Fórum - Versek! (157. oldal)

elejére ... 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 ... végére

13550. Mütyürke (2011-12-23 16:47.43)   - (válasz Kimikem 13549. hozzászólására)

OK,Neked is!

13549. Kimikem (2011-12-23 16:47.01)   - (válasz Mütyürke 13548. hozzászólására)

Oké, akkor majd beszélünk... Addig is szép napot!:)

13548. Mütyürke (2011-12-23 16:43.56)   - (válasz Kimikem 13547. hozzászólására)

Szia!Holnap leszek éccakás ,így vszínű,leszek.:)

13547. Kimikem (2011-12-23 16:42.23)

Mütyür! Este leszel? Akkor tudok feljönni.

13546. Mütyürke (2011-12-23 16:41.23)

Szilágyi Domokos Karácsony A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony

13545. Mütyürke (2011-12-23 16:20.35)   - (válasz Angelika58 13544. hozzászólására)

:)Köszönöm. Reményik Sándor: Karácsonykor A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk… Néked ajánlom égő szívemet… Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

13544. Angelika58 (2011-12-23 16:12.13)

Ezt direkt Mütyürkének, visszajövetele örömére. :)) Nemes Nagy Ágnes: Karácsony Fehér föld, szürke ég, a láthatáron narancsszín fények égtek hűvösen. Pár varjú szállt fejem felett kerengve s el nem repültek volna űzve sem. Csak álltam szürkén, szürke ég alatt. – S egyszerre, mint gyors, villanó varázs egy kicsi szó hullott elém: karácsony, mint koldus kézbe illatos kalács. Csodáltam. És a számon hála buggyant, nem láttam többet kósza varjakat: olyan szelíd volt, mint a gyermek álma, s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

13543. Limpi Sisak (2011-12-21 12:47.11)   - (válasz Limpi Sisak 13542. hozzászólására)

http://www.youtube.com/watch?v=DmNSd01zIwM

13542. Limpi Sisak (2011-12-21 12:46.21)

Nagy László - Jártam én koromban, hóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnõtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet. Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hûséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom.

13541. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-12-21 08:12.13)   - (válasz Limpi Sisak 13540. hozzászólására)

Lásd 13502. Unokám gyakorlásképpen rövidet pötyögött.

13540. Limpi Sisak (2011-12-20 21:27.51)

Kiss Dénes - Részem lettél Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk! Belőlem már te ki nem válhatsz, mint halál a születésből, éjszakáimból az álmok, élők a múló időkből.

13539. Limpi Sisak (2011-12-20 21:26.31)

Gyurkovics Tibor - Hajnal Lobognak a fák a szelekben, a réteken át idejön, két nagy szeme ég, haja lebben, az én szeretőm, szeretőm. A nap aranyos karikája sugaraz rá nagy sisakot, karját kinyújtva a tájba, mint hajnali fáklya, lobog. Lesem, idejössz, ideérsz-e, a fák közt, rajz a vizen cikázik az árnya, a lépte, hogy sajdul és fáj a szívem! Ne siess, ne siess, de szeretlek! tudod-e, hova érsz, te leány? itt zúgnak estente a vermek, itt hullik a fűzfa reám. A sípjaim is szomorúak, az ünneplőm fekete, ősszel madarak raja krúgat és csontos a férfi keze. Csak a fejsze villog a vállon, a melledet hó födi el és nappal oly nagy a magányom, hogy estére nem bírom el: gyere már, gyere már, ideérsz-e? sugaras kicsi énekesem, kapaszkodj nyírfa-levélbe, azon érsz ide szélsebesen! Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd, tiéd a sóm, kanalam, mezítlen kell idejönnöd, hogy rádadjam, ami van. Rádadjam ruhául a tájat, s a bíbor nagy hegyeket, el kell, hogy bírja a vállad, mindent, amit szeretek: örökké hordjad a házam, csiga fel, csiga le, ez az út, és én adok néked majd három szívet, falevél-alakút. Szeretlek, jobban a szélnél, mi öleli hosszan a fát, szeretlek, mintha Te élnél helyettem egy életen át.

13538. Limpi Sisak (2011-12-20 21:23.36)

Kosztolányi Dezső - Énekek éneke Nem hagysz nekem eleget enni mannás szájadból sohasem, hogy megtanits örökre lenni, lángként lobogni, éhesen. Nem hagysz nekem sohasem inni áldott melledből eleget, hogy tudjak a szomjamba hinni s úgy nézni téged, mint eget. Az asztalodhoz hivsz naponta és mintha rútul játszanál, a dús teríték csupa pompa, de üres a pohár, a tál. Én, férfi, ennék, egyre innék s te a múlót megfékezed, igérve mindég, tiltva mindég mint papnő emeled kezed. Mint szajha kínálsz csók izével és körmeidnek éle metsz, itatsz a könnyeim vizével, kongó reményekkel etetsz. A te kegyed áldása megvert, a te oldásod megkötött, s libegve tartasz engem, embert, az isten és állat között. Igy váltod a multat jelenné, hogy itt se légy és megmaradj, a végeset is végtelenné és bárhová nézzek, te vagy. Te vagy, mi van, te vagy az emlék, te vagy, ki küld és hívogat, futnék tetőled s visszamennék, dajkáld el az én kínomat. Lásd, én tudom mi e bújócska, tudom, mi itt e lakoma, ó folyton-új és folyton-ócska természet ősi cinkosa. De mondd, miért e gyatra-elvű földön nevelni ily hitet, miért e fájdalmas remekmű, bennem mi végre épited? Titokzatos, örök müvésznő, ki ezt a sorsot rótta rám, boldogtalan játékra késztő, csodára nevelő anyám.

13537. Limpi Sisak (2011-12-20 21:22.30)

Nagy László - Én fekszem itt Én fekszem itt a kihűlt földön: Eleven kincse még a nyárnak, Vétkek s rossz jelek rohamozva Édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak. Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig, s hagyj itt örökre Izzó kikerics-koszorúmon.

13536. Igneon (2011-12-20 17:53.58)

A nyári éj, melegből szőtt palástját vállamra terítette, s halkan zokogó felhők könnycseppjeinek ezrei, mint megolvadt kövecskék rohantak elő. S arcomra hullva, mintha könnyem lenne, hűsítő patakként csorogtak, esők hárfa húrján hangodat idézve, lelkembe nyugalmat varázsoltak. Megérezték, a menekülő csendet, itt tartották, és vele táncra keltek, míg én csak a kör közepére állva, csodálkozhattam a cseppnyi bálra. Mikor mosoly született arcomon, ők ettől sírni kezdtek, eleredő könnyük ezernyi cseppjéből szikrázva fénylett, legyőzött , valami furcsa igézet. Lassan elfáradtak, felhőnek álltak, meleg esti széllel új útra szálltak bennem is dübörgött a tánc, a ritmus oly egyszerüen, mint a logaritmus. /agnes:Esőtánc/

13535. Angelika58 (2011-12-20 17:51.15)   - (válasz Bordal 13534. hozzászólására)

Most jött meg a mailed, jeleztem is vissza rögtön!

13534. Bordal (2011-12-20 17:40.13)   - (válasz Angelika58 13533. hozzászólására)

Megnéztem. Nem tudok segíteni - sajnos!

13533. Angelika58 (2011-12-20 17:29.41)   - (válasz Bordal 13532. hozzászólására)

Mindjárt megnézem. Légy szíves, nézz be a Major Tamás-topikba, emlegetünk ott egy Sinkovits-Major közös produkciót, hátha jobban emlékszel rá, mint én!

13532. Bordal (2011-12-20 17:27.35)   - (válasz Angelika58 13531. hozzászólására)

Én is írtam kb. negyed órája. Azt hittem, arra válaszolsz és oda lapoztam. Döbbenet! Levelem elveszett a világhálón! Vajon hol gabalyodhatott bele, hogy nem érkezett meg Hozzád? :)

13531. Angelika58 (2011-12-20 17:19.05)   - (válasz Bordal 13530. hozzászólására)

Évén ivis evelövőszevedtevem.:)) (Mevent nevekeved mavaivil ivis!)

13530. Bordal (2011-12-20 17:14.05)   - (válasz Angelika58 13528. hozzászólására)

Évén meveg kivilovohovoltavam a levelkevemevet, hovogy mevegtavaláváljavam a povolcavaivim evegyivikévén a Szavamávárfüvül cíviművü kövötevetévét Rovomháványivinavak, évés beveleve ovolhavassavavak!:):) Íme egy sziporka: A macskafogó egér (műfordítás) Egy jókora macskát fogott az egérke, Nagy munka, nem mondom, de mégis megérte, - Engedj el! - könyörgött a macska riadtan; szegény jó szüleim aggódnak miattam. És bár a cirmosnak könnye is megeredt, nem tudta meghatni a kevély egeret. - Bekaplak! - ugrott rá az egér ordítva... (eredetiből fordítva).

13529. Vbacs (2011-12-20 16:56.50)   - (válasz Angelika58 13528. hozzászólására)

Ezt amúgy ki is nyomtattam:))

13528. Angelika58 (2011-12-20 16:54.21)

Mévég evegyevet muvuszáváj!! Romhányi József. A teve fohásza Monoton üget a süppedô homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szemekkel kutat kutat. Még öt-hat nap kullog , baktat. Az itató tava távol, s oly rettentô messze még az oázis. Erre utal az alábbi fohász is: - Tevék ura! Te tevél tevévé engem eleve, Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje. Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol, de tévednél, vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol. Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova, mivel levet - vert vederbe feltekerve - nem vedelve lett betelve a te tevéd szenvedelme. Te nevedbe legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve! S evezzevel ava teve levelkévét kivilevelhevelteve.

13527. Angelika58 (2011-12-19 20:14.07)

Muszáj az egészet idetenni! Romhányi József: A becsípett bolha (Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba) Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után. Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán. Anyám egy cipész vérét kicsikarva, átment a kisiparba. Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet, s a csípésem jelentősen viszketett. Lakókutyám egy kis pulipintyó, mint jó suba betakart, de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra: átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra, mely nemsoká a plébános ebe lett. Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett. A lelkem felkészült, s a tornácon, hol este a lelkész ült, magam is reverendába bújtam. Ám az új tan s a jámborság nem kötött le sokáig. Megláttam másnap a szakácsnő bokáit, fogtam magam s kiugrottam. De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag. Az örökös hagymaszag tönkretette a gyomrom, és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom. Nem maradtam egy estet sem, megszöktem a sekrestyésben, aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott, s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja? - Ez a kis út nagy dráma a kántorné életében. Én megértem! Így kerültem iskolába, amit néhány diákban tisztességgel kijártam. Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott, de mivel az osztály sűrűn vakarózott, szavamra, valamit mégiscsak szívhattam magamba! Érettségi vizsgánkon én átmentem. Az elnökre. Felnyögve kaparászott utánam, s bár az ízét utáltam, mégis, pályám érdekében addig benne éldegéltem, amíg a rég áhított fővárosba szállított. Az elnök egy kis színésznőt szeretett. Így kaptam szerepet az egyik színpadon. De nem szerepeltem soha a színlapon, mert atyám tanácsa mindig bennem marad: "Sohase engedd kinyomni magad!" Színésznőm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba. Az öltöző pad alatt én is mindig jól kicsíptem magamat. Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska, ráerőszakolt egy színikritikusra. Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem, de rágós volt, fanyar, avas és vértelen, ezért ugrottam át Önhöz néhány napra többi rajongómat inkább megváratva. Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot. ...S ezzel a bolha jól belém harapott. Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan. Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan! Veszítve karriert, nagy lakomát, riadtan menekült az ablakon át. Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva, s lett, ami volt: kutyabolha.

13526. Mütyürke (2011-12-17 13:52.16)   - (válasz Angelika58 13525. hozzászólására)

:) Várnai Zseni SZOLGÁLJ, SZÍVEM! Csak kis kitartás! - biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt: az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen, frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok, estére már milyen fáradt vagyok. Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény, sokat sírtam; eső után a föld ilyen barázdált, csapzott, elgyötört... de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl, arcom hegy-völgye lágyan kisimul, csak este, ha ágyamba roskadok, érzem megint, nagyon fáradt vagyok. Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan, holnap sikerül minden biztosan, a félúton, szívem, jaj meg ne állj, kip-kop... tovább is híven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, szív kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog... csak este, este oly fáradt vagyok. Sose pihentem, nem volt rá jogom... Most meg-megállok s felfohászkodom: - Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! szegény szívem, te meg szaladj, szaladj... Csak kis kitartás, még egy hős iram, fussunk dalolva bátran és vígan... de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok!

13525. Angelika58 (2011-12-17 13:38.56)   - (válasz Mütyürke 13523. hozzászólására)

A szív hídjairól jutott eszembe ez a vers. Rab Zsuzsa: Üveghegy Fények, rigók élnek velem. Üveghegy túlfelén lakom. Az ösvény régen jeltelen. Ajtómat sarkig tárhatom. De valahol már ellenem cihelődik a fájdalom: szerelem – kő a nyelvemen, tüzes kereszt a vállamon.

13524. Angelika58 (2011-12-16 15:05.25)

Húsz éve már, hogy meghalt Vas István, a nagyszerű költő és műfordító. Vas István: Képlet Ha most találkoznánk, egy napra csak, Már pontosan tudnók, mit kell csinálni. Már nem volnának itt fölösleges szavak: Lemúltak a volt élet álvitái, A sértődés, a becsvágy, a háló, melyben éltünk. Fölösleges harc volt, reménytelen. Mit számitana már a győzelem? De fájni tud ma is a vereségünk. Ha most találkoznánk, egy napra csak, Már tudnánk pontosan. Csak egy találkozásra! Nem volnának fölösleges szavak, Ha egyszer eljönnél. Hiába kérlek. Ami belőlünk megmaradt, Csak mint a minden dolgok fizikája, Csak mint a mozgás, az anyag: Valami algebrai kivonat, Egy elmulhatatlan érvényü képlet.

13523. Mütyürke (2011-12-15 22:29.47)   - (válasz Angelika58 13522. hozzászólására)

Volt tippem nekem is ,de én sem találtam. Elég sötétben tapogatózós,de jól jön:)

13522. Angelika58 (2011-12-15 22:13.27)   - (válasz Mütyürke 13521. hozzászólására)

Nagyon reméltük,hogy tudod.Keresgéltem is, de nem lelem sehol.

13521. Mütyürke (2011-12-15 21:57.46)   - (válasz Angelika58 13519. hozzászólására)

Köszöntem a feltételezést ,de sajna nem.Házi feladatnak elteszem.

elejére ... 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 ... végére