Szergej Jeszenyin: A kék tűzeső

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Fordította: Weöres Sándor

15137. Angelika58 (2012-09-21 19:09.50)

Tudtam, hogy muszáj lesz még Jeszenyin-verset idézni,nézzétek el nekem, a két legkedvesebb külföldi költőm közül ő az egyik. Ez egy nagyon korai verse, de már látszik, mekkora költő készülődik a szőke és nagyon vonzó falusi legényben.

TÁNYA SZÉP VOLT

Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.
Hófehér szoknyája alján piros fodor libegett.
A kertalji sövény mögött, mikor este útra kel,
cicázik a Hold a ködben, az ég fellegeivel.

Jön a legény, megbiccenti fürtös fejét, úgy köszön:
"Ég veled, kis boldogságom! - mert én mással esküszöm."
Holtfehér lesz, s mint a harmat, oly hideg a szép leány,
mérges kígyóként gyürűzik hajfonatja a nyakán.

"Nem akarlak megbántani, ó, te kékszemű legény.
Éppen jöttem, hogy megmondjam: bizony máshoz megyek én!"
S szól a harang... nem imára - esküvőre hívogat,
megy a násznép a szekéren, de hang nélkül hajtanak.

Nem a kakukk panaszkodik, Tánya anyja sírdogál.
Halántékán mély seb tátong: fekszik a lány halva már.
Koszorúként homlokára vére száradt, cseppre csepp...
Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.

15136. Lector (2012-09-21 19:09.47) - (válasz Angelika58 15134. hozzászólására)

Légy üdvözölve,Kedves Angelika!
Teccett...:)

15135. Lector (2012-09-21 19:08.02) - (válasz Chris Co 15131. hozzászólására)

15134. Angelika58 (2012-09-21 19:03.58)

1895-ben ezen a napon született Szergej Jeszenyin, a varázsló.

Most a Levél egy asszonyhoz c. versét teszem ide (Rab Zsuzsa zseniális fordításában) amelyet Isadora Duncanhoz, a világhírű táncművésznőhöz írt. Hosszú ideig viharos kapcsolat fűzte őket össze. A se veled-se nélküled típusú gyilkos szerelmet ez a vers zárta le.

LEVÉL EGY ASSZONYHOZ

Emlékszik-e,
hát hogy ne emlékezne rá,
ahogy a falnak dőlve
álltam ott...
Nyugtalanul járt a szobában fel s alá,
s valami éles szót
az arcomba csapott.

Azt mondta: válni
rég ideje volna.
Hogy elgyötörte már
szilaj-vad életem,
s különben is van egyéb dolga.
Messzire, mélyre - így
rendeltetett nekem.

Kedves! Maga
nem szeretett soha.
Nem tudja: a földi sokadalomban
voltam veszett lovas hajszolt lova,
habos szügyű paripa voltam.

Nem tudja, hogy
szélverte utakon,
hol tömör füst borít be mindent,
az gyötört, hogy nem tudhatom,
a végzet merre hajszol minket.

Ami nagy, csak távolról látható.
Ha arc archoz hajol,
nem lát a másik arcig.
Sír a hajó, mikor a vágtató
orkán a tenger tükrén felviharzik.

Ilyen hajó a föld.
De kormánykerekét
valaki biztos kézzel megragadta,
az új jövőért, életért
a tomboló vizen
fenségesen irányitotta.

Ki az, aki a nagy fedélzeten
öklendve, átkozódva nem rogyott le?
Kevés akadt csak félelemtelen,
aki lábát szilárdan megvetette.

És akkor én,
míg dőlt a hajó recsegve-ropogva,
tapasztalt fővel tudva dolgom -
leszálltam a hajógyomorba:
hányás-mocskon ne kelljen undorodnom.

Hajógyomor -
orosz csapszékek mélye!
Pohár alján mámort kerestem,
hogy senki után se bánkódva végre,
részeg égésbe
életem veszejtsem.

Kedvesem!
Kínoztam, tudom.
Fáradt szemében mély
szomorúságot láttam,
mivel botrányok közt, hivalkodón,
életem garasonként szétdobáltam.

Nem tudta, hogy
szélverte utakon,
hol tömör füst lepett be mindent,
az gyötört, hogy nem tudhatom,
a végzet merre hajszol minket...
........................................
Évek futottak el.
Felém új kor rohan.
Szívem és elmém nem a régi.
Hadd emelem ünnepi poharam
a kormányost éltetni és dicsérni!

Ma gyöngéd érzések
ütnek sziven,
és szomorú, fáradt szemét idézem.
Ki most távolról sietve üzen:
régi-magából
kilépett egészen.

Más lettem.
Már nem bántanám magát,
mint régen tettem,
nem kínoznám.
A szabadság
s a munka zászlaját
átvinném akár a La Manche-csatornán.

Bocsásson meg.
Maga is más, igen.
Éljen csöndesen
komoly, bölcs férje mellett.
Gondunk-bajunk magának idegen.
És én magam -
magam se kellek.

Éljen,
kövesse sorsa csillagát
védett nyugalma békés mezein...
Üdvözli az, ki nem felejti el magát,
egy ismerőse:
Szergej Jeszenyin.

15133. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-09-20 12:20.15) - (válasz Chris Co 15131. hozzászólására)

Elnézést, csak ha megkérhetnélek, hogy máskor a tolmácsot is nevezd meg. Gálffy Lászlónak 1980-as években volt Rimbaud estje a Pestiben, egy hordó díszlettel. Nagy szeretettel emlékezem Rá. Köszönettel.Épp mostanában hallgattam: Debussy Egy faun délutánját.

15132. Sötétszív (2012-09-20 11:54.40) - (válasz Törölt felhasználó 15127. hozzászólására)

15131. Chris Co (2012-09-20 02:23.33)

Faun-fej

A lomb arannyal ékes zöld doboz;
a dús virágtól tarka lomb szövetjén,
hol nagy, csodás csók üdve álmodoz:
a pompás hímzést szétszakítva hetykén.

Egy faun vidám szemekkel átkacsint
s fehér fogakkal rőt virágba marna:
kaján kacajra tátott ajka, mint
az óbor, úgy piroslik, szinte barna.

S ha mint egy mókus már el is riadt,
trillája minden ág mögül kihall

(Arthur Rimbaud)

15130. Chris Co (2012-09-20 02:16.13)

Okos Csillagok

Oly szép a virág, de eléri a láb
és könnyeden földre tiporja,
mellette halad a balga s a vad,
bizony letapossa a porba.

A gyöngy odalenn a mélybe pihen,
de kifogják fürge halászok,
kifúrt lyukon át feszítnek igát,
belefűzve selyemből a láncot.

A csillag okos, gyanúja jogos,
földünktől messzire él fenn,
kék ponyva fölött a fénye örök,
örökre világít az égen.

(Heinrich Heine)

15129. Chris Co (2012-09-20 01:14.58) - (válasz Chris Co 15128. hozzászólására)

[183] nélkül. :)

15128. Chris Co (2012-09-20 01:13.50)

Drake-Paródia

Fején harangvirág-sisak,
Rátűz kolibritollakat,
Merész mellén a vértezetet
Zöld sáska-csuhának vélheted,
Köpenye szivárványt toldoz-foldoz:
Ibolya bársonya, harmatfoltos;
Holdkagyló-pajzsot visel:
Tengere a kis Sidrophel,[183]
Lányszem-sugarat, drága fényt
Lenget büszke lándzsaként.

(Edgar Allan Poe)

15127. Törölt felhasználó (2012-09-20 00:22.34) - (válasz Sötétszív 15125. hozzászólására)

Ma megint véget ért egy nap.
Nyugtával dicsérte a pap.
De mivel az áfát lehagyta róla,
most a NAV-nál erről szól a nóta.
Kiszabták rá az összes adónemet,
száját betömték, így nem mondhatott nemet.
Azóta fizet, még kamatot is duplán,
s nem segít rajta a jó keresztény kormány.

Nem Emylio, de ha már erre vágytál,
még mindig sokkal jobb, mint egy repedt porcelán ágytál...:)

15126. Törölt felhasználó (2012-09-20 00:01.14) - (válasz Sötétszív 15124. hozzászólására)

Majd a szóvivőm megteszi helyettem...:D:D:D

15125. Sötétszív (2012-09-19 23:46.37)

Mi van, mostanában senki nem rak be saját verset?

15124. Sötétszív (2012-09-19 23:03.20) - (válasz Törölt felhasználó 15116. hozzászólására)

Gyere, és ölelj:)))

15123. Angelika58 (2012-09-19 23:03.10)

Heltai Jenő: Vallomás

Hogy mi egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom,asszonyom,
Ha nem vagyok jó szeretőnek,
Egyébre nem vállalkozom.

Például arra ,mit oly gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört, szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát,barát?
Szavamra, méltó egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat,
Vakít, hevít, ragyog.
Hát hogyne szomjazzam a csókjára,
Én, ki angyal nem vagyok?

Hisz oly kevés, amit kérek,
Ha osztozkodni restell is,
Legyen a tisztelt lelke másé,
Nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy jóbarátja,
Kivel csevegni élvezet,
Csak ez a mamlasz, ez a bamba,
Ez a barát ne én legyek.

Legyen az övé minden poézis,
Az enyém csak az, ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját-azt majd megoldom én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom.
De annak, hogy megértsük egymást,
Csak egy módja van, asszonyom.

Adjon a sors, mely egy tenyérből
Jót is, rosszat is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket önnek.

Vagy nekem adjon jobbakat.

15122. Angelika58 (2012-09-19 22:59.17) - (válasz Lector 15121. hozzászólására)

Ma amúgy is mindenkinek nehéz napja volt a hidegfront miatt, vidám verssel is folytatom.

Heltai Jenő
Ballada a három patkányról

Ott, ahol a Ferencváros
Hinti báját szerteszét,
Egy pazar, nagy pince mélyén
Három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér
Pajkos, fürge és bohó,
S mint az ifjusághoz illik
Folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett
Egy csemege-bolt,
Ahol csupa elsőrangu,
Finom holmi volt.

Egyszer, éjjel a legelső
Fürge patkány útrakelt,
Hogy a boltból átcsempésszen
Egy kis fínom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
Elkerülve minden zajt,
Megevett egy adag sajtot
Rá volt írva "Gróji sajt".
Föl is fordult nyomba tőle,
S lett belőle holt --
Mert a finom gróji sajt, az
Hamisítva volt!

A második ifjú patkány
Bánatosan útra kelt,
Hogy a boltból átcsempésszen
Ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon,
Mert a bölcs mindig vigyáz,
Nekiesett egy gyümölcsnek ,
Rá volt írva "Ananász".
Föl is fordult nyomba tőle,
S lett belőle holt -
Mert a finom ananász is
Hamisítva volt.

A harmadik ifjú patkányt
Lesújtotta a dolog.
Sírni kezdett: "Nem élem túl,
Én is inkább meghalok.
Társak nélkül, egymagamban,
Így az élet mit sem ér…"
S hősiesen patkánymérget
Vett a boltba háromér.
Ez a patkány ma is él még,
Hogyha meg nem holt,
Mert a patkányméreg is csak
Hamisítva volt!

15121. Lector (2012-09-19 12:55.01) - (válasz Angelika58 15117. hozzászólására)

Hjúj..ez nagyon jóó!:)

15120. Mütyürke (2012-09-19 12:45.37)

Szabó Lőrinc:
...... ..........Harminc év

Nem vagyok kész? vagy összedőltem?
A szeretet s a gyűlölet,
melynek száz keze épített,
alszik vagy meg is halt köröttem.

Ki javítja meg, ami gyenge?
Talán nincs is rajtam födél,
hisz túlsok az eső s a tél
nagyon is bejár életembe.

Sötétben nézem magamat:
valami mindig törik-omlik.
Tégla? üres dísz? - nem tudom,

de tanulságnak megmarad,
hogy az épülő ház s a rom
egymáshoz mennyire hasonlít.

15119. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-09-19 07:03.06) - (válasz Angelika58 15117. hozzászólására)

Benedek Tibor évfordulója kapcsán írtam Hozzá, hogy 50 évvel ezelőtti szombatesti kabarékban Benedek, Kellér, Rátonyi Róbert, akinek Szilágyi verseire pörgött a nyelve.

15118. Törölt felhasználó (2012-09-19 00:20.29) - (válasz Angelika58 15117. hozzászólására)

:D:D:D

Ha hagynak...:D:D Pont erről beszéltem!:D

Angelika, ez zseniális...,de ennyi levet kizárólag csak sok lé birtokában lehet beszerezni. Az meg elfolyik más egyébre. Most már tudom, miért nem leszek hosszú életű...:D:D

15117. Angelika58 (2012-09-19 00:15.49)

Benéztem ma a fórumba, hajjaj...

Az alábbi vers jó ötleteket ad a nyugodt és hosszú élethez.Itt a fórumon is! :))

Szilágyi György:Életbevágó tippek

Matuzsálem korú polgár
manapság még elég ritka,
ezért izgat minden embert:
mi a hosszú élet titka?

Olvasd végig gyógyversemet,
akkor is, ha kissé fáraszt,
s kérdésedre megkapod a
megnyugtató, konkrét választ!

Aludttejet igyál este,
reggel joghurt, délben kefir,
közben nyeld a répalevet,
amennyi csak beléd befír!

Egyáltalán: levet, levet!,
gyümölcslevet, céklalevet,
aki minden levet bevet,
utoljára csak az nevet!

Brettstettner az orvos neve,
(buzgón áldom szittya nevét),
ő vett rá a gyümölcskosztra,
ma is annak iszom levét…

Legnyomósabb érvem, (ettől
minden férfi meg lesz győzve),
karalábét, zellert, répát
nyersen fogyassz! (nőt csak főzve…)

Édességre rá se pillants,
kenyér semmi!, hús is alig,
s kemény fekhely! (földön feküdj,
mint a szőnyeg, „faltól falig”…)

Elixír a vörösbor is,
mert arról, hogy meszesedel,
sejtelmed sincs, amíg iszod,
legfeljebb nem eszesedel…)

Ha teheted, legeltessél
tarka mezőn szelíd barmot,
legeltethetsz birkákat is,
avagy vegyél kecskefarmot!

Ahol, míg a tejet fejed,
csicsereg a füsti fecske,
és a járókelők zöme
kizárólag ló, vagy kecske…

Kerüljed az izgalmakat:
labdarúgást és a szexet,
meccsek helyett dominózzál,
szex helyett meg egyél kekszet…

Dörzsöld be a tested gyakran
alkohollal, sósborszesszel,
dörzsölt leszel, a szesz pedig
leszámol a kóbor stresszel!…

Élj nyugodtan! Ne nézz tévét,
add vissza a telefonod!
Végy egy rokkát, lehiggadsz, ha
lakásodat tele fonod…

Tartsd be ezt a néhány szabályt,
meglásd, jót tesz szívnek, agynak,
végelgyengülésig élhetsz,
ha betartod – és ha hagynak…

15116. Törölt felhasználó (2012-09-18 23:59.07) - (válasz Sötétszív 15115. hozzászólására)

Szóval kezdődik...:D:D Te is úgy csinálod, mint a nagyok: rátestálod a piszkos melót másra, az vigye el hátán a fegyházba.:D:D Hadd öl(el)jelek meg, drága pógártársam, egyetlen elvtársam, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!:D:D

15115. Sötétszív (2012-09-18 23:45.49) - (válasz Törölt felhasználó 15114. hozzászólására)

Nekem semmit sem kell megmagyaráznom. Majd a szóvivőm megteszi helyettem. XD

15114. Törölt felhasználó (2012-09-18 23:37.53) - (válasz Sötétszív 15113. hozzászólására)

Most le akarsz buktatni? :D:D Vigyázz, mert akkor meg kell magyaráznod, hogy honnan tudod, hogy én tudom...:D:D

15113. Sötétszív (2012-09-18 23:36.23) - (válasz Törölt felhasználó 15112. hozzászólására)

De tudsz. :D

15112. Törölt felhasználó (2012-09-18 23:35.52) - (válasz Lector 15108. hozzászólására)

Nos, ezt benéztem... Nem is a Romhányira reagáltál...:D:D Mindegy, akkor sem tudok semmit, főleg nem a BKV-ról...:D:D:D

15111. Törölt felhasználó (2012-09-18 23:22.40) - (válasz Lector 15110. hozzászólására)

Azér se kompromittálom magam...:D:D Aztán majd jól beásnak a négyes metró valamelyik készülő szakaszába, mint azt Kőmives Kelemen megboldogult asszonyával tették Déva várában...:D:D
Maradok én a boldog tudatlanságban...:D Mint ezek itt:

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? -
kérdezte a nyúltanár.

Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! – Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.

elejére ... 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk