Fórum - Versek! (88. oldal)

elejére ... 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 ... végére

15620. Törölt felhasználó (2013-01-22 17:59.50)

A Magyar Kultúra Napját köszöntse ez a vers (nem Kölcsey, nem himnusz, de néhány(?) ember számára akár még az is lehetne): http://www.youtube.com/watch?v=i6LVRD6aMxs

15619. Cselló111 (2013-01-22 16:30.40)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 15618. hozzászólására)

Tőle a Lóci verseket szeretem, azok közül is ez a kedvencem: Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázrezsóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyről a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám: Lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felkoncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt. Nem bírtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (Mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek?) És ahogyan én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek köröttem és minden láb volt, csupa láb, és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén. És ijesztő volt odalentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek s én gyönge és kicsi vagyok. Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt - föl! föl! - mint az első hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt. És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök: feszengtem, mint kis, észre sem vett bomba a nagy falak között: tenni akartam, bosszút állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyűlőltem mindenkit, aki elnyomott. Gyűlőltem, óh hogy meggyűlőltem!... És ekkor , zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! - Aztán No, ne félj! - mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.

15618. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2013-01-22 16:22.03)

Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben Csak a derű óráit számolom a bevezető sor, volt ilyen rádióműsor is. (Sinkovits "muzsikálja")

15617. Limpi Sisak (2013-01-20 14:29.18)

Radnóti Miklós - HETEDIK ECLOGA http://www.youtube.com/watch?v=SlwL1foUTpk Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, - jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat. Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. július

15616. Cselló111 (2013-01-19 17:44.27)

"Mindent tudok hát, drága herceg, tudom, mi sápadt, s mi ragyog, tudom, hogy a férgek megesznek, csak azt nem tudom, ki vagyok."

15615. Lector (2013-01-19 17:40.08)

Az egyik legszebb szerelmes történet... akár VERS is lehene...-mégsem az....:) Keresd a :-A legszebb szerelmes történet-et...:) http://www.youtube.com/watch?v=qo-m_miRAmQ&list=PL9024461929..

15614. 2Titi (2013-01-19 17:39.36)   - (válasz Mütyürke 15612. hozzászólására)

Szia. :)

15613. Cselló111 (2013-01-19 17:38.59)   - (válasz Mütyürke 15612. hozzászólására)

Neked is.:)

15612. Mütyürke (2013-01-19 17:35.12)   - (válasz Cselló111 15611. hozzászólására)

Bordáim rácsa közt .. Bordáim rácsa közt, mint a vadállat négy puha talpon jár a szenvedély s érted liheg. Csókoltalak, de számat bõrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj: Téged kutatlak. Közénk bújt a tested: hol voltál, míg magamhoz húztalak? Hiába alszol, csak Téged kereslek e titkos lánggal égõ húsfalak mögött. Bõrtömlõ, nem neked könyörgök! A lelkeddel szerzõdtem, mint az ördög s mit bánom olcsó, põre testedet. Farod két gömbjét, szeplõs válladat? Elfordulok, hogy megkeresselek. Szemet hunyok, hogy jobban lássalak. További szép napot! Sziasztok:)

15611. Cselló111 (2013-01-19 17:26.29)   - (válasz Mütyürke 15607. hozzászólására)

Faludy nagy kedvencem. Villon versekben is ő volt a legjobb.:)) Nagyon jó ez a Hobo feldolgozás

15610. 2Titi (2013-01-19 17:25.25)   - (válasz Mütyürke 15609. hozzászólására)

Bizony éppen emiatt lett termett itt...:))

15609. Mütyürke (2013-01-19 17:23.23)   - (válasz 2Titi 15604. hozzászólására)

Szeressem:) "Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. " Már csak e miatt a két sor miatt is érdemes volt :))

15608. 2Titi (2013-01-19 17:22.46)

Csokonai Vitéz Mihály Az estve A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve, Melynek új balzsammal bíztató harmatja Gyöngy cseppjeit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeik szélein Zengenek búcsúzó nótájok rendjein. Szomorún hangicsál fészkén a pacsirta, Feljebb csak a dalló filemile bírta. A vadak, farkasok űlnek szenderedve, Barlangjába mordúl bömböl a bús medve. Ah! ti csendes szellők fúvallati, jertek, Jertek füleimbe, ti édes koncertek; Mártsátok örömbe szomorú lelkemet; A ti nyájasságtok minden bút eltemet. Lengjetek, oh nyájas zefirkék, lengjetek, Lankadt kebelembe életet öntsetek! Míg érzek, - míg szólok, - egy kis nyájas szellet Rám gyengén mennyei illatot lehellett. Suhogó szárnyain a fák árnyékinál Egy fűszerszámozott theátromot csinál, Melybe a gráciák örömmel repűlnek, A kellemességnek lágy karjain űlnek. A csendes berkeknek barna rajzolatja Magát a hold rezgő fényénél ingatja. Egyszóval, e csendes melancholiának Kedves rejtekei örömre nyílának. Késs, mély, borzasztó éj, komor óráiddal, Ne fedd bé kedvünket hideg szárnyaiddal.

15607. Mütyürke (2013-01-19 17:22.11)   - (válasz Cselló111 15606. hozzászólására)

:) http://www.youtube.com/watch?v=NLkj0ukhE48&playnext=1&list=P..

15606. Cselló111 (2013-01-19 17:20.59)   - (válasz Mütyürke 15602. hozzászólására)

Legyen.:)

15605. Cselló111 (2013-01-19 17:19.28)   - (válasz 2Titi 15600. hozzászólására)

Ő nem tartozik kedvenceim közé, de el kell ismernem a pillanat hangulatát nagyon szépen adja vissza.

15604. 2Titi (2013-01-19 17:18.25)

Reményik Sándor - Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

15603. 2Titi (2013-01-19 17:16.04)

Túrmezei Erzsébet: A harmadik Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! – nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved. Az ész is azt súgja: Minek? De Krisztus nyomorog benne. És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna. De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet! Bízd rá magad arra a harmadikra! Mert az a szeretet.

15602. Mütyürke (2013-01-19 17:16.02)

Archibald MacLeish Ars Poetica Legyen a vers tapintható s néma mint egy dió titok mint a kéznek régi pénzdarabok csöndes mint egy kopott szegélyű kő egy párkányé ahol moha nő - legyen a vers szótlan mint a szárnycsapás legyen a vers látatlan mozdulat ahogy a hold halad tünékeny, mint ha leoldja az éjt a fákról, gallyaként a hold tünékeny, mint ha eltűnik a tél mögött a lélekből, emlék emlék után, a hold - legyen a vers látatlan mozdulat ahogy a hold halad legyen a vers ugyanaz ne igaz a minden fájdalmak láncolatára egy üres kapualj meg egy cserfa ága a szerelemre a meggyűrt füvek és két fény a tengeren - ne szóljon a vers de legyen Várady Szabolcs fordítása

15601. Mütyürke (2013-01-19 17:15.56)

Ars poetica A vers legyen tapintható és néma-bölcs Mint egy kerek gyümölcs Szótalan-sűrű Mint hüvelykujjon ódon gyűrű Hallgatag mint zsanér-horzsolta kő hol ajtó tövén moha nő- A vers legyen oly csendes-röpke Mint a madarak röpte A vers legyen ugyanaz majdan s régen Miként a hold az égen Hagyja ,mint a hold ha bontja ág Ág után az éj-bevonta fát Hagyja ,mint a hold a tél nyomában emlék Emlék után az elmét- A vers legyen ugyanaz majdan s régen Miként a hold az égen A vers legyen csak mindig az Ami nem igaz Annak,mi bánatról mesél Nyitott kapu juharlevél Annak ,aki szeret, Konyult fűszál s kék fény a tó felett- A vers ne jelentést tegyen Hanem legyen (Archibald Macleish) Radó György ford.

15600. 2Titi (2013-01-19 17:14.32)   - (válasz Cselló111 15599. hozzászólására)

Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom. Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem.

15599. Cselló111 (2013-01-19 17:10.15)   - (válasz 2Titi 15597. hozzászólására)

Na és mi lenne a következő?

15598. Mütyürke (2013-01-19 17:03.07)   - (válasz Cselló111 15595. hozzászólására)

:))

15597. 2Titi (2013-01-19 17:02.04)   - (válasz Cselló111 15593. hozzászólására)

Piros ász...mindent visz...

15596. Cselló111 (2013-01-19 17:01.00)   - (válasz 2Titi 15594. hozzászólására)

Úgy bizony.:)) Nálam ez a vers mindent visz.

15595. Cselló111 (2013-01-19 17:00.06)   - (válasz Mütyürke 15592. hozzászólására)

És ettől már lángokat lővelnek.:) Remélem szembeszél fúj.:)

15594. 2Titi (2013-01-19 16:59.18)   - (válasz Cselló111 15590. hozzászólására)

József Attila...:))

15593. Cselló111 (2013-01-19 16:59.14)   - (válasz 2Titi 15591. hozzászólására)

Pont ez az..tartalom nélkül. Csak közben nagyon sok mindent kiürítenek.

15592. Mütyürke (2013-01-19 16:57.54)   - (válasz Cselló111 15589. hozzászólására)

Akik olyan "kemények" ,hogy az Erős Pistát is Erős Pistával eszik :))

15591. 2Titi (2013-01-19 16:57.19)   - (válasz Cselló111 15589. hozzászólására)

Vannak felkapott életérzések, mint a lufi szállnak tartalom nélkül...széljárás egyszer csak fordul és másik irányt vesz a szélkakas...

elejére ... 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 ... végére