Fórum - Versek! (171. oldal)

elejére ... 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 ... végére

13130. Angelika58 (2011-10-27 21:26.29)

Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28ból Valami örök... Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne, valami vízalatti ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellőhalk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami valami tűntén kezd csak sejleni, valami lassú, árnyhűs rejtelem, valami, ami újúl szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szivemen.

13129. Angelika58 (2011-10-27 21:26.15)

Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28ból Valami örök... Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne, valami vízalatti ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, sz

13128. Kimikem (2011-10-27 21:24.32)

Az egyik nagy kedvencem: RADNÓTI MIKLÓS : TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel, mind olyan fehérek. Körülnéz néha s felsikolt az év, körülnéz, aztán elalél. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. Megértem azt is, ezt is, súlyosnak érzem a levegőt, neszekkel teljes, langyos csönd ölel, mint születésem előtt. Megállok itt a fa tövében, lombját zúgatja mérgesen. Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem. A holdra tajték zúdúl, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek. 1940. június 8.

13127. Kimikem (2011-10-27 21:22.10)

RADNÓTI MIKLÓS - MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll s döfködi partját. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi, szép szeretők csontja s el is reped. Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong, sír a kis őz is. Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég, felhők rojtja libeg, fúja hideg sötét, meg-megvillan a hold, szálldos a hószinü rém s rázza a fákat. Lassan játszik a fagy s mint a halál komoly, jégből gyönge virág pattan az ablakon, hinnéd, csipke csak és súlyosan omlik alá, mint a verejték. Így lépdelget eléd most ez a versem is, halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan, épp úgy mint a halál. És suhogó, teli csönd hallgat utána. 1940. február 27.

13126. Angelika58 (2011-10-27 21:19.09)

Radnóti Miklós:Mivégre Felnőtt vagy – szólok undorodva néha, és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. Térj vissza – szól egy hang ilyenkor, csak ülj a földre és beszélj az égre. Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína. A szék lábától, nézd csak, balra Kína és jobbra lóherés, örök vadászmezők. Ó, hol vagy régi, indiáni gőg? nem érdekel már, honnan fú a szél? – Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... „Csak ülj a földre és beszélj az égre.” S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

13125. Lector (2011-10-27 21:17.14)   - (válasz Mütyürke 13123. hozzászólására)

Köszönöm,megértettem!

13124. Kimikem (2011-10-27 21:14.07)   - (válasz Mütyürke 13121. hozzászólására)

:)) Mindig, újra, ismét és megint rácsodálkozom (pedig már régen tudom), hogy mily gyönyörűen ír!!! Radnóti Miklós fénylő csillag, egy kiválasztott...

13123. Mütyürke (2011-10-27 21:08.12)   - (válasz Lector 13122. hozzászólására)

Heltai Jenő Szabadság Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre. Tudd meg : szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle.... Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd ! Tudd meg : szabad csak az, Aki oly áhítattal mondja ki, Mint Istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak, és élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb akarsz lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy.

13122. Lector (2011-10-27 21:04.01)   - (válasz Mütyürke 13119. hozzászólására)

Írd le,...légyszí...

13121. Mütyürke (2011-10-27 20:57.24)

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul, mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyűléptű szívében megterem az érett és tűnődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt, s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen, szívemben nincs már harag, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam, magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós menny felettem, ha megpillantsz barátom, fordulj el és legyints, Hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs.

13120. Mütyürke (2011-10-27 20:47.39)

Szép Ernő: Ne hidd! Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír, Meredt szemekkel aki sug Az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled; Nem lehet az, hogy képzeled! Nem hiheted, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed. Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti. Hátrálj, zárkózz el, menekülj, Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj, Vigyázz, a szenny meg ne egyen, Ne rothadj itt elevenen. Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad, A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz. Csak ami szép, jó, mindig az, Mit álmodtál, az az igaz, Mi nem divat, mi nem haló, Az, ami örökkévaló. Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az az igaz idelenn. Csak a segítség, a vigasz, A barátság, az az igaz. Csak az a gyémánt-szeretet, Mi a szívekre veretett. Beléd döfték a kést: ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel s eszmél agyad, A bűnt tagadd, tagadd, tagadd. Megmarkolom két válladat, Szemembe nézz, ne hadd magad, Tiszta maradj, maradj szabad, Ne bukj el, meg ne add magad. Légy tiszta, hős légy, légy erős, Holtrészeg légy, légy eszelős, A Földre felhőkből tekints. Te légy az isten, hogyha nincs. 1942

13119. Mütyürke (2011-10-25 21:06.34)   - (válasz Lector 13118. hozzászólására)

Heltai Jenő :Szabadság c versét ajánlom

13118. Lector (2011-10-25 21:00.30)   - (válasz Yamago 13105. hozzászólására)

Ez...,nagyon nagyon szép.és KÖSZÖNÖM. {jól tetted, hogy nyertél!}:)))

13117. Lector (2011-10-25 20:55.03)   - (válasz Angelika58 13110. hozzászólására)

Ma azért jobb napod volt?

13116. Lector (2011-10-25 20:49.56)   - (válasz Angelika58 13110. hozzászólására)

Igen.Emlékszem.Én kedveltem,bizonyos versmondásait:)

13115. Kimikem (2011-10-25 20:42.09)   - (válasz Mütyürke 13114. hozzászólására)

:)) Ezt üzeni nekem is!

13114. Mütyürke (2011-10-25 20:37.00)   - (válasz Kimikem 13106. hozzászólására)

Szeretem. A cím -csendes döbbenet,a folytatás pedig fellélegzés .Mintha nem is a halálról, az elmúlásról szólna .Megbékélő ,elfogadó emlékezés.

13113. Anikk (2011-10-25 16:39.21)

József Attila - Bolyongok http://www.youtube.com/watch?v=5WoLVDIhzyo

13112. Kimikem (2011-10-25 16:22.13)   - (válasz Angelika58 13110. hozzászólására)

Értem. Köszönöm.:))

13111. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-25 16:19.53)   - (válasz Angelika58 13108. hozzászólására)

Én emlékszem. Nem szerettem versmondását, 50-es években gyakran, 60-asban Keres Emil mondott verseket. Gáti József = Babitssal nálam.

13110. Angelika58 (2011-10-25 16:13.55)   - (válasz Kimikem 13109. hozzászólására)

Nem nagyon érdemes, sajnos. Én is csak úgy emlékszem rá, hogy rádióban sokszor lehetett hallani a felvételeit.(1965-ben halt meg.) És nagy versmondónak tartották, amit nem értettem, furcsa volt az a sipító hang.Olyan gyorsan elfelejtették, hogy inkább sajnálatból írtam róla, mint a jelentősége miatt.Mert abból a rengeteg rendezésből, szerepből, filmből szinte semmi nem maradt meg a nézők emlékezetében. Talán csak az, hogy ő az édesapja Ascher Tamásnak, a nagyszerű rendezőnek.

13109. Kimikem (2011-10-25 16:05.30)   - (válasz Angelika58 13108. hozzászólására)

A neve ismerősen cseng, de bevallom őszintén, nem igazán tudnék róla bármit is mondani... Utána kellene néznem.

13108. Angelika58 (2011-10-25 16:02.22)

Érdekeset találtam.Van még, aki emlékszik Ascher Oszkárra?Híres, Kossuth-díjas színész volt, még híresebb versmondó,pedig magas, nyekergő hangja nem is volt alkalmas a versmondásra. Ma van halálának évfordulója. Egyetlen felvételt találtam vele, ezt ide is teszem, lehet gondolkodni, merre múlik a világ dicsősége... http://www.youtube.com/results?search_query=Ascher+Oszk%C3%A..

13107. Kimikem (2011-10-25 15:50.02)

http://www.youtube.com/watch?v=MzNDcjh5UfA Kállai Ferenc mond verset. (utoljára) Mit mondhatnék erre ? Gyönyörű ! ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni valójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam, S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.

13106. Kimikem (2011-10-25 15:47.30)   - (válasz Mütyürke 13103. hozzászólására)

:)) Nagyon szeretem ezt a verset, zseniális ritmusával, dallamával ..., amit mond nekem, amit üzen ..., nagyon szeretem.

13105. Yamago (2011-10-25 14:31.57)

Még gyermekkoromban, szavalóversenyen nyertem ezzel a verssel, azóta is a szívem csücske! Paul Eluard: Szabadság Kis irkalapjaimra, padomra és a fákra, a porra és a hóra felírlak én. Minden beírt papírra, s minden üres papírra, hamura, kőre, vérre felírlak én. Ó képek aranyára, harcosok fegyverére, királyi koronákra felírlak én. Erdőre, pusztaságra fészekre, rekettyésre, zengő gyermekkoromra felírlak én. Az éj csudáira, fehér cipó napokra, szerelmes évszakokra felírlak én. Az elrongyolt egekre, a nap lápos vizére, s a tünde hold tavára felírlak én. Mezőre, láthatárra, szárnyrakelt madarakra, az árny malmaira felírlak én. Felhő pillékre és verítékző viharra, a méla, unt esőre felírlak én. Szikrázó villanásra, színek tornyaira s a meztelen valóra felírlak én. A fürge kis dűlőkre, a fennlengő utakra és égrenyúlt terekre felírlak én. A fényre, mely kigyullad, a fényre, mely elalszik, sok régi otthonomra felírlak én. Szobámnak a tükörben kettészelt gyümölcsére ágyam üres héjára felírlak én. Nyalánk kis kutyusomra, két nagy tapsi fülére, balog mancsára is felírlak én. Ajtóm szűk padlatára, meghitt kis tárgyaimra, az áldott lángú tűzre felírlak én. A nyíló női testre, baráti homlokokra és felémtárt kezekre felírlak én. Döbbenet ablakára, figyelmes ajk-ívekre, s csönd fölé magasan felírlak én. Feldúlt rejtekeimre, ledőlt fároszaimra, búmnak merő falára felírlak én. A vágytalan hiányra, a meztelen magányra, a halál lépcsejére felírlak én. A boldog gyógyulásra, a szétfoszló veszélyre s az újszülött reményre felírlak én. S ez egy szó erejével kezdek el újra élni, hogy felismerjelek s neven nevezzelek: Szabadság. /Ford.: Somlyó György/

13104. Lector (2011-10-24 22:27.44)   - (válasz Mütyürke 13100. hozzászólására)

Ösmerem,..és nagyon tecc:)

13103. Mütyürke (2011-10-24 22:18.35)

Halottak Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megmeredtek és örökre szépek. Nem-élők, mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők, kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul, Kleopatra a csókokat feledte, és Shakespeare elfelejtett angolul. Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogos talányát. Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl az áhitat, az ima és a csók. Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók. Kosztolányi Dezső (1935)

13102. Angelika58 (2011-10-24 21:01.22)   - (válasz Kimikem 13101. hozzászólására)

Persze, hát Bódy Gábor rendezte a filmet Weöres Psychéjéből, onnan jött a gondolatsor.:))

13101. Kimikem (2011-10-24 20:36.06)   - (válasz Angelika58 13099. hozzászólására)

Amit írtál, ez a film ugrott be! :)) http://www.filmkatalogus.hu/forum-7067

elejére ... 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 ... végére