

Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek! Mennyire fontosak azok, akik élnek? Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel? Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el? Ilyenkor az ember temetőbe jár ki, Elmúlt szeretteit véli megtalálni. Közben annyin élnek magányosan, távol, kire nem jut idő, kit a szív nem ápol. Pedig a halottak a szívünkben élnek. A hétköznapokba bőven beleférnek. M’ért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep, ami lángra gyújtja apró mécsesünket. Aki elment, jól van, csak egy más világon, s nem tud örvendezni levágott virágon. Földdé porladt testet látogatsz a sírnál. Élőkért tehetnél, ahelyett, hogy sírnál! Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi. Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni. Ám ezt meg se látod - tudod – attól félek. Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek. Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat, akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat. S jön halottak napja, s mész a temetőbe, bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle… Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

15338. Margaréta (2012-11-01 17:42.05)   - (válasz Emylio 15334. hozzászólására)

Úgy legyen! De minél később, addig is használd ki a jelenlegi életed!

15337. Emylio (2012-11-01 10:24.14)   - (válasz Emylio 15336. hozzászólására)

*cipől = cipőm

15336. Emylio (2012-11-01 10:23.28)

Feléhők nyála Pocsolya, pocsolya, felhők nyála. Belelépek általába'. Vizes lesz a cipől alja. De kit érdekel? Le van szarva!

15335. Chris Co (2012-11-01 10:19.21)

A holtak lelke Lelked majd egymaga marad A sír sötét gondjainak Óráján és senkise lesz, Ki titkaidba beleles. Viseld csendesen e magányt, Mely nem egyedüllét - hiszen Az életben melletted állt Holtak lelke veled leszen Holtodban, s akaratuk ott Ismét árnyba von; légy nyugodt. A tiszta éjszaka Kihuny s sok csillaga Magasló trónusáról Nem reménysugárral világol, De a sok fénytelen, Rőt gömb mint gyötrelem S láz hullik csömörödre, S rád ég majd mindörökre. E gondolatot el ne vesd, E látomást ne hessegesd; Soha el nem hagyhatod Tűnni: mint fű a harmatot! Isten lehe: a szél elállt, S a köd - amely a dombra szállt, S az árnyak, az árnyak szét nem osztják - A tanújel és a bizonyság. A fák közt is mily lebegő: A rejtélyek rejtélye ő! Edgar Allan Poe (Tellér Gyula fordítása)

15334. Emylio (2012-11-01 10:14.33)

Emylio újratöltve Ha mégegyszer megszületek, egész biztos leszek újra. Belém vándorol a lelkem, jó helyre jön, bizton tudja. Lesz új testem, izmos, deltás, 120 évig élek még, de nem biztos, hogy minden így lesz, csak leírtam, mit szeretnék.

15333. Chris Co (2012-11-01 10:06.08)

Tanács Bemehet a víz az ember orrába, hogyha beleszagol a járdán a tócsába. Márpedig az nem jó, ne csinálja senki! Tócsaszaglás helyett érdemesebb...csak úgy menni. Írta Laár András verse

15332. Emylio (2012-11-01 09:41.07)

Szegény Pityu dutott... Szegény Pityu dudott, szépen hegedülni. Ma már, csak büdös ő. Olyan ez, mint mikor rothadó ételről lekerül a födő. Hiába dícsérem, ez egy príma jérce, jó tárkonyos lében, ott a hús már olyan, mint a hegedülés Pityu büdösében. Írta Laár András verse

15331. Mütyürke (2012-11-01 02:36.48)   - (válasz Törölt felhasználó 15330. hozzászólására)

Egy kicsit lentebb : "E csillagboly parányürében A csepp is lélekszámba megy. A mindenségnek csarnokában Áll lángbetűkkel: Minden egy. Igyekszünk ezt elfelejteni vagy nem tudomást venni róla?

15330. Törölt felhasználó (2012-11-01 02:22.30)   - (válasz Mütyürke 15329. hozzászólására)

Szép gondolatok. Ami nekem erről eszembe jut, az egy John Donne-tól származó idézet: "Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."

15329. Mütyürke (2012-11-01 02:13.42)

Búcsúzol valakitől. Halott. A tisztelet hozott a sírja mellé, a szeretet? Talán mindkettő. Halott. Tudod. Ám érzed: élőbb, mint amikor élt. Benned. Míg élt, közel volt és távol. Most már szüntelen veled. Érzed a temetésen, kilépett ő térből és időből. Ezentúl egyszerűen van. Nem változik. Magadban hordod a halottad. Siratod. Őt? Magad? Végső soron te maradtál szegényebb. Ő hiányzik? Vagy csupán az, amit jelentett? Mit érzel? Túl kell élned minden halált. A magadét is túléled. Te még élsz. A temetés nem mindennapi esemény. Halottaink azonban az élőknél elevenebbek bennünk. Egy mozdulat, egy hangsúly, egy kötődés valamely helyhez. Érzed, tovább él. Aztán elfog a kétség. Csak benned? Temetés. Koszorúk. Virágok. Megszakadt kapcsolat. Ám te élsz. A megszakadt kapcsolat száz új után kiált. Ne tagadd. Az élet a gyászban is több, mint a halál. Halál. Élet. Megmondta már valaki, mi a kettő? És ha egy csupán? Hogy ő lenne a koporsóban, akit szerettél? Legkevésbé hiszed. A teste. Nem ő maga. A sír nem börtön. Emlékhely csupán. Őrzőhelye a csontoknak. A pornak. De a csont, a hamu, a por nem ő, mert ő valaki volt. Itt csak a valami maradt meg belőle. Állsz. Nézed a sírgödröt. Repedés a mindenségben. Nem zárt gödör, hanem inkább hasadék, melyen át a halálon túlra látok. Nem kétségek közötti remény. A remény pedig az öröm hajnala. Itt hasad rám a temetésen. Sírsz? Letörli arcodról a könnyeket a kétségek közötti remény, s benne, mint a hajnalban kelő Nap, az öröm." (Mácz István: Temetés)

15328. Törölt felhasználó (2012-11-01 02:11.29)

Juhász Gyula - Temető A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila őszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Előtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad, Mint elhervadt virág az ősi kertben. Köröttem mindenütt békés keresztek S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat. Mely minden bölcsességnél igazabb. E kicsi hant előtt, e nagy magányban Megölelem az édes életet, Mely ragyogást küld jeltelen sírokra S virágözönt az ódon temetőkbe S az őszi nap csókjával arcomon Megindulok rózsásan, dalosan, A boldog elmúlás víg vőlegénye.

15327. Mütyürke (2012-11-01 01:50.01)

Halottak Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megmeredtek és örökre szépek. Nem-élők, mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők, kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul, Kleopatra a csókokat feledte, és Shakespeare elfelejtett angolul. Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogos talányát. Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl az áhitat, az ima és a csók. Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók. Kosztolányi Dezső

15326. Mütyürke (2012-11-01 01:46.50)

Toma Judit: Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár? Mondd, miért van, hogy nekem nem jut, mikor te az előbb kaptál? Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat? Mondd, mit kap az, aki csak ennyit kér magának? És mondd, van a bocsánatnak ára? Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára, cipőre, kenyérre, ételre, italra, -mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva? És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred? Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled? És mondd, mi van, ha lejár az időd? Hogy állsz meg majd akkor az emberek előtt? Vagy ha végtelen a bocsánat joga: minden bűnöd meg van bocsátva? Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni? És aki adja, mindenkinek egyforma mértékkel méri? Mondd, miért nehéz megbocsátani? Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni? Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta? S mondd, nem felejthette el már régen azóta? Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet? S, ha találtam, továbbadhatom neked? És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam, kérhetek megint, vagy örökre elhagytam? Mondd, lehet-e több adagot kérni, hogyha tőlem kérnek, én is tudjak adni? Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat? Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat? Mondd, -és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek-: ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?

15325. Kimikem (2012-10-31 14:34.35)   - (válasz Vbacs 15324. hozzászólására)

Nem szereted Wass Albertet?

15324. Vbacs (2012-10-31 14:26.56)   - (válasz Kimikem 15320. hozzászólására)

A leendő középiskola anyag-emberke :)) De jó, hogy mi már nem vesszük! :D Majd a következő évfolyamok....

15323. Kimikem (2012-10-31 14:23.54)   - (válasz Mütyürke 15322. hozzászólására)

Örülök, hogy megint csak nagy az egyetértés közöttünk!:))

15322. Mütyürke (2012-10-31 14:18.59)   - (válasz Kimikem 15320. hozzászólására)

Egyszerűen olyan a hangulata ,úgy elvarázsol ,mint egy bizonyos kert:)

15321. Mütyürke (2012-10-31 14:17.33)   - (válasz Kimikem 15320. hozzászólására)

Imádom!:)

elejére ... 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 ... végére