Fórum - Versek! (168. oldal)

elejére ... 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 ... végére

13220. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-11-09 14:15.50)   - (válasz Mütyürke 13213. hozzászólására)

Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok szövegkönyvét lapozgatom. Itt szerepel a Stolzingi Walther, ifjú frank lovag (tenor). Nem tudom, hogy van - e köze a költőhőz, mert az opera Nürnbergben játszódik a XVI. sz. derekán?

13219. 2Titi (2011-11-08 21:31.12)   - (válasz Kimikem 13218. hozzászólására)

Mindig mosolyt csal az arcomra, ha hallom, ahogy próbálják mondogatni sorait...többször követelik, hogy még még ismételjük...

13218. Kimikem (2011-11-08 21:25.15)

Nagyon szeretem Weöres gyermekverseit (is)!:)) Szeretem, ahogyan a nyelvünkkel játszik, annak ritmusával, lüktetésével, dallamával! Ami csodálatos, hogy ezt a gyerekek zsigerből,ösztönösen érzik és "használják" is ezt.

13217. 2Titi (2011-11-08 21:19.06)

Barátnőm 2 éves kislánya evvel ringatja magát álomba: PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, Nem adom, ha igérsz százat. Amikor paripám ballag, Odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, Odanéz a nap is százszor.

13216. Angelika58 (2011-11-08 21:13.18)   - (válasz Kimikem 13215. hozzászólására)

Nagyon szeretjük, nagyon.A kisebbik azt mondja, ha ezt elmondtuk, "a mááááásikat is, a máááásikat is'" "A máááásik" az az, hogy: "Éren, nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik. Hajlós nád közt kotlós zizzen, vízicsibe-népét keresi a vízben. Ér tükrében látszik az ég is, feje tetején a vízicsibe-nép is, kígyók,békák,pókok látják vízicsibe-pásztor vízicsibe-nyáját.

13215. Kimikem (2011-11-08 20:23.14)

Ezt a Weöres Sándor verset mondogatta hangosan újra és újra egy tünemény leányzó mögöttem a buszon. Szívet melengető élmény volt, még most is mosolyra fakaszt ha rágondolok !:) KACSA-ÚSZTATÓ Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa oda-császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik.

13214. Angelika58 (2011-11-08 14:10.57)   - (válasz Mütyürke 13213. hozzászólására)

Ha arra gondolok, hogy W.von der W. 1150 körül született (ha jól emlékszem) és még azt sem tudni, hogy akkor-e egyáltalán, ahhoz képest igencsak aktuális verseket írt... Már többször mondtam, mondom most is, nagyon izgalmas verskészleted van. :))

13213. Mütyürke (2011-11-08 13:46.01)

Walther von der Vogelweide: Veszendő világ... Veszendő világ, jaj neked! miket s miket nem cselekedsz: keserves azt hang nélkül elviselni! Mived csaknem szégyentelen, tanúm az Ég, le nem nyelem! Utálatot kelt bennem valamennyi. Becsületed, egy csepp, maradt-e? Még egy kis örömöt se adsz te, hogy éljünk vele néhanap. A kegyes-szívűhöz mért vagy goromba? Babért a fösvény érdemel csak? Világ: a vétked oly nagy: festeni szavak nincsenek! Hűség, igazság csúful sutba dobva: a jó tisztesség holtbeteg. /Ford.: Szedő Dénes/

13212. Mütyürke (2011-11-06 14:47.16)   - (válasz Angelika58 13208. hozzászólására)

Pilinszky János : Milyen felemás Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelműen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdreroskadását.

13211. Angelika58 (2011-11-06 13:27.57)   - (válasz 2Titi 13210. hozzászólására)

Nálunk a Vackorok az unokáim csúcs-kedvencei között vannak, a Márkus-féle rajzfilm-verzió, de hangoskönyv is. Meg ahogy mi olvassuk.Egy sort se lehet téveszteni, mert azonnal jön a szemrehányó javítás, hogy "az nem úgy van!" :))

13210. 2Titi (2011-11-06 13:14.14)   - (válasz Angelika58 13208. hozzászólására)

Eszembe is juttattad a meséit...régen olvastam őket, ideje utána nézni, már a feledés homályában vannak...:))

13209. 2Titi (2011-11-06 13:00.43)   - (válasz Angelika58 13208. hozzászólására)

Élőben nem láttam, de gyerekkoromban képes voltam órákat eltölteni a könyvtárban a festmény albumoknál...Mostanában inkább újra felfedezés van, egy-egy festő kapcsán, már nem emlékeztem a képeinek hangulatára, neten néztem újra a képeit. :))

13208. Angelika58 (2011-11-06 12:54.49)   - (válasz 2Titi 13207. hozzászólására)

Biztosan láttad a Gulácsy-kiállítást. Mert anélkül nem jött volna be ez a vers. Mi azóta szédült Gulácsy-rajongók lettünk, sose tudtam, hogy ekkora festő. Persze, a Kormos-vers miatt én is utánanéztem, mi az a Nakonxypán, de az elsődleges élmény hiányzott.A Gulácsy-képekkel került a vers is igazán a helyére. Ezt a Pilinszkyt most találtam. Olyan, mint egy hegyvonulat, nem látni tőle az eget se... Pilinszky János: 1970. október 14. Sírtam. Utána nedves volt a hátam, gyűrt a ruhám és tömpe a kezem. Prémet kivántam tagjaimra, hogy amit ölelsz, az legyen, mit minden igaz ölelés keres: egy vadállat odaadása.

13207. 2Titi (2011-11-04 22:24.14)   - (válasz Angelika58 13178. hozzászólására)

Gulácsyt juttatta eszembe... Nemes Nagy Ágnes: Róma A magasnyakú, fekete pulóver, a hajad, mint spanyol fiúk haja, s előtted, piros bakelit-pohárban, egy tinta-lila csokor ibolya. – Kövér ecsettel kenték ezt a képet. Be kár, hogy látszik rajta a lehellet, mely szád körül, mint cigarettafüst jár, belengve a jeges palota-termet. Kint január. Csikorog a kötélen a ruha, míg a bóra ráncigálja, és odalent, a szökőkutakon a jégcsapok szikrázó körszakálla. Jaj, megfagyunk, jaj, csontig vág a fény lóg a szögön a hazai szalonna, s mint mikor felmentünk a Pantheonra, úgy szédelgünk a szoba közepén.

13206. 2Titi (2011-11-04 22:21.37)   - (válasz Angelika58 13196. hozzászólására)

Nemes Nagy Ágnes: Éjfél Harmónikás ablakom kitártam. Így lehet akár Argentínában, oly sötét és oly magas az ég. Lent a kovács tüze már eloltva, egy-egy görbe kémény lovagolja apró háza nyereg-tetejét. A hőség is mintha elaludna. Néma lámpafényben ég az utca. S ráncos pillán, függöny-ráncon át távolabbról egy kis villa fölnéz – mélyebb éjbe most fordul a földrész – nézi a növekvő éjszakát. Szél indul. Lent imbolyog a lámpa, lassan lengő fénykörébe zárva egy faldarab véle imbolyog. S kint felejtve, odafenn a rácson, hófehéren borzong meg a vászon, s egymagában csattog és lobog.

13205. Kimikem (2011-11-04 18:57.34)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13204. hozzászólására)

Rendben, megyek oda olvasni.

13204. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-11-04 18:55.43)   - (válasz Kimikem 13203. hozzászólására)

Eszméletemet vesztem. Most jöttem Erdélyből, Wass Alberttől= Koltay+ Rékasi. Kisebb unokám felénél elszunyokált. Rékasinál írok Róla, mert megérdemli.

13203. Kimikem (2011-11-04 18:33.26)

Mütyürke a Holt költők topicban megidézte szellemét... Nem tehetek róla, muszáj vagyok "idetenni" az egész verset! JÓZSEF ATTILA : ESZMÉLET 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend - egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ a rend. Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent. 3 Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz s szívemhez kisgyerek - ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. 4 Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. 5 A teherpályaudvaron úgy lapultam a fa tövéhez, mint egy darab csönd; szürke gyom ért számhoz, nyers, különös-édes. Holtan lestem az őrt, mit érez, s a hallgatag vagónokon árnyát, mely ráugrott a fényes, harmatos szénre konokon. 6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad - úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. 7 Én fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére - csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a mult szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol. 8 Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot - gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött. 9 Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni. Láttam, hogy a mult meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt - minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat! 10 Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek. 11 Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém - ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény. 12 Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok. 1933-1934 tele

13202. Angelika58 (2011-11-04 13:24.51)   - (válasz Mütyürke 13201. hozzászólására)

Elképesztő, hogy milyen modern képeket használ. Ha nem utalna a nyelv a korra, amiben íródott, a senki meg nem mondaná, hogy nem XX.századi vers.

13201. Mütyürke (2011-11-04 13:20.46)

Az öngyilkosok dalához Arany János HÍD-AVATÁS Szólt a fiú: „Kettõ, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késõ visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, - a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!... õ vándorútnak - Most már remény nélkül, magán - Indúl a késõ éjtszakán. Elõtte a folyam, az új hid, Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé föl a komoly hit, S vidám zenével körmenet: Nyeré „Szûz-Szent-Margit” nevet. Halad középig, hova záros Kapcsát ereszték mesteri; Éjfélt is a négy parti város Tornyában sorra elveri; - Lenn, csillagok száz-ezeri. S amint az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon, S õ néz a visszás csillagokba: Kél egy-egy árnyék a habon: Õsz, gyermek, ifju, hajadon. Elébb csak a fej nõ ki állig, S körülforog kiváncsian; Majd az egész termet kiválik S ujjonganak mindannyian: „Uj hid! avatni mind! vigan.” „Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!” Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már: „Egymásé a halál után!” S buknak, - mint egykor igazán. Taps várja. - „Most a millióson Van a sor: bátran, öregem!” - „Ha megszökött minden adósom: Igy szökni tisztesebb nekem!” S elsímul a víz tükre lenn. Hivatlanul is jönnek aztán A harmadik, a negyedik: „Én a quaternót elszalasztám!” „Én a becsûletet, - pedig Viseltem négy évtizedig.” S kört körre hány a barna hullám, Amint letûnnek, itt vagy ott. Jön egy fiú: „Én most tanúlám Az elsõt: pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!” Egy tisztes agg, fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog: „Hordozta ez, míg birta vállal, A létet: mégis nyomorog!” - Fogadd be, nyilt örvény-torok! Unalmas arc, félig kifestve - Egy úri nõ lomhán kikel: „Ah, kínos élet: reggel, estve Öltözni és vetkezni kell!” Ezt is hullámok nyelik el. Nagy zajjal egy dúlt férfi váza Csörtet fel és vigyorgva mond: „Enyém a hadvezéri pálca, Mely megveré Napoleont!” A többi sugdos: „a bolond!...” Szurtos fiú ennek nyakába Hátul röhögve ott terem S ketten repûlnek a Dunába: „Lábszijjra várt a mesterem: No, várjon, míg megkérlelem!” „Én dús vagyok” kiált egy másik S élvezni többé nem tudom! -” „Én hû valék a kézfogásig S elvette Alfréd a hugom’!” Eltûnnek mind, a járt uton. „Párbajban ezt én így fogadtam: Menj hát elül, sötét golyó’! -” „Én a szemérmet félrehagytam, És íme, az lõn bosszuló: Most võlegényem a folyó. -” Igy, s már nem egyenkint, - seregben, Cikázva, némán ugranak, Mint röpke hal a tengerekben; Vagy mint csoportos madarak Föl-fölreppenve, szállanak. Órjás szemekben hull e zápor, Lenn táncol órjás buborék; Félkörben az öngyilkos tábor Zúg fel s le, mint malomkerék; A Duna gyõzi s adja még. Néz a fiú... nem látja többé, Elméje bódult, szeme vak; De, amint sûrübbé, sürübbé Nõ a veszélyes forgatag: Megérzi sodrát, hogy ragad. S nincs ellenállás e viharnak, - Széttörni e varázsgyürüt Nincsen hatalma földi karnak. - Mire az óra egyet üt: Üres a híd, - csend mindenütt. (1877. augusztus 22.)

13200. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-11-04 07:35.10)   - (válasz Angelika58 13196. hozzászólására)

Nemes Nagy Ágnes: Diófa Néha alig lelem magam, úgy egybenőttem veled a hasító, kérgesítő időben. Árnyékát lombhajad szelíden rámveti, s ágas-eres kezem visszafelel neki. Idegzetem fölött s nyíló agyam alatt te vagy a szép sudár, mely földből égbe hat, gyökerem nem remeg, s virágom friss, mióta te tartasz, barna törzs, te nagyszemű diófa." Diófáról jut eszembe, hogy olyasmi mondás járja, hogy aki diófát ültet, az a hosszú élet titka. A kéz hasonlatról Ady ugrik be:Már vénülő kezemmel... A költőnő neve is már kifejező.

13199. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-11-04 07:26.31)

Kormos István: Három napja Három napja szívemen hintázik a szerelem, hintázik a szerelem három napja stívemen. Hintán piros szoknya ül, piros szoknya elrepül, fehér pendely penderül, fehér pendely elrepül. Száll a hinta, föl- le száll, meztelen lány rugkapál, keze, lába, haja száll, nevem után kiabál. II:első versszak:II Érdekes ez az engem kissé népdalokra emlékeztető vers.

13198. Kimikem (2011-11-03 21:40.03)

http://www.youtube.com/watch?v=wauGS_21x9Q&feature=related Petőfi

13197. Lector (2011-11-03 18:29.26)   - (válasz 2Titi 13194. hozzászólására)

Azért teccik amit Angelikának írtál mert soxor nem tudom kimondani a lényeget.Szavakba önteném,a lényeg azonban elfolyik." Magamtól nem biztos,hogy megismerném"a lényeg azt hiszem,-ez.

13196. Angelika58 (2011-11-03 15:39.41)   - (válasz 2Titi 13195. hozzászólására)

Ha így van, akkor jöjjön most imádott Nemes Nagy Ágnesemtől a számomra egyik legkedvesebb verse.:)) Ez a vers olyan, mint a hagyma, akárhányszor olvasom vagy mondom magamban, mindig rájövök, van még réteg, ami a többi alatt ott van ... Nemes Nagy Ágnes: Éjszakai tölgyfa Éjszaka történt, hogy a járókelő valami zajt hallott és visszafordult: egy tölgyfa jött mögötte. Megállt, bevárta. Úgy jött ez a tölgy ahogy gyökereit frissen kihúzta s még földes, hosszú kígyólábakon hullámzott az aszfaltos útra, mint egy idomtalan sellő, igyekezett, túlságosan széles feje surolta a néma boltredőnyöket, mikor elérte a járókelőt, a lámpaoszlopnak mindjárt nekidőlt, aztán haját szétháritotta. A haj mögül egy tölgyfa arca nézett. Nagy, mohos arc. Talán. Vagy másmilyen. Érezte akkor a járókelő saját körvonalait lazulni, köd úszta be folyékony partjait, mint aki hirtelen erdei tóvá sötétül, mert egy ilyen arcot tükrözhetett. És lélegeztek mindaketten. Néhány madárfészek a tölgy hajában, bennük alvó madár, mintegy gondatlanul, ott-feledetten. Mert sürgető volt. Oly sürgetően állt ott mozdulatlan, mint egy hír, tölgy-alakban, amely elfárad megfejtetlenül. Hajfüggönyét visszaengedte már. Megfordult. Indult. Furcsa lába. Vitte fészkeit, madarait, s a járókelő szilárduló szeme előtt fénnyel szórta a neonlámpa-sor. Már várta az elhagyott gödör, amelybe visszaforr.

13195. 2Titi (2011-11-03 15:23.55)   - (válasz Angelika58 13193. hozzászólására)

Ne is hagyd abba, ha kérhetem! :)

13194. 2Titi (2011-11-03 15:23.10)   - (válasz Angelika58 13193. hozzászólására)

Szeretem megnézni a dolgokat, amire felhívják a figyelmemet...magamtól nem biztos, hogy megismerném, illetve felfedezném de így sokkal élvezetesebb számomra.:)))

13193. Angelika58 (2011-11-03 15:19.12)   - (válasz 2Titi 13191. hozzászólására)

De nagyon örülök! Tényleg azért kerested ki Kormos verseit, mert idetettem a (szerintem) legnagyobb versét? Köszönöm szépen, néha azt hiszem, nincs az én "évfordulónaptáramnak" sok értelme. De ha ennyi már volt, hogy utánanéztél Kormosnak, már bőven, nagyon megérte. És nem is hagyom abba. :))

13192. 2Titi (2011-11-03 06:04.39)

Kormos István VONSZOLNAK PIROS DELFINEK vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

13191. 2Titi (2011-11-03 05:57.56)   - (válasz Angelika58 13178. hozzászólására)

Kicsit utánuk olvasgattam...Köszönönöm, hogy megosztod kincseid (tudásod), időnként elidőzök bennük. :)

elejére ... 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 ... végére