Fórum - Versek! (162. oldal)

elejére ... 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 ... végére

13400. Kovbojka (2011-11-29 18:44.28)   - (válasz Vbacs 13398. hozzászólására)

Megértem, hogy kedveled a németeket, de nehogy a má' elfoglalják Magyarországot. Akkor tényleg menjenek a "kurvanyjukba"!:DD

13399. Kovbojka (2011-11-29 18:43.19)

"Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!..." Ez nagyon nagy, egybeírva a kurva anyád!XD

13398. Vbacs (2011-11-29 18:39.22)   - (válasz Kovbojka 13397. hozzászólására)

Nem szeretem Petőfit, sosem volt szimpatikus az úr. Itt meg pláne nem!

13397. Kovbojka (2011-11-29 18:38.31)

"Mit nem beszél az a német, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a svábság: Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!... Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek." (Petőfi Sándor: Mit nem beszél az a német... részlet)

13396. Kovbojka (2011-11-29 18:37.07)

Ez tetszik! "Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek, Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek. Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem, Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem." (Csokonai Vitéz Mihály: A borital mellett - részlet)

13395. Kovbojka (2011-11-29 18:35.30)

"Hiszem tolvaj kurvák mit csináltak rajtunk, Ide mertek jönni, hon az mi dondárunk, Majdan jutalmokat érdemre megadjuk, Csak gyorsan utánnok lovakon szágodjunk." (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Pars tertia - Harmadik ének 57. vsz.)

13394. Vbacs (2011-11-29 18:34.34)   - (válasz Kovbojka 13393. hozzászólására)

:)) Hehe, jó humora volt!

13393. Kovbojka (2011-11-29 18:33.25)

Ez aranyos.:)) Francia vagyok Páris városából, mely lábam alatt a piszkos mélybe vész, s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról, és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz. (Franois Villon: Négysoros vers, melyet Villon halálítélete szélére írt - Faludy György fordítása)

13392. Kimikem (2011-11-29 16:55.55)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13391. hozzászólására)

:)) Pilinszkyt csakis. Nem írtam, hogy az előadás templomban, orgonával csellóval...

13391. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-11-29 15:33.39)   - (válasz Kimikem 13389. hozzászólására)

3. elemis unokám Arany: Rege a csodaszarvasról c. csodájából részleteket tanul. Elég nehéz 8 évesen, de nem a szarvas a csoda, hanem az egész, ahogy száll a madár,száll az ének, gyönyörűséges . Pilinszkyt elhiszem , Őt csak imára kulcsolt kézzel és amiket írtál.

13390. Mütyürke (2011-11-29 14:58.25)   - (válasz Kimikem 13389. hozzászólására)

Szia!Ennyi lángolás után a :Ne félj c versét illett volna:))Persze ez sokkal szebb:)

13389. Kimikem (2011-11-29 14:55.31)

Pilinszky esten voltam vasárnap !:)) Könnyekkel szememben, állva tapsoltam. Katarzis. Csodálat... Tisztelet ... ... a költő iránt, az előadó iránt, egyáltalán a költészet, művészet iránt! Pilinszky János: Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkűl. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem. :)) Csodaszép ! :)

13388. Mütyürke (2011-11-29 13:01.49)   - (válasz Angelika58 13387. hozzászólására)

:) Nagy László: TŰZ Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjuság királya, tűz!

13387. Angelika58 (2011-11-29 12:48.00)   - (válasz Mütyürke 13386. hozzászólására)

Tóth Árpád:Láng Eldobtam egy gyufát, s legott hetyke lobogásba fogott, lábhegyre állt a kis nyulánk, hegyes sipkájú sárga láng, vígat nyújtózott, furcsa törpe, izgett-mozgott, előre, körbe, lengett, táncolt, a zöldbe mart, nyilván pompás tűzvészt akart, égő erdőt, kigyúlt eget: de gőggel álltak fenn a fák és mosolygott minden virág, nem rezzent senki fel a vészre, a száraz fű se vette észre, s a lázas törpe láng lehűlt, elfáradt, és a földre ült, lobbant még egy-kettőt szegény, s meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én.

13386. Mütyürke (2011-11-29 12:45.59)

Szabó Lőrinc: BESZÉLGETÉS EGY GYUFASZÁLLAL Szólj, kis gyufa, melyik a jobb, mondd, tűz lelke, melyik a rosszabb? Titkos szikrának lenni, mint a mag, melyben vágyak s remények alszanak, őrizni hited és tiszta erőd, álmodni az emléktelen jövőt, lehetőségképp, csak mint képzelet, ragyogni a sötét világ felett, hogy kincs maradhass, örök szüziség, bár folyton félsz, hogy egy perc félredob és ki se gyúltál, máris eltaposnak? Szólj, kis gyufa, ez volna jobb, felelj, tűz lelke, ez a rosszabb? Vagy a másik? az tetszik? az riaszt? Nyárrá kelteni az alvó tavaszt, nem maradni titoknak, mint a mag, vállalni, bármit hoz a pillanat, ragyogni, mint egy kigyulladt virág, akarni, hogy rád nézzen a világ, tékozolni, mint a Nap odafent, hinni az emlékteremtő jelent, bár jövőd nincs, a perc már félredob s egész biztos, hogy rögtön eltaposnak? Válassz, lélek, melyik a jobb, válaszolj, sors, melyik a rosszabb?!

13385. Limpi Sisak (2011-11-28 21:14.27)   - (válasz Lennon16 13384. hozzászólására)

Köszönöm. :) Majd valamikor írok a közeljövőben. :)

13384. Lennon16 (2011-11-28 21:12.56)   - (válasz Limpi Sisak 13381. hozzászólására)

itteni mailcímem: kispiros093 kukac citromail pont hu :)

13383. Mütyürke (2011-11-28 21:03.15)

Victor Hugo MERT MINDEN FÖLDI LÉLEK Mert minden földi lélek valakibe átszáll, mint illat, ének, láng vagy zene; mert minden élet annak, amit szeret, rózsákat mindig ad vagy töviseket; mert április a lombnak víg zajokat s az alvó éj a gondnak nyugalmat ad; mert vizet a virágnak az ébredő hajnal, cinkét a fáknak a levegő, s mert a keserü hullám ha partra hág, a földnek, rásimulván, csókokat ád: én, csüggve karjaidban az ajkadon, a legjobbat, amim van, neked adom! Gondolatom fogadd hát: csak sírni tud, ha nincs veled, s tehozzád zokogva fut! Vágyaim vándorolnak mindig feléd! Fogadd minden napomnak árnyát, tüzét! Üdvöm gyanutlanúl és mámorosan hízelgő dalra gyúl és hozzád suhan! Lelkem vitorla nélkül száll tétova, s csak te vagy íme végül a csillaga! Vedd múzsámat, kit álma házadba visz, s ki sírni kezd, ha látja, hogy sírsz te is! S vedd - égi szent varázskincs! vedd a szivem, amelyben semmi más nincs, csak szerelem! (Szabó Lőrinc)

13382. Limpi Sisak (2011-11-28 21:00.03)

Lennon-nak ment a komment. :)

13381. Limpi Sisak (2011-11-28 20:59.49)

Lehetne hozzád személyes kontaktot kapni? Egy új irodalmi internetes folyóirat szerkesztője vagyok, a verseid kapcsán 'felfigyeltem' rád.

13380. Lennon16 (2011-11-28 20:49.44)   - (válasz Lennon16 13379. hozzászólására)

Hülyén tette be. A mulatóban Egy este mulatni támadt kedvem, Ez történt egy tavaszi kedden. Este volt már, bealkonyodott, A szívem mulatni vágyódott. Elindultam hát, lassú léptekkel, Nem törődtem az utcán heverő, Sört, bort, vodkát, gint vedelő Gyilkos leheletű részegekkel. Fenn az égen a Hold ragyogott, Fényes sugara árnyékot vetett, Irány a mulató, a kocsma helyett, Mert mindig boldog vagyok ott. Megéheztem egy nagy lakomára, Húsra, sajtra, s minden egyébre, Mert nem kaptam semmit ebédre, Rendelnék, jön a pincér nemsokára. „Mit óhajt uraságod ma este falni? Mivel óhajt ma este jól lakni?” Kérdi a főúr széles mosollyal, S kínál engem sörrel s borral. „Csak teát kérek” mondtam csendesen, Nem ihatok mást, ahogy a kedvesem. Elém teszi hát a vastag étlapot, Látok rajta kolbászt, csirkét s babot. Fejedelmi kínálat, árai is rendben, S van elég pénz is az erszényemben. Rendelek én csirkecombot, sajtot, Míg várok, olvasom a napi sajtót. Sokan vagyunk, barátságos a légkör, Egy vendég kiált: „kérek még sört!” Alig telt el már egy fertályóra, A pincér már a vacsorámat hozza. Két kezében rakott, tele tálca, „Ez lesz az úr lakomája!” Sült csirkecombok nagy halomban, Cigánybanda zenél a sarokban. Rántott sajt, mártás s burgonya, Ez ám a fenséges esti lakoma! Egy darab chester sajt rebarbarával, Le is öblítem néhány csésze teával. „Húzd cigány, húzd a víg dallamot! Nyissatok ablakot, mert megfulladok!” Így szólt a csapos, s mosogatni kezdett, Bejött a friss levegő, mindenki fellélegzett. Táncolni mentem, a cipőm kopogott, Valahol a sarokban egér cincogott. Molylepke repked a lámpa körül, A kutya az ajtóban a csontnak örül. Vígan mulatok, szól a muzsika, Táncra perdül velem a Zsuzsika, Az sem érdekel, ha a lábamra lép, Nem eresztem én el soha a kezét. Vékony derekát átkarolom, A nyakát csókolni akarom. Lassan éjfél, jön a záróra, S csend borul a mulatóra, Az ember már elbambul, Aztán a zene is elhalkul. A lámpa alig pislákol, Búcsúzik a keddi világtól. Alszik már a fiókban a kés is, S végül búcsúzom én is.

13379. Lennon16 (2011-11-28 20:48.49)

Most írtam meg ezt a verset: A mulatóban Egy este mulatni támadt kedvem, Ez történt egy tavaszi kedden. Este volt már, bealkonyodott, A szívem mulatni vágyódott. Elindultam hát, lassú léptekkel, Nem törődtem az utcán heverő, Sört, bort, vodkát, gint vedelő Gyilkos leheletű részegekkel. Fenn az égen a Hold ragyogott, Fényes sugara árnyékot vetett, Irány a mulató, a kocsma helyett, Mert mindig boldog vagyok ott. Megéheztem egy nagy lakomára, Húsra, sajtra, s minden egyébre, Mert nem kaptam semmit ebédre, Rendelnék, jön a pincér nemsokára. „Mit óhajt uraságod ma este falni? Mivel óhajt ma este jól lakni?” Kérdi a főúr széles mosollyal, S kínál engem sörrel s borral. „Csak teát kérek” mondtam csendesen, Nem ihatok mást, ahogy a kedvesem. Elém teszi hát a vastag étlapot, Látok rajta kolbászt, csirkét s babot. Fejedelmi kínálat, árai is rendben, S van elég pénz is az erszényemben. Rendelek én csirkecombot, sajtot, Míg várok, olvasom a napi sajtót. Sokan vagyunk, barátságos a légkör, Egy vendég kiált: „kérek még sört!” Alig telt el már egy fertályóra, A pincér már a vacsorámat hozza. Két kezében rakott, tele tálca, „Ez lesz az úr lakomája!” Sült csirkecombok nagy halomban, Cigánybanda zenél a sarokban. Rántott sajt, mártás s burgonya, Ez ám a fenséges esti lakoma! Egy darab chester sajt rebarbarával, Le is öblítem néhány csésze teával. „Húzd cigány, húzd a víg dallamot! Nyissatok ablakot, mert megfulladok!” Így szólt a csapos, s mosogatni kezdett, Bejött a friss levegő, mindenki fellélegzett. Táncolni mentem, a cipőm kopogott, Valahol a sarokban egér cincogott. Molylepke repked a lámpa körül, A kutya az ajtóban a csontnak örül. Vígan mulatok, szól a muzsika, Táncra perdül velem a Zsuzsika, Az sem érdekel, ha a lábamra lép, Nem eresztem én el soha a kezét. Vékony derekát átkarolom, A nyakát csókolni akarom. Lassan éjfél, jön a záróra, S csend borul a mulatóra, Az ember már elbambul, Aztán a zene is elhalkul. A lámpa alig pislákol, Búcsúzik a keddi világtól. Alszik már a fiókban a kés is, S végül búcsúzom én is.

13378. Lennon16 (2011-11-26 23:51.00)   - (válasz Yamago 13377. hozzászólására)

Köszönöm! :)

13377. Yamago (2011-11-26 23:31.31)   - (válasz Lennon16 13376. hozzászólására)

Neked ajánlom versemet, e szomorú nap margójára. Talán erőt ad! AZ ÚTON EGYEDŰL Ha egyszer mgérkezel Hova indultál, Ne nézz már hátra, Hol volt a kezdet? Mert értelme nincsen, Csak a pillanat igazsága, Mikor megértesz mindent! A múltat, A jelent, A jövőt, Mely egybeolvad, mind az ég kékje Úgy az űr sötétsége! Mert léted folytatása, Az univerzum ragyogása, A fény, mely örökre elnyeli Ami voltál - vagy - és leszel! yamago 11. 11. 25.

13376. Lennon16 (2011-11-26 22:47.35)

Ma 3 éve annak, hogy a barátnőm meghalt leukémiában :( Írtam róla egy verset: Emlék Volt nekem egy barátnőm, Szerettem őt nagyon, De egy napon elvesztettem, Mert meghalt az angyalom. Patakként folyt a könnyem, Nem viseltem könnyen. Oly sok éve már, Hogy itt hagyott engem, Oly sok éve már, Hogy meghalt a szerelmem.

13375. 2Titi (2011-11-26 19:17.19)

Babits Mihály: Fekete ország Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be furód: s mélyre merítsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fü magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csíragolyót, fekete, fekete, fekete fekete kelme s fekete elme, fekete arc és fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velő és fekete csont. Más szin a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete bellül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsu sugárecsetével nem: fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete.

13374. 2Titi (2011-11-26 19:05.45)   - (válasz Angelika58 13371. hozzászólására)

Babits Mihály: A felnőtt karácsony Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idő fenéktelen gödrébe suhintana? Karácsony csenget a szörnyű télben. Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja az ünnepek kalácsa. Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb s elérhetetlen éden-álma hogy enni legyen kinek-kinek elég! nézz a gonosz nyájra mely naiv báránykora multán nem vél többé magáról semmi jót. Nem kell neki szalag és csengő. A gyermek megnőtt s szép játékjait elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez! A szív hideg és kemény mint a föld. Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk. Nézd a bedugult időt s hazug tereket: a földet mely a sírok rothadását s csontok pőreségét takarja, s az eget, a Mennyek csillagos homlokzatát, a kivilágított Potemkin-frontot, mely mögött nincsen még levegő sem...

13373. Starsineye (2011-11-26 19:05.23)

Húnyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szívünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod a valót: hímezz belőlük fázó lelkedre gyöngyös takarót.

13372. Lector (2011-11-26 18:54.30)   - (válasz Angelika58 13371. hozzászólására)

Nagy tisztelője..,vagyok Babits Mihálynak.

13371. Angelika58 (2011-11-26 17:30.33)   - (válasz Lector 13369. hozzászólására)

Te szép nyári verset hoztál , az én téli Babitsomra. De azt hiszem, amit mindketten hoznánk, az ez.(Nem sok ennél nagyobb vers van, amit magyarul valaha is írtak.Azt mondja. "hol lángot apróz matt opáltükör", hihetetlen.) Esti kérdés Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyű, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik a lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon űlhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyujtják sorban a nagyfényü gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országuton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; vagy épp a vízi városban, a Riván, hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze multba visszaríván, melynek emléke élesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is; ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted; csupa szépség közt gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis csak arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok, s a felhők, e bús danaida-lányok s a nap ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?

elejére ... 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 ... végére