Fórum - Versek! (173. oldal)

elejére ... 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 ... végére

13070. Kimikem (2011-10-22 22:43.49)

Váci Mihály: Nélküled Elmúlnak így az estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, -szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver; le-lehullok, de sóhajom utánad - felemel. Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.

13069. Kimikem (2011-10-22 21:39.56)   - (válasz Angelika58 13068. hozzászólására)

Büszke vagyok a gyerekekre! :) Az elmúlt években rengeteget tanultunk-tanultak tőlem én meg tőlük! :)) Isten ajándéka nekem ez a feladat! :))

13068. Angelika58 (2011-10-22 20:31.24)   - (válasz Kimikem 13066. hozzászólására)

Ez nagyszerű. Nem tudtam.De nem lepődtem meg,hogy te foglalkozol ilyen feladatokkal.Ezek lennének igazán a közügyek.Meg valami ilyesmi a magyarság. Meg ha valaki igazán "tanító".Én csak egyetemistákat szoktam esetileg okítani, de ha elkapja néha a lelküket az ember, az is olyan érzés, hogy ... nem is tudom.:)) Irigyellek és csodállak.

13067. Kimikem (2011-10-22 20:16.47)   - (válasz Kimikem 13066. hozzászólására)

jav.: fárasztalak

13066. Kimikem (2011-10-22 20:16.18)   - (válasz Angelika58 13065. hozzászólására)

Angelika! Nem mondod, hogy Te még nem tudod?! :)) Pedig sokszor úgy hiszem, hogy állandóan velük "fársztalak" itt benneteket! Ezek szerint veled még nem beszélgettünk erről,! Járok át - már ötödik éve, havonta egyszer egy hétvégén - a Partiumba magyar gyerekekhez. A szórványban élőknek igen nagy gondot okoz, hogy az anyanyelvükön szépen, jól tudjanak írni, olvasni, mert nincs magyar nyelvű oktatás. A történelemről, irodalomról, néphagyományokról már ne is beszéljünk... Szóval ŐK az én gyerekeim!:))

13065. Angelika58 (2011-10-22 20:04.24)   - (válasz Kimikem 13064. hozzászólására)

Kik a "határon túli gyerekeid"?

13064. Kimikem (2011-10-22 20:02.34)   - (válasz Angelika58 13063. hozzászólására)

A nyáron voltam Nagyszalontán a határon túli gyerekeimmel!Óriási élmény volt ... Ezért aztán Arany munkásságával, műveivel ismerkedtünk, barátkoztunk... :))

13063. Angelika58 (2011-10-22 19:57.46)   - (válasz Lector 13062. hozzászólására)

Mér "Egyszer"?? Mire vársz? :))

13062. Lector (2011-10-22 19:49.38)   - (válasz Angelika58 13060. hozzászólására)

Arany Jánost a Magyar nép legnagyobb költőjének tartom. Lelki finomságaihoz senki nem ér fel.Ez a verse is csodaszép. Jó ízlésre vall,.Egyszer eljövök kedves Arany verseimmel:))Gyönyörűek.

13061. Kimikem (2011-10-22 18:45.40)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13048. hozzászólására)

Az én véleményem is hasonló! Pedig de ló lenne minél több megzenésített vers (főleg amit az RTL is lead!), mert így több fiatalhoz/emberhez eljuthatna a költészet maga. De azért bármi áron NE !!! Egyenesen bűnnek tartom, ha egy vershez nem megfelelően nyúlnak hozzá! Irtózatos felelősség, aki arra "vetemedik", hogy hozzá "piszkál" egy irodalmi alkotáshoz. Romboló hatása beláthatatlan (legalább is az én lelkemnek!). Szerencsére azért vannak pozitív példák. Ilyen Both Miklós Radnóti lemeze, vagy a Kaláka (már több évtizede) által megzenésített versek is, vagy a József Attila versek Hobo ill. Ágnes V. előadásában . Az említettek esetében érzem a zene-szöveg egységét, azt, hogy a zenész érti/érzi miről szól az eredeti mű és képes visszaadni a vers valódi hangulatát.

13060. Angelika58 (2011-10-22 16:04.32)

1882-ben ezen a napon halt meg Arany János. Nagyon kedves versemet teszem ide az emlékére. Letészem a lantot Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, müvészi gonddal Függött a lantos ujjain; Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon... Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...? Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy Oh lelkem ifjusága!

13059. Angelika58 (2011-10-22 15:26.52)   - (válasz Mütyürke 13058. hozzászólására)

Ahogy látom abból, amilyen verseket szoktál idetenni, nagyon szeretnéd. És Nagy László fordításában olyan varázslatos világ az, mint amilyen dús és varázslatos a spanyol kultúra.

13058. Mütyürke (2011-10-22 12:04.12)   - (válasz Angelika58 13057. hozzászólására)

Őszintén szólva egy drámáját láttam ,régebben egy színházi közvetítés alkalmával( Bernarda Alba háza ),mint drámaíró kíváló.Azóta is várólistán,majd pótolom:)

13057. Angelika58 (2011-10-21 23:09.44)   - (válasz Mütyürke 13056. hozzászólására)

Nem tudom, milyen viszonyban vagy Lorcával.De ebbe a versbe én szerelmes vagyok... Federico García Lorca:Alvajáró románc Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Bárka ring a tenger fodrán, ló és lovas hegyre hágnak. Lány álmodoz könyöklőben, árnyék borul derekára, zöld a haja, zöld a húsa, hűlt ezüst a szeme-párja. Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Cigányhold süt cigánylányra. Már minden a leányt nézi, ő nem érzi, nem is látja. * Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Dércsillagok vonulása, uszonya a homály-halnak virradatot hoz világra. Im, a szelet, mint a smirgli, érdes füge-lomb sikálja, a hegy agavé-bozontja nagy vadmacska borzas háta. Ó, ki jönne? Honnan jönne? Könyöklőben a lány árva. Zöld a haja, zöld a húsa, ecet-özön lett az álma. Cimbora, én elcserélném hátasomat a házával, tükrével a kantárt, nyerget, késemet a pokrócával, mert én vérben lovagoltam a cabrai hegyen által. Kis cimbora, ha tehetném, egyezséget kötnék bátran, de én nem én vagyok immár, és a házam se a házam. Cimbora, a magam ágyán illőn várnék a halálra, vaságyra, ha ledülhetnék, jó hollandi gyolcs havába! Mellem torkig fölhasítva, ekkora a sebem, látja. Lát a szemem barna rózsát fehér ingen háromszázat. Övkendőd is vértől büdös, dagadozik vérben ázva. De én nem én vagyok immár és a házam se a házam. Akkor menjünk föl a hegyre, hegy-párkányok határába. Hadd menjek föl a magasba, föl a magas kő-hazába, hold-párkányok alá menjünk, vízömlésbe, zuhogásba! * Két cimbora megy a hegyre, föl a magas kő-hazába, elcsöppentett könnyük, vérük azt az utat kicifrázza. Imbolyognak bádog-lámpák, borítják a tetőt lázba. Fölsebzi a hajnal bőrét üvegdobok roppanása. * Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Két cimbora megy a hegyre, hosszú ott a szél fuvása — epe, ménta, bazsalikom ízét szárítja a szájba. Cimbora! A lányod hol van? Hol a kesergő, az árva? Várt az téged számtalanszor, szüntelenül jöttöd várta. Zöld könyöklőn arca harmat, fekete volt haja sátra! * Ciszternában a cigánylány. Sima vízen ring az árva. Zöld a haja, zöld a húsa, hűlt ezüst a szeme-párja. Fönn lebeg, mert a hold vette fényes-jeges agyarára. Édes lett az éj is végül, mint egy kedves tér magánya. Künn a kapun részeg zsaruk zörömböltek, de hiába. Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Bárka ring a tenger fodrán, ló és lovas hegyre hágnak. (Nagy László zseniális fordítása)

13056. Mütyürke (2011-10-21 21:04.31)   - (válasz Angelika58 13054. hozzászólására)

HAZÁM 1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméltem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. 2 Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő dolgozó nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk. Az erőszak bűvöletében mint bánja sor törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! 3 A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ, hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ. 4 Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt, emlékezően és okádva, mint aki borba fojt be bűnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család. Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. 5 A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. 6 Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag, de követelni nem serény. Ezer esztendő távolából, hátán kis batyuval, kilábol a népségből a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. 7 S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve láncon - nekem ezt nem szabad! Költő vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót - nekem add meg boldogabb énekem! 1937. május

13055. Yamago (2011-10-21 18:29.45)   - (válasz Miss bambi 13051. hozzászólására)

:D Kösz de csak látogatóban voltam, nagy durranás, van egypár graffiti a IV. emeleti senkiföldjén!

13054. Angelika58 (2011-10-21 18:28.50)   - (válasz Yamago 13050. hozzászólására)

Nincs erre már szó. Úgyhogy ide is teszem a Levegőt c. versét. Hogy ez miért tud azóta is aktuális lenni,amióta megírta??? Levegőt! Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! 1935. november 21.

13053. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-21 18:22.43)   - (válasz Lennon16 13052. hozzászólására)

Megnyugtattál, átvettem.

13052. Lennon16 (2011-10-21 14:54.13)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13046. hozzászólására)

A macska kidobása átvitt értelmű :)

13051. Miss bambi (2011-10-21 12:23.32)   - (válasz Yamago 13049. hozzászólására)

Jobbulást bogaram.:D

13050. Yamago (2011-10-21 11:30.20)

Jut eszembe! Amúgy mit szóltok a József Atilla szobor kálváriájához? Nem akarok politizálni, de engem ez egy kicsit megrázott!!!

13049. Yamago (2011-10-21 11:27.14)

Négysoros a pszichiátriáról: Hé!!! Légy"csak" ember! Mosolyogj A hó elolvad egyszer! yamago 11.10.21.

13048. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-21 09:47.59)

Reggel az RTL-n Kávészünet c. "zenekar" Petőfi és Ady versét "megzenésítve" adta elő élőben, és azt, hogy meghalok , nevetve. Párizsba tegnap beszökött az ősz, de tőlük nem, és én nem remegtem belé. Mostanában Párizsról, Piafról Mondtandról "ömlengett" több fórumozóm, utánuk ez számomra hiteltelen, enyhén szólva.(kávészünetnek még nincs topicja, és nem nyitok)

13047. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-21 05:23.30)   - (válasz Kimikem 13045. hozzászólására)

Lyukasórában , főleg Mészöly Dezső jóvoltából több számomra ismeretlen erdélyi költőt sikerült megismernem, de ŐRÓLA még nem hallottam (vagy hiányoztam). Köszönöm, mert írtam fórumtársunknak, hogy számomra fontos, hogy olyan költőket megismerjek, akik enyhén szólva , mikor oly korban éltem én, nem voltak "érettségre" alkalmasak.További lyukasórákat várva tisztelettel, szeretettel.

13046. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-21 05:18.41)   - (válasz Lennon16 13041. hozzászólására)

Köszönöm ezt is. Örülök, mert gondolom , hogy e topic számomra igazi célja, hogy saját verseket és olyan költő- (nő)-ket napvilágra hozni, akik nem érettségi tételek (Lyukasóra idézet).Utóbbi verseid kissé szabadszájúak, meg én nagy állatbarát vagyok, és mit csinálsz a macskával?! de előre és útólag is hálával fogadom ezeket a rend-hagyó irodalom órákat.

13045. Kimikem (2011-10-21 00:08.17)   - (válasz Lector 13042. hozzászólására)

Sajó az irredenta költőnk, akit ma sem tanítunk... [link] Itt választ kapsz ...

13044. Lennon16 (2011-10-20 22:48.02)

Most írtam őket: Bucinudli a sitten Előttem egy Blikk, elég duci, Nincs más benne csak Stohl Buci. Büntetését tölti az a hörcsög, S rajta a média naponta szörcsög. Tíz hónapot kapott az a drága, Inkább lenne örökre bezárva! Óva intelek: ne menj a házba ajtóstól, Inkább óvakodj a részeg autóstohl... Rímjáték Fenn a Várnegyedben sok az öreg macskakő, Pajtás nekem vacsorára nem öreg macska kő! Legyen édes, savanyú vagy pikáns a falat, Még ha le is kell döntened minden falat, Sokat kell enni, a fogyókúra pusztán alaki, Mindig kell, hogy finomat egyen már valaki. Ködös, hűvös a reggel, s az ablakom kitárt Résén dobom ki a macskát, mint a kínai gitárt. Én mondom, ősszel sosem indul jól a reggel, A buszon együtt ülhetsz sok kövér seggel, S az átkozott iskolások sebbel és lobbal, Cincálják az idegedet tapssal s dobbal! A csősz Nehéz a dolga a csősznek, Nem örül ő az ősznek... Vigyázz kislány ha arra jársz, Mert könnyen pórul jársz, Ha azt mondja ő Elvis, A kukoricásba bevisz, A többit nem részletezem, Döntse el a képzeleted!

13043. Lector (2011-10-20 20:20.40)   - (válasz Lector 13042. hozzászólására)

Kérdezheteket írtam ,esküszöm! Nincs CENZÚRA? :)))))

13042. Lector (2011-10-20 20:18.28)   - (válasz Kimikem 13040. hozzászólására)

Lérdezhetek?Kinek? Minek? Hogyan? Mlképp? Íródott ez? Aaa ...majdnem Fasz...oknak? Dumálni,tenni???Van,különbség!!! Igen.Van.Van különbség.:)))))

13041. Lennon16 (2011-10-20 19:27.20)

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a Csíki hegyek, Erdély hegyein sűrű fellegek? Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kél, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk! Halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős Turul-madár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály! Ember lakol, ki ellenünk szegül, A székely állja, rendületlenül! Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok! Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket! Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban: egyedül leszünk! És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát! Megmozdulnak mind a Csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot! Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad! Kárpáti Piroska (tanítónő; az románok e verséért 1920-ban felakasztották)

elejére ... 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 ... végére