Fórum - Versek! (89. oldal)

elejére ... 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 ... végére

15590. Cselló111 (2013-01-19 16:56.57)   - (válasz 2Titi 15584. hozzászólására)

Nekem teljesen egyértelműen van EGY, mert ennél szebb két sort nem tudok elképzelni, de az egész vers nekem a VERS Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet.

15589. Cselló111 (2013-01-19 16:55.02)   - (válasz 2Titi 15586. hozzászólására)

Ez már politika lenne... de nem Radnótit, hanem a "magyar" érzést.

15588. Trashfan (2013-01-19 16:54.41)   - (válasz 2Titi 15587. hozzászólására)

Igen, ez nekem is az egyik kedvencem:)

15587. 2Titi (2013-01-19 16:53.56)   - (válasz Trashfan 15585. hozzászólására)

Nekem sem a kedvencem összességében, de ez a verse eltalált nagyon...:))

15586. 2Titi (2013-01-19 16:52.50)   - (válasz Cselló111 15583. hozzászólására)

Kikre gondolsz? Milyen formában akarták kisajátítani?

15585. Trashfan (2013-01-19 16:51.26)   - (válasz 2Titi 15581. hozzászólására)

Radnóti nagyon tudott. Ugyan nem a kedvenc magyar költőm, de Ő is zseni volt.

15584. 2Titi (2013-01-19 16:51.24)   - (válasz Cselló111 15582. hozzászólására)

Most te jössz...:))

15583. Cselló111 (2013-01-19 16:51.10)   - (válasz 2Titi 15581. hozzászólására)

Valóban így van... bár legnagyobb bánatomra sokan az utóbbi időben megpróbálták ezt az érzést kisajátítani.

15582. Cselló111 (2013-01-19 16:49.47)   - (válasz 2Titi 15579. hozzászólására)

Radnóti...nem rossz választás

15581. 2Titi (2013-01-19 16:45.48)   - (válasz Trashfan 15580. hozzászólására)

Annyi minden benne van ami magyar sajátosság...:))

15580. Trashfan (2013-01-19 16:44.04)   - (válasz 2Titi 15579. hozzászólására)

Nagyon szép.

15579. 2Titi (2013-01-19 16:41.57)   - (válasz Cselló111 15578. hozzászólására)

Szia! Ha egyet ki kellene emelnem talán ez lenne az, de van még néhány... Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

15578. Cselló111 (2013-01-19 16:32.38)   - (válasz 2Titi 15577. hozzászólására)

Van EGY olyan, amire azt mondod hogy ez a N1?

15577. 2Titi (2013-01-19 16:31.11)

Babits Mihály MIÉRT LÁZADSZ AZ ESTE ELLEN? Jön az este; mit hoz az este? ,,Tejet, álmot, gyönge leánykát . . ." Már a fáradt dajka, a Nap, a jó kerítéslécek árnyát a puha fűben egymás mellé fekteti szépen. Igy készül a világ az éjre: hever az árny, állnak a lécek, mint túl a gatyás jegenyék, őrnek, e nagy, marcona, délceg strázsa - legények: hogy elrémüljenek a Rémek. A szél, mely úgy tépte a felhőt, akár egy ideges kisasszony selyemkendőjét: most eláll, mint zene, ha nincs ki huzasson. Tán már alusznak az angyalok, akiknek húzna. S te mért lázadsz az Este ellen - ki hisz kegyelmes és hatalmas - s félsz, mint piros-szemű, ravasz hipnotizőrtől, hogy elaltat? Lesed a holdat? És remegsz, hogy mit hoz a Holnap? Kérdjed inkább, mit hoz az Este? - ,,Tejet, álmot, gyönge leánykát . . ."- s hagyd érni mit érlel az Éj hagyd nőni a bűvös palántát: a Bűvész sípja zeng már, és fátyla leborítva. Halld, halld, szivem, micsoda kórus. S az égen is tejek csobognak. Oly nyugtalan ma a világ: de a nagy Varázsok nyugodtak. Húnyd szemed, húnyjad: mire kinyitod, itt az Új Nap!

15576. 2Titi (2013-01-19 16:09.18)

Leconte de Lisle A TISZTA MENNY ALATT A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át, a reggel, mely virít, mint égi rózsafa, hinti a csillogó lombokra illatárját, ahol a fák hegyén sok fészek bontja szárnyát és zengi torkaik szerelmes, telt szava a reggelt, mely virít, mint égi rózsafa, a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át. Csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt a csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel, könnyelmű csókjaik becézik egyaránt a kardvirágot és liljomot, timiánt, és hallgatja az őz, kit fölkeltett a reggel, hogy csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel, csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt. Hol ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe, és zengő szél nevet hűs bokrok oldalán, lágy pára kéklik és eloszlik, száll az égre kar karban, hajnali, még nedves fényben égve, lassan ballagnak át a férfi meg a lány, hol zengő szél nevet hűs bokrok oldalán és ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe. Szemükre gyönyörök fátylai hullanak, úgy érzik, mintha még a kurta perc se szállna, oly szépséggel ragyog a föld, az ég, a nap, hogy örökös legyen e kéjes pillanat s a varázsban, melyet bűvölt egy álom álma, úgy érzik, mintha még a kurta perc se szállna, szemükre gyönyörök fátylai hullanak. A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át, a reggel majd virít, mint égi rózsafa, de ők a föld alatt nem érzik illatárját, nem hallják majd, amint száz fészek bontja szárnyát, és zengi majd szívük és torkuk telt szava a reggelt, mely virít, mint égi rózsafa, a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.

15575. Emylio (2013-01-19 05:00.39)

Itt a reggel, megint munka. De utálom, azt a kurva...

15574. Egyszerűsrác80 (2013-01-15 21:33.11)   - (válasz Miss bambi 15573. hozzászólására)

Szép.

15573. Miss bambi (2013-01-15 21:29.57)

Bár már beírtam eyszer,de nagyon szeretem,nem lehet betelni véle: JOHN DONNE JÓ REGGELT! Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég, mint a hétalvók, vagy mint csecsemők szoptuk vidéki örömök tejét? Így volt, s mindez az öröm árnya csak, ha szépet láttam, téged láttalak, minden szépségbe már beléálmodtalak. S most jó reggelt, felébredt lelkeink, kik egymást még félénken nézitek; és mindenben szerelmetek kering s egy kis zugból a bárhol-t érzitek. Felfedező új földet látogat, más térképen néz új világokat - világod én vagyok, s világom már te vagy. Ha összenézünk, hű szívet mutat egymás szemében két ábrázatunk; nincs éles Észak s elhajló Nyugat - jobb féltekéket hol találhatunk? Csak az halhat meg, ami már megunt; ha két szerelem egy, ha a magunk szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk

15572. Lennon16 (2013-01-15 21:05.48)

Vándorló lélek A lelkem zúgó folyam, Mely pusztítva hömpölyög, Mindig is ilyen voltam, Testem robajként mennydörög, S csapódik neki a szikláknak. Nyughatatlan lelkek kútja, Ahova visz a sodró áradat, Ott várnak a zöld ruhaujjak, S csillapítják égő vágyamat, Amit tisztára mos a Gangesz. Nézd, Síva áll a folyóparton, Síva a pusztító, Síva a kegyes, Dícséri őt ezüsthangú lantom, Hajfonataiból ered a Gangesz, Az áldott, a szent folyó! De a víz a testet tovább sodorja, Ismeretlen, tágas tengerek felé, Nem izgat többé az élet gondja, Mert a lelkem a békét meglelé, S egy új testben újjászületek.

15571. Törölt felhasználó (2013-01-14 23:49.39)   - (válasz Lennon16 15570. hozzászólására)

Válaszul: Heinrich Heine MEMENTO A hajad oly fekete, a ruhád oly fehér: az ifjuság igérete az élettel felér. Ó, csal az ember élete! ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér... 1827. (Babits Mihály fordítása)

15570. Lennon16 (2013-01-14 21:12.54)

Új vers, s ez is szomorú: A fagyos folyó lovasa Méteres hóban szalad paripám, S szalad velem a zord téli táj, Fehér mezők vakítják szemem, Nyugtalanság ül a lelkemen. Messze a határ, és én fáradok, Süvít a szél, majd’ megfagyok, De a lovam csak visz előre, Távoli, végtelen hómezőkre. Szeretőt, s anyát hátrahagyva, Vágtatok sebesen Nyugatra, Fehér rétek, s havas legelők, Fogadják a túlvilágra menőt. Befagyott a folyó, csillog tükre, Lábaim tapossák, de vesztükre… S tudja majd az, aki ezt olvassa, Én voltam a fagyos folyó lovasa.

15569. Lennon16 (2013-01-13 17:01.50)

Margarétával mélypontra kerültem. Kölcsönösen megbántottuk egymást(ő engem jobban). Azonban ez az állapot sem jó. Ez a két vers a megbékélésről szólna: Híd a szakadék felett Egy mély szakadék előtt állok, Ezrével hulltak oda az álmok, Nem is látom már az alját, S ez az, amit szívből sajnálok. Hidat építek a szakadék felett, Erős acélból, s hozzád vezet, Félve és semmit sem remélve, Nyújtanék feléd baráti kezet. Híd a szakadék felett II. Tegnap még hidat építettem volna, De minek? Hiszen úgyis beomolna! Boldog nem keresi a boldogtalant, Ki mindig egyedül van és hontalan. Keresem az utat, de sosem találom, És mindenkit kizárva élem a világom, Pedig csak néhány barátra vágyom, Mert a szerelem nekem már csak álom. S ingatag hídra lépni sosem szabadna, Mert alattam szinte azonnal beszakadna. A lélek nem lenne többé a testnek rabja, Mindkettőt elnyelné a zúgó folyó habja.

15568. Lennon16 (2013-01-13 14:22.55)

Amikor az utcán járok Amikor a nyüzsgő utcán járok, Menekülnek a boldog párok, Mert az én lelkem fekete, fekete, S magányos, mint egy remete. A szívben, hol szivárvány lakott, Most már minden sötét és halott, A szemeim még tűzben égnek, Fájó arcom örül a hideg szélnek. Amikor a nyüzsgő utcán járok, Menekülnek a boldog párok, Nem hozok mást, csak bánatot, Sorsom ezer tengeren hányatott. De valahol nekem is van egy párom, Remélem, hogy egyszer megtalálom, S mint a szomjazó a bővízű patakra, Úgy lelek majd új szívre és ajakra. Mert valaki vár, s az a valaki szeret, Ha meghalok, a földbe is ő temet, De addig csak a nyüzsgő utcát járom, És ezernyi arcban keresem a párom.

15567. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2013-01-12 08:19.40)   - (válasz Kimikem 15562. hozzászólására)

Unokáimnak magyaráztam, hogy a suszter= Mister Minit, mert mi oda visszük a cipőket, főleg zipzár végett.

15566. K.V.János (2013-01-12 04:25.51)

Az imént kinéztem az ablakon, és JANUÁRI csillagos ég gyönyörű látványa fogadott. Na erről viszont eszembe jutott egy vers: Dió Mihály : Szeretet Vedd fel ingecskédet – megvarrtam! Vigyázz, a szögesdrót ki ne tépje, Szórd vissza a villámokat dühödben az égre, Hova hiába emelem vérző nyakam, Hisz az még nem a te csillagod. Gyere, bekötözöm sebeidet! Mondd, melyik katona rúgott gyomorba? A fák most szöktek nyári lombba, A te kis kezed mégis hideg. Viszi a szél a forró vérszagot. Dalocskát éneklek neked – hallod? Álmodj magadnak szép álmokat, Vigyél vizet a nyakig beásottnak, Kint jajgatva égnek a tankok, Élelmünk, gyertyánk egyre fogy. Egyél, megetetlek kebleimből! Miért nem nyeled édes tejemet? Megcsókolom buksi fejedet. Ordít valaki, akire fal dől, Gyönyörűek fönt a csillagok.

15565. Lennon16 (2013-01-11 20:39.47)

Mai: Fohász Hittem és mindig csalódtam mindenben, Felfelé indultam, de mélypontra kerültem, Nincsen visszaút, nincsen már megváltás, Sorsom a kezemben, de nincsen rajta áldás. Romokban heverek, mint egy régi vártorony, Ami magányosan, omladozva áll a dombokon. Elhagyott az Isten, a sok ima immár hasztalan, A lelkem minden zuga újra sötét és vigasztalan. Isten az erős vár kapuját bezárta előttem, A testem elenyész, a karom már erőtlen. De hinni akarok, élni, látni, és újra szeretni, S érezni azt, hogy milyen jó szeretve lenni.

15564. Kimikem (2013-01-10 19:24.14)   - (válasz Mütyürke 15563. hozzászólására)

Tényleg? :)) Ma jutott eszembe, régen olvastam már...

15563. Mütyürke (2013-01-10 19:11.56)   - (válasz Kimikem 15562. hozzászólására)

Emlegettük nem olyan rég ,hogy anno ,alsóban az olvasókönyvben benne volt:)

15562. Kimikem (2013-01-10 18:37.27)

[link] József Attila :)) Ezúttal nem vers.

15561. Emylio (2013-01-10 16:59.37)

Szorította még a fát, az öreg újjak lassan jártak, így dalolta himnuszát: Szép a lelke a gitárnak. Szívből szólt sok kopott dal, a fáradt torok rekedt hangján, nem mondta ki szavakkal: Meghalnék, ha abbahagynám!

elejére ... 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 ... végére